Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-01 / 44. szám
> Tapasztalataim az alma tárolásában Télen nincsen piac, a boltokban meg aránylag kevés és drága az alma. Ezért már évek óta otthon tárolom a család szükségletét kielégítő gyümölcsmennyiséget. Többléle módszert is kipróbáltam. A házgyári lakásokban — a pincében is — elég meleg van, ezért a néhány lyukkal ellátott, műanyag tasakokban való tárolással nem sikerült huzamosabb időn át megőrizni a gyümölcs frissességét és jó egészségi állapotát. Gondoltam egyet s az erkélyen elhelyezett deszkaládában tettem el télire az almát. A ládát kívülről húsz milliméter vastag polisztirol-lapokkal borítottam, belül pedig csaknem ugyanolyan vastagon körülraktam újságpapírba csavartam, és szódén gyümölcsöt külön-külön újságpapírba csavartam, és szorosan egymás mellé raktam a ládában. Egy sor alma után vékony újságréteg következett, majd ismét alma. Legfelülre ismét újságpapír került, körülbelül ötven milliméter vastagságban, majd polisztirol, és legvégül fóliatakaró. így egészen március elejéig sikerült eltartanom a gyümölcsöt. A következő évben kicsit hidegebb volt a január, s bizony a nyolcadik emeleti erkélyen is megcsípte a fagy a ládában tárolt almát. Amikor elkészültem a garázs zsal, úgy határoztam, hogy ott fogom — hasonló módszerrel >— tárolni a gyümölcsöt. Az autóval mindig előremenetben parkolok be a garázsba, hogy a káros kipufogógázok kintrekedjenek, s odabent nem járatom a motort. Persze a felhevült motor és a tartály is elpárologtat némi benzingőzt, ezért a ládát műanyag fóliával letakarom. Két éven át tároltam fgy az almát, s az eredménnyel elégedett vagyok. Az idén még májusban is volt saját almám. A Starking és a Starkrimson szép és egészséges volt, viszont a Golden delicious kissé megfonnyadt, beráncosodott, de a zamatát megőrizte, és ha fagyasztás előtt egy-két órára vízbe tettük, az üdeségét is visszanyerte. Az idén megint így tettem el télre az almát, persze a tavalyi helyett friss újságpapír felhasználásával. Aki kísérletet akar tenin ezzel a módszerrel, nagyon ügyeljen arra, hogy csakis óvatosan szüretelt, teljesen egészséges gyümölcsöt rakjon a ládába, mert a tárolt alma egészségi állapotának rendszeres ellenőrzésére nincsen mód. Ha néhány alma mégis megromlik, az még nem baj, hiszen a darabonkénti csomagolással nemcsak a nedvesség párolgását csökkentjük, hanem gátat vetünk a tárolóházi betegségek terjedésének is. (kádek) ■ugielőbb fejezzük be a tyúkólak szigetelését. A falazott létesítményekre helyezzük fel az üveges ablakszárnyakat, a deszkaépítményeket kívülről vonjuk be kátrány papírral. Ez a legmegfelelőbb, mert jól szigetel és megakadályozza a pára lecsapódását. Az állatok a nap nagyobb részét a szálláson töltik, ezért kiadósabban kell almozni. A nappalok mesterséges meghosszabbításának hívei ügyeljenek arra, hogy kora reg gél és késő délután kellő időben bekapcsolják a világítást. Most már szemes takarmányt is kell adni a tyúkoknak. Sőtl Ha hidegebbre fordul az idő, az esti etetéskor kevés kukoricát is ajánlatos adni. Szerintem az jár el helyesen, aki reggel nedvesített darát, délben konyhai hulladékot, este pedig szemest ad a tyúkoknak. A fogyasztási tojás termelésére beállított állományt fehérjében gazdag takarmányokkal etessük. Sok fehérje van pl. a hüvelyesekben jborsó, bükköny). Az itató edényeket védett helyen kell elhelyezni, nehogy túlságosan lehűljön vagy eljegesedjen a víz. Legjobb, ha két vagy három óránként megitatjuk az állatokat, azután eltávolítjuk az hatókat. A libák és kacsák nem igényesek a meleg szállásra, viszont az alomnak mindig száraznak kell lennie, és az álatszállás nem lehet huzatos. Nappal konyhai hulladékokat, este szemeseket adagolunk. fúsátlajl^mUfi A galambok számára szintén száraz, huzatmentes szállást" kell biztosítani, s kedvezőtlen időjárás esetén csak délben vagy délután szabad kiengedni a madarakat. A napi adug fő összetevője az árpa, amin kívül még búzát és kukoricát is kell adagolni. Rendszeresen ellenőrizzük a madarak egészségi állapotát. A betegségek megelőzése céljából hetente egyszer Cholesol-tablettát ajánlatos adni a napi ivóvízbe. Egy liter vízben 3—4 tablettát kell felöl' dani. A nyúltenyésztésben már kezdetét vette a téli takarmányozási módszer. A napi adag alapját a jó minőségű széna adja. Kiegészítésül naponta egyszer abrakot (árpa, zab) is adagolunk. Ha takarmányrépát is etetünk, akkor elég naponta A védett helyen — régi istállóban, pajtában — elhelyezett ketrecekben télen és nyáron is jól érzik magukat a nyíllak. Felvételünk Szűcs László vajkai (Vojka nad Dunajom) kisállattenyésztőnél készült Fotó: .—bor egyszer itatni, mégpedig az abrak elfogyasztása után. Ha lédús takarmányt nem adagolunk, akkor legalább két ízben kell vizet adni a nyíltaknak. A növendékek már befejezték a vedlést, levágásra alkalmasak. A nyert gereznát acélos drótfeszítőre húzva, szellős helyen szárítsuk, mert csak így értékes. A nagy hidegek beálltával a ketrectömböket vigyük istállóba vagy takarjuk le, és kiadósabban almozzunk. Ha az időjárás engedi, még legeltessük a juhokat és a kecskéket, vagy legalább kaszáljunk nekik valamilyen zöldet. Persze számolni kell azzali hogy a legelőn felvett takarmány már nem teljes értékű, tehát kiegészítésre szorul. Éjszakára minőségi szénát kell tenni az álatok elé. Különösen a vemhes állatok takarmányozására kell nagy gondot fordítani, mivel a vemh,esség előrehaladása növeli az állatoknak a külső behatásokkal szembeni érzékenységét. Úvatosan járjunk el a körömápoláskor is, nehogy vetélést idézzünk elő. Az ausztráliai papagájok jól tűrik a hideget, tehát fűtetlen helyiségben is teleltethetők, arra azonban ügyelni kell, hogy az Hatókban ne fagyjon meg a víz. Más egzotikus madarakat fűtött helyiségben kell teleltetni, ahol az állandó hőmérséklet legalább 12—15 C-fok. A napi adag alapján a kölesfélék adják, kiegészítésül reszelt sárgarépát, almát, és hetente egyszer kemény, főtt tojást adjunk. A szabadban tartott díszfácánok és díszkacsák elsősorban szemest (főleg apró szemű kukoricát) kapjanak, hogy a tes- Xüket védő zsírréteg mielőbb kialakuljon. A kanáritenyésztők a hímeket fűtött, a tojókat viszont fütetlen helyiségben teleltessék, és a tenyésztői körökben általánosan használt magkeverékkel etessék. Továbbra is figyelemmer kell kísérni a kis énekeseket, és a rosszul, hamisan éneklő madarakat el kell távolítani az „énekiskolából“. Balázs Ferenc A hiszékenység ára Tavaly kevés szilva termett, az idén viszont sok. Az gondot okozott, ez meg bosszúságot. Legalábbis a termelőknek. Gútán (Kolárovo) és környékén a kertekben roskadoztak a termés súlya alatt a szilvafák. Az előrelátók ügyesen alátámogatták az ágakat, de az érés idején uralkodó szél így is sok fában kárt tett, fgy azután, mihelyt kezdetét vette a felvásárlás, sokan szüretelni kezdtek. Elsősorban a letört ágak termését igyekeztek mielőbb értékesíteni. Ekkortájt jelent meg egy írás a napilapokban, hogy a felvásárlás folyamatos lesz, a termelők ne kapkodjanak, csak a piacérett gyümölcsöt szüreteljék. Azt ígérték a cikkben, hogy a felvásárlási ár is változatlan marad, mert elhatározták: minden felkínált mennyiséget átvesznek. Volt, aki hitt az ígéretnek, volt aki nem. Az utóbbiak egyre erőltették az értékesítést, s úgy alakult, hogy nekik lett igazuk. A felvásárlás csakhamar akadozni kezdett, s bár az ár nem változott, a termelő mégis ráfizetett, mert hiába volt szép a gyümölcs, egyszerűen nem vették át az első minőségi osztálynak megfelelő áron. Én nem kapkodtam, bíztam az ígéretben. Amikor beérett a szilva, megkérdeztem a felvásárlót, átveszi-e. Hozhatja, mondta ő, majd gyorsan hozzátette, hogy csak a harmadik minőségi osztályban veheti át — kilóját korona ötvenért —, mert a gyümölcs már túlérett. ]ó szakember lehet, ha ezt telefonon keresztül meg tudja ítélni! Gondolom, nem fontos hangsúlyozni, hogy az efféle felvásárlási gyakorlat kuránt sem bizalomgerjesztő. Inkább rontja, mintsem növeli a termelőkedvet. Sokan mondogatták, hogy ha az ígéret csak ennyit ér, akkor inkább kifőzetik a szilvát, jómagam is azon a véleményen vagyok, hogy nem méltányos dolog így elbánni a termelőkkel. Lehet, hogy így akarnak leszoktatni bennünket a hiszékenységről? Plavec P. V\\\\V\\\4\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\V\\\\V\V.\\\4Wk\N -- v \ ЧЧЧ\ЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧХХЧ.'Ч'ЧХ\.>Х>Х'\Х\\Х»ХЧХЧЛЛ>ЛЛ>^ЛЛХ\ЛЛХ*АХЧ>»ХЧ>Х\.>Х\Х»Х^ 1 A színvonalas kiállításokon sok-sok látnivaló akad, és persze beszélgetésre, tapasztalatcserére is alkalom kínálkozik Fotó: —bor Dunaszerdahelyen /Dunajská Streda), a Csallóköz Gyümölcse ’80 járási gyümölcs-, zöldség- és virágkiállításon találkoztunk. Ráérősen álldogált a polcok előtt, minden kiállított terméket alaposan szemügyre vett, minden nevet elolvasott, néha megcsóválta a fejét, máskor meg csak bólintott, hogy ez már igen. — Tetszik a kiállítás? — kérdeztem tőle, miközben magam is elmerültem a szemet-lelket gyönyörködtető Slarkrimsonok, Golden deliciousok és egyéb almafajták szemlélésében. — Nagyon szép itt minden — mondta, de pillantásra sem méltatott. — Szép? Inkább gyönyörű. Kár, hogy mi elpuskáztuk a lehetőséget Pedig az idén már a mi termékeink is itt lehettek volna. — Közbejött valami? — Sajnos, szétesett a szervezetünk! Azaz, hogy tulajdonképpen meg sem alakult. Kicsit bonyolult. — Bonyolult? Ugyan már — mondta, s végre nekem is szentelt egy futó pillantást. — Szervezkedni kezdtünk a faluban, de nem tudtuk, hogyan is kezdjük a dolgot. Szóltunk a járásiaknak, küldjenek ki valakit, segítsen talpra bennünket. Iván elvtársat küldték: szépen és jól beszélt, tetszett az embereknek. Még vegyszeres növényvédelemmel kapcsolatos, ismeretterjesztő nyomtatványokat is hozott, aminek kimondottan örültünk. A nemzeti bizottság támogatta a kezdeményezést. Az első összejövetelen huszonnégyen vettünk részt. Több meg nem is nagyon volt, mert a kutya se nézett felénk. Így aztán ... Nagyon restellem! — Miért? — Mert engem választottak meg elnöknek — mondta, aztán hirtelen szembefordult velem. — De mi a jó fenének traktátom én itt magát? — Talán azért, mert jólesik, hogy valaki meghallgatja. — Maga néző, vagy kiállító? Megmondtam. Erre ő is kezet nyújtott: — Csölle Ferenc vagyok — mormolta —, Sárosfáról. Kis ideig hallgatott, azután csak elóhuzakodott a kérdéssel: '•— Megírja? í— Talán. i— Kinek, minek lesz az jó? i— Hm. Gondolom, elsősorban maguknak. Hátha felébrednek végre. — Eddig sem aludtunk. — Csak éppen arra vártak, hogy valaki megalakítsa maguk helyett a szervezetet. Amelyik még nem létezik, de elnöke már van. — Tehetek én arról, hogy Iván 'elvtárs nem tájékoztatta a járási bizottságot a megtartott alakuló gyűlésről? — Három év alatt már maga is szólhatott volna, s akkor most a sárosfaiak is bemutathatták volna a termékeiket. Meg a szerződéses árutermelésben is előbbre lennének. Most megint elkéstek, hiszen már kezdetét vette a szerződéskötés. — Tudom, éppen azért vagyok itt. Szeretnék végre zöldágra vergődni a járásiakkal: vagy elismerik, a szervezetet, vagy tartunk még egy alapitó gyűlést. Mert már ötven jelentkező is lenne a faluban. — Hát, akkor sok szerencsét t Egy év múlva, remélem, ismét találkozunk ezen a bemutatón. — Annak én örülnék a legjobban — mondta, s miközben kezet nyújtott, halkan hozzátette: — Ha megírja, hát azt se felejtse ki belőle, hogy megígértem, kiköszörülöm a csorbát! Tessék, én teljesítettem a kérését. Most magán, illetve magukon, sárosfaiakon a sor! (dek) felébrednek végre? Halasszuk inkább tavaszra! A szerződéses árutermeléssel foglalkozó, a konyhakertet intenzíven kihasználó kertészkedők gyakran panaszkodnak, hogy a gondos munka ellenére kudarcot vallottak egyik vagy másik zöldségféle termesztésével, mert az elhatalmasodott betegségek, az elszaporodott kártevők beleszóltak az eredmény végső alakulásába. Ennek legtöbb esetben az az oka, hogy a kertésztársak lebecsülik a rendszeres talajfertőtlenítés jelentőségét, a tervszerű növényváltás szükségszerűségét. A mi* nap szem- és fültanúja voltam egy beszélgetésnek, amikor a szövetkezet szakembere azonnali talajfertőtlenítésre ösztönözte a tanácsot kérő kertészkedőt. Az bólogatott, végül mégis inkább a kiadós istállótrágyázás mellett döntött, nem a mésztnitrogénes műtrágyázás és talajfertőtlenltés mellett. Merthogy, akkor most ősszel nem ültetheti be salátával a kertet! Inkább vállalja a kockázatot, semhogy lemondjon a kétes haszonról. Az őszi terménybetakarítás utáni legfontosabb tennivalóink egyike — a talajlakó kártevők elleni védekezés. Most — számos hazai és külföldi szakember egybehangzó véleményére alapozva — mégis azt tanácsoljuk a kertészkedőknek, halaszszák inkább tavaszra a talaj* fertőtlenítést. Miért? Azért, mert a kedvezőtlen időjárás hatására a talaj a szokásosnál korábban lehűlt, s idő előtt kezdetét vette a talajlakó kártevők mélyebb rétegekbe történő vándorlása. Hiába keríte* nőnk tehát sort a fertőtlenítésre, a kártevők már nem érintkeznének a mérgezett talajréteggel, a kijuttatott szerek hatóanyaga pedig tavasszal elveszítené a hatását. A drótférgekkel és pattanóbogarakkal fertőzött kertekben mellőzzük az istállőtrágya, főleg a sertéstrágya felhasználását, ássunk bo mésznitrogént, és jövőre — február végén, március elején — kerítsünk sort a talaj vegyszeres fertőtlenítésére. jkr)
