Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-13 / 37. szám

1980. szeptember 13.

SZABAD FÖLDMŰVES

5

A neheze még hátravan

A SPORTOLOK ÉS A VADÄSZOK MÁR VÁLASZOLTAK A FELHÍVÁSRA

Ä dél-szlovákiai mezőgazdasági üzemek jól megszervezték és sikeresen elvégezték a nyári munkák legfontosabbikát. A letűnt idők verejtékes nyaraira emlékezve úgy szoktuk mondani, hogy az aratás, a kenyérnek és takarmánynak való betakarítása a legnehezebb nyári tennivaló. Nos, az évek elröppentek, a derék- és karfájdító kézi kaszák helyett dübörgő gépkolosszusok segítik a föld népének élelemteremtő küzdelmét. És mégis — joggal mondjuk, hogy nehéz dolog, férfimunka az aratás. Mert nem csupán az evek szálltak tova, az eredmények és a szemléletmód is megváltozott. Háromszor-négyszer annyit terem a föld, mint a szövetkezeti gazdálkodás megalapozásának kezdetén, és az aratást is komplex módon értelmezzük. A gazdag szemtermés begyűjtésén kívül a szalma betakarítása és kazalba rakása, valamint a tarló feltörése is szerves része az aratási munkacsúcsnak. Az utóbbi feladatok sikeres és időbeni elvégzése különösen nagy gondot ró a gazdaságokra,- hiszen ahol dús kalászokat ringat a határ, ott szalmából is sok terem. A vezetők szervezőképességén, a dolgozók szorgalmán múlik, mikor és milyen minőségben kerül kazalba a szalma, s vetés előtt mennyit pihenhet a frissen szántott föld, hogy gazdag nyárra ismét bő esztendő következhessék.

Az idei nyár rendkívüli volt: a szélsőséges időjárás következtében késve érett kasza alá a gabona. Az idén a gazdaságok többsége olyan időpontban kezdte a betakarítást, amilyenben más éveken már az új kenyér ünnepére készülődtek. Ez még inkább hangsúlyozta az egyetemesen értelmezett aratási munkák időben és jó minőségben történő elvégzésének fontosságát. Augusztus utolsó napjain sorra vettünk néhány mezőgazdasági üzemet, hogy beszámoljunk arról, a föld népe hogyan birkózott meg az igényes feladoalokkal és felkészült-e már az őszre, a még több szorgalmat és kezdeményezést kívánó feladatok teljesítésére. A következő sorokban a libádi (Ľubá) Egyetértés Efsz-ben hallottakról és tapasztaltakról számolunk be.

MICSODA NYÁR VOLT

A kétezerhétszáz. hektáros szövetkezetben az idén csaknem kilencszáz hektár gabona várta a kombájnokat. S azok jöttek is. A kisegítőkkel együtt összesen tizenöt. De ez a roppant erő nem sokat végezhetett, hiszen vontatott volt az érés, később meg a csapadékos időjárás kényszerítette veszteglésre a gépeket. Mire igazából nekilendülhettek volna, a kisegítő kombájnokat útnak kellett indítani. így tizenegy munkanapon át arattak a közös tagjai.

— Micsoda nyár volt... Ilyen gazdag kalászokat még nem érlelt ez a dimbes-dombos vidék. Volt is bőven goridunk-bajunk, mire fedél alá gyűjtöttük a termést — említette Pathó Imre üzemgazdász. —Általában nem a nap melegétől, hanem a munka hevétől volt verejtékes a hbmlokunk.

♦ És az eredmény? — kérdeztem Sipos Lajos szövetkezeti elnöktől.

— Kimagasló. Hektáronkénti átlagban több mint öt és fél tonna. Ez

minden fáradozásért kárpótol bennünket.

+ Ezek szerint előbbre léptek a Járási ranglétrán.

—i Igen, előbbre léptünk — bólintott az elnök —, nyolc fokot. Tavaly ugyanis az utolsó helyen végeztünk. Most huszonnégyből mi lettünk a tizenhatodikok.

♦ Tehát a derékhadba, a járási átlagnak megfelelő eredményt elérők közé még nem tudták felküzdeni magukat?

<— Nem, de ha megtörtént volna,

akkor az nem a mi sikerünket, hanem mások eredménytelenségét tükrözné — magyarázta Sipos elvtárs. — Adottságainknál fogva eleve nem vehetjük fel a versenyt a kedvezőbb feltételek közepette gazdálkodókkal. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy az idei csúcshozam önelégültté tett bennünket. Természetesen örülünk a szép eredménynek s minden erőnkkel azon leszünk, hogy a hetedik ötéves tervidőszakban még hatékonyabban fejlesszük a gabonatermelést. Az idén végre termett annyi gabonánk, hogy saját forrásból biztosíthatjuk az állattenyésztés fejlesztéséhez szükséges alapot. Itt elsősorban a minőségi mutatók javítására gondolok, hiszen az állatsűrűség növelésének lehetőségei határosak. Viszont a darabonkénti hasznosság terén még jelentős tartalékokkal rendelkezünk.

♦ Látom, komolyan gondolták, amit az év elején ígértek. Már mint azt, hogy a lehető legrövidebb időn belül színvonalasabbá teszik az állatenyésztést. Tagadhatatlan, a fejlesztési elképzelések megvalósítását segítő feltételek létrehozásának egyik legfontosabb mozzanata, 'az abraktakarmányok szükséges mennyiségének megtermelése. Tömegtakarmányok nélkül azonban nem sokra mennek, hiszen elsősorban a tejtermelést kéne javítaniuk.

Ezt természetesen magunk is tudatosítottuk — helyeselt a szövetkezet elnöke. Kezdjük talán a szalmával. Tavasszal tetemes mennyiséget kellett vásárolnunk belőle. Az idén rengeteg szalmánk termett, mégis rendszeresen ellenőriztük a kombájnokat, hogy a lehető legkisebb tarlót hagyják maguk mögött. Bátran állíthatom, hogy a szalmára legalább úgy ügyeltünk, mint a szemre. A lucernát szinte folyamatosan kaszáljuk, és a takarmányszárítót ig üzemeltetjük. Eddig körülbelül ezer tonna lucernalisztet készítettünk, s a muzslai (Mužla) meg a szőgyéni (Svodfn) szövetkezetnek is szárítottunk már lucernát. Tervbe vetük, hogy a szilázsnak termelt kukoricából is megszáritunk valamennyit.

MOST JÖN A NEHEZE

Valótlant állítanánk, ha azt mondanánk, hogy a nyár kíméletes volt a mezőgazdasági dolgozókhoz. S az ősz, mint ahogy az már lenni szokott, még kegyetlenebb lesz.

1— Nem kell szépítgetni a dolgot, késésben vagyunk — mondta a többi között Sipos Lajos. — Mármint a tenyészidény és az összes mezőgazdasági tennivaló. Szeptemberben és októberben olyan munkacsúcs lesz, amilyen már nagyon régen nem volt. Az aratás sikeres elvégzésében, a munkakezdeményezé^ fellendítésében jelentős szerepük volt az ideiglenes pártcsoportoknak. A szerzett tapasztalatokat az őszi munkák idején kamatoztatni kívánjuk.

♦ Röviden: milyen fontos feladatok várnak a szövetkezet tagjaira az elkövetkező hetekben, hónapokban?

— Szeptember elején befejezzük a tarlószántást és a magágykészítést az ősziek .számára. A gépek nyújtott műszakban dolgoznak és jó teljesítményük lesz. Folyamatban van az istállótrágya kihordása és beszántása, s a napokban megkezdjük a szilázsolást. Kétszáz hektárról tizenkét nap alatt tervezzük betakarítani a termést. Gazdag hozamra van kilátás, rajtunk múlik, milyen minőségben tudjuk tárolni a téli hónapokra. Gondot okoz számunkra a dohány, mert bár gyönyörű a növényzet, egyelőre csak húsz százalékra tudtuk teljesíteni az értékesítési feladatot, öt szárítót üzemeltetünk, mégis félő, hogy a korai fagyok kárt tesznek a dohányban, mert a fejletlen leveleket mégsem törhetjük le. Továbbá van száz hekAsszonyok - kapával

tár napraforgónk, másfélszáz hektár cukorrépánk, folytatni kell a lucerna kaszálását, és száztíz hektárról a lucernamagot is be kell takarítanunk. A cukorrépát körülbelül negyven hektárról kézzel kell majd begyűjteni, mert az újravetést követően is nagyon ritka lett s szeretnénk elejét venni a gépi betakarítással járó veszteségeknek. Nemsokára meg kell kezdeni az ősziek vetését, jövőre nem fogunk napraforgót termelni, ezért kétszáz hektárral növeljük az őszi búza vetésterületét. Ez bizony gonddal jár, hiszen silókukorica után is kell búzát vetnünk. Aztán van még hatvan hektár termőszőlőnk: ha lesz ideje beérni, megadja a tíz tonnás hektáronkénti átlaghozamot.

♦ A kukorica valahogy kimaradt a felsorolásból.

— Pedig sokat várunk tőle. Sokat? Feltételeink közepette a tervezett csaknem öt tonnás átlaghozam ugyancsak jónak számít. Főleg ötszázharminc hektáron. És a kukoricaszárból is szeretnénk begyűjteni, amennyit csak bírunk. Most az a kérdés, mikor és hogyan érik be a termés. Mi felkészültünk a munkára, annak ellenére, hogy négy kombájnt elküldtünk viszonozni az aratáskor kapott segítséget, s az őszi munkákra készülődés idején ugyancsak hiányoztak az emberek a javítóműhelyből.

♦ A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága és a szövetségi kormány nemrég felhívással fordult a földművesszövetkezetek tagjaihoz, az állami gazdaságok, valamint más mezőgazdasági vállalatok és szervezetek dolgozóihoz, hogy fokozzák eddigi erőfeszítéseiket és eddigi munkakezdeményezésüket, gyors ütemben és jó minőségben végezzenek el minden betakarítási munkát, s idejében történő vetéssel teremtsék meg a kedvező feltételeket a hetedik ötéves tervidőszak első évének sikeréhez. A felhívás egyebek között arra ösztönözte a Nemzeti Front szervezeteit, hogy a mezőgazdaság megsegítésére társadalmi munkát szervezzenek, különösen a szalma, a takarmányok, a zöldség, a gyümölcs, a burgonya és a cukorrépa begyűjtésének idején. Itt, a libádi Egyetértés Efsz körzetébe tartozó községekben milyen visszhangra talált a felhívás?

•— A szalma begyűjtése — munkaerő szempontjából — nem Okozott számunkra különösebb gondot, hiszen zöldségtermesztéssel nem foglalkozunk, más ágazatok meg nem sok embert foglalkoztattak. A* elkövetkező hetekben viszont minden segítő kézre szükségünk lesz. Ezért is örülünk, hogy legalább néhány szervezet nálunk is reagált a központi felhívásra. A sportolók és a vadászok már augusztus végén jelezték, hogy számíthatunk a segítségükre. A vadászokkal megegyeztünk, hogy a kukorica és a cukorrépa betakarítása idején vesszük igénybe a segítségüket, s viszonzásul eleséget adunk a szervezetnek a téli vadetetéshez. A nyugdíjas szövetkezeti tagok közül is többen jelentkeztek idénymunkára. A háztáji állattartók és a szervezett kisállattenyésztők viszont egyelőre hallgatnak. Pedig őket, meg a fiatalokat is szívesen látnánk a kezdeményezők közötti

Beszélgetett: Kádek Gábor

A gombaszögi (Gombások) zöldségkertészetben népes munkacsapat serénykedik. Sort sorra fogva haladnak előre. Érkezésünkre felegyenesednek, egyikük elkiáltja magát:

— Itt az elnök!

A pelsőci (Plešivec) Vörös Csillag Efsz női brigádja úgy állja körbe kísérőmet, Farkas Istvánt, a szövetkezet elnökét, mintha hónapok óta nem látták volna.

— Mikor találkoztak vele utóljára?

— Mikor is? — néz körül egy fiatalasszony, s már csattan is a hangos nevetés, mert Pistával reggel találkoztak.

— Nagy idő — mondja György Miklós főkertész tréfásan, közben rám mutat, hogy komolyan szeretnék velük elbeszélgetni.

— No, végre! Valaki komolyan vesz már minket is! — mondja fellelkesültön Emma néni, aki erélyes mozdulattal csendet teremt. Várja a kérdést.

— Mitől szocialista ez a brigád?

— Ö, lelkem — rebben a tekintete társaira —, ha mi azt tudnánk ...

— Az elnök sok jót mondott magukról.

— Hát az biztos, hogy csak jót mondhat. De mitől is lettünk mi, ilyen fene híresek, azt Miklós jobban meg tudná mondani.

A főkertész láthatóan jobban szeretné, ha az asszonyok beszélnének, de azok inkább az eget fürkészik, mert már jócskán szemerkél az eső.

— Derék asszonyok ezek. Ég a munka a kezük alatt. A húsz hektárnyi zöldséget ők, nyolcán ápolják. Egy hektárt tesz ki ebből a fóliás paprika.

Mitől szocialisták? Attól, hogy példásan megfelelnek az előírt követelményeknek. Összeforrottan dolgoznak ebben a közösségben. Talán már nem is tudnának egymás nélkül élni, munkálkodni.

A főkertész nem kertel, nem szépíti a dolgot:

— Az asszonyok munkűja nem rózsaszirom-szedés. Sokszor az eső veri, a nap égeti, a fóliasátrak hője kínozza, izzasztja őket. Helytállásuk mégis példamutató. Az éves terv teljesítéséhez, sőt túlszárnyalásához járul hozzá az igyekezetük, áldozatvállalásuk. És ha este hazamennek, vár rájuk a család, a ház körüli tennivaló.

Mégis, mindvalahány brigádtag ragaszkodik az együtt végzett munkához. Hogy milyen erős ez a ragaszkodás, azt jól érzékelteti Konkoly Béléné:

— Pár évvel ezelőtt elmentem máshová dolgozni, de nem bírtam sokáig. Még bőgtem is örömömben, amikor visszafogadtak.

Nézem a javakorabeli asszonyt s szavain gondolkozom. Azt hiszem, a választ ő fogalmazta meg a legérthetőbben.

Mitől szocialisták? A vezetők sok szempontot vesznek figyelembe, amikor a közösség tevékenységét értékelik. Valószínű, az mind fontos. De szerintem az összetartó erő — a kovász — az mindennél fontosabb. A közösség tagjai hatnak egymásra, kollektív szellemben gondolkodnak, cselekvőkészségüket is ez vezérli. Együtt lépnek fel a hibák ellen,

együtt örülnek a munkasikereiknek« A segítűkészség is valahogy másfajta: osztoznak egymás családi örömeiben, gondjaiban. Ebben van a közösség szocialista ereje.

— Aztán nehogy azt írja rólunk —< mondja I g 1 a i Emma —, hogy még beszélni sem tudunk...!

— Hót akkor mit írjak?

— Azt, hogy a nők helyzete szövet-« kőzetünkben, különösen az utóbbi években sokat javult. A legfontosabb: állandósult a munkalehetőség, s fizetésben is megközelítjük azt, amit az iparban dolgozó nők kapnak kézhez ...

— Meg azt «— veszi át a szót B o r z i Emma —, hogy mi nyolcán már húsz éve egy csapatban dolgozunk és igazolatlanul még egy napqt sem hiányoztunk. így van ez, asszonyok?

— így bizony! — szólal meg P o* 1 у ák Amália, aki elől halad a sorban. — Én azelőtt sehol sem dolgoztam, de ahogy felnőttek a gyerekek, úgy gondoltam, jó lesz állandó munkát vállalni. Nem bántam meg! A brigádban az asszonyokkal jól megvav gyök. Miért jó itt? Mert nemcsak d kereset jó, hanem a közösség is; itt nem számít, ki milyen származású. Cigány vagyok. Ezt azonban soha sem éreztetik velem. A munkámat jól igyekszem végezni. Kedvesek hozzám az asszonytársak. Mindenki Amálikának szólít. S a bizalom bizalmat erősít.

Szigorú itt a munkarend. A brigád reggel hétkor kezd, s délután ötig dolgozik. A reggeli- és az ebédszünet összesen egy óra. De ezenkívül délelőtt és délután van még egyszeregyszer tízperces pihenő.

— Nem hajthatunk egyfolytában, főleg, ha tűz a Nap, ha nagy a hőség a fóliasátrakban. Ami naponta ki van tűzve, azt teljesítjük, s igyekszünk túlszárnyalni. A minőségi követelménynek eleget tenni.

Tömők Lajosné igazít a fejkendőjén, s tovább folytatja:

— Amikor szóba került, hogy be kéne kapcsolódni a szocialista brigádmozgalomba, elsőként jelentkeztem, azóta is kitartok. Jó a brigádszellem. No, meg sokszor adódott úgy, hogy éjjel szállítódott az áru, da mi akkor is ott voltunk. Mi nem ismerünk lehetetlent.

Máté Olgát és Nagy Editet kérdezem, mit tartanak jónak, s mit rossznak. Az utóbbi így fogalmaz:

— Az éves tervünk teljesítését tartjuk a legfőbbnek. Olyant nem kívánnak tőlünk a vezetőink, ami teljesíthetetlen. Megbecsülnek. Most is társasutazásra készülünk: ígéretet kaptunk, hogy a példás munkát ilymódon ismerik el. Mi rosszat mondhatnék ...?!

Hol is kezdtem? Miért szocialista a brigád? Nem tudnak rá szavakkal válaszolni, annál inkább tetteikkel, példás helytállásukkal, a jó brigádszellemmel, egymás szocialista jellemvonásainak, gondolkodásmódjának formálásával, alakításával, a fattyúhajtások nyesegetésével, szorgalmukkal. Ennek megfelelő a „nagy család“ általi elismerés, a megbecsülés.

Illés Bertalan

V

N

I

N

I

V

I

V

5

t

s

I

s

I

s

I

s

I

s

I

I

s

I

s

I

s

I

N

I

s

I

N

I

S

Tipikus falusi kiskocsma a ■ tovasiklé nagy folyam közelében. Mindezek ellenére a bodaki (Bodík) vendéglőnek jól fel kellett készülnie, hiszen a Duna partján van az üdülőtelep, ahol a fővárosi horgászok is szívesen töltik idejüket — csöndes környezetben. S néha be is kukkantanak egy kis frissítőre, miegymásra a közeli kocsmába. Ez eddig is kötelezte a vendéglátó üzem dolgozóit, de aztán újabb erőpróba következett, megnőtt a vendégsereg, a bős—nagymarosi vízlépcső-rendszer építőivel.

Nagy Mátyás, a csapos közel másfél évtizede áll a pult mögött, s az ellátás szempontjából nem a legderűsebben nyilatkozik.

— Sokkal nagyobb lehetne az alkoholmentes italok választéka. Nincs belőlük elegendő. Manapság már a falubeliek is válogatósabbak. Még az sem mindegy, milyen színű a málnaszörp. Azt hiszem, a fogyasztási szövetkezet járási irányítói többet törődhetnének az ellátással. Nem mintha mostohagyerekek lennénk, de nekünk is kellemetlen kimondani a „nincs“ szót. Különben elegendő a hűtőterünk. A sörünket is dicsérik, mert hőmérséklete megfelelő. Igyekszünk. De a jó ellátás nemcsak rajtunk múlik.

Egy tagbaszakadt, idősebb férfi szól közbe:

— Sok a szöveg. Adjál nekem egy jó hideg pepszit, de egy féllel is megjavíthatnád.

— János bátyám, nagyon szívesen adnék, ha lenne, abból a sötét

Öregember,

nem vén ember

folyadékból. Most csak jó hideg málnaszörppel szolgálhatok.

— Verjen meg titeket a názáreti. Azt hiszitek, ha ló nincs, szamár is jó ...71

— Tudja jól, ha lenne, szívesen adnék.

Egy kicsit birizgálta a fülemet ez a beszélgetés. Közbeszóltam:

— Azt hiszem, jó lenne mindig megmondani az igazat.

— Én nem ismerem magát, de valamit mindenkinek meg kellene érteni. Már a hetvenkettediket taposom, naponta oda-vissza nyolcvan kilométert utazom a munkahelyemre. A nyugdíjam alig halad Ja meg az ezrest. Egész életemben szerettem dolgozni, de épp akkortájt értem el a nyugdíjaskort, amikor keveset „mértek“. Erőm, egészségem van, s azt a kétezerhétszázat megkeresem havonta.

Szusszant egyet, majd akkurátusán folytatja: *"

— ... Szombat-vasárnap még a „dühőngőbe“ is be-be nézek. De nehogy azt higgye, nemcsak „nyakolajra“ kell a pénz. öt gyereket neveltünk az anyjukkal. Szétszéledtek már az országban, csupán egy fiam maradt itthon. Néha-néha hazalátogatnak az unokáimmal. Eddig csak tizenhárom van, de már cseperedik az első „déd“ is. Egyszóval: rájuk is gondolni kell. Születés- és névnap — jeles ünnep. Ezeket nekem is észre kell vennem. Velem is törődnek, s próbálom viszonozni a kedvességüket.

János bácsi ezzel zárja mondanivalóját:

■— Szóval: kell a pénz! De nem ezért erőlködöm. Nem tudok munka nélkül élni. Az erőm, egészségem jól szolgál' S úgy érzem jól magam, ha napról-napra találkozom a munkatársakkal..a

Tóth Dezső

ľ!

>en 3

!

ч

I

8

i

Az idén mindenütt gazdag termést ad a lucerna.

Fotó: =-bor