Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-15 / 46. szám

Í980. november IS. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A Tatár-hágón csípős szél fúj a ** Podóliai-hátság felől. Ott, ahol az Ukrán Kárpátok kődbe vész, a Prút vize csörgedez. Távolabb: a Dnyeszter. Vízválasztó ez itt, ahol állunk, az ezer színben pompázó ősz­ben. A Máramarosi havasok zegzugos hegyfalai közt jöttünk fel ide, csak­nem ezer méter tengerszint feletti magasságba. A Tisza simára koptatott medvényi sziklák közt fut. Csornája Tisza — így hívják itt ezt az ágat (Fekete-Tisza), amely Kőrösmezőnél kanyarodik egyet, le a tündérszép Rahói-völgybe, hogy Rahó fölött, a nagy fatelep tövében összeölelkezzék a Fehér-Tiszával. Nagybocskónál, még­­inkább Técsőnél már igencsak embe­­resediü kezd, magába foglalva sok ol­dalági rokonvizet. Husztnál aztán végképp elbúcsúzik a bérces Kárpá­toktól, s Nagyszőllős alatt már höm­pölyög — Kis- és Nagytárkánynál néhány kilométer hosszan hazánk or­szághatárát képezi. Megilletődötten állunk itt a hágón. Közel a Hoverla kétezer méternél magasabb, felhősapkás csúcsa. Közel az ég, a mohos nagy sziklák, a žúgó erdőrengeteg. Nagy idők, sorsfordu­lók örök tanúja ez a feketéből sző­kére változó vén folyó. Közel jönnek a partjait ölelő hegyoldalok hucul pásztorai, rackanyájaikkal, a termő dombhátak ukrán, magyar, román kolhozparasztjai, új gyáróriások, kom­binátok munkásai, meg a márvány- és sóbányászok. Nagy békességben és egyetértésben, testvériségben élő em­ber-százezrek, akiknek legbátrabb elő­dei partizánosztagokba szerveződve harcoltak eme erdőrengetegben év­százados nyomor és proletáröntudat­­szülte elszántsággal. Itt, ahol az Árpád-vonal német fa­sisztákkal tömött, egykori bunkeréi ásítoznak, annak idején szovjet embe­rek kísérelték meg a szinte lehetet­lent. A vörös sziklafal tövében már­vány obeliszk magaslik, rajta dátum: 1944. szeptember 28. Ezen a napon haladtak át a Tatár-hágón Vasziljev tábornok katonái, hogy Kárpát-Ukraj­­na népeinek elhozzák a várvá-várt szabadságot... És most a jelen: pirosló almával púpozott teherautók állnak a hágó széles kitérőjében. Körülöttük hangos turisták örvendeznek a sofőrök ada­kozó kedvének; kalapnyi almával tűn­nek el a szemközti menedékház ajta­jában. Menedékház?! A tájba illő, ha­talmas szálloda. Össz-szövetségi díja­kat kaptak tervezői, építői. A korszerű szálloda éttermében ** romantikus, faburkolatú falak, köztük nehéz tölgyfaasztalok. Kint leszállt az őszi este. Gondolatban he­gyi pásztortüzek melege érinti meg az embert, aki hallani véli a havasi kürtszót. Idebenn hagymás heringet, gyöngyöző vodkát kínálnak a tüzes, huculblúzos menyecskék; meg felsé­ges túróspuliszkát, füstölt szalonna arany tepertyűjével. Aztán a félho­mályban régi és új legendák bújnak elő a felparázsló cigaretták kékes füstje mögül. Borkanyuk Oleksza emléke kél, a hős pártvezetőé, akinek szülőföldje ez a táj. Innen néhány kilométerre, Kő­rösmezőn látta meg a napvilágot, hal­lotta a kölyök Tisza csacsogását. In­nen indult harcba a CSKP kerületi titkáraként — az idő tájt —, majd a hitleristák által olyannyira rettegett partizánparancsnokként. A bestiák 1942-ben fogták el, majd a budapesti, Margit-körúti fegyházban végezték ki... De emléke öröké él a tiszavöl­­gyi emberek szívében. Óriási mell­szobrát nemrég avatták fel. |Y|icsoda sorsfordulók tanúi ezek a bércek itt, a Tisza forrás­­vidékén?! Ahol egykor rabló tatár­hordák törtek át a Kárpát-medence népeire. (Minden bizonnyal innen ered a Tatár-hágó elnevezés...] Majd 1944 októberében az új világrend vöröscsillagos hadai keltek át rajta, Vasziljev tábornok vezetésével, (aki egykoron Lenin testőre volt!), hogy halált megvető bátorságról, szocia­lista hazafiságról tegyenek tanúbi­zonyságot. Zengett itt a völgy; a Ti­sza vérvörös tajtékot vetett. Partján négyszáz hős sírja domborul — a kő­rösmezői temetőben... Születés és halál — halál és szüle­tés. Fájdalmak és örömök. Gyötrel­Mi van a kerítés magon? ELSŐRENDŰ KÖTELESSÉGÜNK: A TERMŐFÖLD VÉDELME, ÉSSZERŰ HASZNOSÍTÁSAI A rozsnyői (Rožiiava) járásban — amely nem mezőgazdasági jellegű — általában sokat törődnek a kerítés mögötti területekkel, vagyis a termő­föld-védelemmel. S ha mégis előfor­dul elhanyagolt terület, az illetékes szervek menten intézkednek: figyel­meztetik a vétkeseket, s ha ez sem segít, büntetnek stb. Az alábbiakban három üzemben lá­tottakat, tapasztaltakat adom közre. A péküzem két éve épült, új léte­sítmény. Gondosan bekerítették. Az udvar betonkockákkal borított. A kert egy részében virágágyak, rózsafák. A főépület mögötti rész mintegy félhek­tárnyi pázsit, rajta fiatal, ápolt gyü­mölcsfák. Az üzemi parkoló mellett egy újabb fél hektárnyi, füves, gazdátlan terü­let. — Mi lesz ennek a sorsa? — kér­dem Stahula Jánt, a péküzem igazga­tóját. — Kilenc részre mérjük szét, ennyi dolgozónk érdeklődött iránta. Ök zöldséget szándékoznak itt termeszte­ni családjuk részére ... — tájékoztat, s felhívja a figyelmemet, kukkantsak csak be bátran a „szomszédba“ is: „A ZELENINÄ-nak van ott két burgo­nyatárolója. Tavasszal a rothadt krumplit sokáig nem szállították el, s emiatt rovarinvázió volt az üze­münkben. Képtelenek voltunk ellene védekezni, s betartani a higiéniai elő­írásokat ...“ Hozzáfűzi még, hogy ily módon igyekeztek környezetüket szépíteni, mert mások hanyagsága... XXX Megnéztem a „szomszéd“ telkét is: a több mint három hektárnyi bekerí­tett, de kapuvál el nem látott terüle­ten két raktárépület — az egyik víz­zel elárasztva. A kert lekaszált füve boglyákban rothad. Felkerestem a telekbérlő gazda képviselőjét, Pieter Károly igazgatót, s megkérdeztem, mi célt szolgál ez a majdnem üres nagy telek, s miért nincs hasznosítva? — A területet kétmillió koronáért vásároltuk meg 1977-ben, mégpedig az állami gazdaságtól? Milyen cél­ból? Hogy itt építsük fel az új ZELE­­NINÄ-t. A tervünkből azonban egy­előre nem lesz semmi, legfeljebb öt év múlva ... Csupán két raktárépüle­tet építhettünk. A telek hasznosítása? Le szoktuk kaszálni, s a szénát átad­juk az állami gazdaságnak. Sajnos, a széna az idén értéktelen­né ázott... I XXX A ZDROJ betléri (Betl.iar) üzemé­nek kéthektáros kertje van, benne húszéves gyümölcsfákkal. Az alma- és cseresznyetermést a felvásárló üzemnek és az alkalmazottaknak ad­ják el. Mindezt Madáč Jurajtól, a szakszervezet elnökétől tudom, vala­mint azt is, hogy a szénát kézi ka­szával vágják le s a polomai (Gemer­ská Polorna) szövetkezetnek adják el. Az idén például 8 tonnányit. XXX Három üzem kétféle módja a ter­mőföld-hasznosításnak. A többi ipari létesítményeket is sorra látogathat nánk a járásban. Találkozhatnánk példás „kertészekkel“ és elmarasztal­ható, a termőföldet nem óvó, nem ki­használó üzemekkel, vállalatokkal. A lényeg — ha általánosítani akarunk —, többségben vannak az olyan „ipa­rosok“, akik együtt tudnak érezni a földdel, akik tudják: az egyre csök­kenő termőföld semmivel sem pótol­ható. S megértik a hasznosítására irányuló közérdekű törekvéseket. (korcsmáro8) ÉSSZERŰSÉG ÉS ÖSSZEFOGÁS: a siker kolesa ф Ütemterv-módosítás ф Előtérben: az energiatakarékos (fó­liás) kukoricatárolás ф Hasznosuljon jobban a gépi és szál­lítópark-kapacitás ф Társadalmi segítséget a termésmentés­hez ф Szántani — éjjel-nappal ф Anyagi-erkölcsi jutalmat az mek és győzelmek. Az elmúlásból élet, miként az ősz-állltotta örök kontraszt. De a nagy csaták hőseire való emlékezés, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évforduló­ja, a Termés Napja mintha egyetlen vörös lobogás lenne itt, ezen a Kár­­pátok-koszorúzta, szépséges földön. Falvak, városok már október elején ünnepi díszbe öltöztek, innen a há­gótól egészen Ungvárig, Csapig, száz meg száz kilométeren át. Az itt élő népek — ukránok, oroszok, magya­rok, románok — egymást segftve­­megértve, felszabadultan, szivük tel­jes melegével, kitárulkozásával ünne­pelnek ... Másnap Nagybocskónál ismét fel­­kanyarodunk egy kicsit a he­gyek lábához, hogy Feisőabsán meg­ismerkedjünk a Május Elseje kolhoz híres elnökével, J. A. Chalusszal, aki már 29 éve tölti be ezt a felelős tiszt­séget. Ma is energikus, robbanékony természetű, szépszál ember, két Lenin-renddel és a Munka Vörös Zász­laja érdemrenddel a mellén. Azt em­líti elsőként, hogy a szorgos tagság segítette hozzá ezekhez az igen ma­gas erkölcsi-társadalmi elismerések­hez, kitüntetéseihez. Aztán büszkén mutatja be a borzderes tehenészetü­ket (2600 szarvasmarha), s közben azt is elújságolja, hogy évente mint­egy 100 hízóbikát értékesítenek jó áron; az 5,5 ezres rackajuh-nyájuk is jövedelmező. A továbbiakban nagyon derék, s kiváló fejőnőikről szól, akik­nek révén 4000 literen felüli az éves fejési átlag: név szerint is említi Medvigy Olenát, Mois Annát; az előb­bi a Nagy Októbert Szocialista Forra­dalom érdemrendet, az utóbib Lenin­­rendet kapott a magas tejhozam el­éréséért. példamutató a kolhoztagokról r való szociális gondoskodás; a kolhoz orvosi rendelővel, fűszer- és csempgeboltokkal, könyvtárral, klub­termekkel, pompás éttermekkel ren­delkezik, s szociális helyiségekkel. A „Mindent az emberért!" jelszó itt nem üres frázis, hanem kézzelfogható valóság. És ez a jelszó visszhangzik a Vaszil Vasziljevics Csopej párttitkár által mondottakból is, amikor a Huszt mel­letti Iza Micsurin kolhozának tagjai­ról beszél, akiknek havi, közösből eredő átlagjövedelme 220 rubel. U- gyanez az elv érvényesül a verbőci Lenin Kolhozban is, ahol tágas és na­gyon szép művelődési központot hoz­tak tető alá ... Mindent az emberért! — mindez ott ölt nap mint nap testet, ahol év­századokon át testi-lelki szegénység­ben tengődtek az emberek. Az Ukrán- Szovjet Szocialista Köztársaságnak ezen a hegyek-koszorúzta területén immár több mint három és fél évtize­de azon fáradoznak, hogy évente gaz­dag őszt ünnepeljenek, amely a jólét alapja. Természetesen szomszédaikkal, barátaikkal együtt, hiszen ezer szál­lal kötődnek hozzánk, miként a nagy­­szőllősiek a kassaiakhoz, a beregszá­sziak a terebesiekhez, az ungváriak a nagymihályiakhoz stb. * z öreg Tisza már nem egyedül kujtorog a hegyek között, míg leér a síkságra: a határokon át elekt­romos távvezetékeken jut el hozzánk az aranynál is értékeseb energia, kő­­olajvezeték csőkígyói érnek el a va­­jáni SLOVNAFT-ig, erre halad a Barátság-gázvezeték, ami ugyancsak fényt, hőt, olcsó energiát szolgáltat, így köt össze népeket, nemzeteket, teszi örömteljessé a mindennapi éle­tet. Őszünk ünnepei — közös ünnepek. A testvéri, baráti kapcsolatok tovább­­szilárdításának ünnepei. Kárpát-Ukrajna, 1980. október. Illés Bertalan A losonci (Lučenec) járásban a ső­­regi (Surice) szövetkezet termeli a legtöbb szőlőt és gyümölcsöt: az előbbit 240, az utóbbi 160 hektárnyi területen. Azelőtt terméketlen, kopár hegyoldal volt a sőregi—csornai ha­tárnak ez a része, amely ma szemet gyönyörködtető látványt nyújt, s bu­sás jövedelmet biztosít a közös gazda­ságnak. Évrél évre több szőlő, gyü­mölcs terem a hozzáértés, a szakérte­lem nyomán. Ez jől jön nemcsak a szövetkezet­nek, hanem a járásnak is, hiszen a lakosság vitamindús, zamatos, friss gyümölcshöz jut. Például az idén 470 tonna barackot szüreteltek, melyből 250 tonna a ZELENINA-nak jutott, a többi meg a Rimaszombati Konzerv­gyárnak. Bőséges termést adott a 27,5 hektárnyi almásuk, főleg a fames gri­­vés és Starking fajta. A két ágazatvezető — Striežovský Gyula és Petraturi Zdenék — szerint a bő barack- és almatermésnek na­gyon örül az egész tagság. Am az örömbe üröm is vegyül: a szőlő sem élenjáróknak! ф A 7. ötéves tervidőszak első eszten­deje sikeres tervteljesítésének jó megalapozásához járul hozzá az őszi szántás-vetés és termésbetakarftás jó minőségű, a lehető legkisebb veszte­séggel történő, egyre sürgetőbb be­fejezése. Nos, ami a vetést illeti, az 1173 hektár őszi árpát, az 1185 hektár ta­karmánykeveréket s a 17 450 hektár búzát jó minőségben és Nyugat-Szlo­vákiában elsőként vetették el a ga­­lántai járás mezőgazdasági üzemei. Ezáltal egyben a bő termés legfőbb előfeltételeinek egyikét teremtették meg. Tehát a rajt nagyon jól sike­rült .. . Ami viszont a termésbetakarí­tást és a többi őszi munkát illeti, a dologvégzés üteme mintha lelassult volna. Október-végi beszélgetésünkkor Kaprinay mérnök, a jmi igazgató­­helyettese úgy tájékoztatott: ha vala­mi rendkívüli szeszélyes időjárás köz­be nem szól, hát a járás mezőgazda­­sági üzemeiben befejeződhet, úgy no­vember 20-a táján az őszi munka — a mélyszántást kivéve. Mire alapozta még derűlátó jósla­tát ez a fiatal, éles észjárású, az újat, a haladót felkaroló, ízig-vérig mező­­gazdasági szakember? Elsősorban arra, hogy a járás me­zőgazdasági üzemeinek felelős vezetői, szakemberei, ágazatvezetői, műszaki és egyéb munkaerői kellően tudato­sítják: ez a végső nekirugaszkodás csak úgy lesz újfent sikeres, ha min­denki a maga posztján a lehető leg­többet teszi, azért, hogy a termés a legkisebb veszteséggel takaruljon be, kerüljön a cukorgyárba, a legjobb mi­nőségben történjék a mélyszántás, ki­használva az éjjel-nappali műszako­kat. Globálisan számítva, napi 130 hek­tár a cukorrépa és 360 hektár kuko­rica betakarítására képesek a járás mezőgazdasági üzemeid Ideális körül­mények, jó időjárás közepette. Dehát, rendkívül kedvező lehetőségekkel nem lehet számolni. Különösen nem novemberben. Nos, a november eleji napok télies időjárása — a huzamo­sabb havazás — teljes határozottság­gal közbeszólt... A maga módján figyelmeztetett: jó lesz komolyabban venni a dologtevést! Vagyis, nem le­het a drága kukoricával — „ktikori­­cázni“, hagyni, hogy nap mint nap csökkenjen a remélt bő hozamátlag. A jmi átértékelte az őszi munkák járási ütemtervét, s a helyzetnek megfelelően módosította, több konk­rét intézkedéssel kiegészítve. Eme ütemterv-módosítás és termés­mentés szellemében ülésezett az őszi munkát irányító járási operativ bi­zottság. S ennek alapján került sor a járás mezőgazdasági üzemei kulcsem­bereinek bevonásával (elnök, növény­­termesztési, valamint gépüzemeltetési ágazatvezetők stb.) az energiatakaré­kos (fóliás) kukoricatárolás járási méretű gyakorlati bemutatójára, még­pedig a Galántai Állami Gazdaságban. Ez a gyakorlati bemutató hozzájárult SEGÍTŐKNEK! mennyiségileg, sem minőségileg nem teljesíti a hozzáfűzött reményeket. Például a Zöld veltelíni és az Olasz­­rtzling, de más fajták is, nagyon megsínylették a napfény szűkösséget. Így azután a Losonci Borászati Üzem­mel kötött szerződés követelményei­nek nem tudnak eleget tenni — a 400 tonna Tiemcsakhogy nem lesz meg, ha­nem a meglevőnek a minősége (cu­korfoka! is jóval alacsonyabb lesz, mint más években. A szüretelésben a szövetkezet segít­ségére siettek a helybeliek, valamint a füleki (Fiľakovo) MIER és a KOVO­­SMALT nemzeti vállalat dolgozói, a szaktanintézet diákjai. Lám a segítőkészség, az áldozat­­vállalás, a közös megértés — amely a termésmentést, ' mint csoport- és társadalmi érdeket tartja szemelött —, mennyire kifizetődik. A segítők, mindannyian nyilvános elismerést, megbecsülést érdemelnek. Ogy hisszük, ez nem is marad el! Csák István, Losonc a mai kívánalmaknak jól megfelelő, a szárítási költségeket kizáró, energia­­takarékos tárolási módszer meghono­sításához, illetve szélesebb körű elter­jesztéséhez ... Ennek a tárolási mód­szernek a gyakorlati létjoga mellett szól az is, hogy a járás nem rendel­kezik elegendő szárítókapacitással (a hiány mintegy 2000—2500 tonna!). Az új, energiatakarékos kukoricatá­rolás úttörői: a šoporňai, a peredi (Tešedikovo), a hidaskürti (Mostová), a felsőszeli (Horné Salihy) szövetke­zet és más mezőgazdasági üzemek. Mit mutat a tapasztalat? Általában ott hódítanak gyorsan teret a haladó módszerek, termelési, tárolási eljárá­sok, ahol fiatalok, amellett elméleti­leg és gyakorlatilag jól felkészültek a szakvezetők. És most egy kis kitérő, amit re­mélhetőleg megbocsájt a kedves ol­vasó: tekintettel az új, minőségi vál­tozás közvetlen előestéjére, máris ajánlható a mezőgazdasági nagyüze­mek mérnökeiből alakítandó fejlesz­tési-kutató csoport, amelybe üdvös lenne az újítókat, ésszerűsftőket is beszervezni, hogy közösen indítsanak harcot a beidegződött, maradi gazda­ságvezetési módszerek felszámolásá­­sáért, az ésszerű, energiatakarékos rendszerek kialakításáért, s gyakor­lati hasznosításáért, a szellemi erő­források és tudományos ismeretek termelőerővé alakításáért. A kényszerhelyzet nemegyszer já tanítómester. Megtanít helyesen gon­dolkozni, ésszerűbben és takarékosab­ban gazdálkodni meglevő közös ja­vainkkal. Gyakorlati példa: az illető járás területén mintegy félszáz ZMAJ tfpusjelű, kétsoros csőtörőt a kukori­cabetakarítás ütemének gyorsítása szolgálatába állítják — vagy már ál­lították. Rendkívül fontos, hogy az ilyen éa ehhez hasonló lehetőségeket vala­mennyi mezőgazdasági üzemben ki­aknázzanak. No meg a gép- és szál­­litópark-kapacitás területén is sok a rajtett tartalék. A hosszított, illetve napi két, sőt három műszak rendsze­resítése gyorsíthatná az őszi munkák befejezésének ütemét. Csakhogy nem­egyszer a szűklátökörüség, a vezetés egységének, az okos, előrelátó, meg­fontolt döntések hiánya állja útját az irányítás szüntelen tökéletesítésének, az ellenőrzés napi gyakorlatának. Hát milyen gépüzemelési ágazatve­zető (mechanizátor) az olyan, aki görcsösen kitart az egy munkaerős gépkezelés mellett? Aki vitába száll vele, hogy ez az út ma már kevésbé járható, lehurrogja. Azt állítva: a má­sik elrontja a gépet. Itt nem egy-két napról van szó, hanem arról, hogy a két, illetlve három műszak létjogot nyerjen, ha arra szükség van. S ne okozzon gondot a vezetésnek: kit ül­tessenek a gépre. Ha meg nincs ele­gendő gépkezelő, hát a vezetés te­gyen róla; gondoskodjék megfelelő, a géppel és a növénykultúrával érző, fejlődőképes emberek oktatásáról, tanfolyamra küldéséről. Erre a küszö­bön álló téli időszak a legmegfele­lőbb. Hányszor halljuk, Így őszi mély­szántás idején: „Nálunk az éjjeli mű­szak nem jöhet számításba, inert.., S jön a mellébeszélés. Ez tűrhetetlen állapot. A kommunistáknak kell job­ban a sarkukra állni, a helytelen né­zetek ellen következetesebben har­colni. S arról sem szabadna megfeledkez­ni a sürgős munkák végzésének hevé­ben, hogy az egészséges versenyszel­lemet igazságos eredményértékelés kisérje, mégpedig az élenjárókat, a derekasan helytállókat méltó anyagi­erkölcsi elismerésben részesítsék. Er­re nagyon is rászolgálnak, épp sze­mélyes példamutatásukkal, a napi tel­jesítménynormájuk túlteljesítésével, minőségi munkájukkal, kezdeménye­zéseikkel, elvtársi segitőkészségükkel. Az ésszerű, eredményes' munkavég­zés kulcsa jórészt az elmondottakban rejlik. Meg az őszi munka végső hajrájáé is... ! N. KOVÁCS ISTVÁN Szüret - összefogással KÖSZÖNET A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents