Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-15 / 46. szám
i960, november 15. SZABAD FÖLDMŰVES. 3 Madrid Blatt Madridban Az utóbbi hetekben Madridban lázas tanácskozás folyt az európai biztonsági és együttműködési találkozót előkészítő diplomáciai tanácskozáson, hogy november 11-én délelőtt megkezdhesse munkáját a helsinki dokumentum végrehajtását és a további tennivalókat vizsgáló tanácskozás. A találkozó napirendjének, ügyrendjének és időbeosztásának meghatározásáról folyt a vita. A szocialista országok küldöttségei számos konstruktív javaslatot terjesztettek elő. A szovjet, az NDK és a magyar küldöttség is kompromisszumos javaslatokat indítványozott, hogy az említett három fő kérdéssel kapcsolatban valamilyen kompromisszumos megoldás szülessen, ám még egy héttel a találkozó megkezdődése előtt semmi jele sem volt a megállapodásnak. A Nyugat visszautasító magatartása azzal magyarázható, hogy a találkozó küldetésének és érdembeni munkájának szem előtt tartása helyett, csakúgy, mint Belgrádban, Madridban is a szocialista országok beszámoltatására akarják felhasználni a tanácskozást, az emberi jogok tiszteletben tartásával és általában a Nyugat szájaíze szerýit erőltetve és egyoldalúan előtérbe helyezett kérdésekkel összefüggésben valamilyen számonkérésre akarják kihasználni az értekezletet, olyan napirenddel, hogy lehetővé váljék gáncsoskodásuk, obstrukciójuk, ami viszont eleve zsákutcába vezetné a találkozót. Az amerikai elnökválasztás le** zajlott és meglepetésekkel szolgált. Először is a második világháború óta nem fordult elő, hogy a magát, másodszor is jelöltető, hivatalban levő elnök alulmaradt volna, másodszor, hogy éppen egy gyengének és politikailag tapasztalatlannak, amellett korosnak tartott elnökjelölt ütötte volna ki a nyeregből vetélytársát. Az elnökválasztás első eredményeire a reagálás —, Nyugaton és Keleten azonosan — az volt: Reagan elsöprő győzelmet aratott. A választási láz csillapodásával most már a józan elemzések ideje következik, és a választási matematika szemszögéből magyarázzák, hogy Reagan győzelme világos, de nem elsöprő. Ezekben a számításokban az is szerepel, hogy a választópolgároknak csak 52 százaléka adta le szavazatát, vagyis a választásra jogosultaknak valamivel több mint a fele szavazott. A tény így is tény: a kaliforniai ..cowboy“ kivetette a nyeregből a déli „mogyorókirályt“. , A szocializmus védőpajzsa A sztálingrádi csata különleges helyet foglal el a Nagy Honvédő Háború történetében. A nagy csata védelmi időszaka november 18-ig tartott. 1942. november 19-én hajnalban hatalmas ágyúdörgés verte fel a Volga és a Don közötti sztyeppék csendjét — megkezdődöt az emberiség újkori történelmébe örökre beíródott nagy sztálingrádi csata támadási időszaka. Agyúk, aknavetők, sorozatvetős rakétafegyverek (katyusák) ezrei zúdítottak tüzet a német fasiszta csapatok állásaira. Gyors vadászgépek és nehézbombázók ezrei szálltak fel. Így kezdődött Sztálingrádnál a németek bekerítésére irányuló általános ellentámadás. A gyalogság páncélosok védelmében indult támadásra. Déli irányban Kalacs felé egyrészt Rokosszovszkij parancsnoksága alatt a doni hadseregcsoport, másrészt a Vatutyin parancsnoksága alatt álló délnyugati hadseregcsoport tört előre. Másnap Sztálingrádtól délre északnyugati irányban Jeremenko avatkozott be a sztálingrádi hadseregcsoporttal, így aztán Paulus marsall, a németek parancsnoka egyre zsugorodó gyűrűbe került. Huszonkét hadosztályt, több mint háromszázezer főt zártak körül. Paulus berlini parancsra lazítani próbál, de nem sikerült kitörnie a bekerítésből. A szovjet offenzíva óriási szervezési tett. A történelemben eddig ismeretlen méretű ellenséges csoportosulás bekerítésével és szétzúzásával végződött a legnagyobb csata. Még sohasem fordult elő, hogy oly rövid idő alatt megszűnt létezni egy óriási hadsereg, s ugyanakkor a győztesnek nem volt határozott fölénye sem emberekben, sem hadianyagban. Nem csoda tehát, hogy a „század ütközete“ mindmáig elevenen él és sokakat elgondolkoztat. Gyakran hallani, hogyan alakulhattak volna az események, ha Manstein páncélos hadosztályainak sikerült volna áttörniük a szovjet gyűrűt és átverekedniük magukat Paulus körülzárt 6. hadseregéhez. Csujkov marsall, a Sztálingrádot védelmező legendás 62. hadsereg parancsnoka emlékirataiban ehhez a kérdéshez is viszszatér. Azt mondja, erre a lehetőségre is gondoltak. Az a lehetőség, hogy további katonai csoportosulásokat „engedjenek“ a „katlanba“, azonban bizonyos kockázatokkal járt. A nép győzelmet várt, s ezért nem kockáztathattak. Manstein hadseregét még a frontvonal előtt szét kellett zúzniuk és meg kellett futamítaiiiuk. Ehhez pedig a szovjet hadseregnek már elegendő ereje volt. A Nyugaton a sztálingrádi események értékelésével kapcsolatban gyakran előfordul a „véletlen“ vagy „Hitler hibája“ kifejezés. A hadsereg állítólag maga is kitörhetett volna a körülzártságból, ha Hitler nem tiltja meg. Csujkov marsall ezzel összefüggésben felteszi a kérdést, megváltoztatta volna-e az a 6. német hadsereg sorsát. A válasz: nemi Az éhségtől és a téltől agyongyötört német katonáknak sem szállítóeszközeik, sem üzemanyaguk nem volt arra, hogy Rosztov felé hátráljanak a jégborltotta sztyeppéi úton. Napoleon seregének a története ismétlődött volna meg. Ezenkívül a nyílt, sztyeppéi védelem még nehezebb lett volna, mint a sztálingrádi lövészérkokban. Hitlerre nézve előnyösebb volt, hogy bekerítve maradjon a hadsereg s így Is lekösse az ellenfél erőit. A sztálingrádi csata, melynek kezdetét több mint 13 és fél ezer löveg tüze jelezte, a szovjet csapatok fényes győzelmével végződött, s döntő áttörést jelentett a második világháború folyamatában. A szovjet tüzérségnek nagy érdemei voltak a nagy volgai csatában; e csata kezdetének emlékére ünnepük november 19-én a szovjet tüzérség napját. 1964 óta a rakétacsapatok és a tüzérség napját emlegetjük, mert időközben döntő változások történtek a szovjet fegyveres erőkben, s ki kellett domborítani a rakétacsapatok szerepét és helyét a honvédelem szilárdításában. Hatásos, modern fegyverzetet bíztak a katonákra, akik határtalanul hívek a párthoz és a néphez, tökéletesen kezelik a bonyolult technikát. A rakétacsapatok tisztjeinek több mint 60 százaléka mérnöki képesítésű. A tiszthelyettesek és a legénység összetétele is minőségileg változott. A fiatal katonák több mint 70 százaléka végzett főiskolásként kezdi szolgalatét. Mindez lehetővé teszi, hogy rövid időn belül elsajátítsák a bonyolult haditechnika kezelését, megállják helyüket a kiképzésen és a lógyakorlatokon. A fegyvernem harcosai hagyományos ünnepükön biztosítják a kommunista pártot, hogy továbbra is méltók lesznek népük hőstetteihez. Valamenynyi szovjet katonával együtt tudatosítják, hogy a fegyverek, melyeket a szovjet nép rájuk bízott, nem agreszszió eszközei, hanem kizárólag a Szovjetunió, a szocialista közösség országai és az egész haladó emberiség érdekeinek védelmét szolgálják. JÄN MlCÁTEK • CARTER ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉGEI |^|iért került sor erre a meglepő fordulatra az amerikai választásokon? Ez a kérdés nemcsak a hivatalos szemleírókat, hanem a kisembereket, a sokszor tétlen figyelőket is izgatja. Hiszen a közvéleménykutató intézetek, a sajtóirodai jelentések közvetlenül a választások előtt még azt jelezték, hogy az elnökjelöltek fej fej mellett haladnak. Megváltozott volna az amerikaiak hangulata, mégpedig az utolsó percben oly hirtelenül? Ezt hiába kutatnánk, csak annak a megállapítására jutnánk, hogy bizony vannak furcsaságok, kiszámíthatatlan, előre láthatatlan meglepetések az amerikai életben, de a közhangulat megváltozása tény, s lényegében nem az utolsó pillanatban változott. Carter egyszerűen belebu kott a maga politikájába, sorozatos sikertelenségeibe és természetesen, beváltatlan ígéreteibe. Amikor négy évvel ezelőtt elfoglalta az elnöki hivatalt, fogadkozott, hogy új politikai stílust valósít meg. Ennek a lényege valamilyen új, elődétől eltérő, rugalmas politika lett volna. Tárgyalókészség, a politikai megoldások keresése a szocialista világgal, de az amerikai álláspont szilárdítása, amit képes kifejezésekkel úey is magyarázhatnánk, hogy az elnök páncélba öltözött lovagként vá'gott volna barátságos arcot a partner felé, akivel éppen meg akar „egyezni". i Belpolitikájában ugyancsak az idült bajok orvoslását ígérte, ám éppen elnöksége alatt érte el a munkanélküliek száma a nyolcmilliót, szökött fel az infláció nyolc százalékra. Érthető, hogy ilyen helyzetben az öregek, szegények és betegek szociális viszonyainak javítására tett ígéretei is üresen hangzottak el. íjngólnak számított külpolitikai ^ vonalon az „emberi jogok védelme “címén a szocialista országok ellen indított kampánya, mely visszaütött. Koholt vádjai minden nemzetközi fórumon megdőltek, állításainak az ellenkezője bizonyosodott be, viszont éppen az Egyesült Államokban, például Miamiban törtek ki a négerlázadások a rendőri erőszak, négergyilkosságok miatt. Éppen az elnök adminisztrációja sértette meg az emberi jogokat számtalan olyan esetben, amikor — egykori, idővel hazatért disszidensek esetében — megszegte a családegyesítésre vonatkozó határozatokat és kiskorú gyermekeket elszakított szüleiktől és erőszakosan az Egyesült Államokban tart. Külpolitikai kommentárunk Reagan a nyeregben parter nagyobb baklövéseket is elkövetett. Amikor tavaly Bécsben tető alá hozták a hadászati fegyverkorlátozásra vonatkozó szovjet— amerikai egyezményt, a SALT—2-t, s Leonyid Brezsnyev társaságában hatáskeltően ünnepeltette magát, hazatérve rövidesen visszatáncolt a szerződés elveitől, átengedte a teret a szerződés ellenzőinek, s a szenátus bizottságában a ratifikációs vita úgy alakult, hogy nem ajánlották a szerződés szenátus elé terjesztését, mert megbukott volna. Ezt követően Carter mindinkább jobbra kanyarodott, sőt hidegháborús vizekre evezett, amikor Kambodzsa után Afganisztánt, azaz a botcsinálta „afgán kérdést“ használta ki ürügyül, hogy kampányt indítson a Szovjetunió ellen, s ezt különféle gazdasági, kereskedelmi embargók, majd a moszkvai olimpiai játékok bojkottálására tett kísérletek követték. Ml történt? A moszkvai olimpia az Egyesült Államok és követői sportolóinak részvétele nélkül is lezajlott, s a sportesemények mellett a világbéke ügye nevében lezajlott színpompás találkozó volt. Ami pedig a gabonaembargót és egyéb tilalmakat illeti, tekintélyes amerikai üzleti körök fejezték ki nemtetszésüket és szándékukat, hogy ennek ellenére kereskedni kívánnak a szovjet partnerrel. És természetesen nem hallgathatunk Carter további külpolitikai baklövésről, mely az Egyesült Államok tekintélyét méginkább lejáratta a fejlődő országok óriási tömegei körében s megmutatta Washington igazi arcát: ez a közel-keleti helyzet rendezésére hivatott, de az amerikai imperialisták és az izraeli terjeszkedők, meg a korrupt és áruló Szadatrendszer lepaktálása volt az ismert Camp David-i alku szellemében, mely azonban kudarcba fulladt. Carter karmesteri pálcáját ugyanis a közvetlen felek sem követték, legalábbis Tel Aviv nem igazította hozzá lépéseit. Carter tehát elképesztő csődtömeggel szállt a választási küzdelembe, s a végén bele is bukott. Amerika leggyengébb elnökeként tűnik le a színről. © MIÉRT ÉPPEN REAGAN? В ogikusan következik a kérdés, " mint ahogy az is logikus, hogy Carter fokozatos jobbratolódásának a következményeként a politikai életben erősebben kíván szóhoz jutni a konzervatívabb politikát folytató Köztársaság Párt reakciós szárnya. A hetven éves Ronald Reagan, az egykori filmsztár, cowboy-Tilmek főszereplője, kaliforniai kormányzóként pályázta meg az elnöki hivatalt. A jóslatok ellenére „bejött a lapja“. Ám jogosan felvetődik a kérdés, megengedheti-e magának Amerika, hogy gyenge képességű elnök álljon az ország élén? A kérdésre a választ majd Reagan gyakorlati lépései adják meg január 20-a után. Néhány tényt azonban le kell szögeznünk. A választóknak először is édes mindegy volt, kit választanak, de Carterből nem kértek. Elég volt a vele szerzett rossz tapasztalatokból. Másodszor Reagan most már feltételezhető népszerűségét, vagy álnépszerűségét elsősorban színészi képességeinek köszönheti. Jól tudjuk, hogy az amerikai politikai életben nagy szerepe van a külsőségeknek, az elnök megjelenésének, társadalmi szereplésének. A kaliforniai kormányzó, aki rövidesen elfoglalja az elnöki széket, megrögzött szovjetellenességéről ismert, az Egyesült Államokban annak idején részt vett a haladó művészek elleni hajszában, az ötvenes évek hírhedt „boszorkányüldözésében“. A McCarthy-korszak azonban letűnt, s ha fel is akarják idézni, az objektív feltételek negyedszázad alatt sokat változtak. Másodszor, Reagan ultrakonzervatív magatartásával a demokrata Carter jobbratolódásának a folytatója, tehát egy folyamatba illeszkedő politikát képvisel. Végül látnunk kell azt, hogy nem a közömbösen szavazó választópolgárok ültették Reagant az elnöki székbe, ők csak Carter ellen tüntettek, hanem azok a nagytőkés érdekcsoportok, amelyek a politikai élet hátterében állnak, és amelyek saját emberüknek tartják Reagant, s érthetően, politikáját is megszabják. Természetesen az elnök cselekи vési szabadságának is vannak határai, s bármenyire is híve Reagan a fegyverkezési spirális fokozásának, ennek az amerikai költségvetés, az ország általános érdekei is határt szabnak. A kérdés az, meddig mehet. Ugyanakkor régi ismert igazság, hogy mást mond az elnökjelölt és mást az elnök. Vagyis a választási kampányban elhangzott ígéretek, politikai körvonalazások egészen más formát öltenek majd a megválaszott elnök politikai gyakorlatában. Ezért „adjunk egy kis időt“ Reagannek is. Noha Reagan jobbra áll Cartertől, előnyére írják, hogy konzervativizmusában következetes, tehát ezért jobb tárgyalópartner, mint Carter, mert állja adott szavát, amit Carterról sohasem állíthattunk, s talán bukásának egyik fő szubjektív oka éppen örökös rögtönzése, tétovázása, és vísszatáncolása volt. Az új elnök megválasztásával kapcsolatban új szempontok rajzolódnak ki az Egyesült Államok nyugat-európai szövetségi rendszerében is. A brit kormány ujjongással fogadta Reagan győzelmét, mert elsősorban a konzervatív jobboldali politikust látja benne. A bonni kormány a Köztársasági Párt és az NSZK vezető köreinek régi jó kapcsolataira építve, úgy látja, hogy Reagan „kezelhetőbb elnök“ lesz, megértésre bírhatják a NATO- szövetségesek érdekei iránt, és természetesen, mint említettük, kiszámíthatóbb lesz elődénél. A francia kormány állásfoglalása óvatosabb, nem várja a nem éppen felhőtlen francia —amerikai kapcsolatok látványos javulását. Ami a Szovjetunió és a szocialista országok állásfoglalását illeti, ez világos és változatlan, nem igazodik kampányokhoz és valamilyen politikai számításokhoz. Ismert és változatlan elvei, a következetes lenini alapelvek alapján újbői felkínálja az együttműködés politikáját, a kezdeményezést a világot aggasztó súlyos nemzetközi kérdések megoldásában, mert ez az egész emberiségnek is a legfőbb érdeke, s a szocializmus lényegéből fakadó politika. Az Egyesült Államokban nemcsak Carter elnök bukott meg, hanem pártja is. Ugyanis az elnökválasztással egyidőben zajlott le a képviselőház megválasztása, a szenátus egy-A görög kormány, engedve az amerikai kormány és a NATO-vezetés nyomásának, úgy döntött, hogy görögország visszatér a NATO kátonai szervezetébe. — Te csak énekelj, Orpheusz! [V. Csekirigyisz rajza) JEGYZETÜNK --------------------------Carter utolsó dilemmái Még egy kellemetlen kötelesség hárul a január 20-án dicstelenül lelépő Carter elnökre. Hivatalból válaszolnia kell a medzsüsznek, az iráni parlamentnek legutóbbi ülésén hosszú huzavona után elfogadott feltételeire, melyektől teszi függővé az immár egy éve fogva tartott amerikai túszok szabadon engedését. ötvenkét ember sorsa függ tőle. Teljes szabadulásukat mind a négy feltétel elfogadása tenné lehetővé, ezek között pedig a sah kormányának támogatásával kapcsolatos washingtoni önkritika, a zárolt iráni bankszámlák feloldása, bizonyos megrendelések teljesítése, a sah vagyonának visszaszolgáltatása szerepel. Az utóbbi nyilván nehezebben teljesíthető követelés, mert a sah több országban helyezte el nemzetközi bankokban a vagyonát. Mivel a világsajtóban olyan hírek láttak napvilágot, hogy startra készen áll a repülőgép a túszok elszállítására, feltételezhető, hogy Carter megvitatta kabinetjével a feltételek teljesítését, illetve talán titkos csatornán is folytat tárgyalásokat, ha már ilyen biztosra veszik a túszok szabadulását. A túszkérdés megoldásának lebonyolítása talán Carter utolsó hivatali ténykedése lesz. Baklövései között is az utolsó, mert ha visszagondolunk fegyveres beavatkozási kísérletére, illetve annak teljes csődjére, mely Washington és a Khomeini-rendszer kapcsolatait felette elmérgesítette, így a túszkérdés rendezését is elodázta, joggal tarthatjuk az egyik oknak, ami miatt választói elfordultak tőle. Lehet, hogy az amerikai multinacionális társaságok helyett más kapitalista érdekeltségek érvényesülnek az iraki—iráni konfliktusban égő olajtornyok fényében. Carter szempontjából ez már mindegy lesz, az sem számít, ha a túszkérdés rendezése után az amerikai fegyvergyárak szállítanak pótalkatrészeket Irán amerikai fegyvereihez. Carter kijátszotta a maga kártyáját és vesztett. Méghozzá mint hamisjátékosl-inharmadának, kormányzók és helyi tisztségviselők választása. A Demokrata Párt a legtöbb esetben alulmaradt, vagy lényegesen vesztett pozícióiból. Tehát az új időszakban szembetűnő őrségváltás várható. Sajnos, a vesztesek között haladó irányzatú politikusok is szerepelnek, mint McGovern vagy Church szenátor, akik az enyhülési politika hívei voltak és ténykedésükkel a kelet-nyugati közeledést szolgálták. Viszont Carterral együtt rossz szelleme, Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó is távozni kényszerül. Az említettek tudatában nagy felelősség hárul Reaganre, hogy olyan kabinetet állítson össze, olyan szakértőket és tanácsadókat vonjon be munkájába, akik a realitást tekintetbe vevő józan észt és a politikai tisztességet fogják képviselni. Reagannek tehát fel kell készülnie a vizsgára. Most kell bizonyítania, mert korára való tekintettel aligha áll majd rendelkezésére újabb négy év. LÖR1NCZ LÁSZLÓ
