Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-13 / 37. szám
1980. szeptember 13. SZABAD FÖLDMŰVES Vannak mag tartaiéknk a takanMnapdäMasban A rozsnyói (Rožňava) járásban is napirendre került a takarmánytéma. Lubor Puffier agrármérnöktől, a jmi főállattenyésztőjétől arról érdeklődtem, hogy Gümörben mennyire fontos ez a kérdés? i—i Tudom, hogy az olvasók többsége irtózik a számoktól, mégis ezekkel kezdem. Járásunkban egy évben 87 ezer 580 tonna a tömegtakarmányigény. Abrakból 30 ezer 818 tonnát -használnak fel. Hatalmas értékről, óriási mennyiségről van tehát szó. A takarmányok termelése, illetve beszerzése létfontosságú kérdés, hiszen az állattenyésztés sikere függ ettől. Nem feledtük el, hogy a CSKP KB 13. és 14. ülésének is fő témája a tartalékok feltárása, illetve a takarmánygazdálkodás korszerűsítése volt. Naponta visszatérő téma ez a gazdaságokban. 0 Termelésről és beszerzésről beszélt. Ez azt jelenti, hogy a járás mezőgazdasága nem fedezi a takarmányszükségletet? —: Bontsuk a kérdést kétfelé. Először is beszéljünk az erőtakarmányokről. Tudni kell, hogy a sertés- és a baromfitenyésztésben olyan állomány van, amelynek a hústermeléshez jó minőségű, energiadús abraktakaFmány kell. Ezt lényegében az ipari keverék kielégíti. Ehhez a járásban nem termelik meg az alapanyagot. Évente 12 ezer 558 tonna behozatalra szorulunk. A felhasznált erőtakarmány-mehnyiség reális. A lehetőségeket figyelembe véve elmondhatjuk, hogy az össz-abrakmennyiségen belüli 70 százalékos táparány jő, de ez nem azt jelenti, hogy ezt az arányt nem lehetne javítani, mert az az igazság, hogy a gazdaságoknak is van saját készletük. i—■ Lehetne javítani a termesztésen is. A termőterület aligha módosítható, tehát a hozamokat kellene növelni. A belterjesebb gazdálkodás, a jobb agrotechnika, a több műtrágya, a jó fajták kívánatosak. így csökkenhetne az a mennyiség, amit a központi alapból kapunk, és az ellátás is folyamatosabb lehetne. A folyamatosság fontos, mert fel kellene lendíteni a háztáji szerződéses állattartást, s ehhez is sok táp kellene. r-i Csupán néhány adat: a- járásban a szarvasmarha-állomány 24 ezer, a sertések száma már meghaladja a 24 ezret, a juhállomány 25 ezer, baromfiból pedig egy forgóban 73 ezret tartanak. Nem mindegy, hogy milyen tápból mikor és mennyit kapnak. Az eredmény vagy eredménytelenség az etetés minőségének velejárója . • Elfogadható jelenleg, hogy a járás behozatalra szorul erőtakarmányból? Bizonyára jobb a helyzet a tömegtakarmányok terén. Állítólag Gömör klasszikus takarmánytermő vidék, nagykiterjedésű rétjei és legelői vannak. — A járás természetesen képes lenne arra, hogy a tömegtakarmány szükségletét fedezze. Hogy ez miért nincs így? Annak az okait elmondom. A helyzet javul és évről-évre jobb. Évente 900 tonna szénabehozatalra szorulunk. Ezen a területen is forradalmi változások szükségesek. Tudnunk kell azonban néhány háttérinformáciőt is. Ilyen például, hogy Gömörben a tömegtakarmányok energiatartalma 25—30 százalékkal, nyersfehérje-tartalma 30—35 százalékkal elmarad az országos átlagtól. A széna emészthető nyersrost-tartalma több mint húsz százalékkal magasabb, mint kellene. Ez azt jelenti, hogy ha egy hektár esetében 2,5 tonnás a termés, az legfeljebb 1,5—1,6-ot ér valójában. Ez az egyik tényező. A másik pedig az, hogy senki nem tudja pontosan, mennyi takarmányt termelnek a nagyüzemek, mert sok területet, nem tartanak számon. így sem a termés, sem a felhasználás nem követhető pontosan, csak hozzávetőlegesen. — Rendkívül nagy a szóródás a körzetek között, s azokon belül a gazdaságok között is. Járásunkban 25 ezer 511 hektár a gyepterület. Szántóföldön 5244 hektáron termelnek takarmányt. Különböző a gazdálkodás színvonala és a műszaki felkészültség. Sok baj van a gazdaságvezetök szemléletével is. Amikor azt mondtam: meg lehetne termelni, a szükséges mennyiséget, úgy értem, hogy ha változnak a körülmények. — Igen, a gazdaságokban nem következetesen hasznosítják a takarmányokat helyettesítő melléktermékeket. Egyedül a tejipari melléktermékeket veszik igénybe, s ezekből naponta 13—23 ezer litert vásárolnak. • Az imént beszélt a hozamokról. Hogyan alakul ez a járásban? — Nem büszkélkedhetünk. Nézzük például a silókukoricát. Egy hektáron átlagosan 20—28 tonna terem, tehát 10 tonnával elmaradnak a tervezett átlagtól. A gazdaságok legtöbbjében oda vetették a silókukoricát, ahol hely maradt, de a fajták sem megfelelőek az itteni éghajlati viszonyokban. Ügy kezelik a silókukoricát, mint egykor a csalamádét. Pedig a silókukoricát a szemes kukorica rangjára kell emelni. A termesztés, a betakarítás, a szállítás, a stabil silótér kialakítása döntő tényező. Például a korszerű silőtér hiánya miatti két éves veszteség értékéből közepes gazdaságban betonsilót lehetne építeni. — Amint láttuk, szemléleti kérdésről van szó. Ezt tapasztalhatjuk a széna esetében is, bár Itt műszaki tényezők Is szerepet játszottak. Nem véletlen, hogy a CSKP KB 13. és 14. ülése ezzel kapcsolatban határozatot fogadott el. Ezt az SZLKP járási bizottsága is feldolgozta és határozatban megszabta a tartalékok feltárásának a módját. I 0 Műszaki tényezőket említett... — Kertelés nélkül elmondhatom, hogy járásunkban a termesztéshez a szükséges felszerelések elmaradnak a követelményektől. Ha ugyanis a takarmánybetakarítás műszaki háttere nem jó, akkor a minőség, de a mennyiség is megsínyli ezt. A jó példák közül kiemelkedik a goőaltovói, hosszúszói (Dlhá Ves) és a Gemerská Poloma-i szövetkezet. Ha az átlagokat nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy a lucerna és a vöröshere esetében 64,4 mázsa, a rétről (31,3) és a lege-' lőről 13,3 mázsa nyert széna hektárhozam-átlaga gyenge. Különösen, ha a béltartalma értéket is nézzük. 0 A helyzet tehát ellentmondásos. Vannak jó példák, de a járási helyzet nem derűs. Bizonyára van elképzelés, miként lehetne hatékonyabban gazdálkodni, az adottságokat kihasználni? — Először is Induljunk ki abból a tényből, amely világos, mégis magyarázatra szorul. A takarmánytermesztés nem öncél. Haszna a hús- és a tejtermelésben jut kifejezésre. Tehát elegendő, jó takarmány kell az etetéshez. Akkor értelmes erről beszélni, ha olyan állatállomány áll rendelkezésre, amely kitűnő hasznossággal hálálja meg a gondoskodást. Néhány példa. Járásunkban 1 liter tej termeléséhez 29 deka; 1 kiló marhahús előteremtéséhez 2,39, 1 kiló sertéshús termeléséhez pedig 4,08 kiló abraktakarmányt használnak. Valamennyi költségmutatóban túllépjük a járási normát! A szádalmási (Jablonov) szövetkezet nagyszerű állatállománynak termeli a takarmányt. Jól is hasznosítják azt. Ugyanezt el lehet mondani a goíaltovói, a Gemerská Poloma-i és a silicei szövetkezetről is. Ugyanakkor a hosszúszói szövetkezetben talán a legtöbb tőmegtakarmánvt termelik, de nem megfelelő az állatállományuk, ezért a hasznosság gyenge. — Az adottságok kihasználásához szükséges, hogy a betakarítás, a tárolás műszaki hátterét megteremtsék; sokkal jobban kell szervezni ai munkát, a takarmánykérdés ne legyen másod- vagy harmadrendű egy-egy gazdaságban; ki kell nevelni a legjobb állományt; ne tekintsék mellékesnek a talaivédő munkákat a réteken és a legelőkön. — A járás sajátos termőhelyi és gazdasági viszonyai között könnyebbnek látszik az évtizedek óta elhanya; golt gvepes területek termésének 20 százalékos növelése, mint a szántóföldi szálas takarmánynövények termésének egy százalékos növelése. Ez azt is jelzi, hogy járásunk mezőgazdaságának legielentősebb tartaléka a nagvkiteriedésű gyepterületeken van. Jó eredmények bizonyítják, hogy a hosszúszói, a szádalmási és a rostári szövetkezetben milyen alapvető változásokat hozhat a szakszerűen kezelt gyen. • A legeltetés? — A legeltetés járásunkban pontosan úgy történik, mint száz évvel ezelőtt. A gondozók kihajtják a jószágot, amely összetapossa a legelőt. Szinte helyrehozhatatlanul romlik a talaj. Külterjes módszer ez, amelynek az ideje lejárt. A villanykarámos módszer, a szakaszos legeltetés az egyetlen járható út a jövőben. Ezzel a taposási veszteség elkerülhető, az állatok számára is kedvezőbbek a táplálkozási körülmények. Eleinte a villanykarám hiányzott, jelenleg mér van, most viszont a gazdaságok vezetői vonakodnak tőle. Tarthatatlan, hogy a szarvasmarhák ezrei kószálnak a legelőkön. — Ha már itt tartunk, hadd említek néhány kicsinek tűnő dolgot, amelynek hatása nagy. A gazdaságok nem végzik el a gyepápolást, a tisztogató kaszálást. Magba szökken a fű, s már nem sarjad. Elszáradt fű jelzi a hanyagságot. Nem ügyelnek rá, hogy a vizes területet elkerüljék, hanem összejárja a jószág. Kártételnek számít, amit nem takarítanak be. A járásban 1600 hektárra becsülhető az utak, a csatornák, a folyók melletti terület. Onnét1 sok szénát lehetne betakarítani. Ebből is látható, hogy tartalékok vannak ... Illés Bertalan Verőfényes szombat délelőtt volt, olyan, melyhez hasonlóban alig volt részünk ezen a nyáron. Sokan kirándultak, fürödni, országot-világot látni indultak, mások meg munkával töltötték a hét végét. Mint például az a tíz asszony, aki a köbölkúti /Gbelce) Győzelmes Február Efsz kisúfjalui IN óvá Vieska) szőlészetében szorgoskodott. — Jó napot, jó munkát! — köszöntöttem az asszony-sereget. — Köszönjük, megvan mind a kettő — felelték szinte kórusban. Aztán az egyik asszony még megtoldotta: — Legyen része benne. Te, Magdi! Keríts gyorsan még egy metszőollőt. — Látom, a két-három méteres haj* tás sem ritkaság. Es a hónaljhajtások is erősek. — Éppen ez a baf, ezért kellett megint előszedni a metszőollót. A visszahalló buja lomb gátolja a bogyó* kát a fejlődésben és az érésben, ráadásul a vesszők beérését is vészé* lyezteti. Mérsékelt csonkozással és a hónaljhajtások bekurtításával igyek* szünk megoldani a problémát. S per* sze еду-két levél is áldozatul esik az ollóknak, ami nem baj, inkább jó, hiszen szellősebbé válnak a tőkék, a fürtök több napfényt kapnak, meggyorsul az érés és kedvezőbb lesz a bogyók cukortartalma. — Lassan szüretelni kéne, maguk meg csak most csonkáznak? Sártól nehéz gumicsizmában fiatal nő lépett mellém. — Hát a szüretre az idén még várni kell egy kicsit — mondta, közben kezet nyújtott. — Gyuris Magda vagyok, gyümölcsészeti és szőlészeti csoportvezető. — Szombaton is dolgoznak? — Nem teljes létszámban, de igen. Mondtam az asszonyoknak, aki tud, jöjjön, mert a napok szaladnak, a munka meg ugyancsak sürgős. A szeszélyes időjárás sokáig hátráltatta a szőlő fejlődését, de később a kiadós esőzések és a felmelegedés hatására a tőkék gyors és erőteljes fejlődésnek indultak. — Mennyi szőlője van a szövetkezetnek? — Sok. Csupán ezen a részlegen hatvanegy hektár... — Milyen átlaghozamra számíta* nak? — Mi nem szeretünk találgatnU Jöjjön el szeptember végén, akkor megmondom. Most csupán annyit: reménykedünk. A fürtök teltek, egész* ségesek, most már csak sok napfény kell, hogy mielőbb beérjen a szőlőt Hát, akkor sok napfényt, asszonyok, hogy szüretkor is legalább olyan vidámak legyenek, mint azon az augusztusi délelőttön voltak, Kép és szöveg: Kádek Gábor ||||шпн111И1мшптш111Н111111Н1Ш11Ш1 Tapasztalatok a gabonabegyűjtésben A nyugat-szlovákiai kerületben a kalászosok begyűjtése aránylag gyors ütemben fejeződött be. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az utóbbi évek legjobb termésátlagát érték el.’ A begyűjtés során fontos feladat volt a szemveszteség csökkentése. Nagy segítséget nyújtottak ebben a dolgozókból alakított ideiglenes jellegű pártcsoportok. Ezek tagjai nyújtott műszakban arattak és ügyeltek a munka, valamint a termény jó minőségére. A kombájnok után felhalmozódat szalmát folyamatosan elszállították, gyors ütemben bekazlazták. Szükség van rá a szarvasmarhák téli takarmányozásában, meg aztán a talaj szántási teendői is sürgették a szalma elszállítását, mert vetni kellett a keverékeket. Kerületi méretben az idei aratást és az ezzel szorosan őszszefüggő munkákat következetesség és folyamatosság jellemezte. Erről győzött meg minket jó néhány gazdaság, mint például a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaság, a nádszegi (Trstice) szövetkezet és más élenjáró gazdaságok dolgozóinak az igyekezete. Ez jól bizonyítja, hogy az SZLKP üzemi szervezeteinek vezetőségei és tagjai kezdettől fogva az ütőéren tartották a kezüket, aprólékos napi szervező és tömegpolitikai munkával vezették a munkacsoportokat. A pártszervezetek tömegpolitikai munkájának az elmélyítésében jelentős segítséget nyújtottak az ideiglenes pártcsoportok. Szükséges tehát, hogy az őszi munkák során se feledkezzenek meg megalakításukról. Az ideiglenes pártcsoportok tagjai röpgyűléseken beszélték meg a legfontosabb teendőket. A napi induláskor és a lélekzetvételnyi szünetekben a munka volt a fő téma. Közösen döntötték el, hogy egy-egy parcella termését mikor gyűjthetik be a legjobb eredménnyel. Olyan esetekben, amikor a termény nedvességtartalma nagyobb volt a normánál, a kommunisták a kollektíva erejére támaszkodva, vagyis közösen döntöttek a termény begyűjtéséről, s ez a veszteség csökkenését, a jó termésátlag elérését szolgálta. Olyan körzetekben, amelyekben a termény egyszerre érett be, a szokásoktól eltérően olyan munkatempót választottak, hogy napközben, s nem ritkán este tíz-tizenkét óráig arattak, éjjel pedig a szalmát szállították el a földekről és szántottak, így lendületet adtak a begyűjtésnek és közvetve a hozamok növelésének is. Sokan a jó munkaszervezésnek és a folyamatosságnak tulajdonítják, hogy a hozamok átlaga mintegy száz kilóval jobb lett, mint máskor. Ha ugyanis a mag időben és biztonságos helyre került, természetesen kevesebb veszett belőle kárba. Szükséges, hogy Szlovákia más körzeteiben is, ahol a kalászosok begyűjtése különböző okoknál fogva eltolódott, hasonló módon szervezzék a munkát, alakítsák meg az ideiglenes pártcsoportokat, hogy az őszi munkák során rugalmasan, jobb hatásfokkal dolgozhassanak. Mint tudjuk, a nyugat-szlovákiai kerületben a komáromi (Komárno), a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), az érsekújvári (Nové Zámky), a Bratisiava-vidéki és néhány más járásban aránylag korán befejezték a kalászosok begyűjtését, s a kombájnokat a kölcsönös testvéri együttműködés szellemében, részben a csehországi, részben pedig a felső- és kelet-szlovákiai járásokba irányították. Az effajta együttműkö-* désnek, segítségnek jó hagyományai vannak, s ez egész szo-< cialista mezőgazdaságunk, társadalmunk javát szolgálja. i Sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy esetenként pár koronás pótalkatrészek hiánya miatt a kombájnok és a hazai gyártmányú erőgépek tétlenül vesztegeltek. Legyen ez tanulság az illetékeseknek, de egyben figyelmeztetés is. Nem lehet ugyanis statisztikai kimutatásokkal elintézni a pótalkatrészkérdést. A bajban a mezőgazdasági üzemek példásan kisegítették egymást. Készleteik, persze, hamar kimerültek. Most pedig a gépállomások, a gépjavító üzemek, s a gépipar vezetőin a sor, hogy cselekedjenek. Azt tegyék, amit tenniük kell. Csak akkor lehet igénynek megfelelő mennyiségű pótalkatrész, ha gondoskodnak ezek választék szerinti gyártásáról. Tudatosítanunk kell, hogy a gabona a világpiac stratégiai nyersanyaga. Ennek kapcsán külkereskedelmi szerveinknek mérlegelniük kell, hogy társadalmunknak mi olcsóbb és mi célszerűbb. Előteremteni idehaza a gabona többségét és a külföldi gépekhez elegendő pótalkatrészt beszerezni, vagy pedig behozni azt a gabonamennyiséget, amely a pótalkatrészek hiánya miatt begyűjtéskor sok helyen kárba veszett. A józan ész azt parancsolja, hogy külföldről ne gabonát, hanem pótalkatrészt hozzunk be. Ezt könnyebb beszerezni, mint a gabonát. A Pravda nyomán —-hai-« ) Sok napfényt, ' asszonyok!
