Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-15 / 46. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. november 15. A Nagy Október 63. évfordulójára emlékeztek I PRÄGÄBAN I Világszerte megemlékeztek az új­kori emberi történelem legnagyobb eseménye, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 83. évfordulójáról. A prágai Lucernában rendezett ünnepi gyűlésen pártunk és kormányunk ve­zető személyiségei, politikai és társa­dalmi életünk képviselői és a táborno­ki kar jelenlétében Karel Hoffmann elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szakszerveze­tek Központi Tanácsának elnöke mon­dót ünnepi beszédet. Hangoztatta: Né­pünk legújabb kori történelme elvá­laszthatatlanul összefonódik az Októ­beri Forradalommal, amely az első vi­lágháborút követően Európát és a többi földrészt is mozgásba hozta. Hatására jött létre Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely fokozato­san elsajátította a leninizmus eszmei gazdagságát és a lenini munkastílust, s a kapitalizmus ellen vívott harcban a csehszlovákiai munkásosztály forra­dalmi élcsapatává kovácsolódott. A forradalom jelentőségét méltatva a szónok kidomborította: A jelenkor legfontosabb feladata a béke megőr­zése. Az Októberi Forradalom győzel­mére emlékezve, nem szabad megfe­ledkeznünk arról, hogy a szovjet munkás-paraszt kormány kezdettől fogva'a béke megőrzésére törekedett. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikája a szocializmus lényegéből következik. Külpolitikánk­nak is ez a legfontosabb elve. A szo­cializmus meghozza a békét a népek­nek. A Szovjetunió fáradhatatlan bé­kekezdeményezésére jellemző, hogy csak az ENSZ-ben több mint száz ja­vaslatot tett az atomfegyverek betil­tására és a leszerelésre. Végül han­goztatta: Minden feladatunkat telje sfteni tudjuk, ha hívek maradunk a marxizmus—leninizmus tudományos tanításához és az Októberi Forrada­lom örökéhez. A gyűlésen Alekszandr Botvin szov­jet nagykövet is felszólalt és köszön­tötte hazánk dolgozóit. Beszédében hangoztatta: Büszkeséggel tekintünk vissza a Szovjetunió történelmi útjá­ra, biztonságérzettel és derűlátással tekintünk a jövőbe. A kommunizmus építésének valamennyi területén elő­rehaladtunk az utóbbi években. A kö­vetkező ötéves tervidőszakban mégin­­kább előtérbe helyezzük a gazdaság­­fejlesztés intenzív tényezőinek érvé­nyesítését, az irányítás tökéletesítését. Pártunk és népünk eltökélt szándéka, hogy tovább fáradozik a szovjet tár­sadalom sokoldalú fejlesztésén. A szo­cializmus eszméit ma már a világ minden táján százmilliók vallják ma­gukénak. A szocialista közösség ma a legdinamikusabb gazdasági erő. Sike­reivel szemléltetően és cáfolhatatla­­nul bizonyítja a szocializmusnak a kapitalizmussal szembeni történelmi fölényét, — hangoztatta beszédében a nagykövet. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bi­zottságának főtitkára, köztársasági elnök és Ľubomír Strougal miniszter­­elnök az évforduló alkalmából táv­iratban üdvözölte Leonyid Brezsnyev és Nyikolaj Tyihonov szovjet vezető­ket. Az ünnepi alkalomból Gustáv Hu­sák elvtárs magas kitüntetéseket nyújtott át Dmitrij jazov és Dmitrij Litovcev szovjet tábornokoknak. BRATISLAVÄBAN A Szlovákia fővárosában rendezett ünnepségen a párt és a kormány ve­zető személyiségei, közéleti személyi­ségek és a dolgozók képviselői előtt Viliam Salgoviö, az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke mél­tatta a Nagy Október jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy e ' forradalom szelleme évtizedek múltán is kezde­ményezésre serkenti a szocializmus Társadalmi érdek a terménvek betakarítása (Folytatás az 1. oldalról] leves fákon sárgult, piroslott. Nagy értékekről van szó, és fennállhat a fagyveszély. Igaz, a feldolgozó üze­mek jól el vannak látva almával, de jó lenne, ha a kitűnő zamatú gyü­mölcsből még a tavaszi hónapokban is tudnánk vásárolni. Ezért na­gyon fontos, hogy mielőbb hűtőtáro­lókba kerüljön, a gyerekek, és min­denki által kedvelt gyümölcs. De kint van még a petrezselyem, a sárgarépa, a káposzta egy része, amelyeknek a betakarítása szintén nem tűr halasz­tást. Sokhelyütt azt mondják, kevés a traktor. Csak az nehezen érthető, hogy a rövid őszi napokon, mégis van arra idő, hogy a traktorral hazasza­ladjanak ebédelni, és arra is, hogy megálljának a kocsma előtt egy sörre vagy frissítőre. Sok mindent — esetenként joggal f— rá lehet fogni a szélsőséges idő­járásra, de nem mindent. Talán ezt az igazolja legjobban, hogy az egymás­hoz közel, vagy tőszomszédságban, hasonló körülmények között gazdál­kodó szövetkezetekben, milyen nagy különbség van az őszi munkák elvég­zésénél. Ahol jó az irányítás, átgon­dolt a szervezés, megbecsülik a dol­gozókat, időben igénybe vették a tár­sadalmi segítséget, ott a mostoha idő­járás ellenére sincs különösebb lema­radás. Az ország irányításáért felelős szer­vek, szervezetek, jó előre látták, hogy gondot okoz a késve érő őszi termé­nyek betakarítása. Ezért a CSKP KB Elnöksége, a Nemzeti Front Központi Bizottsága és a szövetségi kormány még augusztusban felhívással fordult a mezőgazdaság irányítóihoz, dolgo­zókhoz, és az egész ország népéhez, a mezőgazdasági munkák rugalmas, minőségi elvégzése érdekében. Utasí­totta a nemzeti bizottságokat a tár­sadalmi munka szervezésére, és kérte a társadalmi szervezeteket, iskolákat, intézményeket a mezőgazdaság meg­­segísésére. A felhívás alapján és egyáltalán, a mezőgazdsági üzemekben egy lehető­ség van: a reúdelkezésre álló rövid idő alatt, végezni minden tennivaló­val. A nehéz körülmények között mindenkire nagyobb felelősség hárul. Elsősorban a mezőgazdasági üzemek irányítóira, az ott dolgozókra, és min­denkire, aki közvetve vagy közvet­len kapcsolatban van a mezőgazdasá­gi termeléssel. Azt hiszem, ezekben a nehéz napokban nem a mellékterme­lési ágazat a fontos, sőt a javítómű­helyekben sincs annyi emberre szük­ség, és az állattenyésztésben dolgo­zók is nyújthatnak naponta néhány­­órás segítséget. De ez még mind nem elegendő s a felhívás alapján nagy szükség van a társadalmi összefogás­ra. Részben a mezőgazdasági üzemek között, s ahol már befejezték az őszi munkákat, azok igyekezzenek segítsé­get nyújtani a munkában késlekedő szövetkezeteknek. A párt, a társadalmi és állami szer­vek felhívása már eddig is sok he­lyütt megértésre talált. Az iskolák diákjai, a katonaság, a társadalmi szervezetek és a lakosság többi réte­ge, már eddig is komoly segítséget nyújtott az őszi betakarításban. A ka­tonáink már hatodik hete, főleg jár­művekkel siettetik a fontos tenniva­lók elvégzését. Az időjárás rosszabbra fordulása miatt a felhívás továbbra is érvény­ben van, ha azt akarjuk, minél keve­sebb termény vesszen kárba. Tény, hogy az ország minden lakosának szüksége van gyümölcsre, minél ke­­veseb bort importálunk, annál több valuta jut más fontos termékek beho­zatalára. Cukor nélkül szinte elkép­zelhetetlen az élet, nem is beszélve az exportkötelezettségekről. A kuko­rica az egyik legjelentősebb abrak-­­takarmányunk, és a fontos szemes mennyiségétől, minőségétől nagyban függ a hús-, a tojás- és a tejellátás, és ipari célokra is nagy szükség van rá. Nem sorolom tovább, — hiszen mindenki tisztában van azzal, mit je­lentenek népgazdaságunkban vagy­akét világszerte a mezőgazdasági ter­mékek. Ezt kellene mindenkinek szem előtt tartania és segíteni kézi erővel, járművekkel, menteni a menthetőt, még ha a zimankós őszi napokban kell is dolgozni a hivatalnokoknak, diákoknak és másoknak. A mezőgazdaságban egyre kevesebb a munkaerő és ez érthető, hiszen a munkák dandárját gépek végzik. De ha a rendkívüli időjárás miatt, a be­takarítógépeket nem tudják kellőkép­pen hasznossítani, társadalmi össze­fogásra van szükség, hogy a megter­mett ne vesszen kárba. TÖTH DEZSŐ és a kommunizmus győzelméért küz­dő forradalmi erőket. , Az Októberi Forradalom legfőbb öröksége az a forradalmi elszántság, hogy a világot jobbá tegyük, biztosít­suk mindenki jólétét és örömteljes életét. A CSKP politikájának legfőbb eredménye a dolgozó nép hatalmának megszilárdítása, a munkásság, a pa­rasztság és az értelmiség szövetségé­nek erősödése, Csehszlovákia népe erkölcsi-politikai egységének további ■fejlődése. Társadalmunk a párt veze­tésével eredményesen megvalósítja a fejlett szocializmus építésének prog­ramját. A szónok reményének adott kifejezést, hogy az évforduló ünnep­ségei ösztönözni fogják a CSKP XVI. kongreszsusának és az SZLKP kong­resszusának tiszteletére kibontakozott szocialista munkaversenyt és alkotó kezdeményezést Ezt követően Vagyim Sztyepanov, bratislavai szovjet főkonzul köszön­tötte az ünnepség részvevőit, s mél­tatta a Szovjetunió alkotó sikereit. MOSZKVÁBAN A Kremlben hagyományosan meg­tartották a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idén már 63. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi gyűlést, melyen a szovjet vezetők vendégeként részt vett Mengisztu Haile Mariam, Etiópia legmagasabb rangú képviselő­je, Rodney Arismendi, az Uruguayi KP Központi Bizottságának első titkára, Martin Gunnar Knutsen, a Norvég KP elnöke és Luis Corvalan, a Chilei KP főtitkára. Nyikolaj Tyihonov szovjet minisz­terelnök beszédében hangoztatta, hogy a leninizmus eszméi, Október élő ha­tása a kommunizmust építő szovjet emberek nagy sikereiben, a testvéri szocialista országok sikereiben, a vi­lág kommunista és munkásmozgalmá­nak sikereiben, a dolgozók antiimpe­­rialista felszabadító és függetlenségi harcában, a népeknek abban a törhe­tetlen akaratában nyilvánul meg, hogy kivívják a tartós békét. A beszédben a jövő évi XXVI. párt­­kongresszus előkészületei jegyében foglalkozott a szovjetország politikai és gazdasági fejlődésével, kiemelte a szocialista társadalmi rendszer párat­lan gondoskodását a dolgozó emberek jólétéről. Leszögezte: A dolgozó em­ber mindannak alkatója és építője, ami a világon jó és szép, a szocializ­mus legnagyobb értéke és mindig is az lesz! Behatóan foglalkozott a szovjet ál­lam külpolitikájával. Annak a társa­dalomnak a külpolitikája, amelyben a munka az úr, mindenkor békepoli­tika volt, ez ma is, és ez lesz a jö­vőben is. Mint Leonyid Brezsnyev hangsúlyozza, a béke az emberiség múlhatatlan értéke. A népek békéjé­nek, együttműködésének zászlaját Le­nin emelte magasba, s ehhez a zász­lóhoz hívek maradunk. Beszédének külpolitikai részében Nyikolaj Tyihonov érintette a szovjet —amerikai kapcsolatok kérdését. A békéért, a népek égető szükség­leteinek és jogainak biztosításáért fo­lyó harc bonyolult helyzetben folyik. Az amerikai imperializmus és kiszol­gálói az objektív világfejlődés meg­változtatására, a megközelítő katonai­stratégiai egyensúly megbontására tesznek kísérleteket. Nekiláttak az enyhülés aláásásának, a nemzetközi feszültség és a lázas fegyverkezés fo­kozásának, kalandor cseleketekbe bo­csátkoznak a világ különféle részein és harcias szovjetetlenességet szíta­nak. Az Egyesült Államok NÁTO-szövet­­ségeseivel együtt egy évvel ezelőtt döntést hozott közép-hatótávolságú új amerikai nukleáris rakétarendszerek nyugat-európai telepítéséről. Innen el­érhetik a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamai területén levő létesítményeket. Ez nagyon ve­szélyes cselekedet, amely a lázas fegyverkezés fokozásának veszélyét, Európában és határain túl a háború veszélyét rejti magában. A Szovjetunió jelentős konstruktív javaslatokat terjesztett elő, hogy el­hárítsa az események veszélyes ala­kulását. Éppen ez a kezdeményezés tette lehetővé nemrégen tárgyalás kezdését Genfben az európai nukleá­ris fegyverek korlátozásáról. A párt központi bizottsága és a szovjet kormány a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben következetesen törekszik a békére és a feszültség enyhítésére, s mindent megtesz, hogy hiztosítsa a szovjet emberek békés életét. Érthető, hogy elengedhetetle­nül le kell vonnunk a megfelelő kö­vetkeztetéseket abból, hogy az Egye­sült Államok külpolitikájában erősöd­nek a békét veszélyeztető irányzatok, és kísérletek történnek a nemzetközi problémák eropolltikal megoldására. A Szovjetunió minden elengedhetetle­nül szükséges intézkedést megtesz, hogy szavatolja a maga és szövetsé­gesei biztonságát, megvédje a békét és a haladást. Ezzel kapcsolatban senkinek se legyenek kételyei, — hangoztatta a szovjet kormányfő. * Az Októberi Forradalom évforduló­jának ünnepségeihez tartozott a moszkvai Vörös téren rendezett kato­nai díszszemle és felvonulás. Govorov tábornoknak, a díszszemle parancsno­kának jelentését Dmitrij Usztyinov marsall, az SZKP Politikai Bizottságá­nak tagja, honvédelmi miniszter fogad­ta, aki megszemlélte a felsorakozott díszalakulatokat. Utána a Lenirt Mau­zóleum díszemelvényéről beszédet mondott, amelyben kiemelte a Szov­jetunió és az egész szocialista közös­ség. rendületlen béketörekvését. Beszédét követően megkezdődött a szemlealakulatok elvonulása. A mene­tet a katonai zeneiskola növendékei nyitották meg, majd a katonai akadé­miák hallgatóinak felvonulása követ­kezett. Őket követték a légierő kisze­melt alakulatai, majd a legújabb ra­kétatípusok felvonultatásával zárult a díszszemle, mely újonnan igazolta, hogy a szovjet hadsereg megbízha­tóan védelmezi a szovjet nép békés életét és munkáját. A katonai díszszemlét a moszkvai dolgozók felvonulása követte. A szovjet kormány az ünnep tiszte­letére fogadást adott a Kreml Kong­resszus Palotájában. Leonyid Brezs­nyev pohárköszöntőjében kijelentette: Az elmúlt ötéves tervidőszakban so­kat tettünk a gazdaság, a kultúra, a szocialista demokrácia fejlesztéséért. Erre mindannyian joggal büszkék va­gyunk. Nem kevés a még megoldásra váró probléma. A párt gondolatai, né­pünk erőfeszítései most ezekre össz­pontosulnak. Külföldi vendégeinket szeretnénk biztosítani, hogy a Szovjetunió a jö­vőben is hű marad külpolitikájának békés irányvonalához, határozottan szembeszáll a lázas fegyverkezéssel, a katonai kalandorkodással, síkra­­száll valamennyi állam kölcsönösen előnyös együttműködése mellett. Eb­ben egységesek vagyunk szövetsége­seinkkel, a testvéri szocialista orszá­gokkal, ebben támogatnak minket a földkerekség lakosságának abszolút többségét alkotó békeszerető embe­rek. Az értelmes élethez tudatosság kell! Aki lakótelepi házban lakik, s egy­re többen vannak ilyenek, naponta tapasztalhatja, hogy a családok alig élnek közösségi életet, még az azonos lépcsőházban lakók sem mindig isme­rik egymást. Érdekes, talán csak azok a családok vannak rendszeres kap­csolatban egymással, amelyek régeb­ben ismerik egymást, esetleg szom­szédok voltak valamikor, vagy vala­milyen vonatkozásban egymásra utal­tak. Mondjuk, akinek nincs tévé­­készüléke, átjár azokhoz, akiknek van, akiknek nincs hűtőszekrényük, megkérik a szomszédot, tegye hidegre a húst, tejet, vagy a dolgozó fiatal édesanya egy két emelettel lejjebb hordja gyermekét, hogy vigyázzanak rá, míg ő munkában van. Ahogy aztán gyarapodik a házas­pár, háztartási gépek kerülnek a konyhába, modern televíziós készülék a szobába, felnőnek a gyerekek, meg­szűnik a kényszer vagy talán csak ürügy, hogy bekopogjanak a szom­szédhoz. Egyre szorosabbra záródik a lakások ajtaja. A munkahelyi — szövetkezeti vagy üzemi — hajtás után ki-ki egyre inkább a maga „vá­rának“ érzi az otthont, nehezen moz­dul ki. S ha mégis, ma már családos­tul mind többen gépkocsival, akarat­lanul is elkülönülve a többi ember­től. Valami ellentmondás feszült az el­mondottakban. Társadalmunk fő célja egyebek között az anyagi helyzet ja­vítása, az életszínvonal emelése. A most befejeződő hatodik ötéves terv­időszakban szép eredményeket értünk el ezen a téren. Pártunk központi bi­zottsága legutóbbi ülésének beszámo­lója a hetedik ötéves terv kidolgozá­sával kapcsolatban leszögezte, hogy „... a helyzet bonyolultsága ellenére fokozatosan elértük az életszínvonal további kiegyensúlyozott emelésével kapcsolatban a XV. pártkongresszu­son kitűzött célokat. Elértük az em­berek anyagi és szellemi szükségletei kielégítésének viszonylag magas fo­kát.“ A számok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a lakosság pénzjö­vedelme 23 százalékkal, a havi átlag­bérek pedig 2643 koronára emelked­tek, vagyis csaknem 15 százalékkal haladják meg az 1975. évi szintet. A kiskereskedelmi forgalom 21 száza­lékkal nagyobbodott, 14 százalékkal több gépkocsit adunk el, a háztartá­sok már gyakorlatilag mind rendel­keznek mosógéppel, tévékészülékkel, évente több mint tízmillió polgártár­sunk jár külföldön. Az új lakások száma eléri a 640 ezret, s lényegesen emelkedtek az anyák és gyermekek támogatására, a művelődésre, kultú­rára és egészségügyi ellátásra fordí­tott összegek. így sorolhatnánk to­vább a tényeket. Az emberek anyagi helyzetének ja­vulása, az életszínvonal emelése ter­mészetesen nem mehet az emberhez igazán méltó közösségi élet rovására. Erre egyébként pártunk is több alka­lommal figyelmeztetett. A bevezető­ben elmondottak azt látszanak iga­zolni, hogy az anyagi gyarapodás hozza magával az emberek, családok elszigetelődését, a közösségi élet bi­zonyos gyengülését. Mintha csak ad­dig volna szükségünk egymásra, amíg konkrét segítséget remélhetünk a szomszédtól, ismerőstől. Ez az, ami biztosan nem igaz! Az igazi emberi kapcsolatokat semmilyen tárgy birtoklása nem helyettesítheti. Fel kell oldanunk a jólét és az elszi­getelődés közötti ellentmondást, hi­szen mi a közösségre alapozzuk a jövőt. Talán nem is lesz olyan nehéz, mint az első pillantásra látszik. Az értelmes élethez tudatosság kell. Tudjuk, milyen veszély leselkedik, ezért okosan kellene cselekednünk, hogy elkerüljük. A társadalomnak és az egyénnek is meg kell mozdulnia. A mostaninál még több lehetőséget kell teremteni a közösségi életre, a közös szórakozásra, aktív pihenésre városon-falun egyaránt. Ha a házak között több volna a liget, sportpálya, pad, bizonyára e helyeken összetalál­koznának a sokszor egymás mellett élő idegenek. Ha például minden száz lakásnak volna valamilyen kis klub­­helyisége, ahol összejöhetnének eset­leg sakkozni, biliárdozni, beszélgetni,­­akkor nemcsak az alkoholistáknak volna rendszeres találkozóhelyük —* a kocsma. Itt-ott persze már érvénye-" sültek vagy éppen megvalósulnak jó kezdeményezések. Akad hely, ahol az eddig kihasználatlan, vagy talán lom­tárnak használt szárítóhelyiséget ren­dezték be a fiataloknak, de az olvasó is tud bizonyára olyan példákról, hogy szűkebb környezetében alakult tartalmas együttműködést folytató kö­zösség, mint amilyenek a SZISZ, a CSEMADOK égisze alatt tevékenykedő együttesek, irodalmi színpadok, báb­játszó csoportok, tánc- és énekkarok, amelyeket a művészi teljesítményhez elengedhetetlen kollektív szellem jel­lemez. Az ilyen közösségek száma azonban még elenyésző a lakosság számához képest, s nem elsősorban a lakótelepek gondját oldják meg. A rohamosan emelkedő életszínvonal pedig megkö­veteli, ne nézzük tétlenül az emberek közötti szálak gyengülését, elszaka­dását. A jelenleginél több, a szűkebb lakóhelyhez jobban kötődő fórumot kell létrehozni erre a célra. Igaz, az ügy sikere az érintetteken, az egyéneken, családokon, az egyre jobban és korszerű lakásokban élőkön múlik. Rá kell eszmélniük, hogy az anyagi javak nyújtotta örömök szegé­nyes pótlékot jelentenek az emberi közösségben való feloldódáshoz ké­pest. Ezért nekik is érdemes erőfe­szítéseket tenniük. Ugyanis ne feled­jük, hogy az értelmes élethez tuda­tosság is kell! Biztatóan állapította meg Husák elvtárs a központi bizott­ság 18. ülésén, hogy „hazánkban az emberek milliói tényleges érdeklődést tanúsítanak az iránt, hogy a helyzet minél jobb legyen, s ehhez hozzá is kívánnak járulni. öntudatosságuk és aktivitásuk — szocialista rendszerünk alapvető erőforrása. KANIZSA ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents