Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-05 / 27. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. fúlin« S. Sokoldalú gondoskodás minden szinten A gazdasági feladatok teljesítése lehetővé tette a mezőgazdasági dolgozók szociális, gazdasági, kulturális és társadalmi helyzetének szüntelen javulását. Ennek következtében megszilárdult biztonságérzetük, emelkedett életszínvonaluk. A gazdasági eredmények egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá a tagok anyagi és kulturális igényeinek kielégítéséhez; javultak a munkafeltételek, rendezték a munkaidőt, természetessé vált számos egyéb szociális előny. Rendszeresen gondoskodnak a lakásprobléma megoldásáról. Egyszóval nagyot változott a falusi környezet, ami új, kedvezőbb életmód kialakulásához vezetett. A munka- és életkörnyezet kedvező kialakításában, az emberről való sokoldalú gondoskodásban sokat segft a szakszervezet. A szakszervezet tevékenysége sokrétű. Fő küldetése az emberről való gondoskodás, amit komplex program keretében valósít meg mintegy négy év óta, tehát ma már eredményekről is beszámolhatunk. Ezt a célt szolgálta a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Központi Bizottságának a közelmúltban PiBÜt'a nyban megtartott plenáris ülése, ahol a résztvevők alaposan elemezték a legutóbbi kongresszus óta eltelt tevékenységet. A szakszervezetek munkájának értékelésénél és a további feladatok meghatározásánál a legfelsőbb pártszervek állásfoglalásából indultak ki. Erről beszélt (ozef Sár in a, a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének titkára. Elmondotta, hogy az emberről való sokoldalú gondoskodás bonyolult és mindenre kiterjedő, összetett folyamat. A komplex programot sok helyen nem értelmezik megfelelően, ennek következtében fogyatékosságok is előfordulnak: egyrészt az irányításban, másrészt a dolgozókkal való együttműködésben. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ott, ahol jó az összhang a gazdasági vezetés és a szakszervezet tevékenysége között, jó eredményeket értek el, javult a munkakörnyezet színvonala, korszerűsítették a higiéniai és szociális berendezéseket, gondoskodtak a dolgozók üzemi étkeztetéséről, növekedett a gyermeklétesítmények száma, pionírtáborokat hoztak létre, a dolgozók üdülésen, gyógykezelésen vettek részt stb. A kedvező feltételek lehetővé tették a munkaerők stabilizálását. Némely mezőgazdasági szervezetben azonban lebecsülték a komplex program jelentőségét, a kitűzött feladatok nem voltak reálisak, nem feleltek meg saját lehetőségeiknek, tervük csupán formális maradt és semmiféle eredményt nem hozott. Ez a dolgozók gyakori munkahelyváltoztatásában és a gyengébb gazdasági eredményekben nyilvánult meg. Nem vitás, hogy a gazdasági eredményeket nagymértékben meghatározza a dolgozók munkakörnyezetének és életfeltételeinek a színvonala. Szocialista társadalmunkban nem mindegy, hogy a dolgozó milyen körülmények között végzi munkáját, melyek azok a tényezők, amelyek alkotó tevékenységét befolyásolják. E- zért a plenáris ülés résztvevői nagy súlyt helyeztek a komplex program feladatainak maradéktalan teljesítésére, amely részét képezi a kollektív szerződésnek. Ezért nem elég hangsúlyozni a munka- és életkörnyezet szüntelen javítását — ezt komplex módon kell megoldani. Erről árulkodik az alábbi kísérlet, melyet a mezőgazdasági üzemekben végeztek. A feltételezett igényeket pontokban foglalták össze, s a tizennyolc kiválasztott szociális szükséglet közül a mezőgazdasági dolgozók első helyre tették a munkakörülmények javítását, a második helyre a kulturális-, higiéniai-, egészségügyi ellátás színvonalának emelését, beleértve az egészségügyi központok kiépítését is. A harmadik helyre a munkavédelmi és munkabiztonsági intézkedések megszilárdítása került, és nagy jelentőséget tulajdonítottak az ellenőrzésnek A mezőgazdaságban óriási beruházásokat hajtottak végre, különböző létesítmények épültek, amelyek a termelés korszerűsítését és a dolgozók jobb munkakörülményeit tették lehetővé. A sokrétű gondoskodás következtében az utóbbi években csökkent a különböző fertőző, mérgező és bőrbetegségek, de1 a munkaközben előforduló balesetek száma is. A statisztikai adatok szerint például a múlt évben 1976-hoz viszonyítva 7,1 százalékkal. Azonban még mindig elszomorító a munkaközben bekövetkezett halálos kimenetelű balesetek száma, amelyek az utóbbi években a mezőgazdaságban előfordultak. E tekintetben legkedvezőtlenebb a helyzet a keletszlovákiai kerületben, ezen belül az állami gazdaságokban, ahol a múlt évben összesen tizenkét halálos balesetet jegyeztek fel. Azt is megállapították, hogy a balesetek egyik fő oka az alkoholfogyasztás, a technológiai fegyelem megsértése, a munkavédelmi szabályok figyelmen kívül hagyása stb. Mivel a korszerű termelés következtében nőnek a veszélyforrások, ezért az eddiginél nagyobb mértékben kell javítani a balesetmegelőző tevékenységet, a dolgozók szakmai-politikai oktatását. Hangsúlyozták, hogy a fiatalok számára olyan munkakörnyezetet és életfeltételeket kell teremteni, amelyek megfelelnek a kor követelményeinek. Az előforduló fogyatékosságok eltávolítása érdekében feltétlenül tovább kell szigorítani az ellenőrzést. Ugyanis a plenáris ülés résztvevői egyértelműen rámutattak arra is, hogy az ellenőrzés kifogásolható. Pedig csakis a hibák feltárásával, annak elhárításával lehet jobb eredményt elérni. Az ellenőrzőbizottság tagjai az elmúlt évben az egyes mezőgazdasági üzemekben ellenőrzésisorozatot valósítottak meg. Az ellenőrzés során összesen 11 517 rendellenességet észleltek. Az ellenőrzött üzemekben a hibáknak csak kétharmadát távolították el. Pedig a hibák el nem távolítása következtében 230 munkabaleset történt. Az adatok világosan rámutatnak arra, hogy komplex módon kell gondoskodni az ember egészségéről, testi épségéről, a munkakörnyezet javításáról. S ebben nagy szerep jut a szakszervezetnek, a szocialista brigádoknak stb. A rendellenességek eltávolítása érdekében komoly intézkedésekre került sor. Bevezették az úgynevezett Basov-módszert, melynek célja a balesetmentes termelés. A dolgozók széles tábora bekapcsolódott ebbe a mozgalomba. 1978-ban a kollektívák tagjainak száma megkétszereződött, s ma már 1161 kollektíva fejti ki sokoldalú tevékenységét több mint 13 ezer taggal. Ez a módszer jól bevált. Az ülés résztvevői arra is felhívták a figyelmet, hogy a mezőgazdasági dolgozók körében tovább kell javítani az egészségügyi ellátást. Ennek egyedüli módja az, hogy korszerű egészségügyi központokat építenek. Erre már számtalan j'ö példa is akad. Például társadalmi összefogással minden igényt kielégítő egészségügyi központot létesítettek többek között a bajcsi (Bajé), a Vefké Leváre-i és a terebesi (Trebiéov) állami gazdaság dolgozói. A jó társadalmi összefogás eredményeként újabb és újabb bölcsődék és óvodák létesülthek. Mégis sok helyen férőhelyhiány mutatkozik. Pedig az utóbbi évek során hárnmszázharminchat bölcsődét, ezerhatszázkilenc óvodát adtak át rendeltetésének. A helyzet további javulása érdekében igénybe kell venni a régi épületeket is, amelyek átalakítás után megfelelnek a követelményeknek, jobban a köztudatba kell vinni a minibölcsődék terjesztését, hogy. ezáltal megoldódjék a férohelyprobléma, hogy a nők minél nagyobb százalékban és intenzívebben kapcsolódhassanak be a mezőgazdasági termelésben. A szakszervezetre a következő időszakban minőségileg új feladatok hárulnak, amelyek a dolgozók szakmaipolitikai felkészültségére épülnek, ilyenek például az élenjáró kollektívák tapasztalatcseréje, ismereteik és munkamódszereik népszerűsítése. Tovább kell javítani az efsz-ek tagjairól történő sokoldalú gondoskodást. E feladatok teljesítése megkívánja a szövetségi szervek irányítói és politikai-szervező munkájának elmélyítését a gyakorlatban. Elsősorban arról van szó, hogy a szakszervezetek öszszeliangolt eljárással teljesítsék a jóváhagyott programot, a pénzeszközöket pedig a kulcsfontosságú feladatok teljesítésére fordítsák. A vitafelszólalásban is megállapították a beszámolók helyességét, nagyun tárgyilagosan és nyíltan beszéltek saját eredményeikről, s végül néhány konkrét javaslat is elhangzott a szociális tervezés javítása érdekében. Nagy Teréz ■■■■■»■■■■■■■■■■■■■авяиаяпяаеа Gépjavító szocialista brigádjaink ezekben a hetekben végzik az ntnlsó „símításoT kat“ a kombájnokon A szerelők precíz, figyelmes munkát végeznek, mert tudják: ezeken a gépeken is múlik az idei aratás sikere. Foto: s—— kalíte—< Élvonalban a szocialista brigádok Köztudott, hogy a szocialista brigádok a „Szocialista módon dolgozni és élni“ — jelszó értelmében fejtik ki tevékenységüket, ami nem más, mint a munkához való jó viszonyulás. A szocialista brigádok olyan kollektívák, melynek tagjai az elvégzett munka mennyiségi és minőségi javulásáért versenyeznek. Tevékenységük az egész kollektíva érdekeit szolgálja. Ezen elveket követve és figyelembe véve, alakult meg a nagykürtösi (Veľký Krtíš) Agrokémiai Vállalat szocialista brigádja, mégpedig a T—■ 148 VIH és a CAS típusú gépkocsik vezetőiből. A kollektíva jelenleg a szocialista brigád cím elnyeréséért versenyez, s tagjai a következők: Mikuš Pavel, Kadlec József, Sladovník Jozef, Slávik Pave!, Rezniöek Tibor és Šurka Milan. A szocialista brigád vezetője Mikui Pavel, Külön dicséret illeti Vengrin I,ászló mérnököt, akinek a kezdeményezésére jött létre ez a kollektíva, amelynek termelési feladatai a következők: Rendszeres karbantartással és időszerű javítással megvédeni a gépeket az időjárás és más káros hatással szemben. Továbbá a kollektíva kötelezte magát, hogy: ötszázalékos üzemanyagmegtakarítást ér el, baleset nélküi vezet, a hibás jármüveket, gépeket példásan megjavítja. A kollektíva tagjai főleg arra törekednek, hogy csökkentsék a jármüvek meghibásodás miatti állásidejét és növeljék a javítás minőségét. Újítási javaslatokat terjesztenek elő, amelyek lehetővé teszik, hogy a pótalkatrészeket saját műhelyükben felújítsák, vagvpedíg maguk gyártsák. Kollektívájukból kizárják azokat, akik figyelmeztetés és meggyőzés ellenére sem tesznek eleget a követelményeknek. Továbbá a kollektíva tagjai kötelezték magukat, hogy szorgalmas és becsületes munkával hozzájárulnak a vállalat tervfeladatának sikeres teljesítéséhez és további tagokat toboroznak újabb kollektíva létrehozásához. Ezen vállalásuk1 már meg is valósul, mert kezdeményezésük révén már újabb kilenctagú kollektíva alífc kult a talajmintákat ellenőrző részlegen Martinfieková mérnök vezetésével. További két kollektíva pedig már alakulófélben van a javítók és traktorosok csoportjában. Reméljük, ezek a kollektívák is követik majd a jó példát. A kollektívák föladatainak teljesítése érdekében a vállalat vezetősége .kötelezte magát, hogy a szocialista brigád tagjai, valamint a többi dolgozó számára politikai és szakmai továbbképző tanfolyamokat szervez. Jámbor Valéria i^incs már becsülete a dolgos embernek >—• lógatta bilisen a fejét K. István, régi Ismerősöm, s arrébb tolta asztalán a félig üres söröskorsót. — Én, aki huszonöt esztendeje vagyok a szövetkezet sertésfarmjának a vezetője, fegyelmit kaptami Érti ezt? t— meredt rám dühösen, s nagyot csapott az asztalra. О О О Én bizony nem értettem, miért kapott István bácsi fegyelmit, de ha már elárulta búslakodásának okát, megkérdeztem: ■r—. Csakugyan, miért? i— Mert pofon húztam egy sertésgondozőt a telepen. Már legalább hússzor szóltam neki, ne verje az állatokat, de füle botját sem mozdította a szóra. Megyek a múltkor az istállóba, már messziről hallom, hogy káromkodik. Ahogy benyitok, hát egy hatalmas lapátnyéllel püfölte a kocákat. Rákiáltok, hogy hagyja abba, mert „agyba-főbe“ verheti, hát még neki állt följebb. Hát akkor csattant a pofon. Látta valaki? — Nem látta azt senki. De az én drágalátos keresztfíam otthagyott csapot-papot, rohant az irodába. Hivat aznap délután az elnök, és kérdezi: mit csináltál, Pista? Mondom, pofon vágtam a keresztfíamat. Ebből fegyelmi lesz, Pista, mondja, mert ha Igazad is volt, az önbíráskodás ideje már régen elmúlt. Persze azon nyomban összeült az ítélőbizottság, s másnap megszületett a döntés. De bánná az Isten a fegyelmit, legalább már ilyesmi is van, csak a komám ne bosszantott volna fel. Még aznap este nagy sebbel-lobbal elrohant hozzánk, s elkezdett ordibálni, hogy ezért még megfizetek. Jobb lett volna, ha a fiad neveled meg, mondtam neki, és bevágtam az orra előtt az ajtót. i— Kibékültek már? <— Én azzal? Soha! Nemhogy őrült volna, hogy becsületes munkára nevelem a fiát. S még a falu is ellenem fordult. Nézze meg, csak maga ül az asztalomnál. Mondom én, nem becsülik itt az embert. Csak azt, aki behunyja a szemét. О О О Nem akartam ott, a vendéglőben vitába szállni régi ismerősömmel, véleménye a becsületről azonban elgondolkodtatott. Valóban, kit is becsülnek ma a Bodrogköz falvaiban, és miért? Valamikor egyértelmű volt a helyzet: akinek a legtöbb volt a pénze, a földje, legnagyobb volt az ereje vagy az esze, annak eleve kijárt a tisztelet. Emlékszem nagyapám két nagyhírű ökrére, a fényes szőrű Fecskére, meg a kicsit kisebb szarvú Betyárra, melyeket a zempléni vásáron vett egy imrégi gazdától. Ha az én nagyapám végigment azzal a két fényes szőrű jószággal az utcán, mindenki láthatta, ez gazda, ez Igen! Pedig angyapám még csak nem is zsírosparaszt volt, hiszen valami tíz hektáron gazdálkodott, annak is a felét bérelte. Tehát az ő esetében még azt sem lehetett mondani, hogy sok földje van, tehát tekintélye Is. Nem, ő ezt a kitün-. tetést szépen megművelt földjeiért, gondozott jószágaiért, azaz ügyességével, eszével érdemelte ki. Állítom, a legtöbb ember becsületét ma 1s a Jól elvégzétt munkájának, eszének köszönheti, még ha ennek sokszor az ellenkezőjéről Is hallunk. О О О D. Antal okos, ravasz, szívós volt mindig. Mesélik, hogy az ötvenes évek elején két cséplőgépet, két traktort, egy teherkocsit vásárolt. Neki volt az első személykocsija a faluban. Szépen haladt a gyarapodás útján, igaz, dolgozott látástól vakuiésig. Aztán jött ötvenkettő a mezőgazdaság szocializálása, és őt Is elkapta a gépszíj, kuláklistára kerüit és elkobozták a vagyonát. Ott volt ismét, ahol a part szakad, de nem esett kétségbe. Újból kezdte a küszködést, s egy esztendő után vett egy lovat. Rá vagy hat hónapra újabbat... szóval minden úgy folytatódott, mint néhány évvel korábban. Nyögte az adót, de sokáig nem adta fel. Majd ötvenhétben, amikor a lovait, teheneit ismét elhajtották, D. Antalnak elege lett mindenből, s ő mindenét eladva, beköltözött az időközben három gyerekkel meggyarapodott családjával a kerületi székhelyre, ahol szövetkezeti lakást vett és a városhoz közellevő egyik faluba beállt a szövetkezetbe. Harmincötéves fejjel. Azóta D. Antal kicsit megöregedett, de megmaradt benne a föld és az állatok iránti szeretet. Ha nagy ritkán összetalálkozunk, az irodájába invitál, megkínál egy pohár pálinkával, s végigfurikázunk a közös gazdaság udvarain. *— Elnök elvtárs! •— szóltam neki az egyik Ilyen séta során, и— Maga szerint kinek van ma becsülete?-- Aki megérdemltl — nézett rám ravaszkásan, s hangosan kacagni kezdett. — Azért közelebbit. 1— Odahaza engem nem becsülnek, de itt a szövetkezetben Igen. Nagynéha, ha visszamegyek, csak legyintenek az ismerősök: na jól felvitte isten a dolgod, szövetkezeti elnök lettél. Itt becsülnek a felsőbb szervek. Tizenöt éve vagyok elnök. A szocialista versenyben hétszer nyertük el a járásban az első helyet. Tucatnyi kitüntetésünk van. Jómagam is többször kaptam magas kitüntetést. О О О N. Józsefet otthon találom a kertjében. A fóliákkal van elfoglalva. Néhány nappal ezelőtt kivett egy hét szabadságot rendbe tenni a fóliasátrakat, s van még belőle hátra néhány nap. A falu hnb-elnöke küldött hozzá, akitől megtudtam, N. József a vasútnál dolgozik, s a faluban nemcsak mint a legjobb villanyszerelőt, hanem mint az egyik legjobb kertészt is ismerik. Komoly, megfontolt ember. — Vagyonát az ember sokszor elvesztheti, a becsületét csak egyszer — mondja. — Magát becsületesnek, de vagyonosnak is tartják. Sok Ilyen van a faluban? — Vannak, de különböző természetűek. Ismerek egy kőművest, aki csak hétköznap hajlandó munkájáért fizetséget elfogadni, ünnepnapokon ingyen dolgozik, segít a rászorulóknak. Eleinte bolondosnak tartották, de kiderült: becsületesebb az átlagnál. De itt van például a ZELENINA felvásárlója. A jó Ismerőseitől, rokonaitól első osztályban veszi át a zöldséget, az elesettebbektől csak másodosztályban. Azt már elérte, hogy rettegnek tóle, de azt is, hogy faluszerte „Csigának" hívják. Nyúlós, gerinctelen ember. Igaz, emeletes háza, külföldi kocsija van, de nemigen irigyli senki. Becsületét rég eljátszotta, s azóta a falu csak megtűri, de semmire sem tartja. 0 0 0 Tulajdonképpen most egy néhány soros összefoglalót kellene írnom arról, kit is becsülnek ma az emberek. Bevallom, sokkal könnyebben össze tudnám számolni azokat, akiket nem becsülnek: a tolvajt, az önzőt, a gerinctelent, a hazudozót. De hogy kit becsül meg a ’ legtöbb ember? Talán N., a villanyszerelő szavai adnak választ a kérdésre: „Vagyonát az ember sokszor elveszítheti, becsületét csak egyszer“. Illés Bertalan I
