Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-05 / 1. szám
SZŐLŐTERMESZTÉS ZÖLDSÉGTERMESZTÉS A januári hónap a házikerti szőlészeknek nyugalmi időszakot jelent. Ha az időjárás kedvező, a szorgalmas kertbarát ebben a hónapban is tud foglalatoskodni kertjében. Ott, ahol a tavasz folyamán szándékoznak telepíteni és a szükséges szőlöoltványokat is sikerült beszerezni, megfelelő időjárás esetén mér januárban megkezdhetjük a talaj előkészítését. Itt elsősorban a talajforgatásra, valamint a szerves és ipari trágyáknak a talajba juttatására gondolok. Ez a munka még gyöngébb fagyok előfordulásakor is folytatható. Ä talaj tápanyagkészletének figyelembevételével áranként 600—1000 kilogramm szerves trágyát, 8—10 kg szuperfoszfátot és 10—15 kg kénsavas káliumot adagoljunk. Ez azért is fontos, mert forgatáskor a fent említett tápanyagok mélyebbre, a gyökérzónába kerülnek. Így a fiatal oltványokat fejlődésük kezdeti időszakára (3—4 évre) bőségesen elláthatjuk a szükséges tápanyagokkal. A telepítendő szőlőfajták megválasztásánál mindenekelőtt a talajadottságot vegyük figyelembe, és az ottani környezetben legjobban bevált fajtákból állítsuk össze a szükséges választékot. Ebben döntő fontosságú legyen, hogy csak a család szükségletének kielégítésére vagy pedig értékesítési szándékkal telepítünk, termelünk. Mindkét esetben jobb, ha a kettős hasznosítású fajtákat (Saszla-félék, Irsai Olivér, Kocsis Irma, Bouvier, Kecskemét virága stb.) helyezzük előtérbe. Ezek ugyanis mint csemegeszőlők is felhasználhatók vagy értékesíthetők. Mindemellett elég jó minőségű asztali bort is készíthetünk ezek bármelyikéből. Ha valaki kizárólag étkezési célra óhajt csemegeszőlőt telepíteni, úgy válogassa meg a fajtákat, hogy a kertben július végétől novemberig mindig legyen fogyasztásra alkalmas, jó minőségű csemegeszőlő. A termőszőlők trágyázásánál mindig az előző évi terméshozam nagyságához mérten állítsuk össze a szerves- és műtrágya-adagokat. A szerves trágyát 3—4 évenként, a foszfor- és káliumtartalmú ipari trágyákat pedig lehetőleg minden évben ősszel dolgozzuk be a talajba, 30—35 cm mélyre, mert így a tápanyagok közvetlenül a gyökérzónába kerülnek. A nitrogéntrágyát csak tavasszal dolgozzuk a talajba. Ha azonban a vesszők nem értek be tökéletesen az előző ősz folyamán, akkor óvatosan bánjunk a nitrogéntrágyával! Ez legtöbb esetben a nitrogéntúladagolásnak a következménye. Ilyen esetben hatásosabb a Cererit, mert ez a tápanyagokon kívül nyomelemeket is tartalmaz, ami nagyon fontos a szőlő fejlődéséhez. Ha a tavaszi ültetéshez szőlő, oltványokat tárolunk, szakszerűen vermeljük el azokat. m tennivalók Legjobb, ha szellőztethető pincébe, megfelelő nedvességű homokba ágyazva tároljuk őket. Ha a vesszők és a rügyek penészesednének, gyengén szórjuk be kénporral vagy permetezzük be a Fundazol 0,12 °/o-os oldatával. A helyiséget fagymentes időben szellőztessük ki. Ha a tél folyamán a szőlőoltványok készítését is tervezzük, akkor a rügyeket még az erősebb fagyok beállta előtt szedjük meg, és az alanyvesszőkkel együtt az oltványokhoz hasonlóan tároljuk és kezeljük azokat is. Ha az újborok fejtését még nem végeztük el, úgy azt a hónap elején feltétlenül fejezzük be. A bort gyakran ellenőrizzük, a hordókat gondosan töltögessük fel, mert a levegővel érintkező borok sokkal hajlamosabbak a bőrbetegségekre. Végezzünk törési próbát! Minden hordóból vegyünk mintát pohárba. Ha a levegőn hagyva, szoba- vagy pincehőmérsékleten 24 órán belül elváltozást (barnulást) észlelünk, a hibásodáshoz mérten 1—3 dkg borkénnel kénezzünk. Penészes vagy rothadt szőlőbő préselt boroknál gyakrabbak a bőrbetegségek. Ha esetleg itt a kénezés nem segítene, akkor csersavaszselatinos derítést végezzünk. Rendszeresen ügyeljünk a tisztaságra. A lopót, a gumicsövet, amelyek a borral gyakran érintkeznek, minden alkalommal tiszta vízzel alaposan öblítsük át. Tisztogassuk a hordókat, vékonyan töröljük át őket lenolajjal, így ugyanis nem penészesednek. A pincét időközönként szellőztessük ki, penészesedés esetén pedig kénezzük, légköbméterenként 0,5 dkg kénszelet elégetésével. Csak a tisztán tartott és gondosan szellőztetett pincében tudunk jól és hibamentesen bort tárolni! GYÜMÖLCSTERMESZTÉS Ez a hónap rendszerint hideg, gyakran hó borítja a gyümölcsöskerteket. Ilyenkor a szabadban nem kellemes, ás nem is lehet mindig tevékenykedni. Ezt az időszakot a tavaszi előkészületekre használjuk fel. Rendbehozhatjuk, megjavíthatjuk a kerti szerszámokat, permetezőket, gyümölcsszedő létrákat. Ha azonban az idő megengedi, fagymentes, •enyhébb napokon a jó kertész kint is talál munkát. Megkezdhetjük az idősebb fák törzseinek tisztogatását. Először kaparóvassal, majd drótkefével távolítsuk el a száraz kéregháncsot és az alattuk meghúzódó áttelelő kártevőket, kórokozókat. A munka megkezdése előtt terítsünk a fa alá fóliát, hogy a kaparék arra hulljon, így könnyebben összegyűjthető, amit azután azonnal égessünk el. A gyümölcsfák téli nyugalmi állapota lehetővé teszi, hogy a növények, fák fejlődése szempontjából döntő fontosságú ápolási, fatisztogatási munkák elvégzésére elég hosszú idő áll rendelkezésre. A kártevők áttelelését, továbbszaporodását megakadályozó növényvédő teendőket nem érdemes az utolsó pillanatra, a rügyfakadás idejére hagyni. A mechanikai tisztogatással elkerülhetjük a koratavaszi munkatorlódást és csökkenthetjük az egész évi permetezési gondokat. Télen a fákon jól láthatók a hernyófészkek, gyümölcsmúmiák. Ezeket szedjük le és égessük el. A téli gyümölcsfaápolásnak az idős, odvas, terméketlen és a károsítók által nagymértékben fertőzött, száradó, pusztulófélben levő fák kivágása is fontos része. Alaposan nézzük át a fákat és vágjuk le róluk a száraz, beteg, a kaliforniai pajzstetü telelő lárváival, a szilvapajzstetű pajzsával rétegesen borított pusztuló gallyakat, ágrészeket és a lisztharmattal fertőzött hajtásvégeket. A besíírűsödött fák koronáit ritkítsuk meg. Ezzel ugyanis gyéríthetjük a kórokozók elterjedését és hatékonyabbá tehetjük a tavaszi, nyári permetezéseket. A gyümölcsfák ápolási munkáinál ügyeljünk arra, hogy minél kisebb roncsolási, sebzési felület keletkezzen. Ellenkező esetben ugyanis elősegíthetjük a károsítók megtelepedését. A fiatal részeket éles metszőollóval, az idősebb ágakat pedig éles fűrésszel távolítsuk el. Ügyeljünk arra is, hogy a nagyobb ágak levágásakor ne hasadjon be a fa kérge. Csonkot sose hagyjunk, mert a kórokozók fertőzési gócává válhat. A nagyobb sebeket éles késsel vagy kacorral vágjuk teljesen simára, kenjük be oltóviasszal, fasebkátránnyal vagy fémmentes olajfestékkel. Télen előfordulhat, hogy vastag zúzmararéteg vonja be a fák ágait vagy az ólomeső hatására jégréteg képződik, A zúzmara súlya alatt letöredezhetnek az ágak, a jégbevonat pedig megakadályozhatja a rügyek légcseréjét. Ezért a zúzmarát vagy a jégréteget rázogatással vagy óvatos ütögetéssel távolítsuk el a fákról. Varga jőzsef, Búő A szerkesztőség megkért, hogy az idén vállaljam a zöldségtermesztés időszerű tenni-valóinak a megírását. Azok kedvéért, akik nem ismernek, rövidén bemutatkoznék: Mind a nagyüzemi gyakorlatban, mind pedig a kiskertészek körében gyümölcs-, zöldség- és virágtermesztéssel foglalkozom. A volt nyárasdi (Topolníky) szövetkezetben nőttem szakemberré, jelenleg a bratislavai Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet (ŰVSÜP) nagymegyeri (Calovo) állomásán tevékenykedem. Az időszerű tennivalókkal két csoportban szeretnék foglalkozni. Az első csoport a kisebb kerttel, esetleg kerttelepi parcellával rendelkezőket érinti, akik kimondottan saját fogyasztásra termelnek. A másik csoport a nagyobb, háztáji kerttel rendelkezőket érinti, akik részben saját fogyasztásra termelnek, részben pedig többlettermésüket felvásárlásra bocsájtják. A kiskertészekre általában az jellemző, hogy a palántanevelés szempontjából minimális lehetőségekkel rendelkeznek, esetleg a palántákat vásárolják, A „nagykertesek“ már rendelkeznek bizonyos termesztöberendezésekkel, így például melegággyal, palántanevelő-házzal vagy esetleg társulva oldják meg ezt a problémát. Varsányi Gábor mérnök a decemberi tennivalókat ismertető cikkét azzal fejezte be, hogy a szükséges vetőmagvakat is lehetőleg most szerezzük be. Én is ezt tanácsolom, mert a vetőmag minősége olyannyira befolyásolhatja a várható termés mennyiségét és minőségét, hogy érdemes alaposan odafigyelni. Az a javaslatom, hogy a nagyobb kerttel rendelkezők főleg a Szlovákiai Kiskertészek Szövetségének alapszervezetein keresztül nagyobb tételekben vásárolják meg a magvakat. Én személy szerint az 1 koronáért megvásárolható csomagolásban nem bízom! Korai üvegházi és fóliás hajtatásra az egyes zöldségfélékből a következő fajtákat ajánlanám: karalábé: „Pražská biela na rýchlenie“, „Matuškova pražská modrá ranná“; saláta: „Kamýk“ (ez a legrövidebb tenyészidejű); retek: „Korái“, „Saxa k rýchlení“. Szabadföldi termesztésre a következő fajták jöhetnek számításba: káposzta: „Ditniarská skorá“, „Inter“; kel: „Predzvesť*, „Ranný žltý“; karfiol: „E-43“, „Bravo“. Paprikából a „PCR“ fajta a legbeváltabb és leguniverzálisabb. Paradicsomból a „Pionier“, de leginkább néhány „Kecskeméti“ (magyarországi) fajta igen korai. A hazai „Stupický skleníkový“ és a „Stupický polný skorý“ is nagyon jó fajta. BELUCZ JÁNOS mérnök, a tudományok kandidátusa, Calovo 3 BAROMFITENYÉSZTÉS Elsőrendű feladat a baromfi szállásának melegen és szárazon tartása. A padozatot naponta gereblyézzük fel és száraz alomanyaggal pótoljuk. Almozásra megfelel az apróra szecskázott szalma, esetleg a főrészpor. A fából készült ólakat éjszakára takarjuk le zsákkal vagy papírral. Még az ablak is letakarható, amit azután virradat előtt felszabadíthatunk és egyúttal szellőztethetünk is. Igen fontos teendő a baromfiak homokfürdőjének a rendbentartása. Ezt lehetőleg védett, napos és azon a részen helyezzük el, ahol a baromfiak szívesen tartózkodnak. A tenyészállományt ugyan már kialakítottuk, az állatokat azonban még mindig kísérjük figyelemmel, s az egészségtelennek látszó egyedeket selejtezzük ki. Az elismert tenyészetekben ajánlatos a második egészségügyi vizsgálatot is elvégeztetni. A pozitív eredményt mutató egyedeket azonnal távolítsuk el az állományból. A takarmányadag kalóriadús legyen. Reggel keveréket, este pedig szemeseket etessünk. A kukoricát különösen nagyobb lehűlés idején ajánlatos az estii takarmányadagba besorolni. Ne feledkezzünk meg arról, hogy hamarosan szükség lesz a keltető tojásokra. Ezért kezdjük el a csíráztatott magféleségek etetését, mert ezek a legbiztosabb és legolcsóbb vitaminforrások. Természetesen, a baromfi vitaminszükségletét a gyógyszertárakban kapható készítményekkel is pótolhatjuk. Baromfiaknak a Combinál ADs és a Combinál E készítményt, valamint az E-vitaminnal gazdagított csíraolajat ajánlom. (Lásd a „Gyógyszerekről kisállattenyésztóknek“ című írást! c— a szerk. megjegyzése.) KACSA- ÉS LÜDTENYÉSZTÉS A kacsák és ludak takarmányadagjában növeljük a fehérjetartalmú összetevők részarányát. Erre nagy szükség van, mert ^ hónap végén rendszerint megkezdődik a tojástermelés. Itt említem meg, hogy a kacsák eléggé rendetlen tojásrakók, de ha idejében és kellő mennyiségben elkészítjük a fészkeket, rendszerességre szoktathatók. A ludaknál csak az első tojás lerakásánál kell ügyelni arra, hogy az elkészített fészekbe tojjanak. A további tojásokat már rendszeresen a fészekbe rakják. Mivel vízibaromfiakról van szó, a tojások megtermékenyítésében nagy szerepe van a víznek. Elkerülhetetlen nagyobb vízterület kialakítása. Nem arról van szó, hogy tavat létesítsünk a kacsák és a ludak részére, de a párzás idején nem elegendő csak az itatóedények elhelyezése a kifutókban. Amennyiben erre a célra nincs megfelelő edényünk, úgy fóliából is könnyen készíthetünk egy kis tavacskát. Előfordul, hogy a hímek zavarják egymást a párzásban. Ebben az esetben alakítsunk ki valamennyi hímhez egy megfelelő fÓtáBaStofSttltii тивгаошызк nagyságú állományt és tartsuk külön kifutókban őket. Megéri a fáradságot! GALAMBTENYÉSZTÉS Mivel a galambok a nap nagyobb részét a galambházban töltik el, különösen ügyeljünk annak tisztáin tartására. Legkésőbb a hónap közepén válasszuk külön a tojókat a hímektől. Enyhébb napokon tegyük lehetővé a galambok fürdését is. A fürdöedényben azonban a víz magassága 3 cm-nél alacsonyabb legyen. így a galambok nem áznak el, és nem fáznak meg. A galambokat naponta kétszer etessük. A takarmányadag fele-fele mennyiségben árpa és kukorica legyen. Keményebb hideg esetén az esti etetésnél csak kukoricát etessünk. Viszont, ha az időjárás enyhébb, akkor csak árpát adagoljunk. Ez utóbbi ugyanis visszatartja a galambok fészkelési hajlamát. A volierben tartott galamboknak készítsünk vitamindús grittet és a csíráztatott magvak etetéséről sem feledkezzünk meg. Még kedvezőtlen időjárás esetén is lehetőleg hetente kétszer röptessük a galambokat. Ha szükséges, az állatokat kényszerítsük a repülésre. Körözésüket kísérjük figyelemmel. Ügyeljünk arra, hogy a galambok ne ihassanak jeges vizet. Tegyük rendszeressé az etetés utáni itatást. Etetés után tíz perc elteltével az Hatókat lehetőleg távolítsuk el. hAzinyül-tenyésztés Jelenleg két tenyésztési formát különböztetünk meg. Az egyik, amikor a tenyésztő egész évben tenyésztésben tartja állatait, a másik pedig, amikor a tenyésztő csak kedvező időjárás esetén tartja tenyésztésben az állatokat. Az első esetben biztosítani kell a szükséges körülményeket, elsősorban a védett helyiséget, ahol a nyulak nem sínylődnek az időjárás viszontagságaitól. Ebben a tenyésztési formában a tenyésztő rendszerint terv és takarmányozási program szerint tartja az állatokat. Napjainkban azonban nagyobb részben a másik említett tenyésztési forma az elterjedtebb, ezért ehhez a formához szeretnék bővebben tanácsokat adni. Január az úgynevezett holtidénybe tartozik. Tehát nincsenek fialó anyák, de még nem is párosítják a nyulakat. Az állatokat azonban alaposan készítsük fel a tenyészidényre. Az első párosítások sok esetben eredménytelenek. Ennek megelőzése végett az állatokat már most lássuk el vitamindús takarmányokkal, így például sárgarépával, murokrépával, gyümölcsfa-gallyakkal (ez utóbbiakat permetezés előtt!) stb. Lehetőségek szerint a nőstényeket nagyobb kifutókban együtt tartsuk. Ezzel ugyanis megkönnyíthetjük munkánkat, de tapasztalatból tudom, hogy a kifutókban tartott anyaállatok könnyebben párosodnak, és a vemhesülési részarány is sokkal jobb. A kifutó lehet szabadtéri is, csak száraz legyen. A nyulakat naponta kétszer etessük és itassuk. A vizet azonban sose hagyjuk az állatok előtt. Amennyiben az állatok nem fogyasztják el a vizet, azt azonnal távolítsuk el. A takarmányadag jó minőségű szénából, kevés árpából vagy zab- • ból és lédús takarmányokból tevődjön össze. A nyulaknak kősó formájában nyalósót vagy hetente legalább egyszer sós kenyeret is ajánlatos adni. Ezzel ugyanis elejét vehetjük a sok bosszúságot okozó rágásnak. Ha a nyulak kapnak sót és mégis rágják az ólat és annak berendezéseit, akkor már rossz szokásról van szó. Ebben Hullámos papagájok. az esetben rágófát helyezzünk a nyulak elé. KECSKE- ÉS JUHTENYÉSZTÉS A mozgást szerető kecskék és juhok már hosszabb ideje a kényszerült téli szálláson vannak. Ha kedvező az időjárás, az állatokat legalább egy félórára engedjük ki a szabadba. A vemhes anyákkal kapcsolatban azonban nem árt az óvatosság, mert a vemhesség második felében vannak. A vemhes állatokat válasszuk külön a többitől, hogy nyugodtabban fogyaszthassák el a takarmányadagot, és pihenhessenek. Természetesen, a takarmányadagot is megkülönböztetve kell összeállítani a vemhes állatok részére. Ha netán silőtakarmányt etetünk, a vemhes állatok takarmányadagjából vonjuk ki. A várható ellés előtt a tejelő kecskék elapasztásáról sem szabad megfeledkezni. Erre legkésőbb a várható ellés előtt négy héttel kerüljön sor. Amennyiben az állat tejtermelése nem csökken, a takarmányadagból vonjuk ki a lédús takarmányokat, ha szükséges, akkor az abraktakarmányt is. A zárt térben tartott állatokon nehéz észrevenni a sántaságot. Ezért ajánlatos az állatok körmeinek alapos átvizsgálása, hogy idejében elejét vegyük a bajnak. EGZOTIKUS MADARAK A mageleséget reszelt sárgarépával, almával és főtt tojással egészítsük ki. Rendszeresen etessük csíráztatott magvakat, mert így bő vitaminforrást biztosíthatunk a madaraknak. Ha megfelelő helyiség áll rendelkezésünkre, ahol biztosítani tudjuk a 15 C-fok meleget, megkezdhetjük a hullámos papagájok előkészítését a tenyésztésre. Ez abból áll, hogy a kiválasztott párokat egy hétig ’ külön kalitkába zárva tartjuk, majd egyszerre a tenyésztérbe engedjük őket, ahol már készen állnak a költőoduk. A hulámos papagájok az év bármely szakában eredményesen tenyészthetők, csak megfelelő körülményeket kell teremteni számukra. KANÁRI MADARAK Az énekes kanári madarak most adják énekük csúcsteljesítményét. A hímeket csoportokban tartsuk. Egy csoportba négy madarat tegyünk. A négy kalitkát egymásra helyezzük el és így figyeljük meg éneküket. A legjobb énekest mindig alul helyezzük el. A tojókat hűvös helyiségben tartsuk, hogy megelőzzük korai tojásrakásukat. A tojók kalitkája legyen tágas, hogy kellő mozgást biztosítson a madarak számára. A kanári madarak legnagyobb ellenségei az élősködők. Mivel kis kalitkában vannak elhelyezve, tisztántartásukra és a rendszeres takarításra nagy gondot kell ordítani. ■’-'Ó7S Ferenc, Jesenské
