Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-01 / 44. szám

a SZABAD FÖLDMŰVES 1980. november 1. Ketten ücsörögnek a dunaszerdahe­­lyi (Dunajská Streda] új vasútállomás várótermének egyik padján. A resz­kető kezű vágott virágot babusgat; a pirospozsgás arcú jóval egészsége­sebbnek látszik. A gyöngébb erőnlétil Indítja a szót: •— Semmit sem változtál, András. Meggyógyult-e a jeleséged? ... Hogy vannak a gyerekeid? Látod, én már csak így, magányosan, egyedül... A Rózái tavasszal hagyott itt... i— A jeleségem? — sóhajtott na­gyot amaz. — Már egy éve meghalt. Azóta felém se néz se a lányom, se a fiam. Az utcán, ha elvétve talál­kozunk, hát köszönnek, mint más ide­gen, aztán mennek a dolgukra. Egy faluban élünk. Mégis egyedül. Csak tudnám, miért nem szeretnek? ... Ne érts félre: jól bírom még magam, dol­gozok, megkeresem a mindennapra valót. Nem pénzt várok én tőlük, ha­nem egy kis szeretetet, megbecsülést. Meg néhanapján legalább elhozhatnák az unokákat. De egyik sem jön ... Nem tudom, miért... A reszketős értetlenül ingatja a fe­jét, kérdően néz a másikra, amaz hát folytatja: — Fölneveltem őket. Igaz, szigorú voltam hozzájuk. Azt akartam, hogy rendes emberek legyenek. Most aztán felém se néznek. Még az anyjuk élt, jöttek többször is. Csakis őt szerették. Pedig nem érdemelte meg, kelekótya fehérnép volt, meg kell hagyni. Ha­mar kifolyt kezéből a pénz. Ha tőle tanulták volna, miként kell a garast megfogni, nem vitték volna semmi­re ... A jó erőnlétű csak mondta, mondta a magáét. Arról beszélt, hogy a pénz miatt sokszor támadt közöttük per­patvar. — Mindig voltak az én asszonyom­nak holmi érvei: erre meg arra kell a pénz. Holott megvettem én nekik mindent, ami szükséges volt. Csakhát nem szórtam a pénzt fölösleges dol­gokra. Türelmes ember volt az öreg, ez tűnt ki a beszélgetésből. Meg az is, hogy egyszer aztán elszakadt a türe­lem fonala, amikor viszaszájalt. Meg­ütötte. Igaz, hamar meg is bánta. — Mindent elherdált volna — do­hogott tovább az öreg —, ha nem állok keményen a sarkamra... — A gyerekekre pocsékolta, semmit sem sajnált tőlük. Tudod, még a napi to­jáshozamot is számon kellett tarta­nom a z utóbbi években. Emlékszem: a csitri lánynak új csizmát vett. A to­jás árából... Lakkcsizmát. Hát minek egy 19 éves lánynak lakkcsizma?... En jót akartam, még a keménységem­mel is. De azért nem kellett volna ellenem uszítani a gyerekeket. Az őszhajú, reszketökezű felrezzent. Elrestellte magát, hogy kicsit elszu­nyókált. Tudta is ő, hogy miről be­szélt a másik. Csak bólogatott szapo­rán. A pirosarcúnak tetszett a „meg­értő; bólogatás, s nekitüzesedve foly­tatta: — Aztán a' fiú megnősült, a leány férjhezment. Egyik sem akart velünk maradni. Pedig elfértek volna. Gon­doltam magamban: hát csak menje­tek, legalább a magatokét prédáljá­­tok el! Mi történt ezután? Az asszo­nyom annyira megcsöndesedett, hogy már-már furcsának tűnt. A boltba is én mentem. Mondtam is neki, leg­alább írja föl, hogy mi kell a kony­hára, a háztartáshoz. Talán tudta is, hogy lyukas a tenyere ... nem tudja tartani a pénzt. A tojást is én adtam el, meg a rántanivaló csirkéket. Azon a nyáro n vettem neki egy festett kö­tényt, ne mondja, hogy zsugori va­gyok. —1 Es örült-e a köténynek a nejed? — Nem örült a ... képzeld! Nyolc­száz koronát kért tőlem. Ilyesmire sosem mert azelőtt vetemedni. Aztán végül kibökte: megszületett az első unokánk, annak akar venni ezt-azt. Megrökönyödtem. Hiszen én még azt sem tudtam, hogy a lányom váran­dós ... 800 korona sok pénz, nem azért, mintha a bankba nem volna hússzor annyi. Aztán a kérdezöskö­­désemre kitálalt: gyerekágyat szeret­ne venni, matraccal, meg kocsiba való takarót. Merthogy a lányom anyósa meg babakocsit veit nekik. Nem akar ő sem lemaradni a nász­asszony mögött. — Mit szóltál erre? — Mit? Mit,..? Azt, hogy van azoknak elegendő pénzük. Most már csak álljanak meg a maguk lábán! Hát képzeld, erre az én csöndes fele­ségem zsugorinak titulált, hisztériá­­zott. Otthagytam, hadd mérgelődje ki magát. Másnap nem kelt föl az asszonya. A pirosarcú hiába nógatta, mondván keljen föl, várja a kert, kapálni kell. Azt mondta: beteg. A lánya beszállít­tatta a városi kórházba. — Amikor először voltam a kórház­ban az asszonynál, úgy hat hetire a beszállítás után, hát kicsit meglepőd­tem. Alig hallatta már a szavát... Ha tudtam volna, hogy ilyen nagy beteg, talán a'800 koronát is meg­(Mai látogatás A nyári vakáció után az óvodákban is pezseg az élet. Am, nem minde­nütt. Az iskoláskor előtti foglalko­zást, az óvónénik munkáját sok eset­ben a nagymamák hátráltatják. Ugyanis több óvónéni panaszkodott, hogy a gyermekek nem járnak rend­szeresen óvodába. Személyes látoga­tások alkalmával kiderült ennek az oka. A késésnek vagy a hiányzásnak az a magyarázata, hogy egyszerűen a nagymamák sajnálják felköltení kis unokájukat, később pedig restellik őket óvodába vinni. Azt tartják, hogy arra az egy-két órára már nem érde­mes a gyermek kedvét elvenni. Ez a helytelen nézet azokban a községek; ben uralkodik, ahol az óvodai tanítás reggel héttől déli tizenkettőig tart. Márpedig a Kassa-vidékt járás ki­sebb községeiben csak félnapos óvo.da működik, s ezt tizenöt-tizenhét gyer­mek látogatja. Ugyanis a járási ísko­­laügyi szakosztály a kis községek óvodáiban nem alkalmaztat két mun­kaerőt, ezért az iskoláskor előtti gyermekekkel csak délelőttönként foglalkozik egy pedagógus. Holott — még nem is olyan régen — legalább a nyári idényben, április elsejétől ok­tóber végéig működött az úgynevezett reszkíroztam volna. Nekem nem mondta, mi kínozza ... Az öreg arról is említést tett, hogy a kórházban találkozott a fiával, akt az orvossal beszélt, és valamit a zse­bébe csúsztatott. — No, ez is az anyjára ütött. Pénz­zel tömi az orvost, a tékozló... — fakadt ki a zsugori. A fiú arról győzködte az* apját, ígérje meg anyjának, hogy megveszi a gyerekágyat a kisunokának. Mert­hogy folyton a kiságyat emlegeti. — Bementem az ágya mellé. Ott ült a lányom is, mondom neki, ha olyan nagyon akarja, hát itt a pénz a gyerekágyra. Vegyen olyant, ami­lyen a legjobban tetszik neki. És le­tettem a pénzt a szekrénykére, a lá­nyom elé. Az meg fölugrott, eszelősen kirohant a kórteremből, a pénzt is otthagyta.... A folyosóra léptem, mi­után megbizonyosodtam róla, hogy az asszonyom meghalt. ... A fiam, meg a lányom a temetésen sem álltak mellém. Hát érted te ezt? Miért nem szeretnek engem ...? — fordult a reszketőkezű felé kérdően. Az meg nem szólt egy árva szót sem a má­siknak. — Az anyjukat bezzeg szerették — dohogott a pirosarcú. — Most, halála után is elhalmozzák a sírját friss vi­rággal. Bár szerintem kár eltékozolnl virágra a megkuporgatott pénzt, ami­kor a virág úgyis elhervad... — A mondat pár pillanatig a levegőben lógott. Mintha az öreg valami felál­dozást várt volna. A reszketőkezű fel­állt a pádról, fölvette maga mellől a virágcsokrot s így szólt: — Hát akkor én megyek. A sze­gény Rózái itt van eltemetve a közel­ben, mindig meglátogatom, ha erre járok. — És kisimította a virágot taka­ró selyempapír gyűrődéseit. — Azért nem otthon temettettem el, mert itt a temetőgondnok mindig rendbeteszi a sírt. Akkor is, ha már nem lesz jár­­tányi erőm. Öllé Ferenc „mezőgazdasági óvoda“, ahol a gyer­mekek egésznapos ellátásban része­sültek. Ezek megszűntével hátrányba kerültek a kis községek gyermekei, mert a délutáni foglalkozás hiányzik a gyermekeknek, szülőknek egyaránt. Éppen ezért szeretném felhívni a szülők, nagyszülők figyelmét arra, hogy a félnapos óvodába se sajnálják elküldeni gyermekeiket, mert fél nap alatt is sok mindent megtanulhatnak. Helytelenül cselekszenek azok a szülők, akik rendszertelenségre szok­tatják csemetéiket. Az így nevelt gyermek nem tanul pontosságot, ki­alakulhat benne a nemtörődömségi hajlam. De megérzik a mulasztást a hat évesek is, az első osztályban. Ma már tulajdonképpen az óvodában el­kezdődik a halmazelméleti oktatás, s bizony a tanítóknak is sokkal köny­­nyebb az olyan tanulókkal foglalkoz­ni, akik már az óvodában megszok­ták a közösségi életet. Tehát azok a szülők, nagyszülők, akik ennek a kö­telességnek nem tesznek eleget, tu­lajdonképpen gyermekeiket fosztják meg a közösségi élet szépségeitől, a gyermekkor ezer apró élményétől, a népdal, vers, mondóka, mese begya­korlásától, ami a gyermek szókincsét gyarapítja, gazdagítja. Arra kérjük a tehát a nagyszülőket, egy kis kényelem miatt ne fosszák meg unokáikat a sok szép óvodai él­ménytől. Farkas Rózsa я* bű Xén-, iMli ŽWŽ A legjobbak A közelmúltban nagy eseményre került sor a tornaijai (Šafárikovo) Ifjú Természettudósok Házában. U- gyanis tíz határőrnek (Ľubo Strýcek, Mirko Dobiáš, Števko Kolozsi, Rákosi Zoltán, Zuzka Krsáôková, Erika Rá­­cová, Terka Gregorová, Pelle Tibor, Juhász László, Szabó Tibor) Dušan Peňkava főhadnagy, valamint Ján Ko­­lesár elvtárs, a járási pionírotthon képviselője átnyújtotta az „Ifjú határ­őrök“ ezüstérmét. Most a tornaljaia­­kat illette meg a határőrséget jelké­pező zöld érem az ezüst oroszlánnal, akik versenyeznek a „Példás határ­menti város“ cím megszerzéséért. A kitüntetés átadása csak egy bizo­nyos része volt a találkozásnak, a­­mely szívélyes beszélgetés közepette zajlott. Az ifjú határőrök régebbi eseményeket, emlékeket elevenítettek fel. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban százhuszonnyolc fiatal ha­tárőr tevékenykedik. A határőrségek parancsnokai Štefan Kašík őrnagy, Vincent Mátrahegyi alhadnagy, Daniel Gergeli hadnagy elvtársak, és a min­denhol jelenlevő Dušan Peňkava fő­hadnagy, akik felelősségteljes és igé­nyes munkájuk mellett a fiatalokat hazaszeretetre nevelik. A fiatal ha­tárőröknek az a céljuk, hogy már gyermekkorban is hasznos polgárai legyenek társadalmunknak. A száz­­huszonnyolc pionír-határőr nemcsak az iskolában és a pionírszervezetben, de közép-szlovákiai viszonylatban is rangos helyezést ért el. Ezenkívül az országos versenyeken is sikeresen szerepeltek. Egyébként a járás tíz községe kö­zül, melyek a „Példás határmenti község“ cím megszerzéséért verse­nyeznek, már mindegyik megszerezte az elismerő oklevelet és a legjobb­­úton haladnak a „Példás határmenti község“ cím megszerzésében. A ver­senyben mindannyian jók, hisz jó határőrnek lenni annyit jelent, mint jó tanulónak, pionírnak. >—nt— Találós kérdések • Mellém szegődik, de meg nem szólít, mi az? (jféánjy) ©• Sosem hazudik, mégis becsap, mi az? (шршл) Щ Ketten vannak, eggyé lesznek, ketten egyet kettészelnek, mi az? (OIIO) • Minden percben egy, minden pillanatban egy, ezer évben egy sem, mi az? (Dieq-d v) Megüli a por a fákat, " kondor hajat, szempíllákat, m megüli a pocsolyákat, D leveleket, levélszárat. g Piszkos az ég, piszokszürke; sa lomha ezüstpók bemássza. ю Roggyan 16 és ember lába. Й Hálót dob a nap fejünkre. x Vénasszonyok, vénemberek szőlőtőkéket tojóznak, venyigék fogják a földet göcsörtösen. Meglapulnak, így készül az ihaj-csuhajl Még kihúzzák eddig-addig. Pókhálós és poros a haj, fakó őszből tarba hajlik. Most, amikor a szokatlanul hűvös nyár után a korai fűtés megkezdése kerül szóba egy vele egyenlő értékű szempontról nem szabad megfeled­kezni, mégpedig a takarékosságról. Takarékoskodni kell az energiával, a fűtőanyaggal, a meleggel. Igaz, mindenki szereti a friss, tiszta, üdes levegőt. Amikor csak teheti szellőztet: délelőtt, délután, néha még éjjel is. A szellőztetés elengedhetet­len szükséglet, hiszen az elhasznált, áporodott levegő kellemetlen közérze­tet, fejfájást, szédülést, fáradságot, rosszullétet idézhet elő. Ellenben nem mindegy, hogyan szellőztetünk! A szellőztetés attól függ, mekkora a helyiség, milyen tág a légjáratot biztosító nyitott felület, az ablak, vagy a szellőző nyílás, hogy a szellőzés egyirányú, vagy kétoldalt — egymással szemben kitárt, tehát légijárat, huzat — módján cserélődik-e ki a levegő. A huzat természetesen haszno­sabb, gyorsabb. Ha a helyiség légköbtartalma tíz perc alatt tökéletesen ki­cserélődik, akkor a falak és a bútorok nem hűlnek le. Ez azért fontos, mert a szoba melegét nem a levegő,. hanem a falak és a bútorok hőmér­séklete biztosítja, amit a sugárzás törvénye szerint adnak át a környezet­nek, így a kicserélődő levegőnek is. Tehát szellőztessünk rendszeresen, de okosan, úgy, hogy a szellőzés következtében ne hűljön ki a lakás. Dr. BUGA LÁSZLÓ A beteg gyermek és a család A betegség nagy gond a családban, különösen, ha elkényeztetett gyermek a beteg. Nagy probléma, hogyan tart­suk ágyban a nyűgös és nyugtalan beteget. Szinte állandóan őrködni kell felette, játszani, mesét mondani, kü­lönböző játékokat kieszelni. Azonban arra is rá lehet őket szoktatni, hogy egyedül játsszanak. A gyermek beteg­sége fölötti ijedelmünket sosem mu­tassuk ki előttük. Ne kérdezgessük minden pillanatban, hogy kíván-e va­lamit? A lázasan fekvő gyermek ál­talában nem kíván semmit, és az ag­godalmát túlzásba vivő szülő felesle­ges zaklatásaival csak fárasztja a be­teget. Még akkor is mosolyognunk kell, ha úgy érezzük, hogy a fájda­lomtól megszakad a szivünk. Nagy probléma a gyógyszer beadá­sa. Hiba, ha kéréssel vagy könyörgés­sel akarjuk rávenni a gyermeket, hogy az orvosságot bevegye. Legjobb, ha felnőtt módjára beszélünk vele, és szép szóval megmagyarázzuk, ha lenyeli az orvosságot, meggyógyul, és mehet ismét játszani. Ne csapjuk be a gyermeket, ne mondjuk, hogy ez az utolsó kanál gyógyszer, amelyet be kell vennie, azt se ígérjük, hogy a gyógyszer édes, vagy jóízű, mikor az keserű. Ha az orvos injekciót ad, legjobb, ha a szülő addig kimegy a szobából. Tapasztalati tény, hogy a fogorvos is könnyebben boldogul a gyermekkel, ha a szülő nincs jelen a foghúzásnál vagy kezelésénél. Ajánlatos a gyermek önérzetére hatni, testvére vagy barátja jelenlé­tében. Biztosan bevált tanácsot valójában egy szülőnek sem lehet adni. Minden gyermek külön egyéniség, mindegyik­kel a maga nyelvén kell beszélni. Okos szülő a betegség tartama alatt úgy bánik a gyermekével, mintha egészséges volna. Természetesen a betegnek lehetnek apró kívánságai, amiket teljesíteni kell, de a betegség nem ok arra, hogy a nevelés mene­tét megváltoztassuk, és az addig el­ért eredményeket néhány hét alatt romba döntsük. Még valamit a játékokról. Fertőző betegségben szenvedő gyermek játé­kait a kis beteg gyógyulása után fer­tőtleníteni kell, mert a kórokozók sokszor évekig is tovább élnek, és újabb megbetegedés okozhatnak. Leg­jobb a gyermek játékait, a fertőző betegség lezajlása után elégetni. (-) iEHCSZTREJTVŽHV VÍZSZINTES: 1. Dohányzó eszköz. 4. Az idézet első része. 9. Szerb né­pi tánc. 10. Nem valódi. 11. Mese­film. 12. Trombi­tahang. 13. Paripa. 15. Elvisel. 18. Vegyjele Sn. 19. Fohász. 21. Tánc­­mulatság. 23. Szám­név. 24. Finom húsféleség. 25. Kor­szak. 26. Elme. 28. Szóvégződés. 30. Knock out. 32. Fordítva becézett nagyszülő. 34. Fedd. 35. Mátka. 36. Tör­ténete. 37. Omla­­dék. 38. Csacsibe­széd. 40. Női hang­nem. 42. Izomsza­lag. 43. Mezőgaz­dasági szerszám. 45. Ilyen vadász is van. 47. Nemzet­közi segélykérő jel. 48. Fortély. 49. Na­gyon öreg. 50. Nö­vényi ital. 52. Nagy­község Budapest mellett. 54. Időmeg­határozás. 59. Női becenév. 61. Virsli­vel eszik. 64. Nem halt meg. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet máso­dik része. 2. Jókai is az volt. 3. Olasz folyó. 4. Folyó Erdélyben. 5. Lakoma. 6. Ózonban van. 7. Latin „és“. 8. For­dítva érzékszerv. 14. Római kétezer. 16. Az idézet harmadik része. 17. Morze-jel. 19. A beszéd Jolly Jockera. 20. Ékezettel ütőkártya. 21. A lég­nyomás egysége. 22. A felsőfok jele. 27. Nátriumklorid. 29. Névelő. 31. Időmérő. 32. A halotti beszéd ismert szava. 33. Azon a helyen. 34. Király franciául. 39. A csehszlovák repülő­gépek jelzése. 41. Véredény. 43. Nap­szak. 44. Baszk terror szervezet. 45. Rendben van angolul. 46. Duhaj. 51. Mutatőszó. 53. Sír. 55. Régi római kö­szöntés. 56. Férfinév. 57. Ausztráliát futómadár. 58. Nem fölé. 60. Papír­mérték. 61. A Balaton is az. 62. For­dítva akadémiai titulus röv. 63. Rang­jelző. 64. Napszak. Beküldendő a vízszintes 1., a füg­gőleges 1. és 16. számú sorok meg­fejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 41. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Ne halogas­suk az őszi mélyszántást, szántsunk éjjel-nappal“ Könyvnyertesek: Kovács Géza, Fé­der (Peder), Gyurkovics Erika, Ková­csi (Kováčovce), Pathó Ilona, Pár­kány (Štúrovo). Szellőztetjük vagy hutjiik a falakat?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents