Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-25 / 43. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1980 október 25. Amikor a Nagykaposi (Veiké Kapu- Bany) Járási Nemzeti Bizottság meg­szűnt, a hivatali szobákat tantermek­ké alakították. Az épületben a mező­gazdasági középiskola és diákotthona foglal helyet. A jövő mezőgazdasági szakemberei tanulnak itt négy éven ét. K a n c z e 1 József iskolaigazgató elnézést kér, amiért megvárakozta­tott, majd a következőket tudtam meg tőle: — Az ú] tanévet elkezdtük, az életre és a munkára való felkészülés újabb esztendejét — mondja. — Ilyenkor szinte valamennyiünkben újrafogalmazódik a kérdés: miként érhetünk el jó eredményeket, ho­gyan tudunk magasabb színvonalon oktatni, tanítani. Korszerű oktatási módszerek bevezetésére, hatékony al­kalmazására gondolunk valamennyien. Az oktatás-kutatás-gyakorlat hármas egységének megvalósítására. Bízunk benne, hogy ezen a téren előbbre lé­pünk, hiszen tantestületünk lényege­sen megerősödött, képes az új fel­adatoknak eleget tenni. Jelenleg száz­ötvenként nappali és tizenhat esti ta­nulóval működő iskolánk belső szer­vezése, a tanulók gyakorlati tevé­kenysége jönnak bizonyul. Am a meg­növekedett létszám fokozottab gon­dot ró ránk. Az oktatást a CSZP ZB 15. plénuma határozatai alapján vé­gezzük, az új koncepció szerint. Egy szlovák tanítási nyelvű osztályt nyi­tottunk, ahol huszonöt gyermek sa­játítja el az általános állattenyész­tési szakot, míg a magyar tanítási nyelvű osztályt az általános növény­­termesztésre szakosítottuk. ф Köztudott, hogy a Nagykaposi Mezőgazdasági Műszaki Szakközépis­kolában nemcsak elméleti szinten készítik fel a tanulókat, hanem ala­pos gyakorlati képesítést is nyúj­tanak számukra. Hogyan sikerül en­nek a követelménynek eleget tenni — kérdezem Loksa László gyakorlati szakoktatót? A gyakorlati szakoktatást a helyi szövetkezetben és a magter­mesztő állami gazdaságban végez­zük — mondja. — Az I—II. osztá­lyos tanulók a nyári szünetben két­hetes, míg a III—IV. osztályos tanu­lók egyhónapos gyakorlaton vesznek részt azokban a gazdaságokban, ahol az iskola befejezése után dolgoznak majd. Ami a munkára való nevelést illeti: első helyen említem a külön­böző munkákba való bekapcsolódást, főleg az őszi csúcsmunkák idején. Ezzel nemcsak a rászoruló mezőgaz­dasági üzemeket segítjük ki, hanem a nevelés szempontjából is nagyon lényegesnek tartjuk. Ugyanakkor nagy gondot fordítunk a laboratóriu­mok berendezésére, arra, hogy meg­felelő színvonalú segédeszközökkel rendelkezzünk. О Személy szerint mit vár az új tanévtől? — Legfőbb vágyam, hogy az iskola és a mezőgazdasági üzemek között jó kapcsolat alakuljon ki, mert ahol ez megvan, ott az eredmények sem maradnak el. A tanulók szakmai gyakorlati képzése nem is valósulhat­na meg enélkül az együttműködés nélkül. Természetesen ezt a kapcso­latot lehet még tökéletesíteni, mint ahogy sikerült is a nyári vakáció idején. # Az oktatás terén, melyek a főbb célkitűzések? — érdeklődöm tovább. — Hogy az elvárásoknak eleget tudjunk tenni — veszi át a szót Kan­­czel József igazgató. — Ehhez vi­szont igényesebbeknek kell lennünk minden tekintetben. Jelszavunk: „Mi­nél többet a tanulókért!“ Tehát min­den tőlünk telhetőt meg kell tennünk a cél elérése érdekében. Tanulóinkat a proletár nemzetköziség és a haza­fiasság szellemében neveljük, mint ahogyan azt az oktatási tervünk elő­irányozza. # Nagy nevelő hatása van a kol­légiumi életnek is — fordulok Kan­­czel Júlia főnevelő felé kérdésem­mel. — A tanulók pezsgő kollégiumi életet élnek — mondja. — A terveket a tizenkilenc tagú diákbizottság állí­totta össze. Ennek alapján a tanulók­kal osztályok szerint foglalkozunk. Van tánc-, snort-, irodalmi és egész­ségügyi körünk. Ezek közül is ki­válik a két ateista kör, amelynek tagjai aktív tevékenységet fejtenek ki és a tanulók világnézeti nevelését formálja. • • • Beszélgetésünket hosszú csengőszó szakítja meg. Véget ért a nagyszünet. Az igazgató és a tanárok elnézést kérnek. Megértem őket, noha sze­rettem volna még sok mindenről el­beszélgetni velük, de tudom, hogv a tanítást nem illik zavarni. Talán majd egy más alkalommal. E kis be­szélgetésből is kitűnik: tervekben, el­képzelésekben ebben az iskolában nincs hiány. Ügy vélem, hogy az oda­adó, kitartó, színvonalas oktatói munka a várt eredményt is meghoz­za. Ehhez kívánunk minden pedagó­gusnak, tanulónak sok sikert. ILLÉS BERTALAN А вй egyenjogúság A férfiakkal való azonos munka vállalás, a társadalmi munka, a külön­féle funkciók betöltése szinte egyen­­jogúvá tette a nőket a férfiakkal. Úgyszólván ugyanolyan munkateljesít­ményt és helytállást várnak tőlük, mint a férfiaktól. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a legtöbb esetben nem is marad­nak el a férfiak mögött. Azonban vannak dolgok, amelyekben mégsem követhetik mindig a férfiakat. Ez el­sősorban viselkedésükre, magatartá­sukra vonatkozik. Ma már a nők jogai nincsenek korlátozva sem a munká­ban, sem a szórakozásban. Mégis va­lamilyen Íratlan törvény azt kívánja, hogy mind a munkahelyen, mind a szórakozóhelyen disztingváltabban vi­selkedjenek, mint a férfiak. A jó ízlé­sű emberek általában a férfiakat is elítélik, hogyha káromkodnak, duhaj­kodnak, részegeskednek, gorombán viselkednek. Tehát nem' csoda, ha a nők magatartásával szemben még na­gyobb igényeket támasztanak. A munkahelyi ünnepségek, az üze­mi mulatságok alkalmával bizony sok­szor előfordul, hogy a nők viselkedés­ben és ivásban teljesen egyenjogúak­­nak érzik magukat a férfiakkal. Eleinte, amíg nem viszik túlzásba, ta­lán illik is nekik, s a férfiak azt mondják rájuk, hogy „milyen cuki pofák“. De ha lerészegednek, minő­síthetetlenül viselkednek, az előbb még körülöttük legyeskedő férfiak is megbotránkoznak rajtuk, elkerülik és megvetik őket. Arról nem is szólva, hogy a dolognak folytatása Is van. Amikor félrebillent sapkával, ingatag léptekkel megállnak otthonuk ajtaja előtt, ne csodálkozzanak, ha férjük nem fogadja őket tárt karokkal és hitvesi csókkal. A pillanatnyi vesze­kedés talán napokig tartó családi per­patvar követi majd, és még az a jó, ha a gyerekek ágyban vannak már, és nem látják édesanyjukat ilyen ál­lapotban. Szerencsére ez nem általános jelen­ség, és elég ritkán fordul elő. Azon­ban nem árt, ha a felhozott példát az erre hajlamos egyének megszívle­lik. A nőnek az egyenjogúság ellené­re is mindig példaképnek kell lennie. A nőiesség, az anya példaképének, akire nemzedékek nevelésének a gondja van bízva. Ö az az elsődleges személy, akitől sokban függ, hogy mi­lyen embereket ad a társadalomnak gyermekei, unokái személyében. Parraghy Johanna HS ŠHtiB VßM CSELÉNYI LÄSZLÖ: щ ér vm&rnim (KOREAI MESE NYOMÁN) Túl a hegyen, túl a völgyön van egy hágó — hegyszoros, elvetődik olykor-olykor arra еду-két gyalogos. Nem messze ama szorostól élt egy tigris-óriás s bizony gyakran megtámadta a szegény gyalogost. Az emberek hát összefogtak ellene, s hogy megölik, elhatározták. Sok vermet ástak amott meg emttt. Egyszer hogy a hegyszoroson bandukolt egy vándor át, ahogy ment, ment, mendegélt, hát hallott furcsa hangokat. Odaballag a veremhez s a tigrist meglátja. Hogy a tigris is észrevette a vándort, busongva szólt: „Jóember, ha e veremből kiszabadítod szegény s fejemet, ezernyi jóval hálálom meg néked én. Am a vándor megcsóválta fejét s emígy válaszolt: ,/Jem. Nem szabadítalak ki, hisz fölfalsz tüstént, ahogy kihúzlak.“ „ö, hogyan gondolsz ilyet! Hogyan is lehet ilyen rútul, ily gonoszul meghálálni tettedet; — mondotta a tigris s arcán végig tenger könny csorog, így a vándor megsajnálta öt s vastag gallyat hozott s a verembe dobta. S ím a tigris alighogy kijött a veremből, nyújtózik egy nagyot s az emberre bök. A vándor megmered mente s hogy magához tér, emígy szól: „Semmirekellő állat, oktalan vagy bár, de így sem feledkezhetsz meg az én jótettemről ily hamar, föl nem falhatsz — jótevődet.' „Ne jártasd a szád! Badar beszéd. Vajon ezt a vermet ki ásta, hogy engemet tőrbe csaljon, elpusztítson? Ti, igen. Az emberek. Te is egy vagy közülök, hát bosszút rajtad állok" — Es e szavak nyomán a tigris indul a vándor felé s kitárja órjás pofáját. Vándorunk ím bánja már, hogy kihúzta a veremből. Késő bánat. Így csak áll s a tigrishez végül így szól: „Várj még egy pillanatig. Igazad van-é valóban, kérdezzünk meg valakit. S ha bebizonyosodik, hogy teneked van igazad, úgy örömmel falhatod föl szegény áldozatodat." A tigris belement. Együtt indultak megtudni ezt: kinek van igaza? Arréb egy ökör legelgetett. Miután elmondták néki szegröl-végről mind, amit akartak, az ökör így szólt: „Az emberek rosszak. Itt s mindenütt. Robotoltatják az állatokat. S a bér? Megölik s fölfalják őket. Nincs hát igazuk. -Ezért jogosan megérdemlik hát hogy valamennyiöket tigrisek falják föl." „Látod", szólt a tigris, hallva ezt. ,/lines miért hát panaszkodni, ha tüstént fölfallak én." S készült immár, hogy rárontson a vándorra. S az szegény újra megszólal: „Egy percig várj még! Kérdezzük meg e borókafát, mondja meg ö, jogosan cselekszel-e?* A boróka elítélő hangon emígy válaszol: „Rosszak az emberek, rosszak. Megérdemlik, hogy sehol ne legyen nyugtok. Kínoznak, ágainkat tördelik. S , eltüzelik, megérdemlik, hogy fölfalják őket is." A tigris nekiront már-már a vándornak, ám az a háta mögött furcsa neszt hall. Megfordul s meglátfa a nyulat. Így szól hát: „Egy kissé várj még tigris! A nyulat kérdezzük meg: 6 vajon hogy látja az igazadat?" A tigris belement, noha türelmetlen volt. Alig bírta már kivárni, hogy a vándort fölfalhassa. Míg a nyúl végighallgatta, hogy mi történt, türelmesen, s így szólt: ,^mit ez a vándor állít, azt egyszerűen hinni sem akarom. Csak úgy hozhatok ítéletet, ha a tigris megmutatja, a verembe hogy esett, s hogyan szabadította ki a vándor." A tigris azt hitte, a nyúl, mint a többi is, neki ád igazat. Elindul hát nagystetve a verem felé s bele ugrik. „Miért szabadítottad ki e barmot, hallod-e, jóember? Ott kellett volna hagynod, ahol van’ — a nyúl Így szólt s elnyelte az erdő visszavonhatatlanul. A pubertás Jelenségei nem ** valamiféle rendellenes­ségek. Éppúgy nem betegség, mint ahogy például a terhessé get, a szülést sem tartjuk an­nak. A hasonlat nem véletlen, mert lényegében a pubertás is egyfajta terhesség és születés: a felnőtt ember születése. A serdülőkorban születik meg az önálló személyiség: a felnőtt ember. A serdülő elzárkózik, nem őszinte, nem bizalmas, „Pedig én nagyon szeretném, ha az volna“ mondja egy édesanya. „Minden és mindenki más ér­dekli, mindenütt jobban érzi magét, mint otthon“, — így si­ránkoznak a szülők. ApaMs A lelki önállósulás szakaszá­ban ez így van. A serdülőnek meg kell szoknia a családon kívül, a világban az önátlő éle­tet, társakra kell találnia a ba­rátság, a rajongás, a szerelem kapaszkodóival. Nem lehet visz­­szautalni az előző gyermekkor­ba, akarni kell, hogy felnőtté váljék. Maguk a serdülők akar nak is ruházkodásban, megjele­nésben, Szokásokban minél előbb felnőttnek látszani, majd igazán is felnőttek akarnak lenni. így van ez jól, hisz ez a természet, a fejlődés rendje. Ha így van, akkor mi a teendőle a szülőnek? Maradjon tétlen? Korántsem. A szülői ne­velésre, a család melegére épp úgy szüksége van a serdülőnek, mint annak idején a csecsemő­nek. Csak nem olyan formában! Nem mondhat le a nevelésről a szülő még akkor sem, ha azt a serdülő esetleg kifejezetten elutasítaná. A szülő passzivitá­sa, sértődöttsége helytelen útra vezet, esetleg a végleges- elsza­kadásra. Vállalni kell tehát a nevelést. Sok gondot okoz a pubertás nevelése, mert a szülők sok esetben félreismerik a serdülők megnyilatkozásait, főleg akkor, ha azokat a gyermekkori, az előző fejlődési szakasz maga­tartásformáihoz hasonlítják. Ez ílyenféle tiltakozást vált ki a serdülőkből: „Nem vagyok már gyerek! Ne tartsatok csecsemő­nek!“ Meg kell tehát Ismerni t pubertás sajátos lelkivilágát. Ennek sokféle módja van: ta­pasztalatok kicserélése, köny­vek, folyóiratok, előadások, rádió útján való tájékozódás, és mindenekelőtt: megfigyelése, higgadt, jőszándékú, bizalmat sugárzó megértése. Csak egyet ne tegyenek! Ne hivatkozzanak a salát emlé­keikre. „Én Is voltam fiatal..., az én koromban ez nem tgy volt..." Az Ilyesminek nincs hitele я gyermek előtt, hiszen az „régen volt...“ az más volt..., az a közéokorban volt. Hivatkozás helyett meggyőző, biztos tudást, megértést vár a serdülő. Ebben az életszakasz­ban a szülőknek hozzá kell se­gíteniük gyermekeiket ahhoz, hogy képesek legyenek saját maguk helyes szokásokat kiala­kítani, kénesek legyenek önma­gukat nevelni. A serdülőnek emberekről, helyzetekről már kezd kiala­kulni a „saját véleménye*. Nem­­eevszer téves, szélsőséges, bán­tó is lehet ez; de ne utasítsa el a szülő gúnnyal, hatalmi szóval, mert csak ellenkezést vagy el­zárkózást vált ki. Sőt: maga a szü'ő késztesse gyermekét az események feletti ítéletalkotás­ra, a következmények számba­vételére. Éreztesse azt, hogy őszintén érdekli gyermekének a „salát“ véleménye. Hallgassa meg minden témával kaDcsolat­­ban, elgondolásait ne ítélje el, hanem türelemmel, értelmi megokolásokkal mondja el az­után a saját véleményét. Az ilyen szónak van hitele, meg­győző ereje, az ilyen szóbői, az Ilyen magatartásbő] megbecsü­lést fog kiérezni a serdülő, s önbizalma erősödik, enyhül­nek a félelmek, a szorongató érzelmek. Szabadabb és bátrabb lesz. A szülő nyomon tudja kö- - vetni a fejlődő értelem és az ébredő érzelem kibontakozását. Egy mindennél izgatőbb gazdag világ feltárulásának lehet ámu­­lő tanúja. (—) VÍZSZINTES: 1. Az alumínium vegy­jele. 2.......... Regia. 6. Török férfinév. 9. Május 25-én ün­nepeljük. 10. Sze­mével észlel. 12. Az Öt-tó egyike. 13. Idom. 15. Jut­tat. 16. Elegem van belőle. 17. Két fél. 18. Izomkötöje. 19. Nem egészen jeles. 20. Kűty betűi. 21. Tó a Szovjetunió­ban. 22. Egyfor­mák. 23. Száraz növényi szár. 24. Fundamentum. 25. Negatív válasz. 26. Fényképezőgép­márka. 29. Csúnya. 31, Trikó része. 32. Igekötő. 33. Gyűjt. 34. Aldo___ olasz politikus. 35. Menetrendi rövidí­tés. 37. Allatkert. 38. Játékszer. 40. Király olaszul. 41. Szovjet repülőgép­jelzés. 42. Kugli. 43. Ketté vág. 45.Magyar város. 46. Jegyes. 47. Francia névelők. 48. Üzlet. 50. Kicsinyítő képző. 51. Testrész. 52. Sérthetetlen. 53. A Lengyel Légifor­galmi Társaság neve. 54. Török férfi­név. 55. Cseh folyó. 56. Megnevezése. FÜGGŐLEGES: 1. Névelő. 2. Vers­kellék névelővel. 3. LBE. 4. Végnél­küli bál. 5. Az idézet első része. 6. Talián. 7. Gubős növény. 8. A másik oldalra. 9. Szlovák sas. 11. A nőla. 12. Dal. 14. Élet. 15. Égitest, névelővel. 16. Az idézet második ré­sze. 17. Európa része. 18. Ázsiai ál­lam. 20. Sógor. 21. Forma. 23. A hét egyik napja. 24. Gyümölcs, névelő­vel. 25. Kevert neon. 27. Szaglószer­­ve. 28. Tyúklakás. 30. Friss levegő. 32 Nem arra. 34. Magyar város. 36. Az idézel harmadik része. 38. Újpesti Dózsa labdarúgó-játékosa volt. 39. Gyümölcs. 42. A madarak dísze. 43. Kisebb település. 44. Francia névelő. 45. Kicsi szlovákul. 47. Talál. 48. Paszuly. 49. Mindkettő szlovákul. 50. Fém szlovákul. 51. E napon. 52. Tan­tál kémiai jele. 53. A mélybe. Beküldendő a függőleges 5., 16. és 36. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS-NYERTESEK Lapunk 40. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: „A szovjet al­kotmány a lenini eszmék diadala.“ Könyvnyertesek: Kollár Gyula, Szímő (Zemné), Ozsvald Gábriellé, Hodos (Vydranyj, Rabec Katalin, Hajnácskő (Hajnáőka). Az ui tfliffivíffin ioeimeeaiibfin в шШт EUV8V щ BJfUIV IfjUIRc S? WbSWWwWbI

Next

/
Thumbnails
Contents