Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-06 / 49. szám
1980. december 6. t .SZABAD РПтпмтмгс 3 Bővülnek a csehszlovák-román kapcsolatok Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök bukaresti látogatása fontos esemény volt hazánk és a szocialista Románia kapcsolatainak alakulásában, együttműködésének bővülésében. Ľubomír Štrougal kétnapos munkalátogatása során Nicolae Ceausescu államfő, az RKP főtitkára is fogadta. Ľubomír Štrougal és Illa Verdét kormányfői tanácskozásán kölcsönös tájékoztatás hangzott el a pártkongresszusok határozatainak végrehajtásáról. Áttekintették a kölcsönös kapcsolatok Jelenlegi helyzetét és távlatait, eszmecserét folytattak időszerű kérdésekről. Megállapították, hogy országaink barátsága, együttműködése és szolidaritása az 1977-ben Bukarestben aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel és közös nyilatkozattal összhangban fejlődik. A megbeszélésen kiemelték Husák és Ceausescu elvtárs találkozásainak és megbeszéléseinek jelentőségét kapcsolataink alakulása szempontjából. Megállapították, hogy a két ország pártjai, parlamentjei, kormányai és társadalmi szervezetei között gyakoribbak a munkajellegű találkozók, melyek hozzájárulnak a kétoldalú kapcsolatok szilárdításához, a szocialista építés tapasztalatainak kölcsönös kicseréléséhez, a nemzetközi kérdésekben képviselt álláspontok megismeréséhez. A kormányfők azonos állásponton vannak abban, hogy a két ország népgazdasági fejlődésének, valamint kölcsönös gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésének eredményei kedvező feltételeket teremtettek a kétoldalú gazdasági kapcsolatok további kiszélesedéséhez, mindkét ország fejlett szocialista társadalmának építéséhez, a KGST-országok gazdasági integrációjának elmélyüléséhez, a komplex program teljesítéséhez. Kiemelték a szakosodás és a kooperáció jelentőségét a gazdasági kapcsolatok és az árucsere-forgalom elmélyülése szempontjából. Megegyeztek, hogy a termelés-szakosítási és kooperációs megállapodást meghoszszabbítják az 1981—185. évekre. Előirányozták, hogy a kohászat, az energetika, a gépipar, az elektrotechnika, a vegyipar, a közszükségleti cikkeket gyártó ipar, és a mezőgazdaság vonalán új megállapodásokat kötnek. A tervek szerint a következő ötéves tervidőszakban a kölcsönös árucsereforgalom volumenében nő a kooperációban és szakosítva gyártott termékek részaránya. A felek tájékoztatták egymást népgazdasági sikereikről és a következő ötéves tervek előkészítéséről. Kiemelték a két ország népgazdasági tervei egyeztetésének fontosságát. A megbeszélések során az illetékes központi szervek képviselői együttműködési és kooperációs tudományos kutatási és műszaki fejlesztési programot írtak alá az 1981—1985. évekre. A két kormányfő megbeszéléseinek eredményeit emlékirat rögzíti. A kormányfők a legfontosabb nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az európai és a világesemények alakulása alátámasztja a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének májusi nyilatkozatában tartalmazott értékelések helyességét. A nyilatkozat szorgalmazza a nemzetközi feszültség enyhítését, az enyhülési politika folytatását, a biztonság és együttműködés szilárdítását, a fegyverkezési hajsza megszüntetését, a vitás kérdések tárgyalásos rendezését, a népek függetlenségi és szabadságjogának tiszteletben tartását. Országaink mindent megtesznek mindennek megvalósításáért. Kidomborították, mennyire fontos, hogy a madridi találkozó konstruktív légkörben tanácskozzék, konkrét, pozitív eredményekkel fejeződjék be. A felek megelégedéssel fogadták a közép-hatótávolságú rakétákra vonatkozó szovjet—amerikai tárgyalások megkezdődését. A miniszterelnökök elégedetten nyilatkoztak tárgyalásaik eredményeiről, baráti légköréről, a kölcsönös megértésről és tiszteletről. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy a megbeszélések hozzájárulnak a csehszlovák—román sokoldalú barátság és együttműködés elmélyüléséhez. Ilié Verdet baráti látogatásra kapott meghívást hazánkba. Bővül a KGST-tagországok együttműködése Az 1981 és 1985 közötti tervidőszakban tovább bővülnek a KGST-tagországok külkereskedelmi kapcsolatai. A kölcsönös szállítások mintegy 40 százalékkal haladják meg a korábbi szintet, és változatlan árak mellett értékük eléri a 280 milliárd rubelt ]ó ütemben fejlődnek majd a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok is. A Szovjetunió továbbra is nagy tételben szállít a baráti országokba a világpiacon csak konvertibilis valutáért beszerezhető nyersanyagokat. Az olajbányászat körülményeinek súlyosbodása ellenére a Szovjetunió az 1978 és 1980 közötti időszak 370 millió tonnájával szemben, 1981 és 1985 között 400 millió tonna olajat exportál a KGST-tagországokba. Tovább növekszik a vasérc, a hengerelt acéláru, a gyapot, valamint a fa- és fűrészáru kivitelének nagysága is. A tervek szerint a szovjet fél 40 százalékkal növeli gépipari exportját. Ennek legnagyobb hányadát a hiánycikként számon tartott csőhengermüvek, a folyamatos acélöntést biztosító, illetve a repülőtechnikai berendezések adják. Ugyanakkor ebben az időszakban a Szovjetunió a korábbinál több emelő- és szállítógépet, préskovács szerkezetet, könnyű- és élelmiszeripari berendezést és elektronikus számítógépet importál a baráti országokból. (TASZSZ) ANGOL RETESZZÄR A brit konzervatív kormány tíz meg tízmillió font sterlinggel csökkentette az egészségügyi kiadásokat. Emiatt csak Londonban tíz kórházat zártak be, és lényegesen csökkentek a mentőállomások és az elsősegélynyújtás lehetőségei. A hadikiadásokkal viszont nem szűkmarkú. (G. Lomidze rajza) •december 10-én az emberi fogok napjára emlékezünk annak hagyományaként, hogy az ENSZ- közgyűlés 1948-ban ezen a napon fogadta el az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Ez a dokumentum első ízben rögzíti nemzetközi szinten a fajok, nemek stb. egyenlőségét és egyenlő jogait. A szocialista országok kezdettől fogva őszintén támogatták a dokumentum gyakorlati megvalósítását. Az ENSZ említett okmányában, valamint a hozzá kapcsolódó, későbbi okmányokban megerősített elveket belefoglalták alkotmányukba. Törvénybe iktatták az állampolgárok jogait — embernek a kizsákmányolás, a politikai, faji és nemzeti elnyomás alóli felszabadítását, s a dolgozók társadalmában e jogok konkrét tartalmat nyernek a gyakorlatban. A dolgozók társadalmi szervezeteik révén részt KOMMENTÁRUNK A pekingi per és egy évfordülö jogok napja vesznek a népgazdaság, a kultúra fejlesztésének, az életszínvonal emelésének folyamatában. Nem így az Egyesült Államokban és más tőkés országokban. Éppen ezért felháborító, hogy a tőkés országok, melyekben mindennapi jelenség a nemzeti és szociális elnyomás, a faji megkülönböztetés, az emberi jogok „védelmének“ ürügyével kísérletet tesznek, hogy beavatkozzanak a szocialista országok belügyeibe, mint ezt a helsinki záróokmány ajánlásai teljesítésének felülvizsgálására hivatott belgrádi és madridi találkozón is megtették. A felszabadulásunk óta eltelt 35 év alatt létrejött szocialista társadalmunk politikai rendszere szilárdan biztosította azokat az alapvető jogokat és szabadságjogokat, amelyekért nemzedékek hiába küzdöttek. Társadalmunkban ismeretlen a munkanélküliség, a nyomor, nincsenek faji, nemzetiségi vagy vallási ellentétek. Polgártársainknak minden lehetőségük megvan alkotó szellemű munkára, képességeik fejlesztésére és érvényesítésére. Népünk öntudatos alkotó munkája, felsorakozása a párt és a kormány szocialista távlatok felé mutató politikája mellett, találó válasz minden imperialista mesterkedésre, aknamunkára, melyben a nyugati imperialisták csalárd játékot űznek az emberi jogokkal. (kanizsa) Walóságos rémregény a vádirat, v amelyet Pekingben az államügyész a „négyek“, illetve újabban a felduzzadt „tizek bandájának“ ügyében beterjesztett. Bűntetteik között terhűkre róják a „nagy kulturális forradalom “ túlikapásait, összeesküvések szervezését, sőt, olyan vád is szerepel köztük, hogy annak idején országjáró kőrútja során tőrbe akarták csalni Mao Ce-tungot, hogy meggyilkolják. Szovjet vélemény szerint is a vádiratban inkább közbűntények, mint politikai bűncselekmények szerepelnek. Ami a kezdet kezdetén tartó bűnperrel kapcsolatban érdekes, az, hogy teljesen lerombolja a „nagy Mao“ mítoszát, noha nem történik említés a „nsrgy kormányos“ hibáiról, s a pekingi vezetés politikájában valóságos pálfordulás van. Annyira elkanyarodnak Mao doktrínájától, hogy tekintélyes vezetők nyilatkoznak úgy, togy a háború nem elkerülhetetlen. Jól emlékezünk rá, hogy Mao Ce-tung végzetszerűen bekövetkező csapásnak tartotta a háborút, illetve nem is csapásnak, hanem amolyan „tisztulásnak“, s kiszámította, hogy sajátos matematikája szerint még mindig elegenndő ember éli túl a világégést, hogy „felépítse az új társadalmat“. Mao háborúra bújtogatott, az imperialista „papírtigris“ legyőzésére stb. Peking mostani urai azonban e papírtigristől kéregetnek fegyvert. nnek kapcsán elevenedik fel ** egy húsz év előtti történelmi esemény: a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960 novemberi moszkvai találkozója. A három év előtti találkozót követte, amely az első nagy lépés volt arra, hogy a testvérpártok kicseréljék tapasztalataikat, egyeztessék nézeteiket az újonnan felvetődő problémák megítélésében, megtalálják a problémák sokoldalú megközelítésének módját. Az 1960-as találkozó igazolta és tovább gazdagította az 1957. értekezlet megállapításait. Különösen fontos megállapítása volt, hogy „a szocializmus világrendszerré vált“. „Az emberi társadalom történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányvonalát és fő sajátosságait korunkban a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak“, szögezte le az értekezlet nyilatkozata, amely azt is megállapította, hogy „a szocializmus teljes győzelme elkerülhetetlen“. A dokumentum átfogó értékelést vXXXXXXV4XXXXXXX4V4V\XXXXXXXV>XXXXXVVXXXXVwXXXXXXX>XXX>XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV4XXXXXXX4XXXXXXXXXXXX>XV4> Történelmi évforduló A HITLERISTA STRATÉGIA CSŐDJE A Nagy Október 1941. évi ünnepségei, főként a Vörös téren megrendezett díszszemle nagyon felbőszítette a hitleristákat. Eredetileg ők akartak ezen a napon díszszemlét tartani Moszkvában. Ezért rászánták magukat az utolsó kétségbeesett kísérletre, hogy behódolásra kényszerítsék a szovjet fővárost. A fasiszta fejesek már azt hitték, küszöbön a győzelem. Am rövidesen , ki kellett jőzanodniuk, amikor 1941 decemberében megtörténtek az előkészületek, hogy a második világháborúban az első megsemmisítő csapás érje a hitleristákat. A szovjet—német frőiiton igen hevessé váltak a harcok. A fasiszta seregek mélyen behatoltak a Szovjetunió központi területeire, bekerítették Leningrádot és sikerült megközelíteniük Moszkvát. A hitleristák áltatták katonáikat, hogy a vörös hadsereg már nem bírja erővel... A Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottsága Moszkvánál fokozott intézkedéseket tett a tartalékok mozgósítására. A frontra új egységek, technika és fegyverek érkeztek, melyeket rendkívül nehéz viszonyok közepette gyártottak a dolgozók. Ennek folytán decemberben már kialakultak annak feltételei, hogy a vörös hadsereg ellentámadásba lendüljön és több frontszakaszon az első érzékeny csapást mérje a fasisztákra. Az ellentámadás előtt a fasiszták rendkívül nagy veszteségeket szenvedtek, de a vörös hadseregnek is voltak veszteségei. A hitlerista hadvezetés Moszkva bevételétől várta a háború győzelmes befejezését. Ezért összpontosította ebben az irányban a legtöbb erőt és eszközt. Más frontszakaszokon is fölényben voltak a fasiszták, mégis olyan helyzet alakult ki, hogy a szovjet csapatok ellentámadásba lendültek, melynek kezdetét december 5-én erős tüzérségi tűz és a légierő csapásai jelezték. A hadműveletek szinte egyidőben bontakoztak ki a Kalinyin várostól Jelecig húzódó óriási térségben. Az időjárás megnehezítette a szovjet támadást. A hitleristák előnyben voltak, foggal-körömmel ragaszkodtak védelmi állásaikhoz. „Tél tábornok“ elsősorban a vörös hadsereg hadműveleteit befolyásolta negatívan, a hitlerista nagyságok mégis reá hárították a felelősséget csapataik vereségéért. A hitlerista csapatok hirtelen kritikus helyzetbe kerültek. Guderian hadserege, mely elitegység volt a hitlerista elitcsapatok között, gyorsan hátrálni kezdett, hátrahagyva nehézfegyvereket, autókat, páncélosokat. Hátrálásuk nem egy szakaszon meneküléssé vált. A szovjet csapatok csupán a nyugati frontövezetben mintegy 380 harckocsit, 4300 autót, 700 motorkerékpárt, 300 löveget, száz aknavetőt, 500 gépfegyvert és 540 géppisztolyt zsákmányoltak. Ez is arról tanúskodott, hogy a fasiszták fejvesztve menekültek Moszkvától. A moszkvai ellentámadás során a szovjet csapatok több mint 11 ezer települést szabadítottak fel; ez is új erőt és nagy elszántságot kölcsönzött a harcosoknak, hogy verjék tovább és győzzék le a fasiszta ellenséget. A szovjet csapatok 100—250 kilométert nyomultak előre. Moszkva falainál elmúlt a „barna pestis“ veszélye. Mivel a vörös hadsereget nem sikerült megállítaniuk, december derekán pánikba esett a náci főhadiszállás, Hitlert pedig hisztérikus rohamok fogták el. Hiába váltotta le Guderiant és több más tábornokot. A szovjet ellentámadást feltartóztatni és az eredeti náci hadállásokat Moszkvánál visszaszerezni már soha többé nem sikerült. Mint később Tippelskirch tábornok beismerte, „mély depresszióba esett a szárazföldi hadsereg“. E tények és a hátországi frontesemények bizonyították, hogy a Szovjetunió legyőzhetetlen, előbb vagy utóbb kivívja a győzelmet. JÁN MICÄTEK adott az akkori világfejlődésről, s aJ idő igazolta, hogy helyes volt a szocialista államok világszerepére következtetése, amikor leszögezte: „Elérkezett az idő, amikor a szocialsita államok világrendszert alkotva, nemzetközi erővé váltak, s hatalmas befolyást gyakorolnak a világ fejlődé' sére. Reális lehetőségek nyíltak arra, hogy korunk legfontosabbb problémáit új módon a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében oldjuk meg“. A helyzet megítélésével kapcsolat' ban előtérben Szerepelt a béke és a háború kérdése. Erre vonatkozóan a nyilatkozat optimista hangú megállapítást tett, amely mindmáig érvényes: „A szocialista világtábor, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, a háború ellen fellépő valamennyi ország és az összes békeszerető erők közös erőfeszítéseivel le lehet hárítani a világháborút“! A kínai pártküldöttség szintén aláírta az értekezlet nyilatkozatát, tehát elvben egyetértett megállapításaival- Am, rövidesen széles ívben eltért a maóista vezetés a nyilatkozatban megjelölt irányvonaltól. A háborús kalandpolitika útjára lépett, és szembefordult az értekezletnek az SZKP elismert vezető szerepére, valamin* a kommunista és munkásmozgalom marxista-leninista tömörítésére vonatkozó megállapításával, követelményével. LÖRINCZ LÁSZLÓ Események margójára Példátlan mim, avagy Reagan ion? Az amerikai igazságszolgáltatás most újabb bizonyítékát adta annak, kinek a szolgálatában áll, mint „teljesen független és befolyásolhatatlan'* intézmény. Olvasóink bizonyára emlékeznek tavaly novemberi írásunkra, melyben többrendbeli gyilkossággal marasztaltunk el amerikai fajgyűlölőket. Nos, az ún. greensboroi esetre most tett pontot az amerikai esküdtszék. Hat személy ült a vádlottak padján. Terhelő bizonyítékok szóltak ellenük, hogy tavaly az észak-karolínai Greensboro városban verekedést provokáltak ki a faji megkülönböztetés ellen békésen tüntetők csoportjával, s a tumultust kihasználva belelőttek a tömegbe. Ot ember holtan rogyott a kövezetre. A négy vádlott közül kettő amerikai neonáci szervezetek tagja volt, négy pedig Ku Klux Klan-tag. Az esküdtszék azonban nem látta megerősítettnek a vádat és a vádlottakat felmentette. A reakciós sajtó ujjongott: „Végre a szabadság eszméjének győzelme az Egyesült Államokban!“ Ilyen címeket olvashattunk. Bár a szabadság fogalmáról alkotott véleményt nem osztjuk e lapokkal, s tisztában vagyunk vele, hogy a „korlátlan szabadság hazájaként" emlegetett Amerika nemcsak a bűnözésnek, hanem mindenfajta erőszaknak és a fasizmusnak is melegágya, a közvéleménynek ez a cinikus provokálása elgondolkoztat. Miért éppen most döntött így a greensboroi esküdtszék? Most, hogy lezajlott az elnökválasztás, s azok a lapok emlegetik „a fehér Amerika“ nagy győzelmét, melyek a választási kampányban Reagan oldalán álltak? Az Egyesült Államok 40. elnökének mindegy volt, ki szavaz rá, tehát igényt tartott a fajgyűlölők szavazataira, viszont a faji kérdésben —nyilván taktikai okokból — nem foglalt nyíltan állást a négerek ellen. Carter, aki hivatalba lépése óta előszeretettel hozakodott elő a „faji békére“ irányuló társadalompolitikájával, koldulta ugyan a négerek szavazatait, de szerette volna megnyerni a fajgyűlölő lobbyk támogatását is. A felháborító greensboroi ítélet erősíti azt a felismerésünket, hogy az amerikai ultrák Reagan győzelme folytán elérkezni látják az ő idejüket. Erre vall az is, hogy megvonták a szenátusi hozzájárulást a néger gyerekek autóbuszos iskolába szállításáról, mely annak idején fontos intézkedés volt a faji elkülönítés megszüntetésére. A Ku Klux Klan, melynek „birodalmi sárkánya“, Don Black Reagan mellett korteskedett, tovább gyilkol. Liberty City, Orlando, New Orleans jelzi véres útját. Íme, az emberi jogok „mintaállama“, mely buzgalmában még „nemzetközi segítséget" is nyújt: Salvadorban Vietnamot járt hétpróbás zsoldosok segédkeznek a szélsőjobboldali halálbrigádok hóhérmunkájában... (L)
