Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-15 / 46. szám

Hogyan etessük a juhokat?

A tenyésztés sikere jórészt . takarmányozás milyenségétó függ. Az állatoknak naponta felkínált takarmányok összessé gét napi adagnak, pontosabban napi takarmányádagnak nevez zük. Ez kétféle lehet:

Léifenntartó adag — olyan takarmánymennyiség, amely p legendö tápanyagot biztosít az állatnak az alapvető életfolya matok (légzés, anyagcsere, a testhőmérséklet megőrzése stb.j végzéséhez, az elfogadható élő tömeg (súly) és a jó egészségi állapot megőrzéséhez. A lét fenntartó adagon tartott állatok csak úgy termelhetnek valami lyen állati terméket, ha a szer vezetőkben felhalmozott táp anyag-készleteket feláldozzák. Ez pedig lesoványodáshoz vezet. A juhok esetében a gyapjútermeléshez szükséges tápanyagok mennyiségét figyelembe véve kell meghatározni a létfenntartó takarmányadagot.

Termelő adag — az a takarmánymennyiség, amit a létfenntartó adagon kívül adunk. Menyiségét mindig az anyák tejtermelésének, a hizlalt állatok súlygyarapodásnak, Illetve a más csoportba tartozó egye dek hasznosságának megfelelően kell meghatározni.

Az említetteken kívül még alapadagról szoktunk beszélni, amit egy-egy állatcsoport szá mára állítunk össze, mégpedig az állatok igényének és a ren delkezésre álló takarmányok tápanyagtartalmának, ismeretében. Az utóbbit szakemberek által összeállított táblázatokból tudhatjuk meg. A napi adag összeállításakor abból indulunk ki, hogy az adott eleséggel kielégítsük az állatok takarmánynormákban kifejezett tápanyag igényét; a napi adag változatos legyen, tehát többféle takarmányból álljon; és végezetül arra törekszünk, hogy az adag

A körültekintően táplált juhok szépen fejlődnek, életképes, egészséges utódokat nevelnek és sok gyapjút termelnek

Fotó: —bor

főleg tömegtakarmányokat tartalmazzon.

jgy leírva ez persze egyszerűnek tűnik. Csakhogy a gyakorlatban általában abból kell kiindulni, hogy milyen takarmány áll rendelkezésünkre.' Hogy segítségére legyünk a tenyésztőknek, az alábbiakban feltüntetünk néhány példát a napi takarmányadag összeállítására.

Napi takarmányadag 50—S0 'íg-os meddő anyajuhoknak:

Э 2,5 kg takarmány- vagy cukorrépa, 0,25 kg réti széna és takarmányszalma ad libitum (tetszés szerint);

) 2 kg takarmányrépa, 1 kg borsószalma, 0,5 kg pelyva (a pelyvát legjobb összekeverni a reszelt répával);

0 0,75 kg lóhere-széna, í kg takarmányrépa és takarmányszalma tetszés szerinti mennyiségben (jóllakásig); • 2,5—3 kg takarmány-’- vagy cukorrépa-lomb, 1 kg jó minőségű réti széna.

Napi adag anyajuhoknak a vemhesség utolsó harmadában:

§ 1 kg minőségi szilázs, 1,5

kg takarmányrépa, 1 kg réti széna, 0,25 kg zabdara és jóllakásig takarmányszalma; 0 2,3 kg takarmányrépa, 1,4 kg réti széna, 0,30 kg dara (zab és árpa keveréke), s tetszés szerinti mennyiségű takarmányszalma.

Az ellést megelőző két-három hétben lényegesen nő az anyajuh táplálőanyag-igénye. Ilyenkor már feltétlenül gondolni kell arra, hogy a magzat — amely ilyenkor már körülbelül 2,5—4,5 kilogrammos — a magzatvízzel stb. együtt aránylag sok helyet elfoglal a hasüregben, tehát a tömegtakarmányok mennyiségét nem növelhetjük. Az anyajuh növekvő táplálóanyag-szükségletét nagyobb adag abrakkal kell fedezni. Erre a célra elsősorban az úgynevezett tejképző korpát kell felhasználni.

A felsorolt példákban szándékosan az anyajuhok takarmányozására összpontosítottuk figyelmünket, hiszen ezek helyes táplálásától függ tenyésztői tevékenységünk eredményessége.

D. Ochodnický agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa

TAKARMANY-ALAPADAG 50—60KG-OS MEDDŐ ANYAJUHOKNAK

Takarmány

Borsószalma Réti széna Kukoricaszilázs Arpaszalma

Takarmánymennyiség

Emészthető

Szárazanyag nitrogénes kg anyagok

kg

Keményítő

érték

1.4-1,*

0,05—0,00

A takarmányadag megfelel a normának, csupán a szárazanyag mennyisége több egy kicsit a kelleténél. Viszont az árpaszalma csak kiegészítőként szerepel a jóllakottság! érzés biztosításához s nem biztos, hogy a javasolt mennyiséget maradéktalanul elfogyasztják.

A BUDAPESTI OMÉK ’ÖU soksok újdonsággal örvendeztette meg látogatóit, a nagyüzemi szakembereket, valamint a háztáji kertészkedőket és állattartókat. A többi között bemutatták a Nitrokémiai Ipartelepek fűzfői gyártelepének új gyártmányát, a Titavit hozamnövelő készítményt is. A Kertészeti Egyetem szabadalma alapján gyártott, titán-kelátot tartalmazó készítmény elősegíti az érési folyamatokat, növeli a termés mennyiségét, javítja annak minőségét és fokozza az alapműtrágyák hatékonyságát. A készítmény a tenyészidőben bármikor a lombozatra permetezhető. A kijuttatott permetlé növeli a klorofillképződést, serkenti a fotoszintézist. Az üzemi kísérletek során az őszi búzánál és a napraforgónál 6—20 százalékos, a silókukoricánál, a lucernánál, a paprikánál, a paradicsomnál és más zöldségféléknél 10—20 százalékos, a gyümölcsösökben pedig 5—20 százalékos hozamnövekedést értek el. A készítménnyel kezelt csemegekukoricánál 20—30 százalékkal, a szőlőnél 6—20, a cukorrépánál pedig 7—10 százalékkal nőtt a cukortartalom. Gondolom, ilyen készítménynek a mi termelőink is megörülnének.

ECETKÉSZlTÉS HÄZILAG. A hullott gyümölcsöt sokféleképpen hasznosíthatjuk. Készíthetünk belőle például ecetet is. A megmosott gyümölcsből kivágjuk a beteg, rothadó részeket, a feldolgozásra kész anyagot húsdarálón ledaráljuk, üvegekbe rakjuk és annyi forró cukoroldatot (4,5 liter vízhez 0,5 kg cukor) öntünk rá, hogy pépszerű anyagot kapjunk. Az üveget tüllel lekötjük, 10—12 napig 20—25 C-fokos hőmérsékleten állni hagyjuk, majd leöntjük, és szűrőpapíron átszűrjük. Azonnal használható.

Ha a hullott almából mustot vagy kompótot készítünk, akkor az alma héjából is csinálhatunk ecetet. A kompótos po bárba 6 cm vastagon vagdal! almahéjat teszünk, erre 12 cm magasságig vizet öntünk és hozzáadunk 10 dkg cukrot. Tíz napig tartó érlelés után a nyert levet leöntjük, három napig utóérleljük és ülepítjük, majd lefejtjük, és akár azonnal felhasználhatjuk.

Forrás alapján: —dek

A bokorrózsákat és a kúszórózsák tövét lombhullás után jól takarjuk be földdel, a rózsafákat pedig csavarjuk be vagy hajlítsuk le és a koronát földeljük el

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■■ ■ ■ ■■ ■ ■ ■ ■

A nyáron szabadban tartott cserepes dísznövényeket már fagymentes helyre telepítettük, a dália, kánná és gladiólusz gumóit, hagymáit felszedtük. Most, az első fagyok után ássuk ki a gumós begóniát is, és kis földlabdával együtt helyez zük homokba, vagy vermeljük el a pincében. A többi gumót és hagymát tisztítsuk meg a földtől, szellős, árnyékos helyen szárítsuk meg, majd papírzacskókban, ládában, vugy homokba ágyazva tároljuk. A sérült ültetőanyagot szórjuk be Orthociddal vagy faszénporral. Tárolásra az 5—10 C-fokos pince a legmegfelelőbb. A mai betonpincék hőmérséklete nagyon ingadozó, levegője túl száraz, ezért időnként vizet kell per metezni a levegőbe vagy meg kell locsolni a vermelőhomo kot.

Gömör (Gemer). A falu

végén egykori malomból átalakított családi ház áll. Kinyitom a nehéz vaskaput, a kutya azonnal jelez, csaholva cibálja a láncát. A ház ajtajában megjelenik a házigazda, a hatvannyolc éves Brezina Béla, nyomában a két fiával és három kíváncsi unokájával. A ne gyedik csöppség a melegházból kerül elő. Ruhája merő tol Rám se hederít, az ólhoz siet és egy szép kacsával a hóna alat ismét a melegház felé veszi az irányt.

— Hová viszi a gyerek azt a kacsát? — kérdezem a házigazdától, aki a fiaival együtt az üdvözlésemre siet.

— A nagyanyjának hordja, akt most tépi róluk a paplanba valót. Jöjjön, nézze meg.

A melegházban mosolygós arcú, kedves néni ül a sámlin. Ölében kacsát tart, s szaporán tépi a tollát. Mellette egy nagyobb faláda már tele van tollal.

— Sok van még hátra? — kérdezem.

— Talán még tíz a százból.

— Aztán nem fárasztja a sok munka?

— Fár ászt? Dehogy. Inkább éltet.

— Mióta foglalkoznak kacsatenyésztéssel?

— Hirtelenjében nem tudnám pontosan megmondani, de már jó pár éve. Keltetógépünk is van. Tavasszal általában ezerötszáz kiskacsát adunk el, mindenekelőtt a szövetkezeti

1 tagoknak. Rozsnyón (Rožňava) is nagy a kacsák iránti kereslet, de nem kaptunk engedélyt

az árusításra. A szövetkezetek sajnos nem foglalkoznak keltetései, hát valakinek kezdeményezni kellett. Persze, mi sem győzzük kielégíteni az igényeket, pedig már száz tojót tartunk, és a Királyi (Král) Efsztől vásárolt gácsérokkal évente felújítjuk az állományt. S van még vagy két tucat libánk is. A toll? fő melléktermék, nagy keletje van.

— Megéri a fáradozást?

— Hát hogyan is mondjam, hoz valamit a konyhára. Beléptünk a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségébe, így — némi takarmányért cserébe — a tojást is értékesíteni tudjuk.

Béla bácsi a kert megtekintésére invitál. Területe körülbelül harminc ár. Ami egy pillantásra belefér: két kisebb és két jóval nagyobb fóliasátor, egy darabka kukorica meg takarmányrépa, gondozott gyümölcsfák, lugasmüvelésü ribiszke. Az önműködő, körforgós öntözőberendezés a karfiolt „esőzteti“.

— Az egyik fóliaházban salátát és csemegepaprikát, meg hetven tő paradicsomot (Bonset Fi) termeltünk — mondja a vendéglátóm. — A paradicsommal különösen elégedett vagyok, hiszen egy-egy tő huszonöt kiló termést nyújtott, s még most is van mit szüretelni. Fólia alatt termeltünk

még retket, uborkát, és kísérletet tettünk a Kecskeméti merevszárú paradicsomfajta hajtatásával is.

Kukoricát — csemegének meg a kacsák részére — há rom áron termelnek. A kóról majd a tehén hasznosítja. A falu egyetlen tehene. Az isme rősök — évek óta — nyolc kis gyereknek hordják Béla bácsiéktól a friss tehéntejet. A takarmányrépa két árat foglal el. A vörös mammut fajtájú ré pák oly apók, mint két egymásnak borított vödör. És ezen a

területen huszonnyolc liter mák is termett! Répából meg húsz mázsát vár a házigazda. Ha /ól számolom, ez ezer mázsás hektárhozamnak felel meg.

Mit termelték még a kertben? Zöldbabot, káposztát, karfiolt, és persze, télire való babot is. A ribiszke több mint egy mázsát termett, bort készítettek belőle. A gyümölcsfák termését (alma, körte, szilva) a piacon értékesítették. Csak ámulok a nagy bőség, az ésszerű területkihasználás láttán.

— Hogyan győzik ezt erővel — kérdezem Béla bácsitól.

— A család minden tagja kiveszi a részét a munkából s ennek látszata van. Tizenhárom évvel ezelőtt kezdtem tervszerűen gazdálkodni. Eleinte mogyorófából készítettem a fóliaház vázát. Volt a szomszédban egy Heves megyéből (MNK) származó kertész, tőle tanultam a mesterfogásokat.

— Egy napban csak huszonnégy óra van, beleférnek valahogy?

— Muszáj beleférnünk — mondja Béla bácsi mosolyogva. — Korán kelünk, és bizony a szabad idő nagy részét is munkával töltjük.

Brezina Béla a szövetkezet alapító tagja. Volt agronómus és zootechnikus, sőt tíz évig elnök is. Ma már nyugdíjas, de néha még ott szorgoskodik a közös szőlészetében.

— Egyszerűen nem tudok munka nélkül meglenni — mondja. — Olyan vagyok, mint az anyám. Már kilencvenöt éves, nincsen nála idősebb aszszony a faluban, mégis gyakran kijön a kertbe segíteni. A gyerekek is munkaszeretők. Béla fiam tanár, Árpi pedig építészmester.

— Eddig csak a munkáról beszéltünk. Van-e valami kedvtelésük?

— A feleségem leginkább olvasni szeret. Sokat éjszakázik a keltetőgép mellett, s közben olvas, varrogat vagy hímez. Azt hiszem, ha felhagynánk a keltetéssel, már nem is tudna nyugodtan aludni. Bizonyára hiányozna neki az éjszakai olvasás. Es is szeretem a jó könyveket, de azért a televízióhoz hűségesebb vagyok. Nagyon szeretem a zenét, szívesen megnézek egy-egy operettet. Hát így telnek a napjaink„

Korcsmáros László