Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-18 / 42. szám
tartósan növeli a termelési, gazdasági és társadalmi folyamatok irányításának színvonalával szemben támasztott követelményeket. A szakképzés és az oktatás alapvető küldetése a dolgozók szakképzettsége és a társadalmi termelési alap elért fejlődési foka közötti összhang biztosítása, valamint a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek a következő években való érvényesítésére történő felkészülés. A tudományosműszaki fejlődés állandóan gyorsuló üteme a termékfelújítási folyamaatot is meggyorsítja. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés tudományos-műszaki fejlesztésének hordozói és megvalósítói csak megfelelő képzett dolgozók lehetnek. A káderképzési és oktatási folyamat hatékonysága attól függ, hogyan van összehangolva a társadalmi-termelési alap előirányzott fejlesztésével. A beruházási és műszaki ellátottság szakaszán bekövetkező változásokat a munkaerők szakaszán is változások kísérik: a dolgozók létszámának általános csökkenése a minősítési szerkezetben bekövetkező változásokkal kapcsolatos. A csehszlovák mezőgazdaság és élelmiszeripar előrejelzése szerint a dolgozók létszáma az 1975-ben nyilvántartott 1 millió 312 ezerről 1990-ben 1 millió 159 ezerre csökken. Ugyanakkor a mezőgazdaságban 1 millió 125 ezerről 959 ezerre csökken, viszont a KNB által irányított élelmiszeripari válla latokban 188 800-ról 200 000-re emelkedik. Ez a minőségi változás a szakképzettség terén is változásokat követel. Műveltségi mezőgazdaság élelmiszeripar kategória 1975 1985 1975 1985 dolgozók összesen 1 124 850 1 003 480 188 000 197 330 ebből munkás 954 470 821100 148 840 156 330 alapműveltségű 334 150 179 650 42 570 32 680 betanított 377 800 252 650 52 960 50 790 kitanult 225 650 359 960 50 720 48 460 középfokú szakképzettségű 10 600 7530 1 580 1 380 kitanult és érettségizett 130 7 850 5 760 általános középiskolai képzettségű 1140 1 030 670 250 teljes középfokú szakképzettségű 4 880 12 380 1 280 1 980 főiskolai végzettségű 120 50 55 30 ebből műszaki-gazdasági dolgozó 170 380 182 380 38 160 41 000 alapműveltségű 29 000 10 680 5 690 1 680 kitanult 8 500 4 070 1610 680 középfokú szakképzettségű 23 750 19 580 8 400 7 240 kitanult és érettségizett általános középiskolai 230 480 20 150 végzettségű 8 450 6 930 2 930 1800 teljes középiskolai végzettségű 74 000 97 450 15 990 21 060 főiskolai végzettségű 26 450 43 190 3 520 8 390 Társadalmunk rendkívüli figyelmet fordít a dolgozók képzésére, és ez kifizetődik. Például a Praha-Písnice-i Húsipari Üzemnek 300 tanoncot befogadó szaktanintézete van, Ennek az üzemnek az eredményein ez meg is látszik. Az üzem 1979- ben még nem dolgozott teljes kapacitással, de egy dolgozóra már elérte az 1 millió 100 ezer korona munkatermelékenységét. A dolgozók számának csökkenésével és szakképzettségük növelésével kapcsolatban változások következnek be az egy dolgozóra eső mezőgazdasági földterület nagyságában. A termelés szervezésének és irányításának színvonalát a termelésnek az egyes termelési egységek összpontosításának és szakosításának megfelelő, valamint az irányítás egyes szintjeinek az ésszerű elrendezése alapján is jellemezhetjük. A növénytermelésben és az állattenyésztési termelésben a munkafolyamatok szervezésének színvonala szorosan összefügg a dolgozók műszaki ellátottságával és az alkalmazott technológiai eljárásokkal. A termelés összpontosítása és szaksítása az okszerű szervezés jele. A termelőerők fejlesztése a termelés szakosításához vezet. Az ágazatok és termékek számának a termelési egységen belüli csökkentése lehetővé teszi az adott termelés kibővítését, műszaki ellátottságának tökéletesítését, a termelési technológiák jobb hasznosítását és a termelés irányításának tökéletesítését. Az összpontosítás a kooperációs társulások, szakosított közös vállalatok alakításával és a kisebb üzemek társításával érhető el. A horizontális és vertikális integráció a termelés összpontosításának, és ezzel a munka termelékenységének egyik tényezője. ÖSSZPONTOSÍTÁS és szakosítás A mezőgazdsági termelés belterjessége és hatékonysága növelésének egyik alapvető módja az összpontosítás, a szakosítás és a kooperáció elmélyítése. A CSKP XIV. és XV. kongresszusának irányelve értelmében ez a folyamat tovább érvényesült és egész sor kedvező eredményhez vezetett főként a munkatermelékenység növelése szakaszán. A vitathatatlan eredmények ellenére néhány probléma megoldatlan maradt. A túlságosan nagy és nehezen irányítható gazdasági egységekkel kapcsolatban a CSKP KB 1979 márciusában megtartott ülése egyértelmű és világos álláspontot foglalt el. A termelés szakosításának és összpontosításának elmélyítésére és annak a korszerű ipari bázisra való átirányítására az alapvető utat a mezőgazdasági vállalatok közötti sokrétű és széleskörű kooperáció mutatja. A tudományos-műszaki haladás gyors ütemére és a termelőerők ezzel kapcsolatos fejlődésére való tekintettel feltétlenül szükségesnek muntatkozik — az eddigi kooperációs társulások keretében való együttműködés fejlesztése mellett — a kopoerációs kapcsolatok nagyobb területi egységek, 20—30 ezer hektáros kooperációs körzetek határain belüli szervezése. Ezeket elsősorban a tagvállalatok termelési irányzatának az összehangolására, a szarvasmarhatartás keretében a tevékenységek és a szakosítás megosztására, az építkezési beruházások problémáinak megoldására, a szállítás ésszerűsítésére, a számítástechnika, valamint az egyes nagyteljesítményű és költséges berendezések közös beszerzésére kellene irányítani. Célszerűnek tartjuk az egyes termelési ágazatok és tevékenységek közös mezőgazdasági vállalatokba való összpontosítását. Ezek létesítésének alapvető feltétele, hogy elsődlege• sen biztosítsák a közös vállalat építkezését és az anyagi szükségleteit, ugyanakkor a vállalatot szervezetileg megszilárdítsák és szorosabbá fűzzék a közös vállalat és a tagvállalatok közötti gazdasági kapcsolatokat. Ezzel növelik a szövetkezetek, állami gazdaságok és más szervezetek érdeklődését a kooperáció ezen formájának továbbfejlesztése iránt. A mezőgazdasági vállalatok számára, de össztársadalmi szempontból is nagy előnyt jelenthet a segédüzemág szakaszán folytatott kooperáció. A szárítóipar és az építkezések szakaszán már bevált együttműködés mellett sürgősnek tekintjük a technika széleskörű kooperáció alapján szervezett javítást és karbantartását a- gtá-k tevékeny részvételével. Jelenleg ezen a szakaszon 68 ezer dolgozót foglalkoztatunk, többnyire kis termelékenységű műhelyekben és üzemekben. Kevesebb és műszakilag jól ellátott, szakosított gépjavító központok létesítésével és a gtá-k közvetlen részvételével csökkenteni tudnánk a gépjavítók számát, javíthatnánk a munkák minőségét és csökkenthetnénk a költségeket. adAs-vételí kapcsolatok ÉS A MEZOGAZDASÄGI SZOLGÁLTATÁSOK A gépek, műtrágyák, növényvédőszerek, energia, építkezések és technológiai berendezések terjedelme, minősége, leszállításuk pontossága, ugyanúgy, mint a termelési és nem termelési szolgáltatások, lehetővé teszik, hogy a mezőgazdaságban a termelési folyamatok tervszerűen és nagy hatékonysággal, azaz a munkatermeléskenység magas foka mellett valósuljanak meg. Az egyes termelési körzetek eltérő természeti feltételei és a talaj termőerejének eltérő volta a munka termelékenységét is befolyásolja. A munkaráfordítás mennyisége a különböző termelési feltételek között az azonos termelési feltételek ellenére is különböző lesz. Ebből a szempontból jelentősége van a munkatermelékenység egyes termelési körzetek szerinti elemzésének. Haladó tapasztalatok iskolája I. TANANYAG » Nagyüzemi technológia, gépesítés, szakképzettség, a munkatermelékenység növekedése Szerzők: Ing. Karel PILNÝ, Ing. Blanka ÍEIK0VÄ AZ ELSŐ HELYEN A MUNKATERMELÉKENYSÉG ALL A szocialista társadalom építésének sikere a szocializmus gazdasági fejlődésének függvénye. A gazdasági fejlődés döntő láncszemét a társadalmi munkatermelékenység növekedése és a társadalmi termelés hatékonysága képezi. „A szocialista társadalmi rend győzelme szempontjából végeredményben a munkatermelékenység a legfontosabb és legalapvetőbb“, —< mondotta V. I. Lenin. „A kapitalizmus végérvényesen legyőzhető, és le is győzzük, mivel a szocializmus új, sokkal nagyobb munkatermelékenységet teremt.“ A mezőgazdaságban, ugyanúgy mint a népgazdaság minden más szakaszán, rendkívüli jelentősége van a munkatermelékenység növelésének, és e növekedés jellegzetes mutatóinak figyelemmel való követésének. A munkatermelékenység-fokozás módszereinek tanulmányozása a világ mióden országában gazdasági fejlőd** növelésének leghatékonyabb eszközei közé tartozik. A munkatermelékenység közgazdasági kategória, amely az anyagi javak előállítására fordított hasznos emberi munka eredményességének fokát fejezi ki. A munkatermelékenységet általában a következő képlettel fejezzük ki: D ahol: v = munkatermelékenység Q = megtermelt anyagi javak mennyisége (termékek) T = az emberi javak megtermelésére fordított munkaidő. A képlettből kitűnik, hogy ,minél nagyobb mennyiségű terméket termelünk meg egy időegysége alatt, vagy ellenkezőleg, minél kevesebb munkaidőt fordítunk a termékegység (termék) . megteremtésére, annál nagyobb lesz a munka termelékenysége. A munkatermelékenységet lényegében az élőmunka termelékenységére és a társadalmi munka termelékenységére osztjuk fel. Az élőmunka termelékenységéről akkor beszélünk, amikor annak az élőmunkának a ráfordítására gondolunk, amelyet a dolgozók közvetlenül a termelésben kifejtettek. Ha azonban figyelemmel követünk minden munkát, tehát mind az élőmunkát, mind a tárgyiasult munkát, akkor társadalmi munkatermelékensyégről beszélünk. Az élőmunka és a társadalmi munka termelékenysége nem feltétlenül fejlődik ugyanazon irányban és azonos arányokban. Megtörténhet, hogy amíg az élőmunka termelékensyége emelkedik, addig a társadalmi munka termelékenységének növekedése lényegesen las. súbb. A munkatermelékenység növelésével nemcsak a termékegység megtermelésére ráfordított élőmunka mennyisége csök. ken, hanem az élőmunkát a tárgyiasított munka helyettesíti. Lényegében arról van szó, hogy a kisebb mennyiségű tárgyia. sított munkaráfordítással nagyobb mennyiségű megtakarított élőmunka-mennyiséget helyettesítsünk. Csak ilyen feltételek között csökkenhet a termék egységében befektetett mind élő, mind tárgyiasított munka összmennyisége. Ez a viszony határozza meg a társadalmi munkatermelékenység növekedésének elvéü A TERMÉKEGYSÉGRE FORDÍTOTT ÉLŐ- ÉS TÁRSADALMI MUNKA KŰLCSÜNÜS ALAKULÁSA A MEZŐGAZDASÁGBAN A szocializmusban az élőmunka és a tárgyiasított munka közötti viszony egyúttal a termelésbe közvetlenül bekapcsolódó dolgozók viszonya is az össznépi, vagy szövetkezeti-szocialista tudajdonban lévő termelőeszközökhöz. Természetesen itt nincs szó antagonisztikus ellentétekről. Ellenkezőleg, megteremtettük az objektív feltételeket a társadalom és az egyén érdekei közötti összhangra a társadalmi munkatermelékenység növelésében. A mezőgazdaság adott fejlődési szakaszában a társadalmi munka termelékenységének növekedésekor megváltozik a termékegységbe fektetett élő- és társadalmi munka részaránya olyképpen, hogy „az élőmunka részaránya csökken, a tárgyiasult munka részaránya emelkedik, de a termékegységbe féktetett munka összessége csökken, tehát az élőmunka részaránya a termékben gyorsabban csökken, mint ahogy növekszik a tárgyiasult munka részaránya.“ Az élőmunka mennyiségének a tárgyiasult munkához viszonyított csökkentése nem áll arányban a szubjektív tényező termelési folyamatban játszott szerepével. A szocializmus a munka produktív erőinek növelését, valamint a szubjektív tényezők uralmának megerősítését jelenti a termelés objektív viszonyai felett. Hogy jobb és világosabb képet nyerjünk az azonos volumenű mezőgazdasági termelésben az élő- és a tárgyiasult munkaráfordításban bekövetkező változásokról, egy táblázatot közlünk, amely az 1000 korona teljes mezőgazdasági nyerstermelési érték előállítására fordított élőmunka és tárgyiasult munka részarányát szemlélteti koronában kifejezve. A táblázat azt mutatja, milyen változásokra került sor 1960-tól 1975-ig. Az adatok az 1967-es változatlan árakból indulnak ki. Munkaráfordítási költségek Munkaráfordítás részaránya Év élőmunka tárgyiasult összesen élőmunka tárgyiasult KČS % Kčs % Kčs % °/o % 1960 503 100 539 100 1042 100 48,2 51,8 1905 440 87,5 650 120,6 1090 104,6 40,4 59,6 1970 336 66,8 649 120,4 985 94,5 34,0 66,0 1975 275 54,7 673 124,9 948 91,0 29,0 71,0 Forrásmunka: V. Hruška és munkaközössége: Systém analýz v zemédélství. Výzkumný ústav sociálné ekonomických in. formací. Praha 1977, melléklet II. 38/1 sz. táblázat. A tárgyiasult munka abszolút és viszonylagos növekedésé» nek tartós irányzata a termékegységbe fektetett élőmunka mennyiségének és részarányának csökkenése mellett a mezőgazdaság fejlődésének jelenlegi szakaszában általában véve
