Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-06 / 49. szám

SZABAD FŰLÜHOVES

1980. tfeceftiber 6t

Az Ipolysági (Sahy) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban évről évre számos rendezvényre került sor, a hagyományos csehszlovák—szovjet barátsági hónap keretében. így volt ez az idén is. Az Ifjú Szovjetbarátok Klubjának vezetőjével és néhány tagjával a szovjet sajtó terjesztéséről beszélgettünk. A klub vezetője, Annus Klári a következőket mondta:

— A csehszlovák—szovjet barátság hónapja keretében iskolánkban immár hagyományosan minden évben népszerűsítjük a szovjet sajtótermékeket. Örömmel mondhatom, hogy már hoszszú évek óta nincs egyetlen olyan diáktársunk sem, aki ne fizetne elő valamilyen szovjet folyóiratra. így aztán évről évre büszkén jelenthettük, hogy az előfizető-toborzás iskolánkban százszázalékos. Tavaly azonban ennél is jobb eredményt értünk el, s több diáktársunk két-három szovjet folyóiratot is előfizetett. így aztán a lévai (Levice) járásban megnyertük a középiskoláit közti előfizetőtoborzó versenyt, és mint elsők Léván átvehettük a CSSZBSZ Lévai Járási Bizottságának elismerő oklevelét. Ügy gondolom, hogy ezt az első helyünket az idén is megtartjuk.

— Milyen szovjet folyóiratokat járatnak és olvasnak a diákok?

— Természetesen elsősorban olyanokat, melyek érdeklődésüknek a leginkább megfelelnek. A lányok legszívesebben olyan folyóiratokat olvasgatnak, lapozgatnak, melyek a divattal, kézimunkával, főzéssel, tehát kimondottan női dolgokkal foglalkoznak. A fiúk elsősorban a technikai vívmányok, a technika újdonságai iránt érdeklődnek, ezért közülük igen sokan járatják a Tyehnika malagyozsi és a Junij tyehnyik című folyóiratokat, melyek nemcsak a technika és a tudomány újdonságairól számolnak be, hanem tervrajzokat is közölnek, repülőgép-, hajó-, vonat- és gépkocsimodellek készítéséhez házi barkácsoló műhelyben. A kedvelt folyóiratok közé tartoznak a különféle sportlapok is.

Amikor arról érdeklődtünk, mi a „titka“ ennek az évről évre ismétlődő előfizető-toborzásnak, két első osztályos kislány, az Ifjú Szovjetbarátok Klubjának két új tagja adta meg a választ. Egyikük, Srna Leona ezt mondta:

— Az Ifjú Szovjetbarátok Klubja és orosz szakos tanáraink mindent megtesznek annak érdekében, hogy már mi, elsősök is megismerkedjünk a szebbnél-szebb tartalmú és kivitelezésű szovjet folyóiratokkal.

A klub tagjai, valamint a tanáraink is elmagyarázták nekünk, milyen hasznos lesz számunkra az, ha rendszeresen fogjuk olvasni a szovjet sajtótermékeket.

Ekkor kapcsolódott be a beszélgetésbe a másik első osztályos kislány, Koncs Jarmila:

— Az I. В osztályban én kaptam azt a megbízatást, hogy írjam össze a

szovjet sajtó előfizetőit. Mondhatom, nem volt nehéz munkám, mert osztályunk minden tanulója ugyanúgy, mint az I. A osztályosok, megrendelt valamilyen szép szovjet folyóiratot. A két első osztály tehát, az iskola többi osztályához hasonlóan, nem szegte meg a hagyományt, mi is valamenynyien előfizetői vagyunk a szovjet sajtónak és alig várjuk a januárt, amikor az első számokat megkapjuk.

Annus Klára még a következőket fűzte az elsősök véleményéhez:

Az orosz szakos tanár elvtársak beszámolókat készíttetnek a tanulókkal az egyes folyóiratok legérdekesebb írásaiból, s ezekkel a beszámolókkal vagy az brosz nyelvi órák keretében, vagy a szovjetbarát klub foglalkozásain ismerkedünk meg. Ezek a beszámolók igen hasznosak, mert egyrészt az orosz beszédkészségünket fejlesztik, másrészt megismertetnek bennünket azoknak a folyóiratoknak a tartalmával, melyet nem mindegyikünk járat és így felkeltik irántuk az érdeklődést. Ezzel magyarázható, hogy a következő évre aztán nem is egy diáktársunk újabb folyóiratokat is előfizet. Klubunk — amely egyébként az idei tanévben ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját — áprilisban több beszélgetést tervez a szovjet sajtó olvasóival. Ügy tervezzük, hogy klubfoglalkozás keretében megszervezzük a legtöbb diáktársunk- által olvasott szovjet folyóiratok olvasóinak találkozóit, melyeken a diákok magyar és orosz nyelven fogják elmondani véleményüket az egyes folyóiratokról. De az elmondottakon kívül még egyéb módon is hasznosítjuk a szovjet sajtót. A Puskin emlékversenyre nem egy alkalommal éppen valamelyik szovjet folyóiratból választják ki azt a verset, mellyel a versenyre beneveztek. A folyóiratokban közölt szatirikus írásokból szintén szoktunk fordításokat - készíteni, amelyeket a diákok felolvasnak műsoros rendezvé nyeiken. Némely müsorszámot oroszul tanulunk be, és ezekkel szovjet vendégeinket szórakoztatjuk, akik iskolánkba látogatnak. Az idei barátsági hónapban például a szovjet hadséreg két tisztjét, Igor Bulkin főhadnagyot és Jurij Sztyopacskin hadnagyot láttuk vendégül, majd szórakoztattuk orosz nyelven előadott műsorral. De felhasználjuk a szovjet folyóiratok régi számait is. Ezekből egy-egy cikket, színes fényképet kivágunk és a faliújság szerkesztéséhez használjuk fel. A régebbi lapszámokat felhasználjuk a kiállításon is, ugyanis minden évben — az idén is — megrendeztük a szovjet könyvek és folyóiratok kiállítását is.

Jóleső érzéssel vettünk búcsút a szovjet folyóiratok lelkes ipolysági olvasóitól, akiknek szívből kívánjuk, hogy ezek a folyóiratok a jövőben is jelentsenek számukra hasznos szórakozást, segítséget a nyelvtanuláshoz és a barátság elmélyítéséhez.

Sági Tóth Tibor

Fábry Zoltánra emlékeztek

i

A Közelmúltban Kassán (Košice) rendezték meg nemzetiségi életünk egyik legjelentősebb eseményét — a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat.

Fábry Zoltán munkássága, életműve — köztudott — európai rangú. A csehszlovákiai magyar irodalom kiemelkedő egyénisége, olyan író és ember volt, akit semmi sem téríthe'tett el a valóság belső erőinek feltárásától, a pusztulásra ítélt időszerűtlenség megismertetésétől.

Fábry perelt, vádolt, tanúságot tett, idézett és idéző volt egy személyben. Elkötelezett ember, aki erkölcsi magatartásával felelősséggel tartozik a társadalomnak, nemzetének, nemzetiségének, hazájának, az emberiségnek.

Fábry Zoltán írói életműve és emberi emléke nemzetiségi szellemi életünk legfontosabb értékei közé tartozik. Humanista beállítottsága és szocialista orientációja kötelezővé teszi, hogy munkásságát magunkévá tegyük, erkölcsi magatartását példaként tiszteljük, és emlékét közösségi értékeink között megőrizzük.

A IX. Fábry Zoltán Napokról elmondhatjuk, hogy a kisebb szervezési hiányosságok ellenére sikeresek voltak. A kulturális rendezvények a CSEMADOK kassai helyi szervezete Fábry Zoltán Művelődési Klubjának avatásával kezdődött, amelyet a Fábry emlékest követet. A Fábry-napok alatt Kassán, valamint a Kassa vidéki, a

tőketerebesi (Trebišov) és a rozsnyói (Rožňava) járásban a magyar tannyelvű iskolában az olvasókkal a csehszlovákiai magyar írók, költők találkoztak. A beszélgetés során ismertették a fiatalokkal a kiemelkedő író, publicista és irodalomkritikus alkotásait, hagyatékát.

A CSEMADOK Központi Bizottságának küldöttsége Petrik József titkárral az élen, valamint a CSEMADOK járási és városi bizottságainak képviselői lerótták tiszteletüket Fábry Zoltán emlékének, és megkoszorúzták az író sírját és a lakóházán elhelyezett emléktáblát.

Este a THÄLIA Színházban került sor a „Harmadvirágzás“ című irodalmi vetélkedő országos döntőjére. A Harma.dvirágzás című irodalmi vetélkedő meghozta a várt sikert és a döntőbe került kilenc csapat jól vizsgázott a hazai nemzetiségi irodalomból. Az első helyen a ’ vízkeletiek (Čierný Brod) végeztek 132 ponttal, egyébként az irodalmi vetélkedő járási és kerületi vetélkedőin 550 versenyző vett részt. Az ünnepség előadásokkal folytatódott. Konesol László, a szlovákiai magyar prózairodalom helyzetéről, majd Tőzsér Arpád Oj nemzedék a szlovákiai magyar költészetben címmel tartott előadást.

A IX. Fábry Zoltán Kulturális Napok író-olvasó találkozókkal értek véget. (illés)

A Rozsnyói Munkásdalárda sok rendezvényen szerepel

Fotó: —tt—

Munkásénekkarok fesztiválja

Füleken (Fiľakovo) került sor a munkásénekkarok országos fesztiváljának megrendezésére.

A rendezvény székhelyéül a CSEMADOK Központi Bizottsága azért választotta Füleket, mert a füleki munkásénekkar ebben az évben ünnepli megalakulásának 60. évfordulóját. A fesztiválnak Füleken való megrendezésével a CSEMADOK Központi Bizottsága ezzel is elismerését fejezte ki a dalárda érdemdús munkájáért. A CSEMADOK nevében, a küldöttség vezetője — Petrik József titkár — köszönte meg az énekkarok sokéves munkáját, adta át a központi bizottság üdvözlő levelét, valamint az oklevelet az énekkarnak és Zupkó László alapító tagnak. Az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma szintén üdvözlő levelében köszöntötte a jubiláló énekkart. A

Bratisiavai Népművelési Központ nevében Hirtz Júlia adta át az amatőr népművészeti mozgalom aranyérmét.

A CSEMADOK Központi Bizottsága ezenkívül oklevéllel és tárgyi ajándékkal jutalmazta meg Albert Józsefet, Illés Györgyöt, Kónya Zoltánt és Kómár Tibort, akitk 35 éve tagjai az énekkarnak. Továbbá Csaba Miklós karnagyot, tízéves eredményes munkájáért.

A fesztivál műsorában a jól felkészült énekkarok igazi mozgalmi hangulatot teremtettek dalaikon keresztül, és a kórusműveket sokszor jutalmazta vastapssal a közönség. Egymás után szárnyaltak a forradalmi- és munkásdalok, magyar, szlovák és orosz nyelven, súlyt adva a fesztivál internacionalista jellegének.

Felejthetetlen élményben volt részük mindazoknak, akik a fesztiválon részt vettek. Ehhez nagymértékben járultak hozzá a gömörhorkai (Gemerská Hcrka) „Sajóvölgye“, a kolonyi (Koliňany) „£obor Hangja“, a rozsnyói (Rožňava) vegyeskórusok, az ünnepelt füleki „Mumkásénekkar“, a buzitai (Buzica) vegyeskórus, a két éve alakult füleki női énekkar, és a vendégkórusok: a tisóci (Tisovec) szlovák munkásférfiak, valamint a magyarországi — kömlői Május 1. Termelőszövetkezet férfikara.

Különösen szép színfoltja volt a fesztivál záró ünnepének a férfikarok és az összevont vegyeslkarok közös fellépése, melyek szemléltetően, hatásosan hirdették a Nagy Október szellemét, a dolgozók összefogását, a békéért folytatott közös harcot. A fesztivál sikeres rendezvény volt, amely méltóképpen járult hozzá a NOSZF 63. évfordulójának méltó megünnepléséhez. —CSI—

Husi Tihamér, mint a közös kiváló dolgozója gyógykezelési beutalót kapóit. Már nem volt mai gyerek, ezért nehezen szánta rá magát az utazásra. Végül is a sok jó tanácsra kötélnek állt. és a csallóközi rónából elindult az óriás hegyek világába.

Nem is történt semmi különös, és еду-két napon belül átesett a megelőző ügyintézésen. Értette is, nem is, mii mond a kezelő orvosa, így hát hasonlóan, mint a jészket rakó vadgalamb bólogatott: tudom, tudom.

Tihamér mindennel meg volt elégedve, csak a húsadaggal nem, amelyet elszabtak a haszontalan szakácsok és ezt többször is megmorogta. — Ez csak egy verébnek való — ismételgette.

Egy hét eltelte után a nővér egy köcsögöt nyomott a kezébe s magyarázta, hogy vizeletvizsgálatra van szükség.

— Nincs ezeknek jó dolguk — gondolta magában Tihamér. Le hát ráért, s miért ne teljesítené hát a fehér és a kék köpenyes istenek óhaját.

Eltelt néhány nap, s beállított az orvoshoz a rendszeres hetenkénti vizitre.

— Tudja Husi, hogy magának cukra van — mondta a vérnyomás mérése után.

Milyen cukrot akar ez tőlem, töprengett magában a paciens — nagyon nyalánk emberek ezek az orvosok.

— Bocsásson meg doktor úr, de én nem élek vele. Az unokám, az szereti. „Nemám cukor“ — nyögte ki keservesen.

Az orvos szeme megrebbent és kissé keményebben’ rászólt.

— Azt már én tudom jobban. Van, és kész. Márpedig ha én mondom, akkor nincs — és nyomaték kedvéért elkezdte kiforgatni a zsebeit. — Nem vagyok én smucig, ha akarja hozok magának egy kilót is.

Az orvos igazának bizonyítékául számokat Irt le, valami 8,5 volt ráírva a papírra.

— Ilyen cukorról soha a büdös életben nem hallottam, — jelentette ki határozottan Tihamér. Dehát értse meg, hogy nincs cukrom, de ha akarja hozok, ha tíz koronába kerül is.

A- eukves

i «»*«»«—»»—»—««»»»»»»——»»«

A főorvos nyaka elvörösödött és valami gorombaságot akart a paciens fejéhez vágni, amikor belépett a szobatárs, aki mindkét nyelven értett.

Egy pár szót váltott az orvossal, majd elkezdte magyarázni Tihamérnak, miről is van szó.

Husi, csak a fejét csóválta, aztán legyintett.

— Mikor volt utoljára orvosnál? — kérdezte a doktor a tolmácson keresztül.

A kérdezett eltöprengett. — Azt hiszem 8—10 évvel ezelőtt húzták ki a bölcsességfogamat, — mondta bizonytalanul.

A válaszra az orvos kezdett el szívből kacagni és megveregette a paciens vállát.

— Nem kell azért kétségbe esni. Kevesebb tésztát, kenyeret kellene enni, és sütemény az пики.

Ez még nem olyan veszélyes ■— gondolta az áldozat — és húst? — kérdezte ijedten.

— Azt minél többet, de lehetőleg ne nagyon zsírosat. Nincs mese, itt csak a szigorú diétázás segíthet.

Ebédnél a diétás nővér, valami kilences számot kanyarított a gyógykezelési könyvecske fedőlapjára.

Ebédnél szokásosan előre kirakták a süteményt az asztalra. Jó formája volt, Tihamér már előre érezte űz ízét. De hát a sorrendet azt illik betartani. Egyszeresük jött a csinos felszolgáló lány, és se szó, se beszéd, Tihamér elől elvitte a süteményt. Ez megbolondult, nézett a lány után dühösen, de az kisvártatva viszsajött és szép mosolygós őszibarackot tett a sütemény helyére.

— Csak nem ezzel akarják kiszúrni a szememet — ijedt meg Tihamér.

Nem sokat kellett rettegnie, mert hozták a ropogós sült csirkét, s Tihamérnak feltűnt, hogy az ő adagja kétszer akkora, mint a szomszédoké. Azok irigykedve nézték a hatalmas adag húst. Vacsoránál az előétel után jó darab marhahúst kapott, igaz a krumpli egy kicsit kevesebb volt, mint a többieké. Reggelire dzsem és vajacska helyett sonka volt a tányérján.

— Husika, husika — veregette meg pocakját az asztaltársai bosszantására.

Tihamér két nap múlva megállapította, hogy nem is olyan rossz cukrosnak lenni.

Tíz nap múlva újra kivizsgálták. A vizitelő orvos mosolygóvá veregette meg a paciens vállát, — nincs már nyolc és feles cukor, most már jóval olcsóbbat hozhat.

— Akkor már nem lesz kilences, kérdezte ijedten.

A fehér köpenyes megnyugtatta.

— Lesz.

— Hála a papnak, sóhajtott fel Tihamér megkönnyebbülten. De volna ám egy kérésem doktor úr. — No fordíts

— bökte meg a szobatársát. — Azt

írja meg az anyjukomnak, hogy ne kínozzon engem többet azzal a drága granadírmarssal. Tóth Dezső

Búcsú Bácskái Béla festőművésztől

Ködös, őszi nap reggelén, szomorú hírt hallottunk: meghalt Bácskái Béla festőművész!

Az egyszerű ember, a már beérett kiváló művész, nem fog többé ecsetet a kezébe, nem áll a festő palettája elé, hogy gondolatát vászonra fesse. Korai, váratlan halála nagy veszteség nemcsak nemzetiségi kultúránk, hanem az egyetemes szlovákiai képzőművészet szempontjából is.

Bácskái Béla „Nógrád“ szülötte. A losonci (Lučenec) járásban levő Perse (Prša) községben született 1935-ben, egy kis palóc lakásban, ahol ez év november 7-ig élt, és kitartó, vasszorgalommal alkotott szerény berendezésű műtermében.

A középiskola elvégzése után a füleki (Fiľakovo) KOVOSMALT-ban tanulta ki a mintalakatos és az öntőmesterséget. A különböző formák öntése közben ébredt fel benne az alkotó művészi ösztön. Ez a vajúdó

ösztön vezérli el a Losoncon élő Szabó Gyula érdemes festőművészhez, akinek elárulja szive vágyát, óhaját. Szabó Gyula felkarolja a fiatal öntőmestert, bevezeti a képzőművészet titkaiba. Vállalja, hogy felkészíti a képzőművészeti iskola felvételi vizsgáira. Kitartó szorgalmával ezt el is érte. 1955-ben felvették a Bratisiavai Képzőművészeti Főiskolára, amelyet sikeresen elvégzett.

A mester eltávozása után érezte, a „Fáklyát“ neki kell átvennie, és azt tovább vinnie. Továbbra is hű maradt „Gömör és Nógrád“ szépséges tájaihoz, s megörökítette annak szorgalmas népét, mindennapi életét. Számos alkotásán, főleg olajfestményein örökítette meg a füleki KOVOSMALT, a losonci POĽANA textilüzem, a Lónyabányai (Lovinobaňa) Magnezit Üzem dolgozóinak építő munkáját. Festményeiben megelevenedik az 1934. évi füleki nagy sztrájk, akvarelljein pedig

a jellegzetes nógrádi táj, az egyszerű falusi parasztélet. Szerette népét, akivel állandó kapcsolatot tartott fenn, őt viszont szerette, tisztelte egyszerűségért a falu apraja, nagyja.

Az utóbbi időben a festészet mellett eredményesen foglalkozott fafaragással is. Kis méretükben is monumentális szobrai a való életben gyökereznek.

Bácskái Béla első nagyobb önálló kiállítására Losoncon 19B9-ben a CSEMADOK JB-nak a védnöksége alatt került sor Kármán József születése 20G-ik évfordulójának ünnepségsorozatában. Ettől kezdve alkotásait több városban kiállítatták. A Szlovákiai Képzőművészeti Szövetség által szervezett csoportos kiállításokon az utóbbi években nevével és alkotásaival sokhelyütt ismerkedtek, hazánkban és külföldön.

Egy művész az élete delén távozott közülünk. A kis persei „palócház“ ajtajára lakat került. Abban megállt az élet, az alkotómunka. Tisztelet emlékének, munkásságának, amely halhatatlan. CSÁK ISTVÁN