Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-13 / 37. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. szeptember fi ELSŐK LETTEK A JÁRÁSBAN! rom évtized fejlődésének fontosabb létszakait/ Mojzes László agrármérnök, az állattenyésztés gépesítési ágazatvezetője, a tardoskeddi pártalapszervezet elnöke elemezte a három évtizedes fejlődés fontosabb időszakait. Négy dátum: 1950. február 24., 1950. július 14., 1950. szeptember 20. és 1976. január 1. Igen, négy időpont, amelyek sorrendben a palárikovői, a jatovi és a tardoskeddi (Tvrdošovce) egységes földművesszövetkezet megalakulásával, valamint a három szövetkezetnek a „JÖVÖ“ Efsz-be való társulásával kapcsolatosak. A társult szövetkezet 1170 főből álló tagsága nemrégiben tartotta meg az aratóünnepélyt, amelyet egybekötöttek a szövetkezetek megalakulása három évtizedes évfordulójának ünnepségeivel. Vincze László, az üzemi pártbizottság elnöke megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a három évtized alatt mindhárom község lakosainak, szövetkezeti földműveseinek élete lényegesen megváltozóit. Sokan azok közül, akik akkoriban a közös gazdálkodási forma, a mezőgazdaság kollektivizálása, szocialista átszervezése mellett döntöttek, és még ma is aktív tagjai a szövetkezetnek, büszkeséggel gondolnak vissza a közös munka kezdeti nehézségeire, a megpróbáltatásokra. Ugyanez a megállapítás érvényes azokra az alapító tagokra is, akik ma már nyugállományban vannak. A kezdet komoly politikai kiforrottságot, erőfeszítést és összetartást követelt meg az alapító tagoktól, a kommunistáktól és a vezetőségi tagoktól. Hiszen akkoriban úgyszólván a semmiből indultak, hiányoztak a gyakorlati és az elméleti ismeretek, tapasztalatok, az istállók, a gépek stb. — Az eltelt harminc év hű bizonyítéka annak, hogy fokozatosan áttértünk a nagyüzemi mezőgazdasági módszerek érvényesítésére, korszerűsítésére, korszerűsítettük, felújítottuk a termelést, könnyítettünk a szövetkezeti földművesek munkáján, megoldottuk a szövetkezeti tagokról és a nyugdíjasokról való sokoldalú szociális gondoskodást, és még így sorolhatnánk tovább — mondotta a pártelnök. Jozef Gulbiš agrármérnök, a szövetkezet elnöke, szlovák nyelven, majd Mojzes László agrármérnök, az állattenyésztés gépesítési ágazatvezetője magyar nyelven elemezte a há-Az 1948-as februári események utáni időszak Xardoskedden is a kommunisták, a szövetkezet vezetőségi tagjai, a hnb és a Nemzeti Front tisztségviselői elszántságának, igyekezetének és harci készségének komoly erőpróbája volt. Az osztályharc konkrét formát öltött. A legnagyobb figyelmet a CSKP történelmi jelentőségű IX. kongresszusa határozatainak teljesítésére összpontosították. Csakis a megfelelő politikai-nevelő és felvilágosító munka érvényesítésével alakulhatott meg a szövetkezet 1950. szeptember 20-án. A szövetkezet első elnökévé Bara Istvánt választották meg. Az első tisztségviselők közé Csizmadia József, Király Lajos, Michal Janso, Gyurek József és Szőlőssy Pál tartoztak. A szövetkezet 1290 hektár mezőgazdasági, ebből 1226 hektár szántóterületen kezdett el gazdálkodni, a tagok száma 246, ebből a nők száma ötvenegy volt. A közös gazdálkodás nagy nehézségek árán indult meg. A legtöbb probléma az állattenyésztésben fordult elő, mert a szarvasmarha- és a sertésállományt} szinte az alapoktól kezdve kellett létrehozni. A szövetkezet megszilárdításának bonyolult és kanyargós útján további problémát jelentett a közös munka szervezése, amely akkoriban elsősorban az állandó munkacsoportokat érintette. Az elvégzett munka utáni jutalmazás elvének érvényesítése, az anyagi és műszaki ellátottság létrehozása szintén nehézségekbe ütközött. Hiányoztak a megfelelő istállók és gépek. Ennek ellenére már a közös út első évében megmutatkozott e gazdálkodási forma előnye: míg a szövetkezetben a búza 19, az árpa pedig 16,5 mázsát adott hektáronként, addig az egyénileg gazdálkodók csak 12 mázsa búzát takarítottak be hektáronként. Az ilyen és hasonló eredmények elérése, a példamutatás akkoriban vonzólag hatottak az egyénileg gazdálkodókra, ami a tagság létszámának fokozatos növelését, eredményezte. X X X E rövid történelmi áttekintés után ismét térjünk vissza a jelenbe. Még ide kívánkozik annyi, hogy a három szövetkezet tagságának életében fontos határkő volt 1976. január elseje, amikor a közös útra léptek és 7391 hektár mezőgazdasági, ebből 6870 hektár szántóterületen gazdálkodva megkezdték a hatodik ötéves tervidőszak feladatainak teljesítését. A szövetkezet tagságának arcáról az öröm és a megelégedettség sugárzott, amikor nyilvánosan is ismertették az idei gabonatermesztési eredményeket. Nos, az idén a szövetkezetben rendkívül kedvezően alakult a gabonafélék termesztése, még annak ellenére is, hogy a tenyészidő, a kalászosok érése a korábbi évekhez viszonyítva jóval eltolódott és a termesztés során sem voltak kedvezőek az éghajlati feltételek. Az őszi búzát kétezerhúsz hektár területről takarították be és S3,2 mázsa átlagos terméshozamot értek el hektáronként. A tavaszi árpát hatszázkilencven hektár területen termelték és hektáronként átlagosan 60,2 mázsa termést takarítóiak be. A mindössze tíz hektár területen termesztett őszi árpa a 71 mázsa átlagos terméshozammal alaposan meglepte a vezető dolgozókat és a tagokat egyaránt. A szemtermés betakarítása után fokozatosan a szalmát is begyűjtötték, s a másodnövények vetésére is sort kerítettek. Ez utóbbiakból ötszázötven hektár területet vetettek be, hogy termesztésükkel hozzájáruljanak a jobb takarmányalap megteremtéséhez. A gabonafélék betakarításában tizenhat saját és tizenhét kisegítő kombájn vett részt. A vendégkombájnosok — kooperációs együttműködés keretében >— a Frýdek-Místek-i és a Píseki Gép- és Traktorállomásról, valamint a boleradicei, a doubravicei és a troubelicei egységes földművesszövetkezetből érkeztek. így lehetőség nyílott arra, hogy a rekordtermést tizenegy munkanap alatt betakarítsák. Ehhez természetesen az is hozzájárult, hogy a kombájnokat rugalmasan átcsoportosították az egyes gazdaságokba, alaposan megszervezték a gabonaszállítók munkáját, és még így sorolhatnánk tovább. A kombájnosok közül külön említést érdemel a jatovi Štefan Mašáni és Ivan Bajzík, valamint a tardoskeddi Csábi József és Mészáros Vladimír kettős, akik az E—518-os aratócséplőgéppel kétszáztizenöt, illetve száznyolcvan hektár területről takarították be a gabonát. A gabonaszállítók versengéséből a 9 tonnás pótkocsik kategóriájában a tardoskeddi Vanya István, a 7 tonnás pótkocsik kategóriájában pedig a jatovi František Vigláš került ki győztesen. A šuranyi SILO felvásárló vállalatba a legtöbb kitisztított termést a tardoskeddi Mojzes János és Vanya Károly gépjárművezető szállítóiba. De a többiek is — ki-ki a maga módján és képessége szerint — helytálltak az igényes nyári mezőgazdasági munkákban. A szövetkezet tagjai és az aratásban résztvevő brigádosok, a védnökség! vállalatok dolgozói sikeresen megbirkóztak az igényes feladatokkal, a mindenki számára nagy jelentőséggel bíró aratási munkálatokkal. Ennek legfőbb bizonyítéka az elért eredmény, a járási elsőbbség kivívása. Az átlagos 62,5 mázsás terméshozam mindezt fényesen igazolja. František Jankovský, az SZLKP Érsekújvárt (Nové Zámky) Járási Bizottságának titkára üdvözlő beszédében kiemelte, hogy a járásban az idén több mint 35 ezer 700 hektár területről takarították be a gabonaféléket, s átlagosan 57,8 mázsa terméshozamot értek el. örvendetes, hogy a járásban már egy mezőgazdasági üzem sem volt, ahol ötven mázsán aluli terméshozamot értek volna el, ugyanakkor hatvan mázsán felüli átlaghozammal tizenegy mezőgazdasági üzem dicsekedhet. A szövetkezet vezető dolgozóival folytatott beszélgetésből megtudtam, hogy a többi növényi kultúrából (szemes kukorica, cukorrépa, silókukorica, ipari növények) is jó termés Ígérkezik, ami jó előfeltétel nemcsak az idei év, hanem a hatodik ötéves tervidőszak igényes feladatainak teljesítéséhez! BARA LÁSZLÓ agrármérnök A tardoskeddi alapító és még ma is aktív tagok (balról), Czanik Zoltán, Tóth Sándor, Vavra László, Janega Vince, Borbély Ferenc, Árendás József, Bara Vince, Kele László, Vanya László és Csizmadia Mária elismerő oklevelet kaptak és pénzjutalomban részesültek, (A szerző felvételei] A szövetkezeti tagok arcáról az őröm és az elégedettség sugárzott. A vándorzászlót Renczés elvtárs vette át a SZFSZ járási bizottságának titkárától. Fotó: Anda Ľudovít Méltó elismerés Augusztus 23-án a felsőpatonyi (Horná Potcű) Efsz üzemi klubja jelentős eseménynek volt a színhelye. Ugyanis a szövetkezet az elmúlt évben elért gazdasági eredményekért a hatodik ötéves tervidőszak vándorzászlaja második' fokozatát nyerte el a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban. Az esemény ünnepi gyűlés keretében zajlott le, melyen a járási szervek képviselői is részt vettek. Gdovinová mérnöknő, a SZFSZ járási bizottságának titkára a járási szervek nevében köszönte meg a szövetkezet dolgozóinak azt az odaadó és eredményes munkát, amelyet az elmúlt évben végeztek. Rámutatott arra is, hogy a kimagasló eredmények forrása a közös összefogás, a kollektív munka, amely a szövetkezet tagsága és a társadalom számára je-» lentős haszonnal jár. Renczés Sándor elnök a szövetkezet vezetősége nevében köszönte meg a biztató szavakat, s afelől biztosította a jelenlevőket, hogy az elkövetkező időszakban is mindent megtesz annak érdekében, hogy a szövetkezet tagsága az eddigi úton haladva, még eredményesebben teljesítse a reá háruló feladatokat. Renczés elvtárs beszélt a gabonatermesztésben elért eredményekről is. Megköszönte a tagságnak a betakarítási munkákban tanúsított helytállását. Hiszen a dolgozók áldozatkész munkájának köszönhető, hogy búzából hetven, árpából 62,5, repcéből pedig harmincegy mázsa hektárhozamot értek el. Balódi Viola Munkaverseny a magasabb mérce Hogyan van az, amikor az emberek többet vállalnak, és többet tesznek a közösség érdekében, mint amennyit a munkaköri kötelességük előír? Erre a kérdésre kerestem választ a görgői Béke Efsz-ben. A szövetkezet vezetőivel járjuk a gazdasági udvarokat. A munkahelyeken kérdezgetem'az embereket és valami rendkívüli megnyilatkozásokat, hősies tettekről szóló elbeszéléseket várok, de nem hallok ilyet. A nyilatkozatok egyszerűek, sallangmentesek és igen szűkszavúak. Legnehezebb a dolgom Danko Józseffel, a kevés beszédű, javakorú tehenésszel. — Nem tudok én erről sokat mondani. — A szaktársaival együtt kötelezettséget vállaltak felszabadulásunk harmincötödik évfordulója tiszteletére. Mondjon erről valamit. — Igen, vállaltunk. De nem olyan nagy dolog ez. Mi is jól járunk. Jobb a teljesítmény, több a jövedelműnk. Többet egyelőre nem mond. Nem a szavak, inkább a tettek embere. Helyette az eredmények beszélnek. Danko József csoportja az első félévben tehenenként 1714 liter fejési átlagot ért el. Ezzel az eredménnyel második helyre kerültek a rozsnyói (Roíűava) Járásban. A tehenészek felajánlásának egyik pontja az, hogy az egy tehénre tervezett évi tejhasznosságot túlteljesítik. Nos, az eredményeik azt mutatják, hogy a tehenészek szavaálló emberek, mert a szövetkezet a féléves tejeladási tervét huszonhétezer literrel túlteljesítette és ahogyan a tehenészek mondják ezt az eredményt az év végéig tartani akarják. Ez eddig egyszerű mennyiségi többlet. A lényegesebb tudnivaló az lenne, hogyan érik el ezt a többletet, mekkora ráfordítással. A választ Danko Józseftől várnám, de ő most is igen röviden ennyit mond: — Több zöldet etetünk..., meg utócsepegtetéssel__ Az ágazatvezető szerint a tehenészek év elején vállalták, hogy nemcsak növelik a fejési átlagot, hanem az egy liter tej kitermelésére az abrakadagot csökkentik, miközben a tej minőségét javítják. Danko József csoportja a tejtöbblet elérése mellett az előírt literenkénti harminc dekás abrakadagot huszonöt dekára csökkentette, ugyanakkor az év elejétől a tej zsírtartalma 3,8 százalékról nem csökkent. Az eredménynek örülnek, de nem állnak meg. Az abrakszükségletet igyekeznek húsz dekára csökkenteni. I c s о elvtárs, a szövetkezet elnöke a szocialista munkaversenyről így vélekedik: — A kötelezettségvállalásnak, a szocialista munkaversenynek szövetkezetünkben régi hagyománya van, attól függetlenül, hogy van-a erre ünnepélyes alkalom, vagy sem. Szövetkezetünkben tizenkilenc szocialista brigád versenyez a megtisztelő cím különböző fokozatáért. A 446 dolgozónk közül háromszázan kapcsolódtak be a felajánlási mozgalomba. A vállalás évi értéke meghaladja az 540 ezer koronát, ezt az első félévben már közel huszonötezer koronával túlteljesítettük. Fő cél az abrak helyett minél több olcsó zöldtakarmányt etetni. De mit szólnak ehhez a szárítóüzem dolgozói, akik abban érdekeltek, hogy minél több takarmányt szárítsanak, mert önelszámoló részlegről van szó. Az itt dolgozóknak nem érdekük a zöldtakarmány mennyiségének növelése. Az egész szövetkezet gazdálkodásának viszont az az érdeke — és tegyük hozzá, népgazdasági érdek is is —, hogy minél kevesebbet legyen üzemben a szárító. Túlzás lenne azt állítani, hogy ezt örömmel veszik tudomásul az itt dolgozók. Inkább megértik a szükségszerűséget, mert hoszszabb távon azért az itt jelentkező takarékossági intézkedések az ő javukat is szolgálják. T e g e s János hízómarhagondozó fgy beszél a takarékosságról: — Mi, gondozók tudjuk, hogy a takarékosság népgazdasági érdek, ezért brigádértekezleteken gyakori téma a takarmány gazdaságos felhasználása. A tömegtakarinányok előkészítésével, Ízesítésével, tehát többletmunkával lehetséges az abraktakarmányt megtakarítani. Hasonlóan szépek az eredmények a sertéshizlaldákban is, ahol az év elejétől a napi súlygyarapodás átlaga meghaladja a hatvan dekát. Vozarikné és Milcsuchné etetők szerényen újságolják, hogy egy kiló sertéshús előállításánál a tervezettből több mint nyolcvan dekagramm abraktakarmányt takarítanak meg. Ez pedig már kiváló eredménynek számít. Végül az efsz elnökét kérem, hogy summázza a felajánlások jelentőségét. — A kieséseket és a többlettermelést összevetve tervezett feladatunkat — a felajánlásokat is számítva — megvalósítjuk. A növénytermesztésben a kiesést pótolja majd az állattenyésztésben elért többlettermelés. Ürömmel elmondhatom, hogy az év elejétől mind a tej, mind a sertés- és a marhahús eladási tervét nemcsak teljesítettük, hanem jóval túlléptük, s ugyanakkor eddig nem kevesebb mint hetvenkét tonna abraktakarmányt takarítottunk meg. Elmondhatom, hogy szövetkezetünk a párthatározatokat minden mutatóban teljesíti. Illés Bertalan
