Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-23 / 34. szám

1980. augusztus 23.

SZABAD FÖLDMŰVES

■aüüa

Bárcsak hasai, jó évek következnének

Mennyi aggodalom, mennyi igyekezet előzte meg az idei aratást. Ez a magyarázata a korábbinál gondosabb munkaszervezésnek, az emberek lelkiismeretes helytállásának. Az éghajlati eltájolódás a föld művelőinek nem okozhatott meglepetést, mert évek során tudatosították, hogy a sikerek érdekében minden alkalmat ki kell használni.

Tény, hogy az időjárás a munka dandárjában kezére játszott a földműveseknek. A verőfényes meleg napok jókedvre derítették az embereket, és megfeszített erővel, elkötelezetten dolgoztak, hogy a gazdag termés minél hamarább biztonságos helyre, a magtárba kerüljön.

Ügy is jellemezhetnénk az idei aratást, hogy némely körzetekben szinte el sem kezdődött, máris befejeződött.

Érsekújvárott (Nové Zámky) Martin Šalkovský agrármérnökkel, a jmi főagronómusával folytatott beszélgetés során a minőség felől érdeklődtem, aki készségesen szolgált magyarázattal.

!— A begyűjtésben a minőség mind a munkában, mind a gabona sütő-, sör- és takarmányipari beltartalmi értékében is kifejezésre jutott, örvendetes, hogy a szabványban meghatározott huszonhárom százaléknyi nyersfehérje és keményítő értékkel szemben, a kenyérnekvaló búza sikértartalma 25—28, esetenként pedig 36 százalékos volt » emelte ki a főagronőmus.

A jó termés, a kiváló sütőipari érték gondolatokat ébreszt az emberekben. Aratás előtt ugyanis néhányan borúlátóan mérlegelték, hogy ez az év termés tekintetében rendkívül gyenge lesz, és mi a valóság? Bárcsak a következő évek is hasonló termést érlelnének.

Vitán kívüli, hogy ahol a járási átlagnál gyengébb termést értek el, halaszthatatlanul át kell értékelni a gabonatermesztés agrotechnikáját, és a nagy hozamokat elérők nyomdokaiba lépve, legalább a közepesek mezőnyébe kell felsorakozni. A sikertelenségek okát ugyanis nem lehet végtelenségig az időjárásra hárítani. Főleg akkor nem, amikor a gazdaságok többségében rekordnak is beillő átlaghozamot érnek el.

Csúzon (Dubník), a növénytermesz-' tésí ágazat vezetője -felől érdeklődtem, hogy áttekintést kaphassak a gabonatermesztés eredményeiről.

— Nehéz ilyenkor találkozni vele t— mondogatták többen.

<— Mi tévő legyek?

i— Mitála elvtárs, az SZLKP üzemi szervezetének elnöke éppen kéznél van, vele beszélhet — jegyezte meg az elnök titkárnője, és intézkedett, hogy megbízható tájékoztatást kapjak.

Mitála Béla elvtárssal régi ismerősként üdvözöltük egymást, majd a tárgyra tértünk.

— Milyen problémák adódtak a begyűjtésben? — kérdeztem tőle.

— Ha azt mondanám, hogy . nem voltak problémáink, akkor szépíteném a dolgot, mert a munka rendszerint problémákkal jár, s azokat az embereknek kell áthidalniuk, jó szervezéssel, tjpcsületes helytállással. Néha előfordul, hogy egy-egy kombájn munka közben meghibásodik. Ez érthetően bosszúságot okoz. Elmélkedésre azonban nincs idő, mert minden szem gabonára szüksége van a szűkebb és a tágabb értelemben vett társadalomnak. Ennek tudatában minden évben arra törekedünk, hogy a szerelők munkaközössége szükség esetén akcióképes legyen. Jó hagyomány, hogy ez a csoport mindig rugalmasan és nagy hozzáértéssel végzi feladatát. Ebben az évben is így volt, és ez természetes. Aratás előtt sajnos, pótalkatrész-, ékszíj- és csapágyhiány miatt, úgy látszott, hogy egyes kombájnjaink nem vehetnek részt a begyűjtésben. Sok-sok futkározás, kilincselés árán azonban egyes alkatrészeket beszereztünk, a meghibásodottak közül pedig a javát — más megoldás híján — „regeneráltuk“. Bár az utolsó percben, azonban kombájnjaink mindegyike rajthoz állhatott.

— Hogyan értékel! a begyűjtésben dolgozók helytállását?

— Előre kell bocsátanom, hogy a munka jó minőségére törekedünk.

világpiaci árának alakulását is. Tudatosították, hogy a gabona stratégiai jelentőséggel bíró nyersanyag. Nem a véletlen műve tehát, hogy a gazdag termés begyűjtésében teljes erőbedobással dolgoztak. A munkafegyelem minden korábbinál jobb volt.

— Hány kombájnnal dolgoztak, és milyen szervezeti modellt alkalmaztak?

— Évek óta a kombájnosok csoportos bevetését tartjuk a legésszerűbbnek. Ha ez szervezeti modell, akkor ezt tartjuk jónak. Nem az elnevezés a fontos, hanem az, hogy a gépeket ebben a változatban optimálisan kihasználjuk. A begyűjtésben nagyon jő közösségi szellem alakult ki, s ez a munka javát szolgálta. Nem azon volt a fő hangsúly, hogy gyorsan arassunk, és figyelmen kívül hagyjuk a begyűjtési veszteséget, hanem éppen a munkamenet minőségén. Minden kombájnostól elvártuk, és megköveteltük, hogy betartsa a meghatározott munka sebességet és nyomonkövesse a veszteségeket. A csúzi részlegen például három személy, Trencsan István, Majoros Ferenc és Oravec István ellenőrizte a veszteséget. Űk hárman állandóan a

Ezért a kombájnosok, a traktorosok és a gépjavítók kommunistáiból három ideiglenes pártcsoportot alakítottunk. A munkában tehát a kommunisták adták az ütemet, magukkal „vitték“ a csoportokat. Ebben a tevékenységben a csúzi részleg kommunistái felbecsülhetetlen értékű tevékenységgel tűntek ki. Vasárnap is késő estig dolgoztak. Persze köztudott az is, hogy Csúznak gazdag forradalmi hagyományai vannak. Ezzel magyarázható, hogy a szövetkezeti dolgozók sokasága nyomon követi a bel- és külpolitikai eseményeket, s ugyanúgy a gazdaságpolitikai jelenségeket is. Nem kerülte el figyelmüket az, hogy hazánk keleti térségében az árvíz nagy kórokat okozott társadalmunknak és figyeli a gabona

Ľubomír Kaprál E—516-os kombájnja munkában.

Fotó: blm-Nemcsak a mezőn, hanem a szárítókban és a magtárakban is nagy segítséget nyűjtanak a nagy teljesítményű gépek. Fotó: —blm —

tarlót járták, s amint normán felüli veszteséget észleltek, azonnal értesítették a kombájnosokat. Így szövetkezetünk részére sok gabonát takarítottunk meg. Ebben az évben szövetkezetünk gabonáját huszonegy kombájn aratta. Közülük nyolc volt a kisegítő kombájn.

Vlaszák Istvánnal, a csúzi részleg vezetőjével a határban akadtam öszsze, és pár, szó erejéig igénybe vettem a türelmét.

— Ahogy elnézem, az utolsó hektárokat csépelik?

— Talponálló gabonában öröm a munka s a búza nedvességtartalma is kedvező. Nem éri el a 15 százalékot, így raktározható.

— Kik tűntek ki a begyűjtésben?

i— A mieink közül az E—512-esen

Haládek Tibor és Üjfalusi János, továbbá Závodeský Gyula és Pánisz Imre, a Nyiván pedig Vrzala Tibor és Satinger Tibor dolgozott lelkiismeretesen. A terményszállítók közüt a kilenctonnás pótkocsik csoportjában Chmelko István, a héttonnások csoportjában pedig Skopec András tűnt ki munkájával. A begyűjtést követően a szalmát négy csoport szállítja rendeltetési helyére, hogy zavarmentes legyen a tarlóhántás.

Három évvel ezelőtt megállapodást kötöttek az urőicei szövetkezettel. Azóta évente kisegítik egymást kombájnokkal. Urőicéből ebben az évben hat kombájnnal és néhány szalmafelszedő kocsival érkeztek Csúzra, hogy kisegítség a gazdaságot. Ismét jó ismerősökként, barátokként üdvözölhették egymást. Az emberek között szívélyes, szinte családias kapcsolat alakult ki. Aratáskor persze nincs idő az érzelgésre. Dolgozni kell, azután indulás haza, hogy ott is helyt álljanak.

Burda Milant, az urőicei csoport technikusát a csúzi szövetkezetben lelkiismeretességéről és jó szervezőképességéről ismerik. Ö az összefogója az urőicei csoportnak. A csoport tagjai közül ebben az. évben Ľubomír Kaprál érte el a legnagyobb teljesítményt. Az egyik verőfényes napon E—516-os kombájnjával 130 tonna árpát gyűjtött be, és a veszteség nem lépte túl a normát.

— Az urőicei csoport technikusa és vezetője hogyan értékeli az együttműködést? — tettem fel a kérdést.

— Kapcsolatunk szívélyes és őszinte. Évente egy-egy út alkalmával Csúzig kétszáznyolcvan kilométert teszünk meg, hogy segítsünk barátainknak. Mit mondjak még? Igyekezünk itt helyt állni, öregbíteni jó hírnevünket, s ugyanezt teszik csúzi barátaink is nálunk. Ez magától értetődő. Másképpen nem is lehetne. Mindig a munka minősége mutatja meg, hogy milyen, azaz mennyire leb kiismeretes az ember.

Néhány szó erejéig Ján Chytil és Ján Poledna vendégkombájnosokhoz fordultam.

— Milyen teljesítményt értek el?

— Kombájntípusoktól függően ti» zenöt-húsz hektár volt a napi telje» sítmény. Kaprál barátunk viszi a prí» met, húsz hektárral.

— Amint elnézem, útra készen áll* nak?

— Igen. Szövetkezetünkben szin» tén beérett a gabona. Aratni kell. Mi előremegyünk, és csúzi barátaink hét kombájnnal utánunk jönnek. Ha oda» haza learattunk az észak-morvaor» szági körzetek gazdaságainak segí» tünk. Megszoktuk, hogy évente há» rom alkalommal, egyszer Csúzon* majd odahaza, aztán északon ara» tunk.

— Végre Gulis András agrármér» nököt, a növénytermesztési ágazat vezetőjét is megleltem. Elmondta, hogy a begyűjtéssel párhuzamban más teendők is napirenden voltak. Arra törekednek, hogy az 1750 hektárról augusztus végéig elszállítsák és kaz» lakba rakják a szálas takarmányként hasznosítható, jó minőségű szalmát* Először a százhatvanöt hektár lucer» na alávetést szabadították* meg a szalmától, hogy a növény jól beáll» jón.

Arra törekednek, hogy a tarlóhán» fással a szalmát begyűjtők nyomában haladjanak és a tervezett területen elvessék a tarlókeveréket.

— Ügy tűnik, hogy az utóbbi évek legjobb termésátlagát érték el.

— Valóban. A hektárhozam jócskán túlszárnyalta az ötven mázsát, s ez a következetes, pontos agrotech» nika eredménye. A növénytermesztők lelkiismeretesen dolgoztak, és a siker nem maradhatott el. Most a gabonát hasznosítási minőség szerint tároljuk, és folyamatosan szállítjuk partnereinknek.

Ha netán az egyes részlegek kö» zött némi eltérés volna a hektárho» zamban, ennek az okaival a terme» lési tanácskozáson érdemben foglal» kozhatnak. Egyben népszerűsíthetik és általánosíthatják a gabonatermesztésben szerzett jő tapasztalatokat is, hogy a következő években a részle» gek mindegyikén hasonló eredmé» nyék legyenek.

HOKSZA ISTVÁN

Ilii

Ömlik a búza, amely a tisztítást követően néha még aznap a šuranyi silóba került. (A szerző felvételei)

kezetünkben az idén százharminc hektáros területről takarítottuk be ezt a fontos olajos növényt. A Bábolnával háromszázötven tonna hazai termésből származó és mintegy, négyszáz tonna — más vállalatokból ide szállított — repcét tisztítottunk és szárítottunk, aminek bizonyos részét a felvásárló vállalat tehergépjárművei egyenesen a bartislavai PALMA nemzeti vállalatba Szállították.

Beszélgetésünk folyamán szóba került a íorrólevegős szárítóberendezés

Is. Nos, az aratás megkezdéséig már több mint 1560 tonna szárítmányt készítettek, ebből mintegy 1260 tonna volt a lucernaliszt, a többit a ta» vaszi keverékekből készült takar» mányliszt képezte. A gabona tisztításéinak befejezése után még sor kerül a lucerna, a silókukorica és más tér» menyek szárítására, hogy kellő meny» nyiségű és lehetőleg jő minőségű takarmányliszttel járuljanak hozzá az állattenyésztés takarmányalapjának megteremtéséhez, (blmj.

Jól felkészültek

A tardoskeddi (Tvrdošovce) „Jö- VÖ“ Efsz-ben az idén tíz hektáros területről takarították be az őszi árpát, hatszázkilencven hektárról a tavaszi árpát, 2020 hektárról pedig az őszi búzát. Az előzetes adatok alapján kiváló, az utóbbi évek egyik legjobb terméshozamát érték el. Szlávik László elvtárssal, a szárító részleg raktárosával a gabona betakarítás utáni kezeléséről beszélgettünk.

— Az idén a szárító részlegen csak a búzát (a vetőmagon kívül) kezeltük — mondotta a raktáros. A tavaszi árpát mindhárom (a tardoskeddi, a jatovi és a palárikovói) gazdaságban külön-külön tárolták és tisztították, örvendetes, hogy az időjárás kedvezőre fordulása eredményeként mindössze ezerkétszáz tonna búzát szárítottunk a Bábolna típusú berendezésen, a többi megfelelt a követelményeknek. Egyébként a tisztítóberendezést éjjel-nappal üzemeltettük. Napi átlagban több mint hatszáz tonna búzát tisztítottunk ki, amit reggel 6 órától este 20 óráig kilenc tehergépjárművel a šuranyi SILO felvásárlótelepre szállítottuk.

Ügy tűnik, hogy a felvásárló vállalat dolgozói ebben az évben jobban felkészültek a kitisztított gabona átvételére, mint a korábbi években. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a gépjárművezetők naponta néha tizenhárom-tizennégy alkalommal is megjárták Suranyt. A búza tisztításáról egy nyolc órai műszak alatt mindössze egy gépmester, két traktoros és két takarítónő gondoskodott. A toló- és emelőszerkezettel felszerelt traktorok vezetői 12-6ránként váltották egymást. Mivel a gépjárművezetők váltása miatt a búza éjjeli szállítását a felvásárló vállalatba nem tudták hathatósan megoldani, a kitisztított búzát külön raktárba összpontosították, ahonnan a nappali órákban szállították el. Ebben a szövetkezetben is megkülönböztetett figyelmet fordítottak a kenyér-, illetve a takarmánybúza tisztítására és szállítására. Pozitívumként emelhető ki, hogy a felvásárolt búza többsége kenyérgabona minősítést kapott.

— A gabona tisztításának és szárításának főpróbáját, az alapos felkészülés megszervezését az őszi repce tisztítása és szárítása jelentette — folytatta Szlávik elvtárs. SzövetA szárító részleg udvarán néhány nappal ezelőtt még nagy volt a sürgés-forgás.