Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-18 / 42. szám

Szakái Józsi bácsi huszonöt évvel ezelőtt kezdett kertész­kedni. Hatvannégy óta tagja a Szlovákiai Kertészkedők Szövet­sége dunaszerdahelyi (Dun. Streda) városi szervezetének. Most hatvankilenc éves, a já­rási bizottság pénztárosa és a helyi szervezet vezetőségi tagja. Ha a kertésztársak között szó­ba kerül a neve, tisztelettel be­szélnek ■ róla. Sok tapasztalat­tal rendelkező, hozzáértő, pél­dás kertészkedőnek tartják, és főleg a fiatalabbak dicsérik, mert nem fukarkodik a jó taná­csokkal. — Tizenöt áras kertem volt, gondoltam, mit ér az a nagy darab föld, ha csak amúgy fél­kézzel művelem — mondta Jós­ka bátyám, amikor az immár hagyományos Csallóköz Gyü­mölcse járási gyümölcs-, zöld­ség és virágkiállításon össze­találkoztunk, s faggatni kezd­tem. — Előre kidolgozott terv szerint betelepítettem a kert nagyobb részét almával, ősziba­rackkal meg szőlővel, öt áron meg zöldséget termeltem. Még­pedig három család részére, mert a lányaim sehogy sem tudtak kerthez jutni. Az alma­fáim nagyon jól beváltak. Volt olyan év, hogy hetven mázsa almát szüreteltem. — Ne haragudjon, hogy meg­kérdezem: szándékosan hangsú­lyozza a múlt időt? Azt mond­ja, volt kertje, sok almát szü­retelt. Ma már talán nem ezt teszi? — Lényegében igen. csakhogy szerényebb keretek között. Merthogy időközben kertészke­dőbői kertbaráttá lettem. Egy szép napon felkértek, hogy cso­magoljak, mert a városfejlesz­tési elképzelések, sajnos ... Sajnos. Fájt a szívem a kertért, a házért, de hát a társadalmi érdek előbbre való. Nem pa­naszkodásból mondom, csak éppen kikívánkozott belőlem. Hetvenhat őszén kaptam négy ár földet az egyik kerttelepen. Kezdhettem az egészet elölről, hiszen a kevés és satnya gyü­mölcsöt termő, kivénhedt fákat még nézni is rossz volt, nem még kerülgetni, ápolni. Ki is vágtam mind egy szálig. Aztán fogtam az ásót, otthon kiszed­tem. a kerttelepen meg újra el­ültettem a már öt-hat éves, ter­mő almafákat. Négyes és kilen­ces alanyra oltott Golden deli­cious, Starking, Starkrimson, Nonetit és Jonathán fajtákról volt szó, s valamennyi meg­eredt. Tavasszal csemege- és borszőlőt telepítettem. Az idén már a kiállításra is hoztam gyümölcsöt: — A kertésztársak, akikkel eddig beszéltem, azt mondták, szívesen megosztja a tapaszta­­lalatait a kezdőkkel. Ogy mond­ják, Jóska bátyámat nem kell kétszer kérdezni, hogy egyszer megszólaljon. — Én is voltam kezdő, tu­dom, milyen segítséget jelent az időben kapott jó tanács.' Hu­szonöt év alatt sok szakmai fo­gást ellestem a tapasztalatab­­baktól, hasznos dolgokat tanul­tam a szakirodalomból, meg magam is sokat kísérleteztem. Most tétlenül nézzem, hogyan hajlódnak a társaim, akik éve­kig tartó várakozás után végre kerthez jutottak? — Elárulna nekünk is né­hány hasznos dolgot? — Szívesen, de azt sem tu­dom, hol kezdjem. Évente hat­­van-hetven kiló miitrágyát hasz­nálok fel. Ősszel húsz-huszon­­két kiló szuper foszfátot, és kö­rülbelül ugyanannyi kálisót dol­gozok be a talajba, tavasszal pedig húsz kiló nitrogén-mütrá­­gya Jkénsavas ammóniumj ke­rül a földbe. A komposztról majdnem megfeledkeztem. Egyetlen rakványt készítek: az egyik végét rakom, a mási­kat használom, így körülbelül három évig érlelem a komposz­tál. Komposztálom a baromfi- és a nyúltrágyát, a konyhai és a kerti zöldséghulladékot, és általában mindent, ami a kert­ben mellékterméknek számít. Még a Jók és a szőlő metszése­kor nyert nyesedéket is bele­keverem a komposzWa, persze, felaprítva. És némi cukorgyári mésziszapot is felhasználok, hogy a komposztált anyagot fertőtlenítse. Meg egyébként is szoktam meszezni a talajt, per­sze, csak mértékkel, és csak ott, ahol szükség van a mészre /cseresznye, barack). Megfigyel­tem, hogy a mészhiányban szen­vedő fák ága nem hajlik meg a termés súlya alatt, hanem egykettőre elroppan. Sőt> A fák a hideget is jobban bírják, ha kellő mennyiségű mészhez jut­nak. A fákat és a szőlőt is rendszeresen — kéthetenként — permetezem, a ribiszkét és a köszmétét csak lisztharmat ellen, a zöldséget pedig szük­ség szerint. Néha előfordul, hogy egyik-másik szőlőtőkének sárgulni kezdenek a levelei. Mások azonnal a vegyszerek után kapkodnak, én meg fogom az ásóvillát, kicsit meglazítom /csupán megemelem, de nem fordítom m^g) a földet, s ál­talában minden rendbejön. Ha mégsem, akkor jöhet a lombtrá­gya. Folytassam? Egyszerű megfigyelés: ha idő előtt hul­lani kezd a gyümölcs, a fa magnéziumhiányban szenved. Ha formátlan, torz a gyümölcs vagy a zöldség, kevés a föld­ben a bőr. A Cererit műtrágya négy százalék magnéziumot tartalmaz, de ősszel kell bedol­gozni a földbe, hogy érvénye­süljön. Sajnos, közben télen kilúgozódik a nitrogén, amit tavasszal pótolni kell. Persze, a magnémiumot lombtrágyákkal is kijuttathatjuk. A bórt vi­szont Bórax-oldatban vagy szin­tén lombtrágyával (pl. Harma­­vit) biztosíthatjuk a növények számára. Javaslatom, hogy jú­lius 1-ig Mikrola A, később pe­dig Harmavit lombtrágyát hasz­náljanak a kertésztársak a gyümölcsfák kezelésére, mert az utóbbiban jelentős mennyi­ségű foszfor és kálium van, ami segíti a következő évi gaz­dag hozamot biztosító termő­rügyek kialakulását. Miről nem volt még szó? Persze, a met­szésről. Nem akarok szakelő­adást tartani, ezért erről csak annyit: szüret után azonnal kézbe veszem a metszőollót, hogy még lombos állapotban el­végezzem a szükséges igazítá­sokat. Lombhullás után Arbo­­rollal, tavasszal pedig Nitro­­sannal alapisan lemosom a fá­kat. Az őszibarackot természe­tesen Sulkával, Sulikol K-val vagy Polybarittal kezelem. — A kertészkedők közül so­kan panaszkodnak, hogy a ker­tet keresztül-kasul feltúrják a vakondok, a zöldségfélékben nagy kárt tesznek a lótücskök és a drótférgek. Erre nincsen valami jó tippje? — A vakondot hasznos állat­nak tartom. A növények kitúrá­sával némi kárt okoznak, vi­szont sok cserebogárpajort és lótetűt elpusztítanak, ráadásul keverik, szellőztetik a talajt. Sőt! Ha időnként vizet enge­dünk a járataikba, jól eláraszt­hatjuk a gyümölcsfák és a sző­lő gyökérzónáját; ezzel a va­kondokban nem teszünk kárt, hiszen idejében észreveszik a veszélyt és elmenekülnek. Ami pedig a lótücsköket és a drót­férgeket illeti, ellenük is kita­láltam valamit. A káposztafélé­ket, valamint kelés előtt a sár­garépát és a petrezselymet ki­adóson meglocsolom, majd meg­öntözöm a földet a Metation 0,2 százalékos töménységű oldatá­val. Így a kártevők zömét ál­talában sikerül elpusztítanom. '— Tervei, elképzelései? — Kertészkedni szeretnék, amíg az erőm engedi, eredmé­nyesebben vagy legalább úgy, mint eddig. Jövőre érmet sze­retnék nyerni a Csallóköz Gyű­­mölcsé-n. Köszönjük a közreadott tér­­tapasztalatokat, és további ered­ményes kertészkedést kívánunk! (ká—) 1 él Szlovákia íalvait, vám sail Járva gyakran el­beszélgetek a Szlovákiai Kis­­álattenyésztők Szövetsége he­lyi szervezeteinek tagjaival és a háztáji állattartókkal, s bi zony sokan nehezményezik, hogy hiábavaló a sok felhívás, népszerűsítő cikk és beszéd, a nemzeti bizottságok, és főleg a szövetkezetek, meg állami Kecskés Sándor' nak nagy érdeme van abban, hogy Zsitvabesenyön (Bešeňov) egyre több lelkes híve van a szerződéses nyúlhizlalásnak. Felvételünkön a fe­lesége és az ugyan csak szenvedélyes gazdaságok szinte semmit sen tesznek azért, hogy a szerző doses állattartásra vállalkozói kedvezőbb feltételek közepetlt folytathassák közhasznú tévé kenységüket. Nem kívánón most (elsorolni, hogy hol, hány településen jártam az utóbb hetekben, hónapokban. Azi viszont el kell mondanom hogy bizony vannak szövetke zetek, amelyek címzetlenül is találva érezhetik magukat. Pél­dául azért, mert helytelenül ér­telmezik dolgozó vagy nyug­díjas tagjaik szerződéses állat­tartás iránti érdeklődését, s egyszerűen csökkentik a tag­sági viszony alapján nekik já­ró, kedvezményes természetbe­ni juttatás mennyiségét. Vagy azért, mert az 1 „ilyeneknek“ nem mérnek lucerna-földet, nem adnak kaszálót, sőt még szalmát sem. Tudnék rá példát mondani, hány gazdaság éget­te el vagy szántotta le a szal­mát, mert egyszerűen nem győzte betakarítani, de az ál­lattartókat, akik felkínálták, hogy részéből vagy méltányos juttatás fejében részt vállalnak ló példa is átad akad, nem is kevés. Vannak üzemek, ahol a vezetők nem sajnálják a fáradtságot, s egy kis többletmunka árán, jól szervezett társadalmi munkával jelentős értékeket mentenek meg a társadalom számára. Mert abban, gondolom, egyet­értünk, hogy érdemesebb har­* % 1 жщтШ If Ü**ÉiÍÉ' llliipiif liitlfll тятшп A nyúltenyésztök munkájának irányításával és a nyúlfelvásár­­lás szervezésével megbízott alapszervezeti tagok sokat tehet­nek — és általában tesznek is — a szerződéses nyúltenyész­­tés fejlesztéséért. Mihályfán (Michal na Ostrove) Orbán La­jos bácsi vállalta — és végzi becsülettel — ezt a feladatot. A falu nyulászai több mint kétezer nyúl értékesítésére tettek ígéretet. Fotó: —bor nem a társadalom érdekeit szolgálják? A minap a gesztetei (Hos­tine) kisállattenyésztőkkel be­szélgettem. jó volt hallgatni, milyen lelkesedéssel beszéltek a munkájukról, és főleg arról, hogy a szövetkezet vezetősége nemcsak megérti, hanem támo­gatja is őket. Megkérdeztem B o r b á s Ottó növénytermesz­tési főágazalvezetőt: örül-e az elismerő szavaknak? Elmoso­lyodott: .Jé érzés tudni, hogy az em­berek értékelik a kölcsönösen előnyös együttműködést. Mert nem egyoldalú kapcsolatról van ám szó. Kis szövetke zet vagyunk, a munkacsúcsok idején minden segítő kézre szükségünk van. És az embe­rek, főleg a kisállattenyésztők, meg a háztáji állattartással foglalkozók — legyenek azok szövetkezeti tagok, ipari dolgo­zók, nyugdíjasok vagy fiatalok szívesen jönnek segíteni. Jönnek, mert tudják, hogy nem csak akkor állunk szóba velük, ha nekünk van szükségünk az ő segítségükre. A szövetkezet tagjainak mi adunk kaszálót, de másoknak sem okoz külö­nösebb gondot a jó minőségű széna beszerzése, hiszen annyi itt a gépek számára hozzáfér­nyúltenyésztő Kur* csa András társa­­ságában látható. hetetlen terület, hogy nem győ­zik kaszálni. Szalma? A közös tagjai kérés nélkül is kapnak, másoknak meg társadalmi mun­ka fejében juttatunk annyit, hogy gond nélkül nevelhessék, hizlalhassák az állatokat. Éven­te legalább egy malackát min­den családban meghizlalnak. Sokan tartanak juhot, és a szerződéses malacnevelés is aránylag népszerű a faluban. Talán tíz tehén meg néhány hízóbika is van még a háztáji­ban. Sok községben gondot okoz a juhok legeltetése. Ná­lunk ez már rég megoldott kérdés. Kora tavasztól késő őszig fizetett juhász legelteti a falu birkáit, a tepyésztőknek csak a teleltetésröl kell gon­doskodniuk. Pár évvel ezelőtt még én is foglalkoztam háztáji állattartással. Juhokat meg ko­cákat tartottam, malacokat ne­veltem; néha azt sem tudtam miből, csak összejött a tízezer korona. De kellett is a pénz, hiszen építkeztem. Sajnos, ma már nem érek rá állattenyész­téssel foglalkozni. Pedig meg­érné, mert kedvezőbbek a fel-* tételek, és nemcsak elnézik, de támogatják is a kezdeménye­zést!“ Hát, tulajdonképpen csak ennyit akartam mondani, illet­ve tolmácsolni. Meg talán még annyit: az érdekek összehango­lásával bizonyára másutt la meg lehetne teremteni a köl­csönösen előnyös együttműkö­dést. Feltéve, hogy mindkét félben megvan a kölcsönös bi­zalom és jóindulat, s hogy nem csupán akkor fogjuk megismer­ni az embert, megszólítani a közös vezetőjét, amikor ne* künk van segítségére szüksé­günk! Jkádekj JEGYZET Л a munkából, elutasították. Az madából-feléből összeszedetni a egyik helyen a szalmát szánt- gépek által elszórt répát, ku­­ják le, a másikon a répát meg koricát, mintsem leszántani. A a kukoricát. háztájiban hasznosított javak Persze, azért jó példa is talán nem a nép boldogulását,

Next

/
Thumbnails
Contents