Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-20 / 38. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1980. szeptember 20,

Evadnvitas a MATESZ-ban

Véget ért a nyári szünidő. Takáts Ernőd igazgató ünnepélyesen megnyitja az új évadot. Utána rögtön az első próba következik. Igaz, egyelőre kellékes nincs, sem díszletező. A színészeit trikóiéin, farmerben, lenge nyári ruhákban, jelmez nélkül, barnára sülten foglalják el helyüket a színpadon. Az új színmű bemutatásáig már nincs sok idő hátra, ezgrt a nagy sietség és az izgalom. A próbaszünetben még kimennek a klub udvarára, cigarettára gyújtanak, nevetgélnek, elbeszélgetnek. Aztán folyik a próba este tízig.

Ebből a légkörből hivatom kt Kmeczkó Mihály dramaturgot. Arra kérem őt, szóljon pár szót a színház idei terveiről.

<-« Akárcsak a múlt évben, az idea

Bagár Béla

A fent említett müvek bemutatásával több szempontnak is eleget teszünk. Egyrészt csehszlovákiai magyar szerző müvét mutatjuk be, másrészt Holocsi István személyében új rendezőt is megismerhet közönségünk.

A vén szerelmes című bohózatnak van egy érdekessége: Ján Chalúpka ugyanis magyar nyelven írté az eredeti szöveget, amelyet 1823-ban Miskolcon be is mutattak. Majd szlovák nyelven is megírta, amit kisebb-nagyobb változtatásokkal Dávid Teréz fordított magyarra. Mi ezt a harmadik variációt fogjuk bemutatni, rendezője Gágyor Péter, aki szeptember elsejétől tagja a MATESZ Thália Színpadának. Szélkötő Kálamona című müvét is saját maga rendezi.

Várady Béla

ők hivatottak arra, hogy távlati terveinknek érvényt szerezzenek. Most kell szert tenniök biztos erkölcsi alapra, különben nehezen birkóznának majd meg az egyre növekvő feladatokkal. Célunk az, hogy mi is szilárdítsuk ezt az erkölcsi alapot.

— Térjünk át egy kissé konkrétabb témára: hány tagja van a két társulatnak? Hány új színész került a két társulathoz az utóbbi években, ktildtek-e valakit főiskolára, s ha igen, tanulmányaik befejezése után itt a színháznál maradnak-e?

— A színház két társulata százhárom tagú. Ebből hatvanhét a komáromi együttes és harminchat a Thália Színpad munkatársa. Közülük negyven a színész. Komáromban két rendezőnk van: Takáts Ernőd igazgató és Konrád József. Kassán egy állandó rendezőnk dolgozik: Gágyor Péter. Ezenkívül mind a két társulatnak van két díszlettervezője, egy lektora és egy dramaturgja. Mivel kevés a rendezőnk, időközönként vendégrendezöket hívunk meg más hazai színházaktól, vagy Magyarországról. Ha csak egy mód van rá, vendégszínészeket is szerepeltetünk. Jó a kapcsolatunk a győri Kisfaludy Színházzal és a Miskolci Nemzeti Színházzal. E kapcsolat keretében történik a művészek cseréje. Csendes László, Dráfi Mátyás, Holocsi István például a győri Kisfaludy Színháznál vendégszere pelt. Az utánpótlásképzést is állandó feladatnak tartjuk. Rendezőket a Prágai Szépművészeti Főiskola képez. Jelenleg itt tanul Horváth Lajos, aki tanulmányai befejezése után a Thália Színpad főrendezője lesz. A színészképzésben azt a módszert vezettük be, hogy a tehetséges fiatalok egy-két évet a színháznál dolgoznak és «innen mennek főiskolára. Általában évente két embert küldünk a Budapesti Színművészeti Főiskolára. A következő évadban hatan térnek vissza színházunkhoz.

is nyolc új színművet mutatunk be. Ebből négyet a MATESZ komáromi (Komárno), négyet pedig a kassai (Košice) társulata. Ezenkívül minden évben műsorra tűzzük az előző évadban bemutatott színművekét is: összesen tehát tizenhat lesz műsoron. AZ első bemutatónkat: Komáromban tartjuk október tizenhetedikén: Ján OtCenášek és Jaroslav Bálik Naplemente i— Rómeóval és Júliával című drámáját Konrád József érdemes művész, a komáromi társulat művészeti vezetőjének a rendezésében. A darabot Miklósi Péter fordította. A dráma idős emberekről szól, akik — bár túljutották már az életük delén — megpróbálnak fiatalok maradni. Miután nyugdíjba vonultak felvetődik bennük a kérdés, hogyan tegyék értelmesebbé, gazdagabbá életük hátralevő részét. Kapcsolatuknak éppen a fiatalok, a gyerekek lesznek legnagyobb ellenzői, így szinte minden adott ahhoz, hogy — bár kissé fejetetejére állítva — lejátszódjék közöttük Rómeó és Júlia története. A különbség viszont lényeges: ez a „naplemente“ nem végződik tragédiával, mint a veronai fiatalok szerelme.

A második színművet a kassai Thália Színpad mutatja be november hatodikén a Szovjet kultúra hete alkalmából. A mű címe Fehér hajó, szerzője Csingiz Ajtmatov. A kisregény annakidején világsikerre tett szert, reméljük, hogy a mi közönségünknek is tetszeni fog. A Lenin-díjas szovjetkirgiz író egy kisfiúnak és nagyapjának a történetét állítja műve középpontjába. A fiú szülei elváltak, az egyetlen, akihez ragaszkodhat még: ma is ősi szokások szerint .élő nagyapja. A darabot Nagy László András rendezte, akinek nevével közönségünk három évvel ezelőtt, AYbuzov Tánya című darabjának bemutatásakor megismerkedhetett.

Az utóbbi években felváltva került a MATESZ komáromi és kassai társulatának repertoárjába egy-egy gyermekeknek, illetve diákoknak szóló színjáték. Először fordult elő, hogy most, az új évadban mind a két együttes bemutat egy-egy gyermekdarabot. Tehát a harmadik bemutatónk (ősbemutató], amelyre december tizenkettedikén kerül sor, Komáromban lesz: Batta György Tökiámpás című zenés mesejátékét mutatjuk be közönségünknek. Később a Thália Színpadbn Gágyor Péter Szélkötő Kalamona című mesejátékát visszük színpadra. Ezenkívül Kassán műsorra tűzzük még A vén szerelmes című bohózatot (Ján Chalúpka müve), majd Komáromban a Szélestenyerű Fejenagy és szemérmetes társai című ко médiát, amelyet Simon István írt Petőfi A- helység kalapácsa című szati-« rikus műve alapján. Zenéjét Rónai Pál szerezte.

Peter Kováöik mai szlovák szerző színmüvével, „A Zöld Fához címzett fogadóival a CSKP megalakulásának 60. évfordulójára emlékezünk. Ezt a darabot örömmel mutatjuk be, hiszen a szerző egyik legjobb színjátéka. A darabot Takáts Ernőd igazgató rendezi.

A kassai társulat fennállása óta először mutat be Moliére-darabot: a Tartuffe-t, minden idők egyik legnagyszerűbb komikai remekművét.

— Cgy véljük, hazai drámairodalmunk bemutatásában sok a „fehér folt“; magában drámairodalmunkban sem kevés. A huszonhét évad folyamán számszerűleg elég sok hazai művet mutattunk be, főleg az idősebb és a fiatal szerzők alkotásaiból. Sajnos, az úgynevezett középgeneráció valahogy kiesett. Mi szeretnénk, ha íróink egyre több időszerű problémát feldolgozó darabbal jelentkeznének, persze azt sem szabad elfelejteni, hogy ma már, akárcsak az irodalom egyéb területein, itt is mások — mondjuk ki egyenesen — nagyobbak a követelmények.

1— Mi a színház általános dramaturgiai konceuciója, van valami új szempont is, amit ebben az évadban követni fognak?

— A bemutatásra kerülő művekből bizonyára kiderül majd, hogy vannak álalndó és változó szempontjaink. Az állandó szempontok közé tartozik az is, hogy a csehszlovákiai magyar szerzők műveinek bemutatását, sőt létrejöttét, szorgalmazzuk. Továbá a világirodalom klasszikusainak bemutatása, a szocialista országok jelentős drámaírói müveinek megismertetése a célunk. Úgy véljük, a CSKP 60. évfordulóját akkor ünnepeljük meg a legméltóbban, ha elsősorban a gyermekekre, a felnövő nemzedékre irányítjuk figyelmünket. Ök a jövő felnőttel,

— Egy évadban hány helyen fordul meg a két társulat? Hol szervezik meg legjobban az előadásokat?

— Körülbelül nyolcvan helyet tartunk számon, ahol rendszeresen vendégszerepei a két társulat. Ennek, hogy úgy mondjam, a felét lehet .színháznak“ nevezni, főleg a nyugat-' szlovákaii kerületben. Viszont a keletszlovákiai kerületben sok helyen hiányzik a megfelelő kultúrház, a nélkülözhetetlen játéktér. Egyébként évente 329 előadást tart a MATESZ, ebből 169-et a komáromi, 160-at a kassai társulat. Mit mondjak, a látogatottságot illetően? Sajnos, vannak „holt lelkek“, azaz a jegyet eladják ugyan, éppen csak a szék marad üres, a néző nem jött el. Ez elszomorítja a színészt. Persze tudom, a színházon múlik, hogyan kedvelte» meg magét a közönséggel, viszont a színház látogatottsága azoktól is függ, akik azt szervezik, akik az előadásokért felelősek. Mi a fényképes plakátokat, műsorfüzeteket, röpcédulákat jóval a bemutatás előtt kiküldjük, de azok valahogy nem akarnak eljutni a közönséghez. Egy örvendetes tényt azonban megfigyelhettünk, mégpedig azt, hogV főleg a nyugat-szlovákiai kerületben közönségünk megfiatalodott, azaz az előadásokat jobbára a fiatalok látogatják.

>-« S végül hallhatnánk valamit a

szereposztásról?

— A bemutatásra kerülő művek főszereplői egyelőre maradjanak titokban. Ami biztos: a két közeljövőben bemutatásra kerülő színmű, tehát a Naplemente — Rómeóval és Júliával főszereplője Bugir Béla és -Ferenczy Anna, a Fehér hajó főszerepét Várady Béla, a Thália Színpad vezetője játsza.

NAGY TERÉZ

Ferenczy Anna

^XX4XXXVXXXXXXX\XXXXXXX\XVXX\VX4VXX\XX4XXXXXXXXX4XVXVXX\X^XXXXX44XXXVXXVXXXXX4XNXXVS.4VXV4\4XV\\V\VV\VXV»

Nyárutó a világhírű fürdővárosban, Piešťanyban.

Fotó: tt-«

Cudar időben indult el Heves József a fekete útra. Tehergépkocsija vas anyaggal volt megrakva. Ezt fuvarozta a vaskaput és kerítést készítő „maszekoknak“. Régi partnerek voltak, akik készséggel kinyitották pénztárcájukat a lopott szállítmányért.

A szövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke már többször figyelmeztette a közös vezetőségét:

— Nem helyes, ha a Józsi gyerek otthon parkol.

Mindig leintették:

— Sok ilyen sofőr kellene — mondogatták.

A zárt, magas vaskerítés mögött nem láthatták, hogy a „kiváló" gépkocsivezető udvarán van e kocsi, igaz, a „rosszmájú" szomszéd már többször mondta ennek, annak, hogy éjszaka motorbúgásra ébredt.

Józsi, az áprilisvégi esős, viharos éjszakán is elindult a közel száz kilométeres útra. Figyelmesen vezetett, nehogy valami hibát kövessen el, és belekössenek a zsaruk. A papírok mindig rendben voltak, utóvégre a fejesek előtt is megtette a magáét. Sokszor kuncogott magában, mit is jelent egy két zöldhasú az irodai molyoknál. Ezek a szerencsétlenek nem is tudják, mit lehet keresni a mai világban.

Józsi megunta a tétlenséget, s nekilátott pénzt keresni. Az asszony nem dolgozott, de ennek ellenére emeletes házat épített, a garázsban állt a Lada személyautó, s a két gyerek is jólöltözötten járt iskolába.

A szomszéd asszonyok nem egyszer tettek szemrehányást életük párjának: „Olyannak kéne lenned, mint a Jóska, akkor másképp élhetnénk“.

Heves újból útnak indult.

A sötét, ködös éjszakában lassan vezetett, de azért fogytak a kilométerek. Keresztülment a szülőfaluján és egy pillanatra viszsaemlékezett a gyerekkorára. Ilyen gondolatok jutottak az eszébe: „Dolgozhattunk, mint a barmok, de semmi megbecsülés nem járt érte".

Józsit már akkor csak a pénz érdekelte. Pedig az apja sokszor mondogatta: Nem minden a pénz; az emberség, a becsület az első. Az öreget könyvforgató embernek ismerték, és sohasem zárkózott el a társadalmi élettől, a munkától.

Amíg kisebb volt Józsi, tartott az apjától. Később bátrabb lett: i- Csak pofázzatok — vágta oda az apjának

— én abból nem élek meg. Az asszony, egy eléggé módos gazda lánya, mindig a fia mellé állt, s nem egyszer lemarasztalta férje-urát, amikor figyelmeztette csemetéjét.

Amikor elsuhant • a családi ház előtt, sok minden az eszébe jutott, de különben évenként, legfeljebb egyszer nézte meg az öregeket, búcsú napján.

— Mi hasznom van nekem belőlük

— morfondírozott magában, fütyülök rájuk. Kell nekem az öreg lelkifröcscse. Ezek az öreg kommunisták mindig csak a múltat papolják, de hál hol van az apámnak olyan rangos háza, autója, mint nekem. Azt hiszem ez az életcél, nem az, ami az övék volt. No, meg az az ócska csoki, amit adnak a gyerekeknek. Ogysem eszik meg. Éljenek ők 'csak maguknak. A vén bolond már hetvenen fölül van, és mégis éjeliőrködik. Pedig nincs rászorulva.

Megérkezett.

Kovács úr már várta. A rendelő és a szállító, gyorsan lerakták a holmit, aztán beinvttálták Heves urat. Jóska egy kicsit tiltakozott, de aztán lenyelt egy-két kupicával a gyöngyöző kisüstiből, s a kiadós vacsora után egy-két pohár zamatos bornak sem állt ellen. Jóhosszan elbeszélgettek, szidták a rendszert, és arról Is szó esett, milyen nehéz nyugatra eljutni. Az utánjárás, kinek van annyi ideje, hiszen mi nem vagyunk időmilliomo%sok. Pedig ezek a házisárkányok mindig üldöznek Jugoszlávia, Olasz* és Spanyolországgal. Dehát a tisztességes embert még ki sem engedik.

— Nehéz az élet! — sóhajtott fel a házigazda.

— Igaza van — szólt közbe те* seszép anyagból készült pongyolában felszolgáló párja — kutya világ ez, Nekem mindig külföldön kell vásárolnom valami rendes holmit a gyerekeknek, no meg jómagámnak is. De hát mit lehet tenni.

Telt, múlt az idő, szálltak a percek. .

Heves az órájára pillantott, és kijelentette, hogy mennie kell, mert a szövetkezetben korán kezdődik a meló,

— Akkor hát jövő vasárnap hozza a másik szállítmányt — mondta barátságosan Kovács, és egy marék zöldhasút nyomott a sofőr kezébe.

Az ítéletidő tovább tartott. Heves gondolatában neméppen a munkakezdés motoszkált, hanem egy kis féltékenység is. Hátha a szomszéd mérnök, akivel mindig olyan kellemesen csevegett az asszonya, átugorja a kerítést.

Cudar idő volt. Szakadt az eső. Ráadásul még kiégett az egyik lámpája. Mind a két dolog különösen idegesítette, s amikor a faluján keresztülment, úgy érezte, valami puha ütődés érte, lehet, a Herót ütöttem el, —gondolta —,de meg sem állt. — Ez a dög mindig megugat, mintha valami csavargó lennék.

Nem találta a mérnököt az asr,szonnyal az ágyban, elmúlt az idegessége, aztán lerakta a „lóvét" és párja mellé bújt, szeretkeztek. Utána az asszony beszélgetni akart.

— Hagyj békén — mordult rá a férje. — Te nem tudod, milyen keserves utam volt. Ráadásul még az egyik lámpám is felmondta a szolgálatot.

— Elég soká jöttél. Talán beszóltál az öregekhez?

— Mit érdekelnek azok engem, Örülök, ha nem látom őket.

— Igazad van — bújt hozzá újból uz asszony.

Heves idegesen eltolta magától.

— Miért vagy olyan ideges, pattant fel az asszony.

— Kifáradtam. Ez a dög lámpa ebben az ítélet időben ... Még jó; hogy a másik járásban nem találkoztam a zsarukkal. A mieinkkel még megegyezek. De azokkal... Érted?

— Akkor miért vagy olyan türelmetlen, csak nem történt valami baj?

— Ugyanmár ... • A falunk végén valami kutyaféle ugrott elém. valami ütésfélét éreztem. Minek szaladgálnak az úton. Biztos elkapta a sárhányó.

— és ha nem kutya volt?

— Miért buzerálsz, hagyj egy kicsit aludni — reggel be kell menni óbba az istentelen szövetkezetbe.

Reggel fél hét körül soká berregett a telefon. A korán ébredő Laci gyerek vette fel a kagylót, és nehezen értette meg a nagymama síró hangját.

— Te vagy az, kiSbogaram?... Hívd az apukádat! Nagy baj történt. Valamilyen disznó elgázolta a nagyapádat, s mire megtalálták, elvérzett..,

Tóth Dezső