Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-15 / 46. szám
1980. NOVEMBER 15. * 46. szám * XXXI. évfolyam * Ага 1,— Kés Társadalmi érdek a terménvek betakarítása A időjárás sokszor megtréfált bennünket ebben az esztendőben. Mivel alig volt igazi nyár, mindenki, de ‘főleg a mezőgazdaságban dolgozók azt remélték, hosszú, derűs lesz az ősz, és igazi vénasszonyok nyarával búcsúzik. Voltak ugyan ősz elején verőfényes napok, de az ígéretes termés érését ez sem segítette elő kellőképpen, s főleg azért késett a betakarítás megkezdése. Sajnos, csak csalétek volt a szép, néhányszor a sokévi átlagnál melegebb idő. Október derekán csapadékossá, hűvössé vált az időjárás, és november első napjaiban megjött a váratlan vendég, nagy pelyhekben hullott a hó. Szemet gyönyörködtető volt a zöldleveles fákon a bő tavaszi virágzásra emlékeztető látvány. Néha azonban a szép sem okoz örömet, boldogságot az emberek szívében, de különösen azokébán nem, akik szorgalmasan művelték a földet, s a munkájuk eredménye komoly veszélynek lett kitéve. De azok is elgondolkoztak, akik tudatában vannak, hogy az egész országot érinthetik a milliárdos károk, ha nem sikerül maradéktalanul betakarítani a termést, befejezni a vetést, és a jövő évi jó termés érdekében elvégezni a mélyszántást. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növénytermesztést irányító bizottsága legutóbbi ülésén hiába néztük az ablakon keresztül a tündöklő látványt, borúsak maradtak az arcok, mert mindenki tudta, mit jelent a sürgős őszi munkák elvégzésénél a rosszra fordult időjárás. Igaz, a meteorológiai előrejelzés biztató, hiszen a hónap közepére jobb időt jósol. Sajnos, az Idén annyi alkalommal csalódtunk az időjárásjelentésben, hogy a mezőgazdaság irányítói, a föld művelői már kételkednek valószínűségében. Az időjárás jobbra fordulásában reménykedni lehet, de az most már nem elegendő, és sürgős szervezési intézkedéseket kell foganatosítani a betakarítási munkák mielőbbi befejezése érdekében. Most már valóban minden nap, minden óra számít, hogy a megtermett rendeltetési helyére kerüljön. Sok mindent láthatunk még kint a határban. A kukoricának a fele megrogyva bár, de lábon áll. Magas a nedvességtartalom, sok helyütt jóval felül van a harminc százalékon. Érthetően, a meglevő szárítási kapacitásunk sem elegendő, ezért más lehetőségeket (fólia alatti támolást) vehetnének igénybe a kukoricánál. De a szükség törvényt bont alapon, kézi erővel is siettetni kellene a kukorica törését, mert a nehéz betakarító gépek elsüllyednek a felázott talajon. A cukorrépának még több mint az egynegyede kint sorollik a határban. A szakemberek, ennek a fontos ipari növénynek a betakarítását tartják a legsürgősebbnek. Számítani lehet erősebb fagyokra is — s amíg a kukoricát akkor is lehet törni, üzemeltetni a betakarítógépeket, a cukorrépát még kézierővel sem lehet a földből kiásni. Jelenleg az elázott talajon több helyütt nem tudják a gépeket igénybe venni, ezért nagy szükség van a szorgos munkásokra. A búza vetése esetenként összefügg a betakarítás ütemével. A minisztérium álláspontja: — ez különösen Kelet-Szlovákiára vonatkozik — vetni kell, amíg lehet, mert senki nem tudja megjósolni, milyen lesz a tavasz, s lehet, jobb termést ad a késő őszi vetés, mint a májusban elvetett árpa. Szükséges lenne meggyorsítani az őszi szántást, a burgonyát már sikerült betakarítani, a silózást is lényegében befejezték, a talajelőkészítés sem foglalja le a traktorokat, mégsem növekszik kellőképpen a mélyszántás üteme. A fő termények betakarítása mellett, nagy a lemaradás a szőlő szüretelésénél. Ennek részben megvannak az objektív okai, későn érett a jó nedű gyümölcse. A lemaradás viszont nemcsak ebben kereshető, hanem a szervezésben, a hej, ráérünk arra még-ben. Érthetően a szőlőtermő vidéken, majdnem minden tagnak van saját szőlője, amelyet szintén le kellett szüretelni. De a szüret a néhány áron, nem tarthat sokáig, viszont ahol hagyományos ünnepet csinálnak belőle, több napon keresztül lefoglalja az embereket, amíg hordóba kerül a must. Nem beszélve arról, hogy esetenként, még a traktorosok masinái is állnak, mert szüretel a vezető. Kell egy kis szórakozás, rokoni öszszejövetel, de ha sürgősek a tennivalók, meggondolandó, időszerű-e az. Az elmúlt napokban még az almának is jelentős része a hóval borított zöld(Folytatás a 2. oldalon) II mezőgazdasági szakirodalom fontos termelőeszköz MEZÖGAZDASÄGI SZAKKÖNYVEK KIÁLLÍTÁSA A mezőgazdaság szocialista átszervezése során alap vetően megváltozott és növekedett a szakismeretek iránti igény. A létrehozott mezőgazdasági üzemek szakmailag sok képzett vezetőt igényeltek és később egyre fontosabb lett a szélesebb látókörű áttekintéssel rendelkező szakmunkások képzése, akik alaposan ismerik a' korszerű technológiát, technikát és a kémiai anyagokat. A szakmai ismeretek elsajátításával tanulni kellett az iskolai padokban, tanfolyamokon és magánúton. Az ismeretek gyarapításához elengedhetetlen feltétel volt a tudományosan megírt, gyakorlati tapasztalatokkal alátámasztott időszerű szakirodalom. A mezőgazdasági szakkönyvkiadás az új kővetelméneknek megfelelően igyekezett elősegíteni a folyamatosan változó és fokozatosan növekvő gazadságfejlesztési követelményeket. A kiadott könyvek jelentős része ismeretterjesztő jellegű volt, ami jelentősen elősegítette a szakmai tájékozottságot. Más jellegűek a szaktanintézetek, közép- és főiskolák részére kiadott tankönyvek, amelyek aprólékosabban „iskolaszerűén“ ismertetik a mezőgazdasági tudományt, a termelésfejlesztés sokrétű problémáit. A mezőgazdasági könyvkiadók rendszerint a szakfolyóiiratok kiadásával is foglalkoznak. A különböző irányú szaklapok időszerűen tájékoztatják a mezőgazdasági üzemek irányítóit, dolgozóit a tudomány, a technika, a technológiák, az üzem- és munkaszervezés legújabb eredményéről. A szaklapok frisseségükkel jelentősen kiegészítik a könyveket és hozzájárulnak a mezőgazdasági vívmányok legújabb eredményeinek a propagálásához. Lényegesen fontos tehát, hogy a szakkönyvek, szakfolyóiratok eljussanak a mezőgazdaságban dolgozókhoz. Ez részben az által történik, hogy a szövetkezetek, állami gazdaságok szakkönyvtárakat létesítenek, másrészt rendelik a folyóiratokat, amelyekhez mindenki hozzájuthat a szövetkezet székházaiban, szövetkezeti klubokban. Persze sokan, különösen a szakemberek, de mások is, megveszik a szakkönyveket, folyóiratokat. Az a lényeges, hogy bármilyen módon is a kiadványok eljussanak az olvasókhoz. A kitűzött célt nagyban elősegítik az író-olvasó találkozók, a szakmai rendezvények és nem utolsó sorban a könyvkiállítások. (Folytatás a 6. oldalon) A z elmúlt hónapokban ** gyakran esett szó arról, hogy idén a kevés napsütés és meleg miatt több hetet késett a növényzet fejlődése Az ősziek betakarításánál természe.tesen igazodni kellett ehhez a helyzethez. A tél közeledtének tudatában különben nem jelentett nagy örömet halogatni a munkát a betakarításra váró földeken. , A napos száraz napokkal kedveskedő októbert, sajnos, a nitrai járásban is a téllel heccelődő november váltotta fel, és vastag fehér szőnyeggel borította be a téli álmára készülő természetet. — A munka nagyon összetorlódott, s így különösen nehéz volt igazodni két alapvető követelményhez: a búza-, az árpa- és a repcevetőmagnak a legmegfelelőbb időszakban kellett a földbe kerülnie, ezenkívül a munkát a gazdag termés követelményeinek megfelelően kellett elvégezni — mondotta Jozef Dubný agrármérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főagronómusa. Az elmondottakkal összhangban — a járás természeti adottságainak és a népgazdaság mércéjével mért követelményeknek megfelelően — fejezték be több mint húszezer hektáron az ősziek vetését. Volt tehát értelme az éiszakai órákban végzett talajelőkészítésnek, az egvmáshoz kapcsolódó munkamenetek annyi türelmet kö vetelő összehangolásának, a gondos-pontos munkaszervezésnek, és a valóban fegyelmezett munkának. Sajnos, az ősziekkel bevetett táblák nem mindegyikén egyformán tökéletes a munka minősége. Az egészet értékelve azonban elmondható, hogy a kedvezőtlen természeti körülmények dacára — ami a munka minőségét illeti — még a tavalyi őszhöz viszonyítva is történt előrelépés. Vonatkozik ez a legfontosabb kenyérgabonánk, a búza vetésére is. XXX Az őszi betakarítás területén a legnagyobb munkát a kukorica és a cukorrépa betakarítása adja. A kukorica, a „szántóföldek királynője“ a nehéz hósapkától meghajolva több mint háromezer hektáron várja a kombájnokat. A kukorica betakarítását törvényszerűen a korai fajtáknál kezdték, s ezeknél is 35—40 százalék közötti a nedvességtartalom. A járás szárítókapacitása a napokban megméretett, és sajnos könnyűnek bizonyult. A tizenhét szárító napi teljesítménye mindössze ezerötszáz tonna, s ez a valóság megbéklyózza a betakarítás gyorsított ütemét. A bonyolult helyzetet a járás több szakemberével közösen elemeztük, sajnos, az adott körülmények között nagyon nehéz okosnak lenni. A lefagyott kukoricában ugyanis megszűnt az életműködés, s a lábon" álló kukoricát több veszély — penész, fuzárium, takarmányozási értékcsökkenés — fenyegeti. Az adott körülmények között az energiatakarékosság alapelvével sem érvelhetünk: száradjon a száron a termés. A természetes száradás ugyanis rendkívül lassú, mivel a csöveket átázott mesztők közötti együttműködés mind teljesebbé válik, mind nagyobb az együttműködési készség, a szedés,- a szállítás és az átvétel megszervezésében. A cukorrépa egyébként 13,2—16 százalék közötti cukortartalommal kerül a gyárakba, ami meghaladja az előző évek cu// NAGY ERŐPRÓBA csőburoklevélzet borítja. Nincs tehát idő a várakozásra, szedni kell a kukoricát, mert az adott körülmények a meglevő értékek csökkenését idézhetik elő. XXX A cukorrépát körülbelül ezer hektárról kell betakarítani. Legjobb hozamok a mojmírovcei, a sládeékovcei, a topofőiankyi és a Vicsáp-Apáti szövetkezetekben mutatkoznak. Sajnos, a hozamok közötti eltérések az egyforma természeti adottságok között gazdálkodó szövetkezetek viszonylatában is indokolatlanul nagyok. Bár a járás gazdaságai négy cukorgyárba — Nitra, Diószeg (Sládkovičovo), Šurany, Sered — szállítják a cukorrépát, átadási-átvételi szempontból eddig nem merültek fel problémák. Úgy tűnik, hogy a cukorgyárak és a terkortartalmát. Ez az eredmény szükségessé teszi a szedés és a szálítás átgondoltabb szervezését. A járásban — a céloknak megfelelően — nyolcszáz hektárról kézzel szedték ki a cukorrépát, s a szedésnél, a szállításnál és a gépek után elmaradt cukorrépa összegyűjtésénél pedig nagy segítséget nyújtanak az ipari üzemek dolgozói, a néphadsereg alakulatai, a tanulóifjúság, és a CSSZK-ban levő baráti szövetkezetek. A néveri (Neverice) Egyetértés Efsz-ben például a megkésett őszi munkák végzését a zsérei (Žiranyi) mészkőbánya, a gímesi (Jelenec) erdészet, a nitrai Kovopiast és a Raj dolgozói, valamint a Zlaté Moravcei diákok segítették. A szövetkezetnek az egyik katonai alakulat tagjai és a Frýdek Mýstek-i járásban levő Brúzovicei Efsz dolgozói is nagy segítséget nyújtanak főképpen a cukorrépa szállításábana. Az őszi termés betakarításának és a jövő évi termés , megalapozásának lendítőjévé vált a szocialista verseny. A termés biztonságos betakarítása, az árualapok megteremtése, amely a szocialista verseny során együtt jár a termelési költségek csökkentésével, az energiával való takarékossággal, olyan feladatok, amelyek a legtöbb gazdaságra, a legtöbb szocialista brigádra rónak tennivalókat. A jövő évi termés megalapozása pedig — a termelékenység a hatékonyság további növelésének célkitűzéseivel — már a hetedik ötéves terv első évi feladatainak teljesítését célozza. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évfordulóján elhangzott ünnepi szavakat a járásban ünnepi tettek követik. Ünnepi tettek, amelyek azt jelzik, hogy a nehéz és rossz körülmények között folyó őszi munka jó eredményeket hoz népgazdasági terveink teljesítése szempontjából. Az elmondottakkal összhangban a hosfovcei Csehszlovák— Szovjet Barátság Efsz Ľudovít Romančík vezette szocialista brigádja — az agrotechnikai terven belül 1200 hektáron fejezte be az ősziek vetését, s a mélyszántás terén is jó eredményeket érnek el. A néveri szövetkezetben Sinka József, Supej Imre, Franko Imre, Hudec Mihály és Lajtár József összetételű nuiiKtuiva a nagyteljesltmé. nyű gépekkel éjszaka is szánt XXX Az idei ősz nagy erőpróbái jelent a mezőgazdaságban dől* gőzök számára. Munkájuké ösztönzi az a tudat, hogy at egész évi munka gyümölcséi kell betakarítani. Már novem* bért ír a naptár, és még mim dig sok a tennivaló a határban« 'Az idő előrehaladtával azonbad nem csak a betakarítatlan cm korrépa, kukorica és szőlőtew mőterület, hívja fel az ember figyelmét, hanem az őszi mun* kákkal kapcsolatos egyéb kér* dőjelek is. A nitrai járásban a szokásos" nál is több panasz hangzott el az őszi munkák gépesítése és az akadozó pótalkatrészellátás kapcsán. Főleg a szállítás és az anyagmozgatás gépesítése terén mutatkoznak problémák« ami kihat a melléktermékek takarmányozási célokra való felhasználására is. A jogos panasz és az egymás" ra mutogatás természetesen eb" ben a járásban sem oldja meg a gondokat. Ezért mindent meg kell tenni, hogy ami megtermett« az teljes egészében hasznosul" jón. A járás gazdaságai szem" pontjából az sem lehet közöm" bős, hogy a téli takarmányellá" tásban milyen mértékben hasznosulnak majd az őszi betaka* rítási melléktermékek. CSIBA LÄSZLÖ
