Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-20 / 38. szám
1980. szeptember 20., .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 MADRID ELŐTT A Szovjetunió és az európai katonai A nemzetközi helyzet szembetűnő rosszabbodása nyugaton és keleten sokakat aggaszt. Milliók teszik fel a kérdést, merre tart a nemzetközi kapcsolatok fejlődése, nem veszti-e el az emberiség a hetvenes években elért pozitívumokat. Ami azonban leginkább jellemző: az enyhülés „válságáról“, sőt „csődjéről“ csak a Nyugaton beszélnek. Mindenekelőtt az Egyesült Államokban, melynek felelőtlen és veszélyes politikája okozta kiváltképpen az enyhülési politika nehézségeit. Természetesen reális nehézségekről van szó, de a szovjet emberek meggyőződése, hogy az enyhülés eszméje nagyon áthatotta a nemzetközi kapcsolatok lényegét és sok híve van a békének. Ez a mély meggyőződése ama szovjetország állampolgárainak, amely — bárhogyan is próbálta magyarázni Washington az „afganisztáni eseményeket“ — felelősségteljesen viszonyul a nemzetközi ügyekhez, a maga világpolitikai szerepéhez. A Szovjetunió elvszerű külpolitikai irányvonalat követ, ez nem idényjellegű, nem adózik valamilyen divatnak. Leonyid Brezsnyev elvtárs mondotta választói előtt, hogy a nyolcvanas években csakúgy, mint a múltban, a hetvenes években, az enyhülés szilárdítása, nem pedig aláásása mellett vagyunk. A fegyverkezés megszüntetésének, nem pedig felfokozásának a hívei vagyunk. így közelíti meg a Szovjetunió a leszerelésnek és a biztonság szavatolásának kérdéseit, s ez a magatartása az európai földrésszel kapcsolatban is érvényes. Milyen konkrét lépések történhetnek napjainkban az európai katonai enyhülés és a leszerelés kérdésének enyhülés megoldására? A Szovjetunióban mindenekelőtt úgy vélik, hogy a jelenlegi bonyolult helyzetben fel kell újítani és konstruktív alapon folytatni kell a fegyverhalmozási folyamat megfékezéséről és a leszerelésről indult tárgyalásokat. Különösen időszerűek az arra hivatott kezdeményezések, hogy az európai nemzetközi kapcsolatok fejlődését visszatereljék abba a mederbe, amelyben a biztonság szilárdítására és a fegyverkezési hajsza korlátozására irányuló újabb intézkedésekről egyezhetnek meg. A Szovjetunió például igazolja, hogy kész asztalhoz ülni és tárgyalni megfelelő szinten az európai leszerelési kérdésekről, ha a közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták európai telepítésére vonatkozó NATO-határozatot megváltoztatják vagy legalábbis hivatalosan elhalasztják életbe léptetését. Ellenkező esetben ez azt jelentené, hogy a NATO megpróbál erőpozícióból tárgyalni, ami a Varsói Szerződés tagállamai szempontjából elvből elfogadhatatlan. Az európai erőegyensúly nem a hadseregek létszámának és a fegyverkészleteknek a növelésével, nem a fegyverkezési hajsza további fokozásával, hanem ennek megszüntetésével és konkrét leszerelési intézkedésekre való áttéréssel, főként pedig nukleáris leszerelési intézkedésekkel segíthető elő, s így is kell ennek történnie. Az az állam, az a kormány, amely ezzel ellentétes irányban cselekszik, súlyos felelősséget vállal magára az emberiség előtt. Vannak-e manapság lehetőségek az európai leszerelés megvalósítására: A Szovjetunió szempontjából megvannak ennek lehetőségei. Földrészünkön a katonai szemben-A madridi találkozó előkészületei A múlt héten a spanyol fővárosban megkezdődtek 35 állam képviselőinek a november 11-én Madridban kezdődő, a helsinki záróokmány ajánlásai megvalósulásának megvizsgálására hivatott madridi találkozó előkészítő tárgyalásai. Az öt évvel ezelőtt tartott helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet óta már második alkalommal gyűltek össze ebből a célból. 1977 őszén 'és 1978 tavászán Belgrádban folyt ilyen jellegű tanácskozás. A mostani előkészítő tanácskozás ünnepélyes megnyitásán mutatkozott be az átalakított spanyol kormány új külügyminisztere. Jósé Pedro Perez Morca, aki a jelenlegi nemzetközi helyzet bonyolultságára utalva kiemelte a találkozó részvevőinek fokozott felelősségét a békéért. Megfigyelők véleménye szerint a negatív nemzetközi fejlemények és a részvevők közti ideológiai és politikai különbségek ellenére van lehetőség a több oldalú párbeszéd kialakult kereteinek hasznosítására. A szocialista országok építő szellemben, az enyhülés érdekeiből kiindulva készültek a találkozóra. Anatolij Kraszikov, a TASZSZ szemleírója megállapította, hogy a szocialista országok a két és több oldalú konzultációk gyakoribbá tételét javasolják, hogy megegyezés szülessen a találkozó napirendjén szereplő kérdésekről. Célszerű volna már korábban kiválasztani a záróokmány egyes fejezeteiből két-három kérdést, különös tekintettel azokra, amelyekben lehetséges a megegyezés. A szocialista közösség országai, bár távol állnak attól, hogy valamennyi kérdés megtárgyalását a nemzetközt helyzet javulásától és a fegyverkezés megfékezésétől tegyék függővé, mégis úgy vélik, hogy ezeknek a kérdéseknek különös figyelmet kell szentelni, hiszen végül is ezek megoldásától függ a gazdasági, műszaki-tudományos, humanitárius és más területeken való előrehaladás. Ezért tulajdonítanak a kelet-európai és — bár némi különbséggel — egyes, nyugateurópai országok, például Franciaország, Finnország, Svédország akkora jelentőséget egy európai leszerelési értekezlet összehívásának. A katonai enyhülés kérdésében történő előrehaladás döntő hatást gyakorolna a záróokmány rendelkezéseinek megvalósulására. A szemleíró ezzel szembeállítja azt a másik tényt, hogy a madridi találkozó részvevői közül egyesek más véleményen vannak. Az Egyesült Államokban olyan vélemények-is elhangzanak, hogy a madridi találkozót a Szovjetunió elleni fórummá kell alakítani. Ezek az erők nem értik, vagy legalább is úgy tesznek, mintha nem értenék, hogy az ilyen taktika végül is ellentmond az Egyesült Államok hosszú távú érdekeinek is. Megbocsáthatatlan hiba volna, ha a tartós európai béke, biztonság és együttműködés megteremtése felé vezető újabb lépésnek szánt találkozó azoknak az erőknek a propagandafórumává válnék, amelyek saját — adott esetben választási — megfontolásaikon túl, figyelmen kívül hagynak minden más érdeket. KELEPCÉBEN Az imperialisták a fejlődő országok béklyóba kötésére használják ki „gazdasági segítségüket“. (Jurij Cserepanov rajza) állás csökkentése érdekeinek felelne meg, ha összehívnák a katonai enyhülés és a leszerelés kérdéseivel foglalkozó európai konferenciát. A szocialista országoknak egy ilyen értekezlet megtartására vonatkozó konkrét, részletesen kidolgozott javaslatait a Varsói Szerződés államai külügyminisztereinek tavaly decemberi berlini ülésén elfogadót nyilatkozata fejtette ki. Nem is olyan régen lengyel részről javasolták, hogy Varsó lehetne az európai konferencia színhelye. Mivel kezdődhetnének az értekezlet összehívását célzó munkálatok? A szocialista országok az Európai-értekezlet előkészítésének tapasztalataira támaszkodva, mindenekelőtt sokoldalú előkészítő találkozókat javasolnak, majd sokoldalú előkészítő munkatalálkozó összehívását indítványozzák. A konferencia összehívására és napirendjére vonatkozó végleges döntést a madridi találkozón hozhatnák meg. A Szovjetunió és más szocialista országok megerősítik érdekeltségüket a bécsi közép-európai fegyverzet- és haderőcsökkentési tárgyalások sikerében, és kifejezik készségüket, hogy a tárgyalásokon hozzájárulnak megállapodásukhoz. A Szovjetuniónak az az elhatározása, hogy egyoldalúan csökkentette Közép-Európában állomásozó csapatainak létszámát, és fegyverzetüket, újabb feltételeket teremtett a bécsi tárgyalások előremozdítására.. Am érthető, hogy ez az előrelendülés csak abban az esetben lehetséges, ha a nyugati felek megmutatnák politikai akaratukat és bebizonyítanák készségüket, hogy reálisan hozzájárulnak a közép-európai katonai feszültség enyhítéséhez. A Szovjetuniót az az elhatározás vezérli, hogy hozzájárul az Európaértekezlet részvevői képviselőinek őszi madridi találkozójához, ennek sikeres munkálkodásához. A madridi találkozónak hozzá kell járulnia az európai párbeszéd gazdagításához, újabb ösztönzést kell adnia a helsinki záróokmány mint egész ajánlásainak megvalósítására. A szocialista országok szorgalmazni fogják, hogy a madridi találkozó gyakorlatilag hozzájáruljon az európai biztonság és együttműködés megszilárduláséhoz. Ogy vélik, a találkozónak elő kell mozdítania az európai biztonság katonai szempontjairól való megállapodásokat, megfelelő hatékony intézkedések foganatosítását és a már említett európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia összehívását. Mint látjuk, széles nemzetközi terület nyílik az államok együttes cselekvésére a béke és a leszerelés érdekében. Még most, bonyolult körülmények között is. Ám nem szavakkal, hanem tettekkel kell hatni a fegyverkezési hajsza megszüntetésére. KONSZTANTYIN BORISZOV (APN) Az NDK-beli Potsdamban a múlt héten megkezdődött a Varsói Szerződés tagállamainak Fegyverbarátság ’80 elnevezésű hadgyakorlata. A tagállamok egyesített fegyveres erőinek terv szerinti szárazföldi, légi és tengerészeti gyakorlatát az NDK területén és az országnak a Keletitengerhez tartozó vizein tartották. A többnapos gyakorlaton bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, NDK-beli, szovjet alakulatok és törzsek, illetve román törzsek működtek közre, mintegy negyvenezer fő. A gyakorlat célja a szövetséges erők állományába tartozó törzsek, magasabb egységek és egységek összekovácsolása, együttműködésük fejlesztése volt. A gyakorlatot Heinz Hoffmann hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisztere vezette. Jelen voltak a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszterei, s meghívott vendégként Raul Castro Ruz hadseregtábornok, a kubai forradalmi fegyveres erők minisztere, Dzsarrantajn Avhia hadseregtábornok, mongol honvédelmi miniszter és Hoang Van Thai hadseregtábornok, vietnami nemzetvédelmi miniszterhelyettes. A gyakorlaton tartózkodott Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Anatolij Gribkov, az egyesített fegyveres erők törzsének főnöke. A hadgyakorlat nagygyűléssel kezdődött, amelyen Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke hangsúlyozta: — Az a puszta tény, hogy a gyakorlat megnyitásának színtere Potsdam, tanúsítja azt az óriási változást, amely a szocializmus előre» törése következtében az elmúlt évti» zedekben német földön és a világban végbement. A Fegyverbarátság '80 gyakorlat kifejezésre juttatja a szocialista fegyveres erők osztályfeladatának humanista jellegét, azt, hogy megvédelmezzék a békét, a népek életét és boldogságát. Erich Honecker hangoztatta, hogy korunk alapvető feladata a béke biztosítása, s ez a jövőben is nagy erőfeszítéseket követel az anyagi termelésben, szociális területen és a szocialista honvédelem szempontjából egyaránt. A Varsói Szerződés tagállamai nyilatkozatukkal olyan akcióprogramot tettek közé, amely minden szempontból számol a bonyolult nemzetközi helyzettel. A Varsó Szerződés akcióprogramja, a Szovjetunió legújabb Javaslatai az európai rakétafegyverekről tartandó tárgyalásokra, valamint a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésére reálisak és konstruktívak. A nyugati hatalmak vezetőitől választ várunk e kezdeményezésre. Készek vagyunk konkrét cselekedetekre a béke megszilárdítása és a nemzetközi helyzet megjavítása érdekében. Ugyanezt várjuk ш Nyugattól is — mondotta Honecker. Atomsorompö értekezlet - zäróhatározat nélkül Négyheti munka után a vita eredményeit összefoglaló záróhatározat nélkül ért véget az atomsorompószerződés megtartását és tapasztalatait vizsgáló nemzetközi értekezlet. A részt vevő 75 ország egyetértett abban, hogy a tíz éve megkötött szerződés igen fontos, minden országnak érdeke, hogy még többen csatlakozzanak hozzá, s hogy a szerződés rendelkezéseit megtartsák, illetve megtartását hatékonyan ellenőrizzék. A fejlődő országok képviselői vádolták az atomfegyverrel rendelkező hatalmakat, elsősorban az Egyesült Államokat, hogy hiába vállalt a szerződésben kötelezettséget, nem tett hatékony lépéseket az elmúlt évtizedben a leszerelés, az atomfegyverek megsemmisítése felé. Sőt, az atomfegyverkezés üteme erősödött. A fejlődő országok erre kívánták volna irányítani a nemzetközi közvélemény, figyelmét a záróközleményben. A nyugati országok küldöttei ezzel szemben azzal vádolták a leszerelési, in», tézkedéseket sürgető országokat, hogy a „valóságtól elszakadó“ követelésekkel lépnek fel. Az amerikai küldöttségvezető szerint a fejlődő országok „mindent vagy semmit“ magatartása okozta a záróközleménnyel kapcsolatos kudarcot. Az értekezlet több eredménnyel zárult a nukleáris energia békés célú felhasználása terén kialakítandó nemzetközi együttműködés és ellenőrzés kérdéseiben. Megegyeztek abban is, hogy 1985-ben újabb értekezletet hívnak össze a szerződés megtartásának felülvizsgálására. Külpolitikai kommentárunk Választási finis az NSZK-tan ami a Bundesmarine tengeri hatalmának növelését szolgálja. A koalíciós partner, az FDP csalt belpolitikai kérdésekben tér el a szociáldemokraták elképzeléseitől, elsősorban adó-, gazdasági és szociális kérdésekben. Október 5-én urnák elé járul a Német Szövetségi Köztársaság lakossága, hogy szavazataival a jelenlegi kormánykoalíció fennmaradása mellett döntsön vagy pedig az ellenzéket juttassa kormányra a parlament következő megbízatási időszakában. A választási küzdelem érthetően kulminál, bár egész nyáron át erős csatározások folytak a két legerősebb, egymással szemben álló partner: a Szociáldemokrata Párt és a CDU/CSU klerikális uniópártok között. Nem kétséges, hogy a lakosság zömének a Schmidt kancellár vezetésével jelenleg kormányzó szociáldemokrataszabad demokrata koalíció felel meg, erre engednek következtetni az egyes tartományi választások eredményei is. Nem titok, hogy a szocialista közösség országai is szívesebben vennék mindenkori tárgyalópartnerül a jelenlegi koalíciót, mint egy esetleges, Franz Josef Strauss fémjelezte kereszténydemokrata—keresztényszociális kabinetet, mely a jelenlegi ellenzékben is veszélyes kalandorpolitikai irányvonalat képvisel. Mit hordoznak tarsolyukban az egyes politikai pártok? A kormányzó Szociáldemokrata Párt és a liberális Szabad Demokrata Párt között külpolitikai kérdésekben nincs nézeteltérés. Ennek a külpolitikai irányvonalnak sok pozitív vonása van, mellettük azonban az atlanti politikával kapcsolatos kétértelmű megfogalmazások a bonni kormány bírálatára adtak okot. Schmidt kancellár a nemzetközi vonatkozásban is jobboldali irányzatú Szociáldemokrata Párt jobbszárnyához tartozik, jobbra áll például Willy Brandttól, a párt elnökétől. Reálpolitikai érzéke azonban vitathatatlan. Érdeme volt a tíz évvel ezelőtt létrejött szovjet—nyugatnémet szerződés megkötésében. Ez aztán alapot adott az NSZK a szocialista európai országok viszonyának békés szellemű, pozitív rendezésére, ami Bonn ún. keleti politikájának alapját alkotja. Ezzel kapcsolatban szögezte le a kancellár a szerződés 10. évfordulója alkalmából a szovjet vezetőkhöz intézett üdvözlő táviratában, hogy ezt az utat folytatni kell. Bár az NSZK útján voltak erős kanyarok is, például annak túlzott kidomborításával, hogy Bonn az atlanti szövetség feltétlen híve, amiből kifolyólag megalkuvó álláspontra helyezkedett az eurorjkéták kérdésében, továbbá az ismert érvekkel távolmaradt a moszkvai olimpiai játékoktól, a nemzetközi enyhülésben bekövetkezett törés után mégis Schmidt volt az első nyugati államférfi, aki Washington rosszallása és mentori figyelmeztetései ellenére ellátogatott Moszkvába és tárgyalt a szovjet vezetőkkel. Schmidt elismeri a háború utáni európai változásokat és szem előtt tartja a politikai gyakorlatban is. Ugyanakkor a másik oldalon képtelen kitérni az atlanti, illetve a washingtoni nyomás elől. Az eurorakéták kérdésében olyan felemás álláspontot képvisel, hogy telepítésükkel egyidejűleg olyan tárgyalások folyjanak, amelyek eredménye fölöslegessé tenné a rakéták hadirendbe állítását. Az is bizonyos fokú megalkuvásra vallott, hogy a hadsereg szélsőséges csoportjának nyomására elnézte a reális katonapolitikai szemléletű Bastien tábornok kényszernyugdíjaztatásét, mert a „szovjet veszély“ hangoztatóival szemben kijelentette, hogy a szovjet hadsereg és fegyverzete védelmi célokat szolgál. Ugyancsak a militarizálódás irányában tett lépés volt annak ellenére, hogy feloldották a háború utáni tilalmat, és az NSZK az egykor meghatározottnál nagyobb térfogatú hadihajókat is gyárthat, Merőben ellentétes Irányzatot kép» visel a klerikális uniópárt, melynek a két szárny közötti belviszály és személyi ellentétek következtében Franz Josef Strauss lett a hangadó vezére és kancellárjelöltje. Az a Strauss, aki frontális támadást intéz a bonni kor» mány keleti politikája ellen, a szer» ződések felülvizsgálását, az enyhülés» sei szemben merev magatartás tanú» sítását követeli, kokettál a fegyver» kező hegemonista maóistákkal és Washingtonnak engedelmes eszköze. Ebből a szempontból rossz szemmel nézi Schmidt és Giscard ď Estaing francia elnök szoros együttműködését az atlanti szövetségen belül Washington ellensúlyozására irányuló Bonn—« Párizs tengely létrehozásán. Az észak-rajna—vesztfáliai tartómé» nyi választások eredményei a szociál« demokraták győzelmét jelezték, már» pedig Düsseldorf szavazását országos választási barométernek szokták te» tekinteni. A választási küzdelemben ott van» nak a kommunisták is. Nekik nincs koalíciós partnerük. Ha a szabad de» mokraták azért kapaszkodnak a szó» ciáldemokratákba, mert a szavazatok öt százalékának el nem nyerése ese» tén nem kapnának parlamenti képviseletet, viszont a szociáldemokraták abszolút kormányzásától tartanak, a nyugatnémet kommunisták az egész dolgozó nép, a haladó emberek bizal» mát kívánják elnyerni. Ha nem is sikerül bejutniuk a parlamentbe, nem lebecsülendő tényezőt jelentenek az erőviszonyok mérlegén. Társadalmi ráhatásukkal a béke, az európai együttműködés, a jól felfogott nem» zeti érdkek szorgalmazásának irányában, a veszélyes NATO-tervekkel, az atlanti politika káros visszahatásaival szemben gyakorolnak nyomást a kormánykörökre. LÖRINCZ LÄSZL0
