Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-18 / 42. szám

1980. OKTÓBER 18. * 42. szám * XXXI. évfolyam * Ага 1,— Kčs Megtartotta 18. ülését a CSKP Központi Bizottsága Áprilisban összeül a CSKP XVI. Kongresszusa A hetedik ötéves terv a kidolgozás stádiumában A CSKP Központi Bizottsága a múlt héten a prágai vár Spanyol-termé­ben megtartotta 18. ülését, melyen szintén részt vettek a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tagjai, a központi bizottság osztály­­vezetői, az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének tagjai, az SZLKP Köz­ponti Bizottságának osztályvezetői, a szövetségi, a cseh és a szlovák kor­mány kommunista tagjai, a Szakszervezetek Központi Tanácsának és a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkárai, a CSKP Köz­ponti Bizottságának oktatói, a kerületi nemzeti bizottságok elnökei, a já­rási és városkerületi pártbizottságok vezető titkárai és más vendégek. Az ülés elején a Központi Bizottság megválasztotta az ülés bizottságait. Ezután a napirend szerint Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára előterjesztette a CSKP XVI. kongresszusának ösz­­szehívására vonatkozó javaslatot. Ezt követően Lubomfr Strougal elvtárs, a CSKP Központi Bi­zottsága Elnökségének tagja előterjesztette a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének jelentését a gazdasági és szociális fejlesztés 7. ötéves terve kidolgozásának helyzetéről és fő problémáiról. A jelentéseket követő vitában több lényeges felszólalás hangzott el. Miroslav Mamula elvtárs, az észak-morvaországi pártszervezetek tapasztalatairól beszélt, melyeket a gazdasági feladatok teljesítésének po­litikai biztosításában szereztek. Ignác fanák elvtárs azokra az ered­ményekre mutatott rá, amelyeket a nyugat-szlovákiai kerületben a XV. kongresszus határozatainak végrehajtása során mutatkozó fogyatékosságok kiküszöbölésében értek el. Vasil Bifak elvtárs a jelenlegi nemzetközi helyzetről és a béke­harc időszerű feladatairól szólott. Kiemelte, hogy a Szovjetunió, Csehszlo­vákia és a többi szocialista ország politikájának lényege és értelme a há­ború megakadályozása, a tartós és szilárd béke megőrzése, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elvének érvé­nyesítése. ülése. Gustáv Husák a Központi Bizottság Elnökségének (CSTK felvétele) Tanácskozik a CSKP Központi Bizottságának 18. jelentését terjeszti elő. GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDÉBŐL Gustáv Husák elvtárs beszédében bejelentette, hogy a Köz­ponti Bizottság Elnöksége az alapszabályzattal összhangban javaslatot terjeszt a Központi Bizottság elé, hogy 1981. április S-ra hívják össze a XVI. pártkongresszust. A kongresszus meg­határozza a fejlett szocialista társadalom építésének további teendőit, bel- és külpolitikánk irányvonalát. Meggyőződésünk, hogy a kongresszus összehívására vonatkozó döntés nagy visszhangot kelt a kommunisták körében és az egész közvé­leményben, ösztönzést ad népünk politikai, társadalmi és munkaaktivitásának kibontakoztatására. A XVI. kongresszus előkészítése nemcsak a kommunisták, hanem a dolgozók millióinak ügye is lesz, hiszen életüket és munkájukat, reményeiket és távlataikat pártunk politikájával kapcsolják össze. Ezért az előkészítést úgy szervezzük meg, hogy ebbe a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az ér­telmiség, társadalmunk valamennyi tagja tevékenyen, alkotó módon bekafícsalódhassék, — hangsúlyozza a jelentés. A kongresszus előkészítésének fontos része lesz az eredmé­nyeknek és azoknak a tapasztalatoknak felelősségteljes érté­kelése, amelyeket pártszervezeteink, a kerületek és járások, üzemek és községek munkaközösségei a XV. kongresszus ha­tározatainak végrehajtásával kapcsolatban szereztek. Sok jó eredményt értünk el, nem egy akadályt és nehézséget küz­döttünk le, szembe kellett néznünk munkánk fogyatékosságai­val is. Ezért pártunk az elért eredmények láttán jogos büsz­keséggel készül a XVI. kongresszusra, tudatosítva az előttünk álló feladatok igényességét. A Központi Bizottság nevében őszinte köszönetét mondok a kommunistáknak és mindazon dolgozóknak, akik az elmúlt években nagyfokú politikai érett­ségükről, felelősségérzetükről tettek tanúbizonyságot, erőt nem kímélve igyekeztek maguk is hozzájárulni a jó eredmé­nyek eléréséhez. Eredményeink a Központi Bizottság, a kerületi és járási bi­zottságok, a tisztségviselők és a párttagok elvszerü, céltudatos politikájához, rendszeres szervező és politikai nevelő munká­jához kapcsolódnak. A hetvenes évek tapasztalatai megerősí­tették a CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társada­lomban kialakult válság tanulságai című dokumentumban és a pártegység időszerű kérdéseiről elfogadott határozatban összefoglalt elvek örök érvényességét. A tapasztalatok igazol­ták, milyen pótolhatatlan jelentőségű az eredményes szocia­lista építés szempontjából a párt egysége, társadalmi vezető szerepe, szoros szövetsége a néppel, hűsége a marxizmus— leninizmus, a proletár és a szocialista internacionalizmus esz­méihez, a tudományosan megalapozott társadalomfejlesztési program, amelyet a dolgozók széles rétegei támogatnak, — állapítja meg a jelentés, majd leszögezi: A kongresszus előtti időszakban nagy figyelmet szentelünk a párt belső élete további tökéletesítésének. Elmondhatjuk, hogy a párt eszmeileg és szervezetileg egységesen, a néppel szilárd szövetségben, nagyfokú aktivitással kezdi meg a kong­resszus előkészítését. 1978 márciusában a 11. központi bizott­sági ülésen folyamatosan ellenőriztük a XV. kongresszuson kijelölt feladatok teljesítését. Külön is megvitattuk e felada tok végrehajtását olyan fontos területeken, mint a kohászat, a gépipar, az építőipar, a lakosság anvagi szükségleteinek kielégítése, a hazai piac, a mezőgazdaság és az élelmiszer­ipar. Állandóan figyelmet szenteltünk a párt fejlődése kérdé­seinek és az ideológiai munkának. A KB 15. ülésén külön ki­emeltük annak fontosságát, hogy a politikai nevelő és ideoló­giai tevékenységet szorosan kapcsoljuk össze a fejlett szocia­lista társadalom építésének gyakorlati feladataival. A jövőben az egész pártmunkában határozottabban meg kell követelnünk, * hogy a gyakorlatban teljes mértékben és a kívánt ütemben hajtsák végre a kongresszus és a központi bizottság határo­zatait. A párt belsőleg megszilárdult, számban és minőségileg meg­erősödött. A XV. kongresszus óta egyéni kiválasztás alapján csaknem 300 ezer tagjelöltet vettünk fel. Több mint 60 száza­lékuk munkás, és több mint 90 százalékuk 35 évesnél fiata labb. Az élet valamennyi területén élenjáró dolgozók lépnek a párt soraiba. Tovább törekszünk a tagsági alap javítására. Ez az alapvető feltétele annak, hogy a párt a jövőben is ké­szen álljon a növekvő feladatok teljesítésére. A párt munkájában érvényesítenünk kell a tagkönyvcsere során szerzett tapasztalatokat, a kommunisták munkájával szembeni igényességet. Ennek a követelménynek a fontosságát az is kiemeli, hogy nem minden kommunista viszonyul egy­aránt kezdeményezően és felelősségteljesen feladatai és a párt alapszabályzatából eredő kötelességei teljesítéséhez. Elvi je­lentőségű, hogy valamennyi alapszervezet tevékenyen és kez­deményezően valósítsa meg a párt politikáját. A nyolcvanas évek fokozott igényeket támasztanak a párt általános tévé kenységével szemben. Magasabb szinten kell érvényesülnie társadalmi vezető szerepének, színvonalasabbá kell válnia szervező és kádermunkájának, eszemei, politikai ráhatásának, a szocialista építés gyakorlata általánosulásának, valamint az ú| feladatok megoldási módja meghatározásának. A pártmun­­kában határozottabban fel kell lépnünk a formalizmus meg­nyilvánulásai ellen. A munka kiváló minőségének követelmé­nye a pártszervekre és minden kommunistára is vonatkozik A pártpolitika szilárd alapja a fejlett szocialista társadalom építésének irányvonala, amelyet a XIV. és XV. pártkongresz­­szus fogadott el. Fő célja a munkásosztály és valamennyi dől gozó érdekeinek mind teljesebb érvényesítése. Helyességéről népünk a gyakorlatban győződött meg, s teljes mértékben támogatja. , Ebben a marxista—leninista szellemben úgy értelmezzük a fejlett szocialista társadalom építését, mint a munkásosztály és valamennyi dolgozó igényes forradalmi feladatát, mely a világszerte zajló, mélyenszántó társadalmi változások folyama­tának elválaszthatatlan része. Ez a szocialista rendszer szilár­dításának, a munkásosztály vezette dolgozók hatalma szilárdí­tásának, a kommunista párt szerepe erősítésének és a néppel való szövetsége elmélyítésének programja, mely a társadalom élete valamennyi területének harmonikus fejlesztését követeli meg. Magában foglaja a szocialista demokrácia fejlesztését és tökéletesítését, a műveltség, a tudomány, a kultúra fejleszté­sét, valamint a szocialista ember formálásának és nevelésének fontos célját. A Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal való szilárd barátság és szövetség programja a békéért és a társadalmi haladásért folytatott harc programja. A párt egész tevékenységében ennek a fő irányvonalnak a folytonosságából indulunk ki, amely számunkra kiindulási pont a XVI. kongresszus előkészítésében és a nyolcvanas évek céljainak meghatározásában is. Szocialista társadalmunk poli­tikailag szilárdan, gazdaságilag erősen, kulturális szempontból fejletten lép a nyolcvanas évekbe, szilárd pozíciót tölt be a világban. A jelentés a továbbiakban kiemeli, hogv a párt, központi bizotsága és elnöksége tevékenységében állandóan szem előtt tartják, hogy a szocializmus fő tartalma és tulajdonképpeni értelme az ember jóléte, az emberek anyagi és kulturális szükségleteinek mind teljesebb kielégítése. Alapvető eredmény­nek tartjuk, hogy tovább szilárdítottuk az emberek szociális biztonságát és javítottuk létfeltételeiket. Mivel azonban a for­rások kialakításában nem teljesítettük teljes mértékben a ki­tűzött feladatokat, nem tudtuk teljesen elérni az életszínvonal emelésében kitűzött célokat sem. Ennek ellenére a lakosság valamennyi rétegének személyi és társadalmi fogyasztása to­vább nőtt, jelentős haladást értünk el a lakásépítésben, az egészségügy, az oktatásügy és a kultúra fejlesztésében, vala­mint számos fontos szociálpolitikai kérdés megoldásában. E feladataink megvalósításban, amellett, hogy gazdaságunk belső erőforrásainak mozgósítására törekedtünk, döntő jelentőségű volt a Szovjetunióval folytatott sokoldalú gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttműködésünk elmélyülése. A szocialista közösség többi országával folytatott együttműködés bővítésére, a KGST tevékenységében való egyre aktívabb részvételünkre is támaszkodtunk. Ezért a nyolcvanas évek gazdaságpolitikájá­ban céljaink meghatározása során kulcsszerepe van az együtt­működés elmélyítésének és fejlesztésének. A végzett munkát értékelve kerülni kell a szélsőségeket, a gondtalanságot, az alaptalan optimizmust, viszont a nehézsé­gek és fogyatékosságok láttán sem szabad elvesztenünk a szocialista fejlődés távlataiba vetett bizalmunkat. Az irányvo­nalat határozottabban kell érvényesítenünk az életben, erélye­sebben kell megoldanunk a termelés, a tudományos-műszaki fejlődés, a gazdaságosság terén a fontos elméleti és gyakor­lati kérdéseket, gyorsabban kell leküzdenünk a rutinmunkát és a maradiságot. Ezért fnkozottan küzdenünk kell a gondol­kodásmód megváltoztatásáért, a társadalmi érdekek felelős­ségteljesebb megközelítéséért, a feladatok új, valóban pártos szellemű megközelítéséért. A fogyatékosságok kiküszöbölése végett állandóan tökélete­sítenünk kell az irányító munka stílusát és módszereit. Itt nagy szerepe van a párt- és munkafegyelem megszilárdításá­nak, a végrehajtás következetes ellenőrzésének, a szigorú gazdaságosság betartásának, beleértve a túlburjánzó adminisz­tráció csökkentésére irányuló határozott lépéseket is. Különö­sen nagy feladat hárul a-kommunistákra, főként a kommu­nista vezetőkre a párt-, állami, társadalmi és gazdasági élet-* ben. Husák elvtárs beszédében érintette a gazdasági élet fogya­tékosságait. Nemegyszer rámutattunk, hogy a termelésben, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban sok a fogyatékosság és nagy a rendetlenség, s ennek megszüntetése gyakran első­sorban az illetékes dolgozók nagyobb felelősségtudatától, kö­vetkezetesebb ellenőrző tevékenységétől és esetenként becsü­letességétől is függ. Vonatkozik ez a szállítói-megrendelői kapcsolatokra, a pótalkatrészgyártásra, az építőipari kapacitás aránytalanul sok beruházásra való szétforgácsoltságára, a jobb takarmánygazdálkodásra, az állatállomány elhullásának, a betakarítási veszteségeknek csökkentésére stb. Különösen sú­lyosak a lakosság mindennapi életét érintő és jogos bírálatot kiváltó fogyatékosságok. Az illetékes szerveknek s egyidejűleg az egyes munkahelyek pártszerveinek és kommunistáinak is következetesen kell fog­lalkozniuk ezekkel a problémákkal, szenteljenek elsőrendű figyelmet annak, hogy megszűnjenek és ne ismétlődhessenek meg ezek a problémák. A belpiac ellátására is nagyobb gon­dot kell fordítanunk. A XVI. kongresszus számára olyan szociális-gazdasági prog­ramot kell kidolgoznunk, amely biztosítja a gazdaság további tervszerű, dinamikus és kiegyensúlyozott fejlődését. Noha a következő években nem számíthatunk a múltban elért fejlesz­tési ütemre, nyilvánvaló, hogy ez a program nagyon igénye* lesz, de teljes mértékben reálisnak kell lennie. Tényleges fordulatot kell elérnünk a népgazdaság hatékony­ságának fokozásában. Ezen az alapon folytatjuk szociálpoliti­kai programunk megvalósítását, ami a jövőben ig politikánk egyik kulcsfontosságú célja. Népünk magas életszínvonala or­szágunkat nemzetközileg rangos helyre sorolja. A legnagyobb felelősségérzettel fogunk hozzá az életszínvonal kérdéseinek megoldásához. Az életszínvonal további emelését következete­sen egybe kell hangolnunk az elérendő termelési és munka­termelékenység-emelési eredményekkel. A hetedik ötéves terv­ben biztosítani és tökéletesíteni kívánjuk a nép magas anyagi és kulturális életszínvonalát. Ez nagyon igényes feladat, de megvalósítása megalapozza a következő évek jó kilátásait. A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesí­tésével kapcsolatban Husák elvtárs megjegyezte, hogy a hete­dik ötéves tervidőszakban következetesen végrehatjuk az ezzel kapcsolatos komplex intézkedéseket. Ez nagyon igényes fel­adat, rendkívül felelősségteljes hozzáállást követel az illetékes irányító szervektől, továbbá megkívánja a párt- és szakszer­vezetek, a dolgozók további szervezetei szoros együttműködé­sét. A gazdasági tevékenységben jóval nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani az olyan gazdasági mutatóknak, mint a nye­reség, a jövedelmezőség, a költségcsökkentés, az önálló el­számolás, a végzett munka szerinti következetesebb díjazás. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents