Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-23 / 34. szám

SZABAD FOLDMOVES, 1980. augusztus 23. Minőségi változásokért így készül a földművesszövetség a komáromi járásban a CSKP Központi Bizottságának ideológiai és a politikai nevelő munka fokozását előirányzó határozatának teljesítésére. A CSKP Központi Bizottságának az Ideológiai és a politikai nevelés kér­déseivel foglalkozó ülése és határo­zatai továbbra is élénken foglalkoz­tatják a társadalmi szervezeteket, melyek a maguk vonalán lebontják a határozatokat, konkretizálják tenni­valóikat. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Komáromi (Komárno) Járási Bizottsága a szövetség politikai nevelő küldetésében fő célul tűzte ki a szövetkezeti tagokra irányuló neve­lő ráhatás fokozását, a tömegpolitikai munka javítását, hogy ezzel is hozzá­járuljon a munkás-paraszt szövetség erősítéséhez, a dolgozók társadalmi osztályainak kölcsönös közeledéséhez, s hatásosabban vegyen részt a párt­­politika magyarázásában és megvaló­sításában. A szövetség járási szervezetei e cél elérésének eszközét az agitációs és propaganda tevékenység, a társadalmi és kulturális nevelőmunka, valamint a szakköri foglalkozás hatásosabbá tételében látják. Természetesen, a ne­velőmunkában különleges figyelmet szentelnek a fiatal szövetkezeti ta­gok nevelésének és képzésének. A központi bizottság határozatából eredő feladatokat a szövetség járási bizottsága abban határozta meg, hogy a Nemzeti Front szerveivel és szer­vezeteivel szorosan együttműködve szilárdítani fogják a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövet­ségét, hatásos nevelőmunkával ápol­ják a szocialista hazafiságot és az in­ternacionalista érzést, előtérbe helye­zik a szövetkezeti dolgozók jogi és honpolgári nevelését, a tömegpolitikai ráhatás egyéb formáival hozzájárul­nak a munkához való szocialista vi­szonyulás kialakításához, előmozdít­ják a szövetkezeti földművesek te­vékenyebb részvételét az irányításban s így a szocialista és a szövekezeti demokrácia kibontakoztatásában. A szövetség nevelő ráhatása a munka­kezdeményezés és a szocialista ver­senyszellem kibontakoztatására fog irányulni. E célnak rendelnek alá minden esz­közt és formát is, s ebben nagy sze­rephez jut a kulturális és a társa­dalmilag hasznos szakköri tevékeny­ség. Az említett célok elérését célzó fel­adatok a párt korábbi központi bi­zottsági üléseinek is bizonyos problé­makörben elfogadott határozatiból in­dulnak ki. Így fontos funkciója van a közgazdasági propagandának meg a szemléltető agitációnak, amely arra hivatott, hogy támogassa a dolgozók kezdeményezésének és versenymoz­galmának kibontakozását, a hetedik ötéves terv feladatainak zökkenőmen­tes megkezdését, a tudományos-mű­szaki fejlődés vívmányainak gyakor­lati érvényesítését, az ésszerű takar­mánygazdálkodás elsajátítását, az irá­nyítás színvonalának emelését, a mun­kamódszerek tökéletesítését minden fokon, valamint az igényesség szelle­mének erősödését. Kidomborodik, hogy az ilyen irányú ráhatás egyik célja az is, hogy a mezőgazdasági dolgozók fokozottabban részt vegyenek a Nem­zeti Front választási programjainak megvalósításában. A szakoktatásnak is nagy szerep jut az említett törekvésben. A vonat­kozó párthatározatok szellemében a szövetség járási bizottsága oda fog hatni, hogy tartalmilag és formailag javuljanak, tökéletesedjenek a szövet­kezeti munkaiskolák, minél többen szerezzenek szakmunkás minősítést. E célra a televízió képesítő tanfolya­mait is felhasználják. A szövetkezeti szakmunkásokat azután fokozatosan „céltanfolyamokon“ képezik tovább, a hallgatók gyakorlati beosztásának és funkciójának megfelelően. Az előadé­­sos propaganda és a tapasztalatcsere­propaganda továbbra is napirenden szereplő feladat. A tervekben, természetesen, a meg­jelölt eszmei-nevelési célok elérésé­nek anyagi biztosítására is gondol­nak. A kultúra további fontos területe a vázolt elképzelések érvényesítésé­nek. A kibontakoztatandó kulturális tevékenység fő célja a szövetkezeti tagok nagyobb fokú öntudatosságá­nak, társadalmi elkötelezettségének kialakítása, annak elérése, hogy na­gyobb társadalmi felelősséget erez­zenek a mezőgazdaság fejlődéséért, a szocialista demokrácia és kultúra ki­bontakozásáért. Ennek a tevékenységnek keretében nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szovjetunió és a szocialista közösség békepolitikája értelmezésének, annak, hogy büszkeségre neveljék polgártár­sainkat a szocialista építősikerekre és rendszerünk humánusságára. Fon­tos célkitűzés továbbá, hogy különö­sen a szövetkezeti utánpótlás tegye magáévá az „éljünk és dolgozzunk szocialista módon“ elvet. A kulturális nevelés keretében fontos feladatát látja a szövetség abban, hogy megis­mertesse tagjait népeink, valamint a szocialista országok népei kulturális és történelmi emlékeivel és értékei­vel, e célra használják ki a szövet­kezeti kirándulásokat, turizmust. A szocialista életmód és munka­szemlélet kialakításában igen nagy szerepük van a szocialista munkabri­gádoknak. Ezért a kulturális nevelő­munkában is előtérben áll a jó kez­deményezések felkarolása, a jó pél­dák propagálása, az elvtársi kapcso­latok ápolása a munkahelyeken és a magánéletben, továbbá a kulturális öntevékenység felkarolása — együt­tesek alakítása, falusi képképzőművé­szeti és egyéb kiállítások rendezése, népszokások ápolása, a' társadalmi aktivitás serkentése és nem utolsó sorban a vallás még tapasztalható befolyásának tompítása. Ez a munka kiterjed a múlt haladó hagyományai­nak, emlékeinek a gyűjtésére, szövet­kezeti krónikák vezetésére, a forra­dalmi hagyományok szobáinak létesí­tésére stb. Lényeges helyet kap e te­vékenységben a sajtó és a könyvter­jesztés, valamint a propagandakiadvá­nyok felhasználása is. Végül a szövetkezeti nevelőmunka lebecsülhetetlen területe a sporttevé­kenység, a testnevelés, mely tömeg­­jellege miatt nagy lehetőségeket kínál az eszmei ráhatás erősítésére. A szö­vetkezetekben űzött, sporttevékenység mellett a falusi sportegyesületek köz­reműködnek majd rendszeresen a na­gyobb szabású testnevelési és sport­napok szervezésében, s e téren is bő­vítik együttműködésüket a Nemzeti Front szervezeteivel. Szép elképzelések, feladatok tömke­legé, csak erő, lendület és kitartás kell teljesítésükhöz. A szövetség já­rási bizottsága arra is gondol, hogy a jó szándék ne maradjon papíron, ezért az irányítás valamennyi fokán aktívát, állandó munkacsoportot léte­sít a kifejtett elvek és tervek megva­lósításának ellenőrzésére. LŰRINCZ LÄSZLÖ Harcos életút A festői Zobor alján lakik egy föld­szintes házban Perényi Béla, az egy­kori hentessegéd, akivel a minap har­cos bolsevik életútjáról beszélgettünk. — Nem szívesen beszélek magam­ról, azt sem tudom, ki a legöregebb elvtárs Nyitrán, azt azonban tudom, hogy én vagyok az utolsó élő inter­­brigadista... — hárítja el természe­tes szerénységgel unszolásomat. 1898-ban született Nyitrán, apja sze­gény fényképész volt, aki a nyomor elől Amerikába menekült. Ott is sze­génységben pusztult el, nem is gon­dolhatott rá, hogy kivigye családját. Fia az első világháborúban orosz ha­difogságba esett, itt talált utat a bol­sevikok pártjába. 1919-ben Magyar­­országra került, s jelentkezett a vörös hadseregbe. A 17. dandárnál szol­gált, mely egy időben Székesfehér­várott állomásozott. — Ideiglenesen lefoglaltuk a püs­pöki palotát. A szintén nyitrai szár­mazású Prohászka püspöknek a haja szála sem görbült meg. Két kényel­mes szobát hagytunk neki, hogy nyu­godtan dolgozhasson, pedig tudtuk, hogy esküdt ellenségünk, — emléke­zik a múltra Perényi Béla. Végigharcolta a Tanácsköztársaság frontjait. 1921-ben Baranyából tért haza szülővárosába, Nyitrára. Azonnal belépett a fiatal kommunista pártba, melynek akkori nyitrai elnöke Neu­mann lakatos volt, alelnöke Dobroti­­na István kőműves, titkára pedig Marek Culen, a későbbi képviselő. — A párt V. kongresszusa után erősebb pártmunkát fejtettünk ki. Egyike voltam azoknak, akik az új program értelmében szervezték a nép­frontot. König Géza és Kántor Miklós elvtársakkal együtt részt vettem a Ružový Dvor-i sikeres sztrájk meg­szervezésében. Később fokoztuk a harcot a feltörő fasizmus ellen. Ak­kor a fasiszta párt 1936-ban gyűlést akart rendezni és Gajda tábornok is eljött, hogy beszédet mondjon, a Káp­talan utcából felvonuló fasisztákat már az Andrásdomb alatt megtámad­tuk és szétvertük. A nyílt utcán húz­tuk le róluk a fekete ingeket. Gajdé­nak a járási főnök tanácsolta, hogy mielőbb szedje a sátorfáját. — Amikor Franco tábornok fellá­zadt a Spanyol Köztársaság ellen, s a párt önkénteseket toborzott a spanyol demokrácia megvédésére, a­­zonnal jelentkeztem. Tizennyolcán in­dultunk városunkból. Mellettem esett el Winkler péksegéd, akiről ma utcát neveztek el Nyitrán. — A katonaságnál tüzér voltam, itt a Iégelhárítóknál kaptam beosztást. Egy ízben a legendás Lukács tábor­nokkal — Zalka Mátéval is találkoz­hattam. Főként a kikötőket védtük a hírhedt Condor légió bombázóinak szűnni nem akaró támadásai ellen. Utoljára El Rossa kikötőjét védelmez­tük ... — A polgárháború után Franciaor-Ferényi Béla a szerző társaságában. szágba internáltak minket. Csehszlo­vákia náci megszállása után belép­tem a külföldi csehszlovák hadsereg­be. Később német hadifogságba estem. Csak a háború végén szabadultam fel. Rögtön hazasiettem. Perényi Béla 1946-ban pártmunkára jelentkezett. Különféle feladatokat tel­jesített, majd a Veiké Zálužie-í párt­iskola gazdasági vezetésével bízták meg. Itt, az egykori Eszterházy-kas­­télyban plántálták a fiatalokba a szocializmus elveit. Most kórház van az épületben. Perényi elvtárs később a Zobor alá költözött, itt él megelégedetten, ki­egyensúlyozottan. — Most, túl a nyolcadik évtizeden, azt üzenem fiataljainknak, szeressék és becsüljék a szabadságot, a hazát, melyért nehéz harcokat vívtunk. Es sose felejtsék, hogy mindez a Szovjet­unió segítségével sikerült... MARTONVÖLGYI LÄSZLÖ Helytállnak Diószegen (Sládkovičovo) nyilvános pártgyűlésen értékelték a Nemzeti Front választási programjának telje­sítésére tett vállalások megvalósulá­sát. A város- és falufejlesztési prog­ram keretében a lakosság közel há­romezer egyéni és hetven kollektív vállalást tett. Ezek megvalósítására 332 ezer óra társadalmi munkát vég­zett, 23 millió korona értékű müvet alkotva. A lakosság aktivitásának fő területe az iskolai étkezde, a halot­tasház, a gázvezeték két szakaszának, egy erdei nyaralónak, a honvédelmi háznak építése volt. Hozzáláttak új művelődési otthon létrehozásához. A hnb költségvetéséből pénzelte az ifjú­sági és pionírház, valamint a nyugdí­jasok klubja és a régi moziterem fel­újítását. Sajnos, a választási program telje­sítésében gyenge pontok is mutatkoz­tak, mert nem teljesítették maradék­talanul a lakásépítési feladatokat, s a tavalyi mulasztást az idén kell pótol­niuk, az idén fokozottabban törődnek új bölcsődék és óvodák létesítésével is, főként az új negyedekben. A választási program teljesítésében elért sikerekhez társul a politikai ne­velőmunka is, melyben a hnb mellett a tömegszervezetek, iskolák, klubok ctb. is derekasan részt vettek. Nagy Mihály JOGI VÁLASZOK C. P., Martovce: A szőlőtermelés különleges növénytermesztésnek szá­mít, és az ilyen bevétel után (saját fogyasztását is beleértve) az efsz-tag szintén földjövedelmi adót tartozik fizetni. Adóját feltehetően jól számították ki. Egyébként a Szabad Földműves a közeljövőben (ilyen bevételeket ille­tően) az adózásról majd részletesebb tájékoztatást közöl. Mi a különbség? T. K.: Kérdése, van-e különbség a munkaviszonyban dolgozók és az efsz-tagok nyugdíjbiztosítása között? Az 1975/121. számú társadalombiz­tosítási törvény és annak 1975/128. számú végrehajtási rendelete már egységesen állapítja meg a munkavi­szonyban és szövetkezeti tagsági vi­szonyban dolgozók nyugdíj- és jára­dékigényeit.' A közvetlenül korábban érvényes törvényes rendelkezések még elté­rőek voltak: a munkaviszonyban dol­gozókra az 1964/101. számú törvény és az 1964/102. számú végrehajtási rendelet vonatkozott, az efsz-tagokra pedig (esetleg a tagsági viszony nél­kül az efsz-ben tartósan dolgozókra is — akkor ez még lehetséges volt —) az 1964/103. számú törvény és az 1964/104. számú végrehajtási rendelet. Ezeken az alapvető rendelkezéseken kívül még számos további kiegészítő és módosító rendelkezés volt érvény­ben. A korábbi, 1964/103. számú törvény az efsz-ek szociális biztosításáról több olyan rendelkezést tartalmazott, amelyek értelmében a szövetkezeti tag nyugdíjigényéhez a korhatár el­érésén kívül lényegesen kevesebb tagsági évet (20) kellett igazolnia, mint a munkaviszonyban dolgozóknak (legalább 25 évet). Az eltérő rendelkezések indokoltak voltak, mivel az efsz-ek csak 1949 után alakultak meg. Az efsz-ek gazdasági erősödése folytán az efsz-ben végzett munkát az efsz-ekről szóló 1975/122. számú .tör­vény csaknem azonosan bírálja el a munkaviszonyban dolgozókéval, és csaknem azonos jogai és kötelezett­ségei vannak az efsz-tagoknak, mint a Munkatörvénykönyv alapján a mun­kaviszonyban dolgozóknak. Ez tette lehetővé, hogy 1978. január 1-től lé­nyegében azonosak a szövetkezeti dolgozók és a munkaviszonyban dől-* gozók nyugdíj- és járadékigényei. Az előző külön rendelkezés miatt az új törvény természetesen több átmeneti rendelkezést is tartalmaz. Téves azonban az a magyarázat, hogy valamilyen megkülönböztető előírások vonatkoznának az efsz­­nyugdíjasokra. Így például az újabb módosító rendelkezések alapján az a dolgozó vagy efsz-tag, aki nyugdíj­­igényének elérése után, de nyugdíj folyósítása nélkül tovább dolgozik azért, hogy egy-egy évi további mun­kája után emelkedjék nyugdíja a nyugdíjigénye keletkezésekor redu­kált átlagfizetése hét százalékával, ha az számára kedvezőbb, igényel­heti, hogy nyugdíját a tényleges nyu­galomba vonulása előtti utolsó öt vagy tíz év átlaga alapján állapítsák meg. K. J., Hontianska Vrbica: A kérdé­ses szőlő nyilván háztájiba számító szőlő volt. Ázt a kérdést, hogy édes­anyja a kérdéses szőlőt megtarthat­ja-e, feltehetően csak az efsz alap­szabálya alapján tudják eldönteni, jár-e és milyen nagyságú háztáji föld. Ugyancsak az efsz-ben tisztázandó, hogy a kérdéses szőlőt az 1975/122. számú szövetkezeti törvény 36. pa­ragrafusának 2. bekezdése értelmé­ben nem nyilvánították-e nem egye­sített (nem társított) földnek. Közös szövetkezeti gazdálkodásra nem egye­sítik, illetve nem adják szövetkezeti tulajdonba: a) azokat a földeket és egyéb ter­melőeszközöket, amelyek a tag szö­vetkezetbe lépésekor, esetleg ezek későbbi megszerzésekor már a szö­vetkezet vagy más szocialista szerve­zetek használatában vannak, b) azokat a földterületeket, ame­lyeken személyes tulajdonban tartha­tó épületek vannak, udvart vagy ház nélküli kertet alkotnak, a község bel­területén (intravillán) fekszenek, ha terjedelmük nem haladja meg a 0,10 hektárt. A mintaalapszabályzat, meg­határozhatja azt is, hogy rendkívüli esetben milyen feltételek mellett nem kerül sor a 0,10 hektárt meghaladó kertterület egyesítésére. Ha nem ilyen, társítástól mentesí­tett területről van szó, dkkor a kér­déses területre apjuk halála után ts fennáll a szövetkezet használati joga, s vele (a szőlővel) csak az efsz hozzájárulásával rendelkezhetnek. Valószínű, hogy az utóbbi esetben a háztáji használatára való igényük megszűnt és legfeljebb a beruházá­sok megtérítését igényelhetik a szö­vetkezettől. Dr. F. J. Elismerés mezőgazdaságunk kiváló képviselőjének Viliam Š a 1 g o v í č, az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács el­nöke és Ľudovít Pezlár, az SZLKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, a KB titkára a múlt hé­ten fogadta az 50. születésnapját ün­neplő JOZEF GALAT, a áoporűai Győ­zelmes Február Efsz elnökét, a Szo­cialista Munka Hősét. A jubilánsnak átadták az SZLKP Központi Bizottsá­gának és az SZNT Elnökségének le­velét, amelyben kiemelik áldozatos közéleti és politikai tevékenységét, melyet a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjeként, mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságának elnöke­ként, valamint az SZNT Elnökségének tagjaként fejt ki. A levél kiemeli a jubiláns tevékeny hozzájárulását a szocialista mezőgazdaság fejlesztésé­hez. Még tart a nyár... Az idén groteszkül hathat az ilyen megállapítás, mert nem is tudjuk, mi­kor kezdődött a nyár, de feltételezve a szép koraőszt, valószínűnek tartjuk, -hogy -embertársaink nagy része még ilyenkor is meríteni fogja szabadsá­gát. Ha nem éppen tengerparton, ak­kor hegyekben, vagy esetleg külföldi utazáson keresi majd a kikapcsoló­dást a mindennapi gondokból. A nyári örömökbe olykor üröm is vegyül. Például akkor, ha nyaralásról hazatérve, polgártársunk azt tapasz­talja, hogy távollétében hívatlan láto­gatók jártak lakásában és megszaba­dították értékeitől. Közrendészetünk, a múlt évek ta­pasztalataiból kiindulva, az ilyen eshetőségekre is gondol, s a maga hatáskörében eleve megtette a meg­előző intézkedéseket. Mindamellett kérései és néhány jó tanáccsal fordul az érdekeltekhez, hogy ezeket meg­szívlelve valóban gondmentesen nya­raljanak. Például ne legyen feltűnő, hogy huzamos időn át senki sem tar­tózkodik a lakásban, nem üríti ki a postaládát. A lehúzott rolettától vér­szemet kaphatnak a rosszban sántl­­kálők, a csengő vagy telefon, mely­nek jelzésére senki sem reagál, szin­tén felhívhatja a figyelmet az alka­lomra. E téren sokat segíthetnek a jószomszédi kapcsolatok, bizonyos szívességek elintézése, felfigyelés a lakóházban ténfergő gyanús idegenek­re. Természetesen ajánlatos eleve biz­tonságba helyezni a nagyobb érték­tárgyakat. Persze, a sátortáborokban nyaralók­nak sem árt az óvatosság; noha a közrendészet megelőző intézkedéseket foganatosított főként visszaeső bűnöző és más gyanús egyének társadalom­ellenes működése ellen a turisztikai jelentőségű területeken. Az úgyneve­zett vadcserkészek (trampok) táboro­zása sem csúszhat ki a rend őreinek megfigyelése alól. Az autóstoppal való utazás sem minden esetben veszélytelen, különö­sen a fiatal nők szempontjából. A rendőrség erre a veszélyforrásra is nyomatékosan figyelmeztet. Ott, ahol nyaralók tömegesen ve­rődnek össze, lehetőség nyílik tisztes­ségtelen üzletelésre is. Volt, aki azzal fizetett hiszékenységéért, hogy hamis külföldi valuta birtokába jutott. Az ilyesmi ugyan ritkaság, de azért elő­fordul. Lényeges felismerés, hogy ha­sonló gazdasági bűntettek elkövetése a közelmúlt statisztikai adatai szerint cigány polgártársakat terhelt. A nyár örömeit kísérő veszélyforrá­sok rejlenek a fürdőzésben is. Külö­nösen az ilyen szeszélyes nyáron, mint a mostani. Az idény kezdetéig körülbelül tizenöten lelték halálukat folyóvízben. A legtöbb esetben meg­gondolatlanság következtében. Erről sem szabad megfeledkeznünk, mert még tart a nyár, s a feladatok telje­sítése életerős, ép embereket vár. t-im—i

Next

/
Thumbnails
Contents