Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-09 / 6. szám
esetleg szenázsból és szénából fog állni, a hegyvidéki körnt lekben lesz túlsúlyban. A minőségi szenázzsal a marhahizlalásban helyettesíteni lehet ugyan a zöldtakarmányt és a szénát, ám a szenázsos takarmánykeverékek kevés energiát tartalmaznak. A hiányzó energiát megfelelően összeállított takarmánykeverékekkel (60—70 keményítőegység), továbbá könnyen emészthető szénhidrátos takarmányokkal (szárított cukorrépa, szárított cukorgyári répaszelet) lehet pótolni. A hegyaljai körzetekben a takarmányadag hiányzó energiamennyiségét a szenázs és a kukoticaszilázs megfelelő kombinációjával lehet kiegyenlíteni. A morhahizlalásban minden termelési körzetben fontos szerepel tölt be « karbamid. A szintetikus nitrogénvegyületek mikroblális fehérjék képzésére vuló felhasználása a takarmányadag nitrogénanyag-tartalmától, vagyis a takarmányartag energia- és nltrogénanyag-arányától függ. Az energia és a karbamid közötti optimális arány 12:1. NAGYÜZEMI TECHNOLÓGIA A SZARVASMARHATENYÉSZTÉSBEN A szarvasmarha-tenyésztés lparosodási folyamata szerkezeti változásokat követel. Azok a szakosított termelési egységek válnak fokozatosan alapvető szervezeti egységekké, amelyek egy vagy két, funkcionálisan vagy gazdaságilag egymásra kapcsolódó szarvasmarha-csoport tenyésztésére szakosodtak. Kulcskérdést jelent, hogy az újratermelési ciklus milyen kapacitású színvonalon zárult le, hogy lehetővé váljanak a hatékony szakosítás tenyésztési technológiai ipari formái. A komplex program keretében az egyes szarvasmarhacsoportok és termelési Irányzatok száméra a szakosított termelési egységek következő alapvető formaival számolunk. A tehéntartásban, mint alapvető típussal, az előhasl tehenek ellenőrző istállójával kiegészített tehenészeti termelőegységgel számolunk. A második lehetőség az előhasi tehenekkel is kiegészített tehéntartás és 90 napos korig tartó borjúnevelés. A tehéntartásnak az egyes szakosított termelési egységekbe való összpontosítása a technológiai gépsorok (fejőház, örülékkitakarító gépsor) és a munkaerők optimális kihasználásától, és az alapvető biológiai tényezők tiszteletbentartásútól függ. Biológiai szempontból olyan minimális összpontosításra van szükség, amely lehetővé teszi a tehéntartás csoportos módszerét. A tehenészet befogadóképességének a létező objektumok átépítése vagy kiegészítése esetén nem szabadna kissebbnek lennie 450 férőhelynél. Maximálisan 1000 fejőstehenet kellene összpontosítania. 0) tehenészet építése esetén, ahol a tehenek csoportos tartásával és a nagy teljesítőképességű fejőberendezések használatával számolunk, nagyobb mértékű összpontosításra van szükség. A szakosított termelési egységekbe még a hegyvidéki körzetekben som kellene 650 fejőstehénnél kevesebbet Összpontosítani. A borjú nevelést központi borjűistállókban lehet megszervezni, ahol a borjakat 6 hónapos korukig tartják. A szakosításnak ez a formája csak a mostani Időszakban Időszerű. A borjúnevelést a jövőben a nevelőüzemek, bikahizlaldák, esetleg a tehéntartásra szakosított termelési egység részeként fogjuk megszervezni. A mindkét ivart 6 hónapos korig nevelő központi borjúistállókba 800—1500, kivételesen még ennél is több borjút tervezünk összpontosítani. A* Uszőnevelést elsősorban a nevelőüzemekben fogjuk megvalósítani, ahová a borjakat a föcstejes időszak befejeződése után összpontosítják, és a borjúnevelés a borjak 6—7 hőnapos korában befejeződik. Az előhasi tehenek ellenőrző istállójával egybekapcsolt nevelőüzemek az üszőnevelés különleges formáját fogják képviselni. Az előhasi tehenek ellenőrző istállóját, amelyben az üszők 30 %-ának 100 napos, és 70 °/o-áruik 305 napos ott-tartózkodásával számolunk, 600—650 férőhelyesre kell méretezni, hogy lehetővé tegye egy nagyteljesítményű fejőház kihasználását. A vállalaton belüli szakosítás esetén, főként ott, ahol az Üszőnevelés céljaira régibb objektumokat akarnak átépíteni, 500—1500 üsző összpontosításával kell számolni. Amennyiben a nevelőüzem működése meghaladja a vállalat határait, 1700 férőhellyel kell számolnunk. A jő eredmények elérése érdekében szükséges, hogy az üszőnevelő üzem önálló termelési egységként működjék, amelyben a gazdasági eredmények egyedüli kritériumát az üszőnevelésben elért eredmények képezik. A inarhahizlalást elsősorban a borjúistállókkal ellátott bikahizlaldákban fogjuk megvalósítani, ahová a hizlalásra szánt borjakat a föcstejes időszak befejezése után 10 nappal fogják áttelepíteni. A marhahústermelő üzemek különleges típusát képviselik majd a tej árutermelésével foglalkozó tehenészetek, ahol ezzel párhuzamosan folytatják a borjúnevelést is. az egyes Állatcsoportok tenyészeteinek ÉS HASZNOSÍTÁSI IRÁNYAINAK TECHNOLÓGIAI RENDSZEREI A tejtermelésre szakosított, újonnan épített tehenészetek nagyszámú- állatot fognak összpontosítani, és a fogyasztói központok közelében helyezik el őket. A tehenészet termelő részében a fejősteheneket boxokbun helyezik el. Ennek előnye, hogy a fejőst nagy teljesítőképességű fejőházakban fogják végezni. Az újonnan épített ellétőistállökat bekötéses rendszerrel, télhosszú állásokkal, szalma-almozással oldották meg. A legközelebbi időszakban az istállózásl térségek legfőbb formájának a régi objektumok átépítéséi és új épületekkel való kiegészítését kell tekintenünk. A borjúnevelést az Itatásos táplálás időszakában egyedi vagy csoportos istállózással, de egyedi itatással lehet megoldani. A másik lehetőséget a csoportos borjúistáliókban való elszól lásolás és a tejes borjútáp etetőautomaták útján való adagolása jelenti. A növényi takarmánnyal való etetés időszakában az üszőket és borjakat szabadon, rácsos padlójú ketrecekben szállásol ják el, miközben az üszőknek kifutójuk van. Az üszőnevelő üzemeket elsősorban természetes állattartás formájában fogjuk építeni. A hegyvidéki és a hegyaljai körze lekben ajánlatos a nevelőüzemeket a legeltetéssel egybekapcsöltan építeni. Űj építkezés esetén olyan üszőnevelési technológiát lehet alkalmazni, amely az üszők egész évi Istállózásán alapul egészen a vemhesség megállapításáig, majd boxos istállózásra kell áttérni. Elegendő szalma esetén az üszőket almozott ketrecekben szállásolhatjuk el egészen a vemhesség megállapításáig. A marlialiizlalásra szakosított állattenyésztési központokat új építkezés esetén kizárólag teljes rácspadlóval ellátott, 15—* 30 férőhelyes ketrecek formájában fogjuk megoldani, ahol « bikarborjakat egész éven át bekötés nélkül fogjuk tartani. Elegendő alomszalma esetén síma, almozott padlójú istállót, vagy mélyalmos istállózást javasolhatunk. A tej árutermeléséből kizárt teheneket kizárólag régi, kelre ces istállózásra átépített épületekben fogjuk elszállásolni, és almozott padlón, vagy mélyalmon tartani. A tehenek tukarmá nyozását a nyári időszakban legeltetéssel, a legeltetési Időszakon túl pedig az istálló melletti részben oldjuk meg. Az istállók épületszerkezeti megoldásának a mezőgazdasági föld megtakarítására irányuló követelmények tiszteletbentartásón kívül a marhaistállők építésének pavllónos módszeréről át kell térnie az összpontosított blokkos megoldásra, és foko zatosan meg kell teremtenie a feltételeket az emeletes istálló rendszer kiépítésére. A szarvasmarha-tenyésztés istállóépületeinek építésére az alábbi szerkezetek Időszerűek: A fából készült épületszerkezeteket a kukorica- és répatermelő körzetekben a hízómarhák és az üszők elszállásolására lehet felhasználni. A hegyvidéki és a hegyaljai körzetekben a faanyagból készült Istállókat hőszigetelni kell. A fából készült épületszerkezetek előnye a gyors Istállóépítés és az építkezési költségek, lényeges csökkenése. Az acélszerkezetek az Istállók építésére alkalmatlanok. Agresszív környezetben rövid életűek és nagy üzemelési költ öégekkel járnak. A kerámiaszerkezetek nagyon költségesek, így a szarvas marha-istállók építésében csak korlátozott mértekben alkal mazíiatók. A vasbeton szerkezetek mutatkoztak eddig a szarvasmarhaistállók építésére a legalkalmasabbaknak. Aránylag alacsony üzemelési költségekkel járnak, hosszú ideig használhatók, a megfelelő tartási környezet kialakításakor energiamegtakarítást tesznek lehetővé, és gyártásuk többnyire saját erőforrá sok felhasználásával történik. Haladó tapasztalatok iskolája VI. TANANYAG A szarvasmarha-tenyésztés belter jesítése és ésszerűsítése Szerző: Doc. Ing. J. Antal DrSC Az állattenyésztési termelés jelenlegi és jövőbeni fejlesztését a CSKP XV. kongresszusának és a CSKP KB 13. plenáris ülésének határozatai szabják meg. Az állattenyésztési termelésnek rövid időn belül önellátottságot kell elérnie mind az alapvető állati termékek termelésében, mind azok fogyasztása szakaszán, miközben nagy hangsúlyt fektetünk hz állati termékek minőségére. A mai tudományos-műszaki -haladásból és a gazdaságilag fejlett társadalom életmódjában bekövetkezett változásokból eredő táplálkozási követelményeket a kalóriaszükséglet csökkenésével és az állati fehérjék, főként hús és lej formájában való fogyasztásának növekedésűiével jellemezhetjük. Ezért az állattenyésztési termelés fő és egyre igénye sebb feladata a fehérjetermelés. Az alapvető állati termékek .fokozott termelésének szakaszán ránk váró igényes feladatok teljesítésében nagy jelentősége van a szarvasmarhatenyésztésnek. A lakosság racionális táplálkozása szempontjából a szarvasmarhatenyésztésnek kell fedeznie a fokozódó hússzükséglet legnagyobb részét és a tejjel együtt az állati eredetű fehérje szükségletét is. A szarvasmarhának az állati eredetű fehérjék termelésében elfoglalt elsőrendű szerepe nemcsak a marhahús és a tej nagy bielógiai értékéből következik, hanem azok termelésének jellegéből is. A szarvasmarha kérődző állat, és mint Ilyen, a termelés szempontjából hatékonyan hasznosítani tudja az egész növényt, a növénytermelés melléktermékeit, főként a cellulózét, továbbá a nem fehérje jellegű és más szintetikus nitrogénanyagokat. Gazdasági szempontból fontos, hogy a fejőstehén intenzív termelőképesség esetén toj formájában az egy területegységen megtermelt taknrmánvmennylségből a leg nagyobb mennyiségű kiváló fehérjét képes előállítani. Ami a fogyasztható húsfehérjék termelésének hatékonyságát és a növénytermelés melléktermékeinek hasznosítását illeti, a marhaliústermelés az egész földalap kihasználása szempontjából elérhet! az egyszerű gyomrú állatok hatékonyságát, de lényegesen kisebb igényeket támaszt az importált fehérje-koncentrálumokkal szemben. Az élenjáró mezőgazdasági vállalatok számításai szerint 1 kg csontos hús előállítására a legnagyobb gubonadara- és töménytakarmány-fogyasztást a sertéshizlalásban mutatják ki, ahol eléri a 4,5—5,0 kg ot, míg a szarvasmarha tenyésztésben csupán a 3,20—3,50 kg között mozog. Az állati eredetű takarmányfehérjék, mint u legdrágább tukarmány 1 kg súlygyarapodásra eső fogyasztása a marhahizlalásban 5 X kisebb, mint a baromfibroilerek (pecsenyecsibék) esetében, és 3,5 X kisebb, mint a sertéshizlalásban. A szarvasmarha növénytermeléssel kapcsolatos ezen előnyein kívül a minőségi szervestrágyatermelés útján a talaj termő erejének fontos élettani szabályozója is. A szarvasmarha-tenyésztés bellerjesítése és ésszerűsítése az» jelenti, hogy gazdaságos takarmány- és éló iiiitiikaráíordüással nagy tej- és hústermelést kell biztosítanánk. A SZARVASMARHA TENYÉSZTÉS BEI.TERJESfTÉSÉNEK ALAPVETŐ PROBLÉMAI Az állattenyésztési termelésben a gazdasági hatékonyság a termelés hatékonyságának egy termelő állatra átszámítolt növekedésével párhuzamosan növekszik. Az élenjáró mezőgazdasági vállalatokban végzett felmérések szerint az 1 liter tejre átszámított költségek a hazai marhafajták esetében a tejelési időszakra eső 4000 literes tejliozainig csökkennek. A termelőképesség további növelésekor a költségek annyira megnövekedtek, hogy az 5100 literes tejhozamú tehenek 1 liter tejre átszámított termelési költségei csaknem azonosak voltak a 2600 literes tejhozamú tehenük termelési költségeivel. Tehál а hazai marhafajták tejtermelésének gazdasági hatékonysága az adott viszonyok között az általános 4000 literes évi tejlmzam 1 halárán mozog, amikor már az állat termelőképessége kimerő tőben van. Ez a tény mutatja a nemesítő munka jelentőségét, mivel a gazdasági hatékonyság halár* emelésének alapvető előfeltétele az állatok biológiai teljesítőképességének a növelése. A nemesítésnek a jő minőségű tenyészetből kiindulva időelőnnyel kell biztosítania a tehenek termelőképességének a termelési tényezőktől függő reális termelőképességével szembeni, konkrét termelési feltételek közötti minimálisan 20 százalékos, optimálisan pedig 30 százalékos növelését. A szarvasmarha tenyésztés belterjesftésének és nagyobb gazdasági hatékonyságának fő limitáló tényezője a mennyiségileg és minőségileg kiegyensúlyozott takarmányalap, főként a tertmés takarmányok szakaszán. A terimés takarmányok termelő hatásának növelése megkívánja a szárítóüzemi termékek és a növénytermelés melléktermékeinek felhasználásán alapuló szemcsézett takarmányok termelésének további fokozását. Továbbá hangsúlyoznunk kell a szarvasmarha tenyésztés szakaszán a termelés összpontosításának és szakosításának fontosságát olyan mértékig, hogy az ogyes korcsoportok és hasznossági irányzatok önálló termelési egységeket képezze nek. Így érhető el, hogy a gazdasági szempontból fontosabb vagy termelési szempontból közvetlenül hatékonyabb ágazató kát ne részesítsék előnybe, hogy á termelési technológia és munkaszervezés, és ezzel a gazdasági hatásfok is magasabb szintre kerüljön. NEMESÍTŐ MUNKA A SZARVASMARHA TENYÉSZTÉSBEN A szarvasmarha tenyésztés belterjesitésének elsőrendű elő feliétele a nggv teljesítőképességű biolóigal anyag termelése a hazrp fajták tej-hús hasznosságú típusra való átépítése mellett A szarvasmarha-tenyésztés nemesítés! programját, annak tartamát, ütemtervéi a megtermelt tej és marhahús mennyisé gére vonatkozó társadalmi megrendelés határozza meg. Az emberek napi, biológiai szempontból teljes értékű élelmiszer adagjának biztosítása érdekében 1990 ben minden lakosra 34—36 kg csontos marhahúst, 250 liter közvetlen fogyasztásra és tejtermékek gyártására szükséges tejet, valamint 8,6 kg vaj előállítására szükséges tejet kell termelnünk. Az említett tejmennyiség "biztosítása szükségessé teszi, hogy 1990-ig kialakítsuk a feltételeket az átlagos évi tejhozani tehe nenkénti 3600 literre való növelésére, s ugyanakkor biztosit suk a tervezett tehénállomány elérését is. A tejelő típus távlatilag a tehénállománynak csupán a 30 százalékát fogja képezni, és a belterjes sík, tejfogyasztő és feldolgozó körzetek számára van előirányozva. Ennek potenciális termelőképessége jó koraérés esetén (az első borjazás a 24.-25. hónapban) eléri az 5500—6500 literi, nagyobb testrátnájú lesz (650 kg-os élősúly), amely az átlagos, sőt, jó súlygvarapodási képesség feltétele (hízómarliák esetében napi 1200—1300 grammos súlygyarapodás), továbbá alkalmas lesz a tejtermelés nagyüzemi formáinak érvényesítésére. A tejtermelésben nagy részaránnyal vesz részt a honi vegyes hús-tej hasznosítású típus, amely a cseh és a szlovák tarka marha cseppvérkeresztezéséből, valamint a szlovák pinzgaui marhának a vöröstarka lapálymarhávul és az ayrshlre marhával való keresztezéséből a cseh és a szlovák tarka marha alapján alakul ki és termelőképességének el kellene érnie a tejelési időszak alatti 4500 — 5500 litert, a tisztavérű fajokhoz hasonló koraérést, és a növendékbikák hízóképességének a napi 1100—1400 grammot. A szlovák pizgaui marha alapján nemesített vegyes hasznosítású típus termelőképességének el kellene érnie a tejelési időszak alatti 3500— 4500 literes tejhozainot, a jó koraérést és a hizlalásban a napi 1000 -1220 grammos állatonként! hízóképességet. Minden típusnak szilárd konstitúcióval és nagyon jó fejhelőséggel kell rendelkeznie. A cseh és a szlovák tarka marha által képviselt vegyes telítés hasznosítású marhának el kellene érrííe a tejelési időszak alatti 4000 —4500 literes tejhozamot, az első borjazást a 24.— 25. hónapban lehetővé tevő jó koraérettséget, a nagyobb test*
