Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-05 / 1. szám

1980. Január 5. .SZABAD FÖLDMŰVES. .11 , „Utazás a bútor körül Egy neves építész említette a múltkoriban: „A bútor napjaink középpontjába került“. Nem véletlenül. Ha a miértre keressük a választ, a szociológusok, a statisztikai hivatal kimutatásai határozott feleletet adnak: a felsza­badulás után a falvak, a városok lakossága lendületes építkezésbe fogott. Tágas, korszerű családi házak épül­tek, gombamód szaporodtak az állami és a szövetkezeti lakások, s ez „könyörtelenül“ feladta a leckét a bútor­ipar, a kereskedelem számára. Hogy az illetékesek meny­nyiben képesek megbirkózni ezzel a nem könnyű fel­adattal, az alábbi írásban kívánunk feleletet adni. Bútorkiállítás — Nitrán A tiz napig tartó nitraí bútorkíállí­­tás merőben eltért a hagyományos kiállításoktól. Ugyanis a látogatók berendezési tárgyakat láthattak, me­lyeket belátható időn belül megvásá­rolhatunk az üzletekben. A rendez­vényen megrendelt bútort — kereske­delmi képviselők szerint — a ]övö év júniusa végéig a címzettnek továbbít­ják. Otto Weisner architektus, a kiállí­tás főrendezője elmondta: a rendez­vény célja az volt, hogy esztétikailag A szocialista testvérországokbój beho­zott bútorok némelyike szerkezetileg, formailag, minőségben gyengébbek a mi bútorainknál, ennek ellenére a tetszetős kivitelezésük, díszítésük — érdekes öntött fémfogantyúk, elsőren­dű kárpit — miatt a keresett árucik­kek közé tartoznak. Az említett igé­nyeket némely bútoripari vállalatunk felismerte és szép kivitelezésű búto­rokat igyekszik a piacra hozni. A javulás érdekében — a hiányosságokról A vásárlóközönséget — érthető hassanak az emberekre, s egyben piackutatást is végezzenek. De néz­zük, mint is jellemezte a kiállítást, mi is volt látható: A rendezvényen összesen tizenegy nemzeti vállalat, tíz helyi gazdál­kodási üzem, és négy szövetkezet vett részt. A csarnokban tizenegy bútorfa­lat tekinthetett meg az érdeklődő, többek között a szép kivitelezésű Amost, Natáliát, Svitanát, Astrát. Az ülőgarnitúrák választéka már nem volt ilyen gazdag. A Nyugat-szlovákiai Bútoripari Tröszt mindössze két ülő­­garnitúrát állított ki. A rendezvényen nagy sikert aratott a pravenect Tatra Bútorgyár, a bemutatott Macaro,- Gra­nada, Natali I. és II., valamint a Grandioza ülőgarnitúráival. A lakószoba-berendezések nagy ér­deklődést keltettek. A látogatók meg­tekinthették a Spišská Nová Ves-i Rossia, Spiš, Kalinka nevű bútorokat és a Sobeslavi Slodoform bútorgarni­­turát. Főleg a fiatalok körében ara­tott nagy sikert a modrai helyi gaz­dálkodás üzemének Modul 7 nevű, sok elemből álló kísérleti bútora. De ez jövőre sajnos, csak kis mennyiség­ben kerül forgalomba. A rendezők a látogatók körében véleménykutatást szerveztek. A véle­mények tükrözik azokat a pozitívumo­kat és hiányosságokat, melyek nem­csak a kiállítást, de egyben bútorgyár­tásunkat, forgalmazásukat is jellem­zik. A kiállításon felvonultatott bútorok nagy része besorolható az európai „standard“ ranglistára, amit legfő­képp az iránykeresés, a modern vo­nalvezetés, az ötletes tervezés jelle­mez. Nagy fejlődés mutatkozott a há­lószoba-bútorok területén. Habár egy­két évvel ezelőtt mé£ hiányoztak a polcrendszerekkel, praktikus rakte­rekkel ellátott bútorfajták, ma már üzleteinkben ezekből nincs hiány. Ja­vult a bútorok színösszeállítása is. A pasztell tónusú hálószoba-, a színes gyermekbútorok iránt főleg a fiatal házaspárok érdeklődtek. Természetesen szót kell ejteni a hiányosságokról is. A kiállításon aránylag kevés kiegészítő bútort ta­láltunk. Az előszobafalak, a dolgozó­sarkok, kisasztalok, tálalóasztalok, a gazdag polcrendszerrel ellátott „Hob­­by-sarok“ bútorok, sajnos ezidáig aránylag kis választékban kaphatók. Régi probléma bútoraink fémrészei­nek — fogantyúk, díszítő elemek — s némely kárpitok gyengébb minősége. Bútoriparunk számos esztétikusán kivitelezett, praktikus lakberendezési cikket gyárt. (A szerző felvétel okoknál fogva — kiváltképp nem iz­gatja az, hol és milyen körülmények között készül a bútor. Annál inkább érdekli, hogy milyen bútorhoz juthat hozzá az üzletekben. Mivel a keres­kedelemnek befolyásolnia kell a ter­melést, ezért Jozef Škripko mérnök­kel, a bútorkereskedelmi tröszt vezér­­igazgatójának helyettesével azokról a gondokról beszélgettem, melyekkel a kereskedelem küzd. Bizonyára önök is ismerik vásár­lóink azon panaszát, hogy bútorüzle­teinkben helyhiány miatt nem mindig szemlélhetik meg azokat a bútorokat, melyeket egyébként gyártanak, for­galmaznak. — A panasz jogos. Prospektusok segítségével bútort vásárolni nehéz. A gondot ismerjük, s leMfetőségeink­­hez mérten megtettük az intézkedése­ket elhárításuk érdekében. Szlovákia központi helyein tágas bútorüzleteket nyitunk — példa erre a bratislavai központi bútorüzlet —, ahol számos lakberendezést kiállítottunk. A bútorgyárak képviselői részéről sokszor elhangzott a panasz: „Olyan nagy a kereslet egyes bútorok iránt, hogy képtelenek vagyunk a kereskede­lem igényeit kielégíteni. Kapacitással, nyersanyaggal sem bírjuk...“ Ez míndannyiunk számára érthető, hiszen egy gyárnak több termék gyártására kell összpontosítania erejét. De vajon mit tettek a kereskedelmi szervek, hogy a bútorgyárakat a keresett lak­­berendezési cikkek gyártására ösztö­nözzék? — A kereskedelmi szerveink szoros kapcsolatot teremtettek a bútoripar­ral — folytatta Škripko elvtárs — s az építő jellegű véleménycserével már sok problémát oldottunk meg. Például a múltban felmerülő „háló­szoba-probléma“, a mi ösztönzésünkre szűnt meg. Ma már ezt a típusú lak­­berendezést több vállalat gyártja —i jó minőségben. A lakásviszonyok ál­landó javulása következtében egyre több szülő keres gyermek- és ifjúsági bútort. Ezzel kapcsolatban a nitraí kiállítás véleménykutatói elárulták, a vásárlók sok esetben elégedetlenek ezen bútortípusok szerkezetével, fel­építésével. Ezidáig jól beváltak gyermek- és ifjúsági bútoraink, ezel» közé tartozik a Montkolor, az Univerzál és több más garnitúra. Aki tudja, hogy hazánk bútorszük­ségletének kilencven százalékát saját gyáraink fedezik, az tudatosítja azt is, hogy bútoriparunk és kereskedel­münk derekas munkát végez. Az ön­ellátásra törekedő, nagy mértékű ter­melésben hiányosságok, problémák is felmerülnek. Ezeket a gondokat az illetékes szervek nem nézik ölhetett kézzel, határozott lépéseket tesznek a fennálló helyzet javítása érdekében. Tehát kívánjuk, hogy bútoriparunk és kereskedelmünk — a vásárlók elége­dettsége érdekében — az új évben sok szép sikert, jó eredményt ér­jen el. KALITA GABOR Fegyasszunk Mii zöldséget is nüHülcslt, de heap!? A lakosság ésszerű táplálkozása előfeltételeinek megteremtésére ha­zánk politikai és gazdasági szervei az utóbbi években rendkívüli figyelmet fordítottak. A CSKP XV. kongresszu­sának és az SZLKP kongresszusának határozatai, a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének irányelvei az 1976—1980-as évekre, valamint a CSKP KB és az SZLKP KB plenáris üléseinek határozatai nagy jelentősé­get tanúsítottak a zöldség- és gyü­mölcsfélék termelése növelésének. A zöldség- és gyümölcsellátásban tapasztalható — nem kívánatos — ki­lengések megszüntetése érdekében az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának dolgozói 1976-ban és 1977-ben széles­körű vizsgálatot hajtottak végre. A feltárt fogyatékosságok és problémák alapján az SZSZK kormánya a 378/77-es számú határozatában fel­adatul adta az illetékes minisztériu­moknak, vezérigazgatóságoknak és vállalatoknak, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a kedvezőt­len helyzet mielőbbi felszámolása, ja­vítása érdekében. Az SZSZK kormánya a 84/77-es szá­mú határozatában jóváhagyta a zöld­ség- és gyümölcs termelésének, fel­vásárlásának és ellátásának fejlesztési tervezetét a hatodik ötéves tervidő­szak éveire, távlatilag pedig 1990-ig. Ezen kívül az SZSZK kormányának elnöksége a zöldség- és gyümölcsel­látás javítása érdekében szintén fon­tos intézkedéseket fogadott el, külö­nös tekintettel az SZSZK néhány jel­legzetes és kevésbé ellátott körzetére. Az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottsá­gának dolgozói 1979-ben ismét széles­körű ellenőrzést végeztek. Ennek —• amely az SZSZK huszonegy járásban több mint ezer intézményt érintett — az volt a célja, hogy megállapítsa: az illetékes minisztériumok, vezérigazga­tóságok és vállalatok hogyan teljesí­tették a korábban már említett fel­adatokat, határozatokat... A zöldség és gyümölcs tervezett termelését a hatodik ötéves tervidő­szak éveiben eddig még egyízben sem sikerült teljesíteni. A jelenlegi ötéves tervidőszak első három évében az SZSZK-ban a gyümölcstermelést csak 78, a zöldségtermelést pedig csak 85 százalékra teljesítettük! A lemaradás az előbb említett esetben hatvanegy­­ezer, az utóbbiban pedig százhuszon­­kétezer tonna volt! Ez a lemaradás egyúttal azt is eredményezte, hogy a lakosság zöldség- és gyümölcsfogyasz­tása nem felel meg az ésszerű táplál­kozás követelményeinek és jóval el­maradunk a közép-európai országok­ban az egy lakosra jutó fogyasztástól. A hazai zöldségtermeléssel kapcso­latban meg kell jegyezni, hogy nem képes a kereslet fedezésére. Továbbra -is rendkívüli módon nagy az Idényes­ségre való törekvés. Ez számadatok­kal is bizonyítható: Például 1979-ben augusztus, szeptember és október hó­napokra több mint százezer tonna zöldség felvásárlása jutott, holott a zöldség- és gyümölcskereskedelml ve­zérigazgatóság egész évi felvásárlási terve közel százhatvankétezer tonna voltl Az állandó jellegű fogyatékosságok felszámolásával az illetékesek az em­lített, elfogadott és jóváhagyott zöld­ség- és gyümölcstermelés, felvásárlás és ellátás fejlesztési tervezetének va­lóra váltásával számolnak. E tervezet értelmében 1980-ig a következő főbb feladatokat kell teljesíteni: Mi a véleménye a húsipari termékekről? A hússal, húsipari termékekkel való ellátás a kelet-szlovákiai kerület egyes járásaiban egyelőre még gon­dot okoz. Azonban az állattenyésztés fellendítésére Irányuló intézkedések kezdik éreztetni hatásukat, s feltehe­tően hamarosan megoldódik ez a kér­dés. Éppen ezért nem is annyira a mennyiséget, hanem a húskészítmé­nyek minőségéről alkotott közvéle­ményt mértük fel. A vásárlók követ­kezőképpen vélekedtek a hentesáru­ról: — Véleményem szerint a kassai (Košice) Húsipari Vállalat termékei nem is olyan rosszak. A virsli, pári­zsi, szárazkolbász szerintem jobb, mint a más járásban gyártott —, de ez természetesen ízlés dolga. — Nem szeretem a kassai húsfel­dolgozó üzem termékeit, a náluk gyártott szaláminak, jóval sötétebb a színe, mint a más járásból szállított termékeké, s a fűszerezés sem megfe­lelő. Az itt élő emberek ízigényéhez kellene igazodnia a gyártó vállalat­nak. A borsos, paprikás termékeket szeretjük. — Tudja, sokfajta szalámit lehet az üzletekben kapni, de miért nem lehet olcsóbb termékeket is vásárolni. Az olcsó termékek sajnos fehérhollóként jelennek meg az üzletek polcain. A kereskedő így vélekedett: Csak azt árusíthatunk, amit kapunk. A ter­mékek minősége aránylag jónak mond­ható, az áru választéka, kivitelezése megfelel a követelményeknek. Igaz, egyes termékekből olykor lehetne több is. Megtörtént, hogy néhány áru­ból csupán a megrendelt mennyiség egyharmadát kaptuk. Jelenleg har­mincféle húsipari terméket árusítunk. Állandóan van szárazkolbász, téli sza­lámi, turista szalámi, de a vásárlók vehetnek olcsó szalámiféleségeket is. Az viszont igaz, hogy a sonkás szalá­miból az igényeket nem tudjuk min­dig kielégíteni, mert ebből keveset kapunk. — A panaszok hozzánk futnak be. A vásárlók panaszait az előállítóknak továbbítjuk. Elmondhatom, hogy elég jól viszonyulnak a fogyasztói igények­hez Bacsinszky Annának, a kassai Hús­ipari Vállalat hentesárut gyártó rész­lege szocialista brigádja vezetőjének körülbelül azokat a kérdéseket tet­tük fel, amelyet ankétünk során a megkérdezettek feszegettek. —< Nem értek egyet azzal a véle­ménnyel, hogy termékeink minőségé­vel komoly bajok lennének. Előfor­dul, hogy egy-egy termék nem éri el a megkövetelt minőséget, de ritkán. A vágóhíd-részlegünkön naponta ezer sertést és kétszáz szarvasmarhát vág­nak le. Ebből részlegünkön több mint hetven tonna hústerméket készítünk. Rendszerint az igényesebb, drágább áruból többet szállítunk, mint a gyen­gébb minőségűből. Nyersanyaghiány miatt kevesebb prágai sonkát, cigány­pecsenyét, virslit gyártunk az igé­nyeknél. Ezért a hiányt téliszalámiból és szárazkolbászból fedezzük. Üze­münkben harmincötfajta hústerméket készítünk. Ebben a számban benne foglaltatik a szalonna, csülök, a ke­nőmájas, disznósajt, a hét féle olcsó kolbász és az olcsó szalámik. Mun­kánkat jelentősen nehezíti a nyers­anyagellátás, mert a hús sem meny­■ elérni az évi 576 ezer tonna zöldségtermést, ebből eddig a 320 ezer tonna felvásárlást; ■ a belterjes gyümölcsösök terüle­tét 5810 hektárral kell növelni; ■ tizennégy hektár területen üveg­házakat, ötven hektár területen fólia alatti termesztóberendezéseket, őt hektár területen pedig palántaelőne­velő berendezéseket kell létesíteni; ■ felépíteni nyolc betakarítás utáni gépsort a gyümölcsfélék, tízet pedig a zöldségfélék utókezelésére stb. A fejlesztési tervezet értelmében 1980-ig a járási mezőgazdasági igaz­gatóságok a zöldség termesztésére száznegyvenkét mezőgazdasági üzeme* választottak ki, közel tízezer hektár területtel. Ezt a területet 1985-ig kö­zel 14 ezer hektárra kellene növelni. A gyümölcsfélék termelésére ugyan­akkor százkilenc mezőgazdasági üzem hivatott. 1980-ban a gyümölcsösök területét nyolc és félezer, 1985-ig pe­dig több mint tizenháromezer hektár­ra kellene növelni... Az SZSZK Kormányának korábban említett határozatai értelmében a já­rási és kerületi mezőgazdasági .igaz­gatóságok feladatul kapták, hogy 4 jóváhagyott fejlesztési tervezetet bont­sák fel saját feltételeikre, konkrét feladataikra. A felülvizsgálás eredmé­nyei azonban megmutatták, hogy bár a járásokban kidolgozták a zöldség és gyümölcs termelésének tervezetét, az ebből eredő feladatokat nem han­golták össze kellőképpen a követel­ményekkel. Például az érsekújvári (Nové Zámky) járásban tizenhárom mezőgazdasági üzemet választottak ki a zöldségfélék termesztésére. Közülük azonban jónéhányan tizenkét zöldség­félét termelnek! A topofőanyi járás­ban tizennégy mezőgazdasági üzem­ben tizennyolc, a Považská Bystrica-1 járás néhány mezőgazdasági üzemé­ben pedig tízféle zöldséget termeszte­nek. A termelés szakosítása ugyanak­kor csak néhány jó példával bizonyít­ható: Például az udvardi (Dvory nad Žitavou) és a tardoskeddi (Tvrdošov­­ce) szövetkezetben 115 hektáron ter­melik az ipari paradicsomot, a szí­­mői (Zemné) szövetkezetben ötvenöt hektáron termelik a vöröshagymát, a palínl szövetkezetben (michalovcel járás) pedig száz hektáron a vörös­hagymát, és hetven hektáron a para­dicsomot ... Fogyatékosságok merültek fel a bel­terjes gyümölcsösök telepítésével kap­csolatban is. A hatodik ötéves terv­időszak éveire tervezett 5810 hektár telepítésből az 1976—1978-as években mindössze 837 hektár, azaz 14,4 szá­zalék valósult meg! II Az 1979—1980-as évek előrejelzései azt mutatják, hogy a hatodik ötéves tervidőszak ilyen irányú feladatait csak 44 százalékra tudjuk teljesíteni. A gyümölcsfélék termelésében továbbra is a külterjes gazdálkodást forma dominál. A szo­cialista szektor az összterületnek ugyanis csak 31,6 százalékát képezi, ami azután a szerződéskötések és á gyümölcsfelvásárlás fogyatékosságai­ban In megmutatkozik. Ezt a kedvezőtlen helyzetet az ille­tékesek többféleképpen indokolják: sok helyütt felaprózzák a telepítésre szánt beruházási eszközöket, nem megfelelő színvonalú a faiskolai anya­gok termelése, szaporítása, nem meg­felelő a telepítésre szánt terület ki­választása és még így sorolhatnánk tovább .,. (Folytatjuk)' nyiségileg, sem minőségileg nem felel meg a követelményeknek. Suták Ferencnek, a Húsipari Válla­lat főüzemgazdászának volt mondani­valója: — Beszerzőink igyekeznek a felvá­sárlási tervünket teljesíteni. A kister­melőkkel is hizlalás! szerződéseket kötnek. Sajnos, a kistermelőkkel ne­hézségeink vannak: ugyanis többsé­gük szarvasmarhát akar hizlalni, s disznóhúst szeretne enni... A minőséggel kapcsolatos panaszok­nak több oka lehet: egyik a vásárlók körében végbement ízlésváltozás is. Évekkel ezelőtt nem kedvelték a vilá­gosabb színű felvágottakat. Ma vi­szont ezeket igénylik. Hústermékein­ket országszerte szállítjuk. Az idén reklamáció nem érkezett. Termékeink minőségével az ellenőrző szervek is elégedettek. A minőség további javí­tása nemcsak a vásárlók, hanem a mi követelményünk is. Rozsnyón (Rožňava) és Királyhel­­mecen (Kráľ. Chlmec) új vágóhíd épül. Az új üzemeknek húsfeldolgozó részlegük is lesz. A két vágóhíd fel­építése, de nem utolsó sorban az ál­lattenyésztés fellendülése feltehetően a nyersanyag-gondunkat envhíti majd. Illés Bertalan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents