Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-01 / 44. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. november í. Az iratcsomő fedelére — melyet kezemben tartottam — fekete betűkkel írták: Az 1980-as évben megtörtént munkabalesetek jegyzőkönyve. Az érsekűjvári (Nové Zámky) Járási Mezőgazdasági Igazgatóságon minden szövetkezet számára kiállítottak egy dossziét. Ezekben a következő bejegyzésekre bukkantam: ♦ Szabó Lajos a köbölkúti (Gbelce) szövetkezet fejője -március 21-éri három órakor kezdte el a délutáni műszakot. A fejés alkalmával kollégája, Aganec elvtárs csörömpölésre figyelt fel, majd elborzadva tapasztalta: Szabó Lajos összetaposva feküdt egy tehén lábai mellett. Kórházba szállítása után megállapították, hogy a férfi mellkas- és agysérülést szenvedett. Az orvosok önfeláldozó munkája ellenére a paciens másnap meghalt. További feljegyzések: A dolgozó munkavédelmi oktatása 1980 február negyedikén megtörtént, a vállalat semmilyen kihágást nem követett el. A nyitrán végzett boncoláskor az orvosszakértők megállapították: a szerencsétlenül járt fejő vérében 1,83 promil alkoholt találtak... ф A Szőgyéni (Svodín) Efsz 24 éves dolgozója, Vígh Gyula július .. ... , .. 18-án a köbölkúti állomáson - va- Védőszemüveg nélkül esztergálni tilos! ha maga az elnök legalább közepes szinten nem ismeri a biztonsági előírásokat ... — Ön szerint az emberek, a „sorkatonák“ mennyire ismerik a biztonsági előírásokat? — Meg vagyok győződve arról, hogy jól ismerik. A mi erőfeszítéseink mellett, még a feladataikat gyöngébben végző munkavédelmi előadók is — ha már más miatt nem, a megtörtént balesetek kellemetlenségei végett — rendszeresen megtartják a témával kapcsolatos iskolázásokat. Az emberek tehát jól tájékozottak ezen a területen, mivel az előadások mellett gyakorlati tapasztalataik is rávezetik őket arra, hol is áll fenn balesetveszély. Ennek ellenére mégis mi az oka annak, hogy nem csökken a munkabalesetek száma? — Anélkül, hogy saját hibáinkat, a gazdaság vezetőinek több esetbeni rossz hozzáállását figyelmen kívül hagynánk, ez főleg a hanyagságnak tudható be. Mondanék néhány példát: Ki hiszi el azt, hogy egy eszteregagép mellé állított — rendszerint több éves gyakorlattal rendelkező — szakembernek nincs tudomása arról, hogy munkája közben védőszemüveget kell használnia. Igenis tudja, de nem használja. Vagy egy másik példa: Még a fiatalabb szerelők is jól tudják, hogy a csoportos gépjavítás közepette „kegyetlenül“ figyelni kell, mert könnyen ott maradhat az ujja valamelyiknek a vasalkatrészek között. Ennek ellenére mégis sok, helyen figyelmetlenül végzik munkájukat. Persze az említett megállapítás vonatkozik a védősisakot nem használó hegesztőkre, biztonsági öv nélkül dolgozó villanyszerelőkre stb. Természetesen itt nemcsak a dolgozók követik el a hibát, hanem közvetlen feletteseik is, akik figyelmeztetés helyett inkább szemet hunynak. XXX A körülírt „velős“ zárszó helyett, mondjuk ki egyszerűen: Közösen kell harcolnunk a munkabalesetek ellen. Már csak azért is, mert bárki is szenved balesetet, az egész társadalmunk károsodik, tehát mindannyiunk roszszul jár. KALITA GÄBOR gonkirakásra várakozva — elhagyta munkahelyét. Később — ismeretlen okok miatt — felmászott egy vagon tetejére, ahol, hozzáérve egy magasfeszültségű vezetékhez, erős áramütés érte. A súlyos balesetet szenvedett dolgozót harmadfokú égési sebekkel szállították kórházba... ф Buják Pavel szemébe egy Horal gép javítása közben — éles forgácsdarab vágódott, aminek következtében a sérült elvesztette félszeme világát. ф Az 1941-es születésű Jankulár József fejő, a tehén bekötése alkalmával, komoly mellkassérülést szenvedett. ^ Ján KopáCnak a komjáti (Kom- Jatice) szövetkezet gépjavítójának —\ egy kipufogócső javítása közben — egy izzó fémdarab vágódott a szemébe. Saemsérülést szenvedett... ф Szabó József villanyszerelő — mellőzve a munkavédelmi előírásokat — lezuhant egy villanyoszlopról. Zúzódásos sérüléssel szállították kórházba. XXX fin azt hiszem, hogy a fenti sorok olvastán még a jobb idegzetű ember sem igen kívánja, hogy tovább folytassuk a példák „pergetését“. Nem kívánja, mert már ez a néhány találomra kiböngészett adat is — vádol ... ahelyett azonban, hogy a tanulságlevonások felé gördítenénk a téma kerekét — az esetek magukért beszélnek — kérjük ki inkább Ľudovít Ďurannak, a jmi munkavédelmi előadójának véleményét: Hogyan vélekedik az 1980-as év eddig történt baleseteiről s azok kimeneteléről? t — Egy biztos: a munkavédelmi előadó igazán csak akkor lehetne elégedett, ha végképp, vagy csak nagyon korlátozott számú, könnyű kimenetelű baleset történne. Minket, mint szakembereket, vagy ha úgy tetszik embereket, az bánt leginkább, hogy a munkavédelmi oktatások szigorításával, számának emelésével — tetemes anyagi és erkölcsi ráfordítással — sem javul a helyzet olyan mértékben, mint ahogyan ezt elvárnánk. Ennek ilusztrálására a következő számadatot említeném: 1979-ben 7034 nap „betegszabadságot“ merítettek ki a rászoruló dolgozóink, melyhez nem szükséges sem papír, sem ceruza — hogy rájöjjünk: Ez tetemes népgazdasági kárt jelent. Az 1980-as év első félévében száz dolgozó közül 37,7 alkalmazottat ért kisebb-nagyobb munkabaleset, vagy más okok miatt szorult kezelésre. A jmi üzemeiben történt egy baleset, vagy betegség alkalmával átlagban tizenkilenc napi gyógykezelésre szorul a sérült vagy a beteg. Az első félévben összesen százegy olyan baleset történt, melyekre a vállalatok negyvenegyezer korona kártérítési díjat fizettek ki. Összehasonlítva 1980 első félévi eredményeit a múltévi kimutatásokkal: 1980-ban sajnos, 777 esettel több a megbetegedések, negyvenhét esettel pedig a balesetek száma. Melyik szövetkezetben a legmagasabb a munkaképtelenség miatt kihagyott munkanapok százalékaránya? — Erre szintén konkrét adataink vannak: Az említett arány a legmagasabb az AGROSTAV üzemegységeinél, valamint a szímői (Zemné), a szálkái ^Salka) és a köbölkút! szövetkezetben. — Nem egyszer érte vád a szövetkezeteket azért, mert sok helyen a munkavédelmi előadók posztjára olyan emberek kerülnek, akik más pozíciókban sem álltak hivatásuk magaslatán. Ezen a területen, milyen a jelenlegi helyzet? — Hát igen, a kérdés még ma is aktuális, persze jelenleg már a káderkérdései jól állunk a járásban. Ott ahol ezen a területen problémák mutatkoztak, személycserét eszközöltünk, nagyon sok fiatal, jól képzett szakembert iktattunk be ebbe a munkakörbe. De ennek ellenére nem egy paradox eset történik. Megemlítek egy viccnek is rossz esetet: Évekkel ezelőtt, a Szabad Földműves hasábjain közösen bíráltunk — érvekkel alátámasztva, jogosan — egy szövetkezetét, ahol valymi keveset törődtek a munkavédelmi és a tűzvédelmi előírások betartásával. Hát ennek a szövetkezetnek az elnöke, 1978-ban nem jutott át a gazdaságok vezetősége számára szervezett tanfolyam vizsgáin. Egyszóval „megbukott“, s nem jelent meg a javító vizsgákon sem. Ügy érzem, jogosan említettem ezt a példát, mert hogyan is ellenőrizhet egy vezető, hogyan is lehet rend az említett vonalon egy szövetkezetben, ötvenkilenc éves, huszon^ hét éve a rozsnyói állami gazdaság gépjavítója, „a szocialista munka úttörője“ érdemrend tulajdonosa. A gyermek- és ifjúkor élményeinek meghatározó szerepe van egy egész életre. Milyenek voltak ezek az évek? — A gyermekkorom? Mindig kevés volt a kenyér. Négyen voltunk testvérek. Édesanyám a parasztgazdákhoz járt napszámba. Apám beteges volt. Gyakran jártam fáért az erdőre, mert akkor nagyon kevés volt a pénz. Amikor felcseperedtem, a falusi majorból lófogattal hordtam a tejet a városba. Később a berzétei (Brzotín) szeszgyárba kerültem egy gé„A szocialista munka úttörőié" pész mellé 'kisegítőnek, majd a rozsnyói fűrész- és villanytelepen dolgoztam. Ekkor kötöttem életreszóló barátságot a gépekkel. Nyolc osztályt végeztem el. Negyvennégyben rukkoltam be katonának. Tulajdonképpen ott szereztem szakképzettséget, tapasztalatot. Amikor leszereltem, nyolc évet — negyvenhéttől ötvennégyig — az akkor megalakuló traktorállomáson töltöttem el. Mire emlékszik vissza, milyen volt az indulás? — Nehéz, de az akkori viszonyok között nagy és jelentős esemény. Három Skodával kezdtük, Szlovákiában mi indultunk először az ilyen típusú traktorokkal. Rendelkeztünk még pár „Olivér“ és „Ford“ típusú amerikai ekével, néhány boronával és permetezővel. Negyvenkilencben már hazai „Beker“ ekékkel szántottunk. Később forgalomba jöttek a Zetor 25-ös, és a Super 35-ösök. Mi dolgoztunk vele, mi is javítottuk a gépeket. Úgy vigyáztunk rájuk, mint a két szemünkre. Sok ötlet kellett a munkához. Amikor kimentünk a falukra, a parasztok csodálni jártak a masinákat. Eljöttek megnézni, hogyan szánt ez az „élettelen vastömeg“, ez a csodabogár. Nem röstellték megemlíteni: Különben szántasz, mint én a lóval. Mivel ekkor első díjat nyertem egy szántóversenyen, megtört a bizalmatlanság, a parasztság igényelni kezdte a gyorsabb és jobb minőséget végző gépet. ötvenkettőben megalakult Rozsnyón egy kísérleti telepen az állami gazdaság. Volt pár traktoruk, szükségük volt javítóra. Hívtak, s én jöttem. Akkor építkeztünk. Kisegített a gazdaság, de én sem maradtam hálátlan. A mai napig itt vagyok. Jövőre nyugdíjba megyek. Ha az egészségem megengedi ráhúzok még pár évet. Nehéz volna abbahagyni, amíg bírom erővel, kedvvel. Milyen körülmények között végzik a javításokat; könnyebb vagy nehezebb most a munkájuk? — Mindenesetre most könynyebb a munkánk, mint korábban volt, csak az a baj, hogy nem tartják eléggé rendben a gépeket. Az is igaz, hogy nincs elég idő a karbantartásra. E- miatt sok az idő előtti meghibásodás. Az alkatrészellátással viszont problémák vannak. A- mit lehet, megjavítunk. Most is egy önindítón babrálok. Kidobált ócska alkatrészekből próbálom kijavítani. Mit jelent magának a munka? — Amikor szerelőkulcsot veszek a kezembe, jól érzem magam. Berci János huszonhárom éve tagja a kommunista pártnak. Szabadságát családja körében tölti el. Van két lánya. Az egyik elárusító Rozsnyón, a másik osztályvezető a SLOVNAFT-ban. Mit szeret még csinálni a munkáján kívül? — Olvasni. A történelmi könyveken kívül Jókai és Fábry Zoltán művei érdekelnek a legjobban. Korcsmáros László A lakosság érdekében A Lévai (Levice) Járási Lakáskarbantartó Vállalat az SZNF és a Csehszlovákia felszabadulása 30. évfordulója címek viselője. A vállalat valamennyi dolgozója tudatában van annak, hogy ezek a megtisztelő címek köteleznek. Épp ezért mindent elkövetnek annak érdekében, hogy teljesítsék igéhyes feladataikat, s ezáltal a lakosság igényeit is maradéktalanul kielégítsék. Mindenekelőtt a közületi lakásegységek karbantartása tartozik hatáskörükbe. Léván kívül Zselizen (Želiezovce), Ipolyságon (Šahy), Tolmácson (Tlmače), Oroszkán (Pohronský Ruskov) és Garamkálnán (Kalná nad Hronom) összesen 4000 bérházegységben tartanak ügyeletet és gondoskodnak arról, hogy a lakók kulturált körülmények között élhessenek. Az elmúlt évben például mintegy 250 szorgalmas dolgozó 115 százalékra teljesítette feladatát a lakásegységek karbantartásában. Az idén is példás helytállást tanúsítanak főleg annak a kilenc szocialista munkabrigádnak a kezdeményezése nyomán, melyek közül kettő az ezüst-, hét pedig a bronzfokozat tulajdonosa. Hazánk felszabadulásának 35., valamint a vállalat fennállásának 25. évfordulója tiszteletére a dolgozók értékes szocialista kötelezettséget vállaltak, melynek összértéke 395 000 korona. Abel Gábor A csoportos szerelések alkalmával — figyelmetlenség miatt — számos baleset történik (A szerző felvételei) MILLIÓS ÉRTÉKEK A FIATALOKTÓL A SZISZ Galántai Járási Bizottsága kiértékelte a munkaaktivitással kapcsolatos szocialista verseny harmadik szakaszát, melyet hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére rendeztek. A SZISZ jb titkára, Zdenka Kiššová elmondotta: Az évforduló tiszteletére 280 SZISZ alapszervezet, 79 szocialista munkabrigád, 247 ifjúsági fényszóró, 57 pionírcsoport és 708 pionírszervezet vállalt kötelezettséget. A SZISZ-tagok eddig 152 újítási javaslatot adtak be, 29-el többet, mint a kötelezettségvállalás előirányoz. Az anyagfelhasználás, nyersanyag, tüzelő és az energia vonalán megtakarítottak 2 B49 510 koronát. A választási program teljesítése érdekében sok-sok órát dolgoztak le különböző társadalmi munkák folyamán. Számos fiatal adott ingyenesen vért, mely összeget a Szolidaritási alapra fordították. Jól dolgoztak az ifjúsági fényszórók is, melyek az energiával, való takarékosságra nagy figyelmet szenteltek. A DUSLO-i 11. számú ifjúsági fényszóró birgádja például 10 200 liter naftát és 1630 liter benzint, a SládkoviCovói Cukorgyár ifjúsági fényszórója pedig 39 755 korona értékű nyersanyagot takarított meg. Nagyon értékes volt a fiatalok segítsége az idei nehéz mezőgazdasági munkákban. Nagy figyelmet szenteltel a NF felhívásának, a zöld aratásba való bekapcsolódásnak. A gépekkel való kaszálásban 491 fiatal 4240 órát dolgozott le. Az árkokból, vízpartokból 287 fiatal 14,6 hektárról gyűjtötte össze a takarmányt. A legjobb eredményeket ezen a munkaszakaszon a Soporűai Efsz fiataljai érték el. Jól dolgoztak a nagyfödémesi (Veiké Ofany) szövetkezet fiataljai is. Tizenhat tag 450 hektár herét kaszált, 14 639 métermázsa szénát kazalozott be, és 4500 métermázsa zöldtakarmányt szállított be földekről. A galántai járás szikrái és pionírjai is példás munkát végeztek. A választási program teljesítésének keretében 38 175 órát dolgoztak le, a mezőgazdaságban 20 732 órát teljesítettek és a környezetszépítési akciók során 34 423 órát dolgoztak társadalmunknak. Összegyűjtöttek több tonna papírt, textilt és kisebb mennyiségű gyógynövényt. Kiültettek 6246 díszfát és bokrot és a szolidaritási alapra 12 731 koronát fordítottak. Oláh Gyula mérnök
