Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-12 / 28. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. fftlius 12. Ka loszUs hélií kenyeret akarunk A gabona évezredek óta mind az emberek, mind az állatok táp­­lálékának legfontosabb alapanya­­ga. Bármilyen furcsán is hangzik, ma a gabona fontos „stratégiai“ nyersanyag. Nem véletlen tehát, hogy a CSKP XIV. és XV. kong­resszusa elmélyülten foglalkozott a gabonatermesztés időszerű kér­déseivel. Amint a CSKP KB 13. és 14. plenáris ülésén kiemelték, helyes volt a gabonafélék termesztésének fellendítésére irányuló intézkedés. Hazánkban a szántóföldnek 55 százalékán termelünk gabonát. Az évi magtermés tízmillió tonna kö­rüli. Sajnálatos azonban, hogy ga­bonafélékből mégsem vagyunk ön­ellátók. Eddig évente több mint 1 millió 343 ezer tonna gabonát importáltunk. Ennek túlnyomó többségét a Szovjetunióból, kisebb hányadát pedig a tőkés piacról szereztük be. A jelenlegi, megle­­hehetősen bonyolult helyzetet a Carter-féle doktrina, illetve az USA gabona-embargója és sok más tényező nehézségeket gördít a ga­bona behozataja elé. Persze nem szabad szem elől tévesztenünk az árak gyakori emelkedését sem. Négy évvel ezelőtt például egy tonna búzát kilencvennégy USA dollárért adtak, s 1978-ban már a búza tonnájának az éra 120 dol­lárra szökött, s azóta tovább nö­vekedett. Érthető tehát az a gon­dos, megfontolt intézkedés, amely a párt- és állami szervek részéről történt a gabonatermesztés növe­lése és a készlet ésszerű haszno­sítása érdekében. Az utóbbi években nagy hang­súlyt kapott a fajták választéka. Előtérbe kerültek a nagy hozamot nyújtó „puha“ búzák. Ez azért is érthető, mert a gabonának mint­egy hetven százalékát az állatok takarmányozására használjuk. A termesztésben tehát a nagy hek­tárhozam és takarmányozási bet­­tartalmi érték került előtérbe. E- miatt bizonyos mértékben háttérbe szorult a kenyérgabona termeszté­se. Ezt részben a külföldi behoza­tal is előidézte. Ma azonban már túlsúlyban hazai termelésből kell biztosítanunk a kiváló sütőipari értékű kenyérgabona-szükségletet. A közellátás részére évente 1,9 millió tonna kiváló minőségű bú­zát és négyszázötvenezer tonna rozsot kell felvásárolnunk. A felvásárló vállalatok korábban nem fordítottak kellő figyelmet arra, hogy a legjobb gabona ke­rüljön a malmokba. Sokszor elő­fordult, hogy a jó minőségű búzát takarmányozási célokra használ­ták, míg a silányabbat a malmok kapták. Ezen az áldatlan állapo­ton próbált segíteni a Szövetségi Kormány és a Szövetségi Arhiva­­tal, mely elrendelte a kenyérgabo­na, vagyis a búza és a rozs fel­vásárlási árának a módosítását. A Szövetségi Arhivatal 1980. jú­nius hatodikai 8545/11/80-as számú rendelete értelmében a kenyérnek való búza és a rozs felvásárlási ára az alábbiak szerint alakul: Az élelmiszeripari, vagyis a ma­lomipari búzának tonnánkénti fel­­vásárlási ára 150 koronával emel­kedik. Így július elsejétől egy ton­na búzát 1700 koronáért vásárol­nak fel. A legjobb minőségű tész­tafélék gyártására alkalmas búzá­nak a felvásárlási ára még lénye­gesebben növekedik, 'ha a nyers­anyag megfelel az Állami Szab­ványnak (Triticum durum). Ennek tonnánkénti felvásárlási ára 2550 korona. A takarmányozási célokra fel­vásárolt búzának az ára nem vál­tozik. Ellenben- a rozs felvásárlási ára így alakul: Azokban a mező­gazdasági üzemekben, amelyek részére a felsőbb szervek megha­tározták bizonyos rozsmennyiség­nek az állami alapkoba történő felvásárlását, ezektől — a felárral égyütt —- a termény tonnáját 1700 koronáért veszik át. Olyan ese­tekben, amikor az állami terv szerződésileg valamelyik gazdaság részére nem irányozta elő a rozs termesztését, de a gazdaság mégis termel rozsot, a termény tonnáját 1550 koronáért veszik át. A kenyérgabona, vagyis a búza és a rozs felvásárlása a, mezőgaz­dasági, valamint a felvásárlási szervek kölcsönös előnyökön ala­puló szerződése szerint történik. Ez azt jelenti, hogy olyan gabo­nának a felvásárlási ára, amelyre nem kötöttek szerződést, nem vál­tozik. A gabonafélék minőségének a meghatározásánál az alábbi mi­nőségjellemzőkből indulnak ki: nedvességtartalom, amely nem le­het több 20 százaléknál, nyersfe­­hérje-keményítő tartalom, legalább 23 százalékos legyen, az idegen anyagok vegyülete nem lépheti túl a 10 százalékot, stb. Figyelembe veszik továbbá a gabonaszemek sérülésének arányát is. A be nem érett szemek aránya nem lépheti túl az. 1; százalékot. Teriíiészetes, hogy n minősítés szempontjából más tényezőket is figyelembe vesznek. Említést érde­mel, hogy a gabona minőségét nagy mértékben befolyásolja a termény időben történő begyűjté­se, helyes kezelése, tisztítása, szá­rítása stb. Gondot kell fordítani arra is, hogy a gabonát a legmeg­felelőbb érési folyamatban gyűjtsék be, s a gabonaszemek teljesen érettek legyenek. Befejezésül még talán annyit, hogy egy rövid írás keretében le­hetetlen kifejteni mindazon kérdé­seket, amelyek összefüggenek a kenyérgabona hazai alapokból va­ló teljee mértékű biztosításával. Tény, hogy az anyagi ösztönzőkön túl törekedni kell megfelelő, kivá­ló tulajdonsággal rendelkező faj­ták szaporítására és nemesítésére. S hogy ez mennyire sikerül, az csak rajtunk múlik. Ha tehát fosz­lós bélű kenyeret akarunk, akkor a sütőipar részére jó minőségű bú­za- és rozslisztet kell előteremte­nünk. Dr. Sladovntk József a Malom- és Sütőipari Tröszt tudományos dolgozója /I szarvasmarha-tenyésztés fő cél­** kitűzése az állatok genetikai képesésgeinek maximális kihasználá­sa, amelyet csak jó minőségű tömeg- és szálas takarmányokkal érhetünk el. A hús jó minőségét, a nagy tej­hozamot és hústermelést megfelelő takarmánybázissal kell alátámasztani. A saját termelésű takarmányokra alapozott szarvasmarha-tenyésztés jö­vedelmezőségét mindig az dönti el, hogy egy hektár takarmánytermő te­rületre mennyi állati termék, illetve érték jut. Eredményeink ebből a szempontból sem megnyugtatóak, mert takarmány­­növényeink hozama, táplálóanyag­tartalma alacsony, a takarmányfélék *— nedvdús-, szálas- és abraktakarmá­nyok — aránya, betakarításuk módja és ideje nem megfelelő, tartósításuk alatt pedig nagy veszteség, minőségi romlás és egyéb károsodás keletkezik. Gyakran a feletetett takarmányok összetételében, emészthetőségében hiányosságok és mulasztások tapasz­talhatók. Az ésszerű takarmánytermelés, ta­karmány hasznosítás és fehérjefel­­használás követendő példájával a Bősi (Gabőíkovo) Állami Gazdaság­ban találkoztunk, ahol a takarmány­­gazdálkodás hatékonyságának foko­zása melett jó eredményeket érnek el az abraktakarmányok gazdaságos és célszerű hasznosítása terén is. A TÖBBLETTERMELÉS FELTÉTELEI A gazdaságban a szemes termények mellett nagy figyelmet fordítanak a jó minőségű tömegtakarmányok ter­melésére is. Szántóterületük 23,3 szá­zalékán termelnek ilyen takarmányo­kat, ebből a lucerna termőterülete 412, a silókukoricáé 352, a szántó­földi legelőké pedig 137 hektár. Tehénállományuk ezerháromszáz­­harmincöt'darab. Az egy tehénre jutó évi tejátlag — négy és félév átlagában — 3850 liter, ami'220 literrel több az ötéves tervben előirányzottnál. Nö­vendékmarháknál az előirányzott 0,80 kilós súlygyarapodást túlszárnyalták, a hizómarháknál pedig a napi súly­­gyarapodás egy kiló. Egy liter tej ki­termelésére 0,25, egy kilogramm mar­­hasús előállítására pedig 1,01 kiló abraktakarmányt használnak fel a nyári időszakban. A jó minőségű és olcsó tömegtakar­mányokra alapozott jövedelmező ál­lattartás feltételeit Jandura Tibor ágazatvezető a következőképpen fog­lalta, össze: ■ A termésfokozás genetikai alap­jait sikerült gazdaságunkban megte­remteni. ■ Javítottuk az állomány szaporo­dás-biológiai helyzetét, így jó ered­ményeket érünk el az állományfej­lesztés és a szelekciós bázis terén. ■ Az elmondottakkal összhangban biztosítottuk a mennyiségben több, minőségben pedig jobb takarmány­alapot. ■ jó és nagy munkatermelékeny­séggel üzemeltethető épületekkel, biz­tonságosan üzemelő korszerű gépek­„A mezőgazdaság és az élelmiszer­­ipar további intenzív fejlesztése érde­kében növelni kell a tudományos ku­tatómunka hatékonyságát. A követke­ző időszakban az erőket és az erő­forrásokat a döntő kérdések megol­dására, főleg a földalap termékeny­ségének fokozására, a vetőmag bioló­giai és genetikai termőképességének, valamint a gazdasági állatok hasz­nosságának a növelésére, a takar­mányalap hatékony elosztására és ésszerű felhasználására, a veszteségek csökkentésére, az energiafogyasztás korlátozására, a szarvasmarha-te­nyésztés intenzivebbé tételére, a komplex gépesítés érvényesítésére, a hatékonyabb műtrágyák, növényvédő szerek és tartósító eszközök gyártá­sára, a mezőgazdasági termelés össz­pontosításának, szakosításának Iparo­sításának fejlesztésére, valamint a tervszerű irányítás hatékonyságának a növelésére kell összpontosítani... A mezőgazdaság és az élelmiszer­­ipar hatékony fejlesztésével párhűza­­mosan tökéletesíteni kell a tervszerű irányítás rendszerét, az irányító mun­ka módszereit és formáit minden szinten. Ez megköveteli a központi irányítás tervszerűségének és haté­konyságának erősítését, főleg azzal a céllal, hogy jobban kielégítsük a tár­sadalmi szükségleteket. Meg kell szi­lárdítani a gazdasági szervezetek ön­állóságát, valamint a termelés foko­zásáért és a tudományos-műszaki ha­ladás vívmányainak érvényesítéséért vállalt felelősségüket, gazdaságosab­ban kell kihasználni az állóeszközö­ket, az anyagi és pénzeszközöket, összhangba keli hozni a tervet a kel, s takarmányszárító berendezé­sekkel rendelkezünk. ■ Végül, de nem utolsó sorban a sikerek legfőbb kovácsa az ember: A jó dolgozó és vezető. Az emberi té­nyezők szerepét bizonyítja szarvas­marha-tenyésztésünk eredményes fej­lődése is. Eredményeik valóban példamutatók, amelyek egyben arra is figyelmeztet­nek, hogy más gazdaságokban a le­maradás ugyancsak az emberi ténye­zőkön múlik. A JŐ GAZDA GONDOSSÁGÁVAL Több állat csak a takarmánynö­vények hozamának számottevő növe­lésével, a minőség javításával tartha­tó el, annál is inkább, mert takar­­mányterUletünk a többi növények ter­hére alig növelhető — fogalmazta meg a sikeres takarmánytermesztés célkitűzéseit Hupka Béla mérnök, nö­vénytermesztési részlegvezető. A( fehérjeprogram céljaival össz­hangban ebben a gazdaságban is évek óta nagy figyelmet összpontosí­tanak a lucernára. — Legnagyszerűbb takarmány a jó minőségű, bosszúszálú lucernaszéna, melynél a beltartalmi érték megóvá­sa sokkal nagyobb gondot jelent, mint a termelés — említette a gazdaság növénytermesztője. Az elmondottakkal összhangban nagy figyelmet szentelnek a kaszálás időpontja megválasztásának, amely fontos tényező a béltartalom megóvá­sa szempontjából. Ugyanakkor ügyel-* nek egy másik veszteségforrás kikü-> szöbölésére is, amely leginkább a be­takarítás és a takarmányozás közötti időszakban jelentkezik. Á beltartalmi érték csökkenése ezidő alatt a 15—30 százalékot is meghaladhatja. KIFIZETŐDIK A LEGELTETÉSRE alapozott Állattartás Szántóföldi legelőik 137 hektárt foglalnak el. A területet öntözik. Min­dig a nyár végén telepítik a gyepet. A helyi adottságok figyelembevételé­vel a fűkeverék 8—9 fűfajtéból áll. A szántóföldi legelőket szakaszokra osztották, így az átlagosnál sokkal kisebb a taposási kár, ami egyes gaz­daságokban sajnos, eléri a 30—40 százalékot is! A káros jelenség oka elsősorban az, hog^ több gazdaság­ban még ma sem helyeznek kellő hangsúlyt a legeltetés szervezésére, ezért a szükségesnél jóval nagyobb gyepterületet szabadítanak fel az ál­latok részére. A első fűtermés hatvan százalékát kaszálták, s ez hektáronként 28 ton­na zöldtömeget adott; a zöldtömeget szárították, amelyből hektáronként gazdasági eszközökkel, a népgazda­sági és a vállalati terveket, állandó­sítani keli és távlatilag is fejleszteni kell az adás-vételi kapcsolatokat... A CSKP Központi Bizottsága sürge­tőnek tartja, hogy emelkedjen az or­szágos, a csehországi, a szlovákiai, a szakágazati és a területi mezőgazda­­sági és élelmiszeripari irányító szer­vek munkájának színvonala. A mi­nisztériumoknak törekedniük kell a termelés tervszerű és hatékony fej­lesztésére, az elfogadott irányelvek megvalósítására és igényes ellenőrzé­sek valóraváltására. Nagyobb nyoma­tékkai kell érvényesíteni, megszervez­ni és anyagilag támogatni a haladó termelési technológiák bevezetését, a termelőeszközök kihasználását és a tudományos-műszaki haladás vívmá­nyainak érvényesítését. A CSKP Központi Bizottsága nagy fontosságot tulajdonít a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok munkájának. E szervezetek fő felada­ta, hogy a mezőgazdasági üzemeket, vállalatokat a társadalmi szükségle­tek kielégítésére, a tartalékok haté­kony mozgósítására, a termelés haté­konyságának növelésére és minőségé­nek javítására ösztönözzék. Fontos feladatuk, hogy a termelés összpon­tosításával és szakosításával össz­hangban jól lebontsák a tervet... A kerületi és a járási pártbizottsá­goknak erőfeszítéseiket a párt agrár­­politikájának megvalósítására, a párt­szervek és szervezetek magatartásá­nak egységessé tételére keli összpon­tosítaniuk. Az alapszervezetek mun­káját hatékonyabban kell irányítani, s megkülönböztetett segítséget kell átlagosan 5,2 tonna szemcséseit ta-* keményt állítottak elő. Az első kaszálás utója fejtrágvázták a legelőket, de csak azokon a terüle­­teken, ahol jól érvényesül a nitrogén hatása. Az úgynevezett áilófüveket szeptember végén újra kaszálják. DÖNTŐ AZ EGYSÉGNYI TERÜLETRŐL NYERT TÁPANYAG A szarvasmarha-tartást elsősorban a jó minőségű tömegtakarmányokra és a növényi melléktermkekre alapoz­zák. Ebből a szempontbői nagy érté­ket képvisel a silókukorica. A soE csövet (szemet) tartalmazó sílókuko­ricát 25—30 százalékos szárazanyag' tartalommal úgynevezett tésztás érés' ben takarítják be. így a szárazanyag­ra vonatkoztatott táplálőanyag-kon­­centráciő megközelíti a szemes gabo­náét, s etetése abrakmegtakarítással jár. A silókukorica takarmányozásával gazdaságunkban a hizlalás és a tej­termelés olcsó és jövedelmező, mert a területegységre vonatkoztatva na­gyok a hozamok. A növényi melléktermékek közül takarmányszalmáből ezer, borsószel­­mából száz, maghereszalmáböl kilenc­ven, leveles répafejből hétezer, répa­szeletből pedig hatezer tonnát érté­kesítenek takarmányozási célokra. A jő minőségű vegyes silón kívül' kukoricaszárból ezer tonna kiváló minőségű szilázst készítenek, melyet 1 százalékos melaszos vízzel és a magkukorica tisztításánál képződő hulladékkal dúsítanak. ÖSSZEFOGLALVA Az idei tavaszon hat mezőgazdasági üzemet segítettek ki takarmánnyal: közülük több ugyanolyan termőhelyi adottságok között gazdálkodik, mint a Bősi Állami Gazdaság. Ez a szem­pont is sürgős tennivalókra hívja fel a figyelmet. A jő példákat hasznosí­tani kell már az idén, és gyökeres fordulatot kell elérni a takarmány­gazdálkodásban. A hézagos szakmai felkészültség és hozzáértés, a szemléletbeli hiányos­ságok, a technológiai fegyelem laza­ságai, a tárgyi és műszaki feltételek hiányosságainak a felszámolásával fő­képpen a takarmánytermesztés szín­vonalát és a területegységekre jutó hozamokat kell gyorsan, határozottan és jelentősen emelni. Az előrelépés tehát nem halogat­ható tovább. Már csak azért sem, mert sok olyan követendő jó példával rendelkezünk, amelyek gyakorlatilag is azt igazolják, hogy megfelelő hoz­záállással jelentősen előbbre lehet lépni. CSIBA LÄSZLÖ nyújtani nekik. Fokozni kell a vezető dolgozók munkájával szemben tá­masztott igényeket, s tevékenységüket az elért eredmények alapján kell ér­tékelni ...“ (A CSKP KB határozatából a XV. pártkongresszus határozatainak telje­sítéséről, a mezőgazdaság és az élel­miszeripar további feladatairól.) tV ☆ tűt A mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés belterjes és hatékony fej­lesztése, valamint a tudományos-mű­szaki haladás vívmányainak a min­dennapos gyakorlatban valő sokol­dalú érvényesítése — mint ahogy azt a CSKP KB 13. ülésén is hangsúlyoz­ták — fontos' és igényes feladat. Ezért nem véletlen, hogy a CSKP KB illetékes osztálya feladatul adta a mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­nisztériumoknak: a mezőgazdasági kutatóintézetekkel és a szolgáltató vállalatokkal együttműködve bontsák le a CSKP KB 13. ülésének határoza­tait a kroméŕíži és a nitrai járás konkrét feltételeire, mégpedig a me­zőgazdasági termelés fejlesztését szolgáló komplex modelleken keresz­tül. A modellek kidolgozásának célja az, hogy igazolják a CSKP KB 13. és az SZLKP KB ülései határozatainak hatásfokát. Köztudott, hogy a határo­zatok a mezőgazdasági dolgozókat, vezetőket a földalap ésszerű kihasz­nálására, a talaj termőképességének állandó fokozására, a tudományosan irányított növénytáplálás és védelem bevezetésére, a terméshozamok szün­telen fokozására ösztönzik. A határo-A legeltetés nagy mértékben hozzájárul a szarvasmarha-tenyésztés, első­sorban a tehenészét tervszerű fejlesztéséhez és az abraktakarékossági cél­kitűzések megvalósításához. Tudatosították ezt az ógyallai (Hurbanovo 1 Februári Győzelem Efsz-ben is, ahol- a takarmánygazdálkodás ésszerűbbé tétele érdekében szántóföldi legelőket is telepítettek a népes tehénállo­mány,pilléivé a nüvendékmarhák Mámára. Kádek Gábor felvétele. _________Új utakon az igényesebb A mezőgazdasági termelés Teriilemiíiieles helyett termesiiDveles

Next

/
Thumbnails
Contents