Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-29 / 48. szám
6 A MADÄCH Könyv- és Lapkiadó gondozásban az év folyamán egész sor új könyv jelent meg. Közülük néhányat bemutatunk és az érdeklődőkkel tudatjuk, hogy a Madách-kiadványdkat megvásárolhatják a Slovenská kniha könyvesboltjaiban. Vincent Šikula: MUSKÁTLI Egyszerű emberek sorsával, mindennapi gondjaival ismerkedhetünk meg a könyv olvasása közben. A szerző nem történelmi tablót tár az olvasó elé, hanem hiteles emberi sorsokon át mutatja be a valóságot. Ara: 18,— korona Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1918—1938: SZLOVENSZKÖI VÁSÁR Az olvasónak kellemes szórakozást nyújt e kötet, amely Darkó István, Egri Viktor, Földes Sándor, Jarná József, Kaczér Illés, Lányi, Menyhért, L. Kiss Ibolya, Morvay Gyula, N. Jaczkó Olga, Palotai Boris, Sándor Imre, Sebesi Ernő, Sellyéi József, Szemes Piroska, Szombathy Viktor, Tamás Mihály, Török Géza és W. Wimberger Anna legjobb novelláinak a gyűjteménye. Ara: 25,— korona Vladimír Mináč: ÖSSZEFÜGGÉSEK E kötetben közre adott, a jelenkor művészetéről s a nemzeti történelemről szóló esszék, valamint irodalmi kritikák és kultúrpolitikai cikkek a szerző publicisztikai tevékenységének keresztmetszetét adják. Az olvasó olyan Írásokat is talál e kötetben, amelyek a magyarok és a szlovákok együttélésével foglalkoznak. Ára: 33,— korona František Chorvát Juraj Őrlik: NAPJAINK ILLEMTANA A jó modor és az illem szabályai modern életünk természetes tartozékai. A helyes viselkedés ma már nem kiváltság, hanem a kulturális haladás egyik fokmérője.' Hogyan viselkedjünk, mit várhatunk el másoktól, mit kívánhatnak tőlünk, melyek-а munkahely, az otthon, a társas élet, a nyilvánosság előtti fellépés követelményei — ezekre a kérdésekre kap választ e könyvből az olvasó. Ara: 22,— korona Ivan Olbracht: JESENIUS SZÍNÉSZ KÜLÖNÖS BARÄTSÄGA A jeles cseh író regénye két különböző alkatú színész különös barátságát boncolgatja, s érzékelteti hősei különös sorsát, szerelmét. . Ára: 21,— korona Jana Šrámková: A FEHÉR HAJSZALAGOS LÁNY A regény hősnője egy tizenhárom éves kislány, aki barátaival együtt segíteni akar az elhagyott magányos öregeken, kedves derűs lényével örömet és vidámságot csempész a magányos öregek életébe. Ára: 15,— korona Egri Viktor: A HALLGATÁS ÉVEI E könyv sZuggesztiv módon jeleníti meg a fasiszta Szlovák Állam légkörét. Kitűnő korrajz, s egyben az emberi szolidaritás, becsület és helytállás dokumentuma. Izgalmas és érdekfeszítő olvasmány. Ára: 19,— korona Jan PetMk: ROBIN STOLKA SZORONGATTATÄSA A regény hőse egy serdülő fiatal, aki előtt feltárul az élet és meg kell mutatnia, van-e ereje, hogy a világgal és önmagával, megbirkózzék. Ennek az izgalmas történetét mondja el a kötet színesen, élethűen s úgy, hogy kevés szóval és egyszerű eszközökkel is érezteti a drámai pillanatokat, amelyekben a hős derekasan helytáll. Ara: 20,— korona Rudolf Chmel: KÉT IRODALOM KAPCSOLATAI A szerző a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok kutatásának alapvető problémáit vázolja fel. A kötetben közölt tanulmányokban a múlt és a jelen kölcsönös összefüggéseinek megvilágítását tűzte ki célul. * • >: 20,— korona-♦ Mács József: SZÉLFÜVÁSBAN A szerző új regénye az ember hovatartozásának kérdéseit vizsgálja. Beilleszkedését a társadalomba, sóvárgását a közösség után, ellenszegülését minden emberi és társadalmi kiközösítéssel szemben. Többféle nézőpontból ítéli meg a regény hőseinek magatartását, a többféle nézőpont ütköztetése azonban sokszínűségében is egységes világképet eredményez. Ara: 17,— korona Ilubomlr Feldek: VIRRADAT A CERUZA KÖRÜL — versek. Ára: 16,— korona Schiller Lívia — Schiller György: MINDENKI SZAKÁCSKÖNYVE Ara: 40,— korona abdarúgó-randevú Csallóköz „fővárosa“, Dunaszerdaheiy (Dunajská Streda), az elmúlt napokban ünnepelte alapításának 800. évfordulóját. Méltóképpen. Színvonalas rendezvénysorozat volt a megfiatalodott, megszépült városban, amely sokrétűen kifejezte azt az óriási fejlődést. melyet a járási székhely a felszabadulás óta elért. Az utolsó két évtizedben minden téren korszerű várossá fejlődött Dunaszerdahely. Ha egy harminc esztendővel ezelőtt messziretávozott, volt szerdahelyi lakos eljönne látogatóba, aligha ismerné meg szülőhelyét. Az ünnepély keretében számos kiállításra került sor a járási művelődési központban és a minden igénynek megfelelő városi művelődési otthonban. Emellett sok más jellegű kulturális eseményt is rendeztek, és sporttalálkozók is voltak. A régi, de megfiatalodott városban minden szerv, szervezet,- iskola, kötelesésgének érezte a jeles évforduló megünneplését. Érthetően, a mezőgazdasági műszaki középiskola is, amelynek tanári kara és ifjúsági Szervezete alaposan kivette részét a szervezésből. Az iskola irányítóinak az ezernyi tennivaló között még arra is jutott idejük, hogy labdarúgó-tornát szervezzenek. Négy csapat, a budapesti újságírók, az Iskola tanári kara, a szlovák újságírók, valamint a CSEMADOK, a rádió, és a szlovákiai magyar hetilapok labdarúgói mérték össze erejüket, tudásukat, a technikum kiváló zöldpázsitos pályáján. A verőfényes őszi napon, kellemes órákat töltött el a lelkes nézősereg. Az iskola pedagógusai bebizonyították, hogy nemcsak a katedrán dolgoznak szívvel-lélekkel, hanem néhányan előrehaladott koruk ellenére a labdarúgó-pályán is mindent beleadtak. A mi csapatunk is méltón búcsúzott az évtől, hiszen visszavágtak a magyarországi kollégáknak az ott elszenvedett vereségért. Jó mérkőzéseket láttunk. Egri János, a Magyar Televízió munkatársa, aki közvetítette az újságíró válogatottak összecsapását, többek között ezt mondta: „Ha a magyar válogatott ilyen lelkesedéssel játszana, mint a toliforgatók, újból a világ élvonalába kerülne“. TÖTH DEZSŐ (A szerző felvételei) SZABAD FötDMÜVES 1980. november 29. Egy földműves találkozása 19íe-ban engem, föld nélküli földművest, 18 éves koromban besoroztak. Május elsején vonultam' be: Az orosz frontra kerültem, és 1917 őszén fogságba estem. Murmanszkba vittek, azután Turkesztánba. A fogolytáborban ért a forradalom. Megszöktem, de Taskenten túl nem tudtam menni, mert a sínek fel voltak szaggatva. A fele utat odáig is gyalog tettem meg. Taskentben szintén fogolytáborban voltam, onnan egy gimnáziumi tanár felesége kikért szakácsnak. Itt Taskentben láttam a bolseviki forradalmat. ' Eddig fogalmam sem volt a vörösökről és a fehérekről. Egyszer feltűnt egy tiszti különítmény páncélautókon Taskent főutcáján, amelyet négy nagy fasor szegélyezett, hatalmas fákkal. Akkor láttam, hogy egyszerű. munkások harcolnak-a fehérek ellen, olajos ruhában, puskájuk madzaggal a üállukra kötözve, köztük gyerekek, lányok, öregek. Néztem, kik is ezek tulajdonképpen. A fasor mindkét végén léfürészeltek egy hatalmas fát, kötelet kötőitek a fa csúcsára, a kötelet felhúzták a szemben levő háromemeletes ház tetejére. A másik oldalon ugyanezt csinálták. Amikor a páncélaútósor (nem a mostani harckocsi, hanem egyszerű autó, csak páncéllal volt védve) odaért, akkor lerántották a fát. A fehérek kiabálni kezdtek, hogy vissza-vissza. De a vörösök az utcasor túlsó végén megint csak lefektették a fákat. Így bekerítették a fehéreket, sem előre, sem hátra nem mehettek. Az ablakokból meg gránátokat dobáltak az ellenségre. Nagy lelkesedés fogott el ennek láttán. Micsoda leleményesség? Milyen hadvezérük lehet, ha ők is ilyenek, ezek az egészen egyszerű munkásoki Ki vezeti őket?. Később árulás következtében a fehérek egy időre féttíjkerekedtŐK.» Ä városháza azonban sokáig tartotta magát. Három napig ostromolták a városházát, harmadnap bevették. Odamentem, hogy lássam, milyenek lehetnek azok a bolsevikok. A tanácsterem padlóján két ember feküdt a földön, a fehérek veszett dühvei rugdosták őket. Kiderült, hogy a nagy tanácsterem egyik ablakából az egyik bolseviki gépfegyverrel tartotta sakkban a fehéreket, az utolsó előtti töltényig. Л másik oldalon vagy 100 láda kézigránát volt. A gránátokat a másik dobálta az ostromlókra. Utolsó golyójukkal föbelölték magukat. Néztem. Ezek hát a bolsevikok? Mondták körülöttem, hogy egyszerű munkások voltak. • Az események hatására 1919 tavaszán beléptem a taskenti Csekához, ahol őszig őrségben voltam. Amikor a Vörös Hadsereg nehéz helyzetbe került, önként jelentkeztem a frontra. Harcoltam Orenburg mellett, Bokhara bevételénél, majd Andizsanban. 1920 tavaszán az Aral-tó mellett egyszer vagy ötezer kozák támadást indított ellenünk. Mi sokkal kevesebben voltunk. A Vörös Hadsereg akkor nagyon sok fiatal önkéntesből állt, de volt hatvanéves ősz szakállű önkéntes is. A hadsereg még természetesen nem volt olyan összetételű, mint később; ellenség is befurakodott közénk. Lövészárokban helyezkedtünk el a bokrok mögött, itt rejtettük el az ágyúkat. A mi katonáink, akik még ilyen rohamban nem vettek részt, megrémültek a nagy túlerőtől, kiugráltak a lövészárokból, és elfutottak. Hiába mondtuk nekik: ne szaladjatok el, úgyis utolérnek benneteket. Mi ott maradtunk öten négy ágyúval. Parancsnokunknak, egy fiatal orosz matróznak vezényszavára, amikor a kozákok kétszáz méterre voltak, kar-> tácstüzet zúdítottunk rájuk. Az első sorokat lekaszáltuk, az utánjövők legázolták azokat akikben még volt élet. Fogalmuk sem volt, milyen kevesen vagyunk, ezért megfutamodtak, hatalmas győzelmet arattunk felettük. A lovakat elfogtuk, ráültünk, és üldözőbe vettük a kozákokat. Másnap odajött Frunze, aki akkor a turkesztánl csapatok főparancsnoka volt. Mind az ötünket kineveztek ütegparancsnoknak, és elküldték Moszkvába katonai iskolára. Csők én voltam magyar az öt közül; egy osztrák, a többi orosz matróz volt. Amikor az előző évfolyam hallgatóit tisztté avatták, az ünnepségen megjelent Lenin. Készültünk a fogadására; legnagyob büszkeségemre engem a díszszázadba tettek, jó magas voltam, a sor elejére kerültem. Rendkívül izgatottak voltunk, állandóan igazítottunk valamit magunkon, hol a patrontáskát, hol a derékszíját. Amikor Lenin megérkezett Frunze kíséretében, odaköszönt nekünk: „Zdrasztvujtye!“ Egetverő éljenzés volt a válasz. Lenin mosolyogva, gyors léptekkel közeledett felénk, és megállt előttem. A szívem erősen dobogott. Megkérdezte, milyen megyéből való vagyok. Azt mondtam, hogy Budapest megyéből, gondoltam így jobban érti. Kísérőjéhez fordult, és így szólt tréfásan: „Ejnye, mindig úgy tudtam, hogy a magyarok alacsonyak, tömzsi emberek, most kisül, hogy milyen hatalmas legények." Lenin kezet fogott velem. Rámnézett, elgondolkodó, komoly arccal, és igy szólt: „Ha hazatér, elvtárs, harcoljon otthon yis vitézül a mi közös ügyünkért.“ Felvilágosíthatták, hogy miért küldtek az iskolába, mert hangsúlyozta, hogy otthon is vitézül harcoljak. Mindenki irigyelt, mert Lenin kezet fogott velem. Mondták is tréfásan: „Te csórt magyar, éppen téged szúrt ki Lenin elvtársi" Van olyan emlék, amely bevilágítja az ember egész életét. Évtizedek múlhatnak el, s nem halványodik soha. Van olyan arc, van olyan tekintet, amelyet néhány pillanatra látunk csak, de sohasem feledhetünk el. Így őrzöm én a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, így őrzöm Lenin elvtárs tekintetét. Varga József A népművelés szolgálatában Ha Kassa (Košice) felől érkezünk a rozsnyői (Rožňava) járásba, a Szoroskő-szerpentinjeí alatt egy falucska húzódik meg. A vadregényes tájon és a falun sokan megpihentetik szemüket, de kevesen vállalkoznak arra, hogy közelebbről is megismerjék lakóit, bekukkantsanak mindennapjaikba. Én letértem a Hárskútat (Lipovník) mellőző főútről, hogy hírt adjak az itt élő emberek életéről. Hatszáznyolcvan ember él az egykor gyümölcstermesztéséről híres faluban, ahol még mindig élnek a nemzetiségi kultúránkba gyökerező hagyományok a lekvárfőző és pokrócot szövő öregek hagyományápoló munkája jóvoltából. A falu jelenkori büszkesége a kultúrotthon, amelyet nyugodtan nevezehtünk kultúrpalotának, mert olyan impozáns. 1975-től 1979-ig építették „Z“-akcióban a választási programon belül. Értéke 3,5 millió korona, amelyből közel másfélmillió a lakosok által elvégzett társadalmi munka értéke. — Miként tudtak ilyen nagy épületet felépíteni? — tettem fel a kérdést Borsodi Imrének, a hnb titkárának, aki 1960-tól tevékenykedik a falu közigazgatásában, hetvenkettőtől pedig elnöke a falusi pártszervezetnek is: — Csak nagy összefogással. A hárskúti nép munikaszerető, s legalább ilyen nagy tisztelője és művelője a kultúrának is. Egy öttagú építészeti bizottság irányította, szervezte az építkezést. Magas szintű szervező munkával értékesítettük a lakosság részéről biztosított ötvenezer órás társadalmi munkát. — Mutassa be, kérem, az új létesítményt! — Van benne egy 700 férőhelyes termünk, korszerűen berendezett színpaddal és öltözőkkel. Itt van a hnb és a püt közel negyedmillió korona értékű gyönyörűen berendezett- terme is. A hangoshíradó korszerű berendezését is innen működtetjük. Ván itt még büfé, társalgó és szociális helyiségek. A fiatalok most rendezik be az ifjúsági klubot, az agitáciős szobát és a fotókamrát. — Milyen a kulturális élet a faluben? — őszintén szólva, az építkezés ideje alatt kicsit legyengült, de a kultúrház átadása óta felvette a régi életkedvét, s lendülete gazdag és színes kultúréletet ígér. — Mely szervezetek működnek a legaktívabban? — Mielőtt erre válaszolnék, meg kell jegyeznem valami fontosat: Az új kultúrotthon — a kultúrát, a művészetet, a munkát szerető hárskúti népnek, és tömegszervezeteknek — olyan gazdag lehetőségét kínálja a közösségi élet színessé, emberibbé, rokonibbá tételéhez, amire ezelőtt nem voltak meg a kellő feltételek. A CSEMADOK helyi szervezete az egyik legaktívabb népművelő, kultúrát ápoló szervezetünk. Havonta tart népművelő előadást. Most . készülnek egy József Attila estre. Drenkó István neves, önkéntes népművelőt hívták meg előadónak. Az 1918-tól működő énekkarnak szintén nagy tradíciója van. Két éve felújították, s jelenleg 22 tagja van. Vezetőjük a lelkiismeretes Kórintus László zenetanár. Ebben az évben két fellépésük volt. A fellépő-ruhát minden tag maga vásárolta. A szervezet a téli időszakban tánccsoportot akar összehozni.' Leendő vezetőjük Anna Dezsőné, aki beiratkozott a tánckörvezetők kétéves tanfolyamára. A színjátszást ugyancsak télen kezdik el egy Lovicsek-szinművel. Betam i Ini nítására Ulbrik Zoltánnét, a krasznahorkai művelődési korzet vezetőjét, a lelkes, régi kultúrmunkást kérték meg. A CSEMADOK-nak 130 tagja van, elnökük a jó szervező és tevékeny ember hírnevében álló Hundzsa József. — Milyen Hárskút jövője, azaz milyen a falu fiatalsága? — Az ifjúsági szervezetnek 28 tagja van. Most munkálkodnak a klubhelyiség rendezésén. Műsoros esteket adnak, dtáfcókat rendeznek. Sokat várunk fiataljainktól. Politikailag is igyekszünk felkészíteni őket az életre. — A sportszervezetről is sok jőt hallottam már. — így igazi Falunkban nagyon közkedvelt sport a labdarúgás. Együttesünk a járási bajnokság III. osztályában szerepel, s idén a sportszerüségi versenyben az első helyen végzett. Nagy hagyománya és sok rajongója van az asztalitenisznek is. Télen síversenyeket rendeznek, s nagy vágyuk a jégkorongpálya felépítése. Ehhez azonban előbb a sportpályát kell átépítenünk. Társadalmi munkát vállalnak, jelenleg 40 ezer koronájuk van. Ez az összeg képez alapot az öltöző építéséhez és a sportpálya átalakításához. A sportszervezet vezetője Emődi László. A lakosság a CSSZ .BSZ szervezésében lampionos felvonulással, ünnepi gyűléssel és kultúrműsorral köszöntötte a barátsági-hónap kezdetét. Tavasszal megindítjuk a szélesvásznú filmek vetítését, amely iránt máris nagy az érdeklődés. Ezzel felújíthatjuk egy ugyancsak régi — de időközben megszűnt — kulturális hagyományunkat, az évente megrendezett szovjet filmek fesztiválját. — Mi újság van a könyvtárban? — Amióta Szappanos Zita a népkönyvtár vezetője, az olvasók száma 120-ra bővült. Elégedetlenek vagyunk viszont a sajtótermékek előfizetőinek számával. E téren javulást akarunk elérni. Van még egy hangoshíradó körünk, megalakulóban van a fényképészeti szakkör, amelytől az új agitációs központ tevékenységének fellendítését, népszerűvé tételét várjuk. A falu 1969-ben elnyerte a „Kiváló község címet“, 1980-ban pedig a járás fejlesztésében elért érdemekért kitüntetésben részesítették. — Mi jellemző a hárskúti népre? — A kultúrszomj, a munkaszeretet, az élénk közösségi élet, s az átlagos• nál nagyobb ötletgazdagság és -megvalósítható készség. Korcsmát'os László )
