Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-13 / 37. szám

SZABAD FŰLDMOVES

.1980. szeptember 13.

A tömegtakarmányok betakarítása, tartósítása és tárolása

Á jobb emészthetőség elérése érdekében célszerű a kukoricaszilázst takarmányozás előtt összezúzni, iA szerző felvételei)

A CSKP Központi Bizottságának 13. ülése kiemelte, hogy népgazdasági szempontból nem kifizetődő a szemes takarmányok arányának további növelése az egész takarmányfogyasztásban. Különösen vonatkozik ez a megállapítás a szarvasmarha-tenyésztésre, ahol a hiányzó tömegtakarmányokat nem szabad szemes takarmányokkal pótolni. Tekintettel arra, hogy e probléma komplex megoldása mind anyagilag, mind műszakilag igényes, hoszszadalmas folyamat, nagy figyelmet kell szentelni a betakarítás jobb megszervezésére és a takarmányok tartósítása színvonalának emelésére.

Az SZLKP KB múlt évi márciusi ülésén hangsúlyozták, hogy ' rövid időn belül meg kell oldani az évelő takarmánynövények betakarításának, szállításának, tartósításának és tárolásának kérdését, mert a kicsi terméshozamok ellenére mind mennyiségi, mind minőségi szempontból felesleges veszteségek keletkeznek. Szlovákia feltételei között elsősorban a rétek és legelők kihasználásában, a silózásra, illetve a szenázsolásra szánt takarmánynövények és a kapásnövények termesztésében, valamint a szalma és a kukoricaszár hasznosításában vannak nagy tartalékok. Ezeknek az alapoknak az ésszerű kihasználása egyúttal a szemesekből történő önellátás problémáinak megoldását is elősegítheti.

Az SZSZK feltételei között a takar-* mányellátás problémájának megoldásában a 7. ötéves terv előkészítése során — mint ahogy azt az SZLKP KB múlt évi márciusi ülésén is hangsúlyozták — a figyelmet és az intézkedéseket három kulcsfontosságú feladatra kell összpontosítani:

© a tömegtakarmányok intenzívebb

termesztésére;

• a fehérjetartalmú takarmánynövények termelésének lényeges növelésére;

• az abraktakarmányok ésszerű kihasználására.

Ennek értelmében minden termelési körzetben olyan programokat kell kidolgozni, hogy a tömegtakarmányok egy felnőtt szarvasmarha takarmányozási napjára számítva tíz kilogramm száraz anyagot fedezzenek. Avégett, hogy ennek megteremtéséhez minimális szántóterületre legyen szükség, növelni kell valamenynyi tömegtakarmány termelésének az intenzitását, s ki kell alakítani a takarmánynövények optimális szerkezetét. Növelni kell a silókukorica hozamát úgy, hogy hektáronként tíz tonna száraz anyagot adjon, s ezzel bizonyos területet takaríthassunk meg az évelő takarmánynövények és a kapásnövények termesztésének növeléséhez.

Az említett igényes feladatok mielőbbi teljesítése érdekében az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, a Nitrát Mezőgazdasági Főiskola, a Nitrai Állattenyésztési Kutató Intézet, a Nitrai Bioveta nemzeti vállalat, az Állami Állategészségügyi Intézet, a Banská Bystrica-i Rét- és Legelőgazdálkodási Kutatóintézet és a Bratislava! Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet szakembereinek, kutatóinak közreműködésével kidolgozta a tömegtakarmányok betakarításának, tartósításának és tárolásának alapelveit. Nemrégiben ezekről a kérdésekről Pavol Filkorn agrármérnökkel, a bratislavai ŰKSÜP állattenyésztési osztályvezetőjével beszélgettünk.

A takarmányok sllózásának, szenázsolásának, szárításának és tárolásának az a célja, hogy kellő mennyiségű és jó minőségű, biológiai szempontból értékes tömegtakarmányokat készítsünk be a gazdasági állatok számára. A mezőgazdasági szakemberek és dolgozók előtt ismeretes, hogy a takarmányok tartósítási technológiájának mellőzése komoly veszteségek keletkezéséhez vezethet. Köztudott az is, hogy a gyenge minőségű tartósított takarmányok etetése káro♦ annak a szárazanyag-tartalomnak a megtartását, amely a tartósítás során a lehető ^pgkisebb veszteséget eredményezi;

’♦ megfelelő mennyiségű és milyenségű gépi eszköz, technológiai gépsor biztosítása, amelyek segítségével lehetőség nyílik arra, hogy a takarmánysilót öt nap alatt feltöltsék;

♦ a szecskázógépek fúvóberendezésének módosítását és helyes beállítását;

+ a rövid és egyenletes szecskahossz beállítását. Minél magasabb a szárazanyag-tartalom, annál rövidebbre kell aprítani a takarmányt;

ott, ahol az műszakilag megoldható, a silókukorica betakarítása folyamán az aprítással egyidejűleg biztosítani kell a betakarítandó anyag zúzását is;

ф a takarmányok szállítását nagy befogadóképességű, megfelelő magasítókkal ellátott pótkocsikkal kell megoldani.

A TÖMEGTAKARMÄNYOK TARTÓSÍTÁSÁT

a következőképpen kell megszervezni: © azon mezőgazdasági üzemekben, amelyek forrőlevegős szárítóberendezéssel rendelkeznek, a szárításra a legértékesebb fehérjetartalmú takarmányokat kell előnyben részesíteni;

© a többi fehérjetartalmú takarmányokat magas szárazanyag-tartalom elérése melett szenázsolni kell

Egyre több azon mezőgazdasági üzemek száma, amelyekben a szenázs készítéshez HARVESTORE vagy VÍTKOVICE típusú silótornyokat használnak. .

esetben a minőség leromlásához ve zet. A tömörített, szilárdított felszí: ugyanakkor a tartósított takarnám kiszedésekor is lehetővé teszi a gép eszközöknek (pl. rakodók) a téli é tavaszi időszakban történő könnyeb és eredményesebb üzemeltetését. Rö viden összefoglalva: megéri a ráfor dítást, mert az kamatostól megtérü a veszteségek csökkentésén, a tartó sítandó takarmány jobb minőségénél elérésén és a gazdasági állatok jobl hasznosságán keresztül.

A szilázs- és szenázskészítést meg előzőén:

© alaposan tisztítsuk ki a takar mánysiiókat, a betonból készült árok rendszerűeket pedig lehetőleg mész tejjel meszeljük be;

© akadályozzuk meg a takarmány szennyeződését, főleg a betakarítá: és a tárolás folyamán;

© az árokrendszerű silókba a tar tósításra szánt anyagot folyamatosan megszakítás nélkül szállítsuk. Hí közben elered az eső, a silóba száll! tott takarmányt takarjuk be fóliával © a tartósításra szánt takarmány a silóban rendszeresen túrjuk szét é: lehetőleg a legnehezebb gépi eszköz zel gyúrassuk. A takarmánysiló fet töltése után legalább egy óra időtar tamig üzemeltessük a gyúrásra alkal mázott gépi eszközt, hogy a felszín rétegek is alaposan tömörüljenek;

© az árokrendszerű takarmánysiló ba ä frissen betakarított takarmá nyokból naponta 70 cm-es, a részbér előszárított, fonnyasztott takarmá nyokból pedig 1 méteres vastagság nak megfelelő mennyiséget szállít sunk. A toronysilóba 5 méteres vas tagságnak megfelelő mennyiség le gyen a napi teljesítmény;

© megfelelő eljárások érvényesítő sével akadályozzuk meg a tartósítan dó takarmányokból elfolyó nedvei* összegyülemlését, lehetőleg úgy, hogy közben az életkörnyezet védelmének követelményeiről se feledkezzünk meg;

© a betakarítási munkálatokat úgy szervezzük meg, hogy a takarmánysiló feltöltése öt napig tartson. Az alapos tömörítés után a tartósításra szánt takarmányt takarjuk be fóliával, amelynek egész felületére egyenletesen osszuk el a nehezéket.

SZENAZSKÉSZlTÉS

A lucernát szenázskészítéshez a bimbók kifejlődésének időszakában kell betakarítani. Legkésőbb akkor

: 10 cm-es hosszúságra aprítva és 6—8 . százaléknyi rövidre szecskázott szal■ ma, esetleg összezúzott kukoricaszár , hozzáadásával. Ha a leveles répafej

szárazanyag-tartalma 20 százaléknál magasabb, nedvszívó anyagot nem szükséges használni. A leveles répa■ fejet nem tanácsos a rendeken fony- i nyasztani, mert a betakarítás során

■ fokozódik a szennyezettség. A leveles répafej silózásának sikterelensége általában a következőkkel indokolható:

© a silózásra nem megfelelő helyet és takarmánysilót választottak

ki;

© nagy fokú a silózandó anyag szennyezettsége;

© a silőzás hosszú ideig tart;

© a tartósításra szánt takarmány felületes szigetelése, vagy ennek teljes mellőzése.

A cukorgyár! répaszelet szárazanyag-tartalma 8—12 százalék között váltakozik. Silózása a jelenlegi cukorgyártási technológia mellett nagy veszteségek keletkezéséhez vezet. Jobb eredményeket csak akkor érhetünk el, ha a cukorgyárak kapuját legalább 15 százalékos szárazanyagtartalmú és maximálisan 30 C-fok hőmérsékletű répaszelet hagyná el. A szilázskészítésnél a figyelmet a következő alapelvek betartáséra kéll összpontosítani:

■ a tartósításra szánt répaszelet vastagsága 2,5—3 méter legyen;

■ az egész tárolási időszak alatt biztosítani kell a szilázsnedvek szivattyúzását; C

■ a takarmánysiló aljába — nedvszívó anyagként — célszerű egy réteg jó minőségű bálázott szalmát adagolni;

■ a répaszelet apróra aprított vagy összezúzott kukoricaszárral is silózható.

Megjegyzés: Nem ajánlatos a répaszeletet leveles répafejjel vegyíteni és a répaszelethez apróra vágott szalmát — rétegenként — adagolnil

TARTÓSÍTÓ SZEREK

A szilázskészítéshez az idén mintegy 250 tonna Silostan és több mint háromnegyed millió adag Baktinokul tartósítószer áll rendelkezésre.

A Silostan készítmény elsősorban a nagyon nehezen silózható, 20—30 százalékos szárazanyag-tartalmú takarmányok (lucerna, vöröshere), a pillangós-füves keverékek, a hüvelyesek és a hüvelyes-gabonakeverékek silózásakor hasznosítható. Ha a tartósításra szánt takarmány szárazanyagtartalma meghaladja a 35 százalékot, nem tanácsos tartósítószert adagolni, A lucerna és a hüvelyes-gabonakeverékek silózásakor 4—4,5, a vöröshere esetében 3,5—4, a here-füves keverékek silózásakor pedig 4 kilogramm Silostant kell adagolni tonnánként úgy, hogy 10—15 cm-es vastagságú rétegenként kell szétszórni és jól összekeverni a silózandó anyaggal.

A Baktinokul tartósítószert a könynyen és a közepesen nehezen sílózható takarmányok esetében kell adagolni. Így például a silókukorica, a zab, a 25 százaléknál magasabb szárazanyag-tartalmú gabona-hüvelyes keverékek, a leveles répafej és a 20 —22 százalékos szárazanyag-tartalmú fűnövényzet sllózásakor. Az adagolást (vagy a betakarító gépre szerelt adagoló berendezés vagy a takarmánysilóban permetezőgép segítségével) minden esetben a használati utasításhoz kell idomítani.

A takarmányuk silózása és szenázsolása során feltétlenül tartsuk be a tartósítási technológia követelményeit és az ON 487008-as számú normát.

BARA LÄSZLÖ agrármérnök

A sziiázskészltés két fontos feltétele a betakarítás folyamán: a megfelelő szecskahossz és az optimális szárazanyag-tartalom betartása.

san hat az állatok hasznosságára, szaporodására és egészségi állapotára. A tartósítási technológia követelményei betartásának szükségszerűségét az alábbi adatok is bizonyítják:

■ ha betonból készült árokrendszerű takarmánysilóban tartósítjuk a takarmányokat, akkor annak 28, ha provizórikus, földbe süllyesztett silókban, akkor pedig 33 százaléka megy veszendőbe;

В ha a takarmányokat toronysilókban szenázsolják 15, ha betonból készült árokrendszerű takarmánysilóban, akkor pedig 17 százalékos veszteség keletkezik;

■ a szárítás folyamán is kisebbnagyobb veszteségek keletkeznek. Forrólevegős szárításkor a takarmányok 9, ventillátorokkal történő utószárításkor pedig 18 százaléka vész el. A szabadban a földön történő szárításkor kedvező időjárás esetén 35, kedvezőtlen időjárási viszonyok közepette pedig több mint 50 százalékos

keletkeznek...

A TÖMEGTAKARMÄNYOK BETAKARÍTÁSA

folyamán a következő szempontokat kell betartani:

♦ a betakarítás optimális idejének megválasztását, különös tekintettel a tápanyag-tartalomra és a tápanyagok emészthetőségére;

vagy ventillátoros utószárítás útján szénakészítéshez kell felhasználni;

© a frissen betakarított fehérjetartalmú takarmányok silózásakor, csak abban az esetben célszerű tartósítószert használni, ha kedvezőtlen időjárási viszonyok uralkodnak;

© a szénhidrát-tartalmú takarmányokat — a forrólevegős szárításra kiválasztottakon kívül .— silózás útján kell tartósítani;

© a fehérjetartalmú takarmányok silőzása még tartósítószer felhasználásával sem célszerű abban az esetben, ha a szárazanyag-tartalom nem haladja meg a 22—24 százalékot.

SZILÄZSÉS SZENAZSKÉSZlTÉS

A szilázs- és szenázskészítéshez olyan horizontális, betonból készült árokrendszerű takarmánysilókat, illetve vertikális, toronysilókat kell igénybe venni, amelyek megfelelő szigetelés útján alkalmasak arra, hogy megakadályozzák a tartósítandó anyagba a talaj- és felszíni vizek vagy esetleg a levegő behatolását. Még a silózás, illetve a szenázsolás megkezdése előtt kell gondoskodni a takarmánysilók környékének rendezéséről, felszínének tömörítéséről, szilárdításáról, mert ezáltal megakadályozhatjuk a sárképződést és a tartósítandó anyag beszennyezését, ami minden