Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-18 / 42. szám

Hubová Ida agrármérnököt, a Rimaszombati | Rimavská Sobota) Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági, erdő- és vízgazdálkrdásügyi osztályvezetőjét: Milyen Eredményt értek el a parlagföldek felkutatásában és a nagyüzemi mezőgazdasági termelésre alkalmatlan területek kihasználásában? — Bátran álíthatom. hogy járásunk területén évek óta kellő figyelmet szentelünk a parlagföldek, a nagyüzemi termelésre alkalmatlan mezőgazdasági földterületek felkutatásának és ismételt termelésbe vételének vagy más úton történő hasznosításának. A járási székhelyen, továbbá Tornaiján (.Šafárikovo), Klenovecen és Hnúsfán terjedelmes, jó! működő kerttelepeink vannak, ahol a Szlovákiai Kertészkeriők Szövetségének tagjai sok sok zöldséget, gyümölcsöt és virágot termelnek. Tavaly Hnústán további nyolc hektárt adtunk át a kertbarátoknak, így az év elején u kerttelepek területe /árásunkban megközelítette a kilencven hektárt. A központi rendelkezés értelmében elvégeztük a mezőgazdasági föld biológiai ellenőrzését, s ennek eredményeként 248 hektáros területet tartottunk nyilván a pillanatnyilag műveletlen, és a mezőgazdasági földterületből átmenetileg kivonásra javasolt földek között. E terület nagyobb hányada elvizenyősödött, lecsapolásra, rekulti-A kt kérdez: Alföldi Gyula, ” a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) helyi szervezetének tagja.

„Lehet-e — s ha igen, hogyan

— az állattenyésztésben használatos műanyával fűteni az üvegházat és a fóliával borftott hajtató berendezéseket? Használatos-e hazánkban a paradicsom érésének meggyorsítására

— száron vagy ládákban — az etiléngáz, s ha igen, élhetnek-e ezzel a lehetőséggel a háztáji kertészkedők is?“

Aki válaszol: Belucz János agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, lapunk állandó kertészeti szak tanácsadója.

A 250 wattos infra-égő (műanya) kevesebb fényt ad, de több meleget (hőt) sugároz ki, mirtt az ugyanannyi elektromos áramot fogyasztó, hagyományos izzók. Az infra-égő a felhasznált energia 92 százalékát hővé, 8 százalékát pedig fénnyé alakítja át. A felfüggesztett infra-izző infravörös sugarakat bocsájt a talajra, amelyek igen gyorsan felmelegítik a földet, a földből kisugárzó hő pedig a légteret. Ez lényegében ugyanaz a folyamat, mint ahogy a napsugarak felmelegftik a földet stb. Ha a talaj növényzettel borított, akkor természetesen az melegszik fel előbb. Az ilyen izzókkal történő fűtésben az a bökkenő, hogy az égők — akárcsak a kertészetben használatos körforgó öntözők — kör alakú területre hatnak, nem fedik az egész alapterületre, ún. fehér foltok keletkeznek. A térfogat is kicsi, amit egy izzóra számíthatunk: üvegházban 3— 5 m5, fóliasátorban legfeljebb

2—3 m3. Tehát a kizárólag infra-izzókkal való fűtéssel nem lehet egyenletesen kifűteni a hajtatóberendezést, azonkívül az üzemeltetésük is drága. Nem beszélve arról, hogy hiányzik a

levegő, a megtermelt meleg mozgatása. Ezért, aki villannyal akar fűteni, inkább készítsen egy egyszerű berendezést, ami a térfogat nagyságától függően egy, kettő vagy több — létraszerűen egybefoglalt — spirálból (általában 800—1000 wattosak), és a mögéjük ’beépített ventillátorból ál). A villanyszerelésben járatos kertbarátok más megoldást is használhatnak. A melegágy, üvegház vagy fóliasátor fűtésére a berendezés peremén ún. ellenállás-drótot feszítenek ki (porcelán feszítők segítségével), majd 220

Шдвянонк

voltos áramot vezetnek a drótba. A huzal nem izzik, de melegít és megvédi a növényeket a fagytól.

A másik kérdésre válaszolva: Számunkra nem ismeretes a paradicsom és a paprika beérésének meggyorsítására használatos Etrel készítmény vegyi összetétele. Nem feltételezzük, hogy azonos lenne az etiléngázzal, egyébként is cseppfolyós. A nagyüzemekben a paradicsomot szoktuk ezzel a készítménnyel bepermetezni, hogy siettessük az érést, s előkészítsük a növényzetet a gépi betakarításhoz. A kezelés hatására a levélzet elsárgul, befejezi az asszimilálást, a termésben pedig az Etrel hatóanyaga elősegíti az etilénképzést, sőt részben maga is etilénné alakul át. Mint Ismeretes, a zöldség és a gyümölcs érésekor a gyümölcsökben etilén képződik, s a nevezett szer küldetése, hogy ezt a folyamatot meggyorsítsa. Erre a gépi szedésnél nagy szükség van, hiszen a kombájn nem tud válogatni, minden paradicsomot leszed, amit kézi

munkával kell utólag átválogatni. Még így is aránylag sok éretlen, vagy félig kiszíneződött paradicsom kerül betakarításra, amit rekeszekbe raknak és utóérlelnek (minden kezelés nélkül). Magyarországon eléggé elterjedt egy hasonló szer, az NDK gyártmányú Rol Fruct használata (gyümölcsnél). A kutatók megállapították, hogy az érést siettető készítmények használatának hatására a gyümölcs és a kocsány közötti tapadóerő is csökken, ami tulajdonképpen hatékonnyá teszi a gépi szüretelést (rázás). Ma már a meggy, a cseresznye és a szilva gépi szüretelése mellett az őszibarack géppel történő lerázásával is kísérleteznek.

Persze van egy másik megfigyelés is. Az egyik oldalon különböző készítmények használatával igyekszünk meggyorsítani a betakarításra váró termés érését (etilén-termelését), a másik oldalon — pl. a téli alma tárolásánál — megállapítottuk, hogy a növények a lassú érés folyamán is termelnek etiléngázt. Mégpedig- annyit, hogy bizonyos mennyiséget a környezetnek, esetünkben a tároló helyiség légterének is átadnak belőle. S itt jön a bökkenő. A gyümölcs által termelt gáz meggyorsítja a tárolt alma érését, ami tárolási szempontból káros. Megállapított tény, hogy a tároló helyiség 1 m3-re jutó 1 cm5 etiléngáz is nem kívánatosán sietteti az alma érését. Az is bizonyítást nyert, hogy az etiléngáz a tároló helyiség alsó rétegeiben fordul elő nagyobb mennyiségben. Például a padlózattól 1 m magasságban már 28—37 cm3 etiléngázt is mértek légköbméterenként. Ez a jelenség komoly gondot okoz az alma tárolásánál, mert a tároló helyiségekben féltve őrizzük a széndioxidot (СОг), amit ugyancsak a tárolt alma termel.

válásra szorul, csak azután lehet ismét bevonni a nagyüzemi termelésbe, vagy átádni a kertészkedőknek. Rimaszombat mellett nemrég tizenöt hektárt bocsátottunk a kertbarátok rendelkezésére, ezzel a járási székhelyen lakók kertigényét pillanatnyilag kielégítettük. A városban korszerű ipari üzem épül, melynek közelében talán szintén sor kerül egy kerttelep kiépítésére. Ha igen, akkor amolyan üzemi kerttelep jellege lesz, de természetesen a szövetség irányításával fog működni.

A kerttelepi tevékenység iránti érdeklődés továbbra is nagy Járásunkban, ezért tovább kutatjuk a kertbarátmozgalom fejlődését segítő lehetőségeket, és örömmel fogadjuk a kerték iránt érdeklődők, elsősorban a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége tagjainak és alapszervezeteinek javaslatait, észrevételeit, s azonnali és hatékony segítséget nyújtunk ahhoz, hogy a feltételeknek megfelelő földterületeken a kertészkedők mielőbb hozzáláthassanak a kerttelepek kiépítéséhez.

ŐSZ VAN,

egyre hidegebbek a nappalok és az éjszakák, leg főbb ideje felkészíteni a télre, és meleg szobába vinni az eddig szabadban tartott cserepes dísznövényekét. S persze a virágoskertben is akad tennivaló: most már feltétlenül vágjuk le a szárításra szánt virágokat (kisebb csomókban felfüggesztve vagy papírra terítve szárfthatók), az elnyílott egynyáriakról szedjük meg a jövőre szükséges magot, azután tépjük ki a töveket. A fagyokig díszítő virágokat gondos ápolással (az érett magtokok eltávolításával, talajlazítással, esetleg tápanyagpótló locsolással) Ismételt növekedésre serkentjük. A szabadban nevelt krizantémot cserépbe ültetjük s fóiiaházba vagy üvegházba teszszűk, esetleg a krizantémok fölé borítunk fóliát.

Most már feltétlenül ültessük el a virághagymákat, mert ha sokáig késlekedünk, a fagyok be álltáig nem lesz idejük meggyökeresedni. Csoportos ültetést végezzünk. Az apróbb hagymákat (téltemető, krókusz, anemőne] 5—8, a közepese két (tulipán, jácint, nárcisz) 8—13, a nagyoka' (liliom) pedig 15—18 cm mélyre ajánlatos ültetni Utoljára kaszáljuk és fejtrágyázzuk (szuperfosz fát, kénsavas kálium) a pázsitot, befejezzük az örökzöldek telepítését, és elvetjük az átfagyást igénylő évelők (kökörcsin, Ibolya, zergebogíárl magját. (krj

íhnr )

*^%VV>XXXVVVXVVX4NVV»CWSXWC4V*^^NX'XVWXWWľ»ÄVWVS^X4>XV4X4XXXXXXXXXXXX4XXXXXNXVX4XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX4XV4XV4XX»

ág a gyümölcsösben

Sok háztáji kertészkedő számára még ma sem teljesen világos, mit is jelent tulajdonképpen a talajuntság fogalma. Annyit nagyjából mindenki tud, hogy a talajuntság a kultúrnövényekkel kapcsolatos, és az ésszerűen tervezett vetés-, illetve növényforgóval lehet elejét venni. A jelenség kialakulásáért általában a tápanyaghiányt, a nem megfelelő talaj-kémhatást (savanyúság), a talajlakó kártevők elszaporodását, a gyökerek által kiválasztott, mérgerosan befolyásolják a növények fejlődését.

Ha a talajuntságot mutató területen satnyán fejlődő almamagoncokat szűzföldbe vagy fertőtlenített talajba átültették, szépen kifejlődtek. Itt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a jelenséget (talajuntság) csupán azon a területen észlelték, melyet az előző ültetvény fáinak gyökérzete behálózott, tehát a talajuntság a földben nem" terjed. Ez arra vall, hogy nem állati vagy növényi élősző hatású anyagok (toxinok) felhalmozódását stb. teszik felelőség.

A talajuntság mindig konkrét növényféleséggel kapcsolatos, ezért specifikus talajuntságról szoktunk beszélni, melyre akkor kerül sor, ha ugyanazt vagy hasonló növényt egymás után több évig termelünk az adott területen. A talajuntság veszteségei jár, ami abban nyilvánul meg, hogy a növények — főleg a kezdeti szakaszban — gyengén fejlődnek, satnyák maradnak és keveset teremnek. Hollandiában példánl megfigyelték, hogy a talajuntság következtében a fejlett fák százötven-kétszáz százalékkal kevesebbet teremtek. Az ismételten betelepített területen a fák nagyon rosszul fejlődnek, aminek a tápanyaghiány, az elgyomosodás, a rossz talajszerkezet stb. az oka. Ezek az okok azonban nem tartoznak a valódi talajuntság fogalmához. Valós talajuntságról akkor beszélünk, ha a fák kielégítő tápanyagellátás és jó talajművelés esetén sem fejlődnek és teremnek kielégítően. Kísérletek és gyakorlati, tapasztalatok egész sora igazolja, hogy kielégítő szervesés műtrágyázással, színvonalas agrotechnikával és rendszeres öntözéssel is csak átmeneti javulást lehet elérni, vagyis a jelentkező talajuntságot véglegesen nem lehet megszüntetni. Azt is sikerült bebizonyítani, hogy a gyökerek által kiválasztott mérgező anyagok (toxinok) nincsenek jelen a talajban olvan töménységben, hogy káküdokrol van szó, amelyek idővel elszaporodnak és elterjednek a talajban. Viszont vírusról sem beszélhetünk, hiszen az átültetett magnncok más földben gyorsan növekedésnek indulnak. A talajuntság szorusan összefügg a gyökérhálőzattal, a gyökerek útján terjed az elfáradt, kimerült talajon.

A talajuntság leggyakrabban a sűrű növényállományú területeken (faiskola, sűrű telepítésű gyümölcsös), és olyan helyeken jelentkezik, ahol az előző ültetvény egészségesen és buján fejlődött. A semleges vagy gyengén lúgos kémhatású területeken gyakoribb ez a jelenség, mint a savanyú talajokon.

Az elmondottakból következik. hogy a talajuntságot baktériumuk okozhatják, amelyek nagyon jól alkalmazkodnak némely növényekhez, gyorsan elszaporodnak, s a megváltozott fettételek közepette is sokáig életképesek, ugyanakkor nem terjednek el az egész földterületen. Végül kísérletet tettünk a talaj fertőtlenítésével és gőzölésével, s megállapítottuk, hogy bizonyos készítmények (chlorpikVin, formalin, - szénkéneg, Di-Trapex stb.) felhasználásával a talajuntság megszüntethető. Ezt követően együttműködésre léptünk a Prágai Mikrobiológiai Intézettel, s így véglegesen sikerült bizonyítani a mikroorganizmusok jelenlétét a talajuntságot mutató földben.

Az idős fáknak a termőföld minden rétegében sok aktív gyökerük van, amelyek képesek

maguk körül szabályozni a talaj kémhatását (pH-értékét), és ezzel együtt a mikroflóra fejlődését is, ezért az ilyen fákon a talajuntság hatását nem észleljük. Viszont a kitelepített csemeték fejlődése ezen a területen alaposan korlátozott. Következésképpen arra kell törekednünk, hogy takarmánykeverékek (füveshere, gabona-hüvelyes keverék) termesztésével, időszakos istállótrágyázással rendszeresen szabályozzuk a talaj biológiai egyensúlyát, elejét vegyük a mikroorganizmusok és a gombák egyoldalú fejlődésének, illetve az általuk kiválaszott toxikus anyagok káros hatásának.

Ezen túlmenően javasoljuk, hogy a kertekben a gyümölcsfák után jelentkező talajuntság esetén:

ф ne meszezzék a talajt;

ф tápanyagpótlásra csak savanyú kémhatású trágyákat használjanak (káliumszulfát, ammőniumszulfát, magnéziumszulfát, komposzt);

• ha azt tapasztalják, hogy túlságosan savanyúvá válik a talaj, ás elszaporodnak bizonyos kártevők (fehér férgek a hullott almán vagy a szamócán), akkor kora tavasszal taiajfertőtlenítést kell végezni a Metation, az Anthio vagy a Nematin 0,2 százalékos töménységű oldatával (beöntözés négyzetméterenként 2 liter oldattal), esetleg felhasználható a szénkéneg, a formalin vagy a Vápám is;

ф a csemeték számára jó nagy gödröket kell ásni, s azokat megtölteni komposzttal vagy más területről hozott, egészséges földdel úgy, hogy közben a kitermelt földből semmi ne kerüljön vissza a gödörbe;

% végezzenek talajfertőtlenltést bincid-hatású készítményekkel. .Aránylag költséges eljárásról van sző, ezért csak akkor ajánlatos sort

keriteni rá, ha előzőleg bio-1 lágiai vizsgálattal kimutatták a talajuntságot.

A biológiai talajvizsgálat a következőkből áll. A talaj 5 cm-es felső rétegét eltávolítjuk, utána 30 cm-es rétegből mintát veszünk, amiből kiválogatjuk a belekeveredett durva anyagokat. Az így nyert tiszta föld Vs részét gőzölései (0,2 atm nyomás 1 órán át), 1/з részét biocidhatású készítménnyel (Dichlorpropen + Dichlorpropan-DD Schell, chiorpikrin) fertőtlenítjük, a felmaradó Vj-ét pedig kezeletlenül hagyjuk. Ezt követően a talajmintákat cserepekbe (0,75 liter) töltjük — minden mintából tiz cserépre valót kell készíteni —, s a cserepekbe telepítésre szánt magoncokat ültetünk. Persze csak a kerti zsázsával vagy salátával végzett próba-teszt után. (Próba-teszt: literes kompótos poharat félig megtöltünk a kezelt földdel, ráhelyezünk egy csomó nedves vattát, amire zsázsa- vagy salátamagot szórunk, majd a poharat lezárjuk. Ha a magvak kicsíráznak és nem pusztulnak el, hozzáláthatunk a magoncok ültetéséhez.) A magoncokkal betelepített cserepeket tőzeget vagy homokot tartalmazó edénybe állítjuk és áztatásos módszerrel öntözzük. Három hónap elteltével a magoncokat kivesszük a cserépből, lemossuk a gyökerüket, lemérjük a föld feletti részt, és megmérjük a gyökérrendszert.

Ha a mérés során megállapítjuk, hogy a fertőtlenítő szerrel kezelt földben nevelt magoncok kedvezőbb (2:1 arányú) fejlődést mutattak, mint a kezeletlen mintában, akkor erős talajuntságról beszélünk. Ha az arány 1,4—1,99:1/ akkor közepes, ha viszont 1,39:1, akkor elhanyagolható a talajuntság mértéke.

Hndská Galina mérnök, a ntezőgazd. tudományok kandidátusa