Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-08 / 45. szám
1980. november 8. .SZABAD FÖLDMŰVES, Kongresszus előtt Néhány napot töltöttem a Szovjetunióban, de ennyi idő alatt is tapasztalhattam a kommunisták, az egész szovjet társadalom készülődését az SZKP februári XXVI. kongresszusára. A figyelem középpontjában most érthetően a pártszervezetek beszámoló és választó gyűlései állnak. A gazdaság állandó fejlődése, a nép életszínvonalának emelését célzó nagyszabású intézkedések, igen kidomborodnak, szembeállítva a nyugati világ válságtüneteivel. A fejlődés azt bizonyítja, az idő a szocializmusnak dolgozik. A kommunistákat az foglalkoztatja, hogy a társadalom élcsapataként megteremtsék új hatalmas változások feltételeit. A szovjet tájékoztatási eszközök rámutatnak, hogy a termelés hatékonyságának fokozásában és a munka minőségének javításában nem sikerült a tervben előirányzott ütemben előrehaladniuk. Most az évzáró gyűléseken feltárják az elmaradás objektív és szubjektív okait. Az objektív okok közé tartozik az erősebben jelentkező munkaerőhiány, amire részben a második világháború következményei is hatnak, a mezőgazdaság elmaradása, amelyre a kedvezőtlen időjárási tényezők is hatottak, továbbá a fűtőanyag- és nyersanyag-, valamint energia-termelésre fordított összegek megnövekedése, amit az okozott, hogy az új lelőhelyek egyre távolabb kerülnek az iparközpontoktól. Kedvezőtlen hatása volt még a külkereskedelmi viszonyok rosszabbodásának is. A bírálat a szubjektív okokat vette célba. Például pazarlás okozta a fémtermelés nagy méretei ellenére is jelentkező fémhiányt, egyes vállalatok még mindig rossz gépeket és berendezéseket gyártanak. Hiány van könynyüipari cikkekben, főként divatcikkekben. Az új ötéves tervidőszak 1981-től a gazdasági élet és a társadalmi viszonyok nagy változásainak konkrétabb terve lesz. Az 1977-ben elfogadott új szovjet alkotmány rögzítette az állampolgároknak azt a jogát, hogy tevékenyebben vegyenek részt az állami és társadalmi ügyek intézésében, emelte a társadalmi szervezetek szerepét, erősítette a népi ellenőrzést, a közvélemény szerepét, rögzítve a bírálat jogát lehetőséget adott a bírálók véleményének nagyobb érvényesülésére. Ezt követően jelent meg az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának közös határozata a gazdasági mechanizmus tökéletesítéséről, jelenleg a népgazdaság irányításának minden új elemét rögzíti az ötéves terv. A vállalati mutatókban elsőrendű szerepet kap a hatékonyság és a munka minősége. A vállalatok nagyobb önállósághoz jutnak, jobban érvényesíthetik az anyagi ösztönzést, s ebben csakúgy, mint az irányításban, a szakszervezetek és a többi társadalmi szervezet is nagyobb jogokkal fognak rendelkezni. A gazdasági ösztönzők rendszere arra irányul, hogy valamennyi dolgozó érdekelt legyen a termelésben. Az egész nép támogatja a pártot távlati célja elérésében — a gazdasági élet és a demokrácia kölcsönhatásának fejlesztésében. ILLÉS BERTALAN A nép vívmányait őrzik A napokban ünnepelték a román fegyveres erők napját annak emlékére, hogy Románia területén 1944. október 25-én szabadították fel az utolsó várost a fasiszta megszállók uralma alól. Ez az ünnep jelképe a román katonák, tiszthelyettesek és tisztek hősiességének, mellyel a második világháborúban szembefordultak a hitleristákkal, s egyben kifejezi a nép megbecsülését azok iránt, akik harci zászlók alatt szolgálják a hazát. A szovjet hadsereg mellett küzdő román csapatok nagy veszteségekét okoztak a fasisztáknak, akik ötezer halottat és 56 ezer jhadifoglyot hagytak hátra. A több mint 1400 km höszszú frontszakaszon sikerült megtartaniuk fontos erdélyi és bánáti stratégiai hídfőket, s így fedezniük a Déli- Kárpátokon ét vezető átkelőhelyeket, aminek a hadműveletek későbbi kibontakozása szempontjából nagy jelentősége volt. A román katonák tovább folytatták a felszabadító hadműveleteket Magyarország és Csehszlovákia területén. Több mint 170 ezer román katona ontotta vérét, mintegy 3800 települést szabadítottak fel. A második világháború győzelmes befejezése után nagy minőségi változások történtek a román hadseregben. A Román Kommunista Pórt katonapolitikájának érvényesítésében az antifasiszta felkelés harci hagyományaira támaszkodott, a szovjet hadsereg és a többi testvéri hadsereg tapasztalataiból merített. A román nép gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális sikerei, sokoldalú együttműködése a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal feltételeket teremtett a fegyveres erők fejlesztésére, a legkorszerűbb fegyverfajtákkal való felszerelésére. Fokozódott a szárazföldi erők, a légierő és a haditengerészet ütőereje. A hadsereg erejének alapvető politikai tényezője az, hogy a kommunista párt irányítja, a pártszervek és szervezetek döntő szerepet játszanak a párt politikájának hadseregbeli megvalósításában, a kiképzési feladatok teljesítésében. Az egyik fő feladat szakmailag jól felkészült, politikailag öntudatos hivatásos katonák nevelése. A román hadsereg tisztjeinek egyharmada jelenleg fő- és szakiskolai végzettségű, egyharmada pedig tanfolyamokon tökéletesítette tudását. Az ezredek és önálló zászlóaljak parancsnokainak több mint ^0 százaléka katonai főiskolából került ki. A tiszteknek több mint 90 százaléka és a tiszthelyetteseknek több mint a fele párttag, s ennek döntő jelentősége van a párt vezető szerepének érvényesülése szempontjából. A Kommunista Ifjúsági , Szövetség tagjai is nagy segítséget nyújtanak a katonák nevelésében. Szilárd fegyverbarátság fűz minket a román hadsereg katonáihoz. Állandóan mélyítik hadseregeink harci szövetségét, a szovjet hadsereg és a Varsói Szerződés többi tagállama hadseregeinek harcosaival együtt készek védelmezni a szocializmus vívmányait. „A Román Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek osztály- és pártösszetétele új szocialista típusú hadseregként kvalifikálja ezeket az erőket — írta Jakubovszkij marsall a Fegyverbarátság című könyvében. A román katonák a szövetséges országok testvéri hadseregeinek harcosaival együtt a dolgozók forradalmi vívmányainak vártáján állnak .. JÄN MlCATEK CSENDÉLET A PIRAMISOK ÁRNYÉKÁBAN Foknzódik az Egyesült Államok kaiunai jelenléte Egyiptomban. Washington egyik közel-keleti „csendőrállomásává“ akarja változtatni az EAK-ot. (Kukrinyikszi rajza) A múlt héten jelent meg a köz** lemény a KGST Végrehajtó Bizottságának október 23—25-i 97. üléséről. Az ülésen a tagállamok állandó képviselői, kormányelnök-helyettesek vettek részt. Az ülésen megvizsgálták, hogyan halad a KGST 34. ülésszakán elfogadott határozatok végrehajtása, a nemzetközi termelési együttműködés és szakosodás fejlesztése, elmélyítése. Ojabb döntések születtek arról, hogy az érdekelt országok a sokoldalú együttműködés keretein belül egyeztessék egymással iparágaik műszaki és közgazdasági fejlesztésére irányuló politikájukat. Az egyeztetés célja, hogy a kiemelt termelési ágakban szélesedjék a nemzetközi szakosodás és együttműködés, így a tagországok hatékonyan egyesíthessék erőfeszítéseiket a hosszú távú együttműködési programokra. Az ülés megállapította, hogy fejleszteni kell a tagállamok komplex együttműködését egy sor fontos gép, berendezés és más, magas műszaki színvonalat képviselő termék gyártásában, a gyártással összefüggő tudományos kutatások és műszaki előmunkálatok valamennyi szakaszában, NEMZETKÖZI Kihívás és cinizmus Az ENSZ-közgyűlés idei jubileumi 35. ülésszakán a küldöttek néhány perces felállással emlékeztek meg arról az évfordulóról-, hogy 1945. október 24-én lépett hatályba a San Francisco-i értekezleten kimunkált alapokmány. A világszervezet alapítói három és fél évtizeddel ezelőtt olyan fennkölt alapelvek mellett tettek hitet, mint a népek barátsága, biztonsága és együttműködése. Szóval új államközi kapcsolatok megteremtését tűzte zászlajára a világszervezet. Az ENSZ Chartájában az együttműködés elveinek részletezése mellett olyan kitétel is szerepel, hogy az ENSZ szervei tartózkodnak olyan kérdésekbe való avatkozástól, amelyek valamennyi szuverén állam hatáskörében a bel ügyek közé tartoznak. Az ENSZ nemes küldetését három és fél évtizeden át a szocialista és a tőkés világ erőinek ádáz politikai küzdelme közepette teljesítette. Az idő a szocializmusnak dolgozott és dolgozik, a szocializmus erőinek javára fordultak a viszonyok, de a múlt még érezteti hatását. Ezt bizonyítja az' a furcsa szavazás is, amely Fő irinv: gvártásszakosltás ős kooperáció beleértve a termelőkapacitások létrehozásit és fejlesztését is. A KGST ágazati szervei és a megfelelő nemzetközi gazdasági szervezetek javaslatokat készítenek elő a termelési folyamatokat irányító eszközök, géprendszerek olyan új fajtáinak közös kidolgozására, közös gyártásuk megszervezésére, amelyek csökkentik a fizikai munka felhasználását. Ide tartoznak egyebek között a programvezérlésű automatikus manipulátorok (robotok), a nagy kapacitású bányafeltáró technika, fűtőanyag- és energia-megtakarítást lehetővé tevő berendezések, nagy termelékenységű precíziós fémmegmunkáló és öntözőberendezések, általános gépgyártási berendezések, és olyan géprendszerek, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar JEGYZETÜNK az évforduló idején zajlott le. Az imperialista manipuláció hatására sikerült leszavaztatni 16 szocialista országnak azt a javaslatát, hogy zárják ki az ülésszakról a megdöntött Pol Pot-rendszer képviselőit és a forradalmi népi tanács küldötte képviselhesse a tényleges kambodzsai rendszert. Azon már nem Is lepődünk meg, hogy a szocialista államok javaslatának ellenzői között volt az Egyesült Államok és Kína mellett az egyiptomi és az izraeli kormány megbízottja is, az azonban vérlázító volt, hogy a népirtó tömeggyilkos rendszer egykori külügyminisztere, a hírhedt leng Sary írta alá ünnepélyesen azokat az ENSZ-okmányokat, amelyek az emberi jogok tiszteletben tartására és érvényesítésére köteleznek mindenkit. A világ letkiismeretének cinikus kihívása. A világszervezet azzal sem tesz jó szolgálatot, hogy — a kambodzsai külügyminisztérium jogos tiltakozása ellenére — jövőre nemzetközi értekezletet kíván az ENSZ égisze alatt rendezni „a kambodzsai kérdés megoldásáról“. Ennek joga csakis a kambodzsai népet illeti meg, a forradalmi tömegek pedig már megoldották az ún. kambodzsai kérdést. —inna gy termelékenységű technológia alkalmazásával történő komplex gépesítését. A végrehajtó bizottság megállapl-1 tóttá, hogy fokozni kell a gyártásszakosítás és kooperáció keretében készült termékek egységesítésére és szabványosítására irányuló munkát. Elfogadásra került a KGST-tagországok 1981 és 1985 közötti szabványosítási együttműködését előirányzó terv. A KGST 34. ülésszakán az anyagi erőforrásokkal való takarékoskodásban való együttműködés elmélyítéséről hozott határozattal összhangban a vb kijelölte a tagországok együttműködésének fő irányait a következő területeken: a fűtőanyagok, nyersanyagok és egyéb anyagok felhasználása hatékonyságának növelése, a fűtőanyag-, nyersanyag- és anyagfogyasztás szerkezetének tökéletesftése, a veszteségek csökkentése, a felhasználásnál keletkezett melléktermékek szélesebb körű felhasználása, a kisebb anyagfelhasználást igénylő konstrukciók alkalmazása a gépgyártásban és az építőiparban. A vb tájékoztatót hallgatott meg azokról a tárgyalásokról, amelyeket a KGST-titkárságnak és a KGST tagországainak szakértőiből álló csoport az Európai Gazdasági Közösség szakértőivel folytatott egyezménytervezet kidolgozása céljából. Megállapították, hogy a KGST építő javaslatai az Európai Gazdasági Közösség részéről nem találtak megfelelő visszhangra. A vb ülése megállapította, hogy a KGST továbbra is kész építő párbeszédet folytatni az EGK-val olyan megállapodás kötésére, amely kedvező feltételeket teremt a szerződő felek közötti kereskedelem, a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez, és elősegíti az enyhülési politikát. A KGST ülésszakainak határpzataival s a KGST alapokmányához'fűzött módosításokkal összhangban a végrehajtó bizottság elfogadta a KGST bizottságainak állandó bizottságainak és más szerveinek tevékenységét szabályozó munkarendet. A vb ülése áttekintette a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés néhány más kérdését is. Az ülés a baráti, elvtársi kölcsönös megértés szellemében zajlott le. ANGOLA ttT EVE A szocialista orientáció útján A ngola hallatára felidéződnek a ** múlt szörnyű képei: portugál gyarmati katonák, kalandvágytól űzött zsoldosok, akik a trópusi vidéken derékig levetkőzve, mutogatják áldozataik baltával levágott fejét, pokoli kánkánt járva rémtetteik színhelyén. Ez a kép a múlté, de figyelmeztet. Figyelmeztet, mert a nemrégen megtartott portugáliai választásokon előretört a jobboldal,' mely már az elnöki szék megszerzését is célul tűzte ki, s a szélsőséges erők támogatói jórészt azok közül kerülnek ki, akik az angolai nemzeti felszabadító harc győzelme után sietve az anyaországba emigráltak. Otthagyott vagyonukat nyílván nem felejtették el, s ezért szeretnék, ha a múlt erői felülkerekednének. forduljunk el a múlttól, lássuk r a mai Angolát. Ezt az 1 millió 246 ezer 700 négyzetkilométer területű, hat és fél millió lakosú, afrikai országot, mely november 11-én ünnepli függetlenségének 5. évfordulóját. Röpke fél évtized. Más afrikai országok függetlenségüknek már húszéves évfordulóját ünnepelték. Angola életében azonban ez az öt év történelmi századokkal ért fel. 1589 óta volt portugál gyarmat, innen szállítottak rabszolgákat az ugyancsak portugál fennhatóságú Brazíliába. A nemzeti felszabadulás gondolata 1956-ban azonban itt is lángra lobbant — megalakult az Angola Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) nevű szervezet, mely kiáltványában bőre színétől, etnikai hovatartozásától és vallásától függetlenül egységre szólított fel minden haladó és szabadságszerető angolait. 1961-ben a luandai börtön megrohanásával kezdetét vette a fegyveres nemzeti felszabadító harc, melynek rengeteg áldozata volt. A szocialista országok már akkor is e törekvések támogatói között voltak: adtak anyagi segítséget, nemzetközi fórumokon pedig leleplezték a gyarmatosítók gazságait. A több mint negyven évig diktátoroskodó Salazar utódának, Caetanónak rá kellett döbbennie, hogy a gyarmati háborút elvesztette. Mégsem akarta feladni pozícióit, még taktikai okokból sem, az 1974 áprilisi forradalomnak kellett őt elűznie az országból. Ez a nagy lelkesedés közepette kibontakozott, de egyre bonyolultabb feltétélek között fejlődő forradalom jelentette Angola függetlenségének is a bölcsőjét. Angola fejlődése több szempont** bői érdekes. Először is a portugál katonák itt kezdtek megismerkedni a marxista eszmékkel, amikor a trópusi esők sokszor hónapokig megbénították a gyarmati harcokat, s unalmukban a hazafiaktól hátrahagyott politikai irodalommal kezdtek foglalkozni. Ez is kétségtelenül hozzájárult a forradalmasodáshoz. Másodszor a különféle irányzatú szervezetek laza tömörüléseként létrejött MPLA a fokozatos fejlődés útján politikai párttá, marxista-leninista vezető erővé, élcsapattá szerveződött át, mely reálisan vezeti az ország népét a szocialista orientáció útján, melynek állomása az új szocialista rendszer lesz. Az 1977-ben I. kongresszusán párttá szerveződött MPLA — Munkapárt a gazdasági újjáépítés, a háború ütötte sebek behegesztése mellett pillanatnyilag saját problémáival, fejlődési kérdésekkel van elfoglalva, öntisztulás folyamata zajlik le. Súlyos személyi veszteség is érte dr. Agostinho Ňeto párt- és köztársasági elnök elhalálozásával. Neto helyére most hű harcostársa, Jósé Eduardo dos Santos állt. Az első ötéves gazdaságfejlesztési terv kidolgozása, új népi közigazgatás megteremtése, a korrupció elleni harc, az írástudatlanság elleni küzdelem gyors befejezése (1982-re megszűnik az analfabetizmus, mely a függetlenség kikiáltásakor, még 82 százalékos volt) — ezek a küzdelem fő szakaszai, melyekre a vezető erő figyelme irányul. Emellett Angola népe állandóan a vártán áll. A dél« afrikai fajüldözők nemegyszer betör* tek az országba, de vesztesen kellett kivonulniuk, nem támaszkodhattak szeparatista védenceikre. Angola nem lebecsülendő problémája a szakadár szervezetek ellen* forradalmivá süllyedt tevékenysége* Általában fő okként a múltból örökölt tribalizmust, törzsi viszálykodást említhetjük, ezt hagyta az Imperializmus örökségül a legtöbb afrikai országnak. Az NFLA és az UNITA fegyveres szervezetek azonban nemcsak a központi kormányt adó törzsekkel viszályban levő törzsekre, például elsősorban a kétmilliós ombnndu törzsre támaszkodnak, hanem az Egyesült Államok, Kína és a dél-afrikai rendszer nagyon aktív segítségére, fegyverszállítmányaira is. Az angolai kormánycsapatok a szocialista világ testvéri anyagi támogatását igénybe véve mindmáig sikereket könyveltek el a frontokon, ám a szeparatizmus kérdésének politikai rendezése nyilván hosszadalmas, elhúzódó megoldás lesz. Uazánk a szakemberképzésben; bányagépek szállításával, textil- és egyéb könnyűipari létesítmények építésében segíti a testvéri Angolát, melynek megvannak a feltételei arra, hogy élelmiszertermelésben önellátó legyen, bár egyelőre ez a legnagyobb problémája. Együttműködésünk az 1978-ban kötött gazdasági együttműködési szerződés értelmében bontakozik ki, s kölcsönös árucsereforgalmunk tavaly már elérte a tízmillió dollár értéket. Angola gazdasága a nehéz külső és belső körülmények közepette is eredményesen fejlődik. Jellegzetes adat: olajbányászata már elérte az évi tízmillió tonna, gyémántkitermelése pedig az évi másfél millió karát teljesítményt. A kulcsfontosságú gazdasági létesítmények állami kezelésben vannak, a mezőgazdaságban 120 szövetkezet és 580 egyesülés egyengeti az új útját. A felvetődő problémákra az MPLA — Munkapárt decemberi rendkívüli kongresszusa nyilván megoldást talál. LÖRINCZ LÄSZLÖ
