Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-08 / 45. szám
Ä szárítóüzemeket ezeknek a minimális céloknak az elérésére kell orientálni és feladatuk lesz, hogy kidolgozzák és fokozatosan megvalósítsák a saját ésszerűsítő programjukat. A fejlesztés szakaszán nagy figyelmet fogunk fordítani a hideg levegővel végzett légáramlatos szárításra. Ezzel távlatilag a gázvezeték kompresszortelepei mellett, valamint a biogáz, a napenergia stb. hasznosításával kapcsolatban számolunk. Előnye, hogy a hagyományos szárítóberendezésekhez viszonyítva 50 %-kal kisebb energiafogyasztással üzemel. Az energiabefektetés és -nyerés adatainak tájékoztató jellegű összehasonlítása (a fcepyi Mezőgazdasági Gépkísérleti Kutatóintézet eredményei szerint): ■ *Energiabefektetés kg ft.ha-1 Energianyereség kg ft.ha-1 Különbözet kg ft.ha-1 Friss here 896,75 Hőlégfúvós gyorsszárítás 1450 807 — 649 Légáramlatos szárítás 275 717 + 442 A fenti táblázatban feltüntetett energianyereség alatt a megtermelt takarmány fajlagos tüzelőanyagra átszámított energiaértékét értjük. Az energiabefektetés alatt csupán a szárítást értjük, a betakarítás és a szállítás nélkül. A táblázat szerint a takarmány dobos szárítóberendezésekkel való szárítása jelentős energiafelhasználással jár. Ez a nagy energiaszükséglet társadalmilag csak a takarmánykészítő ipar számára készített kiváló minőségű, vitamintartalmú szárított takarmányok készítése esetén indokolt, ám a széna takarmányértékének megfelelő, de a D3-provitamint nem tartalmazó szárított termékek esetében nem. A szárítással kapcsolatos energiaszükséglet csökkentésére irányuló törekvés új technológiák kutatásához vezetett. Ilyen pl. a takarmányok frakcionálása, a természetes, nap és szél segítségével végzett szárítás kombinációja a napenergia, a gázvezetékek kompresszortelepeinek füstgázmelege, illetve más energiaforrások által felmelegített levegővel végzett utánszárftással. A levegő melegítését leggyakrabban a napenergia és a nemes tüzelőanyagok kombinációjával fogjuk biztosítani. A takarmányfeldolgozás energiaigényes módszereihez tartozik a megszárított takarmányok szemcsézése és brikett alakra való préselése. Ezek nélkül ma már a baromfi és sertés nagytenyészetek el sem képzelhetők. Csehszlovákiában 1975-ben kb. 250 szemcséző és brikettező gépsor működött, amely 540 ezer tonna préselt takarmányt készített a szarvasmarhák számára. A gépsorok száma 1977-ben már 390-re emelkedett, és a szarvasmarhák számára kb. 900 ezer tonna préselt takarmányt biztosított. A feltevések szerint 1980 végéig a takarmánypréselő gépsorok számának kb. 500-ra kellett növekednie. Ez a növekedése jelenlegi energiahelyzetre való tekintettel aránytalanul nagy igényeket támaszt a tüzelőanyag- és energiaellátással szemben. Előirányzott préselt takarmánytermelés és energiafogyasztás: a) maximális változat 1980 1990 2000 Szemcsézett takarmánykeverékek mii. t. év-1 1.4 2,—■ 3,—< Brikettezett takarmánykeverékek Préselt takarmányok mii: t. év-1 ŕ—i 3,-4,2 összesen Elektromos energiamii. t. év-1 1.4 5,-7,2 szükséglet GWó. év-1 105 450 645 b) minimális változat 1980 1990 2000 Szemcsézett takarmánykeverékek mii. t. év-1 1.4 0,6 6,6 Brikettezett takarmánykeverékek mii. t. év-1 i—< 1,0 1,2 Préselt takarmányok összesen Elektromos energiamii. t. év-1 1,6 1,8 fogyasztás GWó. év-1 105 145 165 feztatásának és felhalmozásának folyamataként határozzák meg. Ezeknek a változásoknak a hatékonyságát a termelési folyamatba fektetett további energiamennyiséggel (növényvédelem, trágyázás, gyomirtás stb.) növelhetjük. Mezőgazdaságunkban a tüzelőanyag- és energiafogyasztás 1960 óta a munkaerők számának csökkenésétől, és azoknak a mezőgazdasági technikával való helyettesítésétől függően rohamosan növekszik. A CSSZSZK mezőgazdaságának tüzelőanyag- és energiafogyasztása (ezer tonna fajlagos tüzelőanyagban kifejezve) a következő: 1960 1965 1970 1975 Szilárd tüzelőanyagok 484 617 590 516 Cseppfolyós tüzelőanyagok 602 1003 1370 1977 Gáznemű tüzelőanyagok — — 19 92 Villanyáram 61 132 194 275 Energia összesen: 1147 1752 2190 2824 Az energiafogyasztás abszolút növekedése ellenére a mi termelési ágazatunk energiaigénye messze elmarad a többi népgazdasági termelési ágazat átlaga mögött. Ezt tanúsítja az alábbi táblázat is, amely az 1 millió korona teljes termelési értékre eső energiafogyasztást fajlagos tüzelőanyag-mennyiségben (tonnában) fejezi ki: Előirányzat 1970 1975 1980 1985 Népgazdaság 264 240 222 208 Mezőgazdaság 32,6 36,7 42,1 44,2 Az átlagos energiaigényt nem tekinthetjük ugyan százszázalékos iránymutatónak, de felhívja a figyelmünket arra, hogy a mezőgazdaság további iparosítása fokozott energiaigénnyel jár. Ez elsősorban azt jelenti, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk az energiaigényes technológiákra és termékekre, a dolgozók szakképzettségét pedig olyan irányban kell fejleszteni, hogy ez tüzelőanyag- és energiamegtakarítást eredményezzen és lehetővé tegye a nem hagyomnyos energiaforrások, pl. a napenergia, a biológiai hő, a termálhő és a biogázok hasznosítását. A mezőgazdaság tüzelőanyag- és energiamérlegének sajátságos jellemzője a klasszikus és nemes tüzelőanyag- és energiafajták részaránya. A fűtőolajok és a motorok meghajtására szolgáló tüzelőanyagok együttes részaránya a teljes tüzelőanyag- és energiafogyasztás közel 70 %-át képezi. A szilárd tüzelőanyagok részaránya 17 °/o, a villanyáramé 10 %. A legkevesebbet a fűtőgázakból fogyasztunk — ezek részaránya valamivel meghaladja a 3 %-ot. A növénytermesztés energiaigénye is lényegesen nagyobb, eléri a 79 °/o-ot. A legigényesebb energiafogyasztók egyike a mezőgazdasági szárítőipar. A csehszlovák mezőgazdaság jelenlegi színvonala elképzelhetetlen a korszerű tartósító módszerek érvényesítése nélkül. Ezek közül az első helyen a légáramoltatásos szárítás áll. Ez a technológia azonban az elmúlt években gyakran helytelen irányban haladt. Arról van szó, hogy ezzel a módszerrel elsősorban a minőségi és értékes takarmányokat dolgozzuk fel. Ennek érdekében adta ki a CSSZK és az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma „A dobos mezőgazdasági szárítóüzemek üzemeltetésének irányelveit“. Ezek betartása lehetővé teszi a szárításra felhasznált fajlagos energiamennyiség lényeges csökkentését. Az enegiamegtakarftásnak két módja van: *—• a szervezés ésszerűsítése, azaz a nyersanyagok helyes megválasztása, a takarmányok nedvességtartalmának takarmányzúző gépek beiktatásával és a mezőn való fonnyasztással történő csökkentésével, a szárított termékek megfelelő összetételével stb.; >— a szárítóberendezések szerkezeti módosításával mind a stabil, mind az újonnan kifejlesztett szárítóüzemek esetében. Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi szárítóüzemek átépítésével megtakarítható a mostani tüzelőanyagszükséglet 6 %-a, azaz 30 ezer tonna fajlagos tüzelőanyag. A BS 18 E III-jegyü szárítóberendezések új nemzedékének a bevezetésével a jelenleg üzemeltetett szárítóberendezésekhez viszonyítva kb. 20 % tüzelőanyagot takaríthatunk meg, ami 50 szárítóberendezés esetében évi 20 550 tonna fajlagos tüzelőanyag-megtakarítást jelent. Szárítóiparunk 1977-ben 1 tonna szárított termék előállítására 0,425 tonna fajlagos tüzelőanyagot használt fel. A mezőgazdasági és élelmezésügyi reszort szárítóiparának fejlesztési tervezete ezekből az adatokból kindulva a következő évi fajlagos tüzelőanyag-szükségletet irányozta elő: 1980-ban 1 tonna szárított termékre 0,370 tonna fajlagos tüzelőanyag-mennyiség (69 ezer tonna megtakarítás); 1985-ben 1 tonna szárított termékre 0,350 tonna fajlagos tüze-* lőanyag-mennyiség (120 ezer tonna megtakarítás); 1990-ben 1 tonna szárított termékre 0,300 tonna fajlagos tüzelőanyag-mennyiség (250 ezer tonna megtakarítás). A minimális változat nem számol az 5 t. ó-1 teljesítményű szemcséző gépsorok és a 10 t. ó-1 teljesítményű brikettező gépsorok alkalmazásával. Ez a változat csupán az energiaszükségletet és annak biztosítását, az üzemi költségeket, az értékesítési és beruházási lehetőségeket veszi tekintetbe. Lényegében azt az alsó határt képviseli, amelynek nem teljesítése igen komoly problémákhoz vezethet. A mobil erőgépekre vonatkozó ésszerűsítő intézkedések elsősorban a tratkorok, gépkocsik és magajáró gépek korszerűsf- A tésének a függvényei. A traktorok esetében a nagyobb teljesf- ď tőképességüek választékának bővítésével számolunk, amelyek *c bevetése nemcsak a munkatermelékenység növeléséhez vezetne, hanem munkaerő-, és elsősorban hajtóanyag-megtakarítást is eredményezne. A mélyszántásnál 40 °/o-os, a cukorrépa növényápolási munkálatoknál pedig 45 °/o-os stb. megtakarítást is lehetővé tenne, s ennek igen nagy a népgazdasági Jelen-« tősége. A tehergépkocsik is egyre nagyobb mértékben helyettesítik a traktorokat a mezőgazdasági szállításban, mivel lényegesen kevesebb hajtóanyaggal működnek és kevesebb munkaerőt foglalkoztatnak. A tapasztalatok szerint a mezőgazdasági szállításban a traktoroknak nagyobb teherbíróképességű gépkocsikkal való helyettesítésével kb. 40 % munkaerőt és 40 % hajtóanyagot takaríthatunk meg. Am a mezőgazdasági vállalatokban is vannak tartalékok. Nagyobb figyel met kellene fordítanunk pl. az energetikai eszközök fölösleges vesztegelési idejének a csökkentésére, a mobil energetikai eszközök és gépek fölösleges járatainak a kiküszöbölésére, melyek gyakran a rossz munkaszervezés következményei. A vesztegelési Időket a parcelláknak nagyobb blokkokba való tömörítésével és a gazdasági növényfajok vetésterületének olyan szervezésével küszöböljük ki, amely az üresjáratokat a minimálisra csökkenti. A tüzelőanyag-megtakarítás függősége a mobil erőgépek korszerűsítésétől: Tüzelőanyag A munka neme Traktortípus Teljesítőképesség ha. ó-1 te l_ te . со ’ >' 2 ОС-с Ú <0 J* & Ф В < Mélyszántás DT 54 0,49 35,7 — ST 180 1,11 18,1 49,3 К 700 1,33 22,4 37,2 Talajelőkészítés ZT 300 3,2 4,7 i ST 180 7,1 4,4 6,4 Cukorrépa növény-Z 4011 2,1 3,8 —• ápolása Z 8011 3,5 2,1 44,7 A mezőgazdasági szállítás különböző változatainak érvényesítése esetén 1990-ben motorok meghajtására szolgáló tüzelőanyagokból (a mezőgazdasági szállítás jelenlegi kb. 0,33 millió tonna szükséglete mellett) a következő mennyiségeket takaríthatnánk meg: Szállításra felhasznált tüzelőanyag mii. t. gázolaj Tüzelőanyagmegtakarítás mil. t. ft. °/í 1. A szállítóeszközök jelenlegi struktúrájának érvényesítése esetén 1,5 — " fr-, 2. T 815 Agro jegyű mezőgazdasági tehergépkocsikra való áttérés esetén 0,8 0,99 48,6 3. A T 815 és a vontatmányos szállítás kombinációja esetén 0,6 1,27 60,0 4. Kis teherbíró-képessségű gépkocsik alkalmazása esetén 1,0 0,70 33,3 Ezekből a táblázatokból kitűnik, hogy a mezőgazdaság gépi ellátásának jelenlegi színvonala lemaradozik a szükségletek és a termelési feladatok mögött és gátolja a tüzelőanyagok és az energia hatékonyabb kihasználását. A mezőgazdaság villamosenergia-fogyasztása tartósan nagy növekedést mutat. Ennek okát mindenekelőtt az állattenyésztési termelés összpontostíásának és szakosításának fejlesztésében kell keresnünk, mert a munkafolyamatok iparosítása egyre nagyobb mennyiségű villamosenegiát igényel. Az 1 ha mezőgazdasági földre átszámított villamosenergia-szükséglet az 1948-ban kimutatott 12,5 kWó-ról 1970-ben 222,2 kWó-ra, 1975-ben pedig 357 kWó-ra növekedett. Ilyen gyors ütemű növekedésre nincs példa népgazdaságunk egyetlen más ágazatában sem. A csehszlovák mezőgazdaság 1970 1975 Növekedési össz-szükséglete (kWó) index 3 Ebből: nagyfogyasztók % kisfogyasztók % 1575 2477 157,3 398 737 185,2 25,3 29,7 1177 1740 147,8 74,7 70,3 Ezek az adatok bizonyítják, hogy az 5. ötéves tervidőszakhoz hasonlóan a villamosenergia-fogyasztás túlnyomórészt a kisfogyasztók kategóriájában növekszik, ami nem áll arányban a mezőgazdasági vállalatok összpontosításának növekedésével és a fogyasztók számának ebből eredő csökkenésével. Ezen felül nem felel meg a mezőgazdasági vállalatok szükségleteinek a fogyasztó helyek éjszakai árammérő villanyórákkal való felszerelésének üteme sem, ami az éjszakai, gazdaságosabb elektromos áramfogyasztás további terjedését gátolja. Éjszakai árammal dolgozhatnak pl. a szárítóüzemek, takarmánypréselő gépsorok, betakarítás utáni kezelést végző gépsorok. öntözőrendszerek. 3. A MEZÖGAZDASÄGI VÁLLALAT FŰTŐANYAG- ÉS ENERGIAFOG YASZTÄSÄNAK ÉSSZERŰSÍTÉSE A mezőgazdasági vállalatok tüzelőanyag- és energiagazdálkodásának irányítását nem könnyű szervezni. A fogyasztóhelyek tagoltságát a közép-szlovákiai kerület példája bizonyítja, ahol egy mezőgjazdasági szervezetre átlagban: 0,94 nagyfogyasztó, 2,16 középfogyasztó és 36,10 kisfogyasztó jut. Ugyanakkor az irányítási rendszernek több olyan fogyatékossága van, mely lényegében a CSSZSZK kormánya 51/72 sz. határozatának nem következetes teljesítéséből ered. Ez többek között elrendelte a főenergetikusok alkalmazását az irányítás minden szintjén. Bebizonyosodott, hogy erre minden olyan mezőgazdasági vállalatban feltétlenül szükség van, ahol az éjszakai fogyasztás meghaladja az 1000 tonna fajlagos tüzelő* anyagot. Az Állami Energetikai Felügyelőség ellenőrei a mezőgazdái* sági vállalatokban viszonylag több hiányosságot tárnak félj mint pl. az iparban. A leggyengébb pontnak az irányítás min* den szintjén a hivatásbeli energetikai szolgálat szervezését tekintik. A mezőgazdasági gyakorlatban sok a tüzelőanyag- és energiafelhasználás ésszerűsítésével kapcsolatos probléma. A villamosenergia-felhasználás szakaszán ilyenek például a következők: 1. A wattnélküli energia kiegyenlítése A mezőgazdaságban üzemeltetett villamos motorok sajátossága, hogy az eltérő üzemelési viszonyokra való tekintettel túlméretezettek, ami a villamosenergia alacsony kihasználási fokához vezet. Az Állami Energetikai Felügyelőség (a továbbiakban csak ÄEF) megfigyelései alapján például a BS—6 szárítóberendezés esetében az óránkénti átlagos kihasználás a 0,62-re csökken, és a műszakonként! átlag nem haladja meg a 0,7-et. Ez a wattnélküli energia fölösleges előállításához vezet és az alacsony fokú kihasználás miatt fizetett kötbér a költségeket fölöslegesen növeli. A mezőgazdasági vállalatok egész sora az egyes villamos motorok kiegyenlítésével, esetleg a fogyasztók csoportjának automatikus kiegyenlítésével oldotta meg ezt a kérdést. Nem kicsiség ez, amit az a tény is igazol, hogy a wattnélküli energiáért fizetett összeg gyakran a villamosenergiáért fizetett számla kétharmadát képezi. A wattnélküli áram a mezőgazdaságban az AEF szerint kb. 100 ezer tonna szenet képvisel. Tekintettel arra, hogy a wattnélkülí áram kiegyenlítésével és a kiegyenlítő-elosztók beszerzésével gondok vannak, egy jó tanáccsal szolgálhatunk. Az elosztókat a következő címen is megrendelhetik: Závody elektrotepelných zaí-ízení, n. p., Praha 9 — Hubétín, ahol gyártásukat 1980-ban kellett megkezdeni. A kiegyenlítési javaslatok feldolgozásban segítséget ígért maga az ÄEF is, ezért a mezőgazdasági vállalatok közvetlenül a felügyelőséghez is fordulhatnak. 2. Vízmelegítők zárolása A mezőgazdasági termelésben a villamosenergia-fogyasztás költségvetésének egyik legfontosabb tétele a vízmelegítésre felhasznált energia, amely a mezőgazdaság villamosenergiarfogyasztásának több mint az egynegyedét képezi. A mezőgazdasági vállalatokban a nem zárolt vízmelegítők energiafelvétele kb. 100 MW. A további zárolás, azonban a nagykapacitású vízmelegítők hiányába ütközik. 3. A villamosenergia-fogyasztás szabályozása Mivel a mezőgazdasági vállalat energiafelvétele a csúcsfogyasztás idején legalább 250 MW, a villamosenergia-fogyasztást szabályó országos intézkedések hatáskörébe esik. Am az AEF az ellenőrzéstk folyamán megállapította, hogy a mezőgazdasági vállalatok legnagyobb része ezeket az Intézkedéseket megkerüli. Am vannak olyan mezőgazdasági vállalatok is, amelyek betartják a villamos fogyasztók gazdaságos üzemeltetésének elveit, és a tüzelőanyag- és energiaszükségletet a nem hagyományos energiaforrások hasznosításával csökkentik* 4. További intézkedések Nagy lépést jelentene az energiamegtakarítás terén a nappali áramról az éjszakai áramra való áttérés és a _ tüzelőanyagokkal és energiával való takarékos gazdálkodás. Ahol csak lehetséges, érvényesíteni kell a nem hagyományos energiaforrásokat (vízmelegítés), következetesen ellenőrizni kell a tüzelőanyag- és energiafogyasztókat (a fogyasztóhelyek áremmérőkkel való ellátása), a közepes fogyasztók kategóriáidban ki kell használni a transzformátorokat.
