Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-06 / 36. szám
12. SZABAD FÖLDMŰVES 1980. szeptember 8. N. KOVÁCS ISTVÁN: Termelési rendszerek (2) A szomszédos Magyar Népköztársaságban a szántóterület egyharmadán búzát, s ugyanekkora területen kukoricát termelnek. E két fő növény termesztését illetően más-más a társadalmi elvárás: például a következő tervidőszak végéig (1985) a búza hozamátlagának 4,3 tonnáról 4,5 tonnára való növelését irányozták elő országos viszonylatban, kukoricából viszont a hozamszintnek 5,2 tonnáról 5,8 tonnára kell emelkednie. A.jelenlegi országos hozamszint kukoricából öt tonna körül mozog, i Mivel magyarázható ez a lényeges különbség? Főleg azzal, hogy a búzatermesztéshez kevésbé adottak a bőtermő fajták, viszont a kukoricával kapcsolatban ilyen probléma nincs a lényeges előrelépés miatt. Magyar honban-köztudott, hogy az ország búzatermése 90 százalékát a termelőszövetkezetek adják. Erről a vezetőket, növénytermesztési szakembereket — a szó szoros értelmében — le sem lehetne beszélni. Miért ez a hűség, nagyfokú ragaszkodás? Mert a búza termesztése a kukoricánál jövedelmezőbb. Emellett kevésbé munkaerőigényes, ami a 100 százalékos gépesítettséggel magyarázható. Ha a búzatermesztés energiaigényességét összehasonlítjuk a kukorica termesztésével (a betakarítást és a tárolást is beleértve), a mérce ugyancsak a búza javára billen. AZ A BIZONYOS KÉRDŐJEL Téesz-vezetők s közgazdászok véleménye: a kukorica termesztése csupán azokban a mezőgazdasági üzemekben kifizetődő, ahol 5 tonnánál i—i tehát az országos átlagtól — többet takarítanak be hektáronként. Barátaink többek között elmondották: országos méretben igen nagy a kukorica hozamátlag-szóródása: 2 tonnától egészen 9,5 tonnáigl A legkiválóbb kukoricatermesztő mezőgazdasági nagyüzemek a Hajdúságban találhatók, ahol a felső határ erősen megközelíti a 10 tonnát. De akad jónéhány termelőüzem nemcsak Hajdú- Bihar megyében, hanem más megyékben is, ahol 6—6,5 tonna a hozamátlag. Pest megyében a földrajzi nevén Zsámbéki Medencének ismert termelőszövetkezet például nem rendelkezik a legkedvezőbb termelési adottságokkal, hiszen e terület jobbára dombvidék — erről személyesen is meggyőződhettünk —, az utóbbi évek kukoricaútermésátlagai mégis elérik a 6, sőt megközelítik a 7 tonnát. Hogyan? Miképpen? Tudományos megalapozottsággal. Igen jó ennek a szövetkezetnek a vezető-, a szakember- és műszaki gárdája. Magas színvonalú az üzem- és munkaszervezése. Lépten-nyomon tapasztalhatók az egészséges közgazdasági szemléletmód kézzelfogható eredményei. A kukoricát monokultúrában termesztik, öt éven át, ugyanazon a területen. Rendkívüli figyelmet fordítanak a talajnedvesség megőrzésére, vagyis a simítózásra. A herbicideket 7,5 méter munkaszélességű géppel bedolgozzák a talajba. Kiváló magágyat készítenek. A Bekker-cég 12 soros vetőgépével, hosszított műszakban (12 óra alatt) 55—60 hektár a napi teljesítmény. Ez a vetőgép talajfertőtlenítőszert is juttat, mégpedig szemcséset, a mag mellé. A gép további előnye: nagyon ppntos vetés végezhető vele — 70 ezer mag juttatható a talajba hektáronként. A tőszám igen jó. A talaj gyommentes. Tavaly például 67 mázás termést takarítottak be hektáronként, gabonakombájnnal, adapter alkalmazásával. A 35—40 százalékos nedvességtartalmú kukorica a szárítás után 14,5 százalék nedvtartalommal kerülhet tárolásra. Mivel a pátyi téeszben a kukoricatermesztés mint főágazat meghatározó (30 millió forinttal járul hozzá a jövedelemképzéshez), megkülönböztetett figyelem irányul rá. A 12 ezer tonna nyerskukorica betakarítása és szárítása nem kevés gondot, s fejtörést okoz, hogyan lehetne az enegiaigényességet csökkenteni. Mert a termény szárítása bizony sokba kerül. Ezen a téren a csávolyi kezdeményezés a legelőnyösebb, mivel fóliás megoldást érvényesít. Ez a módszer Magyarországon a legelterjedtebb. Lényege: ha a kukoricát saját gazdaságon belül használják fel, ne szárítsák. Hátránya: nem lehet tápba keverni, továbbá nem alkalmas exportra. ... Tehát a pátyi székhelyű mezőgazdasági termelőszövetkezetnek jut a kukorica terméstöbletéből nemcsak a rendszer (szekszárdi) által támasztott különböző költségek megtérítésére, hanem marad is belőle, ami az évi tiszta jövedelmet gyarapítja, s ilymódon a tagok bukszáját is hizlalja. Természetesen a vezetők is megfelelő arányú és összegű prémiumban részesülnek. Az ilyen élenjáró mezőgazdasági nagyüzemekben, mint például az említett is, nem merül fel oly kirívóan a kukoricatermesztés hasznothajtóságának a megkérdőjelezése, mint az ország egyéb, kukoricatermesztésre kevésbé alkalmas vidékein, ahol a kukorica felvásárlási árának" mielőbbi módosítását várják. FEHÉRJEGAZDAG BÜZA TÖBB DOLLAR összesen 1100 hektárnyi területen termesztenek búzát a Zsámbéki Medencé-ben. A termőterület mintegy felén a jubilejnája 50 fajta az uralkodó. Hektáronként 5,5—6,5 millió csávázott magot vetnek, hazai gyártmányú vetőgépekkel, s szovjet erőgépekkel. Ez a fajta eléggé fagyálló, hidegtűrőképessége mellett a növényi kártevőkre és betegségekre is kevésbé érzékeny. Hektárátlagban 6—7 tonna betakarítható belőle. Persze, hazai nemesítésű búzafajtát is termesztenek, mégpedig a „Tiszatáj“-at, épp a rendkívül magas, 17— 19 százalék fehérjetartalma és bő termése — 8—9 tonna a hozamátlaga >—i miatt. (A Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet munkaközösségének már sikerült egy újabb búzafajta nemesítése, melynek a fehérjetartalma túlhaladja elődjéét, a Tiszatájét, s eléri a 20—22 százaiékotill) A Tiszatá) búzafajta iránt máris nagy külföldön az érdeklődés, még gyöngébb hidegtűrőképessége ellenére is... Hát a magyar népgazdaságnak sem mindegy, hogy normálárat, vagy 15—20 százalékkal több dollárt kap-e érte tonnánként. Látványos példája ez annak, miként járulhat hozzá a mezőgazdaságtudomány — ez esetben az illető gabonatermesztési kutatóintézet tudományos dolgozói — a gyakorlatban felvetődő problémák megoldásához, s végső soron a magyar búza világpiaci keresletének serkentéséhez, — ezen keresztül pedig a népgazdaság jövedelemképzéséhez. A lényegesebb dolgokat hadd említsük még, ami a pátyi Lenin Tsz búzatermesztését Illeti. Olyan ütőképes betakarító- és szállítóparkkal rendelkezik ez a közös gazdaság, ami naponta 450—500 tonna gabona betakarítását teszi lehetővé. Ezáltal a betakarítás ideje lényegesen lerövidül, kevesebb kockázattal — és kisebb veszteséggel — kerülhet a búzatermés az őt megillető helyre. Ami a szemveszteség ellenőrzését illeti, rugalmas módszert képeztek ki: az elhullott mag egy tálcára hull, amely fölött a kombájn elhalad. Így gyorsabban megszámolhatők a gabonaszemek és egy táblázat segítségével azonnal meghatározható a veszteség százalékaránya. Magyarországon ■— éppúgy, mint hazánkban — tilos mindennemű szalma- és tarlóégetés. Az összes szalmát gondosan begyűjtik, ami a közös és a háztáji szalmaszükségleten túl megmarad, azt a papíripar — tonnánként 1700 forintért — felvásárolja, külön megtérítve még a szállítási költséget is. (Nálunk is megfontolás tárgyát képezhetné a szalma céltudatosabb hasznosítása, ipari feldolgozása, ami hozzájárulhatna erdeink faállományának fokozottabb védelméhez is, ezáltal a természetvédelemhez isi) A pátyi termelőszövetkezetben az angol Howard-cég által gyártott szalmabálázó gépeket alkalmazzák. Ezek . 250 kilogrammos bálákat préselnek. Saját szükségletük kielégítésére, valamint a megye társszövetkezetei részére évente mintegy 1500 tonna búzavetőmagot termesztenek, mégpedig kiváló minőségűt. A LEGJÖVEDELMEZŐBB: A „FEHÉR ARANY“ Több évvel ezelőtt a cukorrépa termesztése hosszabb időn át veszteséges volt; három éve felemelték az árát, azóta a legjövedelmezőbb. Ezt Is a Szekszárdi Termelési Rendszer keretében termesztik, összesen 85—90 ezer növényegyedet hagynak hektáronként. A Ronit nevű szert 3—4 centiméter mélyre bedolgozzák a talajba, az egyszerű gyomnövények elburjánzása ellen. De a kézi gyomirtást sem hanyagolják el, főleg csapadékhiány esetén. Három fázisos betakarítás érvényesül: szovjet kiszedő- és felrakó kombájnnal egy műszakban 6—7 hektáros a teljesítmény. A mi, hazai viszonyaink közepette évek óta beszélünk a répa cukortartalom szerinti átvételéről. Pest megyében és egyebütt is ez már gyakorlat. A cukorgyár átvevője a helyszínen minősíti a cukorépát. A szóbanlevő 5400 hektáros mezőgazdasági termelőszövetkezetben a répa cukortartalma 16—17 százalék, az utóbbi ötéves tervidőszak négy évének hozamátlaga 33 tonna, amit szerény műtrágyaadaggal, de annál kiadósabb istállótrágyázással érnek el, s a lehető legszakavatottabb növényvédelemmel, a betakarítási veszteség 5—7 százalékra csökkentésével. Ezt úgy érik el, hogy az iskolás diákokkal gyűjttetik össze. Megéri, hiszen tonnánként 1020 forintot kap érte a szövetkezet. Mennyi a cukorrépatermesztésből eredő, hektáronkénti tiszta nyereség? Mintegy 8—10 ezer forint. Tehát az évi 18—19 millió forint tiszta jövedelem eléréséhez a cukorrépa — ugyancsak rendszerben termesztése is számottevően hozzájárul. XXX E a közös gazdaság 1977-ben elnyerte a „Kiváló Szövetkezet“ címet, amelyet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium adományoz évente az ország legkiválóbb erednyeket elért szövetkezeteinek — ami a legmagasabb társadalmi elismerés, tetemes pénzjutalommal. Következik: Hétszeresen kiváló. A szovjet mezőgazdasági technika térhódítása A TRAKTOREXPORT szovjet külkereskedelmi egyesülés forgalma 1979- ben meghaladta az 1,4 milliárd rubelt. Ez arról tanúskodik, hogy kereskedelmi kapcsolatai 70 ország cégeivel és szervezeteivel sikeresen fejlődnek. — A szovjet mezőgazdasági technika, amelynek túlnyomó hányadát a mi egyesülésünk exportálja, nagy keresletnek örvend a külföldi piacokon — mondta az APN tudósítójával folytatott beszélgetés során Vaszilij Miškov, a TRAKTOREXPORT elnöke. # Milyen országok vásárolják a szovjet technikát? — Fő exportcikkeink — a traktorok. A 300 lóerős Kirovec, K—701-es és a 90 lóerős DT—75-ös az egész világon ismert. Belorusz traktorok és mások. Némely gépek és eszközök a legkülönbözőbb mezőgazdasági munkákra alkalmasak. Különösen a Belorusz traktorok iránt nagy az érdeklődés a vásárlók körében. A szovjet traktorok legnagyobb vásárlói a szocialista országok, köztük a CSSZSZK is. Exportunknak több mint a fele a szocialista országokra jut. Az elmúlt évben a lengyel külkereskedelmi szervezetek 111,5, az NDK- beliek 82,5, a bolgárok 70,8, a kubai külkereskedelmi szervezetek pedig 55,6 millió rubel értékben vásároltak szovjet gépeket és berendezéseket. Állandóan növekszik a tőkés országokba irányuló exportunk is. Csupán 1979-ben a tőkés relációjú exportunk 18 százalékkal növekedett. A szovjet traktorokat és mezőgazdasági technikát vásárló tőkés országok száma elérte a 44-et. Szívesen vásárolják a szovjet mezőgazdasági gépeket Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fejlődő országai is. ф Milyen szovjet géptípusok a legnépszerűbbek a külföldi vásárlók körében? — Általában valamennyi géptípusunk jól fogy. A legtöbbet azonban a Belorusz márkájú traktorokból exportáljuk, az 50 lóerős MTZ—50/52-es, a 80 lóerős MTZ—80/82-es traktorokból. A vásárlókat vonzza e traktorok sokoldalúsága, univerzális jellege, gazdaságos üzemanyag-fogyasztása. Jól felhasználhatók a farmgazdaságok körülményei között is. Mit mond erről például L. Hvellert, a svédországi Matreco H. AB. cég kereskedelmi ügynöke: „A szovjet Belorusz traktorok mindenkinek megnyerték a tetszését, aki egyszer dolgozott velük. Számos előnyük van, négyet azonban különösen szeretnék kiemelni: az egyszerűséget, a könnyű irányítást, a szilárdságot és a tartósságot.“ Nagy keresletnek örvendenek a Herszonec—7B jelű kukoricabetakarító kombájnok, amelyek szárastul vágják le a kukoricát, majd a szárról letört csövet lemorzsolják, a kukoricaszárat pedig feldarabolják és a pótkocsikra rakják. Ez a kombájn, az egyidejűleg végzett műveletek számát tekintve, felülmúlja a világpiacon ismert valamennyi sorozatban gyártott gépet. A 25 lóerős Vlagyimirec T—. 25AI kerekes univerzális traktor igen alkalmas az ipari növények sorközi művelésére, a széna és a len betakarítására, valamint az állattenyésztőtelepeken végzendő munkákra. A megrendelés ebből a géptípusból igen jelentős: A Vlagyimirec Traktorgyár által kibocsátott kerekes traktorok 40 százaléka exportra kerül. A Szovjetunió rendszeresen részt vesz az új technika nemzetközi vizsgáján. Az elmúlt évben például a 150 lóerős T—150—К típusú traktor bizonyult a leggazdaságosabbnak, a K—i 70-es traktor pedig £ különböző sebességeknél meglepő kapacitásáílandóságot mutatott. # Hogyan tesz eleget az egyesülés ez eladott gépekkel kapcsolatos szervizkötelezettségének? — Széles körű ügynöki és műszaki karbantartó bázissal rendelkezünk az importáló országokban. Az egyesülés minden évben növeli a tartalék alkatrészek exportját. Azonkívül szakembereket küldünk a vásárló országokba, hogy helyben nyújtsanak segítséget a szovjet technika műszaki karbantartásához. Természetesen, mérnökeink és technikusaink az eladott gépek valamennyi márkájánál nem tudják biztosítani a műszaki karbantartást. Ezért a TRAKTOREXPORT segítséget nyújt a helyi szakemberek képzésében, speciális oktató központokat szervez számukra. Nyikolaj Kabanov (APN) Megalapozták a következő Az eltelt hét hónapban mezőgazdaságunkban sok nehézséget kellett leküzdeni ahhoz, hogy az időtervet sikeresen teljesíthessék. Ahol kellő mértékben támaszkodtak a dolgozók aktivitására, ott a sikerek nem maradtak el. A pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) szövetkezetben rögtönzött kerekasztal beszélgetésen elemeztük az eltelt hónapok sikereit, gondjait, valamint a küszöbön álló hetedik ötéves tervidőszak elképzeléseit. A beszélgetésen Milan Oravec agrármérnök, a szövetkezet elöke, Csóka György, elnökhelyettes — gépesítési ágazatvezető, Július Auyeský, agrármérnök, növénytermesztési ágazatvezető, František Targoš, állattenyésztési ágazatvezető és Benian József, az ellenőrző bizottság elnöke vett részt. MINDEN EDDIGINÉL JOBB EREDMÉNY # Köztudott, hogy a gabonaprogram megvalósítása stratégiai fontossággal bíró feladat. Ezért nem közömbös, hogy milyen hozamokat értek el, de az sem közömbös, hogy tömegtakarmányokból milyen a készlet, mert a szarvasmarha-ágazat jövedelmezősége a takarmányok ésszerű hasznosításától függ. A fenti kérdésekben hogyan alakult a helyzet? — tettem fel a kérdést a növénytermesztési ágazatvezetőnek. — Az a tény, hogy kalászosokból nyolc mázsán felüli többletet értünk el hektáronként, ' mindennél jobban bizonyítja törekvéseinket. Már a vetéskor tudatosítottuk, hogy a hatodik ötéves tervidőszak utols£ évében kalászosokból jobb eredményt kell elérnünk, mint korábban. Nem kis erőfeszítésbe került, míg szövetkezetünk fennállása óta ebben az évben elértük a legjobb hektárhozamot. Ez kedvező lehetőséget biztosított a forgalmazási terv sikeres teljesítéséhe, s az is megnyugtató, hogy takarmányból szolid készletünk van. A csapadékos — kezdetben aggodalmat is okozó —időjárás jelentősen segítette az évelő takarmányok hozamának növelését. Eddig — hektáronként — nyolcvan mázsás átlaghozamot értünk el, s ha az időjárás továbbra is kedvez, akkor a pillangósok termésátlaga — szénában számítva — száz mázsa körüli Ipsz. Nagy probléma, hogy a főváros (Bratislava) peremén gazdálkodunk, a munkaerőt elhódítják az ipari vállalatok, s emiatt kevés az emberi erő. A szálas takarmányokat ezért képtelenek voltunk időben begyűjteni. A lekaszált termésnek egy része — a munkák torlódása miatt — megázott és minősége a kelleténél gyengébb lett. Megnyugtató azonban, hogy jó termést ígér a szemes- és a silókukorica, s így az évvégi kilátásaink is jók. SEGÍTETTEK A MELLÉKTERMÉKEK # Hogyan teljesíti időtervét az állattenyésztési ágazat? — kérdeztem az ágazat vezetőjétől. — Népes szarvasmarha-állományunk van. Száz hektárra számítva 132 szarvasmarhát tartunk. Meg kell jegyeznem, hogy az utóbbi hónapok általános erőtakarmány-ínsége miatt szövetkezetünkben is problémák merültek fel az ellátásban. A nehézségek áthidalásában az élelmiszeripari melléktermékek és hulladékanyagok segítettek ki. Ennek és dolgozóink becsületes helytállásának köszönhető, hogy az ágazat minden szakaszán teljesíthettük, illetve túlszárnyalhattuk az időtervben meghatározott feladatokat. Az év elején elhatároztuk, hogy ahol csak lehet, előbbre lépünk. Évek soráh a szlovák-tarka és a fekete-tarka lapálymarha keresztezésével kellő hasznossági színvonalra fejlesztettük tehenészetünket. Az átlagos tejhasznosság a múlt évben elérte a 3200 litert, ezzel azonban nem elégedhetünk meg, mert tudjuk, hogy állományunk többre képes. Mindent elkövettünk azért, hogy ebben az évben tehenenként 3850 litert tervezhessünk. Ennek a gyümölcse megérett. Az eltelt hét hónapban 140 ezer literrel több tejet értékesíthettünk, mint amennyit az időterv előirányzott. Ha most azt mondanánk, hogy az évi tervet teljesítjük, az kevés lenne. Minden feltétel meg van rá, hogyielérjük tehenenként a bűvös négyezer literes átlagot, Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha tehenészetünk dolgozói, köztük Csóka Gizella, Bomba Emília, Katarína Vozárová és a többiek továbbra is helytállnak. Említést érdemel, hogy az eltelt hónapokban a tej többségét, vagyis 85 százalékát az elsp, tizenöt százalékát pedig a második minőségi osztályban forgalmaztuk. Így havonta mintegy harmincezer korona töblettbevételt értünk el. A marhahizlalda eredményeivel persze nem lehetünk elégedettek, még akkor sem, ha ezen a szakaszon a forgalmazási tervet túlteljesítettük. (i többlet mindössze hatszáz kiló, ez azonban terven felül került a központi alapokba. Arr törekedünk, hogy az évi tervet választékban is teljesítsük. Figyelmet érdemel, hogy a marha-hizlalás mutatói jók. Az állomány 85 százalékát az első, 15 százalékát pedig a második minőségi osztályban vásárolták fel tőlünk. Az egy kiló húsra jutó termelési költség 17 korona körül alakult, azonban a vágómarha kilójáért több mint 23 koronát kaptunk. Az adatok mindennél jobban bizonyítják a marhahizlalás jövedelmezőségét. Ezen a szakaszon Peter Selepőény és Hegedűs Imre dolgozott legszorgalmasabban. TARTANI KELL A SZÍNVONALAT — Az utóbbi években sertéstenyészetünk kedvező színvonalat ért el. Haszonirányú tenyészetünk kiváló minőségű húst produkál, mert a szlovák fehér nemes (koca) és a belga landrace (apaállat) keresztezési kombináció nagyon jónak bizonyult. Évente kocáinktól több mint két ellést érünk el. Az eltelt hónapokban tíz malacot sikerült elválasztani kocánként. Az eltelt időszakban a sertéshús forgalmazási tervét harminc tonnával teljesítettük túl, s most arra törekedünk, hogy a színvonalat év végéig tartsuk. A vágóállatok kilencvenhat százaléka az első minőségi osztályban kerül vágóhídra, s a termékegységre jutó költségek (13 korona 20 fillér) és a bevételek (15 korona 30 fillér) aránya is jó. Ebből is látható, hogy a termelés hatékonysága kedvező. Ebben az ágazatban
