Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-19 / 29. szám
198Ü. JÚLIUS 1Я. jJc 29. szám. jfc XXXI. évfolyam з^с Ага 1,— Kčs Termelő, közvetítő, fogyasztó Az utóbbi évtizedekben hatalmas gabonasilók épültek szerte az országban. Ögyallán (Hurbanovo) ebbe a korszerű gabonasilóba kerül az új gabonatermés. Fotó: — tt— Az ember arat Egy ország lakosságának kulturáltságát az egészséges, sokoldalú táplálkozásban is tel lehet mérni. Az élelmiszerfogyasztás egyik jelentős mércéje, mennyit fogyasztunk vitamindús zöldségfélékből. Ezen a téren nincs mit dicsekednünk, nem tartozunk az élvonalba, mint a káros szenvedélyek űzésében. A minap beszélgettem termelőkkel, közvetítőkkel és fogyasztóikkal. A zöldségfélékké' kapcsolatos problémát illetően, gondolom, mindg a termelés a legfontosabb, hiszen ez az alapja a jó közellátásnak. Ennek érdekében igyekszünk célszerűen termelni, és zökkenőmentessé tenni a zöldség- és gyümölcsellátást. Termelési szempontból talán az lenne az ideális, ha a mezőgazdasági üzemek meg tndnák oldani a lakosság sokoldalú ellátását. De több okból kifolyólag nem képesek ezeket a feladatokat teljesíteni. A gyümölcsösök tervezett telepítését akadályozza, hogy nincs elég oltvány, a zöldségtermesztést pedig főleg a munkaerő hiánya. Sajnos, egyre kevesebb s zöldségtermeléshoz értő, közösben tevékenykedő szakember. Nehéz, fáradságos, hozzáértést Igénylő munka a zöldségtermesztés. A mezőgazdasági üzemek többségében vannak hozzáértő szakmérnökök, irányítók, de szakképzett kertészeti dolgozó kevés van. Ezért sok helyen képtelenek az elmélyültebb tudást és gondoskodást igénylő zöldségfélék termesztését megoldani. Pedig a fogyasztók többsége válogatni szeretne az áruban és az élelmiszeripar is minőségi zöldséget kíván tartósítani. A Népi Fogyasztási Szövetkezet (jednota) dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási Bizottságának elnökhelyettese szerint azonban a termelői kedv hanyatlása és a termelés fogyatékosságai, az áruforgalmazás lehetőségéből adódó bizonytalansággal magyarázható. A zöldség- és gyümölcsfelvásárlás eléggé sok kézben van, s néha a bábák között elvész a gyerek. A Zelenina főleg a nagytermelők árujának átvételét szolgálja. Persze, a jednota és az Agrofrigor fa mezőgazdasági üzemek társulása) is jelentős mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt vásárol, és juttat el a fogyasztókhoz. A jednota, vagyis a szervezetünk tagsága főleg falusi, nekünk kötelességünk az áruellátás mellett a kistermelők tevékenységét is támogatni. A felvásárlók közötti konkurrencia főleg a primőr áruknál mutatkozik meg, holott talán abból van a legkevesebb haszon. Az azonban kérdéses, hogy helyes irányú-e ez a konkurrencia?! Lehet, hogy ez valóban kérdéses, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy akik helyesen táplálkoznak, már télutó idején és kora tavasszal várják a salátát, retket, karalábét, ami nyersen is fogyasztható, vagy azokat a zöldségféléket, amelyek főzéshez feltétlenül szükségesek. Talán a zöldségtermelés szempontjából hiba, hogy a mezőgazdasági üzemek még mindig nem használják ki eléggé az adott lehetőségeket. Nem szorgalmazzák eléggé a fólia alatti termelést, pedig az nagyban elősegítené a gondosabb, tervszerűbb, hazai ellátást. Szerencsére a kistermelők egyre több zöldséget termesztenek fóliasátorban, és egyáltalán. Farkas Lajos a nemesócsai (Zemianská Oléa) felvásárlási központ vezetője így nyilatkozott a kiskertészkedőkröl: — A legtöbb esetben kiváló minőségű árut veszünk meg tőlük, és ez nagyban emeli a tekintélyünket partnereink szemében. A komáromi járásban nagy hagyománya van a zöldségtermesztésnek. A kiskertészkedők alapszervezetei igyekeznek elősegíteni a termelőkedv fokozását, a tagok ellátottságát. A termeléssel nincs is különösebb bal, inkább az áruértékesítés okoz néha gondot. Járásunkban öt. központja van a zö'dséefelvásárló vállalatnak (Zn'eninának). Hozzánk hét község tartozik. A zöldség iránt nagy az érdeklődés, csak hát a messziről jövők nem mindig azt visznek el tőlünk, amiből nekünk sok van. Például salátából, karalábéból a termelők annyit kínáltak, hogy nem tudtuk elhelyezni, pedig szállítunk, vagy jönnek hozzánk vásárolni Banská Bystricáról, Martinból, Prievidzáról, sőt a cseh országrészekből is. Sajnos, úgy tűnik, hogy továbbra is lesz gondunk a kereslet és a kínálat összhangjának hiánya miatt. Az árufelesleg a piackutatás elégtelenségének a következménye. Tény, hogy a termelők aránylag pontosan tudják, menynyit szállítanak egy-két hónapon belül. fis így mi is tudjuk időben, hogy milyen és mennyi áru felvásárlásával számolhatunk. A terven felül felvásárolt áru elhelyezése azonban gyakran gondot okoz. járásunkban a zöldségtermesztésnek a fele háztáji kertekben van. A kiskertészek szövetségével időben kötöttünk szerződést, de azt esetenként nem tartják be, sokszor pedig olyan árut akarnak ránk tukmálni, amit nehezen tudunk elhelyezni. A baj ott van, hogy nincs megfelelő választék zöldségféléből. A fogyasztó sok mindent szeretne vásárolni, de már a kistermelők is szakosítanak néhány zöldségfélére. Sokszor figyelmeztetnek itt-ott, mire lenne szükség, de ha nem termelnek, nem küldhetünk. Most például nagyon keresett áru a karfiol, zöldbab, borsó, csakhogy nincs belőle elegendő. Esetenként a szállítóeszköz okoz gondot. Ogy érzem, hiányzik a rugalmasság, és ez oknzza a nem éppen zökkenőmentes zöldségellátást. , XXX Csicsón Bödő Géz&ék vásárolják fel a körzet kertészkedőinek termékfeleslegét. A zöldséget hétfőn és csütörtökön veszik át. Bödőék is foglalkoznak zöldségtermesztéssel, méghozzá sokoldalúan, a piac kívánsága szerint. A faluban mintegy másfél millió korona értékű árut termelnek. A termelők arra törekednek, hogy minőségi áru kerüljön a nemesócsai központba. Persze, sok esetben nem csak rajtuk múlik, hanem azon is, kapnak-e megfelelő vegyszereket, milyen a növényvédelmi tanácsadás. Igaz szerveznek tanulmányi kirándulást, ahonnan nem térnek haza üres tarsollyal. Télen előadások is vannak, de még többet kéne tenni szakmai nevelés és az ellátottság terén. — Higgye el — említette többek között Börtöné —, mi nem ismerjük a szabad szombatot, sem a vasárnapot. Nincs időnk a kocsmában sörözni. Márpedig az, hogy éjt nappallá teszünk, még nagyobb elismerést, anyagi megbecsülést érdemelne. Ez valóban így van. A palántanevelés, kiültetés, öntözés, gondozás ezernyi tennivalóval jár. Sokszor köszönt rájuk az esthajnal, mégis csinálják. Nagy szükség van a zöldségre és a gyümölcsre. Azt hiszem lenne is rá mód, hogy legyen elegendő a piacon, üzletekben és a feldolgozóiparban. Sajnos, a kereslet és kínálat összehangolása továbbra is sok gondot okoz, és sok esetben szervezési hibák miatt sok zöldség vész kárba. Pedig az északi városokban, falvakban sokszor nincs elegendő zöldség. A termelési kedvet pedig elveszik azzal, hogy nem vásárolják meg azt az árut, amelyből egyes helyeken hiány van. Igaz, néha valóban sok van bizonyos zöldségfélékből, s ebben némileg a termelők is ludasak, mert nem törődnek a társadalmi igényekkel. Vagyis a felvásárlóknak a kistermelők szervezeteivel karöltve tervszerűbben kellene irányítani a sokrétű zöldségtermesztést, fis arra is jobban kellene ügyelniük, hogy ne legyen olyan zöldségből valahol hiány, amelyet a termelők nem tudnak értékesíteni. Csakis a termelők és az árueladást közvetítő szervek, szervezetek összehangolt munkáje, a jobb szervezés hozhat pozitív változást a piac és a feldolgozó üzemek jobb ellátottságában. TÓTH DEZSŐ Bár megkésve, de már zúg a gépek egyhangú, az ember számára mégis sokat jelentő munkahimnusza: Több gazdaságban megindultak a kombájnok, az utakon maggal telt jármüvek sorjáznak. Megkezdődött az aratás az élet és a reménység ünnepe. Az élet folytonosságénak ünnepe ez, bár nem ünnepeljük hangos szóval, pántlikával: A természet sem ünnepelte önmagát, amikor a magból csírát sarjasztott, amikor a nagy tüzes gömb bearanyozta a kalászokat. Hodosi Benővel, az alistáli (Hroboiiovo) szövetkezet üzemi pártszervezetének elnökével az arató kombájnokhoz igyekeztünk. — Gyermekfejjel hányszor, de hányszor hallottam, hogy „csak tartson el újig“. Az „új“ ' akkor megváltást jelentett. Mindenki az újat várta, reménykedve. Ma már nincsenek kenyérgondjaink, az aratás mégis ünnepet jelent számomra — idézte gyermekkora emlékeit, a sok aratást megért Benő bácsi. Az égen úszá rnngyosszélű felhők szinte ajkamra diktálták az örök refrént: Nehéz aratásnak nézünk elébe ... — Igen! •— Válaszolta kurtán szín* te magának mondva utitársam. , Szájában a cigarettavég parázsa felizzott, s bodros füstfelhö kíséretében kurtán, de dagályos szavakkal fogalmazott. — Nehéz aratás... Az Idei aratás a mindenkori aratás édestestvére. Régen, lzomnyűvő; verejtékpatakokban, ma inkább műszaki szervezési és raktározási gondokba van burkolva. Am a munka szépsége, felelőssége egyként ad erőt, leleményt. — Hány kombájnnal kezdték az aratást? ,. — Jelenleg kettő vágja az őszi árpát, további öt pedig mint kötőféken visszatartott paripa várja a rajtot. — Az ember és a vas csatája..» így jellemezhetnénk a mai aratást. Ha az időjárás nem szól közbe, akkor szinte mindent elvégeznek a kombájnok? — A gép nem ember, az ember nem gép. Igaz, ma már a gépek számát és erejét vesszük számításba ez időszerű munkák végzésénél. Azt azonban ma sem szabad elfelednünk, hogy a gép az ember akaratának engedelmeskedik. Az ember ügyel a gépre, vigyáz a szemre, s az ember lelkiismeretén, szakértelmén, és kitartásán múlik, hogy a telt kalászokból mennyi kerül a magtárba. KOMBAjNOSOK DICSÉRETE A Tőnyeföldi dűlőn Kolosz kombájn vágta az őszi árpát. Nyugodt tempójú, folyamatos volt a mozgása. A síma talaj könnyítette a munkát, s a dőlt részeken is boldogultak a motollák. Zúgott a ventillátor, de még nagyobb zajt csapott a motor. Lentről a vastagszárú szalma sustorgása hallatszott. Itt hangosan kell beszélni. Éreztem, hogy nem szívesen állna meg Horváth László a gépével, viszont készségesen válaszolt mindenre. Kérdéseim nem lepték meg, nem zavarták, hiszen érti, szereti és ismeri ezt a munkát. A fiatal kombéjnos hetedik éve arat, s elégedett a gépével. Szerinte az idei aratás az embert és a gépet egyaránt próbára teszi. — Most nem szabad kapkodni a munkával — mondta. Csak így tudjuk elérni azt, hogy a szemveszteség minimális legyen. Csizmadia József segédknmhájno* az Idén esik át az aratás tűzkeresztségén. — A Lacival jól megértjük egymást. Az aratás ütemét a gépek műszaki állapota is meghatározza. Mindketten gépszerelők vagyunk, a kombájnokat mi készítettük elő, s a lelkiismeretes javítás adta önbizalom most sokat jelent számunkra. — Lelkiismeretes, rendes emberek, értenek a gépekhez és mesterei az aratásnak — dicsérte a kombájnosokát Öllé Béla gépüzemelési ágazatvezető. Hangsúlyt adva a szavaknak ő is a szemveszteség elkerülésének fontosságát emelte ki. — Legfontosabb most az, hogy a kombájnosok figyelmesen dolgozzanak, a vágószerkezet csússzon alá minden kalásznak, hogy ami megtermett, ne vesszen kárba. A jutalmazásokat is úgy határoztuk meg, hogy kombájnosaink elsősorban a munka minőségében legyenek érdekeltek. A kombájn tetején villogni kezdett a sárga fény. Megtelt a tartály, a kalászok jól fizetnek. — A gazdag hozamon kívül, annak örülünk a legjobban, hogy a kalászok érettek, s a termés szárítás nélkül raktározható — mondta Torma József traktoros, miközben az árpa sárga zuhatagként ömlött az utánfutóba. Régen messze földön híres volt egy-egy jó asztagrakó, egy-egy kiváló kaszás, miért ne kerülhetne ma a megbecsülés középpontjába a jó kombájnos, vagy traktoros? Az ember arat... Örömteli, hogy már az aratás rajtjánál az anyagi megbecsülésen kívül az emberi vonatkozásban vett szeretet és gondoskodás veszi körül a kenyércsata hőseit. Az alistáli szövetkezetben például rendszeresen meleg ételt kapnak a kombájnosok, elegendő frissítő áll rendelkezésükre, este pedig zuhanyozó várja azokat, akik helytállásukkal alapozzák meg a megújuló élet és a* új kenyér ünnepét. A KOMBÁJNOK rajtra készen •—■ Most már nincs a napnak olyan órája, hogy valamilyen formában ne esne sző az aratásról — jelenti ki Baráth Imre, a csicsói (Citov} Wilhelm Pieck Efgz elnöke, amikor az aratási előkészületekről érdeklődöm. Az idén 1001 hektár gabonát kell veszteségmentesen betakarítaniuk» Gyors számítást végzünk. Ennyi termést a kombájnok előtti korszakban csak több száz ember tudott volna learatni, behordani, kicsépelni és raktározni. Most 16 kombájnos készül erre a munkára, ugyanannyi kombájnal. A 16 kombájnosra nagy feladat hárul. — Mindebben anyagilag is érdekel* tek. A szocialista verseny kiírásakor viszont ügyeltünk arra is, hogy mindenki egyformán jusson a nehezebb és a könnyebb feladatokhoz. Civakodó, rossz hangulatban nem lehet eredmenvesen dolgozni. Célunk az, hogy a tarlón is érvényesüljön a barátság — mondta találóan az elnök. A Wilhelm Pieck Efsz-ben az „ostorkivágásig“ kész minden. Az aratás kezdésével azonban itt még várni kell, mert nem érett kasza alá a gabona. — Süssön a nap legalább két hétig ■— mondta búcsúzásképpen az elnök, majd nyilván az északi országrészekre gondolva gyorsan helyesbített: —i illetve minél többet, akkor nem lesz baj, a gazdagnak ígérkező termés betakarításával. FELKÉSZÜLTEK AZ Ül TERMÉS FOGADÁSÁRA A iakszakállasi (Sokolce) Efsz az idén hatezer tonna gabona tárolását vállalta. I Rákócza József növénytermesztési főágazatvezető elmondotta, hogy a kombájnoktól érkező gabonát előtisztításnak, ha szükséges, szárításnak és utőtisztításnak vetik alá. Az átvevőhelyre már biztonságosan tárolható gabonát szállítanak. Tavaly például a gazdaság kenyérgabonáját első minőségű osztályba — a megfelelő felárral — vásárolták fel, a tisztításnál képződő nagy mennyiségű hulladékot viszont a szövetkezet otthon hasznosította. A jó gazda szemlélete is azt bizonyítja, hogy a betakarítási felkészülésben az olyan kérdések Is gyakoriak, melyeket nem szabad kihagyni a számításból. Az ember arat: A piroslő bűzaszemek már érzik, sorsuk beteljesülését. Tudják, hogy ők adják az ember kenyerét. A természet zajos nyári forgatagában minél több határban zúgjanak fel az „élet orgonái“. CSIBA LÁSZLÓ
