Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-09 / 6. szám
SZABAD FÖEDMÜVE9 1980. február 9. >■£ IK MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф; MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф A méhek ébredése Ki érti ezt? A tói még nem múlt el, a nap azonban már magasabban Jár. Ébredésre, tavasz közeledésére ösztönzi a kaptárakban fürtökben összehúzódott méheket. Még a pincében telelő családok Is megérzik ezt, ahová nem jut el a fény, s ahol a hőmérséklet mindig egyforma. A dolgozó méhek Ilyenkor bőségesen fogyasztják a virágport — a méhkenyeret és méhtejjel i—i pempővel kezdik táplálni az anyát. Ennek következtében kezdi a peterakást. Bepetézi azokat a sejteket, amelyekből ősszel a méhek kikeltek és üresen maradtak, mert a téli készlet pótlása korábban történt. Ezután azoknak a sejteknek a bepetézése következik, amelyekből a tél folyamán a méz elfogyott. A petékből álcák kelnek ki és a méhek hozzálátnak az első tavaszi nemzedék neveléséhez. Ennek a nemzedéknek az a rendeltetése, hogy a télen kimerült őszi méheket felváltsa, a helyére álljon. Minél magasabbra emelkedik a nap, az anya annál buzgóbban petézik. Amikor pedig beköszönt a derűs tavasz, a fiatal méhek tömegesen hagyják el a sejteket. Külső munkára mennek, hogy még jobban növeljék a család létszámát. Készülnek a főhordásra, mézgyűjtésre, rajzásra. A méhcsalád azért képes elviselni a telelés viszontagságait, mert a méhegyedek erőtlenségét eredményesen ellensúlyozza a család együttes ereje. örvendetesen halad a méhek fejlődése, az örömbe azonban kis üröm is vegyülhet, ha a méhész nem törődik eléggé velük. A méhek több friss levegőre vágynak és nagyobb melegre. A friss levegő a kijárón keresztül áramlik a kaptárba. Ha az másutt is betódulhatna, akkor huzat keletkezne, és sok meleget magával vinne. A kijárót tehát lehetőleg hosszanti irányban bővítsük és minden más nyílást zárjunk éli A kijáró magassága ne haladja meg a nyolc milliméteremért ez egerek bemennének rajta. A cickány ilyenkor még tolakodóbb, mint korábban. Igyekszik bejutni a kaptárba, pedig gyakran elpusztul ott. A méhek „leszúrják“, mikor melegre fordul az idő. Az egy centiméter magasságot meghaladó kijáróra rácsozott szűkítőt kell felszerelni. A harkályok és a cinegék is gyakran felkeresik a méhlakásokat. Meg. kopogtatják a kaptárakat, csiripeléssel zaklatják lakóit. Ennek hatására a telelőfürt megmozdul. A felbőszült méhek megtámadják az ellenséget. A szükségesnél több mézet szívnak magukba, hogy megmentsék a készletet. A „vagyonukat“ féltik, de életüket nem. Mindent feláldoznak a közösség fennmaradása érdekében. Nemcsak az a méh pusztul el, amelyet a madarak elcsípnek, hanem annál jóval több. Közülük több ki sem bir jönni a kaptárból. Az aljdeszkán pusztul el. Ott dermed meg a hidegtől. A fürt megbomlásával sok meleg vész kárba. A meleg csökkenésével a fiasítás megfázhat és hibás méhek kelnek ki. Közülük sokat az aljdeszkára ledobva találhatunk. A legnagyobb baj abból ered, hogy a zaklatott méhek több élelmet fogyasztanak, mint a nyugalmat élvezők. Ha nincs korai tisztuló kirepülés, akkor a kaptárban ürítkéznek. A háborgatott méheknél a Nosema bef?gség jobban terjedhet. A harkályokat riasztással tarthatjuk távol, a méhektől. Lelőni nem szabad őket, mert hasznosak, és a törvény is védi. A cinegék, illetve a széncinke nálunk a legveszélyesebb méhellenségek egyike. Először csak a kijáróban megdermedt hullákat falja fel. Zajos ugrándozás és vidám csirlpelés közben. Amikor azonban a zaj hallatára az első méh kijön a kaptárból, azt csípi el, azután már csak friss vagyis élő „eleségre“ vágyik. Többet csiripel, jobban ugrándozik és gyakran kopog. A zajra a kaptárakből egyre több méh jön ki és a bentiek Izgalma is fokozódik. A cinegék ellen sokféle védekezésről hallottam, olvastam és tapasztaltam. Egy Ideig bevált a madarak etetése olajos magvakkal, faggyúval, bőrdarabkákkal. Kétszáz, háromszáz méter távolságra csalogattam őket élelemmel a méhektől. Pár nap múlva a környék minden cinegéje ott falatozott. Mikor az eleség elfogyott és nem tudtam újat sezrezni, akkor már a méheket támadták. A madarak etetése hasznos és eredményes lehet, ha azt többen végzik. Az etetőket távolabb, legalább négyszáz méter távolságra kell ehelyezni. A méhhultákat pedig érdemes kéthárom naponként eltávolftani a kijáróbői. Talán sokan gondolják, hogy minden méh az aljdeszkára hull, amikor elpusztul és elegendő ha azt egyszerre az első tisztuló kirepülés előtt eltávolítják. A méh ugyanis nem várja meg halálát családjában, hanem úgy cselekszik, mint az eszkimó. Amikor érzi halálának közeledését, nem kér menedéket családjától, hanem igyekszik onnét minél messzebbre eltávolodni. Igyekszik a kaptárt elhagyni, hogy teteme ne fertőzze egészséges társait. Az öreg, kimerült eszkimó állítólag leveti ruháit és úgy megy a zord környezetbe, hogy halála minél előbb bekövetkezzék. Á méhek ilyenkor többet mozognak, nagyobb hőt fejlesztenek, hanem is zavarják őket. A felgyülemlett bélsarat azonban nem ürítik a kaptárban. Ez csak akkor következik be, ha a nyugalom nem biztosított, vagy pedig betegek. A méhek természeténél fogva jellemző az a képesség, hogy télen csomóba, tömegbe húzódnak és közösen védik magukat a hidegtől. Majdnem minden rovar meghátrál a zord tél előtt és életéért passzívan védekezik. A hideget anabiózis állapotában vészeli át; nem egyszerűen dermedtem hanem szinte holttá merevedve. Alig „pislákol“ benne az élet, amelyet eléggé fukarul táplál a nyáron felhalmozódott zsírmennyiség. Csak a nap melege téríti vissza a rovart az életbe, feltéve, hogy elegendő zsírtartalékkal rendelkezett a télen. A méh zsírteste aránylag gyengén fejlett, ezért nem merülhet téli álomba, mint ahogyan a tapasztalatlanabb emberek feltételezik. Télen a készletben levő táplálékkal pielegíti önmagát. Azért táplálkozik, hogy megmaradjon és azért nem dermed meg, mert táplálkozik. Régóta ismeretes, hogy a kicsiny állatok testében a hőleadás intenzívebb, mint a nagyoknál. A fagyban fogott egér nyomban megdermed, míg például a sas, vagy a szarvas teste eléggé sokáig melegen marad. A méhcsaládot ugyanazon fizikai törvények mentik meg a hidegtől, amelyek a méheket külön-külön halállal fenyegetik. Amikor a méhek fagyos Időben fürtbe tömörülnek, a gömb felszíne a tömegéhez képest annál kisebb, minél több méh van benne. Ez a magyarázata annak, hogy azonos feltételekben az erős család jobban telel, mint a gyenge. Ha a test felülete kisebb, akkor az abszolút hőleadás is csökken. Tehát minél sűrűbb télen az méhfürt élő pereme, annál kisebb lesz a felülete, s minél tömörebb a perem, annál biztonságosabban szigeteli a hidegtől a fürt aránylag laza belsejét és kevés hőt vészit. A fürt belsejében tartózkodó méhek a meleg termeléséhez természetesen fokozottabban táplálkoznak. A nyüzsgő „gömb“ sokezernyi egyede együttes erőfeszítéssel harmincöt fokra is fokozhatja a fürt hőmérsékletét. Az a család, amelynek téli fürtje elegendő meleget termel, az csendes. Fölösleges életjelt kicsalni belőle kopogtatással. Az egerek, a cinegék és harkályok által zavart családok jobban zúgnak, mint a többiek. Néha annyira, hogy anvátlanságra gyanakszunk. A méheknek az ébredés időszakában több nyugalomra van szükségük, mint korábban. Tegyünk meg mindent azért, hogy fejlődésük zavartalan legyen. Gondoskodásunkat mézzel, gyümölccsel és magvakkal hálálják meg. Csurilla József A múlt év június másodikén megjelent Méhészet rovatban ezeket olvastam: „A legutóbbi tíz esztendőben összesen 80S9 tonna mézet adtunk az állami alapúkba. Lényegesen többet, mint a megelőző tíz évben“. A hetedik bekezdésben pedig ezeket olvastam: „A mezőgazdasági-élelmezési tárcának a méhészet fejlesztését célzó segítsége abban is kifejezésre jutott, hogy a múlt időszakban mintegy négyezer tonna, vagy annál is több cukrot juttatott a méhek etetéséhez, hozzáférhető áron s ez nem egyedüli támogatás. Az elmúlt tíz esztendőben a teleltetett méhcsaládonként minden szervezett méhész pénzbeli támogatást kapott. Erre a célra társadalmunk évente tízmillió koronát folyósított, s az 1979-es évtől kezdve már tizenkétmillió koronát fizetnek a méhészeknek“. Fontosnak tartottam a pár mondat felelevenítését, hiszen ebben jut kifejezésre az, hogy társadalmunk értékeli a méhészet szerepét. Ezért támogatja cukorral és anyagiakkal. Ugyan ki tudná megérteni, hogy szeptember 24-én, amikor ezt a cikket irtani, a rimaszombati (Rimavská Sobota I járás egy részében az idézett soroktól eltérően családonként csak öt kiló cukrot kaptunk teleléshez. Erről itt említést kellett tennem. A rimaszombati alapszervezetnek több mint ötezer méhcsaládja van. Amint tudjuk a szervezet csoportokra tagozódik. Így az alapszervezet egyik csoportja tiz, a másik nyolc, a harmadik pedig csak öt kiló cukrot kapott a méhek teleltetésáhez. A családonkénti ötkilós adag nem kevesebb mint 620 méhcsaládot érintett. Arról, hogy ez miért történhetett meg, csak az illetékesek adhatnak magyarázatot. Tény azonban, hogy ezzel károsodtak a méhészek, de a társadalom is! Minden szakkönyvben és szakcikkben ezt olvashatjuk: „A méhcsaládokat legkésőbb szeptember 15-lig fel kell etetni, hogy a készlet nagy részét még az ősszel kieső méhek beé^leljék". Persze azt is tudjuk, hogy a* egészséges méhcsaládoknak tizenkét-1 tizenöt kilő élelemre van szükségük, a zavartalan teleléshez. Az említett éukormennyiséget kapott méhészek nem biztos, hogy sikeresen beteleltették állományukat. Minden méhész munkáját nem ismerem még az alapszervezetünkben sem. Azt azonban tudom, hogy mindegyikük a családok megmentésére törekedett. így a kipergetett mézet kellett visszaadnia méheinek. Aki nem így tett szeptember végéig, s arra várt, hogy a cukor esetleg megérkezik, az rosszul cselekedett, végül a méz felhasználásához folyamodott, bár a kései etetés végzetes lehet a családokra. Persze az is végzetes lehet, ha csupán az öt kiló cukrot etették fel családonként. . Többen ezért adták vissza az évközben kipergetett mézet. Magam például háromszáz kilé mézet etettem meg a családokkal, és jól teltem, mert az említett időszakig családonként csak öt kiló cukrot kaptam. Néhányan tehát megmentettük méhcsaládjainkat, aznnban borsos áron. Háromszáz kiló cukor ára például 2190 korona. Ugyanannyi mézé pedig 6750 korona. A különbözet tehát 4560 korona és nem biztos, hogy jobb a teleltetés, mintha cukrot adtam volna eleségül méheiinnak. Ki tudja hányán cselekedtek így? Egyelőre persze nem ismeretes, hogy télen az ötkilós cukoradagtól hány csatád pusztul éhen. Több mint harmincöt éve méhészkedem. Közben akadtak nehéz évek is (1941—45 és 1968), a méhekkel még akkor is jobban törődtek. Vajon kinek jó az, ha a méhész és vele együtt a társadalom károsodik? Nagy Kálmán Becsüljük egymás munkáját! Az SZMSZ KB a múlt év ** decemberének közepén Trenčínben kétnapos tanácskozást tartott. A negyedik plénum napirendjét a Szövetség legfontosabb kérdései töltötték ki. A tanácskozás előtt két időszerű előadás is elhangzott. Az első előadást Šimkovič elvtárs, az SZNF KB titkárságának a dolgozója tartotta. Ismertette a Jelenlévőkkel szocialista hazánk politikai célkitűzéseit, valamint az NF-be tömörülő társadalmi szervezetek küldetését. A második előadás során Lasz mérnök, az SZMSZ bratislavai városi szervezetének a tagja, a virágpor méhészeti jelentőségét méltatta. Különféle eszközökkel bemutatta a vírágporszedés módszereit, a szárítás berendezéseit és ismertette a virágpor közélelmezési jelentőségét is. Az SZMSZ KB, valamint a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság tagjai mindkét előadást figyelmesen hallgatták s az előadókat sok kérdéssel elhalmozták. A plénum tanácskozását Mikulás Jánt, az SZMSZ KB elnöke nyitotta meg. Ezután pedig a trenöíni méhészek szervezetének vezetői köszöntötték a jelenlévőket. A szervezet hatvanéves fennállásénak alkalmából jól szervezett kiállításon, valamint diapozitív vetítésével mutatták be a méhészet fejlődését. A tanácskozáson sok sző esett a mezőgazdasági növények beporzását segítő verseny kiértékeléséről. A méhek vándoroltatásában élenjáró alapszervezeteknek, mint például a sološnícai, a topofőanyi, a Žarnovica!, a hrachovoi és a fülek! (Filakovo) oklevelet adtunk. A jelenlevők nagy érdeklődéssel figyelték az elnökség és a titkárság munkáját körvonalazó kimerítő föbeszámolót, amely áttekintést nyújtott az Szervezeti élet SZMSZ III. kongresszusét követő sokrétű tevékenységéről, beleértve az Agrokomplex ’79 Országos Mezőgazdasági Kiállítás méhészeti részlegének, továbbá a méhészújítők és feltalálók tanácskozásának eredményességét, a szalatnyai (Slatina J körzeti méhtenyésztő telep kivitelezését s a felvásárlás helyzetét Is. Tájékoztattuk a jelenlévőket az alapszervezetekkel való együttműködésről, valamint az e téren észlelt problémákról Is. A plénumon természetesen egyéb, szervezetünket érintő kérdések is napirenden voltak. Ezek közzé tartozott Szövetségünk tagjainak politikai és szakmai nevelése, a méhészeti kellékek beszerzésének, valamint a biztosítás problémáinak a kérdése is. Meghallgattuk Roško doktor tájékoztatóját a méhbetegségek elleni védekezésről, s az ezzel összefüggő idei teendőkről. A beszámolókat a tanácskozás első napján tartalmas hozzászólások követték. Asztalos mérnök, a rimaszombati (Rimavská Sobotaj Járásból a plénum résztvevőit tájékoztatta a növények beporzásának járási sikereiről. Kiemelte, hogy a méhcsaládok vándoroltatásával, Illetve a növények beporzásával jelentősen javult a mezőgazdasági üzemek termésátlaga. Azt tanácsolta, hogy a Szövetség illetékes szakbizottsága a jövőben nagyobb gondot fordítson a méhcsaládok vándoroltatására, vagyis a növények beporzására. Ing. V. Cajovský, CSc., a Méhészeti Kutatóintézet igazgatója hozzászólásában a szocialista verseny értékelésére tért ki. Azt javasolta, hogy a jövőbeli a növények beporzásával kapcsolatosan mind a sikereket, mind a fogyatékosságokat tárjuk fel, s az összegyűjtött adatokat .juttassuk el az illetékeseknek. Említést tett még arról is, hogy jó volna ha a mezőgazdasági üzemek a növénytáplálásban mikroelemeket is használnának, mert ezek nagyban elősegítenék a virágzat jobb mézelését. A továbbiakban felszólalt még Haclo, Cifra, Flörich, Metis, Novák és több más elvtárs Is. Mindnyájan közérdekű kérdések megoldását sürgették. A beszámolókhoz az SZMSZ KB, valamint a KRB húsz tagja szóit hozzá. Végezetül Jání elvtárs kiértékelte az elhangzottakat és körvonalazta a soronlevö döntő fontosságú feladatokat. juraj Ferenöík mérnök l Az utóbbi években a Szabad Földműves Méhészet rovatában s a Včelár folyóiratban többen foglalkoztak a mezőgazdasági kultúrnövények helytelen vegyszeres kezelésével, a méhészek, valamint a társadalom oktalan megkárosításával. Magam is írtam ilyen cikket a rovatban. Ugyanis szemtanúja voltam egy virágzásban levő heretábla helytelen vegyszeres kezelésének, ami a méhek pusztulását okozta. Most, amikor a határban még szünetel az élet, s egyre közelebb kerülünk a tavaszhoz, arra gondolunk, hogy ez az év feltehetően gazdagabb lesz sikerekben, mint az elmúlt volt. Méhállományunk sajnos évről évre kevesebb. A vegyszerezés miatt több méhész elvesztette bizalmát. Ez arra ösztönöz minket, hogy beszéljünk, vitatkozzunk a kényes .kérdésekről, a mezőgazdaság szakavatott dolgozóival. Járást székhelyünkön, Rimaszombatban (Rimavská Sobota) a jmi vezetőjével, Vitárius mérnök elvtárssal és helyettesével Asztalos mérnökkel, az SZMSZ KB tagjával beszélgettem, akik néhány kérdésre választ adtak. Azt kérdeztem tőlük, milyen vélemények alakultak ki járási szinten a mezőgazdasági kultúrnövények helytelen vegyszeres kezeléséről és az ebből eredő kérőkről. A kérdésre Vitárius elvtárs elmondta, hogy a járás területén az utóbbi évben a vegyszerezéssel keletkezett károk a minimumra csökkentek. A jövőben azonban ilyen károk >— feltehetően — nem fordulnak elő, mert a mezőgazdasági üzemek meggyőződnek a méhek fontos szerepéről, a kultúrnövények beporzásának fontosságáról. A múlt évben a Bátkai Állami Gazdaságban egy heretábla vegyszerezésével jelentős károk keletkeztek, hasonló esetről azonban nincs tudomásuk. Arra a kérdésre, hogy a vegyszerezést szabályzó törvényerejű rendeletet ismerik-e a mezőgazdasági üzemekben, az igazgató így válaszolt: — A mezőgazdasági üzemek vezetői, agronőmusai tudják, hogy a növények vegyszeres kezelését rendelet szabályozza. Ezért már tavasszal kioktatják azokat a dolgozókat, akik a vegyszerezést végzik. Ezek tájékoztatást kapnak a méhek tevékenységéről is. Ha mégis előfordul sajnálatos eset, az csak felelőtlenségből eredhet, A múlt évben járásunkban is kezdetét vette a kultúrnövények-szervezett beporzása. A mezőgazdasági üzemek szerződést kötöttek az SZMSZ alapszervezeteivel. A szervezetek kötelezték magukat, hogy 2640 méhcsaláddal vesznek részt a növények beporzásában, valóságban azonban 4245 családdal segítettek. Ennek társadalmi hasznát Asztalos mérnök ecsetelte. Olyan repcetáblán például, ahol nem voltak méhcsaládok a hektárhozam 1,2—1,4 tonna között ingadozott. Megfigyelték azonban, hogy a repcemag hozama az egyik táblán 1,9, a másikon 2, a harmadikon pedig 2,7 tonna lett a méhcsaládok közreműködésével. Ezeken persze több méhcsaládot helyeztek ki a tervezettnél, de megérte. Ugyanakkor heremagból hektáronként több mint négyszáz kilós átlagot értek el< Hogyan értékelte Asztalos mérnök a méhek beporzó tevékenységét, és milyen véleményt alkotott a kultúrnövények helytelen vegyszeres kezeléséről? Mint méhész saját bőrén tapasztalta a helytelen vegyszerezés ártalmait. A járási útkarbantartó vállalat ugyanis az útmenti gyümölcsfákat alkalmatlan Időben permetezte és méhállományában jelentős károkat okozott. ) A múlt évben a járás területén a növények beporzása jól sikerült. A mezőgazdasági üzemek az alapszervezeteknek több mint 158 ezer koronát fizettek ki a szolgáltatásért. A méhek beporzó tevékenységét járási szinten értékelték. Az első helyet a hrachovoi alapszervezet érte el és ezer korona jutalmat kapott. Méhállományuk 58 százalékát használták fel a kultúrnövények beporzására. A második helyezést a rimaszombati alapszervezet vívta ki, hétszáz korona jutalommal. Ez a szervezet 735 méhcsaláddal, vagyis állományának 33 százalékával vándorolt. A harmadik helyen a tornaijai (Šafárikovo) alapszervezet végzett. Kezdetnek persze ez is jő, ám mindkét fél részéről némi nézeteltérések is keletkeztek. Egyes méhészek kevésnek találták a beporzásért kifizetet díjat, mások pedig nem tartották be a rendeletben rögzített határidőt, mely szerint legkevesebb tizennégy napot kell egy-egy kultúrnövény beporzásánál eltölteni. A lényeg az, hogy a beporzás kezdetét vette s ebben az évben már nagyobb körültekintéssel kell szervezni a vándoroltatást, Vitzén István
