Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-15 / 46. szám

Díszcserlek, díszfák fás dugványozása Ez az egyik legegyszerűbb ivartalan szaporításmád. Jófor­mán semmi technikai fölké­szültséget nem igényel, ezért a házikert viszonyai közt is al­kalmazható. az elkészítés módja A közönséges fás dugványok az anyanövény egyéves, levél­­telen vesszőiből készülnek, az ábrán látható módon éles met­szőollóval megvágva. Hosszuk általában 22—25 cm, de egyes hosszú ívközíí fajok (például a nyári orgona, a fekete bodza stb.) esetében több is lehet. Egy dugványon ugyanis leg­alább két rügy, illetve rügypár kell, hogy legyen: az alsó kör­nyékén fejlődnek a gyökerek, a felsőből a hajtás. Fontos, hogy az alsó metszlap közvet­lenül (körülbelül 0,5 cm-re) a rügy alatt, a felső pedig 1—2 cm-re a rügy fölött legyen. Az utóbbi metszlapot ferdére szok­ták vágni, hogy a dugvány egyenesre vágott alsó végétől könnyen meg lehessen külön­böztetni. (Ez különösen az ap­ró, sűrű rügyű fajok, például a gyöngy vessző esetében fontos.) A kalapácsos, a talpas és a szakított dugványok a vesszők alapi részéből készülnek, a­­molyhez hozzávágunk vagy sza­kítunk egy darabot a kétéves ágrészből. Ez a dugványtípus azoknál a növényeknél előnyös, amelyek ágain kétéves kortól a kéreg alatt előre kialakulnak az úgynevezett „preformált" gyökérképződmények. Ilyen pél­dául a platán, a birs és az egyes borbolyafajok. Nyilván­való, hogy ezek idősebb ágrész­ből könnyen fejlesztenek gyö­keret, mint az egyéves, prefor­mált gyökérkezdeménnyel még nem rendelkező vesszőkből. A FÄS DUGVÁNYOZÁS MENETE ra) jellemző erősségű vesszőket közvetlenül a lombhullás után szedjük meg, s vagy azonnal dolgozzuk fel, vagy fagymente­sen vermeljük el a téli dugvá­nyozásig. A később megszedett vesszők csökkent biológiai ér­tékűek, mert a tápanyagok egy része belőlük a törzsbe és a gyökerekbe vándorol. Vermeléshez a vesszőket mű­anyag zsineggel kössük köte­­gekbe (a kenderspárga a föld­ben elmúlik), jeltáblázzuk meg, majd a kötegeket vízszintes helyzetben 30—40 cm mélyen ássuk a talajba. Takarásukra jön. A 30 cm-nél hosszabb dug­ványokat ferdén helyezzük a talajba. A sorokat a dugványo­zás után 5—10 cm magasan kupacoljuk (csirkézzük) fel. Ez azért szükséges, hogy a dug­vány felső rügyeit megvédjük a kiszáradástól Az így kialakí­tott bakhátakon ezenkívül ha­marább fölmelegszik a talaj, s ez a gyökeresedés szempont­jából előnyös. Ha csak télen jut idő az ősz­szel megszedett és elvermelt vesszők megvágására, a dugvá­nyokat kötegelve és jeltáblával ellátva ismét elvermeljük. Dug-1 .V'* ír mtm JELTABLA .LOMB-V SZALMA'IAKARÁS 30*40 cm HOMOK MŰANYAG ZSINEG A dugványnak megszedett vesszők és a megvágott dugványok vermelési módja legjobb nyirkos homokot hasz­nálni, de ha ez nincs, a laza kerti föld is megfelel. A verme­lő! jelöljük meg és lombbal vagy szalmával takarjuk be, hogy a téli fagyok idején is ki­bonthassuk. • Ha még az ősszel sikerül megvágni a dugványokat, leg­jobb azonnal elültetni őket: gyommentes, mélyen megmun­kált talajba, 30 —40 cm sor- és 2—4 tőtávolságra. Olyan mé­lyen dugványozzunk, hogy a felső rügy a talajszintbe kerül­ványozásukra tavasszal kerül sor, a már leírt módon, mihelyt a föld fagya kienged és a talaj annyira megszikkad, hogy rá tudunk menni. A nyári ápolás egyszerű: rendszeres öntözésből, gyomlá­­lásból és talajlazításból áll. A nyár közepe táján a dugványo­kat (illetve az új hatjások tö­vét) borító kupacolást fokoza­tosan, a kapálásokkal bontsuk le. Erre a munkára borús na­pot válasszunk, hogy a hajtá­sok fény nélkül növekedett al­só része meg ne perzselődjön. SZAPORÍTHATÓ FAJOK Díszcserjék: gyalogakác (A- morpha fruticosa), nyári orgo­na (Buddleia davidii), piros­­vesszejű som (Cornus alba), sárgavesszejű som (C. stoloni­­fera), gyöngyvirágcserje (Deut­­zia fajok), aranyvessző (For­sythie fajok), valódi jázmin (Jasmium nudiflorum), boglár­kacserje (Kerria japonica), fa­gyai (Ligustrum fajok), lőne (Lonicera lombhullató fajok), sudárzsálya (Perovskia atripli­­cifolia), jezsámen (Philadelphus fajok), hószirom (Rhodolypos scandensj, fekete bodza (Sam­­bucus nigra), gyöngy vessző I Spiraea fajok), hóbogyó (Sym­­phuricarpos fajok), tamariska (tainarix), labdarózsa (Vibur­num opulus ’Roseum'). A hószi­rom és a labdarózsa esetében még az ősszel kell dugványozni. A felsorolt cserjék közül a nyári orgona és a sudárzsálya vesszői, rügyei fagyérzékenyek. Ezeket föltétlenül még a nagy hidegek beköszöntése előtt kell megszedni, de csak tavasszal dugványozni. Addig a vesszőket laza homokba vermelve tárol­juk. Kúszócserjék: pipavirágú far­kasalma (Aristolochia durior), trombitafolyondár (Campsis ra­­dicans), hegyi iszalag (Clema­tis montana), a lőne kúszó fa­jai, ötlevelű repkényszőlő (Par­­thenocissus inserta és P. quin­­quefolia), görögtekercs (Peri­­pleca graeca), vadszőlő (Vitis fajok). Fák: ezüstfa (Elaeagnus an­­gustifolia, az alsó vesszőkből vagy tősarjakból szedjünk dug­ványt), birs (Cydonia oblonga), nyárfák, a rezgőnyár és a szür­kenyár kivételével (Populns fa­jok), platán (Platanius x aceri­­folia), fűzfa (Salix fajok). (SCHMIDT G., Kertészet és Szőlészet) A jól beérett, a fajra (fajtá S* «5* *1* *1* *1* *1* *1* *5* *1* *1* *1* *5* «£♦ *J* *j* •> «J* »j» -j» «5* ♦> *j> *j« *£♦ «5» «j» «5* «j» »j* «j* «5» <♦ *1« Aszimöi fZemné) kertész­kedők általában nem panaszkodnak a felvásárlásra. Előre megkötött szerződések alapján, tervszerűen és jó mi nőségű árut termelnek, hát nin csenek értékesítési gondjaik Es, persze, a helybeni jelvásár lást is megoldották. MÉSZÁROS LAjOSNÉ — a kertészkedők alapszervezete és a Zelenina megbízásából — immár tíz éve foglalkozik a községben meg termelt zöldség és gyümölcs felvásárlásával. — Hetente kétszer — hétfőn és szerdán — van áruátvétel — mondja Mészárosáé. — Ilyenkor már kora reggel jönnek az em­berek, és hozzák a temérdek zöldséget. Mire a nap sugarai erőre kapnak és apasztani kez­denék a terményt, már indul­nak Is a tehergépkocsik, hogy Megtanultak kertészkedni Mészáros Lajosné munkájával elégedettek a szímői kertészkedők rendeltetési helyére szállítsák a friss zöldséget. — A gyakorlatban, gondolom, sokkal bonyolultabb ez a folya­mat. — Sajnos, igen. Főleg azért, mert sok a könyvelés. Napi át­lagban százötven kistermelőtől kell átvenni az árut. Ez körül­belül kétezer láda, amit a fel­vásárlást megelőző napon kell kiadni. És persze név szerint elkönyvelni, nehogy az év vé­gén hiány legyen. Másnap főn az áru, amit megint könyvelni kell. Névre, minőségre, meny­­nyiség szerint, és azt is, hogy a termelőnek mennyi pénz du­kál az áruért. A legtöbb terme­lő többféle árut hoz, ez további irka-firka. S bizony nagy a for­galom. Van olyan nap, hogy százhetvenezer koronát is kifi­zetek. Ilyen tételeknél már nem lehet, nem szabad tévedni. Es, persze, olykor a ládákba is be­le kell nyúlni, nehogy egy két felelőtlen kertészkedő miatt el­­játsszuk a becsületünket. Mészáros Lajos, a szövetkezet tapasztalt kertésze bólogatva hallgatja a felesége szavait. Végül 6 is megszólal: — írd csak meg, Józsikám, a Szabad Földművesnek, hogy a szímőiek is megtanultak ker­tészkedni. Nincsen még húsz éve, hogy silány kukoricát, de legfeljebb káposztát termeltünk a kertekben. A télire való sár­garépát meg a községeket járó, batyuzó asszonyoktól vásárol­tuk. Ma viszont egymillió hat­százezer korona értékű zöldsé­get és gyümölcsöt termelünk eladásra. És ebben a Szabad Földművesnek is része van, mert a könyvesboltok polcairól hiányzó szakirodalmat is pó­tolva, számunkra is érthető nyelven tolmácsolja az ered­ményes munkához nélkülözhe­tetlen tudnivalókat. Hát csak írd meg, Józsikám ...! Búkor József *•* ♦«* ♦♦♦ •«* *!• *J* «5» *J* ♦£• ♦> «J* «j« «J« •*» *** ♦£♦ «£• *;♦♦♦♦ »j* «j« »j* **• *j* »j» «j» *** **• «5* »j» «j» *j* «j* «j> «j« »J» «j* «5* «5» «5« Д, darnyal (Driia) asszo­­nyok szeretnek kertész­kedni. Igaz, nem szervezetten és nem szakszerűen, hanem spontán módon. A konyhakert­ben mindenféle zöldséget és gyümölcsöt kitermelnek, ami a család részére szükséges, s ilyenkor, ősszel a polcok ros­kadoznak a befőttes üvegek alatt. Az utóbbi két évben mégin­­kább fellendült a termelői kedv. Már nemcsak konyhára valót termelnek, hanem olyan zöldségfélék termesztésével is próbálkoznak, amelyek a csa­lád ellátásán tűi jövedelmet is hoznak. Tavaly például jól jö­vedelmezett a zöldbab és az uborka. Idén a zöldbab tér mesztésére a Rimaszombati (Ri­mavská Sobota) Kertészeti Szol­gáltatások nem kötött szerző­dést. Az illetékesek ajánlatára a kertészkedni vágyók csupán beraknivaló uborka termeszté­sére kötöttek szerződést. Tíz lelkes kertész tavaly is kifo­gástalan minőségű árut adott a konzerviparnak. Az eredmények láttán többen követték a kez­deményezők példáját, így a szerződéses árutermelők létszá­ma az idén öt fővel gyarapo­dom A felvásárlást Zatyi Istvánná gondjaira bízták. Ö szívesen el­vállalta a feladatot, hiszen ma­ga is kertészkedik s a legjobb uborkatermesztők közé tarto­zik. Ami a legfontosabb: né­hány láda uborkával már nem kellett a szomszéd faluba gya­logolniuk. Zatyi Istvánné sze­mélyében jó felvásárlóra talál­tak: hetente kétszer — szerdán és vasárnap — felvásárolta a friss termést. — Elégedettek-e az idei ter­méssel? — kérdeztem tőle. — Én elégedett vagyok, s azt hiszem a többiek is — vála­szolta. — Közel B,2 tonna elte­­vési uborkát termesztettünk, legtöbbjét első minőségi osz­tályban vették át tőlünk. Pedig az osztályozásnál túl szigorúak a feltételek. Az uborka gyorsan nő, ha nem szedik rendszere­sen, baj van a minőséggel. Egyébként is elég sok kézi munkát igényel termesztése, a leszedett uborka válogatása. Mégis kedvvel dolgoznak az megművelnék a kihasználatlan területeket is. — Ilyen is akad? — Nem is kevés. Kis falu a miénk: hegyek, dombok veszik körül. Távol esik a várostól, munkalehetőség alig akad. Leg­több asszony háztartásbeli, az idejéből futja, hogy kertészked­jen, háziállatokat neveljen. No, de menjünk át Lakó Lajosné­­hoz, meg a többiekhez, ők is hadd mondják el véleményüket. Elmentünk. Velünk együtt emberek, mert tudják, munká­juk nem hiába való. Kifogás­talan minőségű uborkát adott el például Vincze Zoltán és Lakó Lajosné, ők mutatnak példát a falu lakóinak. — Az uborkán kívül mit ter­mesztettek? — Tavaly még zöldbabot is. Az idén salátát, néhányan ká­posztát, de legjobban az ubor­katermesztés terjedt el. Nem mondom, jól megterem ezen a környéken, meg kifizetődik ter­meszteni, de azért mégsem kel­lene ennyire leszűkíteni a zöld­ségfélék termesztését. Hiszen egyre többen vannak, akik ker­tészkednek. Az utóbbi időben nálunk is annyira fellendült a termelői kedv, hogy most már az a probléma: nincs hol ker­tészkedni. Igaz, mindenkinek van kertje, amelyben a család számára szükséges zöldséget és gyümölcsöt termelik. Uborka termesztésére azonban kevés a hely. Ezért a lakosok örömmel jött még néhány asszony az ér­dekeltek közül, akik megerősí­tették Zatyi Istvánné szavait. — Tudjuk, hogy a határban sok a „parlagon“ heverő föld — mondta Lakó Istvánné. — Mi, nyugdíjasok, háztartásbe­liek nagyszerűen meg tudnánk művelni azokat a földeket, ha megengednék. Szóval: olyan területekről van szó, amit nagyüzemileg nem lehet meg­művelni, nem törődik vele sen­ki. — Lakó néninek van kertje? — Van, de ott megnőttek a fák, a szőlősorok között ká­poszta, zöldség, bogyósgyü­mölcs terem. Az uborka szereti a meleget és a napfényt, a fák alatt csak sínylődik. Viszont uborkát kell termeszteni, mert a konzervipar kéri. Ezért jó lenne, ha nekünk adnák azt a „hasznavehetetlen“ területet. Azt sem értjük, miért nem ter­meszthetünk zöldbabot, hiszen egy kertész sokkal jobb minő­ségű árut termel, mint a nagy* üzem. A nagyüzemi termelés ráfizetéses, a betakarításnál nagy a veszteség, a minőségről jobb nem beszélni... — Megkérdezték-e már a he* lyi nemzeti bizottság, illetve a szövetkezet vezetőségét? — Nem is egyszer — mond­ják szinte egyszerre. — Nem csak ebben az ügyben, hanem mással is fordultunk hozzájuk. Nézzen körül a faluban, nincs rendes út, nincs az utcán vil­lany, itt senki semmivel nem törődik, kérem. Nem szervez­nek brigádot, pedig szívesen dolgoznánk, ha látnánk, hogy falunk csinosodik ... és szíve­sen kertészkednénk, használha­tóvá tennénk a hasznavehetet* len földet. — Arra még nem gondoltak, hogy megalakítsák a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége helyi szervezetét? Hiszen vannak annyian, hogy szervezetet ala­kítsanak. A szervezet keretében sokkal jobb, céltudatosabb, szakszerűbb lehetne a munka, — Ezt még nem mondta ne­künk senki — válaszolta Zatyi Istvánné. — Arról sem tudunk, hogy Simonyiban (Simonovce)* vagy Serkében (Sirkovcej len­ne. Minket a járásiak irányíta­nak. — Lakó néni tagja lenne a szervezetnek? — kérdeztem tőle, miután elmondtam a szer­vezet jelentőségét. — Ha így igaz, miért is ne! — válaszolta. Mi pedig az elmondottakhoz Komáromban (Komárno) a Megyercsi utca jobb oldalát már lebontották, de az utca bal oldalán levő házak még őrzik a múlt emlékét. Az említett ut­cában van egy ház, amely a Szlovákiai Kisállattényésztők Szövetsége komáromi 1-es szá mú helyi szervezetének nyújt otthont. Ebben az épületben in­tézi Redeczky József raktáros és Krnáč Pavol titkár a tagság ügyes-bajos dolgait, illetve az eleség elosztását. Űk ketten 673 társadalmi munkaórát dolgoz tak le az épület felújításában. Az említett épületben vannak elhelyezve Redeczky József ga lambjal és baromfiállománya is Kendermagos plimut „A“-tenyé szete van, amely 14 tojóból és egy kakasból áll. Ezenkívül kb 40 darab gyűrűzött kiscsirkével Is rendelkezik. Hagyományos módon, kotlőssal keltette őket, s bár az időjárás igen kedve­zőtlen volt, a kiscsirkék-szépen fejlődtek. A termelt tojások többségét a helyi szervezet kel­tetőjének adja el, hogy előse­gítse a tagok csirkeellátását. Redeczky József említette, hogy a tojók, de főleg a kis­csirkék részére igen fontos a zöld eleség (saláta, tyúkhúr, fű). Az ivóvízbe feltétlenül vi­tamint kell adagolni, az ivóedé­nyeket pedig tisztán kell tar­tani. Mint elmondta, szabad idejének jelentős részét kis „birodalmában“ tölti, mert a tyúkok és galambok megköve­telik a sokrétű gondoskodást. Galambállománya két fajtából áll: a komáromi bukó mellett dajkagalambként római fehér galambokat tenyészt. Több kül­földi és hazai kiállításon vett részt, hogy ellenőrizze tenyész­tői munkájának eredményeit. Legutóbb a budapesti nemzet­közi kiállításon mutatta be kedvenceit, ahol tenyészállomá­­nyát értékes tárgyi díjjal és el­ismerő oklevéllel jutalmazták. Ez serkentőleg hat további te­nyésztői munkájára. annyit fűznénk hozzá: a lelkes kertészkedők ne halogassák a szervezet megalakítását. Ügy véljük, Zatyi Éva személyében jó elnökre találnának. S a szer­vezetben az előforduló fogyaté­kosságokat hamarosan eltávo­líthatják. Reméljük, kérésüket a helyi és a járási szervek nem utasítják vissza. Hiszen a CSKP KB 13. plénuma kellően hang­súlyozta e kérdés mielőbbi megoldásának fontosságát. Rá­mutatott arra is, hogy minden nagyüzemileg kihasználhatatlan területet elsősorban a kertész­kedők és a kisállattenyésztők szövetségének keretén belül, il­letve egyéb társadalmi szerve­zetek közreműködésével kell hasznosítani. Mert csak ily mó­don adódik arra lehetőség, hogy előbbrevigyük a lakosság kertészkedés iránti érdeklődé­sét. A kistermelők hozzájárul­nak zöldség- és gyümölcsellátá­sunk színvonalasabbá tételéhez. E törekvés megvalósítása, illet­ve a nemzeti bizottságok, de elsősorban a Szlovákiai Ker­tészkedők Szövetsége helyi és járási szerveinek kezdeménye­zésétől függi NAGY TERÉZ Andriskin József Redeczky József és fia a szaporító tenyészet felújítására nevelt kendermagos plimut csirkék ellenőrzése közben (A szerző felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents