Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-01 / 44. szám

1980. november 1.

SZABAD FÖLDMŰVES

5

Rendezik végre a „Mártírok útjá-t“?

Darnyán (Drňa) történt. A legjobb háztáji állattartók után kutatva, ‘megszólítottam egy udvart söprögető fiatalasszonyt. Ráérősen közelebb jött a kerítéshez, érdeklődéssel végigmért, mint ahogy faluhelyen az Idegeneket szokás. A tekintete megakadt a fényképezőgépemen. Legyintett és hátat fordított:

— Menjen az útjára — mondta, majd nyomatékosan hozzátette —, újságírókkal nem tárgyalok!

Kedves, gondoltam magamban, de azért tovább kísérleteztem.

— Aztán miért nem? Talán megbántották? — igyekeztem őt megállítani, mielőtt eléri a konyhaajtót.

— Nem bántottak, de nem is segítettek.

— Miről volt szó?

■■— Erről az útról, ami itt halad el a ház előtt. A „Mártírok útjá“-ról.

— Tessék?

« Mi, falubeliek neveztük el így — mosolyodott el, és úgy tűnt, megfeledkezett korábbi kijelentéséről, mert megint odajött a kerítéshez. — Találó, nem? Homokbányát nyitottak itt a falu melett, erre fuvarozták a homokot. És közben sártengert csináltak a szép köves útból. Nézze a faleveleket, ujjnyi vastag porréteg borít mindent. Nem lehet kinyitni az ablakot, mert a szobában is így nézne ki minden. Ha rájön az eső, bokáig süppedünk a sárba. Kértjük, hogy csinálják meg végre az utat, ha elrontották. Jött egy földgyalu, kitolta a sok sarat a főtérre; jó ideig kerülgettük, mire eltakarították.

—' És az újságíró?

— A járást laptól jött, készített egy halom fényképet, kérdezősködött, de a lapban egy sor sem jelent meg. És minden maradt a régiben. Pedig megint a nyakunkon az ősz, kezdődik az esős időszak ...

— Talán nem futja a költségvetésből.

— Nem kerülne sokba. Mondtuk, hogy hozzanak anyagot, a többit megcsináljuk társadalmi munkában. Semmi válasz. Kértük, hogy újítsák fel a közvilágítást, mert ezekfien a kátyúkban — főleg ősszel meg tavasszal — kitekeri az ember a bokáját. Még mindig csak egy lámpa pislákol, az is amott, az utca végén, ahol semmi hasznát nem látjuk.

Észre sem vettük, ketten-hárman

megálltak a’közelben, füleltek, miről beszélgetünk.

— Azt is írja meg, elvtárs, hogy jó ideje elnémultak ezek a fránya dobozok — bököt bütykös ujjával Varga Béla bácsi a pózna végén díszelgő hangszóró, felé. — Pedig ml is tudni szeretnénk, mit hirdet a tanács. Vagy erre sincsen keret?

Mire ennyire jutottunk, valahonnan az udvar mélyéből Bálint János, a házigazda is előkerült.

— Már megint köszörülitek a nyelveteket — csóválta a fejét, de a felesége súgott neki valamit, mire hangsúlyt váltott. — Vagy úgy! És azzal eldicsekedtetek-e már, hQgy egy kilométerre kell vízért járnunk? Nem? Tudja, a kutak vize ihatatlan, és a forrásra járunk vízért. Messze is van, meg a forrás környéke is elhanyagolt. Lassan már gumicsizmában sem lehet megközelíteni a forrást, akkora ott a sár. Felajánlottuk, hogy ha adnak hozzá csövet, társadalmi munkában behozzuk a forrás vizét a faluba. Eddig választ sem kaptunk, nem még támogatást,

JÁRJUK VÉGIG A SOFfT

Ügy ildomos, hogy ne csak felvessük a kérdéseket, de a választ is megadjuk rájuk. Vagyis: járjuk végig a sort. Darnya közigazgatásilag Simonyihoz (Šimonovce) tartozik, így hát Gál Barnabást, az ottani nemzett bizottság elnökét kértem fel az elhangzott kérdések megválaszolására.

— Az említett homokbánya a Feledi (Jesenské) Efsz tulajdona, üzemeltetéséért nem a nemzeti bizottság a felelős — tájékoztatott Gál elvtárs. — Való igaz, hogy a homokbányához vezető utat a szállító járművek tönkretették: száraz időben poros, esőben szinte járhatatlan. Nemzeti bizottságunknak az út karbantartására nincsen költségvetési fedezete, ezért a polgárok jogos panasza alapján felszólítottuk a szövetkezetét, hogy ha már tönkretette, javítsa is meg az utat. A szövetkezet beszüntette a homok kitermelését, de az utat nem hozta rendbe. Kértük a járási nemzeti bizottság közlekedési szakosztályát, nyilvánítsa állami útnak a szóban forgó útszakaszt, hiszen harmincnál is több üzem és szervezet szállította a bányából a homokot. Kérésünket elutasították, s egyben felkérték a járási útkarbantartó vállalatot, hogy a nevezett szakaszon létesítsenek köves vagy aszfaltutat. Az útkarbantartó vállalat ígéretet tett, hogy az út építését még az idén megkezdi.

— Az idő aránylag előrehaladott, mégis: bízzunk benne, hogy végre történni fog valami. De mi lesz a közvilágítással, a helyi rádióval?

— Az energia-takarékosságot szorgalmazó minisztériumi rendelkezés, illetve a járási nemzeti bizottság határozata értelmében korlátoztuk az utcák és a közterek megvilágítását, de az előírt 25—28 százalékos megtakarítást nem léptük túl. Időközben több világítótest kiégett, meghibásodott, akadnak utcák, melyekben egyetlen lámpa sem világít. Néhány izzócsövet sikerült beszereznünk, s bár nincsen pénzünk a javítási költségekre, a problémát igyekszünk rövid időn belül megoldani. A helyi rádió hangszórói és egyéb berendezései elavultak, felújításukra 1981-ben kerül sor.

— S végül: lesz-e végre ivóvíz Darnyán?

— Az úgynevezett „Meggyeskúti“

forrásvíz bevezetését évtizedek óta <•

nem sikerült megoldani. A jelenlegi választási időszakban semmilyen 1 beruházást nem lehetett megvalósítani Darnyán, mert Simonyiban — két falu részére — tűzoltószertárt építünk, s rövidesen megkezdjük kétmillió korona ráfordítást igénylő, kéttantermes óvoda építését is, ugyancsak a két település részére. Javasoltuk, hogy önsegélyes alapon oldjuk meg a település ivóvíz-gondját. A járási nemzeti bizottság elutasította a javaslatunkat, mondván, hogy nem fér bele a költségvetési keretbe; meg egyébként is megoldódik ez a probléma, hiszen a körzetünk nemsokára Klenovecről kap majd hálózati ivóvizet. Ezzel a feladattal temészetesen számolunk s az

1981—85-ös tervidőszakra tervbe vettük a darnyaiak ivóvíz-gondjainak kielégítő megoldását.

XXX

Eddig a válaszok. Tudjuk: kell a tűzoltószertár, nagy szükség van az óvodára; ugyanakkor örömmel hallottuk, hogy a nemzeti bizottságon elismerik, a darnyaiak joggal igénylik a tönkretett közút rendbetételét, a közvilágítás javítását, a helyi rádió berendezésének felújítását, de mindenekelőtt az ivóvíz-ellátással kapcsolatos gondok megoldását. Az ígéret elhangzott, bízzunk benne, hogy hamarosan tett követi a szótl

Kádek Gábor

*

V

I

s

£sákány (Čakany) a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás északi peremén fekvő kisközség. Aki végighalad rendezett utcáin, első benyomása: összetartó, rendszerető, alkotni vágyó nép lakja. Erről tanúskodnak a parkok, középületek, az utcák, a járdák, a közutak.

Havríla Lajos, a hnb elnöke örömmel újságolta, hogy a lakosság szorgalmas, sikeresen járul hozzá a választási programterv valóraváltásához, mégpedig társadalmi munkája, hasznos ötletei, javaslatai révén.

— Négy év távlatából megállapíthatjuk, a falu lakossága jól választott, amikor a Nemzeti Front jelöltjeire adta le voksát. Az, hogy szervezett formát ölt s eredményes a képviselők tevékenysége, annak is köszönhető, hogy ki-ki a választókörzetében fejti ki legfőbb tevékenységét. Ilymódon állandósult a kapcsolatuk választóikkal, akik figyelemmel kísérhetik, vajon szavaik és tetteik összhangban vannak-e, s népgyűléseken szóvá tehetik, számon kérhetik, ha az Ígéreteket esetleg tettek nem követték.

További előnye az ilyen szoros együttműködésnek az is, hogy a képviselők megismerhetik választóik kezdeményezőkészségét, áldozatvállalását, a közügyek, a közjó érdekében tanúsított magatartását.

Jórészt ennek köszönhető, hogy a megértés a közügyek iránt a lehető legjobb. Mindenki arányosan járul hozzá a falu szebbé, vonzóbbá tételéhez — pedig nem központi fejlesztésű község.

Rend honol a községben. Javulást értek el az üzlethálózat fejlesztésében, új vegyesbolt épült. A

Emelt révei

dolgozó anyák örömmel fogadták az óvoda bővítését, férőhely-számának gyarapítását, mivel az nagy mértékben megkönnyíti helyzetüket. Említést érdemlő: az állami gazdaság gondoskodik dolgozói lakásproblémájának megoldásáról; ezt bizonyítják a részükre épült lakóház-tömbök.

Az új művelődésházát jól kihasználják a társadalmi és tömegszervezetek. Valóban a népművelés célját szolgálja. A lakosság e kulturális létesítmény tető alá hozását nem kevesebb, mint tízezer óra társadalmi munkájával- segítette elő. Itt kapott helyet a hnb-n kívül a népkönyvtár, a SZISZ-klub, a tanácsterem, az agitációs központ és a szociális helyiség.

— Idejében elkészült a ravatalozó — folytatja Havrila elvtárs

r—', ezáltal égető probléma oldódott meg. Jelenleg a legnagyobb figyelmet a temető bekerítésére fordítjuk, s hamarosan befejezzük. Külön kell említenem, hogy a lakosság élet- és munkakörnyezetének javítására vállalt kötelezettségek teljesítése hozzájárul a lakosság szocialista életmódja kialakításához, a tudatformáláshoz. Például az agitációs központ munkájának fellendítésével az is a célunk, hogy a szemléltető agitáció megannyi eszközével hassunk az ifjúságra. A saját szemével győződjék meg arról, mekkora fejlődést ért el a falu a felszabadulás óta eltelt több, mint három és fél évtizedben, s azt jórészt kiknek köszönheti.

A csákányi községvezetők különös gondot fordítanak a népkönyvtár politikai irodalommal való feltöltésére, valamint ifjúsági irodalmi termékek beszerzésére.

Az ifjúsági klub az őszi-téli időszakban előadássorozatot is műsorába iktat, hogy a tudományos világnézeti nevelés se maradjon le, ugyanakkor író-olvasó találkozókra is sor kerül.

Csákány lakossága emelt fővel és tiszta számlával zárja a 6. ötéves tervidőszakot, s elkötelezett munkával köszönti a CSKP közelgő XVI. kongresszusát, valamint a képviselőtestületi választásokat.

Svinger István

*

S

I

s

I

s

I

s

I

I

N

I

N

I

I

s

*

s

*

s

s

I

s

I

s

к

PILLANATFELVÉTELEK

az őszi határból

Az átázott, ragacsos talaj okozta a tábla szélén csoportosuló embereknek a legnagyobb gondot. A vetőgép tárcsái minduntalan megrakodtak sárral. Ezért Molnár József, a marcelházai (Marcelová) szövetkezet növénytermesztési főágazatvezetője kénytelen volt a gépeket átcsoportosítani, legalább néhány órára, míg a talaj kellően megszikkad...

Eközben a szomszédos cukorrépatáblán zavartalanul folyt a munka. A két fejelőgép szaporán rótta a répasorokat, meg a két kiszántó eke is. Mellőlük traktoros pótkocsikkal szállították rendeltetési helyére a cukorrépát, no meg a répakarajt. Kövér Imre, Szlávik István, Kliman Béla gépkezelők, valamint Zsidek Jenő, Markac Péter, Lieky Arpád, Jalsovszky István és Varga László szállítók hoszszított műszakban dolgoznak, hogy a cukorrépa mielőbb a hetényi (Chotín) átvevohelyre kerüljön, a répakaraj s a répalevél meg tartósítva, tömegtakarmánnyá váljon.

A további őszi munkáról a főágazatvezető elmondotta, hogy a huzamosan tartó, kiadós esők hátráltatták a vetést. Ami az esők előtt földbe került, már szépen sorol. Mire e sorok nyomdafestéket látnak, a vetés bizonyába befejeződik. Jelenleg a legigényesebb tennivaló: a kukoricabetakarítás. Ez a munka is jó ütemben halad, s vele együtt a szárítás és raktározás is. Annak ellenére, hogy a kukoricát 38—40 százalékos nedvességtartalommal rakják szállítóeszközre a határban.

Mintegy 6000 tonna jó minőségű kukoricaszilázst készítettek. Körülbelül 1000 hektáron az istállótrágyázást is elvégezték, s ugyancsak jó ütemben halad az őszi mélyszántás, valamint a szőlőszüret. Sajnos, a szőlő cukorfoka az idén jóval alacsonyabb — így van ez járászerte —, mint az előző években. A szövetkezetnek az idén az ógyallai (Hurbanovo) diákok segítenek a szőlő szüretelésében. Ottjártamkor épp az Erős Gusztáv vezette szőlészeti csoport tagjai — Balogh Jolán, Balogh Mária, Videlman Imréné, Virágh Margit és mások —i szüretelték az Ezerjót, a Tramini, a Müller Thurgau-t, a Savignont, a Raj-< nai- és az Olaszrizlinget. A napi 12—« 15 tonna szőlőt a komáromi (Komárno) borüzembe szállították.

Az Idén aránylag jól sikerült a konzervpaprika és a dohány termesztése. Minőségük kifogástalan. A szállítás zavartalan volt. Az egyik a konzervgyárban, a másik már a dohányszárítókban van.

Cuth János, Komárom

A galsai (Holiša) Május 1. szövetkezetét úgy emlegetik a losonci (Lučenec) járásban, mint élenjárót. Az idei gabonabetakarításnak is elsőként tettek pontot a végére, pedig nehézségeik voltak bőven, melyeket sikeresen legyőztek. Sőt rekordtermést, 5 tonnán felüli hozamátlagot értek el, ami az itteni talaj-, és éghajlati viszonyok közepette nagyon jó eredménynek mondható. Persze, nekik is segítettek, mégpedig Észak-Szlovákia járásainak kombájnosai...

Node, mi a helyzet most, az őszi munkák idején? Ezt a kérdést Bácskái Sándor agrármérnöknek tettük fel, aki többek között elmondotta, hogy a négynapos, kiadós eső nemcsak megakasztotta a termésbetakarítást és vetést, hanem jócskán hátráltatta is.

— Egy dologban azonban segített — tájékoztat az ifjú, 27 éves szakember —, a cukorrépa betakarítása könnyebb lett. Az esők előtt bizony nagyon nehéz dolguk volt a gépkezelőknek a kemény talaj miatt. A betakarítási veszteség is nagyobb volt, mint ilyenre általában számítottunk.

— Milyen a hozamátlag?

— Négyszáz mázsa volt az előihányzat, ha minden jól megy a továbbiakban, megközelíthetjük.

— Miként csökkentik a betakarítási

veszteséget?

— Utószedést alkalmazunk. Vagyi* a diákok segítségét is igénybe veszszük. Erre késztet minket a munkaerőhiány. No, meg az összetorlódott munkák mielőbbi elvégzése is.

— Amint látom, most, is nagy a nyüzsgés. Épp egy autőbusznyi diák érkezett. Honnan?

— A járási székhelyről, a Losonci (Lučenec) Magyar Tannyelvű Általános Iskola diákjai. De nemcsak ezek segítenek, hanem a Losoncapátfalval Mezőgazdasági Szakközépiskola és a Losonci Textilipari Szaktanintézet diákjai is, összesen mintegy háromszázan.

Jól sikerült a lóhere- és lucernamag-termesztésük, viszont a zöldségből, a tervezetthez viszonyítva, lemaradás mutatkozik. Az istállótrágyázást 100 százalékra elvégezték. Sajnos, a kukorica, mivel jelentős hányada kései hibrid, nem érett be; a járási szakbizottság megítélése alapján — annak ajánlatára — szilázst, illetve takarmánylisztet készítettek belőle. A vetéssel október 13-ig több mint a felénél tartottak. Minden eshetőség megvolt arra, hogy agrotechnikai határidőn belül földbe kerüljön a jövő évi kenyér magja, ebben az 1700 hektár mezőgazdasági földterületű, mintegy háromszáz tagú közös gazdaságban.

Mivel tennivaló még azért akad jócskán a határban, nem ártana még gyorsabb ütemet diktálni, persze a minőségi követelmények betartását is szem előtt tartva. (kov)

Amit ma megtehetsz...

E szólásmondás jegyében serényen munkálkodnak a Bálvänyi (Balvany) Állami Gazdaság dolgozói, hogy a nem éppen szűkös termés minél előbb betakaruljon, s megvessék alapját a

7. ötéves tervidőszak első esztendeje gabonatermesének. Sőt, úgy is mondhatnánk, más mezőgazdasági nagyüzemek gabonatermésének is némileg befolyásoló tényezői, mivel magtermesztő gazdaság az övék.

Az. őszi munka végzéséről Németh István, növénytermesztési főágazatvezető eképpen tájékoztat:

— Tekintettel a növények fejlődési időszakának eltolódására, kihasználunk minden alkalmas időt, lehetőséget. Ennek érdekében a termésbetakarítást, a talajelőkészítést és a vetést hosszított műszakban végezzük. Azt tartjuk, amit a jó magyar közmondás: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!“. Teljes mértékben megértették a dolgozók ennek fontosságát; erről tanúskodik felelősségteljes hozzáállásuk, becsületes munkájuk.

No meg az is, hogy idejében, még a múlt hónap utolsó hetében befejezték, mintegy 800 hektárnyi területen a tápanyagutánpótlást, vagyis az istállótrágvázást; valamint a középszántást is, azon a területen, amelyről a termést betakarították.

Jó ütemben halad az 1250 hektárnyi búza vetése. Ez nagyon igényes munka. Mert a bő termés egyik előfeltétele éppen a szakszerűen előkészített magágy, s a vetés agrotechnikai határidőn belüli elvégzése. S természetesen a lehető legjobb minőségű, bőtermő fajták előtérbe helyezése. így kerül az idén az Isztra, a Szlávia, a Szolaris, a Jubilejná és az SZK 2100-as a földbe. Kísérleti parcellájukon további 14 búzafajtát termesztenek.

Bár a silókukorica tartósítását a szállítóeszközök hiánya késleltette, ennek a munkának is már pontot tettek a végére. A silókukorica hektárátalaga meghaladta a 40 tonnát. A bőséges és jó minőségű szilázs egyik előfeltétele az állatállomány gondmentes átteleltetésének, a tejtermelés jövedelmezőségének.

A magtermesztő gazdaság dolgozói összesen 2170 tonan jó minőségű vetőmagot termesztettek a mezőgazdasági üzemek részére, s legfőképp az Isztrát, a Szolariszt, a Jubilejnát és a Szláviét ajánlják részükre.

A dolgozók mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az őszi tennivalókat idejében elvégezzék — így a mélyszántást is, amely ugyancsak megkívánja a két, Illetve három műszak alkalmazását.

Kolozsi Ernő

Lendületes

munkát!