Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-20 / 38. szám
jnikor még falun éltem, nem értettem a városiakat, akik azt hajtogatták, hogy sokkal jobb a falusi embernek. Nem értettem őket, sőt néha vágyódtam is a kényelmes élet után. Arra, hogy a munkából hazatérve egyszerűen azt tegyem, ami nekem tetszik. Ne kelljen a kertben gyomlálni, kapálni vagy éppen permetezni — attól függően, fiikor mi a tennivaló. Aztán a munkám engem is „félig városivá“ tett. Kimondhatatlan boldogság volt számomra, ujjongani tudtam volna örömömben. Egyre másra szőttem a terveket: moziba megyek, színházba, sétálni.... Álmodoztam. A valóság mindig ridegebb. Nincs mindig jó műsor, a céltalan kószálást is előbb-utóbb megunja az ember. Egyre többször töltöttem otthon az estét. Kis albérleti szobám ablakából gyönyörű a kilátás. Ez városi viszonylatban főnyereménynek számít, de semmiért sem kárpótol. Unalmasan teltek a hónapok. Amikor az első melengető napsugarak csábítóan bekukucskáltak az ablakomon és a levegő meglelt a tavasz illatával, egyszerűen borzalmassá vált a bezártság, a semmittevés. Már nemcsak a hét végén utaztam haza, hanem hét közben is legalább egyszer. Egy alkalommal arra lettem figyelmes, hogy útitársaim milyen élénk vitát folytatnak a paprikatermelésről. Érdekelt a dolog, ezért én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Megtudtam, hogy Pozsonyeperjesen ffahodná) élénk kertészkedés folyik. Már akkor elhatároztam, hogy egyszer meglátogatom ezeket a szorgos embereket. Augusztus utolján végre sort keríthettem erre az utazásra. S kihez mehettem volna avatottabb személyhez, mint a felvásárlást végző Fűzik Istvánhoz. Amint hallottam, no meg magam is meggyőződtem róla, Fűzik István nemcsak jó felvásárló, de maga is gyakorlott, rutinos kertész. Beszélgetésünk során tudtam Ineg, hogy Handlováról költő-Most már értem zött ide, a feleségével együtt. Akkor bizony még eléggé elhanyagolt volt a házhoz tartozó kert. Hihetetlen gyorsasággal varázsolták paradicsommá a Kis-Duna partján _ elterülő telket. — Az utcában mindenkinek van kertje, és azt mindenki igyekszik széppé, rendezetté tenni, a legparányibb földdarabot is kihasználni — mondta Pista bácsi. Ahogy körülnéztem, volt ott minden, amit csak szem-száj megkívánhat. Természetesen a virágok sem hiányoztak. A ház előtt, az udvarban még a járdaszegélyt is tarka színben pompázó, illatos virágok diszítették. Ez már elárulja, hogy Fűzik Istvánné is szereti a szépet. — Nincs annál nagyobb öröm, mint mikor az unokák hazajönnek, és boldogan fogyasztják a friss zöldséget, gyümölcsöt. Sajnos, elég messziről kell nekik utazni, mégis alig akad olyan nyári hétvége, hogy valamelyik lányom ne jönne el a családjával. A gyerekek a nyári szünidő nagy részét itt töltik. Amire pedig a legbüszkébb vagyok, hogy városi létükre szorgalmasan segítenek nemcsak a háztartásban, de a kertben is. A kis Alenka díszmadarakat tart, azt a sok napraforgót mind ü ültette — mutatott a sárga virágokra. Sétáltunk egy kicsit a rendezett ágyások között. Ügy tűnt, talán örökre száműzték a gyomot, mert keresve is alig találtam egy két szálnál többet. De azok sem virulhattak sokáig, mert beszélgetés közben Fűzik néni le-lehajolt, hogy kitépje őket. — Ha megkérdeznék, tulajdonképpen miért is csináljuk, csak annyit válaszolnék: kedv-I ■ ■ Ш telésből — mondta Fűzik bácsi. — Hihetetlen ugyan, de így van. Tudja, kora reggel, amint világosodik, már nem tudok az ágyban maradni. Persze, az asszony is „csak“ ilyen. Egymással versengve igyekszünk úgy kilopózni a szobából, hogy a másik észre ne vegye. Gyakran előfordul, hogy azt hiszem, sikerült, de kint vár a meglepetés: a feleségem már vidáman locsolja az ágyúsokat, vagy éppen csak gyönyörködik valamiben. Mert gyönyörűség ám, higgye el. Lehetek akármilyen fáradt, csak kimegyek a kertbe, mindjárt elfelejtek bútbajt. Kezdettől fogva tagja vagyok a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége helyi szervezetének, két évvel ezelőtt pedig azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy felvásároljam az árut. — Nem megterhelő ennyi munka? — Szívesen csinálom. Igaz, elég sok a probléma az értékesítéssel, Főleg a paradicsom okozott gondot. A rossz idő miatt megkésett az érés. Aztán meg mindenkinek egyszerre érett be a termés. Érthető, hogy az Agrofrigor sem tudta az összes árut egyszerre felvásárolni. Ez pedig kellemetlen helyzetet teremtett, hiszen mindenki gyorsan értékesíteni szerette volna az áruját. Akadt, aki nem akarta megérteni, hogy csak annyi paradicsomot vehe tünk át, amennS/it elvisznek fölünk. Igyekeztünk a szállítható mennyiséget úgy szétosztani a kertészkedők között, hogy mindenki tudjon valamennyit értékesíteni. Egyébként a minőségre nem panaszkodhatunk. Szép, egészséges az idén a zöldség. — Csak paradicsomot vásárol fel az Agrofrigor? — A, dehogy! Még a tél folyamán szerződést kötöttünk, így már kora tavasztól ellátjuk az üzemet retekkel, salátával, sárgarépával, paprikával, uborkával és gyümölccsel. Az idén főleg barackból volt sok. — Érdemes kertészkedni? — Nézze, mi nem csupán az anyagiak miatt csináljuk. De úgy gondolom, az sem megvetendő, ha egy kis mellékes pénz áll a házhoz. Meg aztán ott a -nagy kert. Miért ne használná ki az ember? Beismerem, van elég bosszúság is vele, mert nem minden megy úgy, ahogy az ember szeretné. Ilyenkor aztán fogadkozunk, hogy jövőre felhagyunk az egésszel, de tél végén már alig várjuk, hogy a földre lehessen menni. Fuzikné közben hatalmas görögdinnyét vágott ketté, és szívélyesen kínálta. Szóba került a befőzés is. Büszkén mutatta az éléskamrában sorakozó, mindenféle jóval teli befűttesüvegeket. — Gondolunk a télre is. Az epertől kezdve a szőlőig mindenből teszek el télire. A férjemmel együtt sok gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk. Számunkra nem okoz gondot a tízórai, de az uzsonna sem. Az idei tavasz slágere a vajas kenyér volt, eperrel. Nagyon finom, ajánlom, hogy egyszer, kóstolja meg. Vasárnap délután volt, az pedig Fuzikéknál mindig mozgalmas nap. A késő délutáni órákban egymás után érkeztek a kertészkedők, s hozták az árutt Pista bácsit is szólította a kötelesség. Elégedetten vizsgálta az árut. Lassanként megtelt az udvar zöld ládákkal, melyekből szépen pirosított az érett paradicsom, a paprikától pedig kellemes illattal telt meg a levegő. Én is útnak indultam, vissza a fővárosba. Hallgattam a vonatkerekek monoton zakatolását, és elmerengve csodáltam az embereket, akik a sínek mentén meghúzódó apró kerekben lassan elrakták a szerszámokat. Már értem, miért vágyódik falura a városi ember. (ra| A városi emberek többsége szívesebben vásárol a piacon, mint a zöldségboltban, hiszen a piacon gazdagabb a választék és friss a kínált zöldség, gyümölcs és vágott virág. Fotó: »-bor 1 Д szerződéses háztáji árutermelésre a hazai piac kielégítő ellátása szempontjából egyelőre feltétlenül szükség van és még nagyon sokáig szükség lesz. Ezért a háztáji mezőgazdasági árutermelés fejlesztése a nemzeti bizottságok tevékenységének fontos részét képezi. Nemrég a Kassai (Košice) Járási Nemzeti Bizottság is foglalkozott ezzel a témával. Pavol Michalko elvtárs, a jnb mezőgazdasági, erdő- és vízgazdálkodásügyi osztályvezetője hangsúlyozta, hogy a járásban Ígéretesen fejlődik a háztáji állattartás. A szerződéses háztáji állattartással foglalkozók tavaly 435 hfzott bikát, 95 vágósertést, 2397 darab víziszárnyast és 118 ezer liter tejet értékesítettek. Michalko elvtárs a többi között utalt rá, hogy ez az eredmény nem csupán a háztáji állattartás hagyományainak köszönhető, Iranern a szerződéses állattartás fejlesztését célzó központi rendelkezés értelmében kibontakozó kezdeményezésnek, valamint a nemzeti bizottságok jó szervező és népszerűsítő munkájának is. v- Tévedés lenne azt gondolni, hogy csupán a mezőgazdaságban dolgozók foglalkoznak háztáji állattartással — említette Michalko elvtárs. — Az ipari dolgozók és néhány értelmiségi is bekapcsolódott a szerződéses állattartásba. A háztáji árutermelés, legyen az kertészkedés, vagy szerződéses állattartás, ma már a havi jövedelemből élők aktív pihenésének egyik módjává vált. A nyugdíjasoknál pedig fenntartja a társadalmi hasznosság érzetét. A nők jelentős hányada szintén szívesen segít a férfiaknak a nem könnyű munkában, hiszen a gyermekgondozási segélyt élvező vagy falun élő, háztartásbeli asszonyok így hasznosíthatják legésszerűbben a szabad idejüket. A társadalomnak érdeke, hogy segítse a kezdeményezőket. A hetvenes évek elejéu megfigyelhettük, milyen kára származik a társadalomnak abból, ha elhanyagolja a háztáji árutermelés fejlesztését. A kassai járásban néhányan ma is szívesen tartanak tehenet a háztájiban. A tejipar tavaly több mint százezer liter tejet kapott a háztáji tenyésztőktől. Támogassuk a kezdeményezőket! Michalko elvtárstól azt Is megtudtam, hogy a kerületi nemzeti bizottság által meghatározott feladatok értelmében a kassai járásban az idén száz bika, nyolcvan sertés, százötvenöt bárány, ötezer nyúl és kétezerhatszáz víziszárnyas A háztáji sertéshizlalás népszerűsítése nagyobb körültekintést igényel, hiszen a járásban egyelőre csupán negyvenkét sertés meghizlalására kötöttek szerződést a háztáji állattartásra vállalkozók. Fotó: :тг-Ьог meghizlalására kell szerződést kötni a háztáji állattartás Iránt érdeklődőkkel. A marhahizlalás iránt a vártnál nagyobb az érdeklődés, hiszen maris százhetvenhét egyén kötött szerződést több mint kétszáz bika meghizlalására. A sertéshizlalás iránt kevesebben érdeklődnek. Eddig mindössze negyvenkét állat háztáji hizlalását sikerült szerződésileg biztosítani. A háztáji tenyésztők száznegyvennégy juh hizlalására is vállalkoztak. A nyúl tenyésztés egyre népsze. rűbb a járásban, így a felvásárlási feladat teljesítése nem okoz különösebb gondot. A szervezett tojásfelvásárlás Is aránylag jó ütemben halad, hiszen alig négy hónap alatt ötvennégyezer tojást értékesítettek a háztáji baromfitartók. A tehéntartással foglalkozók pedig ötvenezer liter tejet adtak a tejüzemnek. A háztáji lúdhizlalás iránti érdeklődés fokozása érdekében viszont a tapasztaltnál is hatékonyabb népszerűsítő és meggyőző tevékenységet kell folytatni, hogy a járás e téren is teljesíthesse igényes feladatát. Tavaly sokan foglal-) koztak a víziszárnyasok hizlaló-) sóval, de a szerződéskötés iránt kevesen érdeklődtek. Feltehető, hogy ugyanúgy mint más járásokban, a hagyományos lúdhiz-) lalók uz idén is hizlalnak álla« tokát, s bár .szerződést nem kötőitek, mert nem tartottak igényt* sem napos libákra, sem pedig takarmányra, azért fel« kínálják megvételre a hízott ludakat. A Nemzeti Front járási bizottsága fontosnak tartja, hogy a háztáji árutermelésre vonatkozó rendelkezések gyakorlati megvalósítását minden állami és társadalmi szerv és szervezet támogassa. A Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének, illetve a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének járási bizottsága az alapszervezeteken és a szakosított klubokon keresztül szorgalmazza a háztáji árutermelésre vállalkozók szakmai látókörének bővítését, ismereteinek gyarapítását és a háztájiban is hasznosítható új termelési módszerek népszerűsítését és meghonosítását. Bízunk benne, hogy mindez az igyekezet meghozza a várt eredményt. Illés Bertalan
