Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-19 / 29. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 2980. Július 19. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRÜIK Események margójára Bűnös ttssziálék ■ smét aggasztó hírek érkeztek a “ Távol-Keletről. Harci zaj veri fel a kambodzsai—thaiföldi határ csendjét. A történteket vizsgálva problémák komplexumaival találjuk magunkat szembe, melyeknek azonban közös eredője az imperialista összeesküvés a szocializmus és a haladás, valamint az el nem kötelezettség útját Járó népekkel szemben. Thaiföld és Kambodzsa között jelenleg a „viszály almája“ az ún. menekültkérdés. A véres Pol Potrendszer garázdálkodása következtében kétségtelenül sok kambodzsai család hagyta el hazáját, elsősorban megélhetést keresve. Voltak, akik a nemzeti felszabadító erők és az őket támogató vietnami csapatok akciójával kapcsolatban távoztak, többnyire féltek a háborús események kiújulásától. Am tömegesen léptek Thaiföld területére a szétvert Pol Pot-csapatok maradványai is. ^haiföld, ahol az utóbbi évtized* ben a kormányban egymást váltották a rivalizáló tábornoki klikkek, viszonylag szegény ország, nem tud tisztességes megélhetést biztosítani a tömegeknek. Persze más lapra tartozik az uralkodó klikk élósködése: a kormányon levők mindig szépen megszedték magukat. Ilyen vonatkozásban a „menekültek“ valóban problémát jelenthetnek, ám nem az egyetlen ázsiai ország, ahol ez a probléma jelentkezik. Csakhogy Thaiföldön a „kambodzsai meneküllek“ kérdése egészen más vetületben jelentkezett a politikai életben. Inkább külpolitikai, mint belpolitikai, vagy szociális kérdésként. A kambodzsai népi rendszer megszilárdult, ura a helyzetnek, Pol Pót híveinek esetleges visszatérése teljesen reménytelen. A vörös Khmer csapatainak töredékei azonban ott vannak kenyérpusztftókként Thaiföldön. Felhasználásuk gondolata nagyon beleillett a pekingi maóista vezetés és Washington szélsőséges terveibe, melyek a szabadságszerető kambodzsai nép és barátai ellen irányulnak. Nem újkeletű az a terv, hogy most akár erőszakosan is vissza akarják telepíteni a kambodzsai „menekülteket“. A Pol Pot-hadsereg maradványait és a sokszor semleges magatartást tanúsító menekültek közül beszervezett egyéneket különleges táborokban különleges hadműveletekre képezték ki — diverziótói a szabályos harcmodorig. A konfliktusban, ahogyan a történteket a Nyugaton kezelik, természetesen a Vietnami Szocialista Köztársaság is érdekelt mint Kambodzsa szövetségese, mely lényeges szerepet játszott a Pol Pot-rendszer elűzésében. A hanoi külügyminisztérium hivatalos nyilatkozata lerántotta a leplet Washington és Feking újabb ősz* szeesküvéséröl. A világgal ugyanis el akarják hitetni, hogy a vietnami csapatok lépték át a határt és veszélyeztetik Thaiföld területi épségét. Fordítva történt: Bangkok művelte ezt a Pol Pot-alakulatokkal Kambodzsa ellen, mégpedig időzítve és koordináltan az ASEAN-szervezettel. Л7. ASEAN >— a délkelet-ázsiai országok szervezete ugyanis nemrégen Kuala Lumpur malaysiai fővárosban ülésezett és hasonló vádakat emelt Kambodzsa és Vietnam ellen, s a többség meghiúsította azt az indonéz kezdeményezést, hogy kezdjenek békés tárgyalásokat a feszültség rendezésére. Sőt, Thaiföldön riadót fuvattak: veszélyben az országi Mire bámulatos gyorsasággal megérkeztek a hatalmas C-141 Starlifter szállítógépeken Washington „szeretetadományai“ — modern fegyverek és hadviselési eszközök. Hasonlóan biztonsági okokra hivatkozva, Peking is megindította fegyverszállításait, mégpedig az Indiával határos Pakisztánnak. Vajon miért? Fenyegeti talán valaki a megannyi társadalmi-gazdasági bajjal küszködő pakisztáni államot? Senki, de a készülődések célpontja a határozottan elkötelezett békepolitikát folytató India. Az az India, mely az ASEAN-ülést követően bejelentette: elismeri a Heng Samrin vezette kambodzsai haladó rendszert és felveszi vele a normális kapcsolatokat. A harmadik világ országai, az el nem kötelezett országok közül elsőként határozta el magát erre a lépésre! Érthető Washington és Peking boszszúsága. A maóisták azonnal működésbe léptek. Tervük az indiai mammutállam bomlasztása és saját területszerzés! céljaik érvényesítése. így aztán nem véletlen, hogy több északkeleti indiai államban, így például Assamban, Tripurában, Mizoramban zavargásokhoz vezető elégedetlenség ütötte fel a fejét, s ezt ' általában szeparatista törekvés kíséri. Nagaföldön és Mizoramban már korábban is bújtogattak a maóisták. Assamban és Tripurában az elégedetlenek szóvivője a diákság: a mintegy ötmillió betelepült bangladesi, nepáli, bhutaní stb. munkás jelenléte ellen tüntetnek, kitelepítésüket követelve, —< mert rontják a munkalehetőségeket. Oeding egyébként nem is leplezi ■ terjeszkedési vágyát. Pillanatnyi óhaja egy himalájaí szövetség létrehozása, természetesen a maga égisze alatt, Szikkim, Nepál, Bhutan és Burma Kína-barát szeparatista erőinek közreműködésével, hogy így, éket verjenek a szocialista világ és az el nem kötelezettek közé, gátolják e két nagy erő békeakcióinak kibontakozását. Ez viszont szembefordulás az egész világ békeszerető embereivel, a legnemesebb emberi szándékokkal. LflRINCZ LÁSZLÓ Az AESZ próbatétele Problémákkal terhes korunk megpróbáltatás elé állít valamennyi nemzetközi szervezetet. A tét nagy: a béke, a biztonság megőrzése, a világ bajainak békés megoldása. Nem kevésbé fokozódik a regionális világszervezetek szerepe, például az Afrikai Egységszervezeté, mely a közelmúltban a Sierra Leone-i Freetownban tartotta 17. ülését. Az AESZ ülései mindenkor bizonyos barométerül szolgáltak a fejlődési folyamat hatásának, a világesemények visszatükröződésének lemérésére a fekete földrészen. Az ülésszak az 50. tagállam felvételének jegyében kezdődött. Ez a maga nemében jó jel volt. Mugabe, az új Zimbabwe köztársaság vezetője határozottan kijelentette, hogy országa politikailag teljesen szakít a fajüldöző dél-afrikai állammal, s atnenynyiben lehetséges lesz, a múltból örökölt gazdasági kapcsolatain is lazítani fog. Erőltetett strukturális változásokra egyelőre nem gondolnak, de Mugabe hitet tett politikájának végcélja, a — természetesen sajátos elképzelésű — szocializmus mellett. A szervezet pozitívan foglalt állást a közel-keleti kérdésben, bírálta Egyiptom különbékéjét és az afroarab együttműködés mellett foglalt állást. A namíbiai nemzeti felszabadítási mozgalom teljes támogatásával, a Délafrikai Köztársaság elítélésével és az ellene irányuló szankciókkal kapcsolatban (Pretoria repülőgépei nem repülhetnek át az AESZ-tagországok területei fölött) teljes volt az egyetértés. Ám megoszlottak a nézetek olyan regionális konfliktusok rendezésével kapcsolatban, mint a csádi belviszály, továbbá a nyugat-szaharai kérdés. Akadtak politikusok, akik a csádi kérdés megoldásával foglalkozó új AESZ-szerv felállítását javasolták, mások pacifikáló afrikai katonai egységek kiküldését szorgalmazták, ám a megajánlott pénzügyi keret jelentéktelennek bizonyult, s a külügyminiszteri javaslatot meg sem vitatták az ülésszakon. A nyugat-szaharai kérdésben az álláspontok annyit változtak pozitív irányban,‘hogy Marokkó és egyes más országok, melyek a POLISARIO mozgalom elismerése esetén kilépésükkel fenyegetőznek, hajlandók tárgyalásokba bocsátkozni a szervezettel, az ülésszak pedig döntés helyett a „bölcsek tanácsára“, egy öttagú különszervre bízta a szaharai kibékülés tető alá hozását. Vajúdás jellemezte az ülésszak munkáját, de a progresszív, pozitív irányzatok ilyen vagy olyan formában utat törnek az érvényesülés felé. in—I *»♦ *»* «2* «5* *2* *2* *2» *2» «J* «J* «J* *2* »•* ♦♦♦ «j* *2» »*• *j* *2* *** *2* *2« **♦ »2* *2» *** «J* *2* *2* *2* *2* <J> *** *2* *!♦ *2*BIZOTTSÁGA 15. ÜLÉSÉNEK HATÁROZATÁT a szocialista emberért irányban a következő ötéves tervben még sok fontos feladat vár ránk: 1985-ig el akarjuk érni, hogy felearányban legyenek a szakképzett szövetkezeti földművesek. Azzal szemben, hogy a múltban a szövetkezeti munkaiskola tömeges ráhatását kisértük figyelemmel, jelenleg a politikai nevelés és a szakképzés egyes formáinak a minősége fontos nekünk. Mindenekelőtt teret és feltételeket akarunk adni a képesítetlen dolgozók közgazdasági és szakképzésére, hogy a tantervezetben megjelölt foglalkozási ágban szakmunkás-oklevelet szerezzenek. A ráhatás különféle formái között vezető helyen áll a közgazdasági propaganda és agitáció, mint a marxista világnézetre és a társadalmi tudat aktivizálására nevelés folyamatánek szerves része. A szövetség hatékony közgazdasági propagandával és agitáciőval a közös felelősségtudatot erősíti a szövetkezeti földművesekben, a munkaeredmények igényes és bíráló megítélésére készteti őket. Figyelmet fordítunk főként a szemléltető propaganda és agitáció módszereire, melyek különösen a legjobb dolgozók, munkaközösségek tapasztalatai népszerűsítésének, a fogyatékosságok címre szóló bírálatának formájában az emberek nagyfokú aktivitásra mozgósítására irányul. A szövetség e tevékenységben a formák széles skáláját alkalmazza: plakátokat, villámhíreket, faliújságokat, becsülettáblákat, jelszavakat, figyelemkeltő táblákat, agltációs paneleket, a legjobb dolgozók arcképcsarnokait, hirdetőszekrényeket, kisebb kiállításokat stb. — Mivel járul hozzá a szövetség ideológiai munkássága az emberek élethez való aktiv hozzáállásának és szocialista életstílusának kialakításához? A szövetkezeti földműves társadalmi gondolkodásra és cselekvésre aktivizálása, főként munkakezdeményezésének kibontakoztatása — ez a szövetkezeti földműves belső átalakulására irányuló ráhatás ideológiai és nevelési formái egész struktúrájának a közös nevezője. Ha ezek az értékek a helyes politikai-nevelő és kulturális munka mértékfokát jelentik,, figyelemreméltó eredményeket értünk el. A dolgozók kezdeményezőkészsége különféleképpen nyilvánul meg. A legelterjedtebbek a szocialista versenymozgalmak, szocialista munkabrigádok alakítása, az újítók és feltalálók mozgalma, komplex ésszerűsítő brigádok alakítása, a Zenit mozgalom, a Ifjúsági Fényszóró, stb., melyeket egyéni és kollektív felajánlások támasztanak alá. A szlovákiai egységes földművesszövetkezetekben összesen 26 456 főnyi 2303 közösség áll versenyben a szocialista munkabrigád címért. E közösségek 127 millió 657 ezer korona értékű vállalást tettek. A versenyző közösségeket a szocialista építés iskolájának tartjuk, ezért a szövetség sokoldalúan segíti őket. i— Melyek a szövetség ez irányú szándékai és tervei? A szövetség már programjában megfogalmazta tevékenysége továbbfejlesztésnek elveit. Röviden jellemezve a dolgokat, eszmei-nevelő tevékenységükben a szövetkezeti földművesek politikai és szakmai fejlődésére, az összes bevált munkaformák és módszerek alkalmazására fogunk törekedni: a szocialista munkabrigádokat mindenekelőtt a szövetkezeti földművesek tömegpolitikai-szakmai nevelésének alapvető formájaként akarjuk fejleszteni; még hatékonyabbá kívánjuk tenni a nevelési és oktatási folyamatot, különös tekintettel a szövetkezeti dolgozók szakmai képzésének elmélyítésére és az oktatóközpontok fejlesztésére. A közgazdasági propagandában és agitáclóban ki kell domborodnia az érvelés világosságának, logikusságának és meggyőző erejének. A pozitív példák módszerével kell hatnunk és terjesztenünk az egyes munkaközösségek jó tapasztalatait. A szövetség együttműködésével a falu egészséges kulturális hagyományait is ápolnunk kell, a szövetkezeti földműveseket rendszeresen meg kell ismertetnünk nemzeteink kulturális kincseivel, támogatnunk kell a műkedvelő és népművészeti tevékenységet. Teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy a munka technológiájában és szervezésében történt forradalmi változások mellett a munkafolyamat éló összetevője — az ember is változik. Ezért fordít a szövetség gondot a szövetkezeti földművesek munka- és szellemi szükségleteinek a kielégítésére. Ezek dióhéjban a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének legközelebbi szándékai a társadalmi tevékenység terén. Megvalósításukra minden becsületes és tisztességes földművest felszólítunk. Kibontakozó együttműködés Afganisztánom Bohuslav Chnoupek küjügyminiszter a múlt héten többnapos hivatalos látogatást tett Afganisztánban. Kabulban megbeszéléseket folytatott Babrak Karmallal, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkárával, a forradalmi tanács, valamint a kormány elnökével, és Doszt külügyminiszterrel. Az afgán vezetőknek átadta Gustáv Husák elvtárs szívélyes baráti üdvözletét és jókívánságait. Tanácskozásaik befejező részében időszerű nemzetközi kérdésekkel foglalkoztak. Aggodalmuknak adtak kifejezést a nemzetközi helyzet megromlásával kapcsolatban. Elítélték az enyhülési folyamat ellen irányuló erőfeszítéseket. Hangsúlyozták, hogy országaink készek valamennyi békeszerető erővel együtt megvédeni az enyhülési politika eredményeit, s arra törekednek, hogy az enyhülés visszafordíthatatlanná, sokuldalúvá és általánossá váljék. Elítélték a kínai maőista vezetés hegemonista politikáját, amely tovább élezi a nemzetközi feszültséget és gátolja az ázsiai országok barátságának és együttműködésének kibontakozását, veszélyezteti a világbékét és biztonságot. Értékelték az el nem kötelezett országok mozgalmának jelentőségét a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban, s kiemelték a mozgalom haladó jellege megőrzésének fontosságát. Kiemelték továbbá a szocialista világközösség, a rtemzeti felszabadító mozgalom és az el nem kötelezettek mozgalma tovább szilárdítandó cse* lekvési egységének és szolidaritási* nak nagy fontosságát. A külügyminiszterek behatóan fog-1 lalkoztak az európai, a közel-keleti és az afrikai helyzet alakulásával is. Chftoupek elvtárs rövid afganisztáni körúton vett részt. A külügyminiszterek megbeszélés seik végeztével jegyzőkönyvet írtak alá a két külügyminisztérium együttműködéséről. Parasztpártok találkozőia A Bolgár Népi Földműves Szövet' ság megalakulásának 80. évfordulója alkalmából a múlt héten nemzetközi találkozót rendezett, melyen 57 őrs szág 85 parasztpártjának, centrnm* pártjának, liberális pártjának, kereszs ténydemokrata pártjának és egyéb szervezeteinek képviselői vettek részt- Egyetértettek abban, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben eners gikus intézkedésekre van szükség a konfrontációs politika ellensúlyozás sára. A találkozóról kiadott közles ményben leszögezték, hogy az enybn* lésnek nincs ésszerű alternatívája, az enyhülés révén kedvező feltételek jönnek létre az olyan bonyolult prohs lémák megoldására, mint az energies kérdés, a nyersanyaghiány és a körs nyezetvédelem. A Lengyel Népköztársaság születésnapján „Nem veszett el Lengyelország, nem, amíg mi élünk!“ — zeng az ősi lengyel himnusz, de még sohasem énekelték annyira szívből, mint 1944. július 21-én, amikor a Felszabadítási Bizottság kiáltványában bejelentette az új, demokratikus és független lengyel állam megszületését. Hazája történelmének legviharosabb korszakát élte túl a fasiszta pusztítást elkerült 29 millió lengyel férfi és nő. Hatmillió honfitársuk —. fiatalok és öregek — a fasiszta hóhérok kezétől pusztult el. Hazájuk földjén még a felszabadító harc ágyúi dörögtek, de a nép többsége mér lelkesedett az új Lengyelországért. Nem az urak Lengyelországáért, amelyben például a kétmillió lakosú rzeszówi vajdaságban mindössze hat faluban volt villanyáram, a jó utak hossza pedig összesen 24 ki* lométert tett ki, 63 százalékos volt az írástudatlanság, csak 40 ezren dolgoztak az iparban és mindössze 300 orvos próbálta felvenni a harcot a népbetegségek ellen. Ez a Lengyelország, az urak Lengyelországa most már örökre a múlté. A lengyel dolgozó nép pártja, a LEMP vezetésével, a szocialista testvérországokkal együttműködve és segítségükkel új hazát épített. Lengyel-* ország ma már világméretben Is elismert ipari erőt képvisel. Lakossága ugyan a világ lakosságának egy ezreléke, ám ez az ország adja a világ ipari termelésének négy százalékát, A Lengyel Népköztársaság nemzeti jö* vedelifte általában 6,8 százalékkal' gyarapodott a legutóbbi két évtized-* ben, tavaly pedig megközelítette a 9 százalékot. A népgazdasági és szó« ciális tervezésben számítanak rá, hogy a ma 35 millió lakosú ország lakossága 1990-ig 40 milliósra szaporo* dik, s ezért fordítanak oly nagy gon-* dot a lakásépítésre. Az utóbbi évti« zedhen közel négymillió lakás épült, s a következőben is ennyibe költözik be az új nemzedék. Micsoda ellentét: a nyomoráról idézett rzeszówi vajda-* Ságban, ahol ritkaság volt a villany* áram, manapság autóbuszokat, repü* lőgépeket gyártanak, az ország fontos exportcikkeit. Lengyelország napjainkban a KÖN csönös Gazdasági Segítség Tanácsé* nak és a védelmi Varsói Szerződés* nek szilárd tagjaként a szocialista országok közösségében munkálkodik külpolitikájával a békés Európa meg* teremtésén. A lengyel dolgozó népet nagy elszántság hatja át, hogy valóra váltja a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusának határozatait, melyek a hatékonyságot, gazdaságosságot, minőséget hirdették meg fő jelszóként a gazdasági élet minden területén, s ennek alapján intézkedő* sek történtek a lakosság életszínvo* nalának további, kiegyensúlyozott emelésére. Kanizsa István VESZÉLYES KÖTÖTTSÉG Anglia az ország érdé* keivel ellentétes politikát folytató tory kormány bűne miatt a jelenlegi washingtoni kormány ka* landor politikájának szakértolója lett. (V, Csakirigyisz rajza])
