Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-15 / 46. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. november 15. Sikeres szocialista brigád Az ötezer lakosú Vágfarkasd fVlőany) az utolsó években szemlátomást fejlődött. Az eltelt tíz év alatt új véndéglátóüzemmel, borozóval, kávéházzal, sportközponttal, szabadtéri Színpaddal gazdagodott a falu. Az utak és járdák pormentesek, melyeket tarka virágágyak szegélyeznek. Ezeknek a javaknak a létrehozásában nagy munkát vállaltak a hnb dolgozói Pavol Medovarský elnök vezetésével. A hnb keretében egy szocialista brigád is működik, melynek vezetője Krómmal István a hnb titkára. — A sok siker mögött tagjainknak, a falu lakosságának lelkes munkája rejlik — kezdte a beszélgetést a titkár. A brigád képességeihez mérten igyekszik a lehető legjobban szolgálni a falu érdekeit. Nem öndícséret ez, de maga a járási nemzeti bizottság is nagyra értékeli munkánkat, s az egyik legjobb brigádként tartanak nyilván. Lakosaink elégedettek tevékenységünkkel. Ez nem csoda, hiszen a hnb tagjai nem húzódnak vissza a munkától akkor sem, ha lapátot, kapát kell kézbe venni. Rendszeresen részt veszünk mi is a faluszépltési akcióban. Kötelezettségvállalásaink közé tartozik a mezőgazdasági munkákban való részvétel is. Az idén, főleg a szalma begyűjtésénél segítettünk. Elsőrendű feladataink közé tartozik a lakosságról való példás gondoskodás. Az utóbbi évek alatt sok munkát végeztünk el, de még mindig van mit tenni. A beruházási alap csökkentése végett például a tervezett új óvoda építése elmaradt. Nem keseredtünk el, kerestük a megoldást. S nem hiába, átépítettük az alapiskola régi épületét, s Így jött létre kilencven férőhelyes óvoda. Az elkövetkezőkben a vízhálózatot szeretnénk további 1300 méterrel bővíteni, egymillió korona értékben. Vár ránk még ezerhatszáz méter új út kiépítése, a sportpálya építésének befejezése, a díszrőzsák és díszfák kiültetése. Amikor a lakosság aktivitásáról kezdtünk beszélgetni, benyitott az irodába Varga Mihály elvtárs, a szakszervezet helyi bizottságának elnöke. — A legjobbkor jössz — mondja Krommer elvtárs —, épp a lakosságnak a közügyekhez való hozzáállását boncolgatjuk... Varga elvtárs még jóformán helyet sem foglalt, s máris beszélni kezdett: — Szorgalmas emberek lakják falunkat. Mondhatnám, hogy munkából munkába járnak. Ugyanis nálunk elterjedt a zöldség fóliasátrak alatt való termesztése. A kétszáznyolcvan kistermelőt, akik — kb. száztíz hektár földet művelnek meg — a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének helyi szervezete egyesíti, ami a legnagyobbak közé tartozik Szlovákiában, ugyanis több mint ötszáz tagja van. A lakosok elfoglaltságuk ellenére tevékenyen kapcsolódnak be a faluszépítési akcióba. A nyári faluszépítési műszakban ezerszázöt lakos vett részt, és huszonhatezer-hatszáz órát dolgozott le, négyszáznyolcvanhatezer korona értékben. A tömegszervezetek mellett nagyra értékeljük az ifjúság munkáját is. Annak érdekében, hogy a falu fejlődése még gyorsabb legyen, a hnb szocialista brigádjának tagjai továbbképzési tanfolyamokon vesznek részt. Ebben az évben a szocialista munka iskolájának „növendékei“ az előadásokon rendszerint teljes létszámban vettek részt, ezzel is bizonyítva szocialista gondolkodásmódjukat, ügyszeretetüket. Oláh Gyula mérnök A CSKP XVI. kongresszusának tiszteletére A Diószegi (Sládkoviőovo) Magteimelő Állami Gazdaság dolgozói hazánk felszabadításának 35. évfordulója tiszteletére 1308 egyéni és 48 kollektív szocialista Hötelezettséget vállaltak a termelési terv túlteljesítésére, az anyagok és az energiafogyasztás csökkentésére stb., összesen 2 410 880 korona értékben. Az említett vállalásokat már teljesítették. Például a bú£k CSKP KB 15. ülése óta, mind gyakrabban hangzik el különböző fórumokon az a gondolat, hogy fejlődésünkben fokozódik az emberi tényező jelentősége. Más szóval előrehaladásunk hajtóerői, mozgatói között fokozott figyelmet érdemelnek az emberi tudatossággal, képességgel, képzettséggel, továbbá — a némiképp elkoptatott, de azért kifejezőerőt nem nélkülöző szóval élve — az emberek hozzáállásával összefüggő tényezők. Vajon mi magyarázza e felismerés térhódítását közéletünkben? Vannak, akik ezt — olykor enyhe rosszmájúsággal — az anyagi eszközökkel való takarékoskodásra vezetik vissza, mondván, emiatt vagyunk kénytelenek mostanában a pénzt nem igénylő tényezők fölértékelésére. Valóban, aligha tagadható, hogy a gondosabb gazdálkodás kényszere is ösztönöz egy ilyen értelemben átfogóbbnak, komplexebbnek nevezhető megközelítésre. Am ez csak egyik, s nem a legfontosabb összetevő. Akármennyire bővében is lennénk az anyagi eszközöknek, akkor is fel kellene ismernünk, hogy a fejlődés menetében, a fejlett szocialista társadalom építésében általában véve növekszik a szubjektív emberi tényezők szerepe. De megközelíthetjük e problémakört más oldalról is. Gondoljunk csak azokra a vizsgálódásokra, amelyek tanúsága szerint ma Kelet-Szlovákiában a mezőgazdaság termelékenységi szintje jobban elmaradt a legfejlettebb kerületekétől, mint ahogy azt a műszaki fejlettség, a berendezések színvonala tekintetében mutatkozó különbség indokolná. Az elmaradás effajta többlete a munka szervezettségének, a munkaidő kihasználásának, vagyis közvetlenül az embereken múló tényezőknek az állapotából ered. A magyarázat a hozzáértésben, a szakemberekkel való ellátottságban, a munkához való viszonyban tükröződik, vagyis ugyancsak szubjektív, emberi tényezőkre vezethető vissza. De kilépve a gazdaság köréből, mindannyian tudnánk példákat arra is, hogy egy vagy néhány ember lendületének, találékonyságának, szervezőkészségének hatására miként tud vonzóvá válni, eleven életet élni egy szocialista brigád, egy ifjúsági szervezet, egy művelődési intézmény, míg másutt hasonló vagy jobb anyagi lehetőségek birtokában, de az említett személyi feltételek híján mindent elborít a szürkeség, az érdektelenség. A szubjektív tényező növekvő fontossága, így is mondhatnánk, jelen helyzetünk objektív sajátossága. Ennek az objektív, vagyis a felismeréstől és szándékunktól függetlenül lé-A T1NYE2B tező törvényszerűségnek a tudatos számbavétele fontos erőforrás lehet munkánkban. Ennek alapja, első lépése maga a felismerés. Am ennél tovább kell jutnunk, azt is mérlegre téve, miként érhető el az emberi tényezők jobb, magasabb hatásfokú hasznosítása. Ebben az összefüggésben különös jelentőséget kap az érdekeltség szerepe. A képességek és törekvések a legjobban akkor hozhatók mozgásba, ha az érintettek közvetlenül vagy közvetve maguk is érdekeltek ebben. Bizonyosan összefügg a szubjektív tényezők növekvő szerepével, hogy az utóbbi időben behatóbban foglalkozunk az érdekviszonyokkal, s ezeknek az egyének gondolkodására, magatartására, cselekvésére gyakorolt hatásával. Egészben véve azonban még nem tudatosult kellően a kapcsolat az emberi tényezők szerepe, iletve az érdekviszonyok hatása között. Holott ez utóbbiak számításba vétele és tudatos alakítása nélkül az emberi tényezők erőteljesebb mozgásba hozására irányuló törekvés némiképpen légüres térben mozog. Ugyanilyen jelentős e törekvés a demokratizmus elmélyítésének vonatkozásában is. Hiszen mi az embereket nem valamiféle „csavaroknak“ tekintjük a tőlük függetlenül mozgásba hozott társadalmi gépezetben, nem egyszerűen a felsőbb akarat valóra váltásában számítunk rájuk, hanem építünk kezdeményezőkészségükre, leleményességükre, vállalkozó, újító kedvükre. Ezeknek a jellemvonásoknak, tulajdonságoknak a sokrétű fejlesztése csak demokratikus viszonyok között lehetséges, olyan légkörben, amelyben az ötletek, javaslatok, a jobbító szándékú bírálatok meghallgatásra találnak, gondos mérlegelésre kerülnek. A munka- és lakóhelyi demokratizmus elmélyítését szolgáló lépések tehát úgyszintén nem választhatók el az emberi tényező szerepének növekedésétől. Ebben az összefüggésben, a feltételek egész rendszerét szem előtt tartva, találhatjuk meg az erkölcsi ráhatást, az eszmei nevelés, a politikai meggyőzés valóságos szerepét. Miközben óvakodnunk szükséges attól, hogy kizárólag ezektől várjuk a tudatosság és a cselekvőkészség erősödését, nem is becsülhetjük le jelentőségüket. A tudatos ráhatás, meggyőzés, szemléletformálás és jellemalakítás semmi mással nem helyettesíthető szerepet játszik az egyének és közösségek tettrekészségének felkeltésében, cselekvésük kedvező irányának biztosításában. Mindez meghatározza a politikai szervezetek szerepét ebben a folyamatban. Túlzás nélkül mondható, hogy amilyen mértékben nő az emberi tényezők szerepe a társadalmi folyamatokban, ezzel egyenes arányban fokozódik a párt- és tömegszervezetek tevékenységének súlya is. Hiszen e tevékenységnek — ha szabad ezt a kifejezést használni — a „tárgya“ éppenséggel maga az ember, annak gondolkodása, magatartása, cselekvése. Éppen ezért a jelen helyzetben még nagyobb hangsúlyt kap az a gondolat, hogy a politikai szervezeteknek, a pártszervezeteknek nem a tárgyi és szervezeti feltételek alakítására kell a fő figyelmet fordítaniuk, nem az ilyen kérdéseket kell elsősorban napirendre tűzniük és megoldaniuk, (mint ahogy ez ma még nem egy helyen történik), hanem az emberi tényezők kibontakoztatásában kell látniuk elsődleges hivatásukat. A technológia alakítását, a szervezeti korszerűsítés rendjének kimunkálását és a hasonló teendőket nyugodt lélekkel rábízhatjuk az erre rendeltetett állami, vállalati-intézményi irányító szervekre. A politikai munka hivatása, hogy az emberekre hasson, őket késztesse á közös célokat legjobban szolgáló tettekre. Maga a CSKP KB 15. plenáris »lése is hangsúlyozta, hogy fejlődésünk mostani szakaszában nagyon sok, és egyre több múlik az embereken. Ha ennek összefüggéseit és kihatásait mindenhol át tudják gondolni, és le tudják vonni a helyileg indokolt következtetéseket, akkor megsokszorozhatjuk erőforrásainkat és munkánk hatásfokát. Illés Bertalan zatermelés tervét 1550 tonnával, az árpáét 960 tonnával, a vetőmagborsóét 506 tonnával, a silókukorica tervét 1099 tonnával túllépték. A vállalat vezetőit fogadta az SZLKP Galántai JB vezető titkára, Ivan Knotek, akinek átadták a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére elfogadott szocialista kötelezettségvállalások jegyzőkönyvét. A dolgozók többek között vállalták, hogy a tél folyamán ezer tonna Triumf. fajta árpavetőmagot tisztítanak ki terven felül, és idejében leszállítják a mezőgazdasági üzemeknek. Vállalták, hogy csökkentik a földgázfogyasztást 31000 korona értékben. Az 1980. évi terv szerint a vállalatnak 19 millió 500 ezer korona tiszta nyereséget kell elérnie. A termelés fokozásával és az alapanyagok csökkentésével a tervezett nyereséget 3 millió 500 ezer koronával szárnyalják túl. A szocialista vállalásuk teljesítése és a rendkívül jő eredmény, főleg a vállalat ezerötszáz dolgozója igyekezetének és áldozatkész munkájának a gyümölcse. A vállalás sikeres teljesítéséhez nagyban hozzájárul a huszonhárom szocialista brigád és a három komplex ésszerűsítő csoport. A pártalapszervezetek novemberi tagsági gyűléseiken értékelik a 6. ötéves terv teljesítését az egyes részlegeken, munkaszakaszokon, de egyben szóbakerül az is, hogyan is teljesíthetik legsikeresebben a 7. ötéves terv első évének igényes feladatait. ' Krajcsovics Ferdinánd Nemzedékváltás A példás dolgozó! A hosszúszói (Dlhá Ves) szövetkezet irodájában a következőket mondták róla: A legrégibb traktoros az efsz-ben, és a szocialista brigád tagja, ötvenkilenctől ült Zetor, Skoda, Ursus nyergében, három éve pedig a Crystal vontatóval műveli a földet. A határban találok - rá, szalmát présel. Pár percre leállítja a motort, beszélgetünk. — Mennyi a napi teljesítménye? — Körülbelül tizenhét hektár. — Milyen munkát végez a legszívesebben? — Nekem teljesen mindegy, hogy szántok, vetek, vagy éppen kaszálok. A munkagépet is megjavítom, amivel dolgozom, ha úgy adódik. — Amikor szükséges két műszakban is dolgozik? — Már sokszor volt úgy, hogy reggeltől másnap reggelig dolgoztam, és csak ennivalóért mentem haza — mondja szerényen. — Mivel tölti — ha van — szabad idejét? — Van hat ár szőlőm, kertem. Azt gondozom, művelem. És a gyerekekkel is csak kell törődni, elbeszélgetni velük. Két fiam van, egy nyolc és egy tizenhat éves. A nagyobbik fiam itt dolgozik az efsz szárítójában. — Hol tölti a szabadságát? — Többnyire munkával töltöm a „szabadságolás“ idejét is. Igaz, egyszer, vagy három éve, voltam két hétig Szocsiban. Jó volt egy kicsit kikapcsolódni, megpihenni. De nehéz szívvel hagyom itt a munkát. Nyugtalan vagyok, mígcsak van tennivaló a földeken. Lőrinci Lajos 39 éves, magastermetű, markos kezű. Természete nyugodt, beszéde csendes és akkor elégedett, amikor munkáját elvégezte. Korcsmáros László Az életet teremtő, bütykös kezű, fáradt léptű szántóvetők kihaltak, illetve Itthagytak minket. Alakjuk jelképpé merevedett egy-egy remekműben. Munkaeszközeik múzeumokba kerültek, munkájukat mások végzik, más eszközökkel. De vajon mi lett a termő rög iránti ősi áhítattal? Örököltek-e valamennyit is ebből azok, akik a motorzúgástól nem hallhatják a pacsirták énekét? Akiknek a frissen hasadó barázdák illata helyett motorolaj szaga facsarja az orrukat? Megsínyli-e mezőgazdaságunk. ezt a rendhagyó nemzedékváltást, amelynek során az utolsó földművesgeneráció a munkaeszközeivel együtt vonul el, adja át helyét az újnak, amelyik már nemcsak földműves, hanem szakmunkás: gépjavító, gépkezelő, kertész, állattenyésztő? A sorjázó kérdések áradatát még folytathatnám, de hát az eddigieket is nehéz hamarjában megválasztani. A „tanulj, fiam, ne túrd a földet!“ — mentalitás hatására a falu maga is bizonyos fenntartásokkal figyeltekezelte őket. „Csak traktoros“ — mondogatták a lányos anyák kellő ajkbiggyesztés kíséretében, ha netán valamelyikük férj-jelöltként került szóba. Nem úgy robbant be a köztudatba, hogy „menő“ mesterségnek tekintették volna. S ez meg is rostálta az első traktoros-nemzedéket. Sokan búcsút mondtak a búzamezőknek; gyárakba, építőtelepekre mentek, tehát megpróbáltak városlakókká válni, hogy „státuszuk“ emelkedjék. Az első kérdésre ezzel a válasz is előkerekedett: az maradt meg végül is traktorosnak, aki szereti a mezőt, aki örökölt valamit a termő röghöz való ősi ragaszkodásból... Ahogy lomtárba került az utolsó eke meg a sarló, a falu rádöbbent: rájuk maradt a kenyér megtermelésének gondja, ők az igazi földművesek. Az elmúlt évek — és napjaink mélyrehatóbb agrárforradalma ezen a téren is alapvető változásokat hozott. Évről évre növekvő hozamok igazolják a gépesített, nagyüzemi mezőgazdálkodás előnyeit, s e kézzel fogható eredmények láttán a falu ts más szemmel tekint már a traktorosokra: már nem nézi le őket, hanem kezd felnézni rájuk. S ami еду-két évtizde még kirívó esetnek számított, hogy gondozók, kertészek szakképesítő tanfolyamokat végeznek és szakképesített dolgozókká válnak, vagy hogy az elnök, a mérnök, meg az ágazatvezető maguk is traktort, kombájnt vezetnek , ha úgy hozza a szükség —< ma már ez is megszokott, természetes dolog. Persze, az időközben felnőtt nemzedék sorában akadnak még olyanok, akik továbbra is úgy vélik: a falusi munka változatlanul „alacsonyabb státuszt“ jelent, hogy csak a városon lehet igazán beilleszkedni a szocializmusba. Való igaz, a gyermek mindennap más lehet. Mert rajzol egy traktort, hát elhatározza: traktoros lesz. Másnap kombájnos akar lenni. Vagy' hasonulva modernebb korunkhoz, tévé-1 szerelő, autójavító, űrhajós, orvos, netán állattenyésztő. Aztán jön az alapiskolai végbizonyítvány. Erzsi néni jó tanácsai, András bácsi hasznos összeköttetései, és az emberke „lehorgonyoz" valahol. De már nem lehet traktoros, kombájnos, tévészerelő fis automechanikus, űrhajós és orvos, asztalos egyszemélyben. A társadalmi munkamegosztásban nem mindenki kerül oda, ahová akarna, de minden szakmát lehet hivatásként szeretni. Az az igazi ember, az az igazi hazafi, aki odaadóan szereti a földet, amelyen született, amely kenyeret adott a kezébe, amely az otthona, s mindent megtesz, hogy itt gazdagságot, boldogságot teremtsen. Ezt a felfogást kell elültetnünk minden falusi ember tudatában, hogy méltó rangra emeljük az új földművesnemzedéket, mindennapi kenyerünk megteremtőjét. —i. h.— Ugye, milyen egyszerű és nagyszerű — a csehszlovák—szovjet barátság szimbólumát is magán viselő — propagációs táblát lehet készíteni, ha van ötlet, akarat, ügyszeretet? Jó lenne, ha a „Legjobbjaink“ tábla egyetlen szövetkezetben sem hiányozna. Foto: —ita-^
