Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-20 / 38. szám

1980. szeptember 20.

SZABAD FÖLDMŰVES

Both Jenő, a bősi (Gabčíkovo) hnb titkára szintén belépett a hatvanasok nagy családjába. A veterán funkcionáriusra az utóbbi években a Gabčfkovo—Nagymaros vízlépcsőrendszer építése során nagy feladatok hárultak. Az ország minden részéről odasereglett ‘dolgozók ellátása különleges feladatot rótt a helyi nemzeti bizottságra.

A „vendégmunkások“ igényeinek a kielégítése azért sem könnyű feladat, mert a lehetőségek a múlthoz viszonyítva nem sokat változtak a

Duna menti községben. Igaz, felépült egy minden igénynek megfelelő üzletközpont, amelynek vendéglátórészlege is van, de még ez sem oldja meg a helybeli lakosság, a munkások és az átutazók kényelmét és ellátását.

■—i Szívesen átadnám már a stafétabotot — vallja őszintén a hnb titkára — de a választásokig azért kitartok. Nehéz éveket éltünk át, de a hazai környezet szeretete, az együttérzés, a kitűzött nagy feladatok tettekre serkentettek. Szerintem nincsenek áthidalhatatlan akadályok, ha összefogunk, egyet akarunk. Elsősorban rajtunk múlik a kitűzött nagy célok megvalósítása, a község fejlesztése. Mi leszünk a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda] járás negyedik városa és ez sok mindenre kötelez. Érthetően, a nagy feladatok megvalósítása — a várost szint — még sok erőfeszítést követel. Könnyen lehet szóval, akár papíron is valamilyen nagyközséget várossá nyilvánítani. De ha nincsenek meg a kedvező feltété lek, az egész csak szappanbuborék A városnév kötelez, és olyan szintre kell emelni a közszolgáltatást, kö? ellátást, hogy az megüsse a mércét

— S meg vannak hozzá az előfel tételek?

— A harci feladat csak úgy való šítható meg, ha adva vannak a fel tételek. Már jó néhány lakásegységet átadtunk rendeltetésének. Az említett áruház felépítése mellett jelentősen bővült az óvodai férőhelyek száma és egészségügyi ellátás szempontjából is nagy lépést tettünk előre. De a lakossági szolgáltatások létrehozása terén még ezernyi a tennivaló. Különösen a vendéglátó üzemek korszerűsítése és új egység építése a legfontosabb feladat. A helybeli lakosok, de főleg a „vendégmunkások“ sokszor panaszkodnak a kocsmában levő éttermek,

Boda József, a vendéglátóüzem vezetője a sportszervezet alelnöki tisztségét is betölti, és mindent megtesz a sportélet fejlesztéséért

helyiségek túlzsúfoltsága miatt. És igazuk van, bár a vendéglátóüzemek vezetői érzik a vállukon a felelősséget és a népi fogyasztási szövetkezet (Jednota) járási irányítóival karöltve igyekeznek jól ellátni az üzleteket, vendéglátó egységeket. De ez mind nem elegendő, ha nincsenek meg a kulturális körülmények, megfelelő helyiségek. — Igaz, Józsi? — fordult a nagyközség központjában levő vendéglátóüzem vezetőjéhez.

Boda József már tizennyolc esztendeje irányítja a vendéglőt, amelyet akkoriban összetákoltak, és már többször átalakítottak.

— Igyekszünk a körülményeknek megfelelően dolgozni — nyilatkozott a napbarnított arcú középkorú vezető — persze nem egészen rajtunk múlik a vendégek igényeinek kielégítése. A vendégek kényelmesebben szeretnének étkezni, eltölteni néhány kellemes órát. de nincs hová terjeszkednünk. Bár kerthelyiségfélét is létesítettünk, de azt csak nyáron lehet igénybe venni. Azt viszont az idejáró vendégek igazolhatják, hol kezdtünk, és hol tartunk. Az első években örültünk, ha a százezret néhány koronával túlteljesítettük havonta. Manapság közel háromszázezer korona a forgalom. Bár igyekeztünk korszerűsíteni, de ez még mindig nem jelenti, hogy —. főleg ebédidőben —, van elegendő férőhely és zökkenőmentes a kiszolgálás. Á konyhánknak jó hírneve van, és a főszakácsunk FUssi Zoltán irányításával sokak által megdicsért ételeket készítünk. Ebben a kis „kócerajban“ naponként háromféle levest, kilencféle készételt szolglunk fel, s emellett rendelésre különlegességeket is készítünk. Átlagban mintegy négyszáz ebédet adunk el naponta. Az áraink elég népszerűek, s ezt különösen a külföldi vendégek emlegetik, akik összehasonlítják az ottaniakkal. A Jednota vagy más üzemek alkalmazottai öt korona értékű étjeggyel fizetnek, s ha többe kerül a menü, hozzáfizetnek. Érthetően, reggelit vagy inkább tízórait és vacsorát is felszolgálunk.

— A falubeliek is igénybe veszik az éttermet?

— Meglepő fordulat állt be az utóbbi években. Régebben, ha az itt lakók közül valaki nálunk ebédelt, azt egyszerűen elítélték. Napjainkban már természetes, hogy vasárnaponként a családok nálunk ebédelnek. Ezt nemcsak a kényelemért teszik, hanem azért is, mert nálunk sem kerül többe az étel, mint, ha otthon készül, és mindenki, vagyis a család tagjai kedvük szerint választhatnak az ételek eléggé széles skálájából.

A vendéglátóüzemek, kocsmák ellátottsága, az oda betérők kiszolgálása nem mellékes, sőt nagyon is jelentős feladat. A vendéglők az emberek jó részének találkozóhelye, ahol eltöltenek néhány kellemes órát, megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat. Sok esetben ott találkoznak a társadalmi szervezetek irányítói, itt beszélik meg, mit lehetne, mit kéne tenni,a község fejlesztése érdekében. Érthetően, a füstös kocsmákban csak féldecizni járnak az emberek, és nem kávé, üdítő italok mellett töltik el szabad idejüket. A kulturált szórakozóhelyre Bősön különösen nagy szükség van. Ezért látnak hozzá a közeljövőben több mint tizenhárom milliós költésggel egy korszerű vendéglátóüzem felépítéséhez. Ha ez elkészül, szintén jelentősen hozzájárul a község várossá nyilvánításához.

TÖTH DEZSŐ

Mit hozott az AGROiO

Részlet a Szovjetunió pavilonjának közszükségleti cikkeket bemutató kiállításáról. Fotó: Hoksza

Korszerű bevásárlási központ a jövő városának szívében. Fotó: —tt—.

Újabb esőzés nehezíti az aratást

Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnöksége, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága és a szövetségi kormány felhívására országszerte, így a keletszlovákiai kerületben is ezrek jelenkeztek a mezőgazdasági dolgozók megsegítésére. Ipari üzemek, intézmények dolgozói segítenek az aratási munkálatokban. Gépekkel és járművekkel felszerelt betakarító csoportok dolgoznak azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol a nyári munka megkésett.

Talán soha ilyen széles körű érdeklődés nem kísérte Kelet-Szlovákiában a gabona betakarítását, mint ebben az évben. Autóbuszon, vonaton, a gyári munkapadoknál, az irodákban a jövő évi kenyérért agódnak. A kései érés, a rendkívüli időjárás egész sor intézkedés foganatosítását tette kötelezővé.

A kassai (Košice) járás ipari üzemeiből, különböző intézményeiből naponta ezerkétszáz dolgozó segít a szalma betakarításában és a zöldségfélék begyűjtésében. Ebben a járásban negyvennégy Magyarországról érkezett kombájn segíti az aratás befejezését. Ottjártamkor a Tornai Állami Gazdaság földjein aratott a magyarországi kombájnosok egy csoportja. Valamennyien a szentistváni téeszből jöttek.

— Amit lehet, megteszünk — mondja csendesen Barnai András, aki gépkocsivezető az ottani gazdaságban, de aratáskor a kombájnra ül. — S hogy mit tehetünk? Rójuk a táblán a kijröket, vágjuk a kalászokat, ürítjük a magtartályt. Majd kezdődik ugyanez elölről. Ki tudja hányadszor lett tele az E—516-os tartálya búzá-, val, amióta itt vagyunk.

— És mióta aratnak itt?

— Már egy hete. Én még csak most vagyok itt először, de ha jövőre hívnak újból eljövök, mert nagyon jól érzem itt magam.

— Mi már voltunk az állami gazdaságban — mondja Antal Imre, Mohács Sándor és Juhász Péter. — Jól

ismerjük ezeket a parcellákat .— toldja meg Juhász Péter.

— Hogyan haladnak az aratással? kérdezem a bőbeszédű emberektől.

— Hát... haladnánk, csak ezeken a kis parcellákon a mi E—516-os gépeink nem tudnak annyira boldogulni, mint odahaza a hatalmas kétszázötven-háromszáz hektáros parcellákon — vallja Barai Antal —, de jövőre is szívesen jövünk, mert sokoldalúan gondoskodnak rólunk.

—■ Sajnos, rövidesen haza kell mennünk, mert vár ránk a napraforgó aratása — közli kissé bánatosan Antal Imre, majd napbarnította arca felragyog és mosolyogva fölytatja: — ha minden jól sikerül, akkor a kukorica betakarításakor viszontlátjuk egymást.

Tovább elbeszélgettem volna még a magyar kombájnosokkal, de mivel estére be akarják fejezni az aratást, nem tarhatom fel őket.

•— Jói jött ez az internacionalista segítség — vallja Peter Hudák igazgató. — Hiszen magyar barátaink derekas munkát végeztek, segítségükkel ezer hektár búzát, 635 hektár árpát, 190 hektár repcét, de még a rozsot és a zabot is kellett betakarítani.

A mezőgazdasági nagyüzemek egyetlen kalászt sem hagynak veszendőbe menni. Ahol a gép tehetetlen, ott a kézi erő segíti a gabona betakarítását. A kézi aratás azért is fontos, mert a vízborította területekről is hektáronként több mint három tonna termést takarítanak be. A kaszálni tudók, minden ipari üzemben rendkívüli szabadságot kaptak, hogy segítsenek az aratásban.

Illés Bertalan

Lapunk hasábjain több ízben foglalkoztunk az AGROKOMPLEX ’80 országos mezőgazdasági kiállítással. E nagyarányú rendezvény azonban több figyelmet érdemel. Ezért kapuzárás után legalább tömören összefoglaljuk, értékeljük a tapasztalatokat.

Elöljáróban leszögezhetjük: a kiállítás hetedik évfolyama a maga nemében az egyik legsikeresebb, legattraktívabb, a lakosság széles köréhez szóló rendezvénynek bizonyult. Hiszen a kiállítás témaköre, vagyis a zöldség- és gyümölcstermesztés, a vadászat és a környezetvédelem sokakat közvetlenül érintő adatokat, ismereteket, érdekességeket tárt fel.

Az idei kiállítás homlokterébe a speciális növények termesztése került. A látogatók átfogó képet kaptak a zöldség- és gyümölcstermesztés, valamint a szőlészet és borászat hagyományairól, elért eredményeiről a távlatairól. A kutatóintézetek, valamint a zöldség- és gyümölcstermesztésre szakosított gazdaságok egész sora mutatta be a korszerű termesztés módszereit, eszközeit s a legkiválóbb hazai és külföldi fajtákból összeállított zöldség- és gyümölcskollekciókat.

Külön figyelmet érdemel a bojnicei Gyümölcs- és Dísznövénykutató Intézet részlege. Az érdeklődők megismerkedhettek az intézet széleskörű tudományos és nemesítő munkájával, valamint az újnemesítésű, nagyhozamú ribiszke-, körte-, alma- és őszibarackfajtákkal. A Blanka és Primus újnemesítésű ribiszkefajták az „Arany Sarló“ dijat érdemelték ki. Ugyancsak nagy érdeklődést keltett a szamóca vírusmentes ültetőanyaga előállítási módszerének szemléltető bemutatása. A látottak nyomán megállapítható, hogy valamennyi kiállító a zöldség- és gyümölcstermesztés, valamint a szőlészet nagyüzemi termesztési módszereinek lehetőségét tárta fel, s a legkorszerűbb nemesítési és szaporítási módszereket mutatta be.

örvendetes, hogy a kiállításon valóban tág teret kaptak a kistermelők. Hiszen a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége több mint 110 ezer lelkes kertbarátot tömörít. Hogy milyen óriási lehetőségek rejlenek e nemes mozgalomban, azt legjobban bizonyítja, hogy évente huszonhat tonna zöldséget és tizenhét tonna gyümölcsöt termelnek hektáronként. A kertekben megtermelt zöldség- és gyümölcskollekciók java részét a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a komáromi, az érsekújvári (Nové Zámky), a nitrai és a galántai járások szervezetei mutatták be. Ugyancsak szép számban vették ki részüket a bemutatón a Gladiólusz-, az Astra-, a Gladiólusz írisz-, valamint a kaktusztermesztő klubok, amelyek színpompás virágcsokrokkal ékesítet- Kertészkedők Szövetségét, társadalték az egyes pavilonokat. Említést érdemel, hogy a zsűri az „Arany Sarló“ díjjal jutalmazta a Szlovákiai

A gyümölcstermesztés fellendítését szolgálja

Szeptember elején országos méretben választék szerint „feltérképezték” a gyümölcsfaültetvényeket. Ez azt a célt szolgálja, hogy az illetékesek áttekintést nyerjenek a termelés és a telepítés további teendőiről.

Az összeírás megkezdése előtt az illetékes szervek pontos útmutatót kaptak a felméréshez, s ahhoz, hogy az adatokat időben eljuttassák a számító központokba összegezés céljából. Az adatokat a következő években a hazai gyümölcstermesztés fellendítése céljából hasznosítják.

Š. K o c i a n agrármérnök

milag hasznos tevékenységéért.

Az élelmiszeripari termékek sem hiányoztak a kiállításról. Főleg zöldségből és gyümölcsből készített tér* mékeit mutatták be, így például különböző lekvárokat, kompotokat, zöldségsűrítményeket, gyümölcsszirupokat vagy ezekből készült üdítő italokat.

A korszerű zöldség- és gyümölcstermesztés vagy szőlészet, alig képzelhető el az emberi munkát kiküszöbölő gépek és berendezések nélkül, Nos, a kiállítás szabad területén a legmodernebb gépek, berendezések, fóliaházak egész sorát csodálhatták meg a látogatók. A külföldi — főleg zöldség- és gyümölcsbetakarító gépek, kombájnok — mellett több hazai gyártmányú gépet is láthattunk* Jgy például a szlovákiai gép- és traktorállomások bemutatott gépei között láthattuk a CH 3—025 típusú berendezést, amely a szőlő zöldhajtásainak nyesésére alkalmas. Továbbá a gyomirtószerek kipermetezésére alkalmas vázat, mélyszántó ekét, a szőlőben és gyümölcsösben egyaránt alkalmas gallyzúzó-berendezést. A csehországi partnerek a gyökérzöldség tisztítóberendezéssel, facsemeteültetőgéppel* hagymaültetőgéppel, valamint a tápkockákat készítő gépsorral jöttek elő. Mind a szlovákiai, mind a csehországi gép- és traktorállomásokat az „Arany Sarló“ kitüntetés illette meg a zöldség- és gyümölcstermesztés gépesítésében kifejtett úttörő tevékenységükért.

A kiállításon nemcsak a hazai sikerekkel ismerkedhettek meg a látogatók, hanem a KGST-országoknak a zöldség- és gyümölcstermesztésben, a szőlészetben és a borászatban elért eredményeivel is. Természetesen, a vadászati kiállítórészlegen is nagy számba vettek részt a külföldi kiállítók.

A KGST-országok közül a Szovjetunió kiállítási részlege volt a legnagyobb. A kiállítás tematikus összeállítása hűen követte a rendezvény négy fő témakörét. A látogatók amellett, hogy megcsodálhatták a figyelemreméltó gyümölcs- és zöldségkollekciókat, a különböző konzervipari készítményeket, szőrmebundákat stb., hű képet kaptak a szovjet mezőgazdaság sikereiről, a zöldség- és gyümölcstermesztés szakosításában és a kooperációban elért eredményekről, a termőtalaj ésszerű hasznosításáról, valamint a környezetvédelem magas színvonaláról. A szovjet mezőgazdasági gépipar fejlettségéről tanúskodtak a szabad téren bemutatott gépek is, mint például a LKG—14 hagymabetakarítógép, a PPU—50 mélyszántó eke, vagy a VU típusú uborkabetakarító és a Veriman H—22, amely az uborka betakarítás utáni kezelésére hivatott. A külföldi kiállítóknak adományozott tizenegy „Arany Sarló“ díj közül három a szovjet kiállítókat illette meg.

A többi szocialista ország közül a Magyar Népköztársaságot a Balatonboglári Állami Gazdaság képviselte. A látogatók megtekinthették a jó hírnévnek örvendő bor-, pezsgő- és üdítőital-kollekciót. Az utóbbinál többek között a hazánkban is közkedvelt Szőlőlé is. A lengyel expoicióban a zöldség- és gyümölcskészítmények gazdag választékát, a bolgár kiállítórészlegen pedig a legkülönbözőbb élelmiszeripari termékeket csodálhatták meg az érdeklődők.

Kétségtelenül, a kiállítás leglátványosabb részét a vadászati trófeák, valamint az óriási értékű festmények alkották. Hogy a kiállításon részt vett hazai intézmények, vállalatok és üzemek valóban kitettek magukért és számtalan siker, jó eredmény dicséri munkájukat, arról tanúskodott az, hogy huszonkét kiállítót az „Arany Sarló“ díjjal, negyvennégyet pedig elismerő oklevéllel jutalmaztak.

Klamarcsik Mária agrármérnök