Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-05 / 27. szám
1980. jűlins S SZABAD FÖLDMŰVES. 3 lövő februárra összehívják az SZKP XXVI. kongresszusát X Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága múlt heti Illésén-meghallgatta Leonyid Brezsnyev főtitkár beszámolóját és határozatot hozott, hogy jövő év február 23-ra összehívják az SZKP XXVI. kongresszusát, melyen Leonyid Brezsnyev előterjesztésében elhangzik a KB beszámolója a két kongresszus között végzett munkáról, valamint a párt előtt álló bel- és külpolitikai feladatokról; az SZKP központi revíziós bizottságának beszámolója, melyet Gennagyij Szizov elnök ismertet; a Szovjetunió 1981—1985 közötti gazdasági és társadalmi fejlődése fő irányairól szóló beszámoló Alekszej Kosziginnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének előterjesztésében. A kongresszuson megválasztják az SZKP központi szerveit. A KB ülése elfogadta a kongresszus szervezeti rendjét, a küldöttek megválasztásának módozatát. Leonyid Brezsnyev a központi bizottsági ülésen elhangzott beszédében kijelentette: Minden kongresszus új távlatokat nyitott pártunk és országunk előtt. Meggyőződésem, hogy Ilyen lesz az előttünk álló kongreszszus is, amely arra hivatott, hogy meghatározza harcunk stratégiáját és taktikáját a kommunista építés küszöbönálló szakaszára. Az ország fejlődésével növekszik a belpolitikai feladatok összetettsége és mérete. Nagy munkát követel minden előrelépés a nemzetközi helyzet egészségesebbé téteje felé. Az agresszív imperialista körök igyekeznek nyomást gyakorolni a Szovjetunióra és egészében a szocializmus pozícióira. Nem kevesebbre törekszenek, mint a Szovjetunió elszigetelésére. Ilyen irányú tevékenységük azonban kezdettől fogva kudarcra van ítélve . Az imperialisták ármánykodásával, szovjetellenes rágalmaival kapcsolatban beszédében érintette Afganisztán helyzetét. „Mennyi mindennel meg nem vádolták a Szovjetuniót: azzal, hogy ki akar jutni a meleg tengerekre, hogy idegen olajat akar a kezébe kaparintani, stb. A valóság azonban az, hogy meghiúsultak azok a tervek, amelyek Afganisztánnak az imperialista politikai érdekszférába való bevonására irányultak, továbbá arra, hogy délről fenyegessék országunkat. Az Afganisztánt segítő szovjet akcióban szemernyi haszonlesés sincs. Nem volt más választásunk, mint hogy csapatokat küldjünk. Az ellenforradalmárok hatalmas bandáit szétverték, a betolakodók súlyos vereségeket szenvedtek. Ilyen körülmények között elhatároztuk, hogy Afganisztánba küldött csapatkontingensünk bizonyos egységeit kivonjuk“, — jegyezte meg Leonyid Brezsnyev, majd hitet tett a szovjet kormány békepolitikája mellett: A béke felbecsülhetetlen érték az emberiség számára. A béke és a népek közötti együttműködés zászlaját Vlagyimir Iljics Lenin emelte magasba. Hűek leszünk ehhez a zászlóhoz. Az SZKP Központi Bizottsága Andrej Gromikónak, a Politikai Bizottság tagjának, külügyminiszternek beszámolója alapján a nemzetközi helyzettel és a Szovjetunió külpolitikájával kapcsolatos határozatot fogadott el. A határozatban megbízza a Politikai Bizottságot, hogy a jelenlegi helyzetben is, amikor az Egyesült Államoknak és cinkosainak kalandor tevékenysége a háborús veszély fokozódását idézte elő, lankadatlanul folytassa az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán megjelölt politikát, amely a szocialista országok testvéri szövetségének minden területen való erősítésére, a népek szabadságért és függetlenségért vívott igazságos harcának támogatására, a békés egymás mellett élésre, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a nemzetközi enyhülés megőrzésére és fejlesztésére, a kölcsönösen előnyös gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésre irányul. Madridra készülve Az európai biztonsági és együttműködési nemzeti bizottságok fóruma arról tanácskozott a spanyol fővárosban, hegy a kormányképviselők őszi madridi európai biztonsági és együttműködési találkozója olyan összejövetel legyen, amely valóban az enyhülést fogja szolgálni. A fórum munkájában 16 európai ország küldöttei vettek részt. Két munkabizottság vetette egybe a különböző politikai, ideológiai szemléletű küldöttek álláspontját. A fő kérdésben — a hidegháborús erők viszszoszorításában, az enyhülés és a kelet—nyugati együttműködés vívmányainak megvédésében teljes volt a jelenlevők egyetértése. A leszerelési munkabizottság sürgette a SALT—II egyezmény amerikai ratifikálását, a bécsi közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások holtpontjának leküzdését és kifejezte reményét, hogy az őszi madridi találkozó határozott lépést tesz egy összeurópai leszerelési értekezlet összehívására. A munkabizottság állást foglalt a politikai, valamint a gazdasági-szociális jogok együttes szemlélete mellett. fl nemzetközi szövetkezeti napon Az idén július 5-én emlékezünk meg a hagyományos nemzetközi szövetkezeti napról. A szövetkezeti mozgalomnak ez az ünnepe valahogyan elvész a sok-sok emléknap, évforduló között, de ez nem jelenti lebecsülését. jelentősége abból adódik, hogy hazai szövetkezeteink is tagjai a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének, mely nemzetközi szervezetként kiemelkedő szerepet játszik a néptömegek mai békeharcában, mert égisze alatt szorgalmazzák az igazságos társadalmi és gazdasági rendszer megteremtésével összeforrott szövetkezeti elvek érvényesítését, a világ népeinek békés egymás mellett élését és hasznos együttműködését. Hazánk szövetkezetei, a Szövetkezetek Központi Tanácsának vezetésével e nemes elvek zászlaja alatt sorakoznak fel az emberiség szebb és békés jövőjéért folyó világküzdelemben, mindennapi munkájukkal járulnak hozzá a béke hatalmas épületének létrehozásához. v Nincsenek kevesen: a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége közel hetven ország mintegy 350 millió tagját tömöríti. i—in—. «•HNinimuimmHiinnHiiHmmnii A Fehér Ház a hadiipari komplexum politikáját megvalósítva, viszályok és háborúk szakadéka felé sodorja a világot. {Kukrinyikszi rajza) Ülésezett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa TÖRVÉNY A TANÁCSOK JOGKÖRÉRŐL A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a múlt héten kétnapos tavaszi ülésszakon vitatta meg azt az új törvényjavaslatot, amely szabályozza a határterületek és területek, továbbá az autonóm területek és körzetek tanácsainak a hatáskörét. A tanácskozáson Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsóbb Tanácsa Elnökségének elnöke és más vezetők is részt vettek. A szovjet parlament két kamarájának együttes ülésén Vaszilij Kuznyecov, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének első elnökhelyettese terjesztette elő az említett törvénytervezetet. Az SZKP Központi Bizottságának előzetesen megtartott ülésével kapcsolatban kijelentette, hogy a kongresszusi előkészületek kétségtelenül bizonyítják majd a párt sorainak egységét, a párt és a nép egységét. Hangoztatta, hogy a legutóbbi pártkongresszus óta fontos eredmények születtek a szovjet gazdasági potenciál fejlesztésében, a népjólét fokozásában, az ország védelmi képességének erősítésében. Az SZKP Központi Bizottságának a nemzetközi helyzettel kapcsolatban elfogadott határozatárúi kijelentette, hogy az mélyreható marxista-leninista elemzést ad a nemzetközi helyzetről és konstruktív intézkedéseket irányoz elő a béke megszilárdítására. A jelenlegi helyzetben, amikor az Egyesült Államok és támogatói kalandorpolitikájukkal megnövelték a háborús veszélyt, óriási jelentőségű az a tény, hogy a plénum megerősítette a két legutóbbi pártkongresszus politikai vonalát, amely a szocialista államok testvéri szövetségének további szilárdítására, a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek igazságos harcának támogatására, a békés egymás mellett élésre, a fegyverkezési verseny korlátozására, a nemzetközi enyhülés és a kölcsönösen előnyös együttműködés fenntartására irányul. A törvénytervezettel kapcsolatban Vaszilij Kuznyecov kidomborította, hogy a szovjet demokrácia népi jellegét leginkább a Szovjetunió politikai alapjául szolgáló tanácsok, a szovjetek fejezik ki. A párt szüntelenül törekszik szerepük megerősítésére. A most napirenden szereplő törvénytervezet, amely megjelöli a szovjetek tevékenysége továbbfejlesztésének fő irányzatait a gazdasági, társadalmi-politikai élet és a szociális munka valamennyi szférájában, a XXV. kongresszus ilyen értelmű határozatainak megvalósítását célzó intézkedések egy részét jelenti. A szónok kiemelte, hogy az új törvénytervezet következetesen megvalósítja a felvetődő kérdések kollektiv, szabad, tárgyszerű megvitatását és megoldását, biztosítja az állampolgárok széles körű bevonását a tanácsok munkájába. Az elfogadásra ajánlott törvénytervezetet fontos hozzájárulásnak nevezte az SZKP ama politikai törekvésének érvényesítéséhez, amelynek célja a szocialista össznépi állam és a szocialista demokrácia további erősítése, a szovjet társadalom mozgósítása a kommunista építés soron levő feladatainak teljesítésére. A beszámolót vita követte, majd a képviselők elfogadták a határterületi és területi, körzeti tanácsok jogkörére vonatkozó törvénytervezetet, továbbá környezetvédelmi törvényjavaslatot hagytak jóvá. Ezzel befejeződött a Legfelsőbb Tanács tavaszi ülésszaka. Történelmi igazságszolgáltatást Megkezdődött a koreai nép újraegyesítés; küzdelmével vállalt szolidaritás hónapja, amely június 25-től július 27-ig tart. Szimbolikus időpont: harminc évvel ezelőtt, 1950. június 25-én indították meg az amerikai agresszorok hadjáratukat a népi demokratikus Korea ellen, és három év múltán, 1953. Július 27-én kényszerültek Panmindzsonban tárgyalóasztalhoz, hogy aláírják a fegyverszüneti egyezményt, amely azonban korántsem tett pontot a koreai nép drámájának végére. A koreai háború nagyon sok szempontból ma is tanulságos, s három évtizedből visszatekintve, felmérhetjük, milyen nagy változások is történtek a világon. Először is: az ENSZ, melynek égisze alatt az amerikai imperialisták elkezdték hadjáratukat, és keresztülvitték a népi demokratikus Korea agresszorrá nyilvánítását, ma már nem tehet az imperialista erőszakpoiitika könnyű játékszere, mint három évtizeddel ezelőtt. Megnőtt benne a szocialista országok és természetes szövetségeseik, az ún. harmadik világhoz tartozó el nem kötelezettek súlya. Másodszor: a népi demokratikus országok szolidaritása, összefogása a Szovjetunió vezetésével nagy anyagi és erkölcsi segítséget jelentett az élet-halál-harcot vívó észak-koreai nép számára, hogy ne kényszerüljön térdre az imperialista ellenség előtt. Nem téveszthető szem elől az imperializmus általános hadjárata és a Jalu folyó vidékén történt tömeges partraszállás után a veszélyeztetett népi Kína segítsége. A koreai néphadsereggel egyesült kínai önkéntesek - temérdek áldozatot hozva, megannyi szenvedés után végre tárgyalóasztalhoz kényszerítették az agreszszort, Így került sor a spanmindzsoni fegyverszüneti egyezmény aláírására. Harmadszor: óriási jelentősége volt a szocialista világ kiállásának, erkölcsi és anyagi támogatásának. Az imperialisták szemfényvesztő üzelme az ENSZ-ben csak úgy sikerülhetett, hogy kihasználták a Szovjetunió képviselőjének távollétét és felhasználták addig jól működő imperialista szavazási gépezetüket. A szocialista országok hatalmas anyagi támogatást nyújtottak a szenvedő koreai népnek szabadságharcában, szállítmányok, orvosi segítség formájában, később pedig az újjáépítésben. Hazánk és Lengyelország a négytagú fegyverszüneti felügyelő bizottságban is tevékeny szerepet játszott. Van azonban még egy tanulsága a koreai háborúnak. A szolidaritás említett példáival szemben az árulás rút következménye. Azé az árulásé, amelyet Mao Ce-tung és társai, majd utódai követtek el a szocialista közösség közös ügyével szemben. A pekingi hegemonisták vezetői nemrégen jelentették ki, hogy nem óhajtanának változásokat Kelet-Azsiában, s kifejezetten a jelenlegi rendezetlen koreai helyzet, az ország kettéosztottságának fenntartása mellett foglaltak állást. Ezzel Peking áldását adta az imperialisták szolgálatában álló, újabban cserélődő szöuli vezetőkre, akik húzzák-halasztják, szabotálják az újraegýesítési tárgyalásokat. ►-in KOLPOLITIKAI kommentárunk A múlt héten illusztris vendége volt néhány európai államnak. James Carter, az Egyesült Államok elnöke tett körutat, Olaszországgal kezdve, de nem amolyan nyári időtöltésből, hanem megfontolt politikai számításból. Most, amikor a szocialista világ megannyi kezdeményezésére a nyugati hatalmaknak végre konstruktívan kellene reagálniuk, s amikor a Fehér Ház gazdája a döntő előtt áll, hogy megküzdjön az elnöki hatalom megtartásáért. Az elnök spanyolországi és portugáliai látogatása összefüggött ezeknek az országoknak szorgalmazott közöspiaci csatlakozásával és a NATO-ba tervezett felvételével, aminek számtalan ellenzője van. Belgrádban sem minden célzatosság nélkül mondott Carter bókokat a jugoszláv vezetők Irányában, mentegetni próbálva távolmaradását Tito elnök temetéséről. Az elnök nem is leplezett céljai azonban Olaszországban, a hét legerősebb tőkés állam képviselőinek velencei csúcstalálkozóján nyilvánultak meg. Fő napirendi pontokként ugyan gazdasági kérdések szerepeltek, a Nyugat jelenlegi válságából kivezető utak együttes keresése és megtalálása, ám a valóságban a politikai kérdések domináltak. Carter leghőbb vágya lett volna, ha valamilyen formában demonstrálódik a „nyugati egység“, azaz az Egyesült Államok diktátumpolitikájának egyértelmű támogatása, ehelyett azonban megoldatlan ellentétekkel találta magát szembe. Csak Margaret Thatcher brit kormányfő pendül egy húron a Fehér Házzal. Ezzel a merev és önző, általában az európai népek érdekeit mellőző amerikai-brit irányvonallal, az enyhülési politikát és a kapcsolatkeresést befagyasztó vonallal szemben eléggé plasztikusan kirajzolódik egy másik irányvonal, a Helmut Schmidt kancellár és Giscard d'Estaing köztársasági elnök fémjelezte a nyugatnémet—, francia irányvonal, mely minden előző pozitívum megőrzését és a kelet—* nyugati kapcsolatok rugalmas továbbfejlesztését célozza. Ez is a kapitalista világ jelensége, vannak bírálható pontjai, de határozott pozitívuma, hogy ellenzi az európai érdekek alárendelését amerikai diktátumnak. A Fehér Ház Idegeskedése küiö** nősen Schmidt kancellár júliusi moszkvai látogatása küszöbén érthető. Az NSZK kormányfője a francia államelnök után az első olyan komoly nyugati államférfi, aki érdemleges tárgyalásokat folytathat a két világ kapcsolatainak további alakításáról. Schmidtet nem érheti valamilyen „baloldaliság“ vagy „kommunista szimpatizánsság“ vádja Washington ré-Carter Európában széről, viszont jellemző rá, hogy gyakorlati politikájában a történelmi tanulságot igyekszik szem előtt tartani, az államközi viszonyokban pedig elsősorban korrektségre törekszik, a szerződésekben adott szó megtartására. Ebből Is adódott a héves hangú levélváltás közte és Carter elnök között. Schmidt nem hagyta magát kioktatni, hogy moszkvai látogatása során ne bocsátkozzék olyan megállapodásokba, melyek, úgymond, „kedvezőtlenül hatnának vissza a Nyugat, mint egész érdekeire“, stb. Nyilvánvaló, hogy Carter illetéktelen beavatkozásaival mindenképpen presztízsét akarja növelni, de a valósággal áll szemben. Azzal, hogy a nemzetközi helyzetet mérgező, az enyhülés eredményeit veszélyeztető politikája megbukott. Az elnök Irán-ellenes hadjárata, majd az afganisztáni eseményekkel kapcsolatban a Szovjetunió ellen intézett hidegháborús kampánya bumerángként ütött vissza. Ennek a politikának folytatása mindinkább leleplezné Cartert, a külpolitikai dilettánst, s ezt a legtöbb nyugati állam vezetői felismerték. A velencei tanácskozáson a jelen** levők: Carter mellett Nagy-Britannia, az NSZK, Olaszország, Kanada, Franciaország és Japán képviselője — egy további vezető személyiség szellemi jelenlétét is kénytelenek voltak tudomásul venni. A Nyugat vélekedik így Leonyid Brezsnyevnek a francia elnökhöz intézet üzenetével kapcsolatban, melyben közölte, hogy, az Afganisztánnak a kabull kormány kérésére segítséget nyújtó szovjet csapatkontinges bizonyos részét kivonják, miután feladataikat teljesítették. A nyugati világ elfogulatlan és mérvadó, józan körei a nemzetközi kapcsolatok stabilitásának lehetséges pozitív tényezőjét vélték felfedezni ebben az elhatározásban. Mit tudott erre válaszolni Carter? Amerikai nyomásra a találkozón különnyilatkozatot fogadtak el Afganisztán kérdésében, s ebben nyugtázzák ugyan a szovjet lépést, de a szovjet csapatoknak Afganisztánból való teljes kivonulását szorgalmazzák. Az enyhülés ellenfelei megpróbálják a szovjet lépés jelentőségének lekicsinylését, ám képtelenek hatástalanítani. A Fehér Ház merevségével szemben ugyanis világosan kidomborodik, hogy az európai országok a tárgyalótermek ajtajának kinyitását akarják. Ha valóban ezt akarják, s akaratukat az amerikai nyomással szemben is érvényre juttatják, akkor a szinte megoldhatatlan gazdasági válságtól és szociális következményeiből sanyargatott Nyugat szót érthet a szocialista világgal az enyhülési politika folytatásában, mert t— mint az SZKP Központi Bizottságának a nemzetközi helyzetről hozott legutóbbi határozata is kidomborította, „léteznek olyan társadalmi és politikai erők, amelyek megakadályozhatják az újabb hidegháborúba való sodródást, biztosíthatják a különböző társadalmi felépítésű országok normális, békés egymás mellett élését, elháríthatják az egész világot fenyegető nukleáris konfliktus veszélyét, E feladatok megoldásához tárgyalásos úton lehet eljutni, a tárgyalásoknak pedig az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú betartásán kell alapulniuk.“ LŐRINCZ LÁSZLÖ /
