Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-15 / 46. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1980. november 15. 12 Az állattenyésztési felügyelőségek feladata, hogy segítséget nyújtsanak a törzsállományok felújításéban, nagy hasznú állatok keresztezésében, s ezzel a rendelkezésre álló biológiai anyag hasznosságának a növelésében, valamint az új termelőkapacitások minőségi biológiai anyaggal történő benépesítésében. A íeiieueK iegeitetése nemcsak a takarmányozás, hanem az állatok egészsége szempontjából is fontos Fotó: г—blm Jozef Magerdák agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a MÉM dolgozója 1 szar vasmarfeaTE Nf É B ZTÉ 8 fejlesztése A hetedik ötéves tervidőszakban szarvasmarha-állományunk hasznosságának a növekedése az állatok biológiai képességének a kihasználásától, a takarmányok okszerű igénybevételétől, a hatékonyság egészének célszerűségétől s nem utolsó sorban a közélelmezés igényeinek a kielégítésétől függ. A tej- és hústermelés fellendülése egyrészt az állomány, másrészt pedig a hasznosság szüntelen növekedésének a függvénye. Szükséges tehát, hogy a szocialista szektorban a törzsállományt 1985-ig legalább húszezer, ezen belül a tehenek létszámát hatvanötezer darabbal növeljük. Népgazdaságunk érdeke, hogy a tervidőszak egyes éveiben átlagosan kétszáz literrel javítsuk a tehenek tejhasznosságát és évente tehenenként legalább háromezerháromszáz liter tejet termeljünk, száz tehén átlagában pedig százhárom borját érjünk el; s ebből az üszőborjú legalább harminchét darab legyen. Lényeges javulást kell elérni a száz tehénre jutó válasz-ШШПК tási átlagban s a hízóba fogott marhaállomány napi darabonkénti súlygyarapodásában. A CSKP KB 13. és 18. plénumának az irányelvei szerint javulást kell elérnünk a vágómarha-termelésben és forgalmazásban. A termelésnek és a forgalmazásnak évente nem kevesebb mint ötezer tonnával, tehát a tervidőszak öt évében 10,3 százalékkal kell növekednie, ugyanakkor a vágóborjak forgalmazása marad a jelenlegi szinten. A terv azt követeli, hogy a tej forgalmazásában is lényeges javulás történjen. Mezőgazdaságunknak a jelenlegi valósághoz képest kétszáznegyven millió literrel, illetve 17 százalékai kell növelnie az árutermelést. Mind a termelés, mind a forgalmazás tekintetében arra törekedjünk, hogy a törzsállomány számottevő növekedése és felújítása mellett lényegesen csökkenjen az elhullás, mert jelenleg száz tehénre számítva több mint három borjú halva születik, ugyanakkor hat darabra tehető a kényszervágás, és legalább hat százalékos az elválasztást követő elhullás. így száz tehénre számítva több mint tizenöt darab a veszteség. Az tlzemközi kooperációra alapozott termelési-gazdasági egységekben is arra kell törekedni, hogy meghonosítsák a tej- és hústermelés tudományosan megalapozott iparszerű feltételeit. Az eddigi belüzemi szakosítás hagyományos módszerei helyett a körzeteken belüli állatforgóra, esetenként pedig a körzetek, vagy pedig a járások közötti szorosabb együttműködésre kell építeni. így alakíthatók ki a szarvasmarha-tenyésztés özemközi vállalatai. A szakosítás sorrendje az alábbiak szerint alakul: '♦ tenyésztő gazdaságok •—< üszőborjak nevelésére; + hizlaló gazdaságok — bikaborjak előkészítésére; + tehenészeti gazdaságok — az állomány felújítására és szaporítására. A tenyésztő és hizlaló gazdaságok alapanyagként 10—14, esetleg kilencven napos borjakat kapnak. A borjak tejjel való itatását negyvenöt-kilencvennapos korcsoportig csak azokban a gazdaságokban teszik lehetővé, ahol nagy tehenészét! telepek yannak, s legalább száz darab borját helyezhetnek el. Esetenként 400—1500 férőhelyes borjúneveldék építését is engedélyezik. Az építmények célszerűsége, illetve a termelés hatékonysága érdekében a meglevő telepek komplettizálása tűnik leggazdaságosabbnak, tehát ezt a megoldást kell előnyben részesíteni. A termelés sikeres fellendítése megköveteli, hogy a tömegtakarmányok helyes választékának a kialakítására törekedjünk. Sziiázsból legalább húsz százalékos tartalék kell ahhoz, hogy a termelés biztonságos lehessen. Oly módon kell a gazdaságokban szervezni a- tömegtakarmányok termesztését és tartalékolását, hogy egy-egy tehén részére évente legalább négy tonna száraz anyagnak megfelelő eleség jusson. Ez 6—8 liter tej termelésére elegendő, a tejtípusú tehenek azonban kombinált takarmányt igényelnek, s ezek 8—10 literes tejhasznosságot biztosítanak egy-egy tehéntől naponta. Az állatok részére szükséges erőtakarmányoknak mintegy felét a termelést fellendítő választéknak kell képeznie, ugyanakkor a nagy tejhasznú tehenek részére speciális erőtakarmányok gyártása szükséges. A negyven százalék szalma alapanyaggal készített pelletből kiegészítő és stabilizáló adagok formájában 2—6 kilót kell juttatni az állatoknak. Mezőgazdasági üzemeinkben törekedjenek arra, hogy az üszőnevelésben túlsúlyban a tömegtakarmányokra támaszkodjanak. így a szlovák-tarka marhánál 15—18 hónapos korban számításba jöhet például a kukoricaszilázs és a szenázs, továbbá más jó minőségű konzervált takarmány, esetleg friss zoldanyag, vagy pedig a szenázs és a komplett pellet együttesen. Ezek béltartalom tekintetében úgyszólván egyenértékűek a szemes terményekkel, s a tápanyagok aránya kedvező a hasznosság növeléséhez. Szükséges, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben mindinkább a tömegtakarmányok hasznosítását szorgalmazzák, Tény, hpgy a hús- és a tejtermelés csak így lehet eredményes, ha ennek a célnak teljesen megfelelő az állatállomány, azaz kiváló biológiai anyaggal rendelkezünk. Ezért törekedjünk arra, hogy a tiszta vérvonalban tenyésztett, de a kombinált és más vonalak nemesítésében, illetve keresztezésében a CSKP KB és a kormány irányelvei szerint cselekedjünk. Már a következő év elejétől törekedjünk arra, hogy az igényeknek megfelelő tenyészanyagunk legyen, s azokat soroljuk be a fajtajavító nemesítésbe. Az igényes programot csak ily módon valósíthatjuk meg a tervidőszak végéig. A tejtípusú szlovák-tarka teheneknek, a fekete-, továbbá a vörös-tarka parlagi marhával való keresztezéssel a leszármazottaknál 50— A szarvasmarha-tenyésztés egyikaiapvető tényezője a lé i takarmányalap megteremtése. Ez pedig a silókukorica gazdag termésén, idejében történő betakarításán és megfelelő tartósításán múlik törekedjünk minden fellelhető melléktermék és etetésre alkalmas hulladék felhasználására. Ahol a szemes takarmányok termesztésében, tárolásában és hasznosításában nem követik a következetesség elveit, nem ritkán ellentmondásokba ütköznek. Ez rossz hatással lehet az állatok hasznosságára, hacsak nem törekedünk.a készlet beltartalmi értékének ízesítéssel történő feljavítására. A silózási technológia betartásával jó minőségű takarmány készíthető ban elérhetik a 350—360 kilogramm, a pinzgaui fajtánál pedig a 300—330 kg átlagsúlyt, s ezeket be is fedeztethetik. Ügyeljenek arra, hogy erőtakarmányból az üszőknek se többet, se kevesebbet ne adjanak a kelleténél. Még intenzív takarmányozással sem szabad 450 kilónál többet adni darabonként. A marhahizlaldákban törekedjenek a takarmányozás egyszerűsítésére. A kombinációkA takarmányozás optimalizálása érdekében igénybe kell vennünk a számítástechnika adatanyagait, s az ismeretek birtokában dönteni arról, hogy milyen adag felel meg legjobban a termelés fellendítéséhez. Ügy kell szervezni a takarmányok választékának a termesztését, és taralékolását, hogy a hasznosítás során elérjük a tervezett hasznosságot. Ennek keretében a fehérjeprogramnak jelentős szerepet kell kapnia. 75 százalékos vérarányt érjünk el, míg a hús-tejtípusúaknál a holstein fríz marhával való keresztezéssel a részarány 25— 37,5 százalékos lehet, és megközelítőleg hasonlóan alakulhat a pinzgaui fajta keresztezése is. Hazánk viszonylatában a hústermelés fellendítése érdekében okszerűen használjak ki a rendelkezésre álló biólóigai anyagot.'Igénybe ítéli vennünk erre a nemesítés minden formáját.. Helyenként persze speciális hústípusú marhával is kísérletezünk, ellenőrizzük ezek termelőképességét. A nemesítés és keresztezés teendőit kerületenként, járásonként és . gazdaságonként program szerint szorgalmazzák. A program megvalósítása jórészt az állattenyésztési felügyelőségek feladata. A nemesítési program módszertani felügyelője és védnöke a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet, továbbá a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola. Törzsállományunk hasznosságának szüntelen növekedése megköveteli, hogy a teheneket már az elsőborjasok istállóiban összpontosítva teszteljék, s törekedjenek arra, hogy jő takarmányozással a lehető legjobb hasznosságot érjék el. A termelés fellendítése megköveteli e mezőgazdasági tudomány legjobb ismereteinek az igénybevételét, s a kimagasló termelési eredményeket elérő gazdaságok jó módszereinek népszerűsítését. így a gyengébb eredményt elérők is eljuthatnak a közepesek színvonaláig. Fontos, hogy az állattenyésztési ágazatvezetők, az állatorvosok, a fajtanemesítők és a takarmányosok állandó kapcsolatban legyenek az állatok gondozóival, serkentsék a munkaközösségeket minél jobb teljesítményekre, használják ki a dolgozók kezdeményező készségét, közös erőfeszítéssel tárják fel a tartalékokat, és távolítsák el a hasznosság növekedésének gátló okait. Korszerű A Szovjetunió Traktor- és Mezőgazdasági Gépipari Minisztériumának vállalataiban jelenleg negyvenhét traktortípust és 650 egyéb mezőgazdasági géptípust gyártanak. A Szovjet; unióban — a tizedik ötéves tervidőszak négy és fél éve alatt — kétszázharmincöt új géptípust fejlesztettek ki, közülük kétszáznak már a sorozatgyártását is megkezdték. Tavaly a szovjet mezőgazdaság több mint 476 ezer traktort kapott az ipartól, az egész tizedik ötéves tervidőszak alatt pedig létszámuk eléri a két és fél milliót. A kolhozok és szovhozok az elkövetkező ötéves tervidőszakban — a mezőgazdasági termelés komplex gépesítésének befejezése eredményeként — a már korábban gyártott géptípugépekkel sokon kívül hatvanezer új gépet kapnak a talajerő visszapótlására, továbbá nyolcezer magajáró burgonyabetakarító gépet, harmincezer magajáró kukoricabetakaritó gépet, háromezerbatszáz magajáró paradicsombetakarító gépet, és még így sorolhatnánk tovább. A mezőgazdasági termelés gépesítésében nagy jelentőségű a szocialista országok együttműködése, amely az AGROMAS- ban jut kifejezésre. Már ennek a kölcsönös együttműködésnek az eredménye az EM—11-es sárgarépa betakarítógép és az SZKT—2-es paradicsombetakarító kombájn. Az AGROMAS keretében nagy teljesítményű uborka-, borsó- és szőlőbetakarító géneket is kifejlesztettek, amelyeknek próbaüzemelése most van folyamatban. Cukornád-termelés Kubában már a múlt évben 97 százalékra gépesítették a cukornád, 48 százalékra pedig a többi növényi kultúra betakarítását. Az utóbbi öt évben 555 kombinátot létesítettek a cukornád betakarítása céljából, több mint száz öntözőrendszert építettek ki, és több mint 90 százalékra gépesítették a cukornád berakását a kikötőkben. A gépesítés fokozása a cukornád mennyiségének növekedésében is megmutatkozott. Míg az 1971—1975-ös években évente átlagosan öt és félmillió tonna cukornádat takarítottak be, addig az idén már 7 millió tonnát. Gépesített betakarítás A Szovjetunió közép-ázsiai részében jó gyapottermésre van kilátás. Az előrejelzések szerint az átlagos hektáronkénti terméshozam eléri a 3,2 tonnát. A gyapotot termelő szovhozok és kolhozok részére több mint ötvenezer gyapotbetakarítő gép áll rendelkezésre. A gyapottermelésben különleges helyet foglal el Üzbegisztán. Ez azzal indokolható, hogy az Üzbég SZSZK-ra jut a Szovjetunió gyapottermésének kétharmad része. Az előrejelzések alapján ebben a köztársaságban a mezőgazdasági dolgozók négy millió tonna gyapotot gépi berendezésekkel, 1,8 millió tonna gyapotot pedig kézi erűvel gyűjtenek be. A gyapotültetvények területe a szovjet kormányzás évei alatt az ötszörösére, a terméshozamok nagysága pedig a tizenkétszeresére növekedett (tavaly például 9 millió tonna gyapotot takarítottak be). Neutronos nedvességmérő A Bolgár Tudományos Akadémia Atomkutatási és Atomenergetikai Intézetének tudományos dolgozói NVP—79-es típusjelzéssel új hordozható, a mezőgazdaságban is sikerrel hasznosítható neutronos nedvességmérőt fejlesztettek ki. A hat és fél kilogramm nehéz berendezést mérőszondával látták el, amely a talajban nem egész egy perc alatt megméri annak nedvességtartalmát. Az eredmény (víz grammokban/köbcentiméter) diódás jelzőtáblán olvasható le. Az új nedvességmérő előnye, hogy vele gyors (a korábbi módszer hat órát vett igénybe) és pontos munka végezhető. A berendezés iránt nemcsak hazánkban, a Szovjetunióban és az NDK-ban érdeklődnek, hanem az Interatominstrument nemzetközi szervezet és más nemzetközi szakintézet képviselői is. —híz—! A jó közeliátás érdekében A Bálványi (Balvany) Magtermesztő Állami Gazdaság dolgozói kiváló minőségű vetőmagot termelnek a mezőgazdasági üzemek részére. De nemcsak a magtermesztésben, hanem az állattenyésztésben is jó eredményeket érnek el. Az idén főleg a hústermelőében jeleskednek. Az állattenyésztésnek egyik ágazata a juhtenyésztés. Arról, hogy milyen eredményeket értek el a bálványi állattenyésztők a hústermelésben és milyen problémák merülnek fel a juhtenyésztésben, Erdélyi Ferenc állattenyésztési ágazatvezető tájékoztatott. Ismeretes, hazánkban szüntelenül fokozódik az egy lakosra jutó húsfogyasztás. A lakosság igényeinek kielégítése érdekében a hústermelés is növekszik. Ebből adódik, hogy a bálványi gazdaság dolgozóinak is egyre igényesebb feladatokat kell megvalósítaniuk. Erdélyi Ferenc arról tájékoztatott, hogy az állattenyésztésben lépést tartanak a fejlődéssel. A hús termelési és eladási tervét az első kilenc hónapban maradéktalanul teljesítették, annak ellenére, hogy a múlt év valóságához viszonyítva a feladatok igényesebbek. A gazdaság állattenyésztésében nagyon fontos szerepet tölt be a szarvasmarha-tenyésztés. Évente egy hektár szántóterületre számítva százhúsz kilő marhahúst -adnak a közellátásnak. Ez jelentős mennyiség járási viszonylatban is. Kilenc hónap alatt 3920 mázsa marhahúst értékesítettek. Beszélgetésünk fő témájára, a juhtenyésztésre áttérve megtudtam, hogy a gazdaságban ezernyolcszáz juhot tenyésztenek. A juhállományuk törzskönyvezett. Tenyészkosok tartásával is foglalkoznak. Ezekből az Idén harminc darabot adtak el. Az ürühús a járás lakói körében nagyon közkedvelt. Ezért a bálványiak igyekeznek rendszeresen és folyamatosan teljesíteni eladási tervüket. A bárányokat hizlalják, mégpedig kiváló eredményei. Évente kétszázötven-háromszáz darab bárány kerül vágóhídra. A bárányhizlalás az új árviszonyok között rentábilis. Igaz, a juhtenyésztés sem problémamentes. Így például gyakran nehézségek merülnek fel a selejt állatok értékesítésében. A húsüzem az utóbbi két hónapban nem vásárolta fel a kiselejtezett állatokat. Az állattenyésztő bízik benne, hogy ezek a problémák rövidesen megoldódnak, és a termelés zökkenőmentes lesz. Kolozsi Ernő
