Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-23 / 34. szám

4

SZABAD FÖLDMŰVES

1980. augusztus 23.

Az erkölcsi és az anyagi elismerés mozgósító ereje

Á mezőgazdasági üzemeket járva, gyakran azt tapasztaljuk, hogy hasonló feltételek mellett gazdálkodó szövetkezetek vagy állami gazdaságok merően eltérő eredményeket érnek el. Az okok többnyire ismertek. Hiába hivatkoznak a sor végén „kullogó“ gazdaságok a kedvezőtlen időjárási viszonyokra, a foghíjas eszközellátásra, a munkaerőhiányra és egyéb okokra, amikor számadásra kerül sor. Tények bizonyítják, hogy a jó vagy gyenge eredmények az embereken múlnak, csakhogy mindkét esetben a munkához való hozzáállás, a kezdeményezőkészség, vagy az irányítás és a szervezés színvonala lényegesen különbözik.

Nem az a célom, hogy „lemaradozó“ gazdaságok gyenge eredményeit boncolgassam. Inkább a ]6, követésre méltó gazdaságokat veszem szemügyre, mert módszereik, ötleteik a továbbfejlődést jelentik. Lehet, hogy példájuk nyomán jobb belátásra térnek a gyengén gazdálkodó üzemek vezetői és dolgozói egyaránt. Tudatosítják, hogy a fejlődésben nem lehet megtorpanni, s csak azok a gazdaságok képesek helytállni, ahol a termelést szilárdan megalapozták, vagyis összeforrott, munkáját becsülettel végző dolgozógárdára, a politikai és szakmai tudás magaslatán álló vezetőkre bízzák.

A jó, említésre méltó példák egyike a deáki (Diakovce) szövetkezet. Pedig nem is olyan régen a közepes gazdaságok között tartották nyilván. Aránylag jó eredményeket értek el a növénytermesztésben, viszont az állattenyésztés szakaszán lemaradtak. Azóta a szövetkezet óriási lendülettel fejlődött, s ma például a tejtermelésben a galántai járás második legjobb üzeme. Érdemes tehát betekinteni a gazdaságvezetés berkeibe, milyen módszerek alkalmazásával, milyen tényezők közrejátszásával sikerült aránylag rövid időn belül feljutniuk a ranglétra felső fokára.

Tonkó Pál a szövetkezet elnöke úgy véli, hogy az eredményes gazdálkodás nyitja elsősorban a jó munkaszervezésben rejlik. Ez köztudott tény. Ellenben említést érdemel, hogy még a színvonalas irányításnak és szervezésnek is más az eredménye ha ezt történetesen az íróasztal mellől végzik, és más, ha közvetlenül az egyes részlegeken, munkahelyeken hajtják végre. Éppen ez a — több gazdaság részéről értelmetlennek vélt — „többlet“ a siker egyik alapvető tényezője. A szövetkezet vezetői igyekeznek megteremteni a közvetlen kapcsolatot a dolgozókkal. A problémákat közösen az egyes munkahelyeken oldják meg. A dolgozók érzik, hogy nincsenek magukra hagyva, hogy törődnek velük. Azokat, akik munkájukat becsülettel végzik, dicséret illetti, a hanyagságért, a felelőtlenségért pedig jogos bírálat jár. Vagyis a dolgozók tájékoztatása, a termelési feladatokba való közvetlen

bevonása mellett tág teret kap az erkölcsi elismerés és támogatás.

Mindezt a sokoldalú és következetes szemléltető agitáció is tükrözi. A faliújságok segítségével mindenki részletesen tájékozódhat a tervfeladatok telesítéséről, az egyes munkahelyeken elért eredményekről, a szövetkezet élenjáró dolgozóiról, csoportjairól. Ez pedig neip lebecsülendő tényező.

Az erkölcsi elismerés mellett lényegbe vágó tényező az anyagi ösztönzés. Az ebben rejlő óriási mozgósító erőt helyesen mérték fel a szövetkezet vezetői, amikor bevezették az ágazatonként részletesen kidolgozott prémiumrendszert. Tulajdonképpen akkor következett be a szövetkezet gazdálkodásában a fordulat. Minden egyes részlegen, munkahelyen a tervfeladatok túlteljesítéséért, a minőségi és a többletmunkáért külön prémium jár, amelyet negyedévenként osztanak szét a dolgozók között. Csak az elmúlt esztendőben több mint százezer koronát fordított a szövetkezet a dolgozók jutalmazására. Félreértés ne essék. Szó sincs arról, hogy a pénzt bőkezűen osztogatják boldog-boldogtalannak. A „játék“ szabályai szigorúak, s akik ezeket megszegik, azokat jelentős anyagi kár sújtja.

Az anyagi ösztönzésre fordított befektetés hatványozottan kamatozódon. Erről talán a legjobban az a nagyszabású kezdeményezőkészség tanúskodik, amely a gazdaság valamennyi munkahelyén bontakozott ki, és a szocialista kötelezettségek vállalásában, valamint ezek túlteljesítésében nyilvánult meg. Az első félév eredményeinek értékeléséből kitűnik, hetvennégy százalékon felül teljesíhogy az évi felajánlások összértékét tették, ami pénzben kifejezve annyit jelent, hogy a hatszáztízezer koronát meghaladó kötelezettségből félmillió korona került a közös „kasszába“, Hogy csak a legfontosabb adatokat említsem: a sertéshizlalásban a negyven tonna hústöbblet termelésére vállalt kötelezettségükből már huszonegy tonnát teljesítettek. Az energia- és anyagmegtakarításban — beleértve az erőtakarmányt is — a felajánlott hetvenháromezer korona helyett

hetvennégyezer koronát takarítottak meg. Kimagasló eredményt értek el a tejtermelésben, ahol az évi vállalásukat több mint háromszáz százalék ra teljesítették, és terven felül hatvanhétezer literrel több tejet termeltek a felajánlott húszezer literrel szemben. Említést érdemel, hogy a felvásárolt tej összmennyiségét az I. minőségi osztályban értékesítették.

A tejtermelésben elért kimagasló eredményhez olyan élenjáró dolgozók járultak hozzá, mint például Nagy Ottó, aki {naponként és darabonként) 12,36 liter fejési átlaggal dicsekedhet, vagy a Rúnák házaspár és Klimajová Judita, akik tizenegy literen felüli átlagot értek el.

Hogy az elért eredmények mennyire az embereken múlnak, ezt a szövetkezetben is sok példa bizonyítja. Takács Gábornak, az efsz közgazdászának minden részletre kiterjedő nyilvántartásából szembe ötlik az ötös istállóban kimutatott aránylag gyenge fejési átlag. — az I-es és az „új Istálló“ fejőcsoportjának elért eredményeihez mérten. Ugyanis az ötösben nem érték el a tíz literes fejési átlagot sem, holott társai az I-es istállóban jóval tizenegy literen felül, az új istállóban kis híján tizenegy liter tejet fejtek ki napi átlagban tehenenként. Az egyes istállókba egyforma mennyiségű és minőségű takarmányt használtak fel az állatok etetésére. Sőt a szóban forgó istállóban valamivel kedvezőbbek is a feltételek, mert az állóhelyek almozottak. Mennyivel jobb lehetne a gazdaság bevétele, azáltal a tagság keresete is, ha csak egy vagy másfél literrel növelnék a fejési átlagot?

Tehát az erkölcsi és anyagi ösztönzés sem hat mindenkire egyformán. Az ilyen esetekben fokozni kell a politikai-nevelő munkát. Sajnálatos módon a szövetkezetben csupán egy szocialista brigád tevékenykedik, mégpedig a javítóműhelyben, holott az eredményekből ítélve kiváló munkacsoportok vannak az állattenyésztésben is. Bár a vezetők szándékában áll egy újabb brigád megalakítása, talán nem ártana, ha a tehenészetben a brigádmozgalom nagyobb méreteket öltene. Hiszen a kollektív szellem szilárdításával fokozódna a politikai-nevelő hatás, még jobb eredményeket lehetne elérni, s lehet, hogy a lemaradozó tehenészeti csoport egy rátermett brigádvezető közreműködésével elérné társai színvonalát.

A szocialista kötelezettségekkel kapcsolatban még egy lényeges dolog hívta fel magára a figyelmet. Ugyanis sokszor azt tapasztaljuk, hogy az év elején ilyen vagy olyan évforduló tiszteletére hangzatos felajánlásokat vállalnak az üzemek dolgozói, ezt papírra is vetik. Ezután valahogy feledésbe megy az egész. A dosszié csak az év végén kerül elő, formalizmusból! A deáki szövetkezet ennek a negatív jelenségnek ellenkező, pozitív példája, ahol vállalásukat komolyan veszik, figyelemmel kísérik — és ami valóban ritkaság — havonta értékelik. Ott, ahol pontos nyilvántartást vezetnek az elért eredményekről, a kötelezettségek teljesítéséről, nem siklanak el a problémák, a fogyatékosságok felett, és az azonnali közbelépés, intézkedés révén egyengetni lehet az utat a termelés felfelé íveléséhez.

Klamarcsik Mária mérnök

шшт шшепи

ELKERÜLNI?

Elűzzük meg akarókat!

A mezőgazdasági termények termelése sok fáradságos munkát követel. Azonban felelőtlenség, könnyelműség következtében gyakran tetemes értékek kárba vesznek. Sajnos, az ilyen esetek felsorolása végett nem kell a tavalyi jelentésekben lapozgatni, mert jelentős anyagi károkról — amelyeket nagyobb óvatossággal, felelősségteljesebb munkával meglehetett volna előzni — az idei jelentések is beszámolnak.

Így például az Udvardi (Dvory nad Zitavou) Efsz-ben (érsekújvári járás) a lucernaliszt egy hét leforgása alatt öngyulladás következtében kétszer egymásután porrá égett. Az anyagi kár meghaladta a négyszázezer koronát. Nem kell külön hangsúlyozni azt sem, hogy a lucernaliszt menynyire értékes takarmány. A rendőrség az ügyész beleegyezésével őrizetbe vette a raktárost, aki felelős volt az elraktározott lucerna hőmérsékletének folyamatos ellenőrzéséért, s ezt elmulasztotta.

A Gregorcei Efsz (prešov! járás)

egyik gazdasági részlegén lángok martalékává vált az idei termésből készített, kétszáz tonnát meghaladó széna. A tűzesetet a szénakazal mellett vezetett villanyvezeték rövidzárlata idézte elő. A szövetkezetét százötvenezer koronát meghaladó anyagi kár érte.

A gazdaságokban más jellegű károk is keletkeznek, így például az állatok, vagy a baromfi elhullása következtében. A kivizsgált esetekből gyakran kitűnik, hogy a, kárt meg lehetett volna előzni. így volt ez Bu- Since község határában (Nagykürtösi járás) elhullott üszők esetében is. Tibor K. és Samuel G. állatgondozók legeltetés közben nem fordítottak kellő gondot az állatok őrzésére, és tizenhárom üsző harminc méteres magasságból egy kőbánya szakadékéba zuhant. Ezáltal a szövetkezetét százezer korona értékű anyagi kár érte. Az ügyészség eljárást indított a két pásztor ellen, a munkabeosztásukból eredő kötelesség elmulasztása miatt.

Ugyancsak óvatosságra intő az érsekújvári járásban történt eset. A Mikuláši Állalmi Gazdaság semerovói határában az őszi repce aratásakor a nedves talajon forduló kombájn felborult, s habár sérülés nem történt, az anyagi kár megközelítette az ötvenezer koronát.

Már e néhány felsorolt eset is valamennyi mezőgazdasági dolgozót arra int, hogy a nyári és az őszi munkálatokat fokozott elővigyázatossággal végezzék, nehogy fölösleges károk keletkezzenek és emberek egészsége, élete forogjon kockán.

Traktorosok figyelmébe

Őszintén szólva, bántólag hat, amikor a személygépkocsivezetők a traktorosokat lenézik, mondván, hogy a traktor irányítása nem is vezetés. Igaz, a traktorosok nem dicsekedhetnek annyi lefutott kilométerrel, mint a gépkocsivezetők. Hiszen munkájuk jellege nem teszi ezt lehetővé. De ez még nem jelenti azt, hogy rossz gépkocsivezetők. A hiba tulajdonképpen másban rejlik. Nem akarok itt a traktorosok pszichológiájának mélyebb elemzésébe bocsátkozni. Viszont meg kell hagyni, hogy a földeken megtett kilométerek korántsem követelnek annyi figyelmet, annyi összpontosítást, mint a forgalmas közúti közlekedésben, ahol figyelni kell az útjelzésekre, kereszteződésekre, ahol előzni kell más járműveket, kerékpárokat, járókelőket stb. így törvényszerűen több traktoros nem képes annyira odafigyelni a közlekedési szabályokra, mint a forgalmas utakhoz szokott gépkocsivezető.

További probléma a fegyelem. Igaz, egy gazdaság gépkocsi-parkjának szervezettsége nem hasonlítható öszsze az autóközlekedési vállalatok szervezettségével, ahol lényegesen több gépkocsival rendelkeznek. Tehát

a felsorolt tényekből kitűnik, hogy a tapasztalat és a fegyelem óriási jelentőséggel bír a közelekedsében. Ott, ahol a rend és a fegyelem hiányzik, gyakran olyan szerencsétlenségnek, tragédiának lehetünk tanúi, amelyet meg lehetett volna előzni. Ezt a következő példák is világosan bizonyítják:

Bravöcovo községben (Banská Bystrica-i járás) a huszonkét éves Ján D., a helyi szövetkezet traktorosa súlyosan megszegte a közlekedési előírást. Ugyanis traktorát egy tizenhétéves szakmunkástanulóra bízta, akiről tudta, hogy nem rendelkezik jogosítvánnyal. A fiatal vezető kellő gyakorlat és tapasztalat hiányában elvesztette uralmát a kormánykerék felett, az út szélére csúszott, ahol egy tízéves kislányt halálra gázolt. U- gyancsak felelőtlenségből eredő halálos kimenetelű baleset történt a terebesi (Trebišov) járás Brezina községében. A huszonegy éves Michal S., a kuzmicei efsz dolgozója, aki a traktort az illetékes vezető engedélye nélkül vette igénybe, az erdei úton figyelmetlenül hajtva, egy fába ütközött, aminek következtében útitársa, a huszanegy éves Pavel D. halálos sérülést szenvedett. A halálos kimenetelű balesetet mindkét esetben meg lehetett volna előzni, ha a traktorosok fegyelmezetten járnak el.

Pavol Vravko rendőrőrnagy

л közel ezer lelket számláló

** Perény (Perín) vegyeslakosságú — a Košice-vidéke járásban az egyik legdinamikusabban fejlődó — község. Közös sorsuk, közös céljuk összeforrott egységbe kovácsolta az Itt élőket. Nemzetiségi problémáik nincsenek. A szomszédok, munkatársak igazi baráti kapcsolatban élnek.

Járom a községet. Csellengő emberrel alig találkozom. A szövetkezeti irodával szemben egy hatalmas búzatáblán nyolc kombájn arat. Próbálom beleélni magam az aratás hangulatába. Nem a régibe, amikor hosszan elnyúló embersor furakodott be a táblába. Keresem az aratás mai hangulatát. Hatalmas gépőriás közeledik felém a renden. E—512-es kombájn. Felszállók a vezetőfülkébe. Előttünk csiga simán tereli be a levágott gabonát. Mindent belep a búza csípős pora. František Gaiko, a kombájnos lágy mozdulatokkal igazítja a kormányt. Néha pillantást vet a műszerekre, melyek jelzik, a gép tökéletesen működik.

Megtelt a magtartály. Megállunk. Egy vontató áll meg mellettünk és a tartályból ömleni kezd a búza. Belenyúlok a kiömlő sugárba. Kezemet szinte égeti a szem. Ez bizonyára száraz.

— Elég száraz — bólint a kombájnos. A nedvességtartalma tizenöt százalékon alul van. Ezt már nem kell szárítani.

František Gaiko a legjobb kombájnosok egyike. Nemrég jött viszsza a magyarországi Ároktői

Téesz-ből ahol öt napig aratott.

— Ezzel a magyarországi termelőszövetkezettel két éve tartjuk a baráti kapcsolatot — mondja tört magyarsággal. Viszont az aszalói termelőszövetkezettel immár húsz éve tartjuk a kapcsolatot.

— Miből áll a baráti kapcsolat?

i— érdeklődöm.

— Kölcsönösen segítjük egymást, főleg az idénymunkákban. Például mi Ároktőn száz hektár gabonát learattunk, ők pedig a

■i Vajon miért? faggatom a mosolygó arcú fiatalembert.

— Azért, mert itt jól „fizet“ a gabona és sokat lehet keresni.

— Lehet, ha jól megy a gépe —< mondom.

—i Miért ne menne? Ha rendesen karbantartják, működik ez. Különben gépjavítói szaktanintézetet végeztem, de már az érettségit is megszereztem. Ezzel a géppel öt éve aratok, de komolyabb nehézség nem fordult elő. Szóval érteni kell hozzá.

Csak így tovább

napraforgó betakarításában segítenek majd. Személyi és családi barátságok is szövődtek. Gyakran, családlátogatásra érkeznek hozzánk magyar barátaink. Mi is sokszor ellátogatunk Aszalóra. Már alig várom, hogy újból találkozhassak a barátaimmal.

A perényi szövetkezet több éves baráti kapcsolatot tart fenn a Spišská Nová Ves-I járás Granö— Petrovce-i szövetkezettel. Tőlük négy kombájn, három teherautó és két bálázó segít az aratási munkálatokban. Magák Š. és Pitko P. nyolcadik éve segít a perényieknek. Szalóka János és Klembara Milan negyedszer arat itt.

— Szeretek itt dolgozni — mondja Pitko Pavel, aki az E—512-es kombájnnal az imént állt le.

f— Vagyis, dolgozni kell.

— Igen, hajtani. Tegnap reggel héttől este kilencig arattunk. Tíz hektárról ötvenhét tonna gabonát csépeltem ki. A keresettel elégedett vagyok, az ellátással is. jól gondoskodnak rólunk, majd mi is viszonozzuk az itteniek barátságát.

Stromp András növénytermesztő látja, hogy feltartom a kombájnost. Felém int: gyerünk inneni A szárító és a tisztítóközponthoz érünk. Pótkocsit vontató traktor áll be a tisztító elé. Egy öregember lekapcsolja a pótkocsi oldalát. Működni kezd a hidraulika, billen a plató, lecsúszik a rakomány. Az öregember lesöprögeti tenyerével az oldalakat, aztán visszacsukja. Menyhért Bertalan leszáll a traktorról, ellenőrzi a pótkocsit, miután látja, hogy rendbe van, elmegy.

Odébb egy traktor beáll a tisztító alá. A két pótkocsi öt perc alatt színültig megtelik búzával.

— Ma ez a negyedik szállítmányom — mondja a hatvankét éves Julius Közel.

— Hová szállítja a búzát?

A csécsi (Čečejovce) gabonaátvevő központba. Egyszerre tizenhárom tonna gabonát viszek. Tegnap reggel három órától este nyolcig hatszor fordultam meg, és hetvenyolc tonna búzát szállítottam el.

A perényi szövetkezetben jó termést ígér a búza. A kimutatásból olvasom, hogy három különböző tábláról közel ötvenöt métermázsa szemet csépeltek ki hektákronként.

Stromp András elégedetten mondja:

— Tavaly a repcéből huszonkét mázsa termett hektáronként, az idén pedig harminchárom mázsa átlaghozamot értünk el. Búzából ötven mázsa átlaghozammal számolunk a tavaly negyvenöt mázsával szemben. Sörárpából is lényegesen nagyobb a hektárhozam. Nem titkoljuk, az idén rekordtermésre számítunk. A szélsőséges időjárással megbirkóztunk. Tizennégy arató-cséplőgép végzi az aratást, nyomukban haladnak a Szalmabegyűjtők. Fő célunk az, hogy minél hamarabb munkához lássanak a tarhlóhántást végző gépek. A köztes növények vetését kétszáz hektárra terveztük.

örvendetes tény, hogy a szövetkezetbe a többi nyári munkálat sem késlekedik. Á cvukorrépaállományuk gyommentes és szemet gyönyörködtető a kukoricájuk és a napraforgójuk is.

— Mit tettek a megfelelő takarmányalap megteremtése érdekében?

— A takarmánnyal kapcsolatban nincsenek gondjaink. A négyszáz hektár lucernásból kiváló minőségű takarmánylisztet és szénát készítettünk. A legelőnk hetven százalékát kaszáljuk s ebből is szénát készítünk. A szakaszos legeltetés bevezetése tette lehetővé a kaszálást.. A tizenhat szakaszból álló legelőnk kielégíti a 950 tehén nyári takarmányozását.

— Miből biztosítják a téli takarmányalapot?

— A téli etetésre kukoricasilót használunk. Az idén úgyszólván tízezer tonnát készítünk. Szilázsoláshoz a cukorrépafejet is felhasználjuk. Préselttakarmányt is késűtünk, amely jól kiegészíti a kukorlcaszilázst. Befejezésül még annyit. Ma délután párt- és állami szervek képviselői jártak szövetkezetünkben. A kedves vendégek elégedettek voltak az eredményeikkel és gratuláltak a sikereinkhez.

Mi is elégedettek vagyunk a perényi szövetkezet eredményeivel és csak is gratulálhatunk a szép sikerhez. Nem mondhatunk mást: Csak így tovább, perényiek!

Illés Bertalan