Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-23 / 34. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. augusztus 23. hét, ám az igazság rögtön kiderül, amint tenni kell. Úgy érzem, hogy éppen ez a tettrekészség volt az alkotótábort létrehozó „megyőző hadjáratban“ is a legfontosabb érv. A képzőművésznek szüksége van az ihletet adó környezetre, a tapasztalatcserére, a művészi együttműködés megteremtésére, a kapcsolatok elmélyítésére és a különböző instrukciók megszerzésére — mondotta Németh István. A táborvezető szavai valahogy ismerősnek hangzottak — aztán rájöttem, hogy azt öntötte szavakba, amit magam is éreztem: A tábor ifjú résztvevői nem élnek a fellegekben, s aktívan kiveszik részüket az élet formálásából, számukra az esztétikai mércét boldog Jelenünk reális ábrázolása szabja meg. Rácz László táborvezető-helyettes, a járási népművelési központ képzőművészeti, fotó és film szakelőadója, tevékeny fiatalember, csupa tetterő. — Az alkotótábor létrehozásához természetesen meg kellett teremtenünk a feltételeket, mert magától semmi sincs. Az utóbbi évtizedben nagyfokó profiltisztítás ment végbe képzőművészeti életünkben. Megteremtődtek és rangot vívtak ki a különböző műfajok rendszeres seregszemléi, viszont nagyon kevés az olyan országos vonáskörű összejövetel és kiállítás, amely egyszerre sorakoztatja fel a képzőművészet három klasszikus csoportjának, a. festészetnek, a grafikának és a szobrászatnak a művelőit. A mi intézményünk vállalta az utolsó mohikán szerepét. Nem véletlenül... Intézményünk a népművelés terén — programjában és szellemében — sokszínűségre és tartalomra törekszik. Járásunkban hagyományai vannak az amatőr képzőművészek és fotósok továbbképzésének. Alkotásaikból évente tizennégy kiállítást rendezünk, s ezek a tárlatok az utóbbi években országos jellegűvé váltak. Tömören fogalmazva, megteremtettük a képzőművészet szükségességének légkörét. A művész, aki ezt az alkotótábort választotta, nem várhatta, hogy „diadalkapuval“ fogadjuk, de azt tapasztalhatta, hogy továbbgondolkodásra, együtt-töprengésre sarkalló műhelybe érkezett — összegezte a rendezvény célját az agilis táborvezető-helyettes. A táborban folyó alkotómunka legfrissebb terméseiből Dunaszerdahelven zárókiállítást rendeznek. Bizonyára az ember és a táj lesz a fő ihletőerő, a hagyomány és a korszerűség a legfontosabb művészi kérdés, Fodor Katalin főiskolai hallgató Fotó: Bachorec Mihály s ezekre az alkotótábor minden tagja saját tehetségével, elképzelésével és technikai megoldásával válaszol. Az alkotótábor újra igazolta, hogy a sokféleségből is kirajzolódhat és megvalósulhat egy nagyszerű elképzelés. Hiszen éppen a sokszínűség, és a változatosság rajzolta meg az alkotótábor legjellemzőbb, legkarakteresebb vonásait. Reméljük, hogy a zárókiállítást sokan tekintik meg, hogy egyformán lássák a képet a töltés mindkét oldaláról. AZ ÉLET KORONÁJA A művészetről és a művészekről alig állíthatunk valamit egyértelműen. A művészet az élet kiteljesülése, koronája. A pillanat, az érzelem, a folyamat felismerése — vagy talán vami más? Többi Greškevič Roman, a komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeum restaurátora, az alkotótábor egyik résztvevője szerint a képzőművészetben elsősorzan az érzelem a fontos. Napjainkban ugyanis annyi értelemre ható élményünk van, hogy a művészet feladata szükségszerűen az érzelemre való ráhatás. A problémáktól igyekszünk megszabadulni, a problémák különben sem mérföldkövei életünknek. Az ragad meg emlékezetünkben, amit úgy éltünk át, hogy élményt hagyott bennünk. A művészet születésében ezért sok a titokzatosság, s a kész mű ezer arccal fogadja szemlélőjét. A képzőművészet célját nagyszerűen megfogalmazó fiatalember számára az alkotótábor jó felkészülésnek bizonyult, mivel tanulmányait a Budapesti Restaurátori Főiskolán folytatja. Fodor Katalin a Bratislavai Képzőművészeti Főiskola másodéves hallgatója vakációját megszakítva, Losoncról (Lučenec) érkezett az alkotótáborba. — Nagyon jelentős feladatra vállalkoztak a rendezők. A rendezvényt a legeredményesebb hazai képzőművészeti kísérletek között kell számon tartani. A főiskolások eléggé jelentős része kampányszerűen tanul, nem mindig „gondol bele“ a tananyagba. Sokszor hiányzik ehhez a megfelelő pedagógiai támasz, az eligazító szó, ezért „emészthetetlen“ néhány tantárgy. Többek között ezen is segített az újfajta tábor, amely bár teljesen nem oldotta meg ezeket a problémákat, de kedvet csinált a tananyag továbbgondolására. Fodor Katalin a továbbiakban elmondotta, hogy a csodás környezetben főképpen tájképeket festett, s nagvon sok vázlattal és újonnan szerzett barátok címével tér haza. A szép minden élő anyagban benne lakozik, csak le kell húzni róla a burkot. Valahogy így fogalmazta meg a művészet lényegét Michelangelo. A hegyétei (Kútniky) Lipcsei György — az amatőr fafaragók szlovákiai seregszemléjének ■ kétszeres győztese — tíz év óta háncsolja a fa törzsét, s az élő anyagból készíti csodás szobrait. Alapanyagul legszívesebben a diófát használja, de szívesen farag a körte-, a szilva- és a szilfa dudoros fájából is. Pál mester óta sokat változott a fafaragás művészete, az ifjú művész szobrait csodálva viszont újra leszögezhetjük, hogy a természet egyik legcsodásabb ajándéka a fa, melybe Lipcsei György úgyszólván beleálmodja a balladák hőseit és a letűnt paraszti életforma jellegzetes alakjait. Bachorec Mihály gépkocsivezető a fotózás elkötelezettje. A közelmúltban rendezett országos fotóversenyen a portré dia sorozatban első díjat nyert. — Mindent fényképezek, ami szép, de legszívesebben a cselekvő, dolgozó embert „viszem fotópapírra“. Elméletileg Is szeretném magam továbbképezni, ezért beiratkoztam a járási népművelési központ négyéves fotószakkörébe. ÖSSZEGEZVE Meggyőződésem, hogy a Nyárasdon rendezett alkotótábor óriási vonzereje abban rejlett, hogy következetesen megvalósította azokat a célokat és feladatokat, amelyeket magára vállalt: A fiatal művészek részére teremtett alkotási és ismerkedési lehetőséget. A szervezők már a program meghatározásánál és megvalósításánál is abból indultak ki, hogy a különböző felkészültségű ifjú képzőművészek mindegyikéhez jusson el az élet koronája, a művészet. A tábor szerkezeti struktúrája és prngramösszeállítása pedig azt a lehetőséget biztosította, hogy mindenki érdeklődési körének megfelelően választhatott. Hiszem és remélem, hogy a kezdeményezés szellemi stílusa, amely programrendszerével népművelődési feladataink végrehajtásán ifjúságunk műveltségi színvonalának emelését szolgálta, kulturális életünk évente ismétlődő rendezvényévé válik. Elismeréssel és köszönettel kell adóznunk a bölcsőringatóknak — a járási népművelési központ illetékeseinek és a CSEMADOK Központi Bizottságának — akik a szelíden ringó vízszegély mellett hasznos és tartalmas rendezvénnyel töltötték ki az egykor fürdőzésben megrekedt kulturális életet. Csiba László Nyárasd (Tnpofníky) olyan, mint a többi csallóközi nagyközség: Takaros házak, gondozott kertek, portalanított utak és járdák, korszerűen kiépített faluközpont. A község környéke párját ritkítja. Ä végtelennek látszó rónát a Kis- Duna kék szalagja szeli ketté. A partokat övező erdőkben vén botlófűzfák fohászkodnak az ég felé, vízi madarak kurrogása veri föl a csöndet. A természet e hábortthatatlan darabkáján a közelmúltban ifjú festők, grafikusok, szobrászok és fotósok táboroztak. Negyvenhat ifjú képzőművész jött el ide témáért, nyugalomért, inspirációért. Itt a Kis-Duna mentén minden úgy alakult, terebélyesedett, mint a mesékben szokás. Először a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népművelési Központ szervezett itt alkotótábort, amolyan művészeti szabadiskolát a járás ifjú képzöművédetű rendezvény fája az idén országos szintű összejövetellé lombosodott. ÉRTÉKES RENDEZVÉNY Sajnos, ritkán érzi az ember, hogy az, akivel beszél dolgát valóban lelkesen, belső szükségből végzi, hogy a szívét is odaadná érte. Aza#z adja is... Jóakarattal, szakképzettséggel, no meg kitartással — mert jócskán kell ez is, — szinte csodákat lehet művelni. A töltésen túli művészeti alkotótáborban több ilyen példával is találkoztunk. Jólesett olyan emberekkel találkozni és beszélgetni, akikben a hivatásérzet tüze olyan erősen parázslóit, hogy mi is „lángra lobbantunk“ tőle. Németh István — az Oj Ifjúság szerkesztője — táborvezető, és a tábor vezetősége: Kopócs Tibor akadémiai festőművész, Keppert József, a kerületi népművelési központ igaz-Az ifjú képzőművészek egyik csoportja. szel Tészére. Már a járási szintű ren- g dezvények után beigazolódott, hogy a h baráti, emberi közelségben jobban ol- z: dódik a nyelv, könnyebben születik a h gondolat. d Héger Károlynak, a járási népmű- rí velési központ igazgatójának köszön- о ve — aki a népművelői tevékenység n különböző elemeit nem rakja külön- U külön fiókba, tudatosítva, hogy egy- n másra épül, egymást egészíti ki valamennyi .-4 a gyökerében járási ere- n gatóhelyettese, Dolán György, Fülöp István, Fodor Katalin és Lőrincz Zsuzsanna, a képzőművészeti főiskola hallgatói magatartásukkal és lelkesedésükkel meggyőztek bennünket arról, hogy a Kis-Duna töltésén túl olyan ifjú művészek adtak egymásnak találkát, akik elkötelezett magatartásukkal a maximumot akarják nyújtani társadalmunknak. — Az odaadást, lelkesedést imitálni nem lehet. Azaz sok mindent le-Héger Károly, a Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ igazgatója (napszemüvegben) a fiatalok között. ◄ Alkotás közben ►
