Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-08 / 45. szám

A tüzelőanyag- és energiafogyasztás ésszerűsítése szakaszán pontos feladatot tölt be a szocialista munkaverseny és a munkakezdeményezés minden formája. A szocialista munkaversenyt és a munkakezdeményezés fejlesztését ezen a szakaszon a szárítóüzemek fajlagos energiaszükségletének és a felhasznált villamos áram fajlagos költségeinek a csökkentésére, a nagy öntözőrendszerek, betakarítás utáni kezelést végző gépsorok, takarmánypréselő gépsorok villamosenergia-megtakarítására kellene mindenekelőtt összpontosítani, és nem szabadna megfeledkezni a mobil erőgépek {magajáró gépek, traktorok, gépkocsik) fajlagos szükségletének a csökkentéséről sem Szerencsés megoldásnak mutatkoznak a komplex racionalizáló biigádok, amelyek hasznosítják az ipari üzemek, az élelmiszeripar, az AEF és más területek energetikusainak gazdag tapasztalatait.

4. AZ ALKALMAZOTT TECHNOLÓGIA ÉS AZ ENERGIA fogyasztás közötti viszony a mezogazdasagban

A mezőgazdasági termelés rohamos fejlesztése, összpontosítása és szakosítása a munkaerők szántanak csökkenésével kikényszerítette a mezőgazdasági termelés gyors ütemű iparosítását. Az elsőrendű feladatnak a nagykapacitású objektumok építését, gépekkel való felszerelését, a parcellák területének növelését, és ezzel kapcsolatban a gépek és a gépi berendezések teljesítőképességének a fokozását, a komplex gépesítést és új, nagy teljesítményű gépsorok kialakítását tekintettük. Az élőmunkának gépi munkával való helyettesítése természetesen maga után vonta a mezőgazdaság tüzelőanyag- és energiafogyasztásának lényeges növekedését. A gépipar gyakran olyan gépekkel láta el a mezőgazdaságot, amelyek motorja túlméretezett volt, és a tüzelőanyag és energiafogyasztást másodrendű kérdésnek tekintették. A mezőgazdasági vállalatok sem vették mindig tekintetbe az energiaigényesség kérdését, így jöttek létre az egyes, sok energiát igénylő technológiák. A világ energiaválsága kikényszerítette az egyes technológiák energiaigény szerinti értékelését. A mezőgazdasági kutatás nagy sikerének számít pl. a gabonafélék bizonyos előnyös feltételek közötti vetése, amely lehetővé teszi az 1 ha bevetett területre eső 18 liter gázolaj-megtakarítást, továbbá a szalmapréselés kazalozással való helyettesítése, a 20 °/o-os energiamegtakarítással működő új szárítóberendezés-nemzedék (BS 18 E 1II> gyártásának keresztülvitele, a meglévő szárítóberendezések ö %-os energiamegtakarítást eredményező átépítése, valamint a szállításban a rakodó- és kezelőtechnikával ellátott nagy teljesítőképességű traktorok és nagy tonnatartalmú tehergépkocsik érvényesítése. Ide tartozik még a cseppfolyós trágyaszerekkel végzett trágyázás, valamint a műszaki adaptérokkal, szállítótartályokkal stb. felszerelt speciális mezőgazdasági tehergépkocsik beveztése.

5. A NEM HAGYOMÁNYOS ENERGIAFORRÁSOK KIHASZNÁLÁSI LEHETŐSÉGEI A MEZOGAZDASAGBAN

Csehszlovákia elsődleges energiaforrás-szükséglete már 1-975-ben meghaladta a 93 millió tonna fajlagos tüzelőanyagmennyiséget, és ez a szükséglet a társadalom fejlődésével összhangban állandóan emelkedik. Csehszlovákiában kevés az elsődleges energiaforrás, s ezekből a nyersolaj- és földgázforrasok már gyakorlatilag kiapadtak. A szénkészletek csak részben tudják fedezni szükségleteinket, és az ország vízienergiája a villamos energiatermelésnek csupán a kb. 8,5 %-át képezi. Ezért szükséges fokozott figyelmet fordítanunk a nem hagyományos energiaforrásokra és azok hasznosítására mindenütt, ahol ez lehetséges és társadalmilag előnyös. A mezőgazdaság számára a napenergia nem is mondható igazán nem hagyományos energiaforrásnak. Ojnak csupán a napenergia napkollektorok útján való hasznosítása tekinthető. Ezért a mezőgazdaságban a napenergia hasznosítására Irányuló kutatómunka egyrészt fotoszintézis útján való nagyobb kihasználási lehetőségeire, másrészt a napkollektorok útján való hasznosítására irányul. Az első esetben olyan növényfajták nemesítésére törekszünk, amelyek a napenergiát maximális mértékben lesznek képesek felhalmozni. Például á kukorica betakarításával gyakorlatilag ötszörié több energiát nyerünk, mint amennyit a termesztésére fordítottunk, a burgonya betakarításával ugyanannyit, mint amennyit a termesztésébe fektettünk. Hasonlóképpen értékelhetnénk a többi gazdasági növényt Is. A másik esetben a mezőgazdaságban távlatilag a napenergia fototermális átalakulása útján való hasznosításával számolunk, azaz a használati víz melegítésére, a sertésellető, malac- és borjúnevelő istállók melegvíz-távfűtésére. Jelenleg a gyakorlati hasznosításhoz legközelebb a használati víz melegítése áll. A következő ötéves tervidőszakban 50 ezer mJ napkollektorral akarjuk ellátni a mezőgazadságot. Az így megtakarított energia mennyisége a 7. ötéves tervidőszak végéig

meghaladná az 50 ezer tonna fajlagos tüzelőanyag-mennyiséget.

A megtakarítás további potenciális lehetőségét annak a fölösleges melegnek a kihasználása jelenti, amelyet a tej hűtésekor a tejtől elvonunk. Ez a berendezés is már néhány mezőgazdasági vállalatban próbaképpen működik és az eddigi tapasztalatok szerint kis költségekkel nagy energiamegtakarítást tesz lehetővé. Külföldön már gyártanak ilyen berendezéseket. Ugyanakkor Csehszlovákiában a tej hűtésénél kárbaveszett hőenergia évente 200 millió kWó-ra tehető.

Nagy energiatartalékot képez a tranzitó gázvezeték kompresszortelepeinek a távozó füstgázmelege. Jelenleg 10 olyan kompresszortelep van, amelynek hőenergiájával mezőgazdaságunkban a jövőben számolunk, ebből 6 a CSSZK és 4 az SZSZK területén. Ezekből 8 füstgázmeleget hasznosító üzem (Kapušany, Jabloűov, Bfeclav, Kralice n/Oslavou és Kuorim) már építés alatt áll. Mind a tizet 1985-íg üzembe helyezzük. Jelenleg üvegházi növénytermesztéssel számolunk, amelyet zöldség, és részben gyümölcs szárítására szolgáló szárítóberendezéssel egészítünk ki. Ezek a berendezések az év 7—8 hónapjában hasznosíthatják azt a hőenergiát, amely máskülönben kárbaveszne.

Szlovákiában 1985-ig 80 ha üvegházi terület kiépítésével számolunk, ami 76 230 tona könnyű fűtőolaj, esetleg 94,5 millió m3 gáz megtakarítását jelentené, ami népgazdasági szempontból igen jelentős.

A nem hagyományos energiaforrások közé tartozik a biogáz is. A gazdasági állatok folyékony ürülékének a hatékony feldolgozása és hasznosítása a nagyüzemi állattenyésztési termelés egyik legnagyobb problémája. Az összetételük jelenti a nehézséget, hiszen pl. a sertésürülék maximálisan 8 % szárazanyagot tartalmaz. Ha tekintetbe vesszük, hogy egy sertés napi ürülékmennyisége 8—12 liter, akkor érthető, hogy az állatok nagyobb mértékű összpontosítása esetén az ürüléknek tartálykocsikkal a földekre való szállítása nehézségeket okoz. Ezért keresik az ürülék felszámolásának más, hatékonyabb módjait. A folyékony trágya szabályozott anaerob melegítése revén annak 3/i része biogázzá, Vi része pedig humuszanyagokká változik. A gáz fűtőértéke 5000—6000 kcal köbméterenként. Ezzel a technológiával kísérleteznek, és a sertésürüléket a városi szennyvízzel keverik.- Ez is egyike azoknak a lehetőségeknek, hogy a jövőben saját forrásokból energiát nyerjünk.

A nem hagyományos energia nyerésének említett lehetőségein kívül a kutatómunka tárgyát képezi a bioszoláris rendszerek kérdése, amelyek keretében a napkollektorok, az állatok biolóigai melegének és termékeiknek hasznosításával foglalkoznak, és az így nyert meleget ismét az állatok szükségleteinek megfelelően használjak fel.

Az állatok ibolyántúli sugarakkal való sugárzása és az istálló légkörének javítása szintén hozzájárul az állatok egészségi állapotának a javulásához, az elhullás! veszteség csökkentéséhez és a termelés növeléséhez.

» ‘ ;

8. A MEZÖGAZDASÄGI ENERGETIKA TOVÁBBI FEJLESZTÉSÉNEK TÄVLATAI

A CSKP XV. kongresszusa „A CSSZSZK 1978— 80-évi gazdasági és szociális fejlesztésének írányelvei“-ben feladatul adta a tervezett tüzelőanyag- és energiaszükséglet évi legalább 2—2,5 %-os csökkentését; erre a célra mozgósítani kell a termelésé technológiák területén található összes műszaki eszközt. A tüzelőanyag- és energiaszükséglet ésszerűsítésének állami programja az egyes reszortok számára konkrét feladatokat tűzött ki a 6. ötéves tervidőszakra. Ezek a mi reszortunkban csak az élelmiszeriparra vonatkoztak és állandóan túlteljesítettük őket.

Az ésszerűsítő intézkedések további elmélyítését szolgálja „A mezőgazdaság energetikai politikájának tervezete 1980-ig és annak további távlatai“. Ez a dokumentum magában foglalja a mezőgazdaság teljes tüzelőanyag- és energiamérlegét, igyekszik megoldani a szárítóipar és a mobil eszközök energiakérdését, a tüzelőanyag- és energiagazdálkodás irányítását, és ennek a területnek a tudományos-műszaki fejlesztését. A

7. ötéves tervidőszakra kidolgozott ésszerűsítő program szerint az ötéves terv utolsó évében a mezőgazdaságban 856 ezer tonna fajlagos tüzelőanyag-mennyiséget kell megtakarítanunk, ebből a CSSZK-ban 511 ezer, az SZSZK-ban pedig 345 ezer tonnát. A mezőgazdasági vállalatokban minden lehetőt meg kell tenni e cél elérése érdekében, és az erre a célra felszabadított pénzügyi és anyagi eszközöket gazdaságosan kell felhasználni. A tudományos kutatóbázistól is elvárjuk, hogy megteremti a szükséges előfeltételeket a tüzelőanyagok és az energia észszerű hasznosítására. Azoknak a reszortoknak is fokozott figyelmet kell fordítani e kérdésekre, amelyek a mezőgazdaság anyagi és műszaki ellátásáról gondoskodnak.

Haladó tapasztalatok iskolája

II. TANANYAG

Energetika a szocialista mezőgazdasági nagyözemi termelés feltételei között

Ing. Vladimír DUFEK

A mezőgazdaság ősidők óta a legnagyobb energiafogysztó, de ugyanakkor a legnagyobb energiatermelő is. A fő energiaforrás egészen a múlt évszázadig kizárólag a napenergia volt, amely a növényekben lejátszódó fotoszintézises asszimiláció segítségével, és közvetve az állati termékekben is átalakul. Később, a fokozódó iparosítással párhuzamosan a mezőgazdaságban is fokozatosan tért hódítanak kezdetben a gőzgépek, majd a belsőégésű motorok, és sor került a villanyáram bevezetésére is. Az emberi munkát egyre inkább gépi munkával helyettesítik. A mezőgazdaság energiaigényeinek legrohamosabb növekedése a kollektivizálás kezdetén és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés építésének ideje alatt tapasztalható. A mezőgazdasági dolgozók számának állandó csökkenését egyre nagyobb teljesítőképességű, de ugyanakkor egyre nagyobb energiaigényű mezőgazdasági technikával kell pótolni. A termelés szakosításának és összpontosításának fokozódása jelentős változásokat hozott a mezőgazdasági termelési technológiák területén -is. A dolgozók számának csökkenése, amely maga után vonta a munkák gépesítését, szükségessé tette az energiaigényesebb technológiai folyamatok bevezetését. Például a széna hagyományos, napsugarak segítségével végzett szárítását fokozatosan felváltotta a takarmány szárítóüzemekben való szárítása és a szárított takarmány szemcsézé^e. Ebben az esetben a szárított takarmány termelési költségeit nemcsak a tulajdonképpeni szárításra felhasznált energia ára növeli, hanem a stabil szárítóüzemekben a kb. 70 % vizet és 30 % szárazanyagot tartalmazó züldtakarmány szárítóüzemekhez, onnan pedig a szárított takarmányoknak a tárolókba való szállításához szükséges energia ára is. Hasonló a helyzet a szárítóüzemekben szárítandó többi termék esetében is. Tapasztalataink szerint a mezőgazdasági termelés volumenének növekedése teljes mértékben a termelési folyamatban felhasznált energia értékétől és a mezőgazdaság energiaellátottságától függ. A teljes mezőgazdasági termelési érték növekedésének és a mezőgazdaság növekvő energiafogyasztásának összevetéséből kitűnik,' hogy a teljes termelési érték 1 %-os növelését az energiafogyasztás 3,5 %-os növelésével kellett biztosítanunk. Ez az irányzat valószínűleg a-jövőben- is érvényesülni fog. A mezőgazdasági dolgozók igyekeznek olyan intézkedéseket tenni, hogy ezt az irányzatot a takarékos technológiai eljárások megválasztásából, valamint az üzemanyag- és energiafogyasztás optimalizálásából eredő lehetőségek keretein belül korlátozzák. Le kell győzni azt a nézetet, hogy az energia csupán segédanyag vagy segédeszköz, amely a dolgozók számának csökkentésére szolgál. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy Csehszlovákia energiaforrásainak korlátozott voltára való tekintettel a mezőgazdaság növekvő energiaszükségletét nem lesz módunkban biztosítani.

A mezőgazdasági termelés összpontosításának és szakosításénak fejlesztése a többi ágazathoz viszonyítva nagyobb energiafogyasztással járt és jár ma is. Erre vonatkozóan a természetből is okulhatunk. Hiszen a fotoszintézis útján nyert energia százszorosa annak az energiamennyiségnek, amely ugyanazon idő alatt a szilárd tüzelőanyagok égése útján az egész világon felszabadul. Ugyanakkor azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy a sugárzó energia fotoszintézis útján való hasznosításának évi átlagos koeficiense a 0,2 % körül mozog, és a mezőgazdasági növények legtevékenyebb időszakában sem haladja meg a 3—4 %-ot. Ebből következik, hogy a napenergia további hasznosítási lehetőségei mérhetetlenek. Figyelmünket az egyes gazdasági növények, azok termelési technológiájának, betakarításának, betakarítás utáni kezelésének és tárolásának energiaszükségletére kell összpontosítanunk. Erre kényszerít minket a mezőgazdasági-élelmiszeripari kopmlexum keretében felhasznált energia hatékonyságának a csökkenése Ts. A mezőgazdaságban a teljes mezőgazdasági termelési érték 1 tonna fajlagos tüzelőanyagra átszámított volumene 1960-tó( 1975-ig 47 000 koronáról 27 000 koronára csötekcnt. Ugyanazon idő alatt az 1 ha szántóföldre átszámított teljes mezőgazdasági termelési érték 49,8 %-kai, a beruházási építkezés 40 %-kal növekedett, miközben az 1 ha szántóföldre eső energiafogyasztás ennél 3—4-szerte gyorsabban növekedett. A mobil erőművi eszközök hajtóanyag-fogyasztása 1950- től 1975-ig az eredeti 14,5-szorosára növekedett. Az utóbbi időben rohamos fejlődésnek indult a mezőgazdasági szárítóipar, elsősorban a dobos rendszerű szárítóberendezések építése. Ezek kb. 88 %-a könnyű fűtőolajjal üzemel, amely népgazdaságunkban hiánycikknek számít. A folyékony tüzelőanyag fogyasztása főként 1970 és 1975 között növekedett rohamosan. Ebben az időszakban évente átlagban 133 %-kal emlekedett. Ez a növekedés a takarékossági intézkedések hatására a későbbi években lényegesen lelassult.

A villamos energiaszükséglet növekedése szükségessé tette a mezőgazdasági vállalatokat ellátó egész energiarendszer átépítését. Az elosztóhálózat alapvető átépítését 1960-ig befejeztük. A mezőgazdasági vállalatok évi elektromos energiafogyasztása 1950-től 1975-!g közel a húszszorosára, az állattenyésztési termelésé kb. a 17-szeresére növekedett. A termelés az alatt az idő alatt az 1,8-szeresére növekedett. A termeesŐ fajlagos szükséglet pedig a 9,5-szeresére emelkedett. A növénytermelés villamos energiaszükséglete ugyanazon időszak alatt az eredetinek közel 35-szöröse lett. A termelés ez alatt az idő alatt kb. megkétszereződött, az 1 tonna termelésre átszámított fajlagos szükséglet pedig a 16-szorosára növekedett. Jelenleg az évi elektromos energia'gyarupodás kb. 8,4 %-os. Az előirányzat szerint az állattenyésztési termelésben az elektromosenergia-szükséglet évente kb. 7,5 %-kal, a növénytermelésben pedig 11 %-kal fog növekedni. Az energiaszükséglet legnagyobb növekedése a termékek kezelése, feldolgozása és tárolása szakaszán várható. A veszteségek csökkentése és az összes betakarított termék kiváló minőségének megőrzése megkívánja az energiaigényes munkatechnológiáit fejlesztését. Olyan munkafolyamatok és eljárások válnak szükségessé, amelyek elsősorban az energiafogyasztás szempontjából optimálisak. A szántóföldi termelésben a nagy teljesítőképességű traktorok és magajáró gépi eszközök használatával nagyobb energetikai hatékonyságod érünk el. A szárítóiparban azzal számolunk, hogy a csökkentett energiafogyasztású szárítóüzemek jelentős energiamegtakarítást eredményeznek a szárított termékek azonos, vagy magasabb fokú minősége mellett. A takarmányszárításra, valamint az önötzővíz és a szociális célokra felhasznált víz előmelegítésére túlnyomórészt a napenergiát fogjuk felhasználni. Hasonlóképpen az állattenyésztési termelésben is napenergiával fogjuk melegíteni egyrészt a szociális célokra, másrészt az itatásra szolgáló vizet, a malacok fekvőhelyét, stb. Ezeket a berendezéseket többnyire villanyfűtéssel, esetleg az állatok testmelegének a felhasználásával fogjuk kombinálni. Ide tartozik a biogázak nyerése is. A mezőgazdaságban felhasználható nem hagyományos energiaforrást képez a tranzitó gázvezeték kompresszortelepe le. Ennek belsőégésű gázturbinái jelentős mennyiségű füstgázmeleget termelnek, amely kipufogógáz formájában a környező légtérbe jut. A hetedik ötéves tervidőszakban ezt az energiát növényházak, fóliaalagutak fűtésére, az öntözővíz előmelegítésére, valamint a szárítóüzemekben és tárolókban a légkondicionálás céljaira stb. javasoljuk felhasználni.

2. ENERGETIKA A MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEMI ХЕЯМЗДЙВ FELTÉTELEI KÖZÖTT

A világgazdaság tüzelőanyag- és energiahiányból eredő keikvezőtlen helyzete veszélyezteti a világ már amúgy is bizonytalan élelmiszertermelését. A mezőgazdasági termelés korszert! értelmezése azokból a tudományos felismerésekből Indul fcf, amelyek a termesztett növényekben és gazdasági állatokból lejátszódó élettani folyamatokat az energia nyerésének, átváfr