Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-20 / 38. szám
Belterjes kertészkedés Szorgalmas, dolgos emberek a bocsiak. Napi kötelességük végeztével, kora tavasztól késő őszig a kertekben tevékenykednek. Azt lehet mondani, hogy a falu apraja-nagyja -szabad idejének java részét a kertben tölti. Még a gyerekek is segítenek a szüleiknek. így fiatal korban megtanulják szeretni, becsülni a földet, ellesik szüleiktől a kertészkedés tudományát, hozzászoknak a munkához.. Nem véletlen hát, hogy a községben egyre izmosodik a kertészkedők _Jömegszervezete. A Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének helyi szervezete húszéves múltra tekint vissza, s jelenleg kétszáz tagot számlál. — Sokat dolgoznak az itteni emberek, de a verítékes munka kifizetődik és szép mellékjövedelmet jelent — mondta Vasas Ferenc, a helyi szervezet titkára. — Habár a múltban is sokan gondosan megművelték, ápolták kertjüket, a termelői kedv fellendülése akkor vette igazán kezdetét, amikor a termények szerződéses alapon történő felvásárlása érvénybe lépett. Azóta a községben egy talpalatnyi kihasználatlan terület sem található. A kertekben, melyeknek összterülete eléri a tíz hektárt, belterjes zöldségtermesztés folyik. Az utóbi tizenöt évben a fólia alatti termesztés is meghonosodott. Legnagyobb mennyiségben salátát, karalábét, salátauborkát és paprikát termelnek, a gyümölcsösökben pedig főleg kajszit és szőlőt. A kertekben tetemes mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt lehet megtermelni. Például az elmúlt esztendőben öt és fél millió korona értékű árut adtak el í Zeleninának. A jelek arra utalnak, hog^ az idén sem maradnak el a múlt esztendőben elért szép eredménytől. Hiszen már ez ideig ötven tonna salátát, hetven tonna karalábét, százhúsz tonna uborkát, hatvan tonna paprikát és ötven tonna kajszibarackot értékesítettek. Figyelmet érdemel a szerződéskötés előretekintő megszervezésének módja is. Ugyanis még az év kezdetén a szerződéseket névreszólóan minden egyes zöldség- és gyümölcsfélére külön-külön kötik meg a kertbarátokkal. Vasas Ferenc részletes nyilvántartást vezet arról, hogy ki, milyen zöldségvagy gyümölcsféléből mennyit akar értékesíteni. Sőt még a leadási határidőben is megállapodnak. A több éven át alkalmazott módszer beváltnak bizonyult, mindkét fél megelégedésére. Az adás-vételi kapcsolatok többnyire zavarmentesek, mert a termelők tudják, menynyi árut értékesíthetnek, az érsekújvári Zelenina köbölkúti (Gbelce) felvásárló részlegének dolgozói pedig tisztában vannak azzal, hogy mit várhatnak. A jó kapcsolatok megteremtéséhez hozzájárult az is, hogy a kertbarátok kiváló minőségű árut szállítanak. A községbeliek ma már szakszerűen kertészkednek, a kertekben pedig a legkiválóbb, nagy hozamú fajtákat honosították meg. A vetőmagvak és az ültetőanyagok szempontjából is önellátóak. Nem szorulnak rá a kereskedelem által forgalmazott, sokszor gyenge minőségű és gyér választékú kínálatra. Érdemes megemlíteni, hogy a közösen megszervezett vagy az egyéni külföldi kirándulások alkalmával igyekeznek ellesni a bevált termesztési módszereket, s ha módjukban áll, akkor ott szerzik be a vetőmagvakat is. Úgyszólván minden kertbrát könyvespolcán szakkönyvek találhatók, melyeket szabad idejükben tanulmányoznak. Szerzett tudásukat, tapasztalatukat másoknak is készségesen átadják. Persze a kertbarátoknak sokoldalú segítséget nyújt' a helyi szervezet vezetősége is, főleg a műtrágyák és a vegyszerek beszerzésében, de nem utolsósorban szaktanácsadásban is. Hiszen a helyi szervezet vezetőségének tagjai — Vasas Ferenc, Karkó Zoltán, Kurcz István, Csenger Sándor, Kiss Lajos és Lestár Béla — is lelkes kertbarátok, akik szabad idejüket nemcsak a kertészkedésnek szentelik, hanem odaadó munkát végeznek a szervezet további fellendítése érdekében. Vasas Ferenc kertjét a községben mindenki ismeri. Főleg a szép családi ház előtt terebélyesedő óriási cseresznyefája vált híressé, amelynek gazdag termése télen is sok család éléskamrájában megtalálható. A kertje nem nagy. A nagy gonddal ápolt ágyások azonban szakavatott, szorgos kezű gazdára utalnak, aki szabad idejének java részét a kertben tölti. A kis területen jóformán minden zöldség- és gyümölcsféle megtalálható, amire egy családnak szüksége van. Érdemes megemlíteni Vasas elvtárs néhány észrevételét, amit a kertbarát-mozgalommal kapcsolatban mondott el. 1— Véleményem szerint a kertészkedésnek az igazi célja, hogy a kerttulajdonosok mindent megtermeljenek, amire a konyhán szükség van, a többlettermést pedig értékesítsék. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy napjainkban egyre több kertben úgyszólván monokultúrában termesztik a zöldséget. Sajnos, sok helyütt még a gyümölcsfákat is kivágják. Ez az egyik oka annak, hogy a piacon egyes zöldség- és gyümölcsfélék már alig találhatók, így például már több éven át hiányát érezzük a hüvelyeseknek, de a bogyósgyümölcsűekből is egyre kevesebb van. Persze, ezért az áldatlan állapotért nemcsak a kertbarátok felelősek. A termelői kedvet az értékesítési lehetőségek határozzák meg. Csak természetes, hogy az emberek a szabad idejüket, munkájukat arra áldozzák, aminek hasznát is látják, tehát elsősorban a jövedelmező zöldség- és gyümölcsfélék termesztésével foglalkoznak. Feltétlenül célszerű lenne az eddigi árpolitikán is változtatni, s kedvező értékesítési árakkal serkenteni a kevésbé atraktív, vagy munkaigényesebb zöldségfélék termesztését. Az árpolitika serkentő hatását konkrét példán is tudom bizonyítani. Amióta növelték a csemegeszőlő értékesítési árát, azóta községünkben si egyre többen telepítenek csemegeszőlőt. Az idén már húsz tonna csemegeszőlő felvásárlására kötöttünk szerződést. Az említett példa is jól bizonyítja, hogy milyen érzékenyen reagálnak az emberek az árpolitikára. Egy ésszerű árszabályozó rendszer érvényesítése minden bizonnyal kedvezően járulna hozzá a lakosság jobb zöldség- és gyümölcsellátásához. Természetesen nemcsak az árpolitikát kellene változtatni. Végre rendet kellene teremteni a kereskedelem berkeiben is, az adás-vételi kapcsolatok rugalmassá tétele érdekében, hogy ne menjenek kárba azok az óriási értékek, melyek a kertekből származnak. Mert habár a búcsiaknak sikerült meglehetősen kedvező adás-vételi kapcsolatokat létrehozni, országos viszonylatban e tekintetben még számtalan megoldatlan probléma akad. Klamarcsik Mária agrármérnök • ♦> «:♦ ♦:» *> ♦> *:♦ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> »> «> * ♦> ♦> ♦> * .*♦ ШнеШVÁLASZOLUNK „Egyszer hallottam valakitől, hogy petrezselyemzöldet meg kaprot is lehet pusztán sóban tartósítani, de már elfelejtettem, hogyan. Elárulnák nekem?“ — írja és kérdezi levelében P. Erzsébet vágsellyei (Safa) olvasónk. A sóval történő tartósítás régi és jól bevált módszer. A petrezselyemzöld, a zsenge — 15- cm-nél nem magasabb — kapor és a zellerlevél azonos módon tartósítható. A megszedett zöld anyagot alaposan megmossuk, apróra vágjuk, majd sóval rétegezve kompótos poharakba rakjuk. Három kanálnyi zöld anyagra egy kanál sót szórunk, jól lenyomkodjuk és addig folytatjuk a rétegezést, amíg meg nem telik a pohár. Felülre két-három kanál sót teszünk. A sóban tartósított kaporhoz kevés ecetet is ajánlatos adni, hogy tökéletesebb legyen a konzerváló hatás és a télen készülő kapormártáshoz már ne kelljen ecetet használni. Az így tartósított zöldséget hideg, sötét helyen kell tárolni. A speciális fokhagymazúzón öttört fokhagyma-pépet hasonlóképpen tartósíthatjuk. Egy kiló fokhagymához 30—40 deka sót keverünk, az egészet poharakba töltjük, jól lenyomkodjuk, hogy kiszorítsuk belőle a levegőt, a tetejére vékony sóréteget teszünk és a poharakat légmentesen lezárjuk (Omnia fedő).. Ha gyökérzöldséget akar tartósítani, előbb szeletelje fel, forrásban levő vízben főzze puhára, hagyja kihűlni a vízben, majd sóval rétegezve rakja poharakba (1 kg zöldségre 25 deka sót számíthat). (jb) Z. András nagykürtösi (Veľký Krtíš) kertészlárs leveléből idézzük: „Az idén első ízben sikerült bimbóskel palántát szereznem. Július elején kerültek földbe, augusztus derekáig salétrommal és trágyalével felváltva fejtrágyáztam, így valóban szépen fejlődtek. A nyitrai Agrokomplex országos mezőgazdasági kiállításon beszélgettem egy komáromi (Komárno) kertésztárssal, aki azt javasolta, hogy ősszel csípjem le a növények csúcsát, akkor jobban kifejlődnek a levelek tövében növekvő bimbók. Megfogadjam a tanácsét?“ Saját érdekében feltétlenül. A növények csúcsának eltávolítására augusztus végén vagy szeptember első felében kell sort keríteni (ha megírta volna a pontos címét, levélben is válaszoltunk volna, mert így kicsit késve érkezik a tanács ), A korábbi bekurtítás nem célszerű, mert serkentené ugyan a bimbók növekedését, de a fejek lazák, puhák és átteleltetésre alkalmatlanok lennének. Bizonyára tudja, a rend kedvéért és mások okulására mégis megemlítjük, hogy a növények leveleit alulról felfelé haladva szintén el kell távolítani, mégpedig fokozatosan, a növény és a levelek tövében növekvő bimbók fejlődésének megfelelően. (Zr) KP, Egyre több nyalat értékesítenek Vajkán (Vojka nad Dunajom) a hatvanas évek derekán alakult meg a Szlováikiai Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szervezete. Akárcsak más községekben, a kezdeményezők eleinte itt is főleg baromfitenyétztéssel foglalkoztak. Volt néhány nyulász is a faluban, de mint kedvtelést, nem lehetett a nyúltenyésztést meghonosítani. Már tíz éves volt a szervezet, amikor néhány kezdeményező javaslatára felvette a kapcsolatot a nyitrai Branko Közös Mezőgazdasági Vállalattal, s lehetővé tette az érdeklődőknek, hogy bekapcsolódjanak a szerződéses nyúlhizlalásba. Az eredmények láttán egyre szaporodott a háztáji nyúltartók és az alapszervezeti tagok száma. A szervezet ma negyvenkét főt számlál, és az évzáró közgyűlésen előreláthatólag újabb tíz jelentkezőt vesznek majd fel a tagok sorába. — Szervezetünk tagjai természetesen ma is tartanak tyúkokat, libákat, meg kacsákat, de a nyúltenyésztéssel foglalkozók lényegesen többen vannak — mondta minapi látogatásunk alkalmával Szűcs László, a nyúlfelvásárlás szervezésével megbízott kisállattenyésztő. — Ügy is mondhatnám, hogy a szerződéses nyúlhizlalási lehetőség léte tartja életben a szervezetet. 0 Aztán milyen fajtákat tenyésztenek a községben? — A nyúl ászok többsége az új-zélandi fajtát részesíti előnyben, de van aki például csincsilákat nevel, sőt néhányan kimondottan a keresztezésből származó nyulak előnyeit bizonygatják. Tény, hogy egyre több vágóérett nyulat tudunk felkínálni a felvásárlóknak. 0 Lehetne egy kicsit konkrétabban? — Tavaly ezerháromszázhuszonhárom hízott nyulat értékesítettünk, amiért több mint hatvanegyezer koronát kaptak a nyulászok. Hogy kicsit szemléltessük a fejlődés ütemét, elmondom: hetvenhatban ennek az eredménynek körülbelül a negyedét nyújtottuk. 0 Kik a legjobb nyúltenyésztők a faluban? — Reménykedtem benne, hogy ezt elfelejti megkérdezni, mert erre a kérdésre nem szívesen válaszolok. 0 Miért? Talán haragosról, ellenlábasról van szó? — Ugyan, csak rólam meg az apámról. Magunkat dicsérjem? 0 Ha megengedi, segítek — mondtam, š mert bólintott, hát folytattam. — Tudom például, hogy a nyúltenyésztők Nyitrán (Nitra) megtartott Vili. szlovákiai konferenciáján értékelték a szerződéses nyúlhizlalás múlt Apa és fia. Szűcs Dénes és Szűcs László a pajtából létesített nyúlház egyik ketrecsora előtt. (A szerző felvétele) évi eredményeit, s a legjobb alapszervezeteket és tenyésztőket megjutalmazták. A nyúltenyésztők egyéni versenye második helyezettjének adományozott díjat maga vette át. — így igaz. Csakhogy nem egyedül dolgoztam érte. Az édesapámnak legalább olyan érdeme van ebben a sikerben, mint nekem. Bratislavában dolgozom, rengeteget utazom, alig jut időm az állatokra. Az apám már rég nyugdíjas, nemrég volt nyolcvanegy éves és szívesen foglakozik az állatokkal. A takarmány bekészítésében, meg olykor-olykor a ketrecek tisztogatásában és a szállításkor segítek neki, de a munka zömét nap, mint nap ő végzi. S van ám mit csinálnia, hiszen tíz nőstényt tartunk. 0 Nem sok az egy kicsit? Mármint a munka az édesapjának. — Az apám a szövetkezetben dolgozott, kemény ember, nem szeret tétlenül üldögélni. Naphosszat a kertben, meg az állatok körül tesz-vesz. Kezdettől fogva tagja a szervezetnek, de nyulakkal csak azóta foglalkozik, hogy lehetőség kínálkozott az értékesítésre. Volt egy régi pajtánk, alig vettük hasznát. Megbeszéltük, hogy nyu láízkodni fogunk. A ketrecekei magunk készítettük és betelepítettük a pajtát. Jól érzik ott magukat a nyulak, mert télen meleg, nyáron védelmet nyújt a forróság ellen, no meg a szúnyogok ellen is, mert elég szeliős. Friss zöldet, szénát, némi konyhai meg kerti hulladékot, nyúltápot, egy kevés kukoricát meg árpát etetünk és rögzített italókban mindig van friss víz is a nyulak előtt. A nyulak általában négy és fél vagy öthónapos korban érik el a vágóérettséget, mert nem a mennyiségre, inkább a gazdaságosságra törekszünk. Aki több tápot vagy szemet etet, az négyhónapos korban értékesíti az álatokat, de drágábban termel. Szerintem a háztáji hizlalásnak éppen az a lényege és a küldetése is, hogy kevés abrak, de sok zöld és különféle hulladék felhasználásával segítse az árutermelést. Ha ezeket az alapelveket betartjuk, tapasztalatom szernit a bevételnek a negyven százaléka elegendő a hizlalás költségeinek fedezésére. 0 Egyes községekben panaszkodnak a nyulászok, hogy sok állat elpusztul. Vajkán mi a helyzet? j— Sajnos, ez alól mi sem vagyunk kivétel. Községünkben tavaly körülbelül húszezer korona kárt okozott a myxomatózis. Pedig be oltottuk ám a nyulakat. Csakhogy olyan gyógyszert kaptak az állatok, amelynek már lejárt a szavatossági határideje. Szóltunk is miatta, de az állatorvos azt mondta, nincsen annak a szérumnak semmi baja. Az eredményt már tudja. Tervbe vettük, hogy ezentúl rendszeresen rendezünk állategészségügyi előadsokat. Ez nem csupán a nyulászoknak fog segíteni a munka eredményesebbé tételében, de a baromfitenyésztőknek is, hiszen többen elismert А-tenyészetté szeretnék nyilváníttatni az álományukat. A nyáradi szervezettől vettünk fajtatiszta csibéket és a keltetést tojást is ennek a szervezetnek szállítanánk. 0 A meghirdetett szerződéses lúdhizlalási lehetőség nem keltette fel az emberek érdeklődését? — Két személy már az első napokban jelentkezett, hogy ők elvállalnák húsz, illetve negyven lúd meghizlalását. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) baromfiüzem azonban nem is válaszolt a kezdeményezőknek, így aztán többen nem is kíséri leteztek. 0 S végezetül: az idén mennyi nyulat Ígérnek értékesíteni a vajkai tenyésztők? — Körülbelül kétezret. Ebből augusztus végéig közel ezernégyszázat átadtunk a felvái sárlóknak. Lejegyezte: Kádek Gábor Töltött burgonya. A meghámozott nyers burgonyának kiszedjük a közepét és az aljából is levágunk egy kicsit, hogy megálljon, s olyan legyen, mint egy kis csésze. Ezután sovány sonkát vagy bármilyen főtt húst megdarálunk, majd zöldpetrezselyemmel és sóval ízesítjük. Ha nagyon száraz, hozzákeverünk 2 dkg vajat és ezzel a töltelékkel megtöltsük a burgonyát. 4 deci tejfölt vagy joghurtot 1 kanál liszttel elkeverünk és ráöntjük a burgonyákra. Sütőben addig pároljuk, míg puha lesz a burgonya. Tök rántva. 1 kg gyenge tői köt meghámozunk, belsejét kai nállal kikaparjuk, s gyengén sós vízben 3—4 perc alatt félpuhára főzzük. Szitán leesőpögtetjük, s ízlés szerinti darabokát vágunk belőle. Lisztbe, tojásba, morzsába forgatjuk, s forró olajban vagy zsírban kisütjük. Kapormártást adunk hozá. Készítése: világos rántásba 1 csomó apróra vágott kaprot teszünk és felöntjük hideg vízzel vagy hideg húslével. 10 percig forraljuk, majd sóval, citromlével (ecettel) és kevés cukorral ízesítjük. Készre forraljuk, tálalás előtt Ijozzákeverünk 2 dl tejfölt. Főtt marhahúshoz, töltött vagy rántott tökhöz kitűnő.
