Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-15 / 46. szám
Í980. november IS. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A Tatár-hágón csípős szél fúj a ** Podóliai-hátság felől. Ott, ahol az Ukrán Kárpátok kődbe vész, a Prút vize csörgedez. Távolabb: a Dnyeszter. Vízválasztó ez itt, ahol állunk, az ezer színben pompázó őszben. A Máramarosi havasok zegzugos hegyfalai közt jöttünk fel ide, csaknem ezer méter tengerszint feletti magasságba. A Tisza simára koptatott medvényi sziklák közt fut. Csornája Tisza — így hívják itt ezt az ágat (Fekete-Tisza), amely Kőrösmezőnél kanyarodik egyet, le a tündérszép Rahói-völgybe, hogy Rahó fölött, a nagy fatelep tövében összeölelkezzék a Fehér-Tiszával. Nagybocskónál, méginkább Técsőnél már igencsak emberesediü kezd, magába foglalva sok oldalági rokonvizet. Husztnál aztán végképp elbúcsúzik a bérces Kárpátoktól, s Nagyszőllős alatt már hömpölyög — Kis- és Nagytárkánynál néhány kilométer hosszan hazánk országhatárát képezi. Megilletődötten állunk itt a hágón. Közel a Hoverla kétezer méternél magasabb, felhősapkás csúcsa. Közel az ég, a mohos nagy sziklák, a žúgó erdőrengeteg. Nagy idők, sorsfordulók örök tanúja ez a feketéből szőkére változó vén folyó. Közel jönnek a partjait ölelő hegyoldalok hucul pásztorai, rackanyájaikkal, a termő dombhátak ukrán, magyar, román kolhozparasztjai, új gyáróriások, kombinátok munkásai, meg a márvány- és sóbányászok. Nagy békességben és egyetértésben, testvériségben élő ember-százezrek, akiknek legbátrabb elődei partizánosztagokba szerveződve harcoltak eme erdőrengetegben évszázados nyomor és proletáröntudatszülte elszántsággal. Itt, ahol az Árpád-vonal német fasisztákkal tömött, egykori bunkeréi ásítoznak, annak idején szovjet emberek kísérelték meg a szinte lehetetlent. A vörös sziklafal tövében márvány obeliszk magaslik, rajta dátum: 1944. szeptember 28. Ezen a napon haladtak át a Tatár-hágón Vasziljev tábornok katonái, hogy Kárpát-Ukrajna népeinek elhozzák a várvá-várt szabadságot... És most a jelen: pirosló almával púpozott teherautók állnak a hágó széles kitérőjében. Körülöttük hangos turisták örvendeznek a sofőrök adakozó kedvének; kalapnyi almával tűnnek el a szemközti menedékház ajtajában. Menedékház?! A tájba illő, hatalmas szálloda. Össz-szövetségi díjakat kaptak tervezői, építői. A korszerű szálloda éttermében ** romantikus, faburkolatú falak, köztük nehéz tölgyfaasztalok. Kint leszállt az őszi este. Gondolatban hegyi pásztortüzek melege érinti meg az embert, aki hallani véli a havasi kürtszót. Idebenn hagymás heringet, gyöngyöző vodkát kínálnak a tüzes, huculblúzos menyecskék; meg felséges túróspuliszkát, füstölt szalonna arany tepertyűjével. Aztán a félhomályban régi és új legendák bújnak elő a felparázsló cigaretták kékes füstje mögül. Borkanyuk Oleksza emléke kél, a hős pártvezetőé, akinek szülőföldje ez a táj. Innen néhány kilométerre, Kőrösmezőn látta meg a napvilágot, hallotta a kölyök Tisza csacsogását. Innen indult harcba a CSKP kerületi titkáraként — az idő tájt —, majd a hitleristák által olyannyira rettegett partizánparancsnokként. A bestiák 1942-ben fogták el, majd a budapesti, Margit-körúti fegyházban végezték ki... De emléke öröké él a tiszavölgyi emberek szívében. Óriási mellszobrát nemrég avatták fel. |Y|icsoda sorsfordulók tanúi ezek a bércek itt, a Tisza forrásvidékén?! Ahol egykor rabló tatárhordák törtek át a Kárpát-medence népeire. (Minden bizonnyal innen ered a Tatár-hágó elnevezés...] Majd 1944 októberében az új világrend vöröscsillagos hadai keltek át rajta, Vasziljev tábornok vezetésével, (aki egykoron Lenin testőre volt!), hogy halált megvető bátorságról, szocialista hazafiságról tegyenek tanúbizonyságot. Zengett itt a völgy; a Tisza vérvörös tajtékot vetett. Partján négyszáz hős sírja domborul — a kőrösmezői temetőben... Születés és halál — halál és születés. Fájdalmak és örömök. GyötrelMi van a kerítés magon? ELSŐRENDŰ KÖTELESSÉGÜNK: A TERMŐFÖLD VÉDELME, ÉSSZERŰ HASZNOSÍTÁSAI A rozsnyői (Rožiiava) járásban — amely nem mezőgazdasági jellegű — általában sokat törődnek a kerítés mögötti területekkel, vagyis a termőföld-védelemmel. S ha mégis előfordul elhanyagolt terület, az illetékes szervek menten intézkednek: figyelmeztetik a vétkeseket, s ha ez sem segít, büntetnek stb. Az alábbiakban három üzemben látottakat, tapasztaltakat adom közre. A péküzem két éve épült, új létesítmény. Gondosan bekerítették. Az udvar betonkockákkal borított. A kert egy részében virágágyak, rózsafák. A főépület mögötti rész mintegy félhektárnyi pázsit, rajta fiatal, ápolt gyümölcsfák. Az üzemi parkoló mellett egy újabb fél hektárnyi, füves, gazdátlan terület. — Mi lesz ennek a sorsa? — kérdem Stahula Jánt, a péküzem igazgatóját. — Kilenc részre mérjük szét, ennyi dolgozónk érdeklődött iránta. Ök zöldséget szándékoznak itt termeszteni családjuk részére ... — tájékoztat, s felhívja a figyelmemet, kukkantsak csak be bátran a „szomszédba“ is: „A ZELENINÄ-nak van ott két burgonyatárolója. Tavasszal a rothadt krumplit sokáig nem szállították el, s emiatt rovarinvázió volt az üzemünkben. Képtelenek voltunk ellene védekezni, s betartani a higiéniai előírásokat ...“ Hozzáfűzi még, hogy ily módon igyekeztek környezetüket szépíteni, mert mások hanyagsága... XXX Megnéztem a „szomszéd“ telkét is: a több mint három hektárnyi bekerített, de kapuvál el nem látott területen két raktárépület — az egyik vízzel elárasztva. A kert lekaszált füve boglyákban rothad. Felkerestem a telekbérlő gazda képviselőjét, Pieter Károly igazgatót, s megkérdeztem, mi célt szolgál ez a majdnem üres nagy telek, s miért nincs hasznosítva? — A területet kétmillió koronáért vásároltuk meg 1977-ben, mégpedig az állami gazdaságtól? Milyen célból? Hogy itt építsük fel az új ZELENINÄ-t. A tervünkből azonban egyelőre nem lesz semmi, legfeljebb öt év múlva ... Csupán két raktárépületet építhettünk. A telek hasznosítása? Le szoktuk kaszálni, s a szénát átadjuk az állami gazdaságnak. Sajnos, a széna az idén értéktelenné ázott... I XXX A ZDROJ betléri (Betl.iar) üzemének kéthektáros kertje van, benne húszéves gyümölcsfákkal. Az alma- és cseresznyetermést a felvásárló üzemnek és az alkalmazottaknak adják el. Mindezt Madáč Jurajtól, a szakszervezet elnökétől tudom, valamint azt is, hogy a szénát kézi kaszával vágják le s a polomai (Gemerská Polorna) szövetkezetnek adják el. Az idén például 8 tonnányit. XXX Három üzem kétféle módja a termőföld-hasznosításnak. A többi ipari létesítményeket is sorra látogathat nánk a járásban. Találkozhatnánk példás „kertészekkel“ és elmarasztalható, a termőföldet nem óvó, nem kihasználó üzemekkel, vállalatokkal. A lényeg — ha általánosítani akarunk —, többségben vannak az olyan „iparosok“, akik együtt tudnak érezni a földdel, akik tudják: az egyre csökkenő termőföld semmivel sem pótolható. S megértik a hasznosítására irányuló közérdekű törekvéseket. (korcsmáro8) ÉSSZERŰSÉG ÉS ÖSSZEFOGÁS: a siker kolesa ф Ütemterv-módosítás ф Előtérben: az energiatakarékos (fóliás) kukoricatárolás ф Hasznosuljon jobban a gépi és szállítópark-kapacitás ф Társadalmi segítséget a termésmentéshez ф Szántani — éjjel-nappal ф Anyagi-erkölcsi jutalmat az mek és győzelmek. Az elmúlásból élet, miként az ősz-állltotta örök kontraszt. De a nagy csaták hőseire való emlékezés, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évfordulója, a Termés Napja mintha egyetlen vörös lobogás lenne itt, ezen a Kárpátok-koszorúzta, szépséges földön. Falvak, városok már október elején ünnepi díszbe öltöztek, innen a hágótól egészen Ungvárig, Csapig, száz meg száz kilométeren át. Az itt élő népek — ukránok, oroszok, magyarok, románok — egymást segftvemegértve, felszabadultan, szivük teljes melegével, kitárulkozásával ünnepelnek ... Másnap Nagybocskónál ismét felkanyarodunk egy kicsit a hegyek lábához, hogy Feisőabsán megismerkedjünk a Május Elseje kolhoz híres elnökével, J. A. Chalusszal, aki már 29 éve tölti be ezt a felelős tisztséget. Ma is energikus, robbanékony természetű, szépszál ember, két Lenin-renddel és a Munka Vörös Zászlaja érdemrenddel a mellén. Azt említi elsőként, hogy a szorgos tagság segítette hozzá ezekhez az igen magas erkölcsi-társadalmi elismerésekhez, kitüntetéseihez. Aztán büszkén mutatja be a borzderes tehenészetüket (2600 szarvasmarha), s közben azt is elújságolja, hogy évente mintegy 100 hízóbikát értékesítenek jó áron; az 5,5 ezres rackajuh-nyájuk is jövedelmező. A továbbiakban nagyon derék, s kiváló fejőnőikről szól, akiknek révén 4000 literen felüli az éves fejési átlag: név szerint is említi Medvigy Olenát, Mois Annát; az előbbi a Nagy Októbert Szocialista Forradalom érdemrendet, az utóbib Leninrendet kapott a magas tejhozam eléréséért. példamutató a kolhoztagokról r való szociális gondoskodás; a kolhoz orvosi rendelővel, fűszer- és csempgeboltokkal, könyvtárral, klubtermekkel, pompás éttermekkel rendelkezik, s szociális helyiségekkel. A „Mindent az emberért!" jelszó itt nem üres frázis, hanem kézzelfogható valóság. És ez a jelszó visszhangzik a Vaszil Vasziljevics Csopej párttitkár által mondottakból is, amikor a Huszt melletti Iza Micsurin kolhozának tagjairól beszél, akiknek havi, közösből eredő átlagjövedelme 220 rubel. U- gyanez az elv érvényesül a verbőci Lenin Kolhozban is, ahol tágas és nagyon szép művelődési központot hoztak tető alá ... Mindent az emberért! — mindez ott ölt nap mint nap testet, ahol évszázadokon át testi-lelki szegénységben tengődtek az emberek. Az Ukrán- Szovjet Szocialista Köztársaságnak ezen a hegyek-koszorúzta területén immár több mint három és fél évtizede azon fáradoznak, hogy évente gazdag őszt ünnepeljenek, amely a jólét alapja. Természetesen szomszédaikkal, barátaikkal együtt, hiszen ezer szállal kötődnek hozzánk, miként a nagyszőllősiek a kassaiakhoz, a beregszásziak a terebesiekhez, az ungváriak a nagymihályiakhoz stb. * z öreg Tisza már nem egyedül kujtorog a hegyek között, míg leér a síkságra: a határokon át elektromos távvezetékeken jut el hozzánk az aranynál is értékeseb energia, kőolajvezeték csőkígyói érnek el a vajáni SLOVNAFT-ig, erre halad a Barátság-gázvezeték, ami ugyancsak fényt, hőt, olcsó energiát szolgáltat, így köt össze népeket, nemzeteket, teszi örömteljessé a mindennapi életet. Őszünk ünnepei — közös ünnepek. A testvéri, baráti kapcsolatok továbbszilárdításának ünnepei. Kárpát-Ukrajna, 1980. október. Illés Bertalan A losonci (Lučenec) járásban a sőregi (Surice) szövetkezet termeli a legtöbb szőlőt és gyümölcsöt: az előbbit 240, az utóbbi 160 hektárnyi területen. Azelőtt terméketlen, kopár hegyoldal volt a sőregi—csornai határnak ez a része, amely ma szemet gyönyörködtető látványt nyújt, s busás jövedelmet biztosít a közös gazdaságnak. Évrél évre több szőlő, gyümölcs terem a hozzáértés, a szakértelem nyomán. Ez jől jön nemcsak a szövetkezetnek, hanem a járásnak is, hiszen a lakosság vitamindús, zamatos, friss gyümölcshöz jut. Például az idén 470 tonna barackot szüreteltek, melyből 250 tonna a ZELENINA-nak jutott, a többi meg a Rimaszombati Konzervgyárnak. Bőséges termést adott a 27,5 hektárnyi almásuk, főleg a fames grivés és Starking fajta. A két ágazatvezető — Striežovský Gyula és Petraturi Zdenék — szerint a bő barack- és almatermésnek nagyon örül az egész tagság. Am az örömbe üröm is vegyül: a szőlő sem élenjáróknak! ф A 7. ötéves tervidőszak első esztendeje sikeres tervteljesítésének jó megalapozásához járul hozzá az őszi szántás-vetés és termésbetakarftás jó minőségű, a lehető legkisebb veszteséggel történő, egyre sürgetőbb befejezése. Nos, ami a vetést illeti, az 1173 hektár őszi árpát, az 1185 hektár takarmánykeveréket s a 17 450 hektár búzát jó minőségben és Nyugat-Szlovákiában elsőként vetették el a galántai járás mezőgazdasági üzemei. Ezáltal egyben a bő termés legfőbb előfeltételeinek egyikét teremtették meg. Tehát a rajt nagyon jól sikerült .. . Ami viszont a termésbetakarítást és a többi őszi munkát illeti, a dologvégzés üteme mintha lelassult volna. Október-végi beszélgetésünkkor Kaprinay mérnök, a jmi igazgatóhelyettese úgy tájékoztatott: ha valami rendkívüli szeszélyes időjárás közbe nem szól, hát a járás mezőgazdasági üzemeiben befejeződhet, úgy november 20-a táján az őszi munka — a mélyszántást kivéve. Mire alapozta még derűlátó jóslatát ez a fiatal, éles észjárású, az újat, a haladót felkaroló, ízig-vérig mezőgazdasági szakember? Elsősorban arra, hogy a járás mezőgazdasági üzemeinek felelős vezetői, szakemberei, ágazatvezetői, műszaki és egyéb munkaerői kellően tudatosítják: ez a végső nekirugaszkodás csak úgy lesz újfent sikeres, ha mindenki a maga posztján a lehető legtöbbet teszi, azért, hogy a termés a legkisebb veszteséggel takaruljon be, kerüljön a cukorgyárba, a legjobb minőségben történjék a mélyszántás, kihasználva az éjjel-nappali műszakokat. Globálisan számítva, napi 130 hektár a cukorrépa és 360 hektár kukorica betakarítására képesek a járás mezőgazdasági üzemeid Ideális körülmények, jó időjárás közepette. Dehát, rendkívül kedvező lehetőségekkel nem lehet számolni. Különösen nem novemberben. Nos, a november eleji napok télies időjárása — a huzamosabb havazás — teljes határozottsággal közbeszólt... A maga módján figyelmeztetett: jó lesz komolyabban venni a dologtevést! Vagyis, nem lehet a drága kukoricával — „ktikoricázni“, hagyni, hogy nap mint nap csökkenjen a remélt bő hozamátlag. A jmi átértékelte az őszi munkák járási ütemtervét, s a helyzetnek megfelelően módosította, több konkrét intézkedéssel kiegészítve. Eme ütemterv-módosítás és termésmentés szellemében ülésezett az őszi munkát irányító járási operativ bizottság. S ennek alapján került sor a járás mezőgazdasági üzemei kulcsembereinek bevonásával (elnök, növénytermesztési, valamint gépüzemeltetési ágazatvezetők stb.) az energiatakarékos (fóliás) kukoricatárolás járási méretű gyakorlati bemutatójára, mégpedig a Galántai Állami Gazdaságban. Ez a gyakorlati bemutató hozzájárult SEGÍTŐKNEK! mennyiségileg, sem minőségileg nem teljesíti a hozzáfűzött reményeket. Például a Zöld veltelíni és az Olaszrtzling, de más fajták is, nagyon megsínylették a napfény szűkösséget. Így azután a Losonci Borászati Üzemmel kötött szerződés követelményeinek nem tudnak eleget tenni — a 400 tonna Tiemcsakhogy nem lesz meg, hanem a meglevőnek a minősége (cukorfoka! is jóval alacsonyabb lesz, mint más években. A szüretelésben a szövetkezet segítségére siettek a helybeliek, valamint a füleki (Fiľakovo) MIER és a KOVOSMALT nemzeti vállalat dolgozói, a szaktanintézet diákjai. Lám a segítőkészség, az áldozatvállalás, a közös megértés — amely a termésmentést, ' mint csoport- és társadalmi érdeket tartja szemelött —, mennyire kifizetődik. A segítők, mindannyian nyilvános elismerést, megbecsülést érdemelnek. Ogy hisszük, ez nem is marad el! Csák István, Losonc a mai kívánalmaknak jól megfelelő, a szárítási költségeket kizáró, energiatakarékos tárolási módszer meghonosításához, illetve szélesebb körű elterjesztéséhez ... Ennek a tárolási módszernek a gyakorlati létjoga mellett szól az is, hogy a járás nem rendelkezik elegendő szárítókapacitással (a hiány mintegy 2000—2500 tonna!). Az új, energiatakarékos kukoricatárolás úttörői: a šoporňai, a peredi (Tešedikovo), a hidaskürti (Mostová), a felsőszeli (Horné Salihy) szövetkezet és más mezőgazdasági üzemek. Mit mutat a tapasztalat? Általában ott hódítanak gyorsan teret a haladó módszerek, termelési, tárolási eljárások, ahol fiatalok, amellett elméletileg és gyakorlatilag jól felkészültek a szakvezetők. És most egy kis kitérő, amit remélhetőleg megbocsájt a kedves olvasó: tekintettel az új, minőségi változás közvetlen előestéjére, máris ajánlható a mezőgazdasági nagyüzemek mérnökeiből alakítandó fejlesztési-kutató csoport, amelybe üdvös lenne az újítókat, ésszerűsftőket is beszervezni, hogy közösen indítsanak harcot a beidegződött, maradi gazdaságvezetési módszerek felszámolásásáért, az ésszerű, energiatakarékos rendszerek kialakításáért, s gyakorlati hasznosításáért, a szellemi erőforrások és tudományos ismeretek termelőerővé alakításáért. A kényszerhelyzet nemegyszer já tanítómester. Megtanít helyesen gondolkozni, ésszerűbben és takarékosabban gazdálkodni meglevő közös javainkkal. Gyakorlati példa: az illető járás területén mintegy félszáz ZMAJ tfpusjelű, kétsoros csőtörőt a kukoricabetakarítás ütemének gyorsítása szolgálatába állítják — vagy már állították. Rendkívül fontos, hogy az ilyen éa ehhez hasonló lehetőségeket valamennyi mezőgazdasági üzemben kiaknázzanak. No meg a gép- és szállitópark-kapacitás területén is sok a rajtett tartalék. A hosszított, illetve napi két, sőt három műszak rendszeresítése gyorsíthatná az őszi munkák befejezésének ütemét. Csakhogy nemegyszer a szűklátökörüség, a vezetés egységének, az okos, előrelátó, megfontolt döntések hiánya állja útját az irányítás szüntelen tökéletesítésének, az ellenőrzés napi gyakorlatának. Hát milyen gépüzemelési ágazatvezető (mechanizátor) az olyan, aki görcsösen kitart az egy munkaerős gépkezelés mellett? Aki vitába száll vele, hogy ez az út ma már kevésbé járható, lehurrogja. Azt állítva: a másik elrontja a gépet. Itt nem egy-két napról van szó, hanem arról, hogy a két, illetlve három műszak létjogot nyerjen, ha arra szükség van. S ne okozzon gondot a vezetésnek: kit ültessenek a gépre. Ha meg nincs elegendő gépkezelő, hát a vezetés tegyen róla; gondoskodjék megfelelő, a géppel és a növénykultúrával érző, fejlődőképes emberek oktatásáról, tanfolyamra küldéséről. Erre a küszöbön álló téli időszak a legmegfelelőbb. Hányszor halljuk, Így őszi mélyszántás idején: „Nálunk az éjjeli műszak nem jöhet számításba, inert.., S jön a mellébeszélés. Ez tűrhetetlen állapot. A kommunistáknak kell jobban a sarkukra állni, a helytelen nézetek ellen következetesebben harcolni. S arról sem szabadna megfeledkezni a sürgős munkák végzésének hevében, hogy az egészséges versenyszellemet igazságos eredményértékelés kisérje, mégpedig az élenjárókat, a derekasan helytállókat méltó anyagierkölcsi elismerésben részesítsék. Erre nagyon is rászolgálnak, épp személyes példamutatásukkal, a napi teljesítménynormájuk túlteljesítésével, minőségi munkájukkal, kezdeményezéseikkel, elvtársi segitőkészségükkel. Az ésszerű, eredményes' munkavégzés kulcsa jórészt az elmondottakban rejlik. Meg az őszi munka végső hajrájáé is... ! N. KOVÁCS ISTVÁN Szüret - összefogással KÖSZÖNET A