Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-08 / 45. szám

1980. november 8. .SZABAD FÖLDMŰVES, Kongresszus előtt Néhány napot töltöttem a Szovjet­unióban, de ennyi idő alatt is tapasz­talhattam a kommunisták, az egész szovjet társadalom készülődését az SZKP februári XXVI. kongresszusára. A figyelem középpontjában most ért­hetően a pártszervezetek beszámoló és választó gyűlései állnak. A gazdaság állandó fejlődése, a nép életszínvonalának emelését célzó nagyszabású intézkedések, igen ki­domborodnak, szembeállítva a nyu­gati világ válságtüneteivel. A fejlődés azt bizonyítja, az idő a szocializmus­nak dolgozik. A kommunistákat az foglalkoztatja, hogy a társadalom él­csapataként megteremtsék új hatal­mas változások feltételeit. A szovjet tájékoztatási eszközök rá­mutatnak, hogy a termelés hatékony­ságának fokozásában és a munka mi­nőségének javításában nem sikerült a tervben előirányzott ütemben előre­haladniuk. Most az évzáró gyűléseken feltárják az elmaradás objektív és szubjektív okait. Az objektív okok kö­zé tartozik az erősebben jelentkező munkaerőhiány, amire részben a má­sodik világháború következményei is hatnak, a mezőgazdaság elmaradása, amelyre a kedvezőtlen időjárási té­nyezők is hatottak, továbbá a fűtő­anyag- és nyersanyag-, valamint ener­gia-termelésre fordított összegek meg­növekedése, amit az okozott, hogy az új lelőhelyek egyre távolabb kerül­nek az iparközpontoktól. Kedvezőtlen hatása volt még a külkereskedelmi viszonyok rosszabbodásának is. A bírálat a szubjektív okokat vette célba. Például pazarlás okozta a fém­termelés nagy méretei ellenére is je­lentkező fémhiányt, egyes vállalatok még mindig rossz gépeket és beren­dezéseket gyártanak. Hiány van köny­­nyüipari cikkekben, főként divatcik­kekben. Az új ötéves tervidőszak 1981-től a gazdasági élet és a társadalmi viszo­nyok nagy változásainak konkrétabb terve lesz. Az 1977-ben elfogadott új szovjet alkotmány rögzítette az ál­lampolgároknak azt a jogát, hogy te­vékenyebben vegyenek részt az álla­mi és társadalmi ügyek intézésében, emelte a társadalmi szervezetek sze­repét, erősítette a népi ellenőrzést, a közvélemény szerepét, rögzítve a bí­rálat jogát lehetőséget adott a bírá­lók véleményének nagyobb érvénye­sülésére. Ezt követően jelent meg az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának kö­zös határozata a gazdasági mechaniz­mus tökéletesítéséről, jelenleg a nép­gazdaság irányításának minden új elemét rögzíti az ötéves terv. A vállalati mutatókban elsőrendű szerepet kap a hatékonyság és a munka minősége. A vállalatok na­gyobb önállósághoz jutnak, jobban érvényesíthetik az anyagi ösztönzést, s ebben csakúgy, mint az irányítás­ban, a szakszervezetek és a többi tár­sadalmi szervezet is nagyobb jogok­kal fognak rendelkezni. A gazdasági ösztönzők rendszere arra irányul, hogy valamennyi dolgozó érdekelt legyen a termelésben. Az egész nép támogatja a pártot távlati célja eléré­sében — a gazdasági élet és a de­mokrácia kölcsönhatásának fejleszté­sében. ILLÉS BERTALAN A nép vívmányait őrzik A napokban ünnepelték a román fegyveres erők napját annak emlé­kére, hogy Románia területén 1944. október 25-én szabadították fel az utolsó várost a fasiszta megszállók uralma alól. Ez az ünnep jelképe a román katonák, tiszthelyettesek és tisztek hősiességének, mellyel a má­sodik világháborúban szembefordul­tak a hitleristákkal, s egyben kifejezi a nép megbecsülését azok iránt, akik harci zászlók alatt szolgálják a ha­zát. A szovjet hadsereg mellett küzdő román csapatok nagy veszteségekét okoztak a fasisztáknak, akik ötezer halottat és 56 ezer jhadifoglyot hagy­tak hátra. A több mint 1400 km hösz­­szú frontszakaszon sikerült megtarta­niuk fontos erdélyi és bánáti straté­giai hídfőket, s így fedezniük a Déli- Kárpátokon ét vezető átkelőhelyeket, aminek a hadműveletek későbbi ki­bontakozása szempontjából nagy je­lentősége volt. A román katonák tovább folytatták a felszabadító hadműveleteket Ma­gyarország és Csehszlovákia terüle­tén. Több mint 170 ezer román ka­tona ontotta vérét, mintegy 3800 tele­pülést szabadítottak fel. A második világháború győzelmes befejezése után nagy minőségi válto­zások történtek a román hadsereg­ben. A Román Kommunista Pórt ka­tonapolitikájának érvényesítésében az antifasiszta felkelés harci hagyomá­nyaira támaszkodott, a szovjet hadse­reg és a többi testvéri hadsereg ta­pasztalataiból merített. A román nép gazdasági, tudomá­nyos, műszaki és kulturális sikerei, sokoldalú együttműködése a Szovjet­unióval, a többi szocialista országgal feltételeket teremtett a fegyveres erők fejlesztésére, a legkorszerűbb fegyverfajtákkal való felszerelésére. Fokozódott a szárazföldi erők, a légi­erő és a haditengerészet ütőereje. A hadsereg erejének alapvető poli­tikai tényezője az, hogy a kommu­nista párt irányítja, a pártszervek és szervezetek döntő szerepet játszanak a párt politikájának hadseregbeli megvalósításában, a kiképzési felada­tok teljesítésében. Az egyik fő feladat szakmailag jól felkészült, politikailag öntudatos hivatásos katonák nevelése. A román hadsereg tisztjeinek egyhar­­mada jelenleg fő- és szakiskolai vég­zettségű, egyharmada pedig tanfolya­mokon tökéletesítette tudását. Az ez­­redek és önálló zászlóaljak parancs­nokainak több mint ^0 százaléka ka­tonai főiskolából került ki. A tisztek­nek több mint 90 százaléka és a tiszthelyetteseknek több mint a fele párttag, s ennek döntő jelentősége van a párt vezető szerepének érvé­nyesülése szempontjából. A Kommu­nista Ifjúsági , Szövetség tagjai is nagy segítséget nyújtanak a katonák nevelésében. Szilárd fegyverbarátság fűz minket a román hadsereg katonáihoz. Állan­dóan mélyítik hadseregeink harci szövetségét, a szovjet hadsereg és a Varsói Szerződés többi tagállama hadseregeinek harcosaival együtt ké­szek védelmezni a szocializmus vív­mányait. „A Román Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek osztály- és párt­­összetétele új szocialista típusú had­seregként kvalifikálja ezeket az erő­ket — írta Jakubovszkij marsall a Fegyverbarátság című könyvében. A román katonák a szövetséges orszá­gok testvéri hadseregeinek harcosai­val együtt a dolgozók forradalmi vív­mányainak vártáján állnak .. JÄN MlCATEK CSENDÉLET A PIRAMISOK ÁRNYÉKÁBAN Foknzódik az Egyesült Államok kaiunai jelenléte Egyiptomban. Washing­ton egyik közel-keleti „csendőrállomásává“ akarja változtatni az EAK-ot. (Kukrinyikszi rajza) A múlt héten jelent meg a köz­­** lemény a KGST Végrehajtó Bi­zottságának október 23—25-i 97. ülé­séről. Az ülésen a tagállamok állandó képviselői, kormányelnök-helyettesek vettek részt. Az ülésen megvizsgálták, hogyan halad a KGST 34. ülésszakán elfoga­dott határozatok végrehajtása, a nem­zetközi termelési együttműködés és szakosodás fejlesztése, elmélyítése. Ojabb döntések születtek arról, hogy az érdekelt országok a sokoldalú együttműködés keretein belül egyez­tessék egymással iparágaik műszaki és közgazdasági fejlesztésére irányuló politikájukat. Az egyeztetés célja, hogy a kiemelt termelési ágakban szélesedjék a nemzetközi szakosodás és együttműködés, így a tagországok hatékonyan egyesíthessék erőfeszíté­seiket a hosszú távú együttműködési programokra. Az ülés megállapította, hogy fej­leszteni kell a tagállamok komplex együttműködését egy sor fontos gép, berendezés és más, magas műszaki színvonalat képviselő termék gyártá­sában, a gyártással összefüggő tudo­mányos kutatások és műszaki elő­munkálatok valamennyi szakaszában, NEMZETKÖZI Kihívás és cinizmus Az ENSZ-közgyűlés idei jubileumi 35. ülésszakán a küldöttek néhány perces felállással emlékeztek meg ar­ról az évfordulóról-, hogy 1945. októ­ber 24-én lépett hatályba a San Fran­­cisco-i értekezleten kimunkált alap­okmány. A világszervezet alapítói há­rom és fél évtizeddel ezelőtt olyan fennkölt alapelvek mellett tettek hi­tet, mint a népek barátsága, bizton­sága és együttműködése. Szóval új államközi kapcsolatok megteremtését tűzte zászlajára a világszervezet. Az ENSZ Chartájában az együttműködés elveinek részletezése mellett olyan kitétel is szerepel, hogy az ENSZ szervei tartózkodnak olyan kérdések­be való avatkozástól, amelyek vala­mennyi szuverén állam hatáskörében a bel ügyek közé tartoznak. Az ENSZ nemes küldetését három és fél évtizeden át a szocialista és a tőkés világ erőinek ádáz politikai küzdelme közepette teljesítette. Az idő a szocializmusnak dolgozott és dolgozik, a szocializmus erőinek ja­vára fordultak a viszonyok, de a múlt még érezteti hatását. Ezt bizo­nyítja az' a furcsa szavazás is, amely Fő irinv: gvártásszakosltás ős kooperáció beleértve a termelőkapacitások létre­hozásit és fejlesztését is. A KGST ágazati szervei és a meg­felelő nemzetközi gazdasági szerveze­tek javaslatokat készítenek elő a ter­melési folyamatokat irányító eszkö­zök, géprendszerek olyan új fajtáinak közös kidolgozására, közös gyártásuk megszervezésére, amelyek csökkentik a fizikai munka felhasználását. Ide tartoznak egyebek között a programvezérlésű automatikus mani­pulátorok (robotok), a nagy kapaci­tású bányafeltáró technika, fűtő­anyag- és energia-megtakarítást lehe­tővé tevő berendezések, nagy terme­lékenységű precíziós fémmegmunkáló és öntözőberendezések, általános gép­gyártási berendezések, és olyan gép­rendszerek, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar JEGYZETÜNK az évforduló idején zajlott le. Az im­perialista manipuláció hatására sike­rült leszavaztatni 16 szocialista or­szágnak azt a javaslatát, hogy zárják ki az ülésszakról a megdöntött Pol Pot-rendszer képviselőit és a forra­dalmi népi tanács küldötte képvisel­hesse a tényleges kambodzsai rend­szert. Azon már nem Is lepődünk meg, hogy a szocialista államok javaslatá­nak ellenzői között volt az Egyesült Államok és Kína mellett az egyiptomi és az izraeli kormány megbízottja is, az azonban vérlázító volt, hogy a népirtó tömeggyilkos rendszer egyko­ri külügyminisztere, a hírhedt leng Sary írta alá ünnepélyesen azokat az ENSZ-okmányokat, amelyek az embe­ri jogok tiszteletben tartására és ér­vényesítésére köteleznek mindenkit. A világ letkiismeretének cinikus ki­hívása. A világszervezet azzal sem tesz jó szolgálatot, hogy — a kam­bodzsai külügyminisztérium jogos til­takozása ellenére — jövőre nemzet­közi értekezletet kíván az ENSZ égi­sze alatt rendezni „a kambodzsai kérdés megoldásáról“. Ennek joga csakis a kambodzsai népet illeti meg, a forradalmi tömegek pedig már megoldották az ún. kambodzsai kér­dést. —in­na gy termelékenységű technológia al­kalmazásával történő komplex gépe­sítését. A végrehajtó bizottság megállapl-1 tóttá, hogy fokozni kell a gyártássza­­kosítás és kooperáció keretében ké­szült termékek egységesítésére és szabványosítására irányuló munkát. Elfogadásra került a KGST-tagorszá­­gok 1981 és 1985 közötti szabványo­sítási együttműködését előirányzó terv. A KGST 34. ülésszakán az anyagi erőforrásokkal való takarékoskodás­ban való együttműködés elmélyítésé­ről hozott határozattal összhangban a vb kijelölte a tagországok együtt­működésének fő irányait a következő területeken: a fűtőanyagok, nyers­anyagok és egyéb anyagok felhaszná­lása hatékonyságának növelése, a fű­tőanyag-, nyersanyag- és anyagfo­gyasztás szerkezetének tökéletesftése, a veszteségek csökkentése, a felhasz­nálásnál keletkezett melléktermékek szélesebb körű felhasználása, a ki­sebb anyagfelhasználást igénylő kon­strukciók alkalmazása a gépgyártás­ban és az építőiparban. A vb tájékoztatót hallgatott meg azokról a tárgyalásokról, amelyeket a KGST-titkárságnak és a KGST tag­országainak szakértőiből álló csoport az Európai Gazdasági Közösség szak­értőivel folytatott egyezménytervezet kidolgozása céljából. Megállapították, hogy a KGST építő javaslatai az Eu­rópai Gazdasági Közösség részéről nem találtak megfelelő visszhangra. A vb ülése megállapította, hogy a KGST továbbra is kész építő párbe­szédet folytatni az EGK-val olyan megállapodás kötésére, amely kedve­ző feltételeket teremt a szerződő fe­lek közötti kereskedelem, a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez, és előse­gíti az enyhülési politikát. A KGST ülésszakainak határpzatai­­val s a KGST alapokmányához'fűzött módosításokkal összhangban a végre­hajtó bizottság elfogadta a KGST bizottságainak állandó bizottságainak és más szerveinek tevékenységét sza­bályozó munkarendet. A vb ülése áttekintette a gazdasági és tudományos-műszaki együttműkö­dés néhány más kérdését is. Az ülés a baráti, elvtársi kölcsönös megértés szellemében zajlott le. ANGOLA ttT EVE A szocialista orientáció útján A ngola hallatára felidéződnek a ** múlt szörnyű képei: portugál gyarmati katonák, kalandvágytól űzött zsoldosok, akik a trópusi vidé­ken derékig levetkőzve, mutogatják áldozataik baltával levágott fejét, po­koli kánkánt járva rémtetteik színhe­lyén. Ez a kép a múlté, de figyelmez­tet. Figyelmeztet, mert a nemrégen megtartott portugáliai választásokon előretört a jobboldal,' mely már az elnöki szék megszerzését is célul tűz­te ki, s a szélsőséges erők támoga­tói jórészt azok közül kerülnek ki, akik az angolai nemzeti felszabadító harc győzelme után sietve az anya­országba emigráltak. Otthagyott va­gyonukat nyílván nem felejtették el, s ezért szeretnék, ha a múlt erői fe­lülkerekednének. forduljunk el a múlttól, lássuk r a mai Angolát. Ezt az 1 mil­lió 246 ezer 700 négyzetkilométer te­rületű, hat és fél millió lakosú, afri­kai országot, mely november 11-én ünnepli függetlenségének 5. évfordu­lóját. Röpke fél évtized. Más afrikai országok függetlenségüknek már húszéves évfordulóját ünnepelték. Angola életében azonban ez az öt év történelmi századokkal ért fel. 1589 óta volt portugál gyarmat, innen szállítottak rabszolgákat az ugyan­csak portugál fennhatóságú Brazíliá­ba. A nemzeti felszabadulás gondola­ta 1956-ban azonban itt is lángra lob­bant — megalakult az Angola Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) ne­vű szervezet, mely kiáltványában bő­re színétől, etnikai hovatartozásától és vallásától függetlenül egységre szólított fel minden haladó és sza­badságszerető angolait. 1961-ben a luandai börtön megrohanásával kez­detét vette a fegyveres nemzeti fel­szabadító harc, melynek rengeteg ál­dozata volt. A szocialista országok már akkor is e törekvések támogatói között voltak: adtak anyagi segítsé­get, nemzetközi fórumokon pedig le­leplezték a gyarmatosítók gazságait. A több mint negyven évig diktáto­­roskodó Salazar utódának, Caetanó­­nak rá kellett döbbennie, hogy a gyarmati háborút elvesztette. Még­sem akarta feladni pozícióit, még taktikai okokból sem, az 1974 áprilisi forradalomnak kellett őt elűznie az országból. Ez a nagy lelkesedés kö­zepette kibontakozott, de egyre bo­nyolultabb feltétélek között fejlődő forradalom jelentette Angola függet­lenségének is a bölcsőjét. Angola fejlődése több szempont­** bői érdekes. Először is a por­tugál katonák itt kezdtek megismer­kedni a marxista eszmékkel, amikor a trópusi esők sokszor hónapokig megbénították a gyarmati harcokat, s unalmukban a hazafiaktól hátraha­gyott politikai irodalommal kezdtek foglalkozni. Ez is kétségtelenül hoz­zájárult a forradalmasodáshoz. Má­sodszor a különféle irányzatú szerve­zetek laza tömörüléseként létrejött MPLA a fokozatos fejlődés útján po­litikai párttá, marxista-leninista ve­zető erővé, élcsapattá szerveződött át, mely reálisan vezeti az ország népét a szocialista orientáció útján, mely­nek állomása az új szocialista rend­szer lesz. Az 1977-ben I. kongresszusán párt­tá szerveződött MPLA — Munkapárt a gazdasági újjáépítés, a háború ütötte sebek behegesztése mellett pillanat­nyilag saját problémáival, fejlődési kérdésekkel van elfoglalva, öntisztu­lás folyamata zajlik le. Súlyos szemé­lyi veszteség is érte dr. Agostinho Ňeto párt- és köztársasági elnök el­halálozásával. Neto helyére most hű harcostársa, Jósé Eduardo dos Santos állt. Az első ötéves gazdaságfejlesz­tési terv kidolgozása, új népi köz­­igazgatás megteremtése, a korrupció elleni harc, az írástudatlanság elleni küzdelem gyors befejezése (1982-re megszűnik az analfabetizmus, mely a függetlenség kikiáltásakor, még 82 százalékos volt) — ezek a küzdelem fő szakaszai, melyekre a vezető erő figyelme irányul. Emellett Angola né­­pe állandóan a vártán áll. A dél« afrikai fajüldözők nemegyszer betör* tek az országba, de vesztesen kellett kivonulniuk, nem támaszkodhattak szeparatista védenceikre. Angola nem lebecsülendő problé­­mája a szakadár szervezetek ellen* forradalmivá süllyedt tevékenysége* Általában fő okként a múltból örö­költ tribalizmust, törzsi viszálykodást említhetjük, ezt hagyta az Imperializ­mus örökségül a legtöbb afrikai or­szágnak. Az NFLA és az UNITA fegy­veres szervezetek azonban nemcsak a központi kormányt adó törzsekkel vi­szályban levő törzsekre, például első­sorban a kétmilliós ombnndu törzsre támaszkodnak, hanem az Egyesült Ál­lamok, Kína és a dél-afrikai rendszer nagyon aktív segítségére, fegyverszál­lítmányaira is. Az angolai kormány­csapatok a szocialista világ testvéri anyagi támogatását igénybe véve mindmáig sikereket könyveltek el a frontokon, ám a szeparatizmus kér­désének politikai rendezése nyilván hosszadalmas, elhúzódó megoldás lesz. Uazánk a szakemberképzésben; bányagépek szállításával, tex­til- és egyéb könnyűipari létesítmé­nyek építésében segíti a testvéri An­golát, melynek megvannak a feltéte­lei arra, hogy élelmiszertermelésben önellátó legyen, bár egyelőre ez a legnagyobb problémája. Együttműkö­désünk az 1978-ban kötött gazdasági együttműködési szerződés értelmében bontakozik ki, s kölcsönös árucsere­forgalmunk tavaly már elérte a tíz­millió dollár értéket. Angola gazdasága a nehéz külső és belső körülmények közepette is ered­ményesen fejlődik. Jellegzetes adat: olajbányászata már elérte az évi tíz­millió tonna, gyémántkitermelése pe­dig az évi másfél millió karát telje­sítményt. A kulcsfontosságú gazdasá­gi létesítmények állami kezelésben vannak, a mezőgazdaságban 120 szö­vetkezet és 580 egyesülés egyengeti az új útját. A felvetődő problémákra az MPLA — Munkapárt decemberi rendkívüli kongresszusa nyilván megoldást talál. LÖRINCZ LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents