Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-16 / 33. szám
1980. augusztus 16. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A BELSŐ TARTALÉKOK MOZGÓSÍTÁSA NÉPGAZDASÁGI ÉRDÉK A tejhasznosság növelésének egyik útja Ueiomyek az öntözéses nwWäplälásróf Mind я CSKP XV. kongresszusa, mind pedig a CSKP KB 13. ülése az állattenyésztés szakaszán kulcsfontosságú feladatként jelölte meg a szarvasmarha-tenyésztés további fejlesztését és jövedelmezőségének növelését. Ezen a téren a belső tartalékok, termelés-fejlesztési lehetőségek mozgósítása megköveteli, hogy az állatgondozókkal és a zootechnikusokkal együtt az eddiginél aktívabb szerepet töltsenek be a fajtanemesítő vállalatok és az állatorvosi hálózat, valamint a tudományos kutató alapban dolgozó szakemberek, javítani kell a fajtanemesítés megszervezését, elsősorban a szaporodással kapcsolatos legújabb tudományos ismeretek széles körű felhasználásával. A szarvasmarhatenyésztés színvonalának emelése az újratermelési folyamat minőségének javítását és ütemének gyorsítását is megköveteli. Ez szükségessé teszi a tenyésztői munka szervezésének tökéletesítését és az elhullás ukozta veszteségek csökkentését. A tenyésztés intenzitásának és a termelés tervezett növelésének döntő módja a tehenek és a hízómarhák hasznosságának további fokozása. A hatodik ötéves terv feladatainak teljesítése megköveteli, hogy az átlagos évi lejhozamot 1980 végéig háromezer-háromezerszáz literre növeljék, a hízóállatok átlagos napi súlygyarapodása pedig elérje a nyolcvan dekragrammot.,.. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának tanácsadó testületé 1972-ben hagyta jóvá a nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet dolgozói, szakemberei által kidolgozott fajtanemesítő programot. Ennek legfőbb célja volt, hogy a hazai szarvasmarha-fajták, tehát a szlovák-tarka és a szlovák-pinzgaui marha esetében — a fajtatiszta tenyésztés érvényesítésén és a külföldi kultúrfajták keresztezés útján történő igénybevételén keresztül — olyan differenciált, kimagasló termelésű szarvasmarha-típusokat, tenyészeteket alakítsanak ki, amelyek jól alkalmazkodnak az iparszerű, nagyüzemi termelési módszerekhez. A fajtanemesítő program az ötödik ötéves tervidőszak éveire meghatározta azokat a tenyésztői, nemesítői formákat, módszereket, amelyekkel igazolni kellett az igényes célkitűzések valódiságát. Ugyanakkor tartalmazta a nemesítésbe — a fajtatiszta tenyésztésbe és a fajtaátalakító keresztezésbe — bevont tehenek létszámát is. A fajtanemesítő program valóra váltásának első időszakára főleg a kísérletezés és a kidolgozott nemesítői eljárások hitelességének bizonyítása volt jellemző. A nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet 1976-ban — az előző évek kísérleti eredményei, tapasztalatai alapján i— kidolgozta, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának tanácsadó testületé pedig jóváhagyta a fajtanemesítő program második időszakára, a hatodik ötéves tervidőszak éveire meghatározott feladatokat. A program alapján az ayrshire fajtával történő nemesítő keresztezésbe nyolcvanezer, a holsteinfríz marha vörös-tarka színváltozatával és a fekete-tarka marhával történő keresztezésbe kilencvenezer szlovák-tarka és szlovák-pinzgaui tehenet, az európai fekete-tarka lapálymarhával történő keresztezésbe pedig hetvenezer szlovák-tarka tehenet kellett bevonni. A fajtanemesítő program valóra váltásával az Állami Fajtanemesitő Vállalatok vezérigazgatóságát, a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságokat, valamint az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának Állami Allattegészségügyi Intézetét, módszertani végrehajtóként pedig a nitrai Állattenyésztési Kutatóintézetet bízták meg. Az SZSZK szocialista szektorában 1980. január elsejével több mint 526 ezer tehenet tartottak. A fajtatiszta tenyésztés a tehénállomány negyvennégy, a különböző keresztezések pedig ötvenhat százalékát érintették. Ugyanakkor a szlovák-tarka tehénállományból 171 ezret, a szlovákpinzgaui tehenekből pedig ötvenezret tartottak fajtatiszta tenyésztésben. A külföldi — többségben — kultúrfajták állománya meghaladta a 11 ezret, amelynek jelentős hányada fekete-tarka lapálymarha volt. A szlovák-tarka marhának az ayrshire fajtával történő keresztezése a kísérleti tenyészetekben jó tejtermelési eredményekkel járt: az utódok (a szlovák-tarka marha génkészlete hetvenöt, az ayrsliireé huszonöt százalék volt) a tejelési időszakban 350 —470 kilóval, azaz 12,6—18,8 százalékkal több tejet termeltek, mint a fajtatiszta szlovák-tarka tehenek, a tej zsírtartalma változatlan maradt. Az utódokra a kedvező tőgy- és tőgybimbó-alakulás, a szliárd testalkat, a jó járóképesség és az ezzel szorosan összefüggő legeltethetőségi hajlam jellemző. A hízékonysági kísérletek során az élősúlytermelésben nem tapasztaltak lényeges különbséget a keresztezésből származó utódok és a szlovák-tarka hizómarhák között. Az utódokban azonban alacsonyabb az izomzat részaránya és több faggyú található. A nemesitők megállapították, hogy az ayrshire fajta vérarányának emelésével csökken az utódok hústermelő képessége és testsúlya. A szlovák-tarka marha és a holstein-friz marha vörös-tarka színváltozatának keresztezéséből származó utódokkal még jobb tejtermelési eredményeket értek el. Az ötven-ötven százalék génkészletű utódok az első tejelési időszakban 470—1188 kilogrammal, azaz 17,2—43,4 százalékkal több tejet termeltek, mint a fajtatiszta szlovák-tarka tehenek. A második tejelési időszakban még ennél is több tejet termeltek. Meg kell azonban jegyezni, hogy az utódoknál a tej zsírtartalma 0,04—0,24 százalékkal volt alacsonyabb. A nemesítők az utódok hizlalásával kapcsolatban ugyanazokra a megállapításokra jutottak, mint az előző keresztezésnél. Ugyancsak kiváló eredményeket értek el a szlovák-pinzgaui marha és az isseit (hollandi) vörjis-tarka lapálymarha keresztezéséből származó utódokkal. A tejtöbblet az első három tejelési időszakban 862—1044 kiló, azaz 33—38 százalékkal több volt, ugyanakkor a tej zsírtartalma nem változott. Az utódok megtartottál* a szlovák-pínzgani marha testalkatát, javult a hátsó testtájait izmoltsága és kedvező volt a tögyalakulás. A szlovák-tarka marhának a feketetarka lapálymarhával történő fajtaátalakító, esetleg új fajtát előállító keresztezése szintén meghozta a várt eredményeket. A kísérleti tenyészetekben az Ft-es és az Fu-es nemzedékek utódai az első tejelési időszakban 694—1080 kilogrammal, azaz 23—1 36 százalékkal, a második laktációban pedig 1284—1388 kilóval, azaz 36—39 százalékkal több tejet termeltek, mint a fajta-tiszta szlovák-tarka tehenek. Lényegében ugyanez mondható el a szlovák-tarka marhának az európai fekete-tarka lapálymarhával vagy a holstein-fríz marha fekete-tarka színváltozatával történő keresztezésből származó utódok tejtermeléséről is. Az utódok a tejhasznosság tekintetében elérték a külföldi fajtákét. A tej zsír- és fehérjetartalma a szlováktarka marha változékonysági határértékei között ingadozott. Az utódok testsúlya is megegyezett a szlováktarkáéval. A tőgy- és tőgybimbóalakulás sokkal kedvezőbb volt, ugyanakkor a hízékonysági kísérletek nem mutattak lényeges különbséget, különösen akkor, ha a keresztezéshez nagyobb testalkatú apaállatokat választottak ki. Az Állami Fajtanemesítő Vállalatok vezérigazgatóságának termelőképesség ellenőrzési eredményeiből néhány A napokban a lévai (Levice) jmi ** szakemberei a mezőgazdasági üzemek első félévi feladatainak teljesítését értékelték. Milan Smolka agrármérnök *-* a jmi igazgatója — tájékoztatása alapján a növénytermesztés legfontosabb feladata a gabonaprogram sikeres megvalósítása. A csapadékdús tavaszi hónapokban az árvizek sajnos érzékeny károkat okoztak. Közel ezer hektáron kellett kiszántani a víz ál* tál tönkretett gabonát és ezt a területet más növényekkel kellett bevetni. Feltételezhető, hogy a nehézségek ellenére teljesíthetik a gabonatermesztés tervezett feladatait. A hüvelyesek közül a borsó ígérte a legjobb termést. Az év folyamán a szakemberek három alkalommal végeztek biológiai leltározást a gabonákban, egyszer pedig a hüvelyesekben. A szemes kukorica tenyészideje legalább három héttel eltolódott. Ügy tűnik, hogy a túlzottan kései fajták érése veszélyeztetett, ami számottevő terméskieséshez vezethet, A mezőgazadat: A legjobb eredményeket a szlovák-tarka marha és a fekete-tarka lapálymarha keresztezéséből származó utódokkal érték el — az első laktációban a tejtöbblet hatszázhetven, a másodikban és a további tejelési időszakban pedig ötszáztíz kilő körüli volt, Azok az utódok, amelyekben a fekete-tarka lapálymarha génkészlete ötven százaléknál több volt, a második és a további laktációban átlagosan több mint négyezerszáz kilogramm, 3,87 százalék zsírtartalmú tejet termeltek. A tejtöbblet a szlováktarka tehenekhez viszonyítva közel nyolcszázötven kiló volt, a zsírtartalom nem változott. Örvendetes az is, hogy a keresztezésből származó üszők első borjazási életkora nem egészen 28 hónapra csökkent. Ha összegezzük a fajtanemesítő program második időszakának végén az elért eredményeket, arra következtethetünk, hogy a különféle keresztezésekből származó, mintegy 141 ezer utód — üsző és tehén — a múlt évben a szlovák-tarka tehenekhez viszonyítva átlagosan négyszázhúsz kilogrammal, azaz több mint tizennégy százalékkal több tejet termeltek. Ez évi átlagban 59 ezer 640 tonna tejtöbbletet jelent. Ugyanakkor meg kell jegyezni azt, hogy a tejtöbblet magában nem fejezi ki a nemesítő program valódi genetikai értékét, hasznát. Jelentős belső tartalékokra, termelés-fejlesztési lehetőségekre következtethetünk az SZSZK negyvennégy — egységes földmüvesszövetkezetekben és állami gazdaságokban — kiválasztott kísérleti tenyészeteinek eredményeiből, melyekben a takarmányozás és az állattartás, valamint a tenyésztői munka színvonalának szüntelen emelésével a keresztezésből származó utódok — a hazai tehenekhez viszonyítva — egy tejelési időszakban átlagosan hétszázharminc kilogrammal több tejet termeltek. Pozitivan értékelhető az is, hogy a nálunk felnevelt külföldi kultúrfajták jól alkalmazkodtak az itteni viszonyokhoz, ami elsősorban a tejhasznosság nagyságában mutatkozott meg. Például a belterjes hazai takarmányozási és tartási viszonyok közepette felnevelt fekete-tarka lapálymarhák 560—900 kilóval több tejet termeltek, mint a külföldről behozottak! A nálunk felnevelt utódok — üszők és tehenek — évi tejelékenysége 4230— 5380 kilogramm között ingadozott! Az eddigiek során, tehát a fajtanemesítő program első és második időszakában megvalósított keresztezés! formák meghozták a várt eredményeket, célkitűzéseket, különösen a tejhasznosság növelése szakaszán. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nemesítés, a keresztezés alkotó, öszszetett, és a szarvasmarha-tenyésztésben hosszadalmas beavatkozás, mert ennek során nemcsak a megfelelő keresztezési, tartási és takarmányozási formák kiválasztása fontos feladat, hanem a hosszú időn át következetesen végzett szelekcióra, a tenyészcélnak, illetve a hasznosítási típusnak megfelelő, jó génkészletű egyedek kiválasztására is nagy gondot kell fordítani. A fajtanemesítő program valóra váltása a múlt évben is pozitívan hatott az egész szarvasmarha-tenyésztésre, de különösen a tejtermelésre. Hiszen a szocialista szektorban a tavaly elért szlovákiai évi tejelékenységi átlag — 3039 liter — jó előfeltétel ahhoz, hogy teljesítsük a hatodik ötéves tervidőszak végére kitűzött 3050—3100 literes évi fejési átlagot! BARA LÄSZLÖ agrármérnök daságl üzemek ebben az évben kevés gyomirtószert kaptak. A kapott menynyiséggel csak a vetésterület 30 százalékát kezelhették! A járás öt mezőgazdasági üzeme tudományos kísérletet is folytat, nemesített búza- és árpafajtákkal. Sajnálatos, hogy a műtrágya szállítása is akadozott, s ez kedvezőtlenül befolyásolhatja a hektárhozamok alakulását. Hogyan teljesítik feladataikat az állattenyésztésben? A szarvasmarhaállomány népességét vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy 100 hektár mezőgazdasági területre 69 szarvasmarha jut, a féléves tejhasznosság pedig elérte az 1500 litert. Egyes gazdaságokban persze nagy az ingadozás a tehenek fejési átlaga között. Az első félévben a sertéstenyésztésben a napi súlygyarapodás 55 deka-Bratislavában az Öntözőgazdasági Kutatóintézet épületében nemrégen ülésezett a KGST azon munkacsoportja, amelynek kutatói öt éven át irányították az öntözött növénytáplálást. Az ülésen részt vett Debrecenből az ötéves munkaidőszak vezetője Bocz professzor, Moszkvából Boldirev professzor, a Lengyel Népköztársaságból Belcsev és Janoviak kutatók, Romániából Pepu kutató, hazánkból pedig Rúčka kutatómérnök, a tudományok kandidátusa és számos hazai intézet szakembere is. Jó megoldásnak bizonyult, hogy ebből az alkalomból intézetünk tudományos konferencián — a Topolčanyhoz közel eső Jankov Vršokon — tájékoztatta a gyakorlat szakembereit a növénytáplálás időszerű kérdéseiről. A szakemberek időt szakítottak az elméleti fejtegetések meghallgatására. A konferencián elhangzottak élén-: ken foglalkoztatták a jelenlevőket, mert az öntözés során felhasznált nitrogén jó néhány kérdés tisztázását tette szükségessé. Ezeknek közös gyűjtő megnevezése „az öntözött növényápolás optimalizálása“, amely magába foglalja az öntözés mértékét, a tápanyagpótlás elméletét és módszerét, a termények minőségi jellemzőit és a közgazdasági kérdéseket is. Míg a KGST munkacsoport-ülésén Bocz professzor a közös munka eredményeit méltatta, addig a gyakorlati szakemberek konferenciáján részletesen beszámoltak a konkrét eredményekről. A két tanácskozáson elhangzottakat tömören az alábbiakban foglaltam össze: Intézetünk igazgatója bevezetőben kiemelte, hogy amíg az öntözés ötven, addig az öntözéssel egybekötött szakszerű növénytáplálás kilencven százalékkal is növelheti a termésho* zamot. Öntözéses viszonyainkra vonatkoztatva ehhez meg kell határozni a tápanyagpótlás optimális feltételeit Boldirev professzor a Moszkvai Talajtani Intézetben alkalmazott levél* diagnosztikai módszerekről számolt be. Hasonlóan, mint a gyógynövények esetében a béltartalom és különböző hatóanyagok ismeretében állapítják meg a növények tápanyagszükségletét és a talaj normális tápanyagkészletét, valamint a trágyázás normáit. A szükséges tápanyagmennyiséget az alábbi arányok adják: A növény optimális tápanyagszintje A megállapított tápanyagszint 3 Ez az érték képezi, a nitrogén volu* ménjét, és ennek alapján választják meg az év jellegzetességének megfelelő trágyázást szabványt Ez tehát mindent magába foglal. Bocz professzor azt a nézetét is kifejtette, hogy a magasfokú produktivitást, az agrotechnikai és trágyázási arányok befolyásolják. Szükségesnek tartja, hogy a következő öt évben, és az ezredfordulóig a KGST-országokban az eddiginél még nagyob ütemben növeljék, illetve biztonságosabbá tegyék a termelést. Eközben a termelést befolyásoló tényezőket is elemezte. Véleménye szerint az ökológiai tényezők a mérsékelt övezetű európai országokban nem bírnak döntő fontossággal. Döntő tényező azonban a víz- és a táp* anyagszükséglet. Azokban az országokban, amelyekben hektáronkénti átlagban 50—ý70 kiló hatóanyagot használnak és 400—600 milliméter gramm volt, s ez jó eredrúénynek számít. Egyes mezőgazdasági üzemekben azonban a malacelválasztás át* laga nagyon gyenge volt; míg Deménden (Demandice) például tíznél több malacot választotak el kocánként az első félévben, addig Oroszkán (Pohronský RuskovJ alig lépték túl az öt darabot. Az állattenyésztési részleg a szak* osztályok dolgozóinak a bevonáséval rendszeresen ellenőrzi az állattenyésztési teendőket. Gondoskodnak az erőtakarmányok felhasználásának ellenőrzéséről. Jó színvonalon szervezik és értékelik a gazdaságokban a dolgozók szocialista versenyét, örvendetes, hogy már nemcsak az egyének, hanem a munkaközösségek is versenyeznek egymással. A járásban három kooperációs körzetet alakítottak. A Bars kooperációs csapadékot Juttatnak a talajba, ott a búza termésátlaga csak a 18—20 mázsát érheti el. Ezzel szemben 300 kiló körüli NPK hatóanyagszinttel már negyven mázsa átlagos hozamot ér* hetnek el hektáronként. A debreceni kutatások eredményei azt mutatják, hogy a tápanyagok fel* vételében a nitrogén a meghatározó. Ezért a nitrogén mennyiségét a fősz* forral és a káliummal arányosan kellett növelni. Ebben az évben már az 1950—60-as években alkalmazott műtrágyamennyiség hússzorosát a|án* lották. Országos méretben ma mér 115 kg N-, 80 kg P- és 105 kg K* hatóanyagot alkalmaznak hektáron* ként. Hollandiában azonban 170 kg N; 115 kg P és 60 kg К/ha az orszé* gos átlag. A debreceniek véleménye szerint 400—600 milliméteres évi csapadékkal is hatásos a tápnyagszint növekedésé. A nitrogén termésnövelő hatása a többi tápanyag (P, K) arányos nőve* lése nélkül nem bontakozhat ki. Esze* rint az öntözés a legnagyobb mérték* ben a nitrogénre jutó terméshánya* dot, de kisebb mértékben *— a nem öntözött növények hozamához képest t-i a P és а К részesedését is növelt. Bocz professzornak köszönhető, hogy szó esett az idényen kívüli ön* tűzésről is. Munkáiból bebizonyoso* dott, hogy ahol a talajviszonyok meg* engedik, ott az idényen kívüli öntö* zéssel is lehetőség nyílik a talaj ned* vességének tartalékolására, s ezzel a nitrogén és a többi tápanyagok is jobban hasznosulhatnak. Az idényen kívüli öntözéssel bizo* nyos idő óta Hrusovanyból Bahoch kutatómérnök is eredményesen fog* lalkozik. Beszámolójában kiemelte, hogy ahol a talajok jó víztároló kó* pességűek, ott az idényen kívüli ön* tözés kedvező sikereket hozhat. Dél* Morvaország vidékein a harminc éves nedvességi átlagszint az őszi búza vetésekor hervadásponton mozgott Ismeretes, hogy a vetés utáni talaj* nedvességi viszonyok befolyásolják a kalászméretet. Arra is rámutatott, hogy az idényen kívüli öntözés nem feltétlenül hat negatívan a tápanyag* kimosődásra. Baűoch mérnök arról is beszélt, hogy dél-morvaországi viszo* nyokban jellemző az öntözött talajok foszfortszintjének csökkenése. Rúčka kutatómérnök, intézetünk dolgozója szintén ismertette eddigi eredményeit. Szerinte öntözéses vi* szonyokban a fő tápanyagok együtt biztosítják a nagy hatást. Beszélt olyan NPK- és szervestrágya-adagok* ról, amelyek a legnagyobb hozamot biztosíthatják. Bízik kutatómérnök a Nyitrat Me* zőgazdasági Főiskolán és intézetünk* ben elért eredményeket ismertette, és kiemelte a foszfor nagyméretű pótlá* sának szükségszerűségét. Arról is be* szélt, hogy mennyire fontos a tala* jók felvehető nitrogénkészletének az ismerete. Erre analitikai módszert is ajánlott. A tanácskozáson saját kutatásaim eredményeiről is beszámolhattam. A tápanyagmérleg négyévi megfigyelése alapján kiemeltem, hogy a műtrágya* szint (főleg az N), továbbá az öntö* zés a hagyományos agrotechnikától teljesen eltérő körülményeket terem* tett. Módosult például a tápanyagfel* vétel, de annak aránya is. Az új vi* szonyokban a régi beltartalmí érték és a tervezett hozamok alapján a tápanyagszükséglet a meghatározó. A pontos tápanyagfelvétel vizsgálata alapján ezért szükséges a pótlás. Tarr Gyula kutatómérnök körzetben fejtik ki a legjobb tévé* kenységet. A körzet keretében öt kooperációs központ alakult. A leg* eredményesebben a gényei (Géüa) és a garamkálnai (Kálna nad Hronom) központ gazdaságainak dolgozói tévé* kenykednek. Ugyancsak javult az együttműködés a Hont kooperációs körzetben, de ezzel szemben a Ga* ramvölgye kooperációs körzet gazda* ságainak tevékenysége még javításra szorul. Az egységes munkadíjazást húsz szövetkezetben, két állami gazdaságban és négy közös mezőgazdasági vállalatban alkalmazzák 1 Ebben az évben újabb hét szövetkezetben veze* tik be a bérezés hasonló módozatát. A jmi javaslatára a mezőgazdasági üzemekben körültekintően dolgozták át a prémiumrendszert, ami jelentősen befolyásolja a termelés hatékony* Ságénak a növekedését. A járás mezőgazdaságának dolgo* zói az év hátramaradó részében is mindent megtesznek azért, hogy sikeresen megvalósítsák a célkitűzéseket! Abel Gábor A nehézségek eüenére
