Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-15 / 46. szám
/ 6 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. november 15. fl ieziiazdaséei szakirodalom teles termelőeszköz A könyvkiállítás megnyitásán részt vett, (jobbról balra) Sárkány Pál, a Magyarországi Mezőgazdasági Könyvkiadó igazgatója, Nyári István, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási pártbizottság ideológiai titkára, Vincent Sugár, a Príroda kiadó igazgatója és Dudás Kálmán, a Nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság dolgozója (Folytatás az 1. oldalról) Az utóbbi években a KGST-hez tartozó országok között egyre jobban elmélyülnek a kapcsolatok a szakkönyvkiadás terén is, Részben azáltal, hogy több ország szakemberei kollektíván készítenek el egy-egy fontos kiadványt, másrészt átveszik, lefordítják a legjobbnak értékelt szakkönyveket. Az utóbbi években elmélyült a kapcsolat a bratislavai Príroda Mezőgazdasági Könyv- és Lapkiadó, valamint a magyarországi Mezőgazdasági Könyvkiadó között is. Az elmélyülő együttműködésnek már megmutatkoznak a konkrét eredményei. A két vállalat rendszeresen küldi egymásnak kiadványait, s azokból már több kötetet kiválasztottak lefordításra. Nemrégiben Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a Príroda Könyv- és Lapkiadó vállalat a helyi mezőgazdasági műszaki középiskolával és a járási népművelési központtal együttműködve, színvonalas kiállítást rendezett a magyarországi és hazai mezőgazdasági könyvekből. A kiállítás célja az volt, hogy a csallóközi mezőgazdasági dolgozók, szakemberek, a mezőgazdasági iskolák tanulói, megismerkedjenek a hazai és Magyarországon kiadott szakirodalommal és propagálja a kiadó vállalatok közötti együttműködést, amely hozzájárul a mezőgazdaságban tevékenykedők szakmai ismereteinek gyarapításához. Vincent Šugár, a Príroda vállalat Igazgatója beszédében többek között a következőket mondotta: „Az a lényeges, hogy az együttműködés minél magasabb szintű legyen, a két kiadó vállalat olyan szakkönyveket vegyen át, amely jelentősen elősegíti a két baráti ország mezőgazdasági termelésének fejlesztését“. A gondosan megrendezett kiállítás szakosítva mutatta be az utóbbi évek kiadványait, amelyek széleskörűen foglalkoznak a növénytermesztés, az állattenyésztés, a gazdaságtudományszervezés, az öntözés, a gépesítés, a növényvédelem és az élelmiszeripar tudományos és gyakorlati kérdéseivel a korszerű termelésben. Gazdag volt a kiállítás vadászati és halászati kiadványokban is. A kiállításon részt vevő szakemberek és diákok, nagy figyelemmel szemlélték a kiadványokat. Többek között a Háziállatok tájanatómiájának atlaszát, a Príroda kiadványát, amelyet a világ minden művelt nyelvére lefordítottak és sokhelyütt tankönyvként használják. Továbbá A genetika alkalmazásának időszerű kérdése az állattenyésztésben 'című könyvet, amely szovjet, lengyel, szlovák és magyar szerzők műve, s a KGST keretében adták ki. De soká lehetne még sorolni azokat a szakkönyveket, amelyek iránt nagy volt az érdeklődés. Egy ősz hajú hetven körüli férfi, különös gonddal nézegette a könyveket, és jegyezte a címeket. A kíváncsi bácsi Végh Dániel volt, aki Nagymegyerről (Galovo) utazott a kiállítás megnyitására. — Miért jegyezgette a címeket oly nagy buzgalommal — kíváncsiskodtam. — Mindig érdekeltek a szakkönyvek, amelyek nagy segítségemre voltak a kertészkedésnél. De nekem már nemigen kellenek a könyvek, viszont a fiaimnak nagyon szükségesek. Öt közül három a mezőgazdasági pályát választotta. Laci, főágazatvezető a lénárlfalvai (Lenártovce) szövetkezet állattenyésztésében. János, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában tanít, és Gyuri, a legkisebbik még tanul a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán. Főleg nekik kellenek a szakkönyvek. Talán nekem van a legtöbb szabad időm, s ezért én szerzem be részükre a legújabbb szakirodalmi könyveket. A mezőgazdasági könyvek kiállítása — amelyet sokan meglátogattak — teljesítette küldetését, azt a feladatot, amelynek jegyében történt: „A nemzetközi együttműködés a szakirodalom területén — a szocialista mezőgazdaság további fejlődésének zálogai TÓTH DEZSŐ A kiállítás megnyitásának résztvevői nagy figyelemmel szemlélik a szakkönyveket. Fotó: — tt—» A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága több mint tizenhét esztendővel ezelőtt az egységes földművesszövetkezetek indítványára egyetértett azzal, hogy a jó gazdasági és politikai eredményeket elérő szövetkezetek elnyerjék a Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz-e büszke címet. Olyan szövetkezetekről volt szó, amelyek a kollektivizálás kezdeti szakaszában jöttek létre, s azóta nemcsak a termelésben, hanem a politikai tömegmunkában is jó eredményeket értek el. A megtisztelő nevet viselő gazdaságok ma már népes családjához tartozó, vásáruti (Trhové Mýto) székhellyel gazdálkodó társult szövetkezet kulturális és sporttevékenységének irányításában — a célkitűzéseknek megfelelően — fontos szerepet tölt be a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség üzemi szervezete. A BARÄTSÄG HÉTKÖZNAPJAI — A barátság jelentése és fogalma állandó jellegű. Pontosan megfogalmazható, hogy mit kíván ez az egyéntől és a szervezettől. Az idő múlásával a fejlődéshez igazodva, változott munkánk formája, tevékenységünk egyre többrétű. A jelenről szólva azt mondhatom, hogy egyrészt a hagyományok határozzák meg munkánkat, másrészt pedig pártunk politikája, amelynek alapja a Szovjetunióval való testvéri kapcsolat és együttműködés. Rendezvényeink sokrétű és tartalmi gazdagsága nem szorítható csupán a barátsági hónap keretei közé, mert barátságunk és üzemi szervezetünk munkája nemcsak az ünnepi alkalmakhoz kötődik. Szójátékkal élve, azt szoktuk mondani, hogy nem az üzemi szervezet szülte a barátságot, hanem fordítva, a barátság hívta életre az üzemi szervezetet — mondotta Bogyai Ferenc, a CSSZBSZ üzemi szervezetének elnöke. Tevékenységük a politikai tömegmunkára, az ifjúsággal és a gyermekekkel való munkára oszlik, de kihasználják a film, a színház és a вшянаяюютмт1111МNo könyvvel való munka lehetőségeit, kiállításokat, vetélkedőket és sportversenyeket rendeznek. A tagság kezdeményezőkészsége adja tevékenységük tartalmát, s ez az ötletgazdagság érzékelhető a barátsági hónap rendezvényein is. Leginkább az érzelmi hatásra és az új gondolatok keresésére törekednek, s nem törődnek bele a közhelyek ismétlődésébe. Az évről évre visszatérő ünnepi alkalmakra sikerült megtalálniuk az új tartalmas mondanivalót, s mindinkább előtérbe Helyezik a személyes kapcsolatokat és a személyes élményeket. RENDSZERESSÉG ÉS TUDATOSSÁG — A mi működési területünk csak látszatra folyik a kapun belül. De ha a kapun belül jöl dolgozunk, pontosabban fogalmazva, ha az üzemi szervezet jó munkát végez, akkor az kisugárzik a környező falvakra is. Nehéz lenne tömören megfogalmazni, hogy mi az a többlet, amit szervezetünk tesz. Talán a rendszeresség, a tudatosság és a folyamatosság címszavai kívánkoznak a válaszba — magyarázta sikeres tevékenységük alapfeltételét Bogyai Ferenc. Ebben a szövetkezetben egyébként az üzemi pártszervezet a barátsági mozgalom mozgató ereje. Felkelti az érdeklődést, segíti az agitáció és propaganda munkát, s fontos politikai elkötelezettséggel értékeli a CSSZBSZ tevékenységét. Egyébként nehéz lenne az ötszáz tagot tömö ítő üzemi szervezet által rendezett isszes akciót felsorolni. Am nem hí gyhatjuk említés nélkül a szovjet kuli ira napjait, a nagyméretű vetélkedőt, a szovjet irodalom és sajtótermék ikből rendezett kiállítást, a film és i színházlátogatásokat, a szovjet mű észeti együttes vendégszereplését, a sportversenyeket, a Szovjetunió új alkotmányáról szóló előadássoro atot, s nagyon érdekesnek ígérkeí к a nyugdíjas CSSZBSZ tagok találl ozója a pionírokkal. A szocial ita brigádok tagjai Komáromban Komárno) megtekintik a Harci Dicsí iég Múzeumát. A szövetkezetben pi dig szovjet katonai esztrádcsoport szerepel. A szovjet katonákkal valf kapcsolatot az idén továbbfejleszt k, s a céljuk az, hogy a szövetkezet tagsága a szovjet katonákkal ne sak az ünnepélyes alkalmakkor talí (kozzon, hanem a munka és a kölest lös segítség területén is. — Ügyeli ík arra, hogy élményt adjunk, hog r pontosan és hatásosan tájékoztassu ík, hogy a tagság minden rétegéb ;z megtaláljuk a legmegfelelőbb h, ngot. Ez a mi elsőrangú törekvésünk s ebben a párt- és a társadalmi zervezetek tevékenysége is benne fi glaltatik — hangsúlyozta befejezéské) pen a szervezet elnöke. A társult izövetkezet négy községében felké zültek a barátsági hónap méltó meg nneplésére. A barátság termő talajt -a állított kultúra gazdagon és vált sztékosan terített asztalával fogadj ik a „barátság tüzét“. CSIBA LÄSZLÖ AL Я1ИИШЕ. Naplemente — Rómeóval és Júliával Az öregedést nemcsak a testi, de a lelki megkopottságnak is köszönheti az ember. Találkozunk az életben olyan fiatalokkal, akik már harmincéves korukban aggastyánokként élnek, de olyan aggastyánok sem ritkák, akiket élni akarásuk miatt örök ifjúsággal ajándékozott meg az élet. Ezt a mai társadalomra is jellemző problémát veti fel és boncolgatja Jan Otčenašek cseh író és Jaroslav Bálik dramaturg, abban a darabban, amelyet Naplemente — Rómeóval és Júliával címmel mint idénynyitó színmüvet mutatott be a MATESZ komáromban /Komárno). És antelyet én most, mellőzve a színházi tudósításokban gyakran megtalálható tudálékos stílust, egyetlen mondatban ekként jellemzek: A rendezés jó volt, a színészek tudásuk maximumát adták, s a színdarab nemcsak a bemutató közönségének tetszett, de tetszeni fog falcaink parasztságának és kisvárosaink munkásainak is. Mert hát miről is szól a Naplemente — Rómeóval és Júliával című darab? Egy olyan értelmiségi családról, amelynek tagjai különböző szemmel nézik az életet. A színmű pozitív hőse a nyugdíjas nagyapa (Bugár Béla), aki sehogyan sem tud beleilleszkedni a tétlen életbe, az a hitvallása, hogy addig ember az ember, amíg alkotni képes. Az idős Pluhar mérnöknek éles ellentéte a fia (Boráros Imre) és a veje (Holocsy István), akikben azokat a középgenerációhoz tartozó negatív típusokat ismerjük fel, kiknek csupán szükséges rosszat jelent a munka, számukra csakis a fizetés a fontos, a tenni akarás szépségét hírből sem ismerik. Ennek a kétféle típusnak a szembeállításából következik be aztán a konfliktus. A hetedik „X“ felé közeledő mérnök egy véletlen folytán megismerkedik azzal az Anna aszszonnyal (Ferenczy Anna), aki beletörődve az élet egyhangúságába, zúgolódás nélkül végzi munkáját és tűrt nővére (Udvardy Anna) örökös szekatúráját. Az ismeretségből szerelem lesz, az őszülő „Rómeó és Júlia" egymásra talál és hiába háborog a család, Pluhár mérnök feleségül veszi Annát s élete naplementét azzal is szépíti, hogy újra munkát vállal. A darabot Konrád József, a MATESZ érdemes művésze rendezte és azáltal hozta életközeibe a szereplő két, hogy kihagyta a „lélekrezdüléseket", bájt' és mosolyt „lopott“ bele a szerzők mondanivalójába s olyan müvet tálalt elénk, amely nemcsak a szakemberekhez szól, de az egyszerűbb emberek számára is élvezetet nyújt. Nagy érdeme Komádnak azonban a színészek kiválasztása is. Bugár Béla és Ferenczy Anna játéka például felejthetetlen élmény volt. Azt hiszem, nem túlzók, ha kimondom: oroszlánrész e két színésznek köszönhető a iker. Mert annyira fegyelmezettet , annyira minden túljátszáz nélkül elevenítették meg a két magányos e nber kései szerelmének kibontakozá: ít, élni akarásuk győzelmét, amilye ; produkcióra csak az ízigvérig mt részek képesek. Játékukban mellözti к minden sziruposságot, minden szét timentális giccsszerűséget, csupán \z őszben is napfényt kereső embere : szeretet 'utáni vágyódását ábrázolt к meggyőző erővel. Nem szabi d elfeledkeznünk azonban a többié z játékáról sem. Boráros Imre a tőle negszokott átéléssel vetítette elénk i már kiégett lelkű, semmi után sen vágyó „fiatalaggastyán“ figuráját. A becsvágynélküli autószerelőt alakító Holocsy Istvánról pedig mindenki el itte, hogy csakis a sörivásért lelke edő amibició nélküli ember. Meg ke l dicsérnem azonban a csupán epi ódszerepet játszó Tóth Lászlót, Tun er Zsigmondot és Siposs Ernőt is, aki: kitünően alakították az öregségüket ficánkolásba rejtő nyugdíjasokat. E: ?k a testileg-lelkileg korán megöre edett emberek még ma is élő típusa társadalmunknak. A női sze eplők szintén részesei voltak a sih írnek. Egyaránt jól játszott Udvardy Anna, Petrécs Anni, Benes Ildikó, Varsányi Mari és Szentpétery Ari. A díszletek sárguló faleveleivel jól asszociálta PhDr. Platzner Tibor Anna asszony és Pluhar mérnök kései szerelmét, Miklós Péter műfordítása pedig jól adta vissza a két cseh szerző mondanivalóját. Mindent egybevéve a Naplemente — Rómeóval és Júliával, minden bizonnyal nagy sikert arat majd falvainkban is. Neumann János A sok-sok éves hagyományhoz híven a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Hónapban az idén is számos szovjet filmet tekinthetnek meg dolgozóink. A legújabb szovjet filmek bemutatója azért is nagy jelentőségű, mert a rendezvény hazánk felszabdaításának, s a Csehszlovák kinematográfia államosításának harmincötödik évfordulója jegyében zajlik. Az ünnepélyes megnyitón — melyet november hatodikán Bratislavában tartottak meg — a Felszállás cícű filmet tekintették meg a jelenlevők: A nagyszabású rendezvényen tizenhárom új filmet mutatnak be: Allegro tűzzel, Éljen Mexikó, Húsz nap háború nélkül, Moszkva nem hisz a könnyeknek, Őszi maratón, Tajgai történet, Felszállás, A győztes csanat feladata, Helvőrség, Szibiriáda, Három sors, A vidéki, A tajga rossz szelleme. A fesztivál keretén belül — a szokásostól eltérően — több akciót is lebonyolítanak: ezek egyike a Szovjet Kultúra Napjai, melyek november tizenhetedikén kezdődtek. A szovjet filmek bemutatójának egyik fénypontja lesz a gyermekfilmfesztivál, melyet Szlovákia egyes nagyvárosaiban, ipari központjaiban december 4-től okt. 15-ig rendeznek meg. Az ünnepélyes megnyitóra december negyedikén kerül sor Krupinám Az alábbiakban röviden bemutatunk néhány olyan szovjet művet, melyek a hónap keretén belül filmszínházainkban vetítésre kerülnek. A Felszállás című film, melyet Sawa Kulis rendezett, Konstantin Ciolkovszkijnak, a nagy szovjet tudós életét és alkotó munkásságát mutatja be. Egyben képet nyújt a nézőnek arról is, hogy a szovjet tudomány milyen nehézségek árán hódította meg a kozmikus teret. A film vezérfonala az ember szellemi és alkotó képességének ünneplése, az élet, az állandó fejlődés jegyében. Az Allegro tűzzel című film a becsületesen, hűségesen helytálló fekete-tengeri katonáknak a fasiszták elleni harcait mutatja be, nagy-nagy drámaisággal. Vlagyimir Sztrelkov rendező alkotása néhány példán keresztül egyben azt is bemutatta, hogy a szovjet nép milyen óriási áldozatot hozott szabadsága, egyben a mi szabadságunkért. is. A tajgai történet két különböző felfogású ember történetét dolgozta fel. A szibériai vadász, Akim és a városi lány Ela — romantikus, gyönyörű téli környezetben lejátszódó kapcsolata bizonyára elgondolkoztatja majd, főleg a fiatalabb nézőket: tiszta emberi érzésekre alapuló viszony életre szóló kapcsolatot jelent. —kalita—i Szovjet filmek ünnepe hazánkban
