Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-09 / 6. szám
1980. február 9. Az elosztás fejlesztés kérdése is! Júl emlékszem rá, hogy harminc esztendővel ezelőtt, amikor megalakították az első földművesszövetkezeteket és tömbösítették a termőföldet, a nadrágszíj-parcellák egybeszántását végző gépeket nehányan bizalmatlanul fogadták. — Legyúrják, tönkreteszik a talajt, veszélyben forog az életet biztosító termés — mondogatták. Azóta már több mint három évtized telt el. Az emberek, — még a kezdetben kételkedők is — megszokták, megszerették a nehéz fizikai munka alól őket felszabadító gépeket. A helyzet tehát sokat változott. £gy-egy gazdaságban milliókat érő gépparkot tartanak fenn, az évente ismétlődő munkálatok végzéséhez. A termelés és a terméseredmény az ember politikai- és szakmai ismereteivel párhuzamosan növekedett. A hajdani zsellérek és kisparasztok leszármazottjai ma már gépek nélkül el sem tudnák képzelni életüket. Irányítói, kezelői és „orvosai“ a bonyolult mechanizmusoknak. Hajdanában a csúcsidényben a falvak minden épkézláb felnőtt lakója a szűkös termés előteremtésén munkálkodott. Ma azonban a gépekkel csupán néhányan végzik ugyanazt a műveletet, lényegesen jobb, magasabb színvonalon s főleg nagyobb hatásfokkal. Tény, hogy a falvak munkabíró lakóinak manapság már csak bizonyos hányadát foglalkoztatják a mezőgazdaságban. A gépek sok munkaerőt szabadítottak fel más ágazatok részére. Akik pedig a mezőgazdaságban maradtak, rá vannak utalva a gépek használatára. Kézierővel képtelenek volnának a jó termésátlag elérésére. Az ember saját termelőerejének felújítására képes, a gép azonban nem. Ezért az embernek kell gondoskodnia a gépek üzemképességéről, mert csak az ember közreműködésével segítheti a termelőmunkát. Tapasztalatok szerint a mezőgazdaságban használatos gépek és munkaeszközök üzemképességéről nem minden gazdaságban gondoskodnak lelkiismeretesen. Ez az egyik okozója annak, hogy a bonyolult mechanizmusok finomabb alkatrészei idő előtt tönkremennek és a gépek némelyike korábban kerül az ócskavasba, mint szabadna. Ezzel arányosan növekedik az új gépek iránti kereslet. Az ellátás azonban nem kimondottan pénzkérdés, és nem is tetszés szerinti, hanem a népgazdasági tervben meghatározott keretek szerint oldható meg. * A közelmúltban Farkas László mérnökkel, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási Mezőgazdasági Igazgatóság főgépesitőjével arról beszélgettünk, hogyan elégítik ki a gazdaságokat korszerű mezőgépekkel és munkaeszközökkel. Köztudomású hogy a járás mezőgazdasági termelése s azon belül a növénytermesztés az utóbbi évtizedekben dinamikusan fejlődött. Ez azt bizonyítja, hogy a szervezés és az agrotechnika színvonalának javulása, továbbá a jó termésátlagot biztosító biológiai anyagok hasznosítása mellett a gépeket is kihasználták. Nem vitás, hogy közben a gépek némelyike — a legnagyobb emberi gondoskodás közepette is — elhasználódott és a géppark felújítása időszerű volna. Ez persze nem ennyire egyszerű. Pénzeszköz akadna a vásárláshoz, a szűkre szabott keretek azonban a géppark egyszerű felújíátását sem teszik lehetővé. Farkas elvtárs jogosan kifogásolta, hogy ma, a tudományosműszaki haladás időszakában a mezőgazdaságban nincs olyan komplex gépsor, amelyre a növénytermesztés, a talajműveléstől fogva a végtermékig több műveletben is támaszkodhatna, holott ilyen komplex gépsorok a környező országokban már használatban vannak és jól beváltak! Hihetetlen, hogy mezőgépiparunk géptervezői ezt nem tudatosítják. A tények azonban önmagukért beszélnek. Nem lehet ezt struccmadár módjára figyelmen kívül hagyni! Itt van például az S—180-as kerekes traktorunk, amely elismerten jó minőségű ^erőgép. A vele együtt beszerezhető ekével azonban csak „szólógép“. Tény, hogy ezt a traktort gépsorban gazdaságosabban hasznosíthatnánk. Szólór gépként azonban az év nagyabbik felében nem használható. — Helytelen az a gyakorlat is, hogy a felsőbb szervek még január közepéig sem hozták tudomásunkra, hogy ebben az évben milyen és mennyi gépet, valamint munkaeszközt kaphat járásunk mezőgazdasága. Az vulna a helyes, ha több évre előre tudnánk, milyen eszközöket kaphatunk. A géppark tervszerű felújításának ez alapvető feltétele — jegyezte meg a főgépesítő. Valóban igaz, hogy ilyen körülmények között nehéz a tervezés, s ha a szűkreszabott keretről a járáson tudomást szereznek, ember legyen a talpán, aki el tudja osztani a néhány gépet. A gazdaságokban elhasználódnak, tönkremennek a talajművelő eszközök. Egyre kevesebb lesz a többműveletben is hasznosítható vetőgép, de gyorsjáratú szállítóeszköz sincs elegendő. A múlt évben a keretek szerint takarmány- és szalmafelszedő kocsiból nyolc darabot kellett volna kapnia a járásnak, azonban csak három darab vásárlására kaptak kiutalást. Legyünk őszinték: hogyan lehetséges három új felszedő kocsit elosztani, amikor a járásban ötven darab is kevés volna?! A múlt évben a meghatározott keret és a kereten kívüli gépi eszközök vásárlására nyolcvanhat, ebben az évben pedig csak ötvenöt milliú koronát szabadítottak fel a járás részére, beleértve az építkezések gépi eszközeinek a vásárlását is. A múlt évben E—516-os gabonakombájnból nyolc darabot kapott a járás. Ezeket nagyon helyesen a társult szövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak adták. Az elosztás során arra törekednek, hogy valamelyest enyhítsenek egy—egy gazdaság helyzetén. Ezen a téren a lehető legnagyobb igazságosságra törekednek. Ha például valamely gazdaság az előző évben valamilyen gépet kapott, az a következőben már akkor sem kaphat gépet, ha égetően szüksége volna rá. Gépből ugyanis kevés érkezik, a jogos igénylők száma azonban sok. Sajnos, az igényeknek még a felét sem studják kielégíteni. A felújítás nagyon sürgető, hiszen, a mezőgazdasági üzemek gépparkjának hatvan-hatvanöt százaléka elhasználódott. Ezért kényszerből olyan gépeket is üzemben kell tartani, amelyek már ócskavasba valók. Idesorolhatók például a Z-50 Super traktorok, az SZK-4 kombájnok és egyebek. Ezek üzembetartásához „kálvária“ a pótalkatrész beszerzése. * A járásban mintegy tieznhétezer hektáron termelnek kukoricát. A szármaradványok takarmányozásra való begyűjtéséhez azonban semmilyen gépet nem vásárolhatnak. A gépgyártök babérjaikon pihenve, elaludtak. A mezőgazdaságban nincs idő a szundizásra. A hézagot mindig ki kell tölteni. Ha tehát kívülről nem érkezik segítség, akkor maguk bütykölik össze a szükséges gépet és munkaeszközt. Felhasználják erre a selejtezett, a használaton kívüli öreg gépeket, illetve az ócskavasat. A dunaszerdahelyi „Dukla“ szövetkezet újítói így készítettek egy használaton kívüli E—280-as silókombájnból kitűnő kukoricaszár-begyűjtőt. Hasonló gépeket a járás más gazdaságaiban s a járáson kívül is készítettek. Összesen tíz régi gépet alakítottak át a kukoricaszár begyűjtésre alkalmassá. Az átalakításhoz három alaptípust használtak. Az egyik az említett E—280-as, a másik az SPS—420-as, a harmadik pedig a KS—1,8-as silókonbájn. Az átalakított gépekkel 1850 hektárról 7300 tonna kukoricaszárat gyűjtöttek be. Más gépek használatával 7400 hektárról sikerült betakarítani és silózásra alkalmassá tenni a kukoricaszárat. Amikor az átalakított gépeket az illetékesek munkaközben megnézték, dícsérően nyilatkoztak. Valószínűvé vált a gépek sorozatgyártása. Olyan hangok csúsztak ki a szájakból, hogy a sorozatgyártást valamelyik gépállomásra bízzák. Azóta persze a nagy csöndön kívül semmi sem történt. A gyártók valószínűleg azt tartják: „Nem mi találtuk ki, ezért nem érdekes“. H0KSZA ISTVÁN .SZABAD FÖLDMŰVES. 41 Javításból újítójavaslat Napjainkban a mezőgazdasági gép-* javító műhelyekben a gépeket nemcsak javítják, hanem, ha kell, klsebbnagyobb módosításokat is végeznek rajtuk. Több mezőgazdasági üzem Javítóműhelyének dolgozója még a gépek szerkezetének nagyobb arányú módosításától, tökéletesítésétől sem riad vissza. A mezőgazdasági üzemek az esetek többségében erre rá vannak kényszerülve, a gépek, de főleg a pótalkatrészek hiánya, de nem utolsósorbán a gépek gyakori meghibásodása, vagy műszaki hiányosság miatt. A gazdag tapasztalatok, a jó ötletek és az ügyesség a kezdeményezőkészséggel párosulva, tág teret nyújt az újításokra. E tevékenységben a szocialista és a komplex ésszerűsítő brigádok tagjai az élenjárók. Az Ivánka pri Nitre-1 Virágzás Efsz Javítóműhelyében a 48—SEX—125-ös típusú vetőgép javításakor a, gép további tökéletesítésének kérdése vetődött fel. A javítóműhelyek dolgozói elakarták érni azt, hogy a javításra kerülő öt vetőgép necsak üzemképes legyen, hanem a szélsőséges időjárási viszdWyok esetében is, főleg az aszály következtében kiszáradt talajokon is használható legyen. Az ötletből, a kísérletezésből újítási javaslat született. A fényképen Anton Pintér látható, s a módosított vetőgépén az utolsó simításokat végzi. A javítóműhely dolgozóinak aktlvltása, kezdeményezése kétségtelenül követésre méltó példa, a többi gépi javító számira. Ijlatis Pave| A kor követelményeivel összhangban A huszadik század második felét nem csak atomkor nak, hanem üvegkornak is nevezhetnénk. Annál is in kább, mert atommeghajtású jégtörőkkel stb. csak ritkán viszont az üveggel szinte állandóan kapcsolatban va gyünk. Üvegtartőba füstölög a cigaretta, üvegpohárban párolog a feketekávé, üvegből van az éjjeli lámpa bú rája, üvegből van a villanykörte, a hőmérő és sorolhat nánk tovább. Egyre nagyobb teret hódítanak a külön böző formájú üvegcsövek, melyeket mind az iparban, mind a mezőgazdaságban jól hasznosítanak, ezért egyre több kell bejölük. Tény, hogy az üveggyártást éhekkel ezelőtt gépesítették. Igaz, a világhírű cseh kristályt sosem fogják gépileg gyártani. Nem is lehetne, hiszen legnagyobb értéke a kézimunka, a művészet, amit gép nem csinálhat. Ezzel szemben az ipari üveg gyártása ma már géppel történik. Hazánkban a bratislavai üveggyárat azzal a céllal építették, hogy korszerű berendezéseivel eleget tegyen a kor követelményeinek, azaz az ipart megfelelő mennyiségű áruval lássa el, s a gyártmányok minőségében az európai üveggyártással felvegye a versenyt. Az üzem a múlt évben ünnpelte fennállásának tizenötödik évfordulóját. Az eltelt időszak alatt sokat fejlődött s ma már felveszi a verseny a legjobb külföldi gyárakkal. A csehszlovák üveggyárak között ez az egyetlen üzem az országban, amely hőmérőket, vízvezetékcsöveket, ólmos-üvegcsöveket gyárt, amelyeket a vegyiparban, a tejiparban, valamint a borászatban használnak. A korszerű gépek lehetővé teszik olyan villanyégő-búrák gyártását is, amelyeket azelőtt kézzel készítettek. Az üzemben gyártott termékek iránt nagy az érdeklődés a belföldi és külföldi piacon egyaránt. Termékeiből exportálnak több szocialista és kapitalista országba. Az üvegcsövek iránt legnagyobb az érdeklődés. A szocialista országok közül szállítanak Magyarországnak, Lengyelországnak, de legnagyobb mennyiségben a Szovjetuniónak. Áruikat Svédországban és Belgiumban is ismerik. Amikor a múlt év vége felé ott jártunk, Staroű Milan, az üzem igazgatója úgy tájékoztatott, hogy a szocialista országokba irányuló exporttervüket száz százalékra teljesítették. A kapitalista országokba irányuló megrendeléseket Is időben leszállították, és ami ugyan* csak nem lényegtelen, a hazai megrendeléseknek Is ele* get tettek, minek következtében az üzem termelést és eladási tervét túlteljesítette. Olyan üzem, mint amilyen a Bratislavai Műszaki Üveg* gyár, amely aránylag nagy bel- és külföldi áruforgalmat bonyolít le, nem engedheti meg magának, hogy a fej* lesztési munkálatok miatt leállítsa a termelést. Ezért minden olyan feladatot, amely a termelés továbbfejlesz* tésével függ össze, menet közben valósítanak meg. Csu» pán egyetlen példát említünk: a múlt év szeptember ele* jétől az üzem legújabb termelési programjában hőszige* telő anyag (izomat) gyártása Is szerepel, amelyet á traktorok, a teherautók, és a személygépkocsik gyártá* sában szigetelésre használnak fel. Ezt az anyagot az üzem a Mladá Boleslav-1 autógyár részére készíti. Annak ellenére, hogy az üzem munkaerőhiánnyal küzd, ezt a feladatát a háromnegyedév végéig 111,3 százalékra tel* Jesítette. Az ilyen nagy és igényes feladatokat csak a dolgozók áldozatkészségével lehet teljesíteni. A legtöbb újítási javaslat az üzem munkásaitól származik. A múlt évben több mint huszonhat újítási javaslatot terjesztettek elő, s ebből hetet megvalósítottak. Ez természetes is, hiszen a dolgozók többsége bekapcsolódott a szocialista ver* senybe. Tizenöt kollektíva versenyez a szocialista brigád büszke címért. A szocialista versenynek köszönhető* hogy a múlt évi eredmények, kedvezően alakultak. Habár az üzem korszerű gépi berendezéssel rendelka* zik, s így elég sok munkaerőt megtakarít, mégis mun* kaerőhíánnyal küzd. Jelenleg ezerszáz ember dolgozik az üzemben, ennek a fele nő. Ez kevés. Az üzem ahhoz, hogy a megnövekedett termelési feladatait teljesíthesse, évközben átmeneti kisegítő dolgozókat is alkalmaz, vagy; túlórával oldja meg gondjait. Nagyon kellenének laka* tosok, esztergályosok, marók, asszonyok a rafinériába, a csiszoló-köszörülő részlegre. A munka nem nehéz, rövid idő alatt bárki megtanulhatja. Talán ennyi Is elég annak illusztrálására, hogy az üzem az elmúlt tizenöt év alatt öregbítette hírnevét, mert a kor követelményeihez igyekszik alkalmazkodni. A diákotthon melegében ? Nemsokára Itt a félévi szünidő, és a nagy nekirugaszkodás első értékelése. Sokak számára az új tanév teljesen idegen környezetbe való becsöppenést jelentett. A Jednota Fogyasztási Szövetkezet Szlovákiai Szövetségének somorjai (Samorín) szaktanintézetébe az Idén is sok tanuló érkezett az általános iskolák nyolcadik osztályából. Az iskola modern, ötemeletes diákotthonában közel kétszázan kaptak elhelyezést. Az oktatás Jellege ugyanis megköveteli, hogy a leendő pincérek és szakácsok bennlakók legyenek, különben elképzelhetetlen a gyakorlati oktatás. A kollégiumi élet fegyelmet követel, a nevelő nem lehet annyira elnéző, mint otthon a szülő. Hogyan vélekednek a diákok sorsukról, menynyire elégedettek helyzetükkel? : erre kerestünk választ. Szűllűsy Róbert, az Ipolysági (Šahy) magyar tannyelvű általános iskola 8. osztályából jött Somorjára: i-* A szüleim tanácsára választót* tam ezt az Iskolát. Az első évfolyamban a pincér és a szakács szakmát egyaránt tanuljuk, de a második évfolyamban a két szakma között választhatunk. Én a pincér-szakma mellett döntöttem mert az sokkal jobban tetszik. A diákotthonban nem volt könnyű megszoknom. Most már jól kijövök szobatársaimmal, Béna Pistával és Hnátik Mariánnal. Az oktatás szlovák nyelven folyik és a nyelvi nehézségeket éppen Marián segítségével tudtam legyűrni. Szabad időmben a tánckört és a lövész-szakkört látogatom. A másodikos Soóky Ági Búcsről származik és szakács szeretne lenni: i— A bátyám kedveltette meg velem a szakmát. Nagyon szeretek főzni és persze az újdonságokat otthon azonnal ki Is próbálom. Nem panaszkodhatunk arra, hogy ismereteinket nincs hol gyakorolnunk. Nagy problémát okoz viszont az utazás. Vasárnap időben kell visszaindulnom. A diákotthonban a csoport tanulmányi felelőse vagyok, így a tanulásban jó példát kell mutatnom. Igyekszünk rendet tartani a szobánkon is. Tóth Évával és Kállya Terivel megnyertük a negyedévi „tisztasági“ versenyt, amelynek jutalma egy finom torta volt. A győztes szoba másik lakója, Tóth Éva Albárról származik, szintén másodikos: i-* Velem az egyik barátnőm szerettette meg a szakmát, az ő példáján felbuzdulva határoztam el, hogy megtanulom a sütés-főzés tudományát. Azt hiszem, mint leendő háziasszonynak is csak javamra válik ez a szakma. Eleinte én sem örültem annak, hogy kollégiumban kell laknom, de már megszoktam. Szabad időben Ágival együtt az olvasókört látogatom és ezzel el Is árultam, hogy nagyon sokat olvasunk. Mint a csoport önkormányzatának elnöke, részt veszek a csoport életének irányításában. A diákotthonnak vannak írott és íratlan szabályai. Nem árt egy kis bepillantást vetni a diákotthon belső életébe is. Jindfich Speta, nevelő erről így beszél: e* Fölösleges lenne eltitkolnom, hogy sokszor rendetlenek, azonban valamennyien megnevelhetők. Nem minden ember egyforma. Nem mindenkinek sikerül zökkenőmentesen beilleszkednie ebbe a kis közösségbe. S hogy mi ennek az oka? Szerintem az esetek többségiben a családi nevelés elhanyagolása, A szabályok mindenkire egyformán érvényesek, az egységes pedagógiai nevelés nem tűr más megoldást. Mózes Imre Igényes feladatok Az elmúlt esztendőt sok üzemben igen nehéz évként könyvelték el. A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat komáromi üzemében sem telt el nehézségek, zökkenők nélkül. Both Jenő, forgalmi igazgatóhelyettes elmondotta, hogy az 1979-es év első hónapjaiban komoly gondokkal küzdöttek az igen kemény tél, az energiakorlátozás következtében. A nehézségeket fokozta az is, hogy több üzemrészlegen, munkahelyen nem készültek fel megfelelően az igényes feladatok teljesítésére. Mindezeknek jelentős lemaradás volt a következménye, ami a vállalat gazdasági mérlegében számottevő kiesést jelentett. Az üzem vezetősége és pártszervezete mindent elkövetett annak érdekében, hogy a kitűzött feladatokat maradéktalanul teljesítsék, A szigorú politikai-szervezési Intézkedések révén, — amelyeket «I vállalat valamennyi dolgozójával ismertettek — a tervezett feladatokat teljesítetétk. Ehhez jelentőd mértékben hozzájárult a széleskörben kibontakoztatott szocialista verseny is. Az üzem dolgozói tudatosították, hogy az idei évre előirányzott feladatok még igényesebbek. így például csak a teherszállítás kapacitása tizenöt százalékkal fokozódik, Főleg a GabCíkovo—Nagymaros vlzierőmű építésénél igényes feladatok hárulnak a vállalat tehergépkocsi vezetőire. A vállalat dolgozói azonban vállalják a nehéz feladatokat. Bizonyítékul máris felajánlásokat tettek: a megnöveke» dett feladatokat úgy akarják elórnf, hogy az üzemanyag fogyasztás ne lépje túl a múlt évi szintet. KOLOZSI ERNŐ
