Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-25 / 43. szám
Rántott alma. Az almát megmossuk, meghámozzuk, karikákra vágjuk, a magházat kisebb pogácsaszaggatóval vagy pohárral kivágjuk. Az így előkészített almakarikákat előbb simalisztben, majd sörtésztában megforgatjuk, és forró olajban kisütjük. Közben egy lapos tányéron porcukrot összekeverünk csipetnyi őrölt fahéjjal, s erre rakjuk a kész rántott almát, amit melegen tálalunk. A sörtésztát úgy készítjük, hogy 1 dl sört elkeverünk egy tojássárgájával, csipetnyi sóval, 60 gramm minőségi liszttel és egy tojásfehérjéből készült habbal. Sárgarépa bundában (amerikai recept). Fél kiló fiatal sárgarépát megtisztítunk, a nagyobbakat 4—5 cm-es darabokra vágjuk, majd vajban (3 dkg) egy pohár vízzel és kevés sóval — fedő alatt — félpuhára párolunk. Közben 7 dkg lisztből, 6 evőkanál tejből és egy tojásból sűrű palacsintatésztát készítünk, belemártogatjuk a lehőtött, lecsöpögtetett répát, és forró olajban kisütjük. Hagyma töltve (portugál recept). Hozzávalók: 4 nagy fej vöröshagyma, 30 dkg darált sertéshús, 1 tojás, só, bors, paprika, 4 vékony szelet szalonna, 1 dl tejföl és 2 evőkanál olaj. A hagymát meghámozzuk és 1 liter sós vízben 15 percig főzzük. A tetejüket levágjuk, belsejüket kivájjuk. A hagyma belét apróra vágjuk, összekeverjük a darált sertéshússal, tojással, sóval, borssal és paprikával. A kivájt hagymákat megtöltjük a húsos keverékkel, majd olajozott tűzálló tálba tesszük. A hagymák tetejére tesszük a szalonna - szeleteket, megöntözzük tejföllel és előmelegített sütőben 15—20 percig sütjük. Szőlős tejberizs. Készül: 20 dkg rizsből, 1 liter tejpöl, 2 fürt szőlőből, 10 dkg cukorból, csipet sóból, fél citromból, 2 tojásfehérjéből, V2 dl rumból és 1 dl tejszínből. A rizsből egy csipet sóval, 5 dkg cukorral és a citrom reszelt héjával tejberizst főzünk. A tojások fehérjéből a maradék cukorral kemény habot verünk és a kihűlt rizsbe keverjük. A szőlőt megmossuk, leszedjük a száráról, meglocsoljuk rummal, és fél óráig állni hagyjuk. Utána talpas pohárba soronként rakjuk le a rizst a szőlővel váltakozva. A tetejét tejszínhabbal díszítjük. Paradicsomlé vodkával. 2 dl paradicsomlében vagy boltban vásárolt paradicsom ivólében elkeverjük a tojássárgáját, hozzáadunk egy csipet sót, néhány csepp citromlevet és fél deci vodkát. A poharakban előkészített jégkockákra öntve fogyasztjuk. A törzsludak a háztájiban * * átlagosan 5 évig vannak tenyésztésben. Nem ritka azonban az értékes, jő termelőképességű állományok 6—7 éves korig való tenyésztésben tartása sem. Általában arra kell törekedni, hogy ötévenként cseréljük az állományt, hiszen számos tapasztalt igazolja, hogy öt éves kor fölött csökken a ludak tojástermelése, költségesebb a továbbtartásuk. A törzsludakat továbbtenyésztésre gondos válogatás után jelöljük ki. A közeli rokonságban levő állatokat ne párosítsuk egymással. Nem helyes módszer az sem, ha csak a tojókat vagy a gúnárokat selejtezzük, jobb ha egyidőben cseréljük le mindkét ivarút. Mindenképpen kerülni kell a rokontenyésztést, például testvérekből ne válaszszuuk ki tojót vagy gúnárt, a gúnár a saját utódait ne termékenítse. Ezek az alapvető tenyésztési elvek a későbbi években segítenek bennünket tenyészállományunk minőségének javításában. Törzsállományunk ivararányát úgy állítsuk be, hogy 4—5 tojónál több lúd ne kerüljön egy gúnár mellé. Sajnos, még így is fennáll annak a veszélye, hogy a gúnár a mellé beosztott tojókból csak 1—2 lúddal párzik, és a többi lúd tojása terméketlen marad. Ha a ludak lábgyűrűvel vagy szárnyjelzővel vannak ellátva, helyes a tojásokat számozni. így hamar meggyőződhetünk a gúnárok termékenítőképességéről. Ha beigazolódott a gúnár monogám természete, gondoskodjunk a lecseréléséről. Egy-két tojólúd termékenyítése miatt nagyon költséges gúnárt tartani. Oj törzs beállításakor a nemek pontos megállapítása nélkülözhetetlen, hiszen léteznek fejlett tojók, amelyeket — különösen a gyakorlatlan tenyésztők — gúnárnak vélnek, és kisebb gúnárok, amelyeket tojónak gyanítanak. A farkalásnak nevezett művelettel, amikor enyhe masszázzsal kitolják a gúnárok nemiszervét, a félreértés tisztázható. A csökött nemiszervű gúnár nem való tenyészállatnak. előnyös a ludaknak. Ilyen körülmények között a tojástermelés megindulásáig az állomány összeszokik, a gúnárok kialakítják háremeiket. Az összeszoktatáshoz tartozik az állatok nyugodt, csöndes helyen való elhelyezése, szálláshelyük rendszeres almozása és a takarmánnyal való ellátás. Előkészítésüket a tojástermelésre decemberben kell megkezdeni. A törzsesítéstől az előkészítésig a ludak naponta 19—20 Alakítsuk ki a lúdtörzseket A tojó és a gúnár testsúly szerinti kiválasztására is ügyeljünk. Általános szabályként fogadhatjuk el, hogy a gúnár 1 kg-mal legyen nagyobb súlyú, mint a hozzá beosztott tojók. Jó, ha edzett, szilárd szervezetű, és a tollazata egyszínű, tiszta fehér. A tojók ugyancsak hibátlan testalkatúak legyenek, mert csak ilyen szervezetű állatok után várhatjuk a jó termelési eredményeket. Törzsállományunkat már őszszel ki kell alakítani, mert így tudjuk a tojástermelés idejére összeszoktatni az állatokat. A- jánlatos a ludakat novemberig kiválasztani, rendelkezésünkre álló növendék- vagy soványliba falkából, és az udvaron elkerített részben tartani őket. A legelőre való rendszeres kihajtás Az idén a körtefák is gazdag termést nyújtottak Fotó: —dek у *j* *5* ♦$» ♦♦♦ *** ♦$* ♦$* *j* »j* »2» «j* «j* *j» »J* »2» »j» »2* »2* «j* dkg közötti gazdasági abrakot (kukoricát, búzát, árpát) kapjanak, de ha jó legelőjük van, vagy egyéb hulladéktakarmányt is kapnak, még ennél kevesebb is elég. December második hetétől a gazdasági abrakot már tojótáppal kell vegyíteni, a hónap végétől kezdve pedig teljesen lúdtojótápot etessünk, napi 25—30 dkg-ot. Ez a menynyiség csökkenthető háztartási maradékkal. Igen jól hasznosítják a ludak az ételmaradékot, a főtt burgonyát, a répaféléket stb. Gondos előkészítő takarmányozás esetén a ludak 40 tojás termelésére is képesek. A háztartási hulladék, maradék nedves takarmánykeverék formájában adagolható. Ezt reggel, délben etessük, és az esti takarmány legyen a gazdasági abrak, a szemes termény. Ha bármilyen takarmányt nedvesítünk, vigyázzunk, hogy sokáig ne álljon az állatok előtt, mert melegebb időben megromlik, hideg téli időben megfagy. Ivóvízről is folyamatosan gondoskodjunk. Ha a beszerzési nehézségek miatt nincs lehetőség lúdtojótáp etetésére, gondoskodjunk változatos összetételű gazdasági abrakról. A kukorica, a takarmánybúza, a zab, a korpa, a lucernaliszt keveréke kiváló lúdtakarmány. Fontos, hogy a tojástermelés idején a mészellátásról is gondoskodjunk, mert a tojáshéj képzéséhez szükség van rá. Szárított oltott mész, mészgritt való a ludaknak. Gondoskodjunk a szükséges vitaminokról is. A törzsludakat tágas, szellőz kifutón tartsuk. Már most gondoljunk arra, hogy ősztől tavaszig sok alomszalmára lesz szükség az ólban és a tojófészkekben, s a szalma nem lehet penészes. (Pált f y D., Kistenyésztők Lapja, MNK, I960. 8.) 1 A mész a növényi test épf** tőeleme, az anyagcserefolyamatban fiziológiai küldetése van. A mésszel kellően ellátott talajban szépen virulnak, egészségesek és gazdagon teremnek a gyümölcsfák, jó hozamot nyújt a szőlő, és a dísznövények is szemet gyönyörködtetőek. Viszont, ha a kelleténél több vagy kevesebb meszet tartalmaz a talaj, az egyaránt káros következményekkel jár, ami klorózisban nyilvánul meg. Ha a szükségesnél kevesebb meszet tartalmaz a talaj, akkor a fák és a gyökerek lassan fejlődnek, a gyökerek hamar abbahagyják a növekedést, megbámulnák, nem fejlesztenek oldalgyökereket és gyökérszőröket, s zavar keletkezik a sejtosztódásban is. A mésznek különösen a csonthéjasok életében van nagy jelentősége, mert mészhiány esetén e növények csonthéja nem fejlődik ki. Jellegzetes példa erre, hogy a savanyú talajokon az őszibarack nem fejleszt kőmagot, vagy a gyenge mag kettéhasad, a gyümölcs a kocsány felé nyitott, s ezen a helyen penészedni és rothadni kezd. Mészhiány következtében a savanyú és gyakran elvizenyősödött talajokon szokott klorózis előfordulni. Ha a talajt átszellőztetjük — esetleg lecsapoljuk —, őrölt mészkővel vagy más mésztartalmú anyaggal kiadósán megtrágyázzuk, megszüntethetjük a klorózist. A mészbőség következtében jelentkező klorózist nehezebb megszüntetni, mert a talaj felesleges mésztartalma nehezíti vagy egyenesen gátulja a növények számára fontos elemek (foszfor, magnézium, mangán), de főleg a vas felvételét. A gyümölcstermő növények aránylag kevés vasat igényelnek, de azt a keveset sem pótolni, sem nélkülözni nem tudják. A vasnak ugyanis fontos szerepe van a növényekben lejátszódó életfolyamatokban. Például a levélzöld képzéséhez is szükség van vasra, bár a klorofill egyáltalán nem tartalmaz vasat. Ha tehát a talajban nincsen elegendő vas, a növények megfakulnak, klorózisban szenvednek. Tényleges vashiány csak nagyon ritkán fordul elő. Az viszont egyáltalán nem ritkaság, hogy a talajnak a kelleténél nagyobb mésztartalma gátat vet a talaj vaskészlete hasznosulásának. Ilyenkor a gyümölcsfákat és a szőlőt tápoldatos öntözésben szokták részesíteni, vagy a vasgálic egy százalékos töménységű oldatának kipermetezésével igyekeztek pótolni a hiányzó vasat. A Darnyán (Drňa) gazdag hagyománya van a háztáji állattartásnak. A település lakói közül ma is sokan foglalkozna^ malacneveléssel. Munkájukról, gondjaikról a szakrovat harmadik oldalán szólunk gyakorlati tapasztalatok egész sora igazolja, hogy ez az igyekezet csak nagyon ritkán hozta meg a várt sikert. Nemrég új, hatásos készítmény jelent meg a piacon: a Chlorofen. A Synthesia kolíni üzemében gyártott és a pardubicei Chema nemzeti vállalat Horni Poöernice-i üzeme által forgalmazott vegyszer segítségével eredményesen „gyógyíthatók“ a mészben gazdag talajon, vashiány következtében klorózisban szenvedő gyümölcsfák, szőlőtövek, rózsák és dísznövények. Ez a mikroelem-kelát a növények számára könnyen felvehető állapotban tartalmazza a vasat, amely fokozatosan szabadul fel, és növények általi felvételét a talaj túlzott mésztartalma nem képes megakadályozni. A Chlorofen szilárd állapotban, műtrágyához keverve vagy oldat formájában, permetléhez és öntözővízbe keverve egyaránt kijuttatható. Egyről azonban nem szabad megfeledkezni: a hatóanyag a fény hatására elbomlik! Éppen ezért a külön vagy műtrágyával keverve adagolt, illetve az öntözővízben kijuttatott készítményt azonnal be kell dolgozni a talajba. Levélre történő permetezés (lombtrágyázás) esetén 0,2 százalékos töménységgel dolgozhatunk, s ezt a kezelést egy-két hetes időközönként két-három alkalommal meg kell ismételni. Ha úgy döntöttünk, hogy a talajba fogjuk bedolgozni, akkor a tenyészidő kezdetén a legésszerűbb adagolni. A szőlőben, ha csupán néhány tőke kezelését kell megoldanunk, akkor a tápoldatos beöntözést válasszuk, amire júniusban vagy júliusban keríthetünk sort. Lombtrágyázás esetén első ízben virágzás után tanácsos permetezni, mégpedig megfelelő védőöltözetben (munkaruha, gumikesztyű, szemüveg) és lehetőleg szélcsendes időben, hogy a bőrünkre, a szemünkbe és a kezelésre szorulókon kívül más növényekre ne jusson a permetléböL Hogyan adagoljuk a Chlorofen készítményt talajba történő bedolgozáskor? A gyümölcsösben egy-egy törpefára 60—200 grammot, a közepesen nagy fákra 100—300 grammot, a nagy fákra pedig 200—1000 grammot számítsunk. A beteg szőlőben tőkénként 40—60—200 grammot, a díszbokroknak 8— 16 grammot, a díszfáknak 100— 300 grammot, a rózsáknak pedig 6—10 grammot kell juttatni. Ha egyéb dísznövényeken is észleljük a klorózist, akkor négyzetméterenként 20, vagy növénykenként 4—В grammot kell adagolni a készítményből. Ha a beöntözést választottuk, ne takarékoskodjunk a vízzel, alaposan locsoljuk meg a földet. A szőlő esetében például legalább tíz liter vizet adjunk egy tőkének, hogy tökéletesen bemossa a talajba az oldat formájában kijuttatott hatóanyagot. A kertészkedők bizonyára örömmel veszik a hírt, hogy a Chlorofen máris kapható a szakboltokban, mégpedig a számukra is előnyös csomagolásban (200 gramm) és -hozzáférhető áron (17 korona 50 fillér). (dek) Már kapható
